Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

4C*)éPCIJSÁG 1989. április 18. Nevelési Központ, Pécs Mentálhigiénés műhely Követendő módszer A pécsi Nevelési Központban Németh Mihályné nevelési vezetőhelyettessel be­szélgetek.- Sok gondot okozott a gyermekeknek az általános iskolai beilleszkedés - kez­di. - Az óvodában a nagycsoportosokat iskolaérettségi vizsgálatra küldték. Aki itt nem felelt meg, ö még egy évig óvodás maradt, vagy korrekciós osztályba került. Az előbbi éwesztést eredményezett, az utóbbit sokan szégyelltél Mi ezen sze­rettünk volna segíteni.- Ön mikor érezte ennek lehetőségét?- A változtatáshoz az építészek mun­kája teremtette meg a lehetőséget a Ne­velési Központ felépítésével. Itt 1984-ig egy helyen 3 bölcsödé, 3 óvoda, 3 iskola és egy gimnázium létesült. A centralizá­lás következtében uszodát, sportcsarno­kot, kondicionáló termet és szabadtéri sporttelepet is tudtunk építeni. A gyerme­kekkel életkori sajátosságai miatt 3 élet­kori szakaszban foglalkozunk. 5-8 éves kisiskoláskor, 8-11 éves a prepubertás és 11-14 a serdülőkor. A különböző ko­rokban a gyermek más-más gondosko­dást igényel. Az óvoda nagycsoportjá­ban és az 1 -2. osztályban egy óvónő és egy tanítónő foglalkozik a gyermekekkel egész nap az úgynevezett iskolaotthonos formában. A gyermekek játékos formá­ban tanulnak. A középső csoportban pszichológus vizsgálja meg a gyermeke­ket, a problémások is a többiekkel ma­radnak, de több segítséget kapnak. Mivel az V. osztályba való beilleszkedés is ne­héz, ezért az V. osztályfőnök eléjük megy a 3-ik osztályba. Az óvónő itt már nem ta­nít, de az a tanítónő is velük marad, 4-ik osztály végéig, aki 5 éves koruktól oktatja őket. Ötödikben két éve velük levő osz­tályfőnök segit, hogy a szaktanárokat is megismerjék. A kísérletet 1981-ben kezdtük egy osztállyal. Jelenleg 10 első osztályunk van, az osztálylétszám 35-40 fő. A pedagógiai munka sikerét növeli, hogy mintegy 30 óvónőt képeztünk át ta­nítóvá, illetve tanítót óvodai pedagógus­sá. Szándékosan nem mondtam óvónőt, mivel férfiak is vannak köztük.- Ön a beszélgetésünk elején az építé­szekre hivatkozott. Valóban csodálatosat alkottak, de vajon Szekszárdon, ahol nem épült össze az óvoda az iskolával, megoldható lenne-e a pécsi módszer gyermekeink érdekében.- Az ötlethez az építmény megléte va­lóban szükséges volt, de nálunk nagyon jól bevált. Az egymáshoz közeli óvodák és iskolák természetesen követhetnék ezt a rendszert. Erről rövidesen tanul­mányt is kiadunk, de addig is szívesen várjuk a Tolna megyei kollégákat. Bemu­tatjuk nekik az intézményt, és hasznos tanácsokat is tudunk adni a bevezetés­hez. Egyébként az osztályzatokat is eltö­röltük, csak 7-ik és 8-ik osztályban adunk, a továbbtanulás miatt. Addig csak szöveges értékelés van. A testnevelésről például Lévai Miklóst, a létesítmény igaz­gatóját kellene megkérdezni.- Mi nem vagyunk eredménycentriku- sak - mondja a testnevelő. Célunk a sport a mozgás megszerettetése. Szeret­nénk ha diákjaink felnőttkorban is érez­nék a mozgás szükségességét, és visszajárnának sportolni. Érdemjegy he­lyett a gyermek négy alapképességét: erő, gyorsaság, állóképesség és ügyes­ségét értékeljük szöveges formában. A többi tantárgynál is különböző, a gyer­mekre jellemző dolgokat értékelünk. A tantárgyakon belül a gyermek dönti el, hogy mit és mennyit akar tanulni. Művé­szet címszó alatt tanítjuk például az éne­ket és a rajzot, és ezen belül a gyerek dönti el, hogy melyikkel milyen mélység­ben óhajt megismerkedni.- A nehéz gazdasági helyzetben sok szakosztály tönkremegy, a nevelési köz­pontban lévő diáksportegyesület illetve lakótelepi SE mégis virágzik. Hogyan tudták ezt elérni?- Jól kellett gazdálkodni. Iskolánk dél­utánonként szabadidőközpontként mű­ködik. 2500 tagunk van, a tagdíj havi 50 forint, ezért mindent lehet használni. Kü­lönböző tanfolyamokat szervezünk. Ilyen például a foci, karaté, aerobik asszony­torna. Ezenkívül különböző vállalkozásokba is kezdtünk. Az ARTEX segítségével sportszerboltot nyitottunk Pécsett. Itt olyan dolgokat is árulunk forintért, amit máshol csak valutáért lehet beszerezni. Sportcsarnokok komplett berendezését is vállaljuk, a sportszerektől a számítógé­pekig. Szívesen állunk a Tolna megyei sportbarátaink rendelkezésére.- Remélem, élni fogunk vele. Köszö­nöm a beszélgetést. ZMESKÁL ZOLTÁN Lélek és társadalom I. Három éve alakult a szekszárdi városi mentálhigiénés mű­hely, mint önkéntes, alulról szerveződő, segítő beállítódású közösség. Mi indokolta létrejöttét, és mi foglalkoztatja tagjait? - erről be­szélgettünk a műhely néhány jelenlévő tagjával. Dér Miklósné népművelő:- Köztudott, hogy a magyar népesség egészségi állapota rossz. Miközben népbetegségek, járványok sorát sikerült fel­számolni, helyettük újak terjedtek, terjednek. Közöttük egyre nagyobb számban olyanok, amelyek kialakulásában döntő az egyén, a család és más közösségek, a társadalom „rendszer- zavara”. (Pszichés zavarok, és ezek testi tünetekben - betegsé­gekben - váló megjelenése; személyiségzavarok; neurózis, rossz közérzet, szorongás, agresszivitás; következményként a „kilépések”: a válás, az alkoholizmus, a drog, az öngyilkosság, az ország elhagyása stb.) Ezek okaiként sokat hallunk a gazdasági, politikai, szociális problémákról, hiányosságokról, megterhelésekről, ám sokkal kevesebb szó esik alacsony pszichológiai kultúránkról, ku­darctűrő képességünkről, problémakezelő és -megoldó ügyes­ségünkről. Nem ismerünk elégséges alternativ megoldásmó­dozatokat, sőt önmagunkat sem ismerjük eléggé ahhoz, hogy - ha az előbbiek birtokunkban is lennének - mi lenne a számunk­ra legmegfelelőbb, egyedi megoldás. Kevés ismeretünk van a mindenkori, adott helyzethez, életkö­rülményekhez való tudatos alkalmazkodás módszereiről, a megterheléseket kivédeni segítő, a lelki egyensúlyt biztosító, a problémakezelést lehetővé tevő - bennünk rejlő képességeink­ről, s ezek aktivizálási módszereiről. Paksi Éva higiénikus:- Jól ismerjük az űrhajó szerkezetét, miközben tájékozatla­nok vagyunk saját személyiségünk (testünk, lelkünk) szerkeze­téről, reakcióinkról, érzelmeinkről, képességeinkről, határaink­ról. Nem tanultuk meg, nem érünk rá, nem akarunk, nem tudunk önmagunkra figyelni igazán. Úgy tűnik, hogy sem a család, sem