Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8. 4 NÉPÚJSÁG Nyelvművelő Hogyan viselkednek nyelvünkben az idegen szavak? írásunkat kicsit nyelvművelésnek, ki­csit ismeretterjesztésnek szántuk, nem pedig egy nyelvészeti dolgozatnak. E szándékunkból fakad az is - kérve az ol­vasó szíves elnézését -, hogy egyes sza­vak (nevek) helyes kiejtését alkalman­ként zárójelbe tettük. Ilyen gondolatokat kívánunk vázlatosan körüljárni, hogy: Mi­lyen eredetűek a magyar szavak? Hon­nan kaptunk szókölcsönt? Milyen ma­gyar szókkal viszonoztuk más nyelvek ajándékait? Hogyan viselkednek nyel­vünkben az idegen (vendég-) szók? Mi­lyen gondunk van az idegen szavak ejté­sével? Lőrincze Lajos szerint (is) miért kell jól ismerni anyanyelvűnket? Mint az előzőkből kiderült, mi az ide­gen (vendég-) szavak viselkedését, nyel­vünkbe való beilleszkedését próbáljuk inkább figyelemmel kísérni, eddigi pél­dáinkat újabbakkal kiegészíteni, bővíte­ni. Vizsgálódásaink során a beilleszke­désben többféle jelenséggel találkozha­tunk. A továbbiakban közülük sorolunk fel néhányat. A vendégszó (vendéghez illően) sok­szor szerényen viselkedik, párba áll a magyar megfelelőjével: autó-gépkocsi, bicikli-kerékpár, metró-földalatti, ter- mosz-hőpalack, flekk-folt, spájz-élés- kamra, diskurál-beszélget, patika­gyógyszertár, telefon-távbeszélő, stb. Nem mondhatjuk azonban ezt az egymás mellett élést sem mindig békésnek. Be­szédhelyzetben (vagy a fejlődés során) vagy a magyar, vagy az idegen szó jut diadalra. Nem mondjuk például, hogy szeretek gépkocsizni, de azt sem hogy jól beéléskamráztam, a forró kávét ter­moszban tartjuk, a kórházakban inkább patikaszagot érzünk, a flekkes emberre sem foghatjuk rá, hogy foltos, hiába van a fülkére ráírva, hogy távbeszélő, abból mi csak telefonálunk. De az ellenkezőjére is van példa itt. Úgy tűnik, létjogosultságot nyert a koráb­bi autóvezetővel szemben a mostani gépkocsivezető is. De a mostanában so­kat emlegetett fociból is idézhetünk pél­dákat. A következetes nyelvhasználat szinte teljesen kiszorította a régebbi (30 évvel ezelőtti) szakkifejezéseket. Az én gyermekkoromban még a labdarúgás futball, a partdobás (bedobás) taccs, a sarokrúgás (szöglet) korner, a lesofszájd volt. A hátvédet bekknek, a középpályáso­kat halfoknak, a középcsatárt centernek titulálták. (Félő, hogy ez az utóbbi foga­lom mindkét változata kihal, hiszen egyre több magyar csapat - még a válogatott is - alkalmazza a kétcsatáros felállást. Már­pedig center - középcsatár - csak akkor lehet valaki, ha a csatársorban legalább hárman-vannak.) Visszatérve az előbbi példákra, régebben a magukról megfe­ledkezett játékosok egymás dresszét fogták meg (tépték le), a mostaniak már a mezt, vagy arra tűzik a támogatók (egyre gyakrabban szponzorok) reklámját. Az idegen szavak következő csoport­jába azokat sorolhatjuk, amelyeknek ide­gen eredetét érezzük, helyettesítésükre magyar szavak is jöttek létre, de az ide­gen szó és a magyar szó között jelentés­beli vagy hangulati megoszlás követke­zett be, ezért az idegen és a magyar nem cserélhető föl egymással. Ilyen például (ismét a teljesség igénye nélkül) a náció­nemzet, tróger-hordár, vircsaft-gazdál- kodás, puceráj-vegytisztító változat. Ré­gebben tróger segített a csomagokat be­szállítani a vasútállomásról, ma már csak pejoratív értelemben használjuk a szót, és sértő is lehet. A vegytisztító is megsér­tődne, ha üzletét (üzemét) pucerájnak ti­tulálnánk. De a gazdálkodó is rossz né­ven venné, ha portájába lépve úgy szól­nánk, hogy szép kis vircsaft van itt. Vannak olyan szavaink is, amelyekben valamivel árnyaltabb az ellentét, de még mindig érezhető. Más-más a hangulatuk. A summa nagyobb az összegnél, a kritika élesebb a bírálatnál, a náció gúnyosabb a nemzetnél, a komótos otthonosabb a kényelmesnél, a gesztus „kézmozdulata” már sokszor magatartás is, a smucig a fösvények között is a legvisszataszítóbb, a firhang csak a jómódú függöny szerény rokona. Az eddigiekből láthattuk, tapasztalhat­tuk, hogy a hozzánk került idegen szóra kétféle sors vár: vagy otthonossá válik a nyelvünkben, megszokottá, talán pótol­hatatlanná is, vagy pedig elsorvad, visszahúzódik, mielőtt a klímához szokott volna. Arról is kellene szót ejtenünk, hogy mi a mérték (norma) az idegen szavak hasz­nálatában, hiszen ezek szinte naponta kerülnek nyelvünkbe. Voltak (vannak) tö­rekvések, hogy igyekezzünk megterem­teni (megalkotni) az idegen szó magyar megfelelőjét. Az előzőek is bizonyították, hogy ez nem mindig járt Gór) sikerrel a je­lentésbeli és hangulatbeli különbségek miatt. De vannak olyan idegen (nemzet­közi) szavaink is, amelyeknek nincs is magyar megfelelője. Szókincsünkbe már beleépültek a radar, fenol, katalizátor, benzin, sport, stúdió, infláció, film, ener­gia, politika, miniszter, stb. szavak. Kár is lenne őket bolygatni. Másokat erőszakos magyarítással hangulatuktól fosztanánk meg: gondola, mecset, piramis, trojka, szamovár, szputnyik, láma, pagoda, táj­fun, stb. Azt is észrevehettük (magunkon is), hogy vannak olyan idegen szavaink is, amelyeknek szóban az idegen, Írás­ban meg szinte mindig a magyar megfe­lelője használatos. Ilyenek a srác-gye­rek, fater-apa, hózentróger-nadrágtartó, gang-folyosó, meló-munka, stb. változa­tok. Gyakran az idegen szó varázsa is ha­talmába kerít bennünket, pedig a kon­zekvencia szó sem mond többet, mint a következtetés, a diaméter sem más, mint az átmérő, a diszpécser is jobb hangzá­súnak tűnik, mint a munkairányító. A mostanában divatos deklarál sem több, mint a kinyilatkoztat, pedig az előbbi egy­re divatosabbá, felkapottabbá válik. DR. NAGY ANDOR A NŐ DICSÉRETE TAKÁCS BÉLA rajza Iskolaszínház Antigoné és A fösvény- Milyen utakon jár az amatőr színjátszás?- Kevésbé érdekli a fiatalokat - válaszol Pataki Dezső, a dunaföldvári Játékszín tag­ja. - A mi csoportunk tizenöt éve működik. Arany, ezüst, bronz minősítéseink vannak. Ezek megméretések és értékelések. Új útnak számít nálunk az, amit iskolaszínház cím­mel tettünk népszerűvé. Ennek lényege, hogy az általános és középiskolák irodalmi tananyagához kapcsoljuk a mi bemutatónkat, előadásunkat. Kísérletnek szántuk ezt az ifjúság színházi nevelésének erősítésére.- Tavaly novemberében mutatták be Szophoklész Antigoné című tragédiáját. Milyen tapasztalatokat szereztek? Hogyan fogadta a közönség az előadást?