Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
1989. április 17. TOINA \ NÉPÚJSÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról.) * Ha van, akkor kit és hogyan képviseljen? Gyanítom, a pártok majd maguk kívánnak jelölteket indítani, s programot alakítani. Legyen akkor majd a népfront a pártonkívüliek szövetsége? Gondoljunk csak bele, a pártnak van 780 ezer tagja, a sok alakuló párt még további ugyanennyit leköt..., de akkor még élnek ebben az országban nyolcmillióan. Kiket fogjon össze a népfront? Az értelmiségiektől a nyugdíjasok klubjáig terjedően mindenkit? Akkor viszont az érdekképviselet megvalósítása valódi megújulást feltételez, miközben a párt, a KISZ, a szakszervezet végül is a saját, gondjaival van elfoglalva. A népfront aktíváinak kit kell ezek után majd felkeresnie? Egy kisvárosban lakók minden rétegét és csoportját foglalkoztatják a napi gondok, s nekik maguknak is vannak persze gondolataik. Őket kell megkérdezni úgy, hogy abból senki ne maradjon ki. Valódi megújulásról viszont csak akkor beszélhet majd ez a szervezet is, ha a választásokon már bizonyít. Mindezt hogyan teheti meg? Kutassa, kerese meg azt, aki a városért és a városkörnyékért képes tenni, és persze kész is tenni. Keresse meg a párttagot, a KISZ- est, a szakszervezetist és az utca emberét? Keresse bizony! Bonyhád városban és a városkörnyéken is kibővített népfrontbizottsági üléseket tartanak a hónap végéig. A községi titkároNépfrontdilemmák kát - lévén csak két eshetőség - vagy megerősítik eddigi funkcióikban, vagy egyszerűen nem választják meg. Mindkét eset feltétlen kritika is tesz egyben. Azt mondják, a népfront legyen minden település lelkiismerete. Legyen koalíciós erő, és legyen ragyogó szervező. Alkosson megalapozottan véleményt! Ha bevalljuk, ha nem, sok helyütt csak romok, míg másutt szép reményekre jogosító paloták állják e szempontok alapján az összehasonlítást. Bonyhádon és körzetében úgynevezett körzeti bizottságok működnek, - igy a Fáy lakótelepen, Tabódon, Majo- son és Börzsönyben. Ahol kell, ezeket erősítsék meg, ahol a meglévő kevésnek találtatott, válasszanak újat. Tanácstag és népfrontos, KISZ-es és párttag fogjon össze, és lakókörzetében foglalkozzon mindennel, ami valójában érdekli a népet. Azzal amivel érdemben foglalkoznia feltétlen kötelessége is. Tegyen és tetessen javaslatot, mért a regionális, apró kis érdekek sokaságának megvalósulásában lehet a fejlődés útját biztosan járni. Bonyhád több területén lenne szükség ilyen jellegű fórumok megrendezésére, mert a körzeti tanácskozásokra szükség van. Ám ki legyen ennek a szervezője? Mindenki, aki érez bármi felelősséget lakóhelye iránt. Politikával, vezetéssel, gazdasággal kapcsolatban ma kinek nincs észrevétele? Ezekben a körzeti bizottságokban persze ne a maradék elv alapján vegyenek részt azok, akiknek még nincs semmiféle feladatuk. Akinek pár éve még szava sem volt, mára akár lehet markáns véleménye is. Ha a transzmissziós elképzelésből képes egy település érdemlegeset teremteni, ezt a transzmissziót létre kell hozni. Nem holnap, még ma! Alulról szerveződjön? Jó, de akkor ki fogja megszervezni? Nos, itt egy újabb dilemma: ki kopogjon be ezzel a népfronthoz? A népfront, ha kopognak végre nála, segítsen, de mesterségesen semmit ne tartson életben. Akkor jöjjön a KISZ, a szakszervezet... Nem, nem! A népfront, úgy hallatszik, eléjük megy. Mindenkinek. Az újonnan alakult szervezeteknek, a nemzetiségieknek. Véleményeket akarnak gyűjteni, csak legyen kitől. Szeretné továbbvinni, amit „kitapogatott”, közügyben és személyi kérdésekben egyaránt. Minden szervezet: az egyháztól a cigánytanács tagjáig, a párttól a Demokrata Fórumig és a nyugdíjasklub küldöttéig legyen tagja az új népfrontbizottságnak, mely igy akár 25-28 tagú is lehetne. Ezt a városi népfronttitkár testületi munkaterv alapján irányíthatná. Az ötlet életképesnek tűnik, ha... SZABÓ SÁNDOR Autópálya átalánydíj Nem vagyok szakmabeli, de mások véleménye is érdekelne, akik autópályán közlekednek majd. Javaslatom: 1. Minden autótulajdonos a tulajdonában lévő gépjárművenként évi 100 Ft-ot fizetne be minden év január 1-től március 31-ig (személyautó, teherautó). 2. Minden 125 cm-nél nagyobb motorkerékpár tulajdonos 50 Ft-ot fizetne be évenként az autópálya használati díjra. 3. Külföldiek ezt a díjat a határon kifizetnék az országba történő belépéskor. Végrehajtási mód Azok a szakhatóságok, akik birtokában a gépjármű-nyilvántartási rendszer van, a helyi tanácsok segítségével 1989. december 31-ig felmérnék a fentiek alapján azokat a gépjárműveket, akikre a rendelet hatálya kiterjedne. 1990. január 1 -töl életbe léphetne a rendelet. A pénzt csekken kellene befizetni közvetlen a közlekedési tárca címére az állami költségvetést kikerülve. Tekintettél az összeg minimális voltára, semmilyen adóvonzata nem lehetne. A rendeletbe ki kellene térni arra is, hogy a vállalatok, akik fuvarozással foglalkoznak - ez lehet személyi fuvarozás, teherszállítás, stb. - szintén járművenként fizetnének maximum 100 Ft-ot évenként, ez az ösz- szeg nem érinthetné pl. a Volán autó- buszjáratok jegyárait, és a taxi költségeket sem, mivel a költségkihatás az esedékes éves szintre kivetítve nincs naponta 40 fillér (helyi járatok kivételével). A rendelet hatálya kiterjedne pl. olyan vállalatokra is, melyek igen minimális mértékben használják csak az autópályát. Ezt kategorikusan kell leszögezni. Előnyei A pénzösszeg minimális, nem jelentene hangulati, politikai kérdést. - Nem kellene külön apparátust létrehozni sem a bevezetésére, sem az ellenőrzésére, mert nem is kellene ellenőrizni.- A beérkező külföldiek a megfelelő díjat valutában volnának kötelesek befizetni.- A mellékutakon nem növekednének meg a balesetek, a környezet- szennyezés, a mellékutak minősége nem romlana rohamosan.- Az összeg „biztos” forrás volna, és konkrét, nem olyan légből kapott, mint a közlekedési tárca által emlegetett másfél milliárd.- Bár minimális mértékben, de valutaforrást is jelentene.- Semmilyen beruházást, ráfordítást - a csekkek kinyomtatásán kívül - nem igényelne. Aki gépjárművet vásárol, és az I. félévben átveszi, annak kötelező volna évi díjat fizetni. Aki csak a II. félévben veszi át a gépjárművet, az az évi díj felét fizetné ki. Aki külföldről vásárol - gépkocsit, motorkerékpárt, arra ugyanez a szabály vonatkozna. A jármű megvétele után számított 15 napon belül kellene befizetni, a befizetési csekket minden gépjármű-tulajdonos a forgalmi engedélyével együtt volna köteles kezelni, ez az ellenőrzések - közúti ellenőrzések - folyamán kontrollálható lenne. Gyakorlati oldalról „ úgy is meg lehetne oldani, hogy egy igazolólapot állítanának ki - nyomtatvány - aminek a hátsó oldalán legalább 5 évi befizetést lehetne igazolni (az igazolólap 5 évig jó lenne). Az igazolást a posta végezné a pénz befizetésekor egy dátumozással és bé- lyegezéssel. Be kellene előre jelenteni, hogy az átalánydíj évente 10 Ft-ot emelkedne, vagyis 10 év alatt emelkedne 100 százalékot, ami szintén nem jelentős összeg. Összegezve Konkrétan ki lehetne számolni, hogy a pénz mit jelent egy összegben, és a rendelet megtervezése során pl. lehetne mérlegelni azt is, nogy nem 100, hanem maximum 150 forint a „kezdő pénz”. A végrehajtáson új kocsik vonatkozásában lehetne úgy is segíteni, hogy a vásárlással egyidejűleg fizeti be a tulajdonos a hátralék kiegyenlítése során az OTP-nél vagy a takarékszövetkezetnél az az évi esedékes használati díjat. Ezt a befizetést - a befizetés tényét - a MERKUR is ellenőrizheti rutinszerűen az átadáskor minden plusz ráfordítás nélkül (ez azt is jelenthetné, hogy új gépjárművek esetében az OTP vagy a takarékszövetkezet Is kiadhatna igazoló lapot. Papp Béla Tamási, Jókai u. 3. Az ország gazdasági kistükre Pécsi Ipari Vásár 1989. július 14-23. (PÉCSI MUNKATÁRSUNKTÓL) Pécs minden évben megrendezi „Nagy eseményét.” Ilyen volt tavaly az Európa Cantat, az idei országos rendezvény pedig a 12. ipari vásár, melyet ez évben is jelentős külföldi részvétellel bonyolítanak le. Moldván László vásárigazgató sajtótájékoztatóján elmondta, hogy eddig a vásárra 109 hazai vállalat és szövetkezet jelentkezett, közülük 56 pécsi-baranyai székhelyű. A legdominánsabban az élelmiszeripar jelenik meg, jelentőségében követi a szolgáltatóipar, az építő- és építőanyag-ipar, valamint a gépipar. 1987-óta új helyen, az új mecsek- aljai lakótelep szomszédságában rendelkezésre álló 30 ezer négyzet- méternyi szabad, s körülbelül 5 ezer négyzetméternyi fedett területen rendezik a vásárt, melyre több mint 900 zászló és irányítótábla hívja fel az érdeklődők figyelmét. A környéken a gépkocsival érkezők részére kiváló parkolási lehetőséget biztosítanak, s a tömegközlekedés is ez idő alatt - tanácsi segítséggel - a több tízezer vásárlátógató érdekeit igyekszik majd kiszolgálni. A hazai jelentkezőkön kívül jugoszláv, török, osztrák, és NSZK-beli kiállító vállalatok termékeit láthatjuk majd a vásáron. Jelenleg a szocialista országokból a jelentkezések csak az érdeklődés szintjén valósultak Kutyaharapást szőrivel? Fogd a fotóst!- avagy a nyilvánosság veszélyei. Ami a nadrágból megmaradt (Folytatás az 1. oldalról) Vannak persze, akik nem önszántukból kerülnek nehéz helyzetbe, és azért nem tudják törleszteni a felvett kölcsön részleteit, de vannak akik, ha megtehetik, akkor sem fizetnek. Bezárják az ajtót, letagadják magukat. Ha van munkahelyük, akkor ott a fizetési letiltás. De ha magánzók, ha nincs megfogható jövedelmük? Nos, ilyenkor jön »foglalás. Már ha van mit. Hogy azon a helyszínen, ahová mi, újságírók is elmentünk a végrehajtó munkáját megírandó, lett volna-e, az végül is nem derült ki, mivel a kutyát a munkáját végző - a végrehajtót fényképező - fotósra uszították... Közterületen, az utcán bámészkodó szomszédok szeme láttára. Előbb persze megfenyegette az előkelő gazda, hogy úgy fényképezzen, hogy átvágja a torkát. Amikor ez nem hatott, jött a lökdösés, aztán a borjú nagyságú farkaskutya. A fotós elugrott, a riporter maradt, igy a jól idomított állat őt támadta. A vastag szövésű farmernadrág az első támadást „elhárította” úgy, hogy végigszakadt... Szerencsére ezután a kutyát visszaparancsolták, mivel a céltábla nem a riporter, hanem a fotós lett volna. A nadrág árát azonnal kifizették. A kutya gazdája másnap bocsánatot kért - igaz, hogy a végrehajtók felszólítására - mondván, nem akarta, hogy fényképezzék, mert még rosszat gondolnának róla... Ő az újságírókat is kávéra hívta, nem pedig fénykép készítésére. Mondhatnánk, hogy minden rendben van? Alig hiszem. Mert ugye, ha esetleg nem olyan erős szövésű az a farmernadrág, és mint kiderült, a kutya soha nem volt oltva... Arról nem is szólva, hogy már Könyves Kálmán kihirdette, önbíráskodáshoz nálunk senkinek nincs joga. De a nyilvánossághoz van. Igaz, vannak akik sokallják, mások keveslik. Van, hogy a nyilvánosságot követelő és magának a nyilvánosságot kikérő egy és ugyanaz a személy. Mert gyarló az ember. Amíg másnak teregetik a szennyesét, addig örül, de ha az övére kerül sor, akkor kikéri magának, ki így, ki úgy, vér- mérséklete és műveltségi szintje szerint. Ezért aztán mi, az események napi krónikásai a nyilvánosság akarása és tagadása miatt az utóbbi időben egyre gyakrabban kerülünk nehéz helyzetbe. Volt olyan újságíró kollegánk, akit nem kívánatos személynek nyilvánítottak, egy, az olvasókat, az állampolgárokat ugyancsak érdeklő közügyet tárgyaló ülésen, és kiutasították onnan. Másik munkatársunkat illetve családját lakóhelyén fenyegették meg, miután az ottani tanácsi választások visszásságaira hívta fel a figyelmet írásaiban. Ezek csak fenyegetések voltak, be nem váltott ígéretek. Mert az ember addig nem tiltakozik, amíg csak jót írnak róla. De, hogy őt előnytelen színben tüntessék fel, azt kikéri magának. Van, aki így értelmezi a nyilvánosságot. De ezek után mi, hogy értelmezhetjük? Mert a kutykaharapást - a közmondás szerint - „lehet” a szőrivel, de az emberekbe vetett bizalom megingását mivel lehet gyógyítani? -fké-gkmeg. A vásár ideje alatt természetesen üzletkötésekre is sor kerül - a legutóbbi vásáron például a Szék- és Kárpitosipari Vállalat egy teljes évi kapacitását kötötte le. A kisiparosokon, kiskereskedőkön kívül eddig 39 hazai kiállító nyilvánította ki árusítási szándékát. A rendezvény ideje alatt hagyományosan szakmai napokat is tartanak, a Magyar Gazdasági Kamara Déldunántúli Bizottsága közreműködésével. Az eddigi vásárdíjakat „A helyzet” című dél-dunántúli folyóirat egy- gyel növelte, mondván, díjat kíván adni a legjobb üzletet kötő vállalatnak, szövetkezetnek. A sajtótájékoztatón Moldván László igazgató elmondta, hogy még el tudnak fogadni jelentkezéseket; van még idő tehát meggondolni az ipari seregszemlén való részvételt, akár a bemutatkozás, üzletkötés, vagy árusítás szándékával. A korábbi közmű- és távközlési problémákon remélhetőleg idén sikerül úrrá lenni, melyet mind a látogatók, mind az üzletkötők illetve a sajtó munkatársainak helyzetét megnehezítették. A12. Pécsi Ipari Vásár rendezői jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünkben is bizakodók: s örömmel látnának vendégül 100 ezer látogatót a nagyszabású ipari seregszemlén.