az iskola, sem más szocializációs színterek nem eléggé ember- központúak ahhoz, hogy ezekkel az igazán humán kérdésekkel hatásosan foglalkozzanak. Dér Miklósné népművelő:- Türelmetlenek vagyunk, mert látjuk, hogy mindezek isme­retében milyen nagyfokú a közönyösség, a belenyugvásé hely­zet „újratermelésébe”. Pedig nem halogatható - büntetlenül - az „újratermelődést" megállító országos stratégia kidolgozása (amelyet az országos egészségmegőrző program is nélkülöz); társadalmi méretekben a pozitív mentálhigiénés szemlélet ki­alakítása; a pszichológiai kultúra növelése; az egész lakosságot átszövő, - természetes és szervezett - segítő és önsegítő védő­háló kialakítása, ill. visszaállítása. A magunk lehetőségeinek függvényében ezt próbáljuk szorgalmazni. Kezdeményezé­seinkkel és konkrét tevékenységünkkel ehhez kívánunk hozzá­járulni. Szinger Jánosné gondozónő:- Kívánatos lenne minden humánszakma képzésébe, to­vábbképzésébe teret nyitni ezen ismereteknek, módszereknek. Különösen fontos lenne az egészségügyi dolgozók képzésé­ben, ezen belül az orvosképzésben is. A minap arról olvastam, hogy míg a betegek mintegy negyede pszichés, vagy pszicho­szomatikus problémával jelentkezik (amit az orvos vagy felis­mer, vagy nem), addig az általános orvosképzésre az egyetemi évek során a kb. 600 órából mindössze 60 óra jut a kötelező pszichológiai oktatásra. így nem lehet csodálkozni azon, ha a beteg akkor is csak gyógyszert kap, amikor nemcsak arra, vagy egyáltalán nem arra lenne szüksége. Teszler Vendelné könyvtáros:- Az elsődleges egészségvédelemben kulcsszerepük van a pedagógusoknak, úgy is mint nevelőknek, úgy is mint - egyszer talán - nevelőtársaknak; a népművelőknek; egyes közösségek vezetőinek, akik a legtöbbet tehetik annak érdekében, hogy a gyerek (a majdani szülő, házastárs, munkaerő, állampolgár) számára természetes igénnyé és fogódzóvá váljon a pszicho- szocio-mentálhigiénés alapismeretek elsajátítása és alkalma­zása. Deli Erzsébet népművelő:- Ha nem is ennyire stratégiai kérdés, ám a mindennapokban igen fontos lenne, hogy a munkahelyi közösségek vezetői számára is emberi és szakmai kötelességgé váljon, hogy - leg­alább az emberbarát figyelem erejéig - foglalkozzanak, törődje­nek dolgozóik lelki ügyeivel is. Továbbá teremtsenek olyan munkahelyi légkört, amely pozitívan befolyásolja dolgozóik lelki egészségét, harmóniáját, stabilitását. Hiszen enélkül elvárhatat­lan a kreativitás kibontakozása, az ember potenciális termelő­erejének és személyes kapacitásának kibontakoztatása, a „munkaintenzitás” fokozódása. Bodony István nevelő:- Ez a stratégia egy nagyfokú humánreformot kívánna az ál­lamigazgatástól is. Mindenekelőtt olyan összehangolt állás- foglalásokat, intézkedéseket, intézményrendszert, amelyek egymást kizárva - szolgálnák az egyéneket és a családokat. Másrészt olyan ügyintézőket kívánna, amelyek nem hivatalno­kok, nem bürokraták, hanem az állampolgárok szolgálatára hi­vatott, segítő partnerek. Bartos Erzsébet higiénikus:- E felvillantások mögött mindig is ott álltak az egyházak, akik fontos szerepet vállaltak és vállalnak a mentálhigiénés szolgá­latokban. Az egyre szaporodó közösségeknek (egyesületek­nek, pártoknak, kluboknak) is talán lesz ilyen szándékú prog­ramjuk, s talán-talán alakulnak majd - ma még csak látens - önkéntes segítő csoportok, segítő hálózatok is. Ennek egyik példája a mi műhelyünk is. Milyen tervei vannak ennek a közösségnek? (A folytatás a holnapi számban olvasható.)- MD­Hatvannyolcból huszonhárom Éneklő Ifjúság- Az Éneklő Ifjúság mozgalom nagy­szerű dolog - kezdi a beszélgetést a Tol­na megyében rendezett hangversenyek zsűrijének elnöke: Mohainé Katanics Mária Liszt-díjas karnagy. Az elmúlt hét végén Bonyhádon, Dombóváron és Szekszárdon tartott területi bemutatókon a megye általános és középiskolai kóru­sai léptek színre. Azt a hagyományt ápol­ják, mely a harmincas évek elején, azzal a zenészgenerációval indult, ahol Bárdos Lajos, Kerényi György, Rajeczky Benja­min nevét kell említeni. Az Éneklő Ifjúság egy folyóirat volt diákok részére. Az Ének Szó, az énektanároknak, a Magyarkórus című lap az egyházi zenészek számára készült. Mindez az 1950-es években szinte egycsapásra elhalt.- Aztán mégis feltámadt.- Igen. Nem is nagyon sokára. A baj csak az, hogy amint a sztahanovista­mozgalom oly sok területen jelentkezett, így az énekkarokra is hatott. Mérhetővé tette az éneklést, muzsikálást.- Ennek nyomai ma is érezhetők. A pá­vakörök néptáncosai, énekesei versen­gését abban, hogy ki milyen fokozatú mi­nősítést kapott - ott egy alkalomra ösz- szeült, három-négy tagú szakembercso­porttól -, én nem tartom jónak. Vonha- tok-e párhuzamot az énekkari minősítő versenyekkel? Szükséges-e a kórusok kétévenkénti megméretése?- Most olyan dolgot mondott ki, ami miatt én évek sora óta vállalom a zsűrizé­seket. Próbálok lázítani a minősítések el­len. Úgy látom, hogy nem sok eredmény­nyel. Mi történik ilyen versenyen? - kér­dem én. Adunk egy kórusnak - mert megérdemli - aranyfokozatot. Mindenki örül. Igen ám, de két év múlva, amikor is­mét elénk áll az ugyanazt az iskolát kép­viselő énekkar ugyanazzal a karnaggyal, már csupán ezüstiokozatot kap esetleg, az akkori produkciójára. Közben ugyanis a gyermekek kiváltak az iskolából, a ter­mészet rendje szerint, és már nem olyan hanganyaggal áll elő az énektanár. Erről senki nem tehet. A mérés helyett vissza kellene állítani a valamikori - jó értelem­ben vett - öncélú éneklést. Tanuljunk meg valamit önmagáért szeretni. Olyat, amitől jobbak leszünk. Tegyük ezt úgy, hogy ne legyen bennünk izgalom, féle­lem. Adjon örömöt...- Nem akarom megszakítani gondola­tát, de én ezt az örömöt hiányoltam az éneklő gyerekek arcáról. Tisztelet a kevés kivételnek. Arra gondoltam, milyen nagyszerű dolog, hogy heti többórás próbák során költői szavakkal, Urai gon­dolatokkal vannak, nőnek fel a fiatalok, és biztos vagyok benne, másként látják a világot, ám a produkcióikban vagy csak az arcukon nem tükröződött a kiénekelt tartalom.