Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
6 - TOLNAI FÓRUM 1989. március 11. „Az alapszervezet olyan közösség...” Igen fontos az önkéntesség elve A szekszáitliak polemizálásából... Nagyon életszerűen vezette föl és foglalta össze a szekszárdi városi pártbizottság - Király Józsefné titkár előterjesztésében - a területükön működő alapszervezetek vitája alapján készült anyagot, mely a munkahelyi és lakóterületi párt- alapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól szólt. Már az első mondatok egyikéből - miszerint nehezen indultak az érdemi beszélgetések -jogosan azt a következtetést vonhatta le a pártbizottság, hogy az utóbbi évtizedekben a tagság nem volt részese megújító vitáknak, általában nem kérték ki az alapszervezetek véleményét a központi döntések meghozatala előtt. Igaz, tény az is, hogy ilyen nagy jelentőségű változás nemigen volt jellemző a belpolitikai folyamatokra, mint amelyeket napjainkban élünk át és a párt belső életében sem következett be eddig ehhez hasonlóan jelentős fordulat. Megyeszékhelyünkön is azt tapasztalták, hogy mindenütt véleményt mondtak az általános politikáról, az ország helyzetéről és szinte valamennyi alapszervezetben terítékre került a belpolitikai élet szinte minden eseménye. „Sokan nem tartják időszerűnek éppen ennek a témának a megtárgyalását. Álláspontjukat azzal indokolják, hogy nem szervezeti kérdésekkel kellene foglalkozni, hanem a megváltozott politikai viszonyoknak megfelelő helyzetelemzésen nyugvó program kellene, amely stratégiai, taktikai értékű, értelmezhető és lehet vele politizálni.” E mondatokkal kezdődik a vitaanyaghoz kapcsolódó vélemények összegzése, amelyből világosan kitűnik, hogy a párttagság már hónapokkal ezelőtt is világosan látta és megfogalmazta az egységet is hordozó cselekvési programmal kapcsolatos igényét. Ma már tudjuk, hogy a „lent és fent” találkozott. Azt ugyan nem, hogy a szinkron az idő vonatkozásában mennyire élt, de most nem is ez a lényeg. A viták során az is felvetődött, hogy az anyag nem foglalkozik a küszöbön álló többpártrendszerrel, holott a valóság ebbe az irányba fejlődik. Több helyen sürgették a régi szervezeti szabályzat módosítását, hiszen enélkül nem lehetséges a mai politikai igényeknek megfelelő szervezeti struktúra kialakítása. Most ne kutassuk annak okát, hogy miért értelmezték sok helyütt egysíkúan a vitaanyag téziseit, s miért értelmezték félre a tennivalókat. De tény, hogy voltak olyan alapszervezetek, ahol nyomban és szavazással akarták eldönteni: szüntes- sék-e meg működésüket és a tagság jelentkezzen át a lakóterületre. Egyébként - ahogyan azóta már ezen alapszervezetek számára is tisztázódott - a döntés az alapszervezetek szuverén joga. Viszont dönteni csak akkor lehet, ha a tagság ismeri és átlátja a lakóterületi mozgalmi központok jellegét, helyét és szerepét. Mindezek ellenére az a szekszárdi tapasztalat, hogy a területi szerveződés szerepének felértékelődését a párttagság többsége világosan látja, „hiszen az egyesületek, alternatív, vagy szövetséges, illetve ellenzéki csoportok is a lakóterületen szerveződnek, vitáikat ott tartják. Azt is tudja a párttagság, hogy a választások is a lakóterületen zajlanak, tehát ott kell versenyképessé válnunk.” Igen figyelemreméltó és elgondolkodtató része az összefoglalónak több egyében kívül, hogy a munkahelyi szerveződéshez való ragaszkodás mögött fellelhető a kényelmesség, az elbizonytalanodás, az önbizalom hiánya is, de pozitív érzelmek is szerepet játszanak. Főként az üzemi alapszervezetekben fejtették ki, hogy ragaszkodva munkahelyükhöz, a megszokott kollektívához, részt kívánnak venni annak politikai életében. Aggodalmukat fejezték ki, hogy „a lakóterületen elveszik a párttag”, s helytelenítik azt a nézetet, miszerint a párt „vonuljon ki” a munkahelyekről, a gazdaságból. Általában valamiféle átmeneti megoldáson tűnődik a többség, s ezért hangzott el sokszor az a javaslat, hogy regisztrálják a párttagokat a lakóterületen is. (Ez egyébként Szekszárdon már meg is kezdődött.) Ebből következik az a felvetés, hogy épüljön ki a kapcsolat az adott körzetben dolgozó munkahelyi és lakóterületi alapszervezetek között. Viszont a lakóterületi, zömmel nyugdíjasokat tömörítő pártalapszervezetekben szinte mindenütt megfogalmazták, hogy ők már fáradtak, újabb terheket már nemigen képesek vállalni, új, friss erőt, utánpótlást várnának. S ezt honnan? A munkahelyi alapszervezetektöl remélik. Érdemes külön is szólni a pedagógus- alapszervezetekről. Tagjaik többnyire úgy vélekednek, hogy az ifjúság ideológiai, politikai nevelésében, az alakuló új ifjúsági szervezetekkel folytatott versenyben munkahelyükön tudnak többet tenni. Azért talán a legfontosabb, hogy igen sok helyen az önkéntesség elvét hangsúlyozzák. Végezetül pedig: az utolsó pontot a szekszárdi párttagok így javasolják kiegészíteni: Az alapszervezet olyan közösség, amelyben az emberi kapcsolatokat a kölcsönös megértésnek, a bizalomnak, a türelemnek, az egymás iránti szolidaritásnak és a kritikai szellemnek kell áthatnia.- hm Elvben támogatják, de kevesen mennek ki lakóterületre... interjú a paksi városi pártbizottság eiső titkárával A hogyan tovább kérdéséről kell gondolkodni az MSZMP soraiban, a belső megújulást azonban ma már nem képzelheti el senki, még kevésbé valósíthatja meg a tagság megkérdezése nélkül. Ennek szellemében érdeklődtünk az MSZMP Paks Városi Bizottságának első titkárától, Lipovszky Gyulától, hogyan összegezné a városban és környékén megtartott pártvitákat, milyen hangulatban élnek, dolgoznak.- Általában elmondhatom, hogy bajban volt a tagság, hiszen egy hosszabb távra szóló műhelymunka, egy nagyobb egység részfejezetéről kellett véleményt alkotnia. Az alapszervezetek helyéről, szerepéről és a választási rendszerről úgy kellett állást foglalni, hogy az új szervezeti szabályzat vagy a feladatterv fő vonulatait sem ismerhették, többen fel is vetették ezt az anomáliát.- Közelebbről szemlélve, az alapszervezetek működési területéről, hivatásáról, változóban lévő szerepköréről elhangzott vélemények közül mit emelne ki?- Elvben mindenki elfogadja, hogy a lakókörzet válik az alapszervezeti munka elsődleges színterévé, a gyakorlatban azonban kevesen tudnak elszakadni a sémáktól, a régi felfogástól. A központi feladatmeghatározást várják, nem tudják, mit is kell a valóságban tenniük. Nemigen tudnak mit kezdeni azzal a jövőbeni követelménnyel, hogy a következőkben kortesként kell fellépni, politizálni a helyi társadalomban. A másik oldalon a munkahelyekről való fokozatos „visszalépést”, előfordul, hogy azonosítják a gazdaságból való kivonulással. Nem szűk azoknak a rétege, akik nem tartják jónak a káderhatáskörök visszaszorulását, a munkahelyeknek a hagyományos értelemben való elhagyását.- A bizonytalan, vagy mondhatjuk azt is, szkeptikus légkörben történtek-e gyakorlati lépések az új szellemben?- Megindult egy folyamat, amelynek részeként például közös tsz-tanácsi alapszervezeteket hoztak létre községekben, a városban növelni szándékozzuk a lakókörzeti alapszervezetek számát és egy kicsit példát mutatva, a pártbizottság szervezete is más formában működik tovább, a tagság a lakóterületen folytatja munkáját. Érdekes jelenség ugyanakkor, hogy általában a legkisebb, öt-tíz tagú alapszervezetek ragaszkodnak legjobban önálló munkahelyi létükhöz, a nagyobbakból többen válnak ki, sőt, előfordul, hogy teljes számban a területi munkát választják.- A választási rendszer korszerűsítéséről kiadott vitaanyagot hogyan értékelték a paksiak?- Bonyolult nyelvezete miatt az átlag párttag nem tudott eligazodni a szövegben, az alternatíváknál inkább saccolt, vagy a vitavezető irányítására támaszkodott. Szólni kell ezzel együtt az anyagban tapasztalható következetlenségekről, helyenként felesleges választási lehetőségekről, amikor egyik alternatíva a logika törvénye szerint maga után vonja a következményt, felesleges csak a látszatdemokratizmusért még egy variációt beiktatni.- Gondolom, egy-egy sokkoló döntés hatását megérezték...- Igen, Pozsgay Imre nyilatkozatát hozhatnám egyik példaként, amikor néhányan, akik negyven éve párttagok voltak, indoklás nélkül visszaadták a könyvüket. Volt, aki betelefonált, aláírást gyűjtött, vagy egyszerűen „csak” bejött elbeszélgetni erről. Reagálni kellett, ezért a szombati interjú után hétfőn egy nyilvános vitaestet tartottunk a székházban, amelyen százán vettek részt. Itt25-en elmondták véleményüket indulatok, felháborodottság nélkül, olyan emberek találkoztak, beszélgettek, akik korábban soha. Kiderült, hogy mindenki szereti megosztani a dilemmáit, beszélgetni, vitatkozni lényeges problémákról, meghallgatni mások véleményét. Ezek a közös gondolkodások feloldhatják a sértődöttséget, meggyőzéshez, megerősítéshez vezethetnek. TAKÁCS ZS. Napirend: egyebek Bonyhádi pártviták Megengedhetetlen az egyműszakos kommunista magatartás Pártrendezvények meghívóin a napirendek felsorolásakor az utolsó helyen szerepel, jelezve, hogy kevésbé fontos, de mégis említésre méltó, többnyire aktuális kérdésekről lesz szó. Napjainkban viszont főszereplővé lépett elő. E címszó alatt kerülnek megtárgyalásra az ország, a kisebb-nagyobb települések, közösségek szorító gondjai, kiváltva sokszor éjszakába nyúló vitákat. Miről folyik a disputa? A pártról, a reformról, annak üteméről, az újonnan alakuló szervezetekről, a sokszor áttekinthetetlen folyamatokról. A felmerülő kérdésekre adott válaszában a párttagság ma még megosztott. Vannak, akik a változásokat a párt vereségeként, visszavonulásaként, a hatalomból való fokozatos kiszorulásaként élik meg. Nem tudnak azonosulni a többpártrendszerrel, 1956 népfelkelésnek minősítésével, a pártot ért kritikákkal, a nyilvánosság jelenlegi fokával. Nem kevés azoknak a száma, akik a reformok szükségességét elismerik, gondolatilag azonosulnak vele, de következményeit elsősorban érzelmi alapon feldolgozni képtelened Egyre növekszik azoknak a száma, tekintélye és befolyása, akik egy radikális reform mellett kötelezik el magukat, amely reform áthatja a gazdaságot, a politikai rendszert és az ideológiát, lehetővé téve egy ma még nem létező demokratikus, humánus szocializmus megteremtését. Ök jelentik a pártnak azt a progresz- szív magját, amelyhez a ma még bizonytalanok felsorakoztathatók, akik körül a pártegység megteremtése kívánatos lehet. Csak egy ilyen - a reform mellett következetesen elkötelezett - párt lehet képes társadalmi vezető szerepének megtartására a többpártrendszer viszonyai között. Folyik a vita a gazdaságról, életkörülményekről, inflációról, elsietett, át nem gondolt döntésekről, elkésett vagy meg nem hozott intézkedésekről. Az ország gondjait ismerők tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet számítani az életkörülmények érzékelhető javulásával, de szeretnék látni, egy reményteljesebb jövő irányában történő határozott elmozdulást, vállalva ennek esetleges terheit is. Intézkedéseket várnak az ipar szerkezetének átalakítására, a valóságos teljesítmények elismerésére, olyan adórendszerre, amely a többletteljesítményt jutalmazza, s nem teljesítmény visszatartásra ösztönöz. Igény van egy új agrárpolitikára, amely megállítja a mezőgazdaság leépülését. A közpénznek olyan igazságos elosztását sürgetik, amely csökkentené a kistelepülések hátrányos helyzetét és megakadályozná elsorvasztásukat. Olyan szociálpolitikát igényelnek, amely megállítja jelentős társadalmi rétegek teljes ellehetetlenülését, elszegényedését. Felháborodást váltott ki a gyógyszerárak és napközi térítési díjak drasztikus, át nem gondolt emelése, szociális ellen- súlyozásának megoldatlansága. Elemi erővel tör felszínre a vitákban az igény a társadalom és a párt morális megtisztulására. Meg kell szabadítani a társadalmat és a pártot a kiskirályoktól, a hatalmukat saját anyagi gyarapodásukra használó vezetőktől, a kontraszelekciótól, a szürkeségtől, a szavak és a tettek között feszülő kiáltó ellentétektől. A megtisztulás élére a pártnak kell állnia. Nincs kibontakozás a szellemi tevékenység, az értelmiség társadalmi szerepének újraértékelése nélkül. A kinyilatkoztatás kevés. Határozott intézkedésekre, gesztusokra van szükség. A takarót, ameddig nyújtózkodhatunk, az iskolában varrják. Ez az iskola ma csak olyan takaró gyártására képes, amely alatt mindannyian didergőnk. Új oktatási koncepcióra és annak mielőbbi végrehajtására van szükség, amely szellemi megalapozása lesz a gazdasági, társadalmi, politikai felzárkózásunknak, morális tisztulásunknak. Erre nem lehet azt válaszolni, hogy nincs rá pénz. És az egységet kikovácsoló vita folytatódik... FIATH ATTILA a tamási városi pb első titkára Bonyhád város munkahelyi és lakóterületi pártszervezetei megvitatták a dokumentumtervezetet és megtették javaslataikat, mégpedig valóban aktív, politikai vitafórumokat követően. Akadt persze kevésbé sikeres rendezvény is ez ügyben, ahol viszont a felkészülés hiányossága, valamint a vitaanyagban fellelhető alternatív javaslatok megértésének hiánya volt a gond okozója. Általános vélemény, hogy a dokumentumtervezet nem kellően markáns, nagyrészt jelenleg is érvényben lévő követelményeket fogalmaz meg, új elemei kidolgozatlanok. Vitát váltott ki az új alapszervezet létrehozásának új létszámfeltétele, döntően egyetértettek az 5 fővel, ugyanakkor többen javasolták a 10 párttagot is, mint alsó határt. Ennél alacsonyabb létszámú alapszervezet szerintük egyszerűen nem képvisel lényeges politikai erőt. Az alapszervezetek általános feladatairól szóló fejezet nem fogalmaz meg új követelményeket, a leírtakat a párthatározatok és a szervezeti szabályzat már tartalmazza. Több alapszervezet egyszerűen nem tud megfelelően élni a megnövekedett önállóság lehetőségével, úgy érzik, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben a felsőbb párt- szervek magukra hagyják őket. Nem elméleti tételeket, hanem célok megjelölését igénylik. Akit mindig kézen fogva vezettek, az magára hagyva eltéved, vagy egy helyben marad... Több helyen volt vélemény, hogy a Központi Bizottság idealizálja a pártszervezetek helyzetét,, olyan követelményeket támaszt, melyeknek aktív, céltudatos és sokoldalúan felvértezett párttagság képes eleget tenni. Ugyanakkor a párt tagjai között elbizonytalanodás, a megosztottság térnyerése tapasztalható. A munkahelyi alapszervezetek feladatairól szinte kizárólag csak az üzemek és az intézmények szervezetei mondtak véleményt, s örömmel vették tudomásul, hogy nem cél a munkahelyeken működő pártszervezetek megszüntetése. Jövőbeni szerepük megítélésében nagy bizonytalanság tapasztalható. A vitaanyag a gazdaság pártirányítása kérdésében még elvi síkon sem ad egyértelmű útmutatást. A gazdasági folyamatok befolyásolására nem tartják alkalmasnak a javaslattevő, kezdeményező szerepkört, a gazdasági vezetés döntéseinek utólagos véleményezését. Konkrét kérésként hangzott el, hogy a KB dolgozzon ki részletes gyakorlati útmutatót a munkahelyi pártszervezetek jövőbeni gazdaságpolitikai feladataira. A lakóterületi alapszervezetek sajátos feladatairól megfogalmazott gondolatokkal általában egyetértés van, mindenütt a politikai munka megújítását szorgalmazzák. A lakóterületi alapszervezeteknél határozott igény van arra, hogy munkahelyi párttagokkal erősíthessék soraikat. Megengedhetetlennek tartják az „egyműszakos kommunista” magatartásformát, azt hogy nagyon sok párttag lakóhelyén gyakorlatilag nem politizál. A munka segítését mégsem elsősorban az átjelentkezések számában, hanem a lakóhelyi feladatokra irányuló pártmegbízatásokban látják. A városban működő alapszervezetekről a munkahelyeken sekélyes információk vannak, sokan nyugdíjasalapszervezeteknek titulálják őket. A bejáró dolgozóktól hangzott el az a vélemény, hogy a 8 órás műszak, a túlóra, utazás, gmk éá háztáji után már egyszerűen nem jut idő közéleti, politikai feladatok ellátására. A lakóterületi alapszervezetek munkájának megújítása támogatott cél, ám a tagság szándéka ma még a szervezeti átrendeződés ellen hat, nem körvonalazható a hatékonyabb lakóterületi munka, politizálás garanciarendszere. A szerveződések új lehetőségeiről elmondta a tagság, hogy a leírt vélemények támpontul szolgálnak a szervezeti, működési keretek megújításához. Lakó- területi politikai központok létrehozására a városokban látnak lehetőséget, a községekben ennek személyi, tárgyi feltétel- rendszerét nem tartják biztosítottnak. Támogatják azt az elképzelést, hogy a munkahelyi alapszervezetek tagjai szabadon dönthessenek, hol kívánnak párttagok lenni. A lakóhelyen történő regisztrálás még nem jelenti azt a tényt, hogy a párttag ettől már lakóhelyi aktíva is lesz. Városkörnyéki sajátosság az aprófalvas településszerkezet, többségében termelőszövetkezeti pártbizottságok irányításával, vegyes összetételű alapszervezetek működnek. A vitaányag az ő helyzetüket nem elemzi, hiányolják, hogy a sajátos helyzetben lévő alapszervezetek további működésére nincs koncepció. A választásokkal kapcsolatos véleményalkotásnál általános tapasztalat, hogy a párttagok a demokratikusabb megoldásokat keresték, a felkészültebb párttagok véleménye gyakorlatilag eldöntötte a szavazás kimenetelét is. A két ciklus közötti választásnál a testületi kezdeményezés esetén is elegendő legyen az egyharmados szavazati arány. A kongresszust követően javasoljuk a tisztségviselők választását. A tagság fele nem ért egyet a választhatóság korlátozásával. Többség javasolta: a tisztségviselőket az illetékes fórumok közvetlenül válasszák, a végrehajtó szerveket a küldött- gyűlés, a pártértekezlet, illetve a kongresszus válassza. A delegálással kapcsolatban elhangzott, hogy a pártbizottságok tagjainak többsége delegálással kerüljön megválasztásra. Egyhangú az a vélemény, hogy a párt- szervek hatáskörébe tartozó tisztségviselők jelölésében előzetesen ne foglaljanak állást, megválasztásukat utólag - ha kifogás nem merül fel - vegyék tudomásul. A Központi Bizottság, a Központi Ellenőrző Bizottság illetve a pártbizottságok tagjai pártértekezleten, küldöttértekezleten csak akkor vehetnek részt teljes joggal ha küldöttek, vagy delegáltak. «
