Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
1989. március 13. ‘NÉPÚJSÁG 3 • Magasabb jövedelem? Átlagon fölüli teljesítmény! , Közgyűlés a Szigmánál Az idő drága. A régi igazságot a szekszárdi Szig- ma Építőipari Kisszövetkezet mérlegzáró közgyűlésén nemcsak mondták, hanem megfelelően cselekedtek is. A kétségkívül frappáns levezetés jól illett a tavalyi gazdasági évet lezáró számadás, és az ideit indító tervismertetés hangulatához. A hol elismerésre méltóan profinak, hol konjunktúralovagnak nevezett, de mindenképpen rendkívül figyelemreméltó eredményeket elérő vezetés nevében Heiman János, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy sikerült a kiemelkedően jó 1987. évi sikereket is túlszárnyalniuk. A százötven főt foglalkoztató szervezet 31 millió forintos bérköltséget „engedhetett meg" magának, nyereségük így is megközelítette a 25 millió forintot. Legalábbis szokatlan, de a jelek szerint hatásos a szövetkezet munkájának részlegenkénti, illetve bri- gádonkénti értékelése nagyobb plénum előtt. Az elnök egyenként szólt minden kollektíva teljesítményéről, nem hallgatva el, ha azt középszerűnek, nem elég hatékonynak, a munkamorált rontónak tartja, külön megemlítette azokat a brigádokat, amelyek kifejezetten az elvárások alatt teljesítettek és csalódást okoztak, ezért velük az idei tervekben már nem is számoltak. Ugyanígy elhangzott a jó teljseítményt nyújtó kollektívák neve, külön kiemelve a példaszerűen dolgozókat. Bár a Szigmánál megyei viszonylatban igen kedvezőek a kereseti lehetőségek - a kiemelkedő bérezésen kívül a célrészjegyek után fizetett osztalék is jelentős jövedelemkiegészitésre ad lehetőséget - a személyi jövedelemadó teljesítményt viszzatartó hatását itt is érzékelték. Esetenként csökkent a munkakedv, bizonyos érdektelenséget lehetett tapasztalni. Az ilyenfajta hozzáállást a jelek szerint mindenképpen irtani próbálják a szövetkezetnél. Szinte párját ritkító módon fölmérték a túl sok munka, a „megszakítás” ellen időnként tiltakozó dolgozók 1989-re vonatkozójövedelemigényeit. Ez akkora - minimum az 1988-as szintet kívánják elérni -, ami csak átlagon fölüli teljesítménnyel érhető el. A múlt évihez hasonlóra - 31 milliósra - tervezett bérköltséghez közel 150 millió forint összes, és 66 millió forint anyagmentes termelési értéket kell realizálniuk. Elengedhetetlen hát a nem elég hatékony részlegek megszüntetése, a nem megfelelő intenzitással dolgozó - ahogy az elnök fogalmazott: csellengő emberektől való elköszönés, az egymásra mutogatás elfelejtése éppúgy, minta hanyag munkát végzőkkel szembeni kártérítési igény érvényesítése. Nem kívánja a vezetőség, hogy bárki megszakadjon, csupán annyit: a napi munkaidőt munkavégzéssel töltsék el a dolgozók. Mivel ez ma - az értékelés szerint - még mindig nincs mindig így, ezért hibáztatható vagy a leterheltség, vagy az érdekeltség. Mindkettőt fölülvizsgálják. Mivel munkaellátottsági gondok nem lesznek, tartalékaik pedig még vannak, átlagot meghaladó teljesítménnyel az igényelt magas jövedelemszintet elérhetőnek tartják.- ri A világkiállítás - Tolna megyéből A tanácselnök személyes véleménye- Született-e döntés az értekezleten arról, hogy a megyék a kiállítás megrendezése melett teszik le a voksukat és ennek érdekében esetleg kötelezettséget is vállalnak?- A megyei tanácsok elnökeinek ülésén - mondotta Tamás Ádám - tájékoztatót kaptunk a világ- kiállításról, áttekintettük a terveket. Elmondtuk a véleményünket részben mellette, részben ellene, de nem döntöttünk semmiben, erre nem is lenne lehetőségünk, nem vagyunk testület. Én magam sem képviseltem kollektív álláspontot, mert a Tolna megyei tanácstestületnek nincs a kérdésben állásfoglalása. A személyes véleményemet mondtam el, szem előtt tartva a megye érdekeit.- És mi az ön személyes véleménye?- A tervezett világkiállítás nemzeti és üzleti vállalkozás is, beleilleszthető az európai és világpolitikai folyamatokba. Különlegessége, hogy két különböző társadalmi rendszerű ország fővárosában lenne. A rendezvény a világ figyelmét ráirányíthatja Magyar- országra, erősítheti az ország nemzetközi pozícióit, ösztönözheti a külföldi tőke nagyobb mértékű belépését a magyar gazdaságba. Szélesítheti a magyar és világgazdaság összefonódását. Erősítheti az infrastruktúra fejlődését az ország északnyugati felében és Budapesten.- Az ön által elmondottak egyértelműen pozitív hozzáállást sejtetnek. Sokan emlegetnek azonban negatívumokat is. Önnek vannak-e kétségei?- Számomra az egyik legfontosabb kérdés, hogy meglehet-e teremteni a szükséges forrásokat. Hogy csak néhány számot mondjak: idegenforgalmi fejlesztésre 40-60, a világkiállítás létesítményeire 15, az infrasturktúra fejlesztésére 46 milliárd forintra lenne a jelenlegi tervek szerint szükség. Hangsúlyozom, hogy ezeknek a beruházásoknak jó része a világkiállítás nélkül is megvalósítható, a szükséges pénz nagysága mégis megkérdőjelezi az elképzelés hitelét. Ezért kollégáimmal együtt a véleményem, hogy a források kutatása mellett a ráfordítások ésszerű csökkentésére is törekedni kell.- Szerepet kér-e és kaphat-e a fővárostól távoli, idegenforgalmában kevéssé vonzó, kicsi Tolna megye az előkészületekben, illetve az esetleges rendezésben?- Indokoltnak tartom egy szélesebb körű társadalmi bizottság létrehozását a világkiállítás területi, gazdasági összefüggéseinek véleményezésére. Kértem, hogy ha létrejön egy ilyen bizottság, abban Tolna megye érdekeinek képviselője is kapjon helyet, mert azt akarjuk, hogy a fejlesztések megyénkre is hassanak. Ha a döntés megszületik, akkor itt helyben is célszerű egy gazdasági, pénzügyi, idegenforgalmi szakemberekből álló munkabizottságot alakítani, akik föltárják a csatlakozás lehetőségeit. Nem várhatjuk meg azt, hogy részt kapjunk a világkiállításból, ennek elébe kell mennünk. A megyén múlik véleményem szerint jórészt, hogy mennyire tudunk élni a lehetőséggel. Adottságaink megvannak, de keresnünk kell a megye részvételét fejlődésünk érdekében, illetve ki kell alakítanunk a területi aránytalanságokkal szembeni érdekmechanizmust.- Milyen területen hozhat a megyének fejlődést a rendezvény?- Idegenforgalomban a szállodák színvonalának és kapacitásának fejlődése kívánatos lenne. Népművészetünk és hagyományaink vonzóak lehetnek . az idegenek számára és fejlődhetnek is. Infrastruktúránkra - a 6-os útra, a távközlésre - is jótékony hatással lehet a világkiállítás.- Föl lehet-e valamilyen formában mérni, hogy ■ mekkora teher hárulhat a megyére vagy a Tolna megyei állampolgárra a szükséges források biztosítása érdekében?- Ilyen számítások nincsenek. A megyének és az állampolgároknak az érdekei ott sérülhetnek, hogy koncentráltan az északnyugati országrésznek és a fővárosnak jutnak majd a többletforrások. De a fejlődés második-harmadik hulláma - az erkölcsi és anyagi előny, egy prosperáló gazdaság - pozitív hatást fejthet ki a megye gazdaságára is. Fölvetettük, hogy a hatásszámításokban garanciát kell adni az áldozatot vállaló, de az előnyökből kevéssé részesedő országrészeknek arra, hogy 1995 után a várható jobb költségvetési pozíció elérésekor az elmaradottabb területek fejlődjenek majd. - ri A T. Házból jelentjük Parlamenti mozaik Dr. Südi Bertalan jánoshalmi képviselő a Parlament színe előtt fejezte ki kételyeit az Országgyűlés elnökét megválasztó módszer, az egyes jelölés elfogadását illetően. Miért?- Emlékszem, annak idején Stadinger István esetében tömeges igény jelentkezett a többes jelölésre- válaszolt dr. Südi Bertalan. - Most egész egyszerűen nem értettem - és ezért kétségbe vontam - ennek a döntésnek, az egyes jelölésnek a létjogosultságát, tehát a javaslat realitásmértékét és korrektségét kérdőjeleztem meg. Ezzel azt próbáltam kifejezni, hogy a képviselők véleménye szerintem azóta sem változott. Most nem volt választás, csak mechanikus szavazás és tudomásulvétel. Szeretném hangsúlyozni, hogy semmi kifogásom Szűrös Mátyás ellen, sőt, nagyon is alkalmasnak tartom erre a tisztségre. De úgy tűnik, bizonyos szinteken még mindig elmarad az igazi megméretés. * Mikrofonerdő és az interjúra vágyó újságírók gyűrűje szorította a szó szoros értelmében a sarokba Sarlós Istvánt, az Országgyűlés egykori elnökét, alighogy kilépett a szünetben a folyosóra. Becsületére legyen mondva, hogy állta a sarat, pedig egyebek mellett a Magyar Rádió, a Magyar Nemzet és főképp az Amerika Hangja rádióadó egyáltalán nem a kényes kérdések mellőzéséről közismert. A nagy érdeklődés a neves személyiség beszédének szólt: a korábban úgymond konzervatívnak tartott Sarlós István ugyanis hatalmas sikert aratott a legelkötelezettebb reformereket is megszégyenítő, számos közbetapso- lást kiváltó véleményével.- Most is ugyanazt mondtam, amit tíz évvel ezelőtt- szállt vitába a róla keringő vélekedésekkel.- Ön a miniszter elnevezés lényegét felszólalásában a szolga szóval adta vissza, nem tart attól, hogy ezt néhány miniszter rossz néven veszi?- Aki így gondolkodik, az menjen vissza a régi latinokhoz és ott reklamáljon. Ezen a nyelven ugyanis a miniszter magyaraul szolgát jelent. * Bognár József akadémikus több mint négy évtizede, pontosan 1945 óta vett részt a Parlament munkájában. Van tehát némi tapasztalata, összehasonlítási alapja az elmúlt időkre vonatkozóan.- Mi az, amit hiányol a mostani országgyűlésről? - kérdeztük a professzort a legutóbbi parlamenti ülés egyik szünetében.- Ezt talán a közvetlenül a felszabadulás utáni parlamentekkel tudnám legjobban érzékeltetni. Akkor még működtek a különböző pártok, és ez a tény sokkal világosabbá tette a dolgokat. A koalíciós rendszerben hatékonyabban lehetett képviselni a kisebbségi véleményt, ugyanakkor a visszaéléseket kérlelhetetlenül számon kérték egymástól a különböző pártok tagjai. Számomra mindez hathatós politikai iskolát jelentett. Mondhatni, napjainkig semmiféle ilyen többletet nem adott a parlament: a résztvevők jobbik esetben otthon leírták a véleményüket, s azt felolvasták az ülésen. Egymás mellett „elbeszéltek” az emberek anélkül, hogy valaha is vitáztak volna. Az érvek hiányoztak hosszú ideig, valamint az a képesség, hogy egy ellenem hangolt hallgatóságot magam mögé állítsak. * A folyosókon sok minden eldől, legyen szó akár stratégiai, akár taktikai kérdésekről. Jelen sorok írója a minap például Nagy Sándor, a SZOT főtitkára egyik akciójának volt szem- és fültanúja: a szakszervezeti vezető a köréje sereglett képviselőkkel „kötött" megállapodást. '- Nagy Sándor sem mellőzi a lobbyzást?- Inkább egy alakulófélben lévő szakszervezeti „frakció" első konzultációjának nevezném a történteket - finomított a megfogalmazáson a SZOT főtitkára.- Miért van szükség erre a „frakcióra”?- A parlament egyre tagoltabbá váló munkájában és az érdekkifejezések különböző rendszerében a, szakszervezeti gondolkodás és problémakör is hangot kell, hogy kapjon. Persze, most nem valami rendkívül szoros és szervezett működésre gondolok, de egy állandó kontaktus a szakszervezetben dolgozók között egyáltalán nem árt.-Ma a képviselők a tervek szerint megtárgyalják a sztrájkjogtervezetet...- Jómagam - tekintettel a körülményekre - azt tartanám a legcélszerűbbnek, ha ez most elmaradna. Március 22-ig, és az újabb ülésszakig még tisztulnának a nézetek, jobban kialakulnának az összekuszá- lódott frontvonalak.- szeri -
