Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

1989. március 9. ( TOLNA ' 2 "NÉPÚJSÁG Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka 1 (Folytatás az 1. oldalról.) 7. az 1995-re tervezett Budapest-Bécs Világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló tájékoztató; 8. az Országgyűlés 1989. évi várható programja; 9. személyi változások az Országgyű­lés egyes bizottságaiban; 10. interpellációk és kérdések tárgya­lása. A tárgysorozat megállapításával kap­csolatban Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) indítványozta, hogy vegyék le a napi­rendről a Munka Törvénykönyve módo­sításáról és a sztrájktörvényről szóló tör­vényjavaslatokat. SZENTÁGOTHAI JÁNOS akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója java­solta, hogy a zsúfolt program ellenére tűzzék napirendre a bős-nagymarosi ví­zi erőmű kérdését. Kifogásolta, hogy a képviselők még mindig nem láttak téte­les, a kiadásokat visszamenőleg összeg­ző, s a kihatásokat is bemutató költség- vetést. TAKÁCS IMRÉNÉ(Csongrád megye, 4. vk.), a Szegedi Textilművek MSZMP-bi- zottságának titkára kérte, hogy szavaz­zanak arról: megvitassák-e a sztrájktör­vényt. Tapasztalatai szerint ugyanis a jogszabálytervezetet éppen azokkal - például a nagyüzemi munkássággal - nem tárgyalták meg, akiknek érdekében be szeretnék vezetni. Ezután szót kért NÉMETH MIKLÓS. A miniszterelnök a sztrájkjoggal és a Mun­ka Törvénykönyvével kapcsolatban csatlakozott Horváth Lajos alelnök javas­latához: hallgassák meg a képviselők Halmos Csaba államtitkárt, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, aki a kor­mány nevében beterjeszti a javaslatot. A szóbeli kiegészítésből kiderül majd, hogy a kormány módosította álláspontját, ami az írásos dokumentumokban természe­tesen még nem szerepelhet. A bős-nagymarosi beruházással kap­csolatban elmondta: a kormány úgy dön­tött, hogy folyamatosan vizsgálja a beru­házás költségvetését, menetét, és erről rendszeresen tájékoztatni fogja az Or­szággyűlést. Németh Miklós bejelentette továbbá: a Minisztertanács kész meg­vizsgálni a bős-nagymarosi beruházás­ról tartandó népszavazás lehetőségét. A kormány tanulmányozza a népszava­zás előkészítésének feltételeit, lehetsé­ges módját, nemzetközi és egyéb össze­függését. A vizsgálat eredményét a par­lament májusi vagy júniusi ülésszaka elé terjesztik úgy, hogy addigra a népszava­zásról szóló általános törvénytervezet is - a társadalmi vita tapasztalatai után - el­készül, s a képviselők elé kerül. A napirendre tett indítvány vitájában szót kért SZIGETHY DEZSŐ (Győr-Sop- ron m. 14. vk.), aki Király Zoltán hozzá­szólására reagált. AVAR ISTVÁN (Bp. 17. vk.) a kormány­fő felszólalásához fűzött észrevételt. Ügy vélte: „nem szabad még egy rossz politi­kai lépést elkövetni azzal, hogy a parla­ment nem tűzi napirendjére Bős-Nagy­maros ügyét, annak bármilyen formájá­ban". Ezután az elnök határozathozatalra bocsátotta a napirendi javaslatot. A sza­vazást ügyrendi felvetések szakították meg. Végül is a törvényhozó testület az elhangzottak szellemében 337 szavazat­tal, 7 tartózkodás mellett elfogadta a na­pirendre tett indítványt. Horváth Lajos ezután javasolta, hogy az 1848-49-es forradalomról és szabad­ságharcról március 14-én ünnepi üíésen emlékezzék meg az Országgyűlés, s he­lyezzenek el koszorút Kossuth Lajos szobránál. Az indítványt egy ellenszava­zattal, négy tartózkodás mellett elfogad­ták a képviselők. Az ülés elnöke ajánlotta: amennyiben az ülésszak három nap alatt sem fejeződ­ne be, március 22-én folytassák a mun­kát. Az Országgyűlés nyolc ellenszava­zattal, egy tartózkodás mellett elfogadta ezt az ügyrendi javaslatot is. A törvényhozó testület ezután a képvi­selői önálló indítványok napirendre tűzé­séről határozott. Elsőként KÖRÖS GÁSPÁRNAK (Bács- Kiskun m. 4. vk.) azon indítványáról hatá­roztak, hogy az Országgyűlés 1989-ben komplex módon tárgyalja meg a lakos­ság életszínvonalának és életkörülmé­nyeinek helyzetét, annak alakulását. Az indítványt - amellyel a Minisztertanács elnöke is egyetértett - a parlament egy­hangúlag elfogadta. POLGÁRDI JÓZSEF (Pest m. 17. vk.) képviselő azt indítványozta, hogy a Leg­felsőbb Állami Számvevőszék jogