Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

1989. március 11. Képújság 3 Osztódással szaporodnak? Ki kasszírozza be a pénzt? Szervezettebb segítségnyújtás a romániai menekülteknek A T. Házból jelentjük Az álhír nyomában A sajtó ördögét, úgy látszik, a még oly profi módra rendezett Országgyűlésről sem lehet száműzni. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a tegnap közölt tudósításhoz hasonlóan ennek a hiányosságnak ismét egy Tolna megyei képviselő - ezúttal Var­ga János, az iregszemcsei Egyetértés Téesz elnöke - esett áldozatul.- A napilapokban közűitekkel ellentétben nem szólaltam fel az alkotmányvitában- igazítja helyre a tévedést a kárvallott. Mi történt voltaképpen? Varga János valóban kifejtette véleményét, csakhogy ő viseli a dr. megjelölést, Monoron lakik, a helyi téesz állatorvosa és csak névrokona megyénk képviselőjének. A többi stimmel - mondhatnánk pestiesen, illetve stim­melt volna, ha az MTI is ennek megfelelően adta volna le a szerkesztőségeknek a híradást.- szá - * Addig is, míg a pontos elnevezés meg nem születik „növényorvosoknak” hívják azokat a szakembereket, akik az adott körzetben tanácsokat adnak majd a kis­termelőknek, ha például a beteg növény­részeket elviszik a „rendelőbe”. Az állat­orvoslás mintájára működne ez a fajta szolgáltatás, és része a növényegész­ségügy és a talajvédelem átszervezésé­nek. Növényvédelmi és Agrokémiai Állo­másnak hívták eddig azt a szervezetet, amely idén január elsejétől két részre oszlott. Az egyik szervezet hatósági fel­adatokat lát el - ez a Növényegészség­ügyi és Talajvédelmi Állomás, a másik, amelyet korábban Vadvédelmi Állomás­nak hivtak, szolgáltatást végez, s az új ne­ve: Növény-és Talajvédelmi Szolgálat Fácánkerti Intézete. Az indoklás szerint legfőképp azért volt szükség erre a változtatásra, mert az ed­digi egy cég kijelölte a feladatokat, meg­szabta, mit kell elvégeznünk a termelő­üzemeknek, ugyanakkor ö zsebelte be a pénzt is, következésképpen igyekezett minél több forintot kisajtolni az üzemek­ből. Ezért választották ketté a hatósági és szolgáltatási munkát: a jövőben tehát ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen fertőzés található a szőlő levelén, s milyen szerrel kell védekezni ellene, elviheti ugyan Szekszárdon a Keselyűsi úti volt nö­vényvédő állomásra, nem küldik el - no­ha a tanácsadás a fácánkerti szolgálat dolga kaphat tanácsot, viszont ezért egy későbbi időpontban meghatározandó ösz- szeget kell fizetnie. A tanácstalan kisterme­lő legjobb hát, ha szakemberhez fordul, vagy fogja a beteg hajtást, levelet vagy rü­gyet, és elballag vele Fácánkertbe. Furcsa osztódás, különösen ma, ami­kor a kisebb cégek, fuzionálnak, mint­sem a nagyok szétválnak. Annál is in­kább, mert ha alaposan belegondol az ember, például a föld minőségével, vizs­Vagy három évvel ezelőtt terjedelmes cikkben latolgattuk, hogy milyen megol­dás lehetséges Pakson a nők elhelyez­kedése, részükre munkahelyteremtés ügyében. A város vezetői már akkoriban csak a pénzszűkére hivatkozva tartották elodázhatónak a foglalkoztatási gond enyhítését, a közép- és felsőfokú vég­zettségű, kvalifikált nőket alkalmazó üzem, intézmény létesítése. Az idő tájt egy számítástechnikai egységet, vállala­tot képzeltek el... Nos, a múlt év tavaszán készített felmé­résben kiderült, hogy a gond közel sem akkora, mint azt gondolták. Tanácsi dol­gozók tanácstagok segítségével juttattak el kérdőíveket a körzetek lakóinak, utcák képviselőinek, fordultak segítségért a la­kosság körülményeit jól ismerő helyiek- hez.Az eredmény: 21 személy jelezte, hogy munkát vállalna, de közöttük akadt olyan, aki 1990-91 között kíván csupán elhelyezkedni, egy válaszoló pedig kikö­tötte, hogy egy vadászboltot szeretne ve­zetni, lehetőleg két év múlva... Értékelhe­tő adatokat ezek után sem kaptak, a ta­nácstagi beszámolók során hiába kér­deztek meg közel 1300 résztvevőt. A felmérésekhez kapcsolódott a szak- szervezet városi bizottsága, társadalmi aktívák, bizalmiak segítségével 4651 személytől tudakozódott olyan családta­gokról, ismerősökről, akik nem tudnak elhelyezkedni. A megkérdezettek össze­sen 30 személyben jelölték meg azokat, akik akarnak, de nem tudnak megfelelő munkát találni, 35-en pedig úgy vélték, a felajánlott munkahely nem megfelelő képzettségüknek, elképzelésüknek. Hár­man úgy indokolták, hogy a család jöve­delme nem teszi szükségessé, 19-en pe­dig egészségügyi állapotuk miatt képte­lenek munkát vállalni. Egy 25 ezres lélek­számú településen ez korántsem szá­mottevő arány. A város foglalkoztatáspolitikáját ösz­gálatával egymással párhuzamosan ren­geteg intézmény, laboratórium, szolgál­tató szervezet foglalkozik. így megvaló­sulhat egy egészséges verseny azok kö­zött, akik ilyen jellegű szolgáltatásra vál­lalkoznak - mondják legfőképp azok, akik például talajvizsgáló laboratórium­ban dolgoznak. Lehetséges. Csak hát azt nem tudni, hogy gondol-e valaki is arra, hogy mennyibe kerül csupán egyetlen laboratórium felszerelése, ahol mostan­ság nem csupán petricsévével, lombik­kal és kémcsővel, hanem rendkívül drá­ga gépekkel is dolgoznak. Az sem biztos, hogy megfordult bárkinek is a fejében, hogy ha egy intézményből kettő lesz, ak­kor ez törvényszerűen két igazgatót, két főkönyvelőt jelent, továbbá két irodaház nem túlságosan olcsó fenntartását is. Meglehet: „földhözragadt" ez a fajta szemlélet, de hogy csak másra ne hivat­kozzak, Németh Miklós miniszterelnök a nemrégiben megtartott téeszkonferen- cián a következőket mondta: nekünk azokra kell támaszkodnunk, „akik két lá­bukat erősen megvetve mindig is a föl­dön álltak, s ha mozdultak, akkor is a föl­dön jártak". A hatósági, és a szolgáltatási felada­tokra elkülönített szervezetnek elkészült a „munkaköri leírása", így aztán biztos, hogy a környezetvédelmi követelmé­nyeknek eleget tesznek, s az is, hogy ezek után nem az kasszírozza be a pénzt az üzemektől, aki növényvédelemben il­letőleg növényegészségügyben, a nö­vénytáplálásban, a talajerő-utánpótlás­ban a hibákat észrevette. Meglehet, jó öt­let a „növényorvosi” praxis bevezetése is, hisz - a régi kifejezéssel élve - a nö­vényvédő szakmérnökök is kinn a terüle­ten, az üzemekben dolgoznak, s köny- nyebb őket elérni, mint például a Nö­vényvédelmi és Talajvédelmi Szolgálat Fácánkerti Intézetének munkatársait. D. VARGA M. szegző, értékelő szakemberek így nem tartják adósságnak a korábbi ígéretek megvalósítását, hiszen a sokoldalú vizs­gálódás azt mutatta, a felsőfokú végzett­ségű nők közül aki akart, az talált munka- lehetőséget, a többiek pedig elégedettek háztartásbeli szerepükkel. Meglepetés­nek számított mindenekelőtt a PAV-nál dolgozók visszajelzése, hiszen a becslé­sek éppen az itt dolgozó mérnökök fele­ségeinek, asszonyainak gondját tartották legégetőbbnek. Úgy tűnik, megalapozat­lanul, bár annyi biztos, hogy a múlt év áp­rilisi adat szerint 6470 embert alkalmazó vállalat a város és környéke legnagyobb foglalkoztatója. így a statisztikák későbbi alakulása is az erőmű továbbépítésének, létszámbővítésének függvénye. Egy 1995-re prognosztizált adat szerint 67 százalékkal több munkaerőre lesz szük­ség a jövő évtized közepén, miközben a hozzátartozók számára a vállalat munkát nem tud nyújtani. Ez a város feladata lesz. Megoldást nem ad a jövőben az sem, hogy a ruhaipari szövetkezet kellő számú jelentkező esetén újabb műszakot indíta­na, a konzervgyár is közel 300 embert alkalmazna, a munkajellege és a kerese­ti lehetőségek miatt. Hosszú távon igazi lehetőséget az a munkahelyteremtő pá­lyázat rajzol fel, amit a helyi költségvetési üzem hirdetett meg. Az üzem egy 4000 négyzetméter alapterületű csarnokot és 50 millió forintot ajánlott fel a vállalkozás­hoz, cégtársat keresve. Az ország húsz magánvállalatához küldték el a felhívást és eljuttatták egy ausztriai menedzser­irodához is. Ha valóban lesz érdeklődés, komoly partner, tőkéstárs, akkor még ebben az évben szeretnék elkezdeni a beruházást. Hogy mi lesz ez valójában, az majd a jelentkezők elképzelésén, kí­vánságán múlik, amit természetesen a helyi adottságokkal, igényekkel egyez­tetnek. - takács ­(Folytatás az 1. oldalról.) egyesítés megoldatlansága. Február vé­géig családegyesítés keretében több mint 200-an jöhettek át Magyarországra, zömmel gyermekek az*-itt-tartózkodó szüleikhez. Bízunk benne, hogy ez a fo­lyamat tartós marad. 1988-ban a Romániából illegális ha­tárátlépéssel érkezők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román határ­őrizeti szerveknek. Az utóbbi hónapok­ban minimálisra csökkent, ez év február­ban például a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak aránya. A kormány további tervezett intézke­déseiről Horváth István elmondta: - Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre készülünk. A Minisztertanács a menekültügy szervezettebb intézése érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások felállítását. Ezt a menekülés várható folytatódása teszi szükségessé. Úgy látjuk, három-négy ilyen intéz­ményre lesz szükség a határ menti me­gyékben (de nem közvetlenül a határon), illetve a főváros környezetében. Külön kérdés a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzésé­ről szóló, ma hatályos magyar-román egyezmény sorsa. Ennek értelmében ugyanis román állampolgár csak akkor kaphat magyar állampolgárságot, ha őt előbb elbocsátják a román állampolgári kötelékből. Az egyezmény hatálya 1990. február 10-én jár le. Felmondására ez év augusztus 10-től számított hat hónap alatt kerülhet sor. A kormány addig is ke­resni fogja a megfelelő megoldás lehető­ségeit, beleértve tárgyalások megkezdé­sét az egyezmény módosítására. Ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezni fogja a felmondást. Végezetül a magyar-román viszonyról fejtette ki a kormány álláspontját Horváth István. A két állam politikájában meglévő elvi és gyakorlati különbségek manap­ság - sajnálatunkra - behatárolják az együttműködés lehetőségeit. A magunk részéről változatlanul készek vagyunk ésszerű kompromisszumokra, politi­kánknak azonban továbbra is szerves része marad a határainkon túl élő, így az erdélyi magyarság sorsával való törődés, a velük tartott kapcsolatok ápolása. Amint ezt az utóbbi időben tettük, lehető­ségeinkhez mérten a jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsuk a ro­mániai emberi jogok, az ottani nemzeti­ségek, így a magyarság súlyos helyzeté­re. A felszólalásokra Horváth István azzal reagált, hogy a kormány hasznosítja majd a képviselői észrevételeket, javas­latokat. Az ülés elnöke határozati javasla­tot terjesztett elő, amely kimondja: a tör­vényhozó testület tudomásul veszi a bel­ügyminiszter tájékoztatóját, s felhívja a kormány figyelmét arra, hogy döntései­nél, tervezett intézkedéseinél vegye fi­gyelembe a parlamenti vitában elhang­zottakat. A határozatot egyhangú szava­zással hozta meg a Ház. Ezután GYURICZA LÁSZLÓ (Veszp­rém m. 5. vk.), a házelnök megválasztá­sának előkészítésére alakult jelölőbizott­ság elnöke ismertette a testület jelenté­sét. Eszerint a jelölőbizottság minden, az ülésen jelen levő képviselővel véleményt cseréljenek. A házelnök személyére tett javaslat tehát teljes körű konzultációra épül. A bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes jelölőbizott­sági tagnál az első helyen Szűrös Má­tyásnak, az Országgyűlés külügyi bizott­sága elnökének neve szerepelt. Első helyre más jelölés szóba sem jött. Mivel karakterisztikus javaslat nem alakult ki a második helyre, a testület egyes jelölés mellett döntött. Az Országgyűlés kétséget kizáró több­séggel - két ellenszavazattal, tartózko­dás liélkül - elrendelte a szavazás meg­tartását. A titkos szavazás idejére a soros elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően PESTA LÁSZLÓ, az Országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás eredményét. Elmondta: a le­adott szavazatok száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. Az ellenszavazatok a következőkép­pen oszlottak meg: Király Zoltán 7, Pozs- gay Imre 6, Horváth Jenő 5, Südi Bertalan 3, Grósz Károly 2, Gajdócsi István, Jakab Róbertné, Kiss István (Komárom m. 7. vk.) és Stadinger István egy-egy szava­zatot kapott. * Horváth Lajos megállapította, hogy az Országgyűlés 318 egyetértő és 27 ellen- szavazattal Szűrös Mátyást az Ország- gyűlés elnökévé választotta meg. Kö­szöntötte az új házelnökőt és eredmé­nyes munkát kívánt neki. Szűrös Mátyás rövid beszédben kö­szönte meg a képviselők megtisztelő bizalmát. Ezután egy - több képviselő által be­terjesztett - önálló indítványról döntött a törvényhozó testület: módosította a gyü­lekezésről szóló 1989. évi III. törvény 4. paragrafusát, amely minden rendezvény szervezését megtiltotta az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A három tar­tózkodással elfogadott módosítás szerint a gyülekezési tilalom csak a parlamenti ülésszakok idejére vonatkozik. A napirend szerint ezt követően Hal­mos Csaba államtitkár terjesztette elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát. Halmos Csaba expozéja Mi indokolja, hogy a kormányzat most javasolja a Munka Törvénykönyve módo­sítását? Alapvető célunk, hogy a társasá­gi törvénnyel - nemcsak annak betűjé­vel, hanem szellemével is - összhangot teremtsünk - mondta az államtitkár, majd a javaslat előkészítésének néhány új vo­nására utalt. Ezek között említette, hogy a hazai munkajogi szabályozás történeté­ben először hozták nyilvánosságra a ter­vezetet, s bocsátották széles körű vitára.- Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt 40 évben jogszabálytervezet nem váltott ki ilyen fíeves, gyakran érzel­mektől, sőt indulatoktól sem mentes vitát. Az egyeztetés, a felek rugalmas hozzáál­lása a leglényegesebb ellentétek feloldá­sához vezetett: vagy sikerült egymást meggyőznünk, vagy kompromisszumos megoldás született. Az Országgyűlés elé kerülő tervezet ennek megfelelően egy széles körben megalapozott konszen­zust tükröz. A javaslatban megfogalmazott rendel­kezések három nagy csoportba sorolha­tók. Az első - s talán a legnagyobb - azo­kat a szabályokat tartalmazza, amelyek' az érdekegyeztetési mechanizmus kor­szerűsítését célozzák. A szabályok második csoportja érinti a dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másodállás és mellékfoglalkozás rende­zését. A harmadik csoportba a javaslatnak azok a rendelkezései sorolhatók, ame­lyek a gyakorlat által felvetett néhány jog- alkalmazási nehézség elhárítását céloz­zák. Halmos Csaba a továbbiakban sorra vett néhány olyan rendelkezést, amely az előkészítés során vitát váltott ki. A munkajogi szabályozás megújításá­nak egy szerény, kezdő lépéseként érté­keljük a most napirendre kerülő javasla­tot - mondotta befejezésül az államtitkár, s kérte a kormány által benyújtott javaslat elfogadását. KATONA JÓZSEF (Fejér m. 12. vk!), a törvényjavaslat bizottsági előadója is­mertette a bizottság szövegmódosító ja­vaslatait. Jakab Róbertné, az ülés soros el­mondta, hogy a most napirenden sze­replő törvényjavaslathoz a terv- és költ­ségvetési bizottság nyújtott be módosító javaslatot, amelyet a képviselők között szétosztottak. (Ugyanakkor a képviselők jelezték, hogy a kézhez vett szöveg nem teljes.) A házszabályoknak megfelelően kö­vetkezett a tervezet általános vitája, amelyben két képviselő jelezte felszóla­lási szándékát: BENJÁMIN JUDIT (Buda­pest, 21. vk.) és DR. BÁLLÁ ÉVA (Buda­pest, 46. vk.), kapott szót. Miután mind­ketten kielégítőnek találták az előterjesz­tésben elhangzottakat, elálltak állás­pontjuk kifejtésétől. Halmos Csaba vá­laszában csupán a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatairól szólt. A házszabályoknak megfelelően az Országgyűlés ezután - 12 tartózkodás­sal - úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja. A szünet után határozathozatal követ­kezett. Az elnöklő Jakab Róbertné emlé­keztetett arra, hogy a terv- és költségve­tési bizottság három részből álló módosí­tó javaslatot nyújtott be a törvényjavaslat­hoz. Ennek első és második részét az előterjesztő. Halmos Csaba államtitkár nem fogadja el, a harmadik javaslattal egyetért. Az Országgyűlés külön-külön szavazott a beterjesztett bizottsági mó­dosításokról, s mindhármat nagy több­séggel elfogadta. Ugyancsak elfogadta a parlament azt a két módosító javaslatot, amelyet az expozé előterjesztője fogal­mazott meg. Ezt követően a Munka Törvénykönyvé­ről szóló 1967. évi II. törvény módosításá­ról szóló törvényjavaslatot a már meg­szavazott módosításokkal együtt általá­nosságaiban és részleteiben az Ország- gyűlés három ellenszavazattal és 19 tar­tózkodással elfogadta. A következő napirendi pont tárgyalása előtt KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m. 5. vk.) kért szót, s egy felhívást adott közre, amelynek szövegét 15 képviselőtársa ír­ta alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel. A képviselők a felhívást egy ellensza­vazattal és két tartózkodással elfogadták. Ezután PÁLFI DÉNES (Zala m. 3. vk.) az ügyrendre hivatkozva emlékeztetett arra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tár­gyalását, akkor azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai véleményét, hogy - délután 3 óra lévén - e fontos törvény- javaslat, a sztrájktörvény tárgyalását el­kezdjék-e. NAGY SÁNDOR (országos lista) kap­csolódva az előtte felszólalóhoz javasol­ta, hogy március 22-én, az ülésszak foly­tatásakor foglalkozzanak a sztrájktör­vénnyel. * Ezután az Országgyűlés idei várható programjának tárgyalását tűzte napi­rendre a törvényhozó testület. Ezután a soros elnök megállapította: nem látja biztosítottnak, hogy most el­dönthető volna az Országgyűlés idei vár­ható programja. Indítványozta, hogy erről az éves programról csak március 22-én döntsenek. Indítványát a parlament el­fogadta. Képviselői bejelentések következtek. A háromnapos tanácskozás utolsó na­pirendjeként parlamenti bizottságok tisztségviselőinek és tagjainak felmenté­séről, illetve megválasztásáról, megüre­sedett helyek betöltéséről döntöttek a képviselők, az érintett bizottságok javas­latai alapján. Az elnök javaslatokat tett bizottsági tisztségek és tagság betöltésére. Ezt követően az elnöklő Jakab Róbert­né valamennyi új tisztségviselőnek és bi­zottsági tagnak eredményes munkát kí­vánt, s ezzel a három napos tanácskozást berekesztette. A márciusi ülésszak mun­kája a többi, most nem megvitatott napi­rendi pont előterjesztésével és vitájával március 22-én délelőtt folytatódik. A felmérések mást mutattak Mégsem gond a nők elhelyezkedése... Cégtársat keres a paksi költségvetési tizein

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents