Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-18 / 90. szám
1989. április 18. NÉPÚJSÁG 3 Adatmanipulációt ’56 óta nem kívántak tőlük Kisvejke nagy napjai Az ingyenes szolgáltatás körét újra kell gondolni... A megyei statisztikai hivatal igazgatóját kérdeztük (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen állandó, visszatérő, periodikus vizsgálatokat végeznek és feltűnnek-e egyéni felkérések, megbízások?- A KSH megyei igazgatósága feladatai közé tartozik - mondotta Máté János hogy az államilag előirt jogszabályok alapján folyamatosan adatokat gyűjtsön a megye területén működő gazdasági egységek és intézmények tevékenységéről. Ezeket az adatokat kellő revízió után feldolgozzuk, továbbítjuk a központunknak, ahol részét képezik az országos, összesítéseknek. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló adatok alapján negyedévente elemezzük a megye gazdaságának és társadalmának főbb folyamatait, amelyekről készült jelentésünket a megye állami és pártvezetése rendelkezésére bocsátjuk. A közelmúlt óta lehetőségünk van arra is, hogy ezeket a jelentéseket - megfelelő költségtérítés ellenében - egyéb szervezetek, például kereskedelmi bankok számára is rendelkezésre bocsássuk. E rendszeres jelentések mellett foglalkozunk egyes témák részletesebb elemzésével is, így a megye népesedési viszonyaival, a foglalkoztatási helyzettel, a lakásépítés kérdéseivel, egyebek között. A témák egy része kapcsolódik a megyei állami és pártszervek, illetve az országgyűlési képviselők munkaterveiben szereplő napirendekhez, a másik részét pedig saját elhatározásunk alapján készítjük. Ugyancsak lehetőségünk van arra is, hogy szolgáltatásként külső megrendelésre is készítsünk elemzéseket.- Mennyire manipulálhatók az adatok?- Az adatok természetesen manipulálhatók, ha valaki nem korrekten, a statisztikatudomány alapszabályait betartva használja azokat. Mondjuk akkor, ha nem azonos tartalmú adatokat hasonlít össze, vagy önkényesen választja meg a bázisokat. Adatmanipulációk az igazgatóság munkájában nem fordulhattak elő, e téma központunk ellenőrzései során is kiemelt figyelmet kapott, de több, mint három évtizedes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ilyen „igényt” velünk szemben 1956 óta senki nem is „támasztott”. Elemzőink a szakmát jól ismerő magasan kvalifikált fiatal szakemberek, akik legjobb tudásuk, lelkiismeretük alapján végzik feladataikat.- A számok alapján mennyire adhatnak hű képet egy településről vagy gazdaságról?- Adatgyűjtéseink széles körűek, felölelik a gazdasági és társadalmi élet csaknem minden területét. Ebből következik, hogy a településekről hosszú távon is sok mindent tudunk. E legfontosabb mennyiségi mutatókat a települések törzskönyveiben foglaljuk össze, s bocsátjuk az érdekeltek rendelkezésére. Mennyiségi mutatók alapján tehát hű kép nyerhető egy-egy településről. A meny- nyiség és a minőség azonban nem mindig fedi egymást, éppen azért, ha egy település vagy településcsoport helyzetét valamilyen szempontból vizsgáljuk, a statisztikai adatok mellett gyakran van szükségünk különböző verbális és egyéb jellegű információkra is. Ugyanez mondható el a vállalatokra és gazdaságokra is. Önálló vállalatainkról, amelyek mérleget készítenek, átfogó kép áll rendelkezésre a termeléstől a nyereségig, a gyáregységekről azonban csak korlátozottan vannak adataink, amelyek zömmel a létszámra és bérre terjednek ki, a termelésre, nyereségre például nem.- Az adatok mennyiben segítik a helyi döntéshozást, van-e visszajelzés adataik felhasználásáról?- Adatgyűjtéseink nem öncélúak, szerves részét képezik a helyi döntés- elökészitéseknek, illetve döntéseknek. Utaltam már rá, hogy egyes anyagaink, elemzéseink gyakran már eleve kapcsolódnak a különböző állami illetve pártszervek munkaterveiben szereplő napirendekhez, a döntés-előkészítésben, illetve a döntésekben tehát közvetlenül ott vannak. Hogy adatainkat a döntéshozók felhasználták-e vagy sem, annak külön visszajelzésére úgy érzem, nincs szükség, hiszen a döntéseket általában ismerjük, adatainkkal azonban gyakran találkozunk, nem ritkán a sajtó hasábjain is. Sajnos néha tapasztaljuk azt is, hogy adatainkat nem szakszerűen használják, s ez félreértésekre adhat alkalmat.- Információik mennyire nyilvánosak, vannak-e zárt, tabutémák?- Adataink döntő többsége nyilvános, 1956 óta évente készülő megyei évkönyveinkben hozzuk őket nyilvánosságra, és számos esetben a sajtón keresztül is. Tabutémáink nincsenek. Kötöttségeink vannak, amelyekre jogszabályok ma még köteleznek bennünket, s megítélésem szerint e kötöttségek oldására is szükség van. Például a Paksi Atomerőmüvet nekünk „szigorúan tilos” vállalatként kell kezelnünk, miközben a sajtó nap mint nap megírja kapacitását, termelését, egyéb adatait. Kötöttség felénk az is, hogy egyes vállalatok vagy mezőgazdasági üzemek egyedi adatai nem hozhatók nyilvánosságra. Véleményem szerint itt is szükséges annak tisztázása, hogy mely az az adatkör, amely nyilvánosságra hozatala vállalati érdeket sérthet és nem hozható nyilvánosságra, a többit pedig mentesíteni e kötöttségektől.- Kiknek adnak ki statisztikai adatokat és milyen alapon?- Jelenlegi szabályaink szerint a megyei tanácsi és pártvezetést, illetve a megye országgyűlési képviselőit vagyunk kötelesek térítésmentesen ellátni a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokkal, elemzésekkel. E körön kívül eső érdeklődők csak költségtérítés mellett juthatnak hozzá adatainkhoz. Nyilvánvaló, hogy ezeket a szabályokat többpártrendszer esetén - egységes alapelvek alapján - újra kell majd rendezni. TAKÁCS ZSUZSA A rossz termőhelyi adottsággal rendelkező Zselici Táj Mgtsz gazdasági társulást szervezett alumínium csomagolóeszköz gyártására. A legmodernebb csúcstechnológiai színvonalat képviselő, számítógépvezérelte, NSZK gyártmányú Herlan gépsor évente 30 millió aeroszolos palack készítésére alkalmas. A folyamatos termeléssel javul a hazai csomagolóeszköz-ellátottság, továbbá mintegy 30 százalékos tőkés export válik lehetővé. Aeroszolos palack gyártása Szennán Árvuló kerekes kutak a végelszámolásnál Az éltető víz mint infrastruktúra (Folytatás az 1. oldalról.) De im, ott új családi házak sorolnak, s mintha az „iskolabusz” is életet hozna a délutánba. Szép ez a környék. Kiket tartott itt, és kiket hozott ide? S azokat, akiket itt tartott és idevonzott, mivel traktálja ez a falu? Munkát ad a téesz, a lengyeli szakmunkásképző- és szakközépiskola, a közeli hőgyészi gazdaság... De sokan utaznak Bonyhádra, gyárba, ősszel sárba, télen hóba tapodva. Mégis maradnak. De maradjunk a mánál, a tavasznál. A térség elmaradottságából egyet most lefaragnak. Azzal, hogy megalakult a kisvejkei térségi vízműtársulat, s közel 100 millióért lesz hamarosan a négy községben - Kisvejkén, Mucsfán, Závo- don és Lengyelen - vezetékes ivóvíz. Kinek mennyiért? A négy községben élő 2283 lakosnak lakásonként 37 ezer forintjába kerül a víz bekötése. A kisvejkei tanács melletti kis téren ott a mélyfuratú kút, amit a megyei tanács furatott, s amit az óvoda s néhány élelmesebb arrafelé lakó évek óta használ. Persze abból mindenkinek nem juthat. Nézzünk egy másik példát: a lengyeli iskolában évtizedek óta gond van a vízellátással. Próbáltak a geológusok javaslatára kutat furatni, de a talajba tört a fúró... A szakközépiskola pozitívan áll hozzá a térségi vízmű létesítéséhez. Nem Így a Hőgyészi Állami Gazdaság, ahol összesen a községek 160 lakója dolgozik. Nekik nem kell a víz. A lengyeli kerületükben van fúrt kútjuk. Igaz, néha akadozik szárazság idején a vízellátás, de ami van víz, állatok itatására megfelelő. Még a lengyeli pincéjükbe sem vezettetik be. Úgy hírlik, kicsit drágállják a megoldást. Igaz, ami igaz, hogy a hatvanas években a helyi (kisvejkei) tanács szorgalmazta volna a víz beköttetését háromezer forintért... Ám a falu nem volt rá „vevő". Drágállta. Ma a körülbelül 600 lakásba 37 ezerért juthat el a víz, a bonyhádi OTP jóvoltából 10 éves hitellel, havi 308,-Ft-ért. A kisvejkei boltból induló kaptatón tekintélyes pocakú helybéli igyekszik hazafelé. Striz Gábor saját bevallása szerint „rehabos” bányász, ami annyit tesz: az egészsége oda van, fáj a dereka. Sokat gyógyitgatták, végül rehabilitált bányászként most fürdőkezelő. Mióta nem jár el a „lukba”, beszédes lett - közli velem.- Építek. Nagy a család, nagy házba fogtam, hát sokallom. Sok ez, hallja! A lakószinten gerenda, én meg anyagilag... Nem akartuk aláírni... Azt mondták, csinálhatok, amit akarok ha megvan az 51 százalék. Megvolt. Azért olyan magas az ár, mert a Budavár részi cigányok vagy harmincán majd nem fizetik? Azt is nekünk kell majd megadni? Meg viszik Lengyelre, Mucsfára... Persze sokba kerül. Ásott kutam van a háznál. Odaköszön a taligát toló ismerősnek, aztán újra a helybéli cigányokhoz tér visz- sza.- Kapják a segélyt, aztán három nap vigalom a kocsmában. Higgye meg, előbb undorodnak meg a salátától, újhagymától mint a tulajdonosok, akiknek a szőllejéből elhordják. A múltkor is... megy az utcán, vaspálcájával, sutty (a kezével suhint egyet a mondandójához) lekapta a némakacsám fejét, és már csomagolta is a hóna alá. Mondom neki, mire való ez?! Mit mond? - „Gyere ki gyökér, ha akarsz valamit...” Dehogy megyek, úgy elintéznének hatan-nyolcan, hogy örökös csúf lennék a faluban... Dehogy megyek... A gyerekekről beszél, meséli még, a „kisházba” ami, az övé és a buszmegálló közelében van, beköltöztek a „romák”. Szólt a tanácsnál, de nem tudják kitenni sem őket, mert gyerekük van. így mondták neki. Ez volt a válasz. A kútjáról szól, aminek a vizét a Köjál is ellenőrizte. Azt mondja, ő sokallja, de majd csak kifizeti a társulási díjat. Závod akarja a leginkább Elvirágzottak a závodi szerpentinút melletti cseresznyék. Reisz János rokkantnyugdíjas bányász. Úgy látszik, két kérdezettből két bányász is a munkába betegedett bele... Breitenbach Ádámmal, a komájával a kisvejkei tetőn lévő szőlőből igyekszik haza, mikor a vízről kérdeztem őket.- Előbb kellett volna már - kezdte Reisz János. A komája bólintott. - Ebben a faluban sok az időskorú, a fiatalok is sorra elszállingóznak, mégis akarják 100-ból 97-en a vizet. Ádám bácsi is már 74 múlt, de mellette van, s ha kell még segíti is a vőjét, lányát a kifizetésben. ' - Mikor még azt is tiltották, hogy a házakat tatarozzák, akkor hibázták el, mert ez a gyönyörű fekvésű falu akkor kezdett sorvadozgatni - meséli a volt bányász, miközben a járdára teszi a „lámpást”, az ötliteres demizsont.- Van itt két kút is, az óvoda, meg pár lakás kap belőle. A vöm is akart, - mondja az egykori falusi tanácselnök, Breitenbach Ádám. - Nem lehetett. Mondtam is, most hogy föltúrják majd a falut, most kellene a szennyvizet is megoldani. Egyszerre.