Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8. /^TOtNA^ _ "NÉPÚJSÁG 5 Ötös kórterem (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A baleseti sebészet kórtermében telt ház van. A hétágyas szobában nyolcán várják a gyógyulást. Zsúfoltság, pótágy! Éjjel tizenegy körül jár az ólomlábú idő. Csepegnek az infúziók. A résnyire nyitott ajtón beszűrődik a folyosó csendesen fáradt fénye. Az ügyeletes nővér, Magdi- ka szabályos időközökben ellenőrzi az infúziós betegeknél, hogy nem akadt-e el a készülék, suttogva kérdezi meg, nincs- e szükség valamire. Visszatekint az egész szobára, majd halk, puha léptek­kel kimegy, miközben lekattintja az ajtó­tok mellett világító opálüveggel fedett éj­jelilámpát. Rézi néni, az „egyeske” most kezdi hívogatni fiát, akit Jakabnak hívnak. Egyre erősebb hangon ezt kiáltja:- „Jaksi, Jaksi”, majd kisvártatva. „Ber­ta, Berta”. Ö a menye. Infúzióra kötött ke­zével hadonászni kezd, mire a „nyolcas” megnyomja a vészcsengőt. Már nyílik is az ajtó, jön a nővérke, megigazítja az infú­ziót és igen halkan mondja:- Mi baj, mamika? ez nem lesz így jó, akkor le kell kötnöm a kezét. - Rézi néni agresszívvá válik, Magdi nővér hoz egy nyugtató injekciót, megsimogatja a néni homlokát és bízva a viszonylagos nyuga­lomban, csendesen távozik a kórterem­ből. A csend ismét megtörik. A hármas ágy betege, a kisvejkei Móni néni, akinek combnyaktörése van, halk, fáradt han­gon szólal meg:- Még szerencse, hogy a cukorbabot megpucoltam, hogy a menyem betehes- se a fagyasztóládába, mert hogy olyan szépen lett a nyáron, aztán majd hús is kerül mellé vágás után. Nem kell még fél­ni, hogy nem lesz eleség, ha dolgozunk, eszünk is, ugye tanító néni? - fordítja fejét a „nyolcas” ágy gazdája felé, akivel már néhány órája behozatalkor váltott szót. A szólított halkan felel:- Úgy igaz, Móni néni! - Majd még halkabban tagolva folytatja: - Nekem már nem lesz többet gondom babra-baj- ra. Tetszik tudni 44 éve özvegy vagyok, úgy neveltem fel a három gyerekemet is. Mit akarok még? 85 évet megértem, most megtérek a kisvejkei temetőbe az én jó uram mellé, akit hazahozattam Buda­pestről, amikor már csendesség lett. Jöt­tek a cimborák a faluba, ők mondták meg, hogy hol pusztult el az én jó uram. Elmentem, megtaláltam, sokáig magam hordtam az élet baját, nincs már itt dol­gom - Mellé fekszem, hiszen örök hűsé­get fogadtunk. Megtartottam! Móni nénit másnap délelőtt megműtöt­ték, infúzióval a karjában tért meg ahhoz az elesett katonához, aki gyermekeinek az édesapja volt. Lassan eljön a reggel. Éppen csak nyolc óra múlt, már jönnek a sebészek és megy ki-ki a maga betegéhez. Az ala­csony termetű szemüveges orvos, akit inkább teológusnak nézne az ember, ha nem tudná, hogy milyen kitűnő keze van, odamegy a „nyolcashoz”, megkérdezi, milyen volt az éjszaka, fáj-e az a csúnyán széttört, már megműtött boka, halkan, finoman adja ki az utasítást a nővérnek, aminek inkább kérő a hangsúlya. A má­sik betegnél a sportos kiállású doktor se­rénykedik, miközben avatott mozdulattal kötözi át betegét, hallani engedi igen szellemes, finom humorát is ami feltétle­nül gyógyszer a betegnek. Itt ugyanis mindenki fél, csak van, aki nem meri még azt sem mutatni. A megyeszékhely baleseti sebészeté­nek orvoscsoportja minden elismerést megérdemel, azért az emberi munkáért, amit az odakerültek életéért, gyógyítá­sáért megtesznek. Akinél ez nem sikerül, mint például Móni néninél, az már nem rajtuk múlott. Miközben gondolataimat botorul papírra vetem, azon tűnődöm, mi volna az, amit ők megérdemelnének. Mi­vel ezt nem hiszem, hogy meg tudom ítél­ni, helyette csupán egy Széchenyi Ist- ván-idézet engedtessék meg nekem! Imé: „Csak a szellemileg és testileg tevé­keny ember emelhet bennünket a bol­dogság tetőfokára.” Ennyi a „nyolcas” beteg paraszolven­ciája. KUBANEK GYULÁNÉ Tárgyalóteremből Emlékezetes almaszedés Sok családnak évenként visszatérő hasznos programja az őszi almasze­dés. Ebben az időszakban több mezőgazdasági nagyüzem is meghirdeti a kedvezményes akciót. Ilyenkor 7-9 forintos kilogrammonkénti áron juthat hozzá egy-egy család, akár egész évi vitamindús, gyümölcsszükségletéhez. Valószínű, ezzel a szándékkal kelt útra családjával 1988. szeptember 18-án reggel Bánuszné Dénes Mária komlói tanárnő is. Akkor még nem tudta, meny­nyire emlékezetes nap vár rá. Azon a délelőttön is sokan várakoztak már a Bogyiszlói Dunagyöngye Mgtsz almáskertjének bejárata előtt, amikor Bánusznéék megérkeztek. Talán túl sokan is, ezért gondolta a hölgy, hogy gyorsabban bejuthatnak, ha a vára­kozók sorát megelőzve a sor elejére kerülnek. Csakhogy a sorban állás rend­jét becsületesen betartók ekkor már megunták, hogy többen is próbálkoztak már ily módon előnyösebb helyzetbe jutni. A várakozó gépkocsik egyikéből kiszállt Bakó György szekszárdi lakos és az útra állva megállította Bánusznét és udvariasan megkérdezte tőle, hova megy. Mivel nem kapott egyértelmű választ, hozzátette, hogy az ott sorban ál­lók valamennyien almát szeretnének szedni és ha ilyen szándékkal kíván elő­re menni, inkább álljon vissza a sorba. Ekkor már többen is a kocsi körül áll­tak, ahol pillanatokon belül heves szóváltás kerekedett Bánuszné és Bakó György között. Szó szót követett, melynek során Bánuszné kijelentette, ha Bakó nem áll el a kocsija elöl, a testén keresztül is előbbre fog jutni. Természetesen a férfi nem gyanította, hogy a hölgy ezt komolyan gondolja, ezért a Dacia előtt ma­radt. Néhány pillanat múlva felbőgött a motor és a gépkocsi előremenetben meg-megugorva hátrálásra késztette az előtte állót. Mivel Bakó György még mindig nem tért ki az útjából, a Dacia újabb lendületet vett. Ebben a helyzet­ben az előtte álló már csak úgy tudott védekezni, hogy gyors mozdulattal rá­térdelt a lökhárítóra és tenyerével a motorház tetejére támaszkodott. Bánusz­né ebben a helyzetben egy-két méteres szakaszon vitte magával Bakó Györgyöt, aki szerencsére - lélekjelenlétének köszönhetően is - nem sérült meg. A történteket 6-7 olyan személy látta, akik a bírósági tárgyaláson.tanú- vallomást is tettek. A Szekszárdi Városi Bíróságon Soós Miklós büntetőtaná­csa Bánuszné Dénes Máriát közúti veszélyeztetés bűntettében találta bűnös­nek és ezért az enyhítő körülményeket is figyelembe véve tízezer forint pénz- büntetésre és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Az ítélet - miután ki­hirdetés után a vádlott belenyugodott - azonnal jogerőre emelkedett. GEISZHAUER JÁNOS Budapesti tavasz Fotó: ÁRKI ATTILA 1989. március. Szikrázó napsütésben fürdik a méltóságteljesen hömpölygő Duna, a hidak, a Vár, a Váci utca, a Vörösmarty tér... A kabátok kigombolva, az emberek kiülnek a Duna-parti padokra, élvezik a melengető sugarakat, fiatalok sétálnak kéz a kézben, gyerekek szaladgálnak. Mindenki örül a korai tavasznak. Baráti kör alakul a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Üzemi halastó helyett horgásztó (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Régi vágyuk teljesül Magyarke- sziben a horgászni vágyóknak. A termelőszövetkezet vezetése elha­tározta, hogy a valamikori uradalmi úsztató helyén horgásztavat létesít, kihasználva a természet adta lehe­tőséget. Az ilyen helyre mondják, hogy az isten is horgásztónak teremtette. Szinte a falu központja mellett van, a községhez való közelsége mellett a környezet szépsége is csalogatja az egész heti munka után pihenni és ki­kapcsolódni vágyókat. A 3 hektáros horgásztó kivitelezé­sét a Tamási Á. G. végezte, a két meglévő tízhektáros és a Tükrösnél megépülő harmadik halastó bérleti dijának fejében. A hullámtörő gát fo­nását és töltését a termelőszövetke­zet brigádja végezte. MINÁRIK LAJOS A hagyományok ápolása és a Gö­döllői Agrártudományi Egyetemen végzett egykori hallgatók szellemi összetartozásának erősítése, a ba­ráti és szakmai kapcsolatok ápolása céljából az egyetem baráti kört ala­pít. A baráti kör Gödöllőn és igény szerint vidéken találkozókat, szak­mai eszmecseréket szervez, és lehe­tőséget teremt a különféle kezdemé­nyezések megvalósítására. Az agrárszakma művelőit, az or­szágban dolgozó volt gödöllői hall­gatókat szeretnénk megismertetni az egyetem törekvéseivel, ezzel is se­gítve a tudományos eredmények közkinccsé válását A baráti kör jó le­hetőséget kínálna a kölcsönös infor­málódásra, az élelmiszergazdaság és falu helyzetének sokoldalú átte­kintésére. A kör kötetlen, az igények szerint összeállított programokat kínál az ér­deklődőknek. Lehetőséget látunk például a rendszeres évfolyamtalálkozók szervezésére, különféle információs szolgáltatásokra. Úgy látjuk, hogy a felgyorsuló tár­sadalmi-politikai és gazdasági válto­zások közepette szükség van a kö­zös alma mater táplálta hagyomá­nyok élesztősére, az agrárszakma művelőinek összefogására. Örülnénk, ha elgondolásunk talál­kozna a hajdani gödöllői diákok igé­nyeivel. Kérjük a baráti körrel kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat és rész­vételi szándékot szíveskedjenek je­lezni a következő címen: Nacsa Já­nos egyetemi adjunktus, ATE 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Telefon: 06/28/10-200-1435. A GATE Baráti Kör szervezőbizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents