Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

1989. április 17.

4 NÉPÜJSÁG

Névadó „magyar módra”

Lefa ragtattá k

az apát fejét

A megcsonkított portré az alkotó« házi gyűjteményében marad

A két portré szinte megszólalásig hasonlít egymásra. Azonos arcvonások, egyforma tekintet, ugyanaz a szemüveg. Farkas Pál szekszárdi szobrászművész garázsában (bronzöntö műhelyében) Wosinsky Mór új mellszobra készül. Felváltja a múzeumból nemrég hazahozott elődjét. A régi és a most születő mű között mindössze az öltözék a különbség, és hogy az elsőként megformált fejet a tarkóján - utólag - természetellenesen egyenesre kellett vágnia az alkotónak.

A Béri Balogh Ádám Múzeum homlokzatára a tavalyi tatarozás befejeztével csak a „múzeum” szó került vissza. Május 11-én ünnepélyes keretek között egykori alapítója, Wosinsky Mór nevét veszi fel ugyanis az intézmény.

Ez eddig jó hír, hiszen a tudós apátplébános fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a megye egyik büszkeségének számító múzeum létrejöhetett. Csakhogy a közeli névadóra amúgy „magyar módra”, ötévi bürokratikus huzavona után kerülhetett sor. Dr. Vadas Ferencet, a múzeum igazgatóját és Farkas Pált kértük arra, meséljék el, mi történt ez idő alatt a kulisszák mögött.- Azzal, hogy egy lakótelep a nevét kapta, még nincs elismerve Wosinsky munkássága - mondja az igazgató és két vaskos, régi kötetet tesz az asztalra. - Egyedül készítette el például ezt a monográfiát, aminek azóta sincs párja. Ma is ebből élünk, s használják a Sorbonne-on is. Ha ez a szorgalmas pap nem nyeri meg Apponyi gróf anyagi támogatását az ügynek, a szekszárdi múzeumpalota nem létezne. Ezért úgy gondoltuk, illő lenne róla elnevezni az intézményt. Hiszen Béri Balog Ádámnak mindössze a kardja volt a gyűjteményben, s a háború alatt az is eltűnt. Első lépésként 1981- ben lehoztuk a padlásról Wosinsky dolgozószobájának bútorait, s ezekkel rendeztük be az igazgatói irodát, amelyben most én dolgozom. Itt vannak a kerámiák is, melyeket Rómából hozott, mikor akadémiai taggá választották. 1981 őszén tanácsi megrendelésre szobor készült róla.- Először egy kisebb portrét készítettem, majd egy kétszeres életnagyságú, köztérre valót - veszi át a szót a szobrászművész. - A lektorátussal és a megyei tanács képviselőjével bejártuk a terepet, de nem dőlt el, hogy a bejárattól balra, az épület előtt legyen-e a szobor,

vagy az előcsarnokban. A határozatban, amit később kaptam, az állt, hogy a lektorátus mindkét művet elfogadta ugyan, de a nagyobbiknak vannak komolyabb plasztikai értékei.

A felállítás helyéül a folyosót jelölték meg. Ahhoz, hogy elférjen, hátul le kellett vágnom a fejből. Kényszermegoldás volt, de már akkor bíztam benne, hogy egy: szer köztérre kerül.

Szeretettel fogadták a szekszárdiak, de kritika is érte. Főleg dr. Pataky József kifogásolta többször is a ruháját, ugyanis Wosinsky tudós voltát nyakkendővel próbáltam ábrázolni papi gallér helyett.- Énís azt szerettem volna, ha a szobor ki, a térre kerül, de a véleményemet nem vették figyelembe - teszi hozzá Vadas Ferenc.

A mellszobrot tehát felavatták, s mivel egy befalazott ajtó helyére került, nemigen lehetett észrevenni, hogy csonka. Aki mégis felfedezte, illemtudóan hallgatott.- Aztán 1983-ban egy minisztériumi rendelet nyomán felülvizsgálat kezdődött országszerte arról, hogy megfelelőek-e a művelődési intézmények - többé-kevés- bé az ötvenes években adott - nevei, a névadó munkássága kapcsolódik-e az ott folyó tevékenységhez. Bizakodni kezdtünk. És levelezni.

Részlet a megyei tanács művelődési osztályának címzett kérelemből: „A Béri Balogh Ádám Múzeum kollektívája megbízásából... kérem szíveskedjék intézményünk nevének megváltoztatását engedélyezni... 1901-ben nyílt meg a neo- reneszánsz múzeumpalota... első igazgatója a tudós pap Wosinsky Mór, aki magas szintű közművelődési tevékenységet folytatott, fűthető, villanyvilágítá- sos helyiséget alakított ki, ahol diavetítéssel, fonográfos hangosítással egybekötött ismeretterjesztő előadásokat tartottak...” (1983. okt. 2.)

A minisztérium válasza a megyei tanácsnak:

„A... múzeum nevének megváltoztatásával a közgyűjteményi főosztály nem ért egyet. Béri Balog Ádám a magyar történelem jeles személyisége volt, semmi sem indokolja, hogy a róla már hosszabb ideje elnevezett múzeum feladja ezt a nevet... ezt sem szakmai, sem politikai indokok nem motiválják...” (1983. dec. 2.)

A tanács leirata a múzeumnak:

....mivel a szakmai főhatóság'válasza

nem

leges, a megyei művelődési osztály saját hatáskörben a névváltoztatást nem engedélyezheti. A Művelődési Minisztérium véleményét a megyei párt- és tanácsi vezetők is elfogadták” (1984. jan. 26.)- Azért sikerült eredményt is elérni. 1985-ben a lengyeli sáncon elhelyeztük Wosinsky domborműves emlékoszlopát, plakettet készíttettünk, Tolnán emléktáblát avattak a szülőházán - folytatja dr. Vadas Ferenc. A névváltoztatás érdekében 1988-ban újabb kérelmet fogalmaztunk meg. Többek között ezt írtuk: „A névváltoztatást 1983-ban K. Papp József, a megyei pártbizottság akkori első titkára javaslatára kezdeményeztük... A változtatáshoz 1988 májusában dr. Bándi Gábor, az MM osztályvezetője szóban hozzájárult, az ö engedélyével szedettük le az épület homlokzatáról a stílusában sem odaillő feliratot.”- Az illető osztályvezető azóta sajnos meghalt, de az idők változásában bízva személyesen elmentem a minisztériumba. S íme, 1988. december 27-én megszületett az engedély. Schwab Márta megtervezte a múzeum előtt a díszburkolatot, a Dunából kiemelt római kori kövek helyét, s hogy eléjük hova kerüljön az új mellszobor.

Wosinsky Mór tehát végleg „hazatalál”.

Happy and?

CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Korabeli márványtábla az épület falán

Sumonyi Zoltán:

Az igazi MENLO PARK

Port Towsend és Szatmárnémeti földrajzilag távol esnek ugyan egymástól, de gondolatban éppoly közeliek, mint lowa City és Pécs, Kansas és a szabolcsi falvak. S mindez „egy közönséges” útinapló, egy jegyzöfüzet lapjain. Eggyé montírozódik, valósággá lesz, pillanataiból egy kettős utazás, egy valóságos, (amerikai) várostól városig tartó, s az emlékezet szabad mezején moccanó második.

„1984 nyarán harminchárom napot töltöttem az Amerikai Egyesült Államokban, s ezalatt végigrohantam tizenegy városon a keleti parttól a nyugati partig; Közben, csak azért, hogy ebben a száguldásban el ne felejtsem, mely városokban töltöttem némi időt, lejegyeztem néhány emlékeztető mondatot. Azokat egészítettem ki itthon, emlékezetemre is hagyatkozva, másfél két év távolából.” olvashatjuk a szerző, Sumonyi Zoltán kötetének fülszövegében.

... Jó emlékű mesterem, Csulák Mihály szavai villának bennem. „... a befogadót mindenekelőtt maga a porduktum érdekli, s nem az előállítására fordított idő.” S ez a kettő, itt, e jegyzetekből életre kelt írásműben nem áll ellentétben egymással. IN ORDINE 1NTENTIO- NIS PRIMUMEST FINIS; Azaz: Kezdjük a kötet végkövetkeztetésén. A fő dolog most megmenteni hazánkat; olyan emberekként, „akit a közös származás, a vér köteléke fűz egybe”... „akiknek van némi fogalmuk arról, hogy mi a nemes gondolkodás..." tisztán látják kötelességüket, s felelősen lépni is képesek, (idézi: S. Z.; a kiemelések tőlem: B. B.)

Szólaljon meg a további szövegszövéshez, a legvégső félsor: „... Hyde Park? Menlo Park? Pest?”... Micsoda képzettársítás!

E három földrajzi név, együtt. A londoni park különleges légköre (atmoszférateremtő eleme: a politikum!) a Menlo Park, Edison gye- remkéveinek és eszmélésének színtere, egy kegyes félreértés révén új tartalomra kap, s épp ennek folytán „... kezdett felhozni régi dolgokat" ... mögöttes jelentést tépve fel „... húsz év után."

„Már tudom, ez nem az a Menlo Park, a vendéglátóm figyelmeztetett:”

A háromszög harmadik csúcsa: nemzeti büszkeséggel szólva: Pest, Magyarország része, s egyben egy darab Közép-Kelet-Európa is! (Mindhárom helyszín közelebb juttat a napló szelleméhez.)

A rádiós-költő-szerkesztő, „az Egyesült Államok Kormányának különleges vendégeként", de - sohasem csupán a saját személyét képviselve - lát és láttat, a pillanatfelvétel hitelességével, úgy, hogy az összefüggések kiderítését az olvasóra bízza. Megismertet olyan volt honfitársainkkal, akik a numerus classus idején kényszerülték új hazát választani, de

megjelennek soraiban a „friss” disszidensek éppúgy, mint 56-osok, akik „nem állnak szóba árulókkal!” (Maga a szerző is szembesül eggyel, aki huszonnyolc éve csak látogatóban járt Magyarországon, mégis hazafiságból kívánja leckéztetni őt.) Mindezek mellett megismerkedhetünk az amerikai rádiózás és lapszerkesztés kulisszatitkaival, a The Witer’s Center-rel (Iróközpont), „ahol mindent a szerzők csinálnak...”, ahol „a hazai másfél-két éves átfutási idő helyett egy hét alatt készül el a könyv. (A „menyasszony szépséghibáit” sem elhallgatva!)

A szerző „hivatalos” látogatást tett a Voice of America-nál (Amerika Hangja Rádió) is.

„Mintha csak egy vidéki stúdióba látogattam volna, Győrbe vagy Nyíregyházára” - olyan sajátosan hazai, laza „kultúrcsevely” fogadta.

Tanulságos idézni Mr. József Takácsnak (Magyar Szekció, a vezetőjének) szavait, (idézi: S. Z.) „Szóval az a lényeg, hogy egyre jobb a kapcsolatunk a hazaiakkal. S ez nagyon fontos nektek is. Azt tudnod kell, hogy az Amerika Hangja messze nem azonos a Szabad Európa Rádióval.”

Azután látogatások sora kiszármazott magyar értelmiségieknél (Christi Lipsey, Makkai Ádám, Frenky Szász és a „QUASI” unokaöcs: Szász Endre) éjszakába nyúló, magvas beszélgetésekkel. „Egyszerre itt van a hamisítatlan, az utánozhatatlan közép-kelet-európai történelem! S itthon vagyunk e középnyugati éjszakában.” (Kansas City) leplezett, de óhatatlan a honvágy, a magányosság!)

Tanúi lehetünk a szerző látogatásának a „Nagymogulnál", Paul Engle-nél) a Nemzetközi íróprogram alapítója!, szervezője és motorja) tapasztalhatjuk miként „próbálnak bekapcsolni minket a világlíra vérkeringésébe”. Számos magyar vendégük közül Nemes Nagy Ágnes neve éppúgy szerepel, mint Oravecz Imréé, vagy Tornai Józsefé). A napló több (terjedelmi okok miatt nem részletezhető) mozaikkal teszi teljesebbé az összképet. Azt az összképet, amely mind közelítésében, mind tényanyagában és szellemében tárgyilagosan új, beavatóan (és nem kioktatóan) személyes és pontosító érvényű. Sumonyi - a világban helyünket meghatározó és helyeset kereső- igyekezete rokonszenves.

Záróképül idéznők azt a közeledést, amikor az író illyési „megkönnyebbüléssel” nyugtázza az ENSZ-palota homlokzata előtti zászlósorban nemzeti lobogónk ottlétét, s tolulnak szájára az ismerős sorok:

„Sokaknak mindegy, ott van-e.

De senkinek, ha nincsen ott.”

BAYER BÉLA

A szűkszavú

filmsztár-különc megszólal

Bery Ary sikeres filmek főszereplője. Mégis ritkán vállalkozik nyilatkozatokra. Emiatt is sokan furcsának, különösnek, nehezen kezelhetőnek tartják.

Hogy e beszélgetés mégis létrejött, ezt Szakács Róbertnek köszönhetjük. Robit nem kell bemutatnom olvasóinknak, hiszen a Rockpont-rovat többszöri vendé-' ge volt. Bery Ary és ő középiskolában osztálytársak voltak.

Egy hétköznap délután Csepel egyik jellegzetes bérházának második emeletén, egy régen festett vajszínű ajtón kopogtattunk. Kutyaugatás hallattszott, majd egy „Bújj be” - kiáltás hangzik.

Átlagos lakás. Szűk folyosó, kis szobák. Az egyikben a földön lévő matracon Berencsi Attila, avagy ahogy mindenki ismeri Bery Ary. Kezében egy kopott, kissé elhasznált Fender gitár.

Üdvözlés után hellyel kínál bennünket.

* Szék nincs; így mi is matracra ülünk. A fal mellett magnó. Körülötte szétszórva kazetták. A sarokban néhány félbehagyott festmény. Körben a falakon színes krétával felrajzolt pálcikaemberek, házikók, nap... A szoba egyszerre kies és otthonos.- Néhány napja jöttél haza Csehszlovákiából, ahol újra filmet forgattál - kezdi a beszélgetést Szakács Robi.- Egy cseh filmben menedzseri szerepet játszottam, de örülök, hogy végre itthon vagyok.- Hat film után most milyen terveid vannak?- Egy barátommal társulva elkészítettünk egy szitanyomóműhelyt és ott legalább azt csinálhatom, amit tanultam. Persze zenélek is. Alakítottunk egy új zenekart, Szomorú Vasárnap néven.- Apropó még a mai napig sem kapható a boltokban a Bery Ary és a Pillangók lemeze, ennek mi az oka?- Ismerni kell a magyar lemezkiadás nehézségeit...- Ahogy én tudom, nagyon keveset jársz, általában itthon gitározol vagy festesz. Miért van ez? Nem szereted az embereket?- Erről szősincs. Egyszerűen szeretek egyedül lenni. De mindig akadnak ismerősök, akik eljönnek hozzám. Az sem igaz, hogy nem járok sehova, péntekenként felkerekedek és hétfőig haza sem jövök.- A barátok, barátnők milyen szerepet játszanak életedben?- Nem szeretem a tartós kapcsolatokat. Nekem ez olyan, mint amikor két vonat két különböző vágányon fut és valahol összetalálkoznak. Amíg elmennek egymás mellett, csak addig történik valami.

KINDL GÁBOR FOTÓ: VÉRTES GYÖRGY

Bery Ary és a Pillangók - lemezük még kiadásra vár