- Nagyvejkéről idehozni messze van - szól bele a komája újra. Van nekem is jó ásott kutam, benne a hidrofór... Mikor lesz rossz? Mikor a legjobban' kellene, disznóvágáskor, meg télen... Aztán kevés is a vize, nagy nyárban kiszáradhat. Arról beszélünk még, hiába a hűtőládák kora, a kútba eresztett, vödörbe tett liter bornak nincs párja. Meg a frissen húzott kúti viznek sem, de hiába, a fejlődés lerombolja a kerekes kutakat. Amit azért majd meghagynak. Jó lesz öntözni, ha jön a víztilalom. Amit itt csak hallomásból ismernek, és nem locsolási tilalomként emlegetnek. A tetőről most Mucsfa felé ereszkedünk le. Az 529 lakosú kis faluba vajon mit hoz a vízműtársulás? Kevesen járják az utcát. Mondják is, világosban mindenki a dolgát végzi. Aki nem, bizonyosan valami papiros után mászkál a városban. A kiskertben két idősebb ember komótosan kapálja a virágzó eperpalánták közét, locsolgatja az árvácskát, ami a napra kókadt meg kicsit. Szabó Jenő előbb csak méregeti az idegent, de a szóra közelebb jön, kezet ad. Felesége föl sem tekint. Kérdem, mi hír járja a falut, víz ügyben.- Na, mi van, Jenő? - kérdezi hangjában némi ellenérzéssel a néni... mit akar?! A fejével int felém.- Jó a víz, hogyne lenne nagyon jó. De drága. Nekünk az, de nem akarok én senkiről sem rosszat mondani - néz az asszony felé laposat pislantva.- Jenő, hallod-e, Jenő? Gyere má be! A kis öreg beszél szívesen, de már azért halkabbra fogja.- Drágán ad már mindent az állam. Még a téesz is. Téesznyugdíjas vagyok, ami nem nagy pénz, az asszonynak meg havi 180 jön... mint házastársi pótlék. Még a lucernaföld is drága, de ha látná, elég silány... A néni már ideges, a kapát csapja a földhöz. Ingerült. Ingatja a fejét jobbra- balra, s mikor az ura szavait is hallja: - Jaj, jaj... Jenő gyere, ha mondom!- Jó, jó, mingyárt...- Nem mingyárt, hanem most! Hallottad? Mielőtt eltűnne a konyhaajtó mögött, kézfogás helyett még int. Mondja, jó a víz, persze, hogy jó, kicsit olcsóbb ha lehetne... A szerződést ezen a napon írta alá a kisvejkei tanács és a kivitelező... 1990 végén 600 lakásban kell a kinyitott csapból jó minőségű víznek folynia. SZABÓ SÁNDOR Nem javul a kereskedelmi morál Az Országos Kereskedelmi és Piaci Főfelügyelőségnél elkészült a múlt évi ellenőrzések értékelése. Eszerint tavaly a felügyelőségek országszerte 27692 üzletben, áruházban, raktárban és telepen, valamint 813 vállalati és szövetkezeti központban vizsgálták, milyen az áruellátás, hogyan alakulnak a vásárlási körűiméi nyék, s kielégítő-e a fogyasztói érdekvédelem. Az ellenőrök megállapították, hogy a korábbi évekhez viszonyítva javulás csak néhány helyen és kis mértékben tapasztalható. Szabálytalanságokat ezúttal is az esetek 30 százalékában tapasztaltak, s a felelősségre vonás okai közt első helyen állt a vásárlók megkárosítása. Emiatt több mint kilencezer alkalommal vonták felelősségre a kereskedőket; az esetek mintegy 80 százalékában pénzbírságot szabtak ki, ennek összege meghaladta a 20 millió forintot. 3,1 millió forint többletbevételt vonattak el a felügyelőségek azért, mert a vállalatok, szövetkezetek nem a megfelelő osztályba sorolt áron értékesítettek egyes árukat, az ár és a minőség összhangját megsértve, a vásárlókat összesen 3,2 millió forinttal károsították meg. Az ellenőrök 30,1 millió forint értékű árut áraztattak át az értékkülönbözet 3,5 millió forint volt. A kereskedelmi és piacfelügyelőségekhez, valamint az OKPF panaszirodájához 2738 közérdekű bejelentés és panasz érkezett az elmúlt évben, s ezek 63 százaléka bizonyult jogosnak. A vevőket a felügyelőségek utasítására 2,6 millió forint értékben kártalanították, a szabálytalanságok elkövetőit pedig 1,3 millió forintra büntették meg. Az ellenőrzések áttekintést adnak az áruellátás helyzetéről is. Az élelmiszerkereskedelem árukínálata - az időnként és területenként előforduló választéki hiányosságok ellenére - általában kiegyensúlyozottnak mondható. A vendéglátás választékos ételkínálatához a nyersanyagok rendelkezésre állnak, ezzel szemben az ételkínálat továbbra is a hagyományos választékot tükrözi, a vendéglátók nem törekednek újdonságok bevezetésére. Az idegenforgalmi területeken a kötelező napi menü választéka némi javulást mutat, egyre több vendéglő kínál zóna és kisadag ételeket is.