- Jogos felvetés, amit mond. Ez a kö­zönség hangja. Az előbb elmondottakra hivatkozom. A gyerekek nem fásultan, hanem koncentráltan énekelnek, ök fe­lelnek ilyenkor, mint az iskolában. Szá­mot adnak. Nem az örömükről, hanem a felkészültségükről. Feszesen figyelnek, mert tudják, tétre megy a dolog, a teljesít­ményüket mérik, minősülnek. Tessék megfigyelni az egészen fiatal kórusokat, az alsósok énekkarát. Minden az arcu­kon van. Őszinték, mint mikor mesét hall­gatnak. Tiszta érzelműek. Lehet olvasni az arcukról. A hangszinbeli produkciókat a nagyobbak is visszaadják, de bennük már ott a felelősség az elért eredmény miatt, ami korlátja a felszabadult érze­lemnek. A minősítés eredménye követ­kezményekkel jár. Jutalmakkal vagy megvonásokkal. Az iskola hírneve függ ettől néha.- Lehet-e azonos mércével mérni az ének-zene tagozatos iskolák kórusait és azokat, amelyek az úgynevezett normál iskolából jöttek?- Már a megnevezések is indulatba hoznak. Az ének-zene ellentéte a nor­mál? Nem! A normál ellentéte az abnor- mál. Nem tudjuk levetkőzni ezeket a fo­galmakat. Ismerjük az iskolák, a tanárok és diákok programját egyik és másik is­kolában. Egyre nehezebb az énekkarok helyzete. Ezért a minősítéskor figyelem­be kell vennünk a feltételeket is.- Talán ez a magyarázat, hogy Tolna megye hatvannyolc iskolájából huszon­három jelentkezett az Éneklő Ifjúság hangversenyre, bemutatóra. Soroljuk fel, milyen eredmények születtek - bár mindkettőnk véleménye elhangzott az ilyetén értékelésről!- A bonyhádi bemutatón ezüst fokoza­tot kapott a nagymányoki általános isko­la énekkara, aranyat a Bonyhádi 1. Szá­mú Általános Iskola kamarakórusa, de a nagykórusa is. Szintén arany fokozatú minősítést szerzett a 2. számú általános iskola - a bonyhádi - és a Petőfi Sándor Gimnázium énekkara.- A dombóvári körzetben?- Ott ezüstöt adtunk az iregszemcsei általános iskolának és a dombóvári 3. számú énekkarának. Aranyat kapott a si- • montornyai átalános iskola és a Gőgös Ignác Gimnázium kamarakórusa és a nagykórusa.- ... és Szekszárdon?- A Babits Mihály művelődési központ színpadán rendezett hangversenyen két szekszárdi iskola kapott ezüst fokozatot: a 4. és az 5. számú általános iskola. Ara­nyat mondhat magáénak a gyakorlóis­kola énekkara, az 1. számú iskola három kórusa - ők a tagozatosok - a kisdobos-, a kamara- és a nagykórus. Ugyancsak arany minősítésű lett a Garay János Gim­názium nagykórusa. Volt, aki nem kért minősítést és olyan is akadt a huszonhá­romból, aki valamilyen ok miatt nem je­lent meg. Talán még a díszhangverseny­re hívjuk fel a figyelmet, amit Bonyhádon rendeznek a városi művelődési központ­ban, május 6-án délután három órakor. DECSI KISS JÁNOS Óriásvázák készültek Herenden Méreteiben is párját ritkító két darab óriásvázát készítettek Herenden, a Porce­lángyárban. Magassága mindkettőnek 2 méter 18 centiméter és a vázákat Pal- kovics Imre mesterfestő által tervezett és kivitelezett iszlám motívumokkal kombinált fényképhűségű festmény díszíti. Megrendelőjük egy magát megne­vezni nem akaró keleti fejedelem, aki az angol királyi ház és a walesi herceg ék- > szerkészítő cégéhez fordult kívánságával. Az angolok a magyar gyárat válasz­tották, mert hasonló alkotást eddig csak egyet ismertek, az is Herenden készült évtizedekkel ezelőtt Bruck Tibor tervei alapján. (MTI FOTÓ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents