Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

1989. március 9. 4 ^NÉPÚJSÁG Tájékozódás Tele video — Televideo Kíváncsi Fáncsi és a Palacsintás ki­rály, a Vizipók-csodapók, a Nagy Ho-ho- ho-horgász, a Sebaj Tóbiás a kicsiknek, a Magyar évszázadok, az Irodalmi baran­golások, a Gobbi Hilda-portré, a Mester­emberek a nagyobbaknak, de kapható a Sárkány éve (Neoton familia), a V. Moto- Rock, a Pop-clip és különböző kacagtató komédiák, no meg filmek: az Árverés, a Véletlen halál megbízásból, s operák is meg operettek, kinek-kinek ízlése sze­rint. Igazán bőséges a kínálat a Televideo Kiadónál. Mintegy hatszáz kazetta már jelenleg is kapható, és a választék még bővül. Sok ez? Kevés? Az adatok elgondol­kodtatok. Egy felmérés tanúsága szerint háromszázezer képmagóval rendelkező háztartás található Magyarországon. Ta­valy ennek még csak a fele volt. A világút­levél, a bécsi utazások gyakorisága megkönnyítette a beszerzést. A képmag­nóval nem rendelkező, de rendszeresen videózók száma 1988 júniusában meg­haladta a kétmilliót. Óriási az utóbbi évek fejlődése, gazdag a piac, és széles a vá­laszték. Több műsor fogható, gyarapod­tak a kábeltévés és a műholdas adások. Ezek mind-mind a kínálatot gazdagítot­ták. A tévéadásokkal ellentétben a video individuális szórakozási forma, az egyén választásán múlik, és egyre terjed. Buda­pesten a felnőttek harminchat, városok­ban huszonnégy, községekben tizenhét százaléka videózik rendszeresen. Színes a kép, ha arra keressük a választ, hogy milyen forrásokból is kerül a néznivaló. A bevallások alapján a videózók ötven szá­zaléka emliti az MTV felvett műsorait, öt- venhét százalékuk más tévék adásaiból merít, harmincegy százalék említi a vi­deotékákat és a könyvtárakat, húsz szá­zalékuk a „fekete” kölcsönzést (szerin­tem ez nagyon szemérmes adat), het­venhét százalékuk barátok között cserél és harmincnégy százalékuk vásárol mű­soros kazettát. A videózás a legkisebbek között a leg­népszerűbb. A műfajlistán ezért a mese- és rajzfilmek vezetnek, ezt követi a ka­land- és westernfilm, majd a karate- és akciófilm, s kedvelt a videoklip, a sci-fi, a horror, a pornó. Bizony, képet kapunk ezáltal magunkról, érdeklődésünkről is. Magyarország a videokorszakba lé­pett. Sok helyütt kínálnak videokazettá­kat. 1985 júniusában jött létre a Televi­deo Kiadó. Elsősorban azzal a szándék­kal, hogy az MTV archívumában fellelhe­tő értékes alkotásokat forgalmazással is közkinccsé tegye. Három év után már eljutott odáig, hogy vásárolni is tud. A kí­nálat bővül. A Lenin körúti üzleten kívül megnyitották 1988 decemberében az I. kerületi Alagút utcai boltot. Lehet vásá­rolni, és lehet kölcsönözni is. Általuk több mint ötvenötezer kazetta talált eddig gaz­dára. Az eladott műsoros kazettáknak fe­le a Tanért útján iskolákba, a Könyvérten keresztül a könyvtárakba került. A Televi- deoklub már ötszáz tagot számlál, és a klubtagok kedvezménnyel kölcsönöz­hetnek. Az országban kétezer-kilenc- százötvenöt iskolában van videokészü- lék. A kedvezmények és az igényes aján­lat lehetővé teszi, hogy Madách remekét, Az ember tragédiáját, vagy Latinovits versmondását a legeldugottabb falvak­ban élvezhessék. A Televideo Kiadó az MTV Kereskedel­mi Főigazgatóságán belül önálló egység, gazdasági vállalkozás, szerény nyere­séggel. Ez a nyereség lehetőséget ad a magas színvonalú kazetták előállításá­ra, a választék bővítésére s külföldi alko­tások forgalmazásához a jogdijak meg­vásárlására. A kiadó bővülő kínálatával megpróbál helytállni az egyre erőteljesebb piaci ha­tások közepette, kapcsolatot talált a Ba­lázs Béla Stúdióval, a Moképpel, de fára­dozik azért, hogy a szocialista országok értékes alkotásai is közelebb kerülhes­senek a magyar közönséghez. Felvették a kapcsolatot szovjet és bolgár társintéz­ményekkel is. A külföldön élő magyarok számára műsorokat állítottak össze, s el­juttatták azokat nemcsak az európai or­szágokba, de Clevelandbe (USA), vala­mint Kanada több városába és Ausztrá­liába is. Az NSZK Goethe Intézetével való kap­csolatuk eredménye lesz a hamarosan boltokba kerülő, nyelvgyakorlást segítő kazetta. Munkájukba bevonják az Országos Közművelődési Tanács és az Országos Pedagógiai Intézet munkatársait is. A ter­jesztésben a Tanért is partnerük. A vá­laszték bővül. A feladatuk nehéz, hiszen a feketepiaccal is fel kell venniük a ver­senyt. Igényes alkotások kellenek minden műfajban. Ez rajtuk nem múlik. Fölvállal­ták és ragaszkodnak a színvonalhoz. A többi már rajtunk, a vásárlókon, a köl­csönzőkön múlik: Ízlésünkkel, érdeklő­désünkkel választjuk-e kínálatukat. JÓZSA ÁGNES Távol az élvonaltól? Örömteli, hogy az elmúlt néhány évben és bizonyára az elkövetkezőkben is így lesz, megfordulnak nálunk a világ leg­jobb együttesei, előadói. Ez persze igen magasra állítja a mércét az itthoni csapa­tokkal szemben. Ezek a hozzánk érkező együttesek olyan magas technikai szinten állnak, ami a mieinknél elképzelhetetlen. így aztán a megszólalás olyan csodá­latos, amit a magyar technikai személy­zet önmagát felülmúlva sem képes bizto­sítani. Mindemellett a magyar piac felvevőké­pessége kicsi. Egy-egy sokat koncertező együttes egy évben akár kétszer is visz- szatér ugyanarra a helyre. A színvonalas hazai koncertek túl drágák, s mivel a kon­certek anyagi kockázatát a rendezők, a művelődési házak és a kis számban lévő sportcsarnokoknak kell vállalni, így ért­hető, hogy igen meggondoltan kell dön­teniük egy koncert megrendezésében. Hiszen ha nem „jön össze” a dolog, az bi­zony megingathatja egy kisebb művelő­dési ház egész éves költségvetését. Ezért ők csak a biztos „guruló koncerteket" vállalhatják fel. Nálunk nem ismeretes propoziciós turné, amit a hanglemezgyárak támogat­nak. Nálunk a hanglemezeladási szá­mok is alacsonyak. így aztán a hangle­mezkiadó nem vállalja magára á koncer­tek költségvetéseinek csökkentését. Az igazán jó lehetőség lenne, ha magyar együttesek számára megnőne a külföldi szereplések lehetősége. Rockfontos-rockfontos Laár András és Galla Miklós a Laár Régi könyvek kedvelői llililll 1IIS1I i, mit ad, vesz vagy top.. li* Szekszárd sok mindenről nevezetes. Egyebek közt arról is, hogy Magyaror­szágon van 19 megyeszékhely, ezek mindegyikében van tallózási lehetősége a régi könyvek kedvelőinek, kivéve egyet. Ellentétben a 18 többivel, Szekszárdon ugyanis nincsen antikvárium. Dombóvár ugyancsak sok mindenről nevezetes. Egyebek közt arról is, hogy ott viszont van antikvárium. Szerény méretű üzlet, nagyon jó helyen, a legnagyobb alapte­rületű megyénkben művelődési ház háta mögött. így ha valaki régi könyvek, továb­bá ezek kedvelői iránt érdeklődik, ide kell utaznia. Kivéve egyetlen napot, amikor a tulajdonos jön Szekszárdra és jó szak­mai egyetértésben a megyei könyvtárral, annak előterében végzi közművelődési tevékenységét. Ami persze üzlet is, hiszen ad és vesz, amit aligha tenne meg, ha nem tudna megélni belőle. Hogy miként, az az ő dol­ga, meg az APEH-é, mely utóbbinak az érdeklődési köre sejthetőleg különbözik az újságíróétól. Maradjunk a magunké­nál...- Mi kell ahhoz, hogy valaki antikvárus lehessen? Marczali Ferenc, a dombóvári Pallas antikvárium tulajdonosa egyetlen szóval válaszol:- Könyvismeret! Ez sejthető volt. A könyvismeret meg­szerzésének útja-módja azonban sokfé­le. Ö történetesen gimnáziumi érettségi után portörölgető fiúnak jelentkezett a budapesti Múzeum körúton lévő közpon­ti antikváriumban és kinyitotta a szemét. Továbbá elvégezte a vállalat kétéves an- tikvárusképző tanfolyamát, ezzel párhu­zamosan pedig az ELTE magyar-nép­művelő szakát is. Azóta ilyen módon nép­művel, noha közben volt az üzletétől hajításnyira lévő művelődési otthon igaz­gatóhelyettese is.- Kik járnak antikváriumba?- Elsőként azok, akik szeretik a köny­vet, de lapos a pénztárcájuk, így méltá­nyolniuk kell, hogy a használt könyv ol­csó. ök elsősorban böngésznek. Máso­dikként említhetők egy adott érdeklődési körhöz tartozó könyvek tudatos gyűjtői. A harmadik, érthető módon legszűkebb, de nekünk legkedvesebb csoport tagjai a bibliofil hajlandóságú gyűjtők, a régi könyvek szerelmesei. Ugyanők az el­adók is. A közönség érdeklődése változik. Míg korábban például a skandináv szerzők népszerűek voltak, irántuk visszaesett az érdeklődés.- Kivéve Zelma Lagerlöföt, aki a Nils Holgersson csodálatos életének tv-vál- tozata óta ismét kapós. A fiatalabb korosztály az amerikaiakat keresi. Irwin Shaw-t, Heilert, Mailért, Ke- rouacot. Más változások. Az egykor nép­szerű Roger Martin du Gard visszaesett, Dosztojevszkij éppúgy vezet a külföldiek között, mint idehaza Jókai. Újabban ka­pós Sásdi Sándor, nagyon erősen Szabó Dezső, de Németh Lászlónak például csak a tanulmányai.- Az antikvár könyv fogalma egyéb­ként a szakembernek más, mint a vásár­lók többségének - magyarázza Marczali Ferenc. - Régebben a XVIII. század előtt- re tettük a megjelenési határt, most min­denre, amit 1801 előtti. Egy 1847-es kiadású Petőfi például, mely 1800 forintba kerül, tulajdonkép­pen nem számított antikvár értéknek.- Ki, mit vesz?- Nagyon nehéz igy csoportosítani. Szekszárdon például nincs az a szőlé­szeti, vagy borászati szakkönyv, amit órák alatt el ne lehetne adni, akármilyen régi, vagy elavult tartalmú is. Itt van a szakmai érdeklődők csoportja. Az „igazi” gyűjtő szívesen megvásárol egy tépett oldalú eredetit, de hozzá se nyúlna az újabban sűrűn megjelenő rep- rintekhez.- Az üzlet kicsi, a forgalom olykor nagy. Nem esnek olykor kisértésbe a kedves vásárlók...?- Szerencsére nem túl sűrűn. De azért múltkor Szekszárdon két Franklin kiadá­sú Verne-kötettel lettem szegényebb. Lopni nemcsak nem szép, hanem eléggé felesleges is. Dombóváron már könyvbarátkört szervez a Pallas, minden 10 vásárlás után jelentős árengedmény­nyel. Az antikvárium egyben kölcsönkönyv- tár is, alakuló törzsközönséggel.- Mi a rossz az antikvárusnak?- Ha egy könyvpiacról eltűnt, népszerű szerzőt újra kiadnak. Knittelre, Croninra, Vaszaryra vagy Török Rezsőre gondolok.- És mi a jó?- Ha olyan megtiszteltetés éri, mint most a Pallast is. Tagja vagyok az Eötvös könyvszolgálatnak és ez lesz a Püski-lsis Kft. tizenegyedik fióküzlete az ország­ban, társadalomtudományi és igényes szépirodalmi szakkönyv szolgálattal. Püski Sándor a XX. századi magyar könyvkiadás tán legnagyobb alakja. Rö­videsen ismét ellátogat az óhazába és Dombóvárra is várják. A könyves szakmában Püski Sándor érkezésének nagyjából olyan súlya van, mint hívő katolikus körökben egy pápai látogatásnak... ORDAS IVÁN Szabad­egyetem „Vasgárda Erdélyben eszmetörté­neti megközelítésben” címmel Mol­nár Gusztáv történész, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára tart előadást a Babits Mihály Szabadegyetem történelmi tagoza­tának következő programjaként ma este hat órai kezdettel a művelődési központ kamaratermében.. rQckpowt pour Laárt társulat tagjai játékfilmet ké­szítenek. * Amerikába készül Koncz Zsuzsa. Vele kapcsolatos az is, hogy a rádió március 10-től kezdi meg annak a harmincrészes sorozatnak a sugárzását, amiben a nép­szerű énekesnő és a Fonográf együttes 1973 és 1984 között készített felvételei szerepelnek. * Az Idén ünnepli tizenöt éves fennállá­sát a Kiss együttes. * 1989 őszén újra koncertezik a Rolling Stones. Turnéjukat amerikai nagyváro­sok ötvenezernél nagyobb befogadóké­pességű stadionjaiban tervezik. A Rockpont slágerlistája 1. Midi Vanilli: Baby davit forget my number 2. Edelweis: Bring me Edelweis 3. Inner City: Good Life 4. Phil Collins: Two Hearts KINDL GÁBOR Pünkösti Árpád: Pofa be! Hat évvel ezelőtt, amikor Pünkösti Árpád pontot tett a kézirat végére még isme­retlen volt a glasznoszty fogalma. Talán ezzel (is) magyarázható, hogy a könyv öt évig várt a kiadásra. A riport, a szociográfia rendkívül romlandó műfaj. Tudja ezt a szerző is, de nemcsak emiatt kódolta be a neveket és a történetet, hanem az (ak­kori) glasznoszty hiánya, finomítsuk: a nyilvánosság korlátái miatt. A recenzens maga is hallotta „illetékes elvtárs” szájából a kötet elmét adó durva tiltó mondatot. Közkeletű változata a nem szól szám, nem fáj fejem, de ezt mindig a szenvedő fél mondja, mintegy önmaga felmentésére. Az alapvető kérdés ugyanis - még mielőtt érdemben szólnánk a könyvről -, hogy mi a hasznosabb a társadalomnak? A hallgatás, vagy a dolgok ki- és megbeszélése? A politikai szlogen már talált jelzőt is azokra az évekre, amikor szívesebben söpörtük a szőnyeg alá a nemszeretem dolgokat: a pangás évei. Hajlamosak voltunk egyszerűen letagadni a konfliktuso­kat, a válságtüneteket, mondván, hogy „nem jellemzők”, hogy „vannak eredmé­nyeink is”. Közben a világ elszaladt mellettünk. A legtermészetesebb dolog, hogy ahol dolgozunk, ott vannak eredmények. Buta ember, aki ezeket letagadja, de az is önbizalomhiányra vall, ha a kritikát hárítjuk el az „eredményekre” hivatkozva. A nyíltság, a közéleti tisztaság, egyáltalán a közélet léte - ma már látjuk - igenis a termelést is meghatározó tényező! Különösen az egy olyan országban, rendszer­ben, amelyben minden átpolitizált és ideologizált. A sokat idézett, vulgarizált marxi tétel, miszerint a lét határozza meg a tudatot, úgy is igaz, hogy ez a tudat visszahat magára a létre. Tudtuk, tudjuk ezt, mégis hajlamosak voltunk, vagyunk megfeled­kezni róla. A közérzetet, közhangulatot nemcsak a hús, vagy a tej ára határozza meg, de az a mód is, ahogyan ezeket a javakat megtermeljük, ahogyan a termelés leglényegesebb komponensével: az emberrel bánunk. Magyarán az ember nem csupán termelőerő, de zoon politikon, azaz személyiség, közéleti em­ber, ha úgy tetszik tényező is. Nemcsak elviselni akarja a sorsát, de érteni és irá­nyítani is azt. Durva leegyszerűsítéssel úgy foglalhatjuk össze ama pangás évei­nek a legdurvább tévedését, hogy a hatalom a „felsőbbség” elő akarta írni azt is, hogyan legyen boldog az egyes ember. Márpedig a történelem már többször éles kritikát gyakorolt a világmegváltó esz­mék felett, amelyek erőszakosan, mindent tudóan akarták felemelni az embert. A jó szándék is árthat, ha beavatkozik olyan dologba, amelyben nem illetékes. Félreértés ne essék, Pünkösti könyvéről van szó. Kordokumentumról, ha úgy tetszik. A jó nevű újságíró, szociográfust szenvedélyesen foglalkoztatja „a” veze­tés, a hatalomgyakorlás módja. Könyve anyagát BAZ megye egyik kisvárosában gyűjtötte, pontosabban egyik jól prosperáló gyárában. Egy igen tehetséges és eredményes ember karrierjét és bukását írja le. Miért „teszik lapátra” Fábián Ti­bort? Miért mentek el értelmiségiek taxisofőrnek, fröccsöntőnek, miért menekül­tek a kiskertmozgalomba? Mibe kerül (még) az nekünk, hogy a legnagyobb érték: a tehetség, a szaktudás, az innovációs készség, a kreativitás nem találta meg a kifutási, érvényesülési terepét? Megengedhetjük-e, hogy a butaság atoho- nyaság, a korrupció, a demagógia szétziláljon mindent: erkölcsöt, gazdaságot, politikát? Pünkösti Árpád, noha nem szépíró, Fábián Tibor sorsában valóban a ti­pikust fogalmazta meg, s nemcsak pletykaszinten. Nagyon is elképzelhető, hogy ez a könyv (különösen az említett kisvárosban) úgymond „politikai érzékenysé­get” is sért. Sértsen is! A könyv azzal zárul, hogy Fábián Tibor, aki az egész világ­gal szembeszállva harcol az igazáért, lényegében vereséget szenved és elhagyja a sikerei színterét, a Müveket. Azóta egy kis kócerájban dolgozik és milliomos, míg a Művek fölött egyre sötétebb válságfelhők gyülekeznek. Nos, ezt a luxust, még egy dúsgazdag ország sem engedheti meg magának! Nem mondhatunk le arról, a sokszor deklarált célunkról, mely szerint az egyén és a köz java csak együtt, egymást erősítve valósítható meg igazán. De ehhez az kell, hogy csak a tehetség, szaktudás, szorgalom, tisztesség kapjon zöld jelzést. (Pallas Lap- és Könyvkiadó Bp. 1988). HORPÁCSI SÁNDOR Milli Vanilli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents