Tolna Megyei Népújság, 1989. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
4 KÉPÚJSÁG 1989. április 15. Havanna utcáin Autómatuzsálemek A kubai utcákon sétálván, de a kubai filmkockákon is azonnal szembeötlik, hogy a karibi szigetországban igencsak sok a különböző korból származó autómatuzsálem. A harminc-negyven-ötven- éves utcai cirkálók jelenlétére egyszerű a magyarázat: a forradalom által elűzött Amerika-barát Batista-rendszer hagyta maga után. S miután a széles körű személygépkocsi-ellátásnál ma még fontosabb kérdések vannak napirenden Kubában, érthető, hogy e koros autók tulajdonosai igyekeznek minél tovább kihasználni őket. Bár esztétikailag már egyre nehezebb megóvni a kocsi állapotát, műszakilag még a laikus számára is kellemesen duruzsolnak a nyolchengeres Dodge-ok, Plymuth-ok, Oldsmobile-ok, Fordok és társaik motorjai. E kocsik között valódi ritkaságok is szerepelnek, s ez a tény felkeltette egy spanyol cég érdeklődését is. Ajánlatuk kecsegtető egy-egy matuzsálem gazdájának, hiszen a régiért cserébe vadonatúj nyugati gyártmányú gépkocsit kínálnak. A fentieknél még korosabb jármüvek is közlekednek a kubai utakon, egyikük- másikuk csaknem századunkkal egyidős. Tulajdonosaik lelkes gondozásának köszönhetően még ma is megbirkóznak az aszfaltkilométerekkel, karosszériájuk is meglepően jól ellenáll a trópusi éghajlatnak. E múzeumba illő példányok joggal váltják ki a turisták és a szakemberek elismerését s egyben emlékeztetnek az automobilizmus hőskorára is. Kubában az első személygépkocsi 1898-ban jelent meg, mégpedig a fővárosban, Havannában. A századforduló után azután más városokba is eljutott fokozatosan a technikai forradalom eme vívmánya. Kezdetben ugyan - főképp a vidéki településeken - sokan kiátkozták az óránként 15-20 kilométeres sebességgel „száguldó” masinákat, sőt, számos helyen fel is gyújtották őket. De eztán hamarosan országosan is népszerűvé váltak. Olyannyira, hogy még századunk első évtizedében megrendezték az első autóversenyt. Bulgária: kisiklások és perek Tavaly Bulgáriában hivatalos közlés szerint 1372 vasúti karambol történt Nem egy közülük valóságos katasztrófa volt; ezek ösz- szesen 21 halálos és 160 sebesült áldozatot követeltek, az anyagi kár 3 millió leva (kb. 50 millió forint) volt Hogy szomorú rekordról van-e szó, pontosan nem tudni, de mindenképpen eléggé feltűnő a balesetsorozat ahhoz, hogy témakéntállandósuljon nemcsaka szakmában, de a sajtóban s a közvéleményben is. A szerencsétlenségek különböző „szuperintézkedéseket" vontak maguk után. A legszuperebb a közlekedésügyi miniszternek és helyetteseinek, valamint az államvasutak egész vezérkarának menesztése volt Ez az 1988. szeptember 14-én Szófia ili- janci állomásán történt legsúlyosabb - 11 utas halálát és 57 sebesülést okozó szerencsétlenség kivizsgálását követte, s közrejátszott benne a nyár végi szófiai repülöszeren- csétlenség is; mindkettőt emberi'mulasztásokra vezették vissza. A helyzet azonban a leváltások után sem javult Ennek következtében jelenleg 7 vasúti katasztrófa ügyében folyik bírósági eljárás, vagy annak előkészítése. Az ilijanci ügyben négy vasúti alkalmazott ellen várható ítélet. Az új vasúti vezérkart minisztertanácsi határozat kötelezi arra, hogy június 30-ig végezze el az egész vezetői állomány komplex felülvizsgálatát, s mentse fel munkakörükből mindazokat akik a megnövekedett szakmai követelményeknek nem tudnak megfelelni. A „végrehajtó állomány” tagjainak ugyanezen idő alatt munkavizsgán kell átesniük, s a nem megfelelő embereket ugyancsak eltávolítják. A megmaradók anyagi érdekeltségét különféle célprémiumokkal növelik. Aki például négy éven át balesetmentesen végez az utasok biztonságával kapcsolatos munkát az kéthavi alapbérét megkapja prémiumként Nyolcesztendei balesetmentességért már négyhavi alapbér a jutalom. Az illetékesek szerencsére tisztában vannak azzal, hogy a leváltások, a bírósági fele- lősségrevonások, fegyelmi szigorítások és a jutalmak együttesen sem hozhatnak megoldást mert a gondok forrása elsősorban nem az „emberi tényező" hiányosságaiban rejlik. Ezért az intézkedések között van az is, hogy fél órával növelték a Szófia-Várna és Szófia-Burgasz között közlekedő expresszvonatok menetidejét amelyek most a legveszélyesebb - elavult pályákkal és jelzőberendezésekkel rendelkező - szakaszokon az eddigi 80-90 km/óra helyett csak 60 km/óra sebességgel haladhatnak át Több pénzt fordítanak egyes állomások rekonstrukciójára, és a jövő év végéig 200 új vasúti kocsit impor- ■ tálnak az NDK-ból, s bizonyos mennyiséget Jugoszláviából is. Az állam ugyan az utóbbi 8 évben 2,2 milliárd levát áldozott a vasút fejlesztésére, ám - mint most beismerik - e hatalmas összegeket nem a legracionálisabb módon használták fel; azaz az utasok biztonsága mellékes szempont maradt Az Anteni című hetilap megírta: a legköny- nyebb azt kijelenteni, hogy a katasztrófáknál megsértették a munkafegyelmet a technológiát nem tartották be a szabályzatot Ugyanis gyakran nincs, aki betarthatná ezeket: tavaly csupán a burgaszi telepen 20 mozdonyvezető hagyta ott állását így 85-re növekedett ott a betöltetlen státusok száma. Pedig a közvélemény irigyli őket havi 500 levás fizetésükért, ami a bolgár átlag duplája, ám ezért aránytalanul nagy megterhelést és felelősséget kell vállalniuk. A mozdonyvezetők éppenséggel azt panaszolják: munkájuk sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs érdeme szerint megbecsülve, legtöbbjüknek rendes lakása sincs, ahol igazán kipihenhetné magát Jellemző, hogy a megkérdezett „emberi tényezők” lakásproblémáik megoldását az összes többi feltétel elé helyezik. nagy KÁROLY (Szófia) Számítógépen a Vatikán titkai A vatikáni könyvtárba is bevonul a számítástechnika. Leonard Boyle atya, az ír származású dominikánus szerzetes, a pápai könyvtár titkára „Emlékezet és Gondviselés” jelszóval látott hozzá az informatizáláshoz. Az Emlékezet egy 4,2 giga oktett (4 milliárd 200 millió oktett; egy oktett nyolc - egyenként kétösszetevős - informatikai elemet képvisel) teljesítményű számítógép képében jelenik meg. Ami pedig a jelszó második felét illeti, a Gondviselés közbejöttét nehéz is lenne tagadni: egy nevének titokban tartását kérő gazdag kanadai ajánlotta föl a számítógépet a világ egyik legrégebbi kulturális intézményének. A könyvtár maga öt évszázados, de eredete egész a negyedik századig nyúlik vissza. Persze, még nagyon sok idő és pénz kell ahhoz, hogy ez a nagyszabású informatizá- lási terv megvalósuljon. A könyvtár 15 ezer négyzetméteres területén rendkívül sok értékes emléket őriz, többek közt Luther, Leonardo da Vinci, Rotterdami Erasmus, Medici Katalin, Mozart, Voltaire és Napóleon keze írását. „Négymilliárd dollárra és három ember mintegy tíz évi munkájára lenne szükség ahhoz, hogy könyvtárunk anyagát számítógépbe,tápláljuk” - mondta Boyle atya. Az agy, amely a Római Katolikus Egyház szellemi kincseinek javát tárolja.majd, légkondicionált, biztonságos rejtekhelyre került, ahol az adatok minden elképzelhető megpróbáltatást képesek túlélni. A központi terem Michelangelo bástyáinak közelében van, a Vatikán kertjei alatt, Galeon szökőkútjának 100 vizsugara óvja a kigyulla- ( dástól. A mennyezetre erősítve tárolnak több tucat számitógéplemezt, amelyeken körülbelül 20 ezer kötet tartalma található meg. Ezek a könyvek az évente mintegy 6 ezer új kötettel gyarapodó könyvtár új szerzeményei. Összesen öt kilométer kábel köti ösz- sze az agyat 43 terminállal, amelyek mindegyike az apostoli palotán belül van. Minden este 6 órakor bekapcsol egy automatikus biztonsági rendszer, amely a a számítógépkalózoktól és mindenféle balesettől védelmezi a rendszert a technikusok távollétében. „Ha eljutunk a 100 ezer adat betárolásához, akkor más könyvtárakkal is párbeszédet kezdhetünk, így a párizsi Nemzeti Könyvtárral” - mondta Boyle atya. „Először is az tervünk, hogy katalógusba vesszük a kétmillió könyvünket, tízmillió kartonon. Ezután jönnek sorra a kéziratok, ezekből 150 ezer darabunk van, köztük a világ legértékesebbjei. Többet közülük nagyon gazdag iniciálék díszítenek.” A kanadai számítógépet a Vatikán titkos archívumai is használják majd. A levéltári adatok betáplálása idén ősszel kezdődik. Az archívumban összesen 50 kilométer hosz- szú polcon őriznek iratokat, az új anyag ide sokkal gyorsabb ütemben érkezik, mint a könyvtárba. A dokumentumokat két hatalmas betonbunkerben helyezik el, amelyeket nyolc évvel ezelőtt létesítettek a palota pincéiben. A hőmérsékletet itt állandóan 18 fok Celsius. „Pánik elleni” biztonsági rendszer is van a pincében arra az esetre, ha a labirintusban dolgozó kutatók eltévednének. Boyle atya, aki könyvet írt az egyházi archívumról, azt mondja, hogy több száz millió dokumentumot tárolnak a pincékben. Csupán VI. Kelemen (1342-1352) pápaságának idejéből 350 ezer levél van az archívumban. A Vatikán miniszterei és nagykövetségei évente körülbelül 1000 méter jelentést küldenek. A kapuk nyitva vannak a történészek és a kutatók előtt, akik hozzáférhetnek minden 1922 előtti dokumentumhoz. Előkészítés alatt van egy pápai döntés a többi, újabb dokumentum nyilvánossá tételéről. Ehhez azonban a Vatikán megvárja, amíg kiépül a számítógépes rendszer, s felváltja a kézzel írott kalligráfikus kartonok rendszerét. Az NDK gazdasága Harmincezres tömegsír az erdőben Külön lista jelent meg néhány héttel ezelőtt a Berliner Zeitungban, a berlini pártbizottság lapjában. A cikk az utóbbi időszak hiánycikkeiről készített számvetést. Akadtak közülük olyan „speciális” termékek is, mint például az erkélyen felállítható ruhaszárító vagy az átjátszó adapter, de olyat) mindennapos áruk is, minta kávéfőző, a roló, a csillár vagy a játék villanyvonat. A levelek áradata A hiánycikkek léte - sőt,.sajnos gyorsan bővülő sora - hazánkban sem ismeretlen jelenség. Ám az NDK sajtójában nemigen megszokott jelenség, hogy bővebben foglalkozzanak e problémával, így a berlini napilap írása érthető módon alapos vihart kavart. Egyrészt megindult az olvasói levelek áradata, újabb és újabb termékről derült ki, hogy hiánycikk. Másrészt - s a dolog voltaképp itt kerül közel a baráti szocialista ország gazdasági életéről folyó mélyebb vitákhoz - jó néhány publikációban, nyilatkozatban és ellennyilatkozatban merült fel a sarkosan megfogalmazott alapkérdés: terv vagy piac? Miről is van szó? Arról, hogy míg több testvérországban, s természetesen nálunk, Magyarországon is, az utóbbi időEmlékmű Kuropatiban A belorusz minisztertanács megvizsgálta1 azokat a dokumentumokat és következtetéseket, amelyeket az 1988 júniusában megalakított kormánybizottság terjesztett elő, miután tanulmányozta a Minszk alatti Kuropati-erdőségben felfedezett tömeg- gyilkosságok színhelyét. A korábban megjelent publikációk azt a feltételezést fogalmazták meg, hogy Kuropati 1937 és 1941 között a sztálini megtorlások áldozatainak egyik kivégzőhelye volt. A feltevés a felkutatott szemtanúk vallomásaira alapult. A Kuropati-erdő megvizsgálása során megállapították: egy körülbelül 30 hektáros területen, mintegy 510 sír található. Az archeológiái módszernek megfelelően a véletlen választás alapján végrehajtott ásatásokban archeológusok, bírósági orvosszakértők, kriminalisták és a helyi tanács küldöttei vettek részt. Az exhumálás során emberi maradványokat, személyes holmikat, vagy azok részleteit találták. A sírokban fellelt 3080 tárgyat 38 bírósági szakértői vizsgálat során elemezték. Az Igazságügyi Tudományos Kutatóintézetben ballisztikai szakértők vizsgálták a golyókat és töltényhüvelyeket, 18 kriminalisztikai szakértő mondott véleményt a fellelt cipőkről, pénzekről, ruhamaradányok- ról és más személyes használati tárgyakról. A kivégzések .színhelyén eddig feltárt 356 koponyán, a tarkó-, illetve halántékrészen lövedéknyomokat találtak. Megtalálták a golyókat és töltényhüvelyeket is, amelyek 1928-1939-ben a Szovjetunióban készültek, s amelyeket a Nagan típusú revolverhez, illetve a TT-típusú pisztolyhoz használtak. A sírokban talált ruhadarabok, cipők és más személyes használati tárgyak alapján feltételezhető, hogy az agyonlőttek társadalmi összetétele meglehetősen széles körű volt. Abból kiindulva, hogy az eddig feltárt ,sírok mindegyikében 50-60 ember maradványai voltak, arra a következtetésre ben a gazdaság piaci oldalról történő ösztönzése, a vállalatok, termékek és árak piacon való megméretése került előtérbe, addig az NDK-ban sokkal inkább uralkodó maradt a hagyományos, tervgazdálkodási keretekben történő gondolkodás. Persze a merev szembeállítás nem volna szerencsés,? hiszen az első csoportban sem akarnak teljesen lemondani a gazdaság tudatos irányításáról, míg az NDK-ban is akad szép számmal olyan szakértő, aki figyelmeztet a piaci impulzusok háttérbe szorításának hosszú távú veszélyeire. Ám összességében tény, hogy Berlinben sok szempontból másként látják a gazdasági - s ezzel összefüggésben nyilvánvalóan a társadalmi - teendőket. Megjelent például olyan szerkesztőségi cikk, - épp az NSZEP lapjában, a juthatunk, hogy a Kuropati-erdŐség legalább 30 ezer állampolgár sírhelye. Szemtanúk állítása szerint a kivégzések 1937-ben kezdődtek és 1941 nyaráig tartottak. Az erdőben a kivégzések színhelyét 1937-38-ban kerítéssel vették körül. A fasiszta megszállás alatt az erdőt kiirtották, a kerítést elhordták. A sírok helyén nőtt fák életkora 35-46 év. A bizottság megállapította, hogy a Kuropatiban történt eseményekről az archívumokban semmilyen anyag nem található; az NKVD szervei nem dokumentálták a kivégzések és az áldozatok eltemetésének helyét. Az anyagok elemzésének eredményeképpen, a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy 1937-1941-ben a Kuropati-erdőségben az NKVD szervei valóban tömegesen végezték ki a szovjet állampolgárokat. Sajnos, egyelőre nem sikerült megállapítani az áldozatok neveit, kivégzésük konkrét indokát, a nem bírósági szervek utasításait végrehajtó személyek nevét. A belorusz minisztertanács, a Kuropati- erdőségben 1937 és 1941 között kivégzett áldozatok emlékének megörökítésére rendeletet hozott és gondoskodott az emlékmű költségeinek fedezetéről. A belorusz minisztertanács azt javasolta a kormánybizottságnak, hogy folytassa a kuropati eseményekkel kapcsolatos dokumentumok és archív anyagok kutatását, az elhunytak személyének megállapítását, kivégzésük konkrét motívumainak feltárását, és a kivégzésekben részt vevő személyek felkutatását. A belorusz kormány egyben megbízta a Tudományos Akadémia elnökségét, hogy sokoldalúan tanulmányozza a 30-as, 40-es és az 50-es évek elején végrehajtott tömeges megtorlások okait és következményeit, a belorusz szovjet enciklopédia kiadóját pedig megbízta, hogy készítsen elő és jelentessen meg egy olyan különkiadványt, mely a megtorlások áldozatainak emlékét örökíti meg. (APN-MTI Press) Neues Deutschlandban -, amely összefoglaló módon vetette el a szocialista piacgazdaság alternatíváját, rámutatva, hogy az képtelen megfelelni a szocializmus lényegének, a népjólét emelésének. „Láthatatlan tag” Nem gyökeres reformra, hanem az eddigi, tervutasításos gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésére van szükség - foglalhatók össze az NDK gazdasági szakértőinek jellemző véleményei. Akadnak persze ismerős célkitűzések, így a termelékenység javítása, a beruházások gyorsabb átadása, a termékszerkezet korszerűsítése és a gazdaságosság követelményének hangsúlyozása. Más kérdésekben viszont szembeötlőbb az eltérő vélemény, például az állami doSzovjet bevásárlóturisták Jugoszláviában A legutóbbi hónapokban ugrásszerűen növekszik a Jugoszláviába látogató szovjet bevásárlóturisták száma. Főként a Kárpát- aljáról érkeznek egyre többen. Nyikolaj Risko, az ungvári Prapor Peremogi (a Győzelem Zászlaja ) című ukrán nyelvű újság munkatársa erről a következőket mondta az újvidéki Magyar Szónak: Magyarországra nem érdemes mennünk, mert ott számunkra minden áru nagyon drága. Jugoszláviában azonban kedvezően váltják át a rubelcsekket ezért a szovjet látogató számára minden olcsónak tűnik. Jugoszláviában a műszaki áru, de sok más termék is 3-4-szer olcsóbb, mint a Szovjetunióban. Egy nyugati licenc alapján gyártott Salamander cipő például 70 rubel, de gyakran 100 rubelt is adnak érte a kereskedőnek. Hivatalos árfolyamon 10000 dinár 74 kopejka. Vagyis 70 rdbelnek megfelelő dinárösszegért akár 3 pár divatos, kitűnő minőségű jugoszláv cipőt lehet venni. Nagyjából ez a helyzet a divatos ruházati cikkekkel is. A szovjet állampolgárok csak meghívó- levél alapján utazhatnak Jugoszláviába. Ezért a meghívólevelekkel valóságos feketekereskedelem folyik. Egy-egy ilyen „dokumentumért” 200 rubelt is elkérnek... Április 1. előtt minden külföldre induló szovjet állampolgár 300 rubelre szóló csekket vihetett magával, de most már csak 200 rubeles csekket kap. Általában egész családok vesznek részt a külföldi kiránduláson. Egy négytagú család, ha bevált 900 rubelL ezen a pénzen Jugoszláviában használt Lada vagy Moszkvics autót vehet. A külföldön vásárolt, szovjet gyártmányú gépkocsikat jelentéktelen vámmal beengedik az országba. Ezért vásárolnak most egyre többen szovjet gyártmányú személygépkocsikat Jugoszláviában. Nyikolaj Risko végül elmondta, hogy a szovjet vámosok a kiutazókat nem nagyon vizsgálják. Ezért sokan a legkülönbözőbb, külföldön jól értékesíthető cikkeket is visznek magukkal. tációk fenntartása terén (bár ez az NDK- ban is növekvő gondot okoz a költségvetésben), a külpiaci hatások elleni kitartóbb védekezésben vagy a KGST-n belüli együttműködés egyes problémáival kapcsolatban. Természetesen az is igaz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság vezetése például a miénktől sok szempontból eltérő feltételekkel találja magát szemben. Egyelőre például nem a munkanélküliség újbóli megjelenésének esélyét kell fontolgatniuk, hiszen a csökkenő népesség miatt éppen a munkaerőhiány jelent gondot. •*% Vagy a külföldi hitelek ügyében, ahol akárcsak a nyugatra irányuló kereskedelemben, alapjában eltérő helyzetet teremt az NSZK-val fenntartott „speciális viszony". Ma is működőképesek az autómatuzsálemek