- A tizenhárom-tizenhét éveseknek ajánlottuk a darabot. Ritkán járnak ők színház­ba. Nem tudnak viselkedni! A magatartást nem tanítják sehol. Alkalom is kevés adódik. Néha minősíthetetlen a nézőtéri hangulat. Nem alakul kontaktus a színpadon játszó emberek és a közönség között. Ez nem a színészeken múlik. No, természetesen nem minden előadásunkról kell ezt elmondani, de ha elhallgatjuk, akkor is vétünk. Húsz előadásunk volt Dunaföldvár, Salgótarján, Sárbogárd, Dombóvár diákjai előtt.- A dunaföldvári Bartók Béla művelődési központ egy kis ismeretterjesztő színlapot is sokszorosíttatott.- Igen. Néhány mondatban ezen az olvasható, hogy az Antigoné a humanista élet- szemlélet egyik első művészi megfogalmazása. A rideg hatalomvágy és a nemes szí­vekben élő törhetetlen szabadságszeretet ellentéte fejeződik ki a két főalak - Kreón és Antigoné - tragikus összecsapásában. A rendezőnk: Smuk Imre, az előadás előtt még néhány gondolatot mondott a korról, stílusról, színházelméleti fogalmakat tisztázott a diákokkal. Olyan beszélgetés alakult így ki, ami avatottabbá tette a közönséget.- Most Moliére A fösvény című vígjátékát próbálják. A fösvény több mint komédia.- Március végére terveztük a bemutatót. Valóban többet jelent számunkra a komé- diázásnál. A darab által képviselt, hazugságra, önzésre épülő és a Harpagon megha­tározta világban sokszor csak a csoda segíthet, a színpadon. Az életben gyakran a ha­talom és a gazdagság győz az önzéssel karöltve. Harpagon azon szörnyeteg típusok­nak egyik legszebb példánya, akiknek'meggyőződésük, hogy aranyaik birtokában mindenkire ráerőltethetik a maguk inmorális világát. A családfői hatalmát is csak a pénz hatalmával gyakorolja. Létezésének mottója: van pénzem, tehát vagyok.- Talán éppen ez ad aktualitást a bemutatóhoz? Kik a szerepjátszók?- Amint az Antigonét, úgy A fösvényt is a Gór Nagy Mária Színitanoda hallgatóival közös produkcióként adjuk elő. Körösi András, Szokolai Péter, Lesnyik Zsuzsanna, Nagy Zoltán, Lukács Orsolya, Turbók Eszter, Oláh László, Neumann Gábor, Horváth István, Kerlang Regina és magam játsszuk a darabot, amit szintén Smuk Imre rende­zett- Ezúttal nyilván a vígjátékról hallhatnak bevezetőt a nézők.- Szólni kell a helyzet- és jellemvígjátékról, a szatíráról, az iróniáról, a komikus hatás verbális és testi eszközeiről. Azokról az előadáshoz kapcsolódó fogalmakról, melyek közelebb visznek eredeti céljainkhoz, a beavatószínházi formához.- Ezt a beavatást nem kellene korábban kezdeni, mondjuk kisebb gyerekkorban?- Az amatőr színpadunknak van két mesejátéka is. Weöres Sándor: Csalóka Péter és Tamási Áron: Szegény ördög című játékok, amelyekkel az óvodás és alsó tagozatos gyerekek színházi igényeit élesztgetjük. Az előadásaink iránt érdeklődők a dunaföld­vári művelődési központban kaphatnak részletes tájékoztatást, olyan információt, mely egyben színházcsalogató is. DECSI KISS JÁNOS A korai serdülőkor problémái Alig akad olyan család, hol ne okozna komoly gondot a korai serdülőkorban lévő gyermek. Sokan türelmetlenül és néha ér­tetlenül állnak szemben ezen életkor jelenségeivel. A serdülő­kor korai szakasza - a prepubertás - a fiúknál többnyire 10-12 éves korban, a lányoknál egy évvel előbb kezdődik. A gyors fej­lődés látható jelei: a hirtelen megnyúlás, a végtagok gyors nö­vése, a serdülő kezei-lábai hirtelen nagyobbak lesznek, főleg a törzsükhöz viszonyítva, s szinte a gyerek nem tud velük mit kez­deni. Kissé ügyetlenek lesznek. Az ilyen értelmű „seteséget-su- taságot” semmiképpen nem szabad nekik felróni, mivel nem te­hetnek róla. Valamint azért sem, mert e korban a serdülők rendkívül érzé­kenyek, és bizonyos mértékű labilitás, hangulati bizonytalanság jellemzi őket. Hol mindjárt sírnak, azután meg nevetnek, vihog­nak. Ugyanakkor növekszik bennük a kritizáló hajlam, mindent és mindenkit keményen bírálnak. Nem kímélik természetesen a szüleiket sem, már nem mindenben fogadják el a véleményüket, tanácsaikat. S bizony a meglévő hibáikat is észreveszik, nem­egyszer szemükre vetik, „beolvasnak az ősöknek”, olykor kímé­letlenül. Ebből sokszor parázs viták fakadnak, s ha mi, szülők nem vagyunk eléggé tapintatosak, megértőek gyermekeinkhez, akkor esetleg egész életre is elidegeníthetjük őket magunktól, elveszthetjük a bizalmukat. Az igazságosság, a következetesség, a tudás, az empátia (mások megértése, a helyzetébe való beleélés), a jó humor mind olyan vonzó tulajdonságok, amelyeket a serdülő gyermek tisztel és elismer a szülőknél, „ősöknél” és a pedagógusoknál egyaránt. Jelentős mértékben meghatározó az is, hogy a serdülő mit lát otthon az apa és az anya viszonyában, házastársi együttélésé­ben. Az édesapa viselkedése az anyával (feleségével) szemben egész életre kiható lehet, meghatározhatja a fiúgyermek visel­kedését előbb a lányokkal szemben, majd a későbbiekben a saját feleségével szemben is. Ugyanez érvényes az édesanya és lánya viszonylatban - férfiakhoz fűződő kapcsolatokra. A példákat, a mintákat a szülőktől kapják a gyermekek, s ennek hatásait sokszor évek múltán is észrevehetjük, egy-egy gesz­tusban, reagálásban, de az egész viselkedésmódban is. Ezért a harmonikus családi életre olyan szüksége van a korán serdülő gyermeknek, mint egy falat kenyérre. A serdülővé váló gyer­mekben lévő nyugtalanság, lappangó diszharmónia megkíván­ja a nyugodt légkört, az otthoni békességet. A serdülés kezdetén, de később is jellemző a titkos vagy nyíl­tan megjelenő kalandvágy. Különösen a fiúknál gyakran fordul ez elő. Ne nevessük ki őket, ne csúfoljuk érte a gyermeket, mert ez az önállósodás, a felnőtté válási törekvések első jele. Már ke­resi, kutatja a helyét a serdülő a világban, a társadalomban, s ezért olyat kíván tenni, ami már „nem gyerekes dolog”, ami na­gyobbnak mutatja. Ezért olvas szívesen kalandos és tudomá­nyos-fantasztikus könyveket, meg nézi az ilyen témájú filmeket, tévéadásokat, videókat. Olykor ezért kezdenek el a többi között dohányozni, szeszes italokat fogyasztani és más felnőttdolgo­kat művelni. Komolyan véve, megértéssel próbáljuk reális mederbe terelni kalandvágyukat, és adjunk nekik olyan lehetőségeket, ahol ki­próbálhatják erejüket, bátorságukat meg önállóságukat. Bizony jó lenne, ha az iskola, az ifjúsági mozgalmak is többet próbálná­nak tenni ezen a téren a kalandos, romantikus nagy vállalkozá­sokkal, erőt próbáló feladatokkal. A különböző káros szenvedé­lyek ellen meg a legtöbbet tehet a szülő a személyes példával, a kétségtelenül szükséges elbeszélgetések, meg a jó szokások kialakítása mellett. Mert általában nem eredményes a „bort iszik és vizet prédikál” szemlélet ezen a téren sem. A korai serdülőkor egyik jellegzetessége a másik nem iránti érdeklődés, a nemi érdeklődés kialakulása, fokozódása. Kez­detben ez ugyan inkább elkülönülésben nyilvánul meg, mivel inkább külön csoportokban élnek, szerepelnek a fiúk és lányok, és rejtett érdeklődés él bennük a másik nem iránt. Olykor kötöz- ködésben, csipkelődésben, sőt bizonyos mértékű agresszivi­tásban jelenik meg mindez. A fiúk bántják, megverik a lányokat, meg csúfolják őket. Később csap át ez nyílt érdeklődésbe, a kapcsolatok keresésébe. Különösen a fiúknál nő meg az érdek­lődés a szexuális kérdések iránt: könyvekben, képeken, filmek­ben, tévében ezt figyelik meg elsősorban, meg ez válik beszéd­témájukká. Ilyenkor nagy szükség van vagy lenne a fiúnak az édesapjára, a vele való beszélgetésekre. S ha az apa és fia kö­zött őszinte, bizalmas a viszony, akkor a felmerülő kérdéseket, a problémákat könnyebben megoldhatják - megfelelő tudással és apai törekvésekkel párosulva. Ehhez bizony sok mindent ta­nulnunk kell, hogy az apai szerep idekapcsolódó feladatait meg tudjuk oldani. A leányok serdülése valamivel kisebb problémát okoz. Náluk is megjelenik a korai serdülésben a fiúktól való el­különülés, a csoportos élet. Ám utána náluk is jelentkezik az egyes fiúk iránti érdeklődés, a „szerelmi vonzódás”, és egyé­nenként eléggé eltérő módon, erősséggel. A barátnők ezt is megtárgyalják egymás között. A lányoknál is csökken a felnőt­tekkel szembeni nyíltság. Ezért nagyon szükséges, hogy főleg az édesanyák alakítsanak ki őszinte, nyílt kapcsolatot lánygyer­mekükkel. E helyen is szólnunk kell az ún. akcelerációról, a gyorsabb ütemű fejlődésről, a jóval korábban bekövetkező ne­mi érésről. Világszerte tapasztalható, hogy a nagymértékű tech­nikai haladás, a városi életmód hatására hamarább következik be a serdülés, mint előző évtizedekben. Ugyanakkor ez a koráb­ban bekövetkező nemi érés nem jár együtt a serdülők fejlettebb gondolkodásával, pszichikus érettségével, erkölcsi-akarati fej­lettséggel. A nemi érés 1 -3 évvel előbb következik be, míg a lelki érettség ettől lemarad, ez jelenti a nagy problémát szülőknek- nevelőknek egyaránt. Ezt a nagy problémát a szülőknek is is­merni kell, megértéssel kezelni. Tapintattal bánni a serdülővel, óvni bakfis lányunkat és kamasz fiunkat minden olyan lelki megrázkódtatástól, ami az egész életére, a családhoz, az em­bertársaihoz való viszonyára károsan hathat. Valóban igaz a szép mondás: a serdülő bakfis, kamasz érzékeny tükör, mely nemcsak mindent észrevesz, hanem könnyen össze is törik. Szülők és pedagógusok, törekedjünk arra, hogy ez ne követ­kezzék be! DR. SZELÉNDI GÁBOR, főiskolai tanár, Kaposvár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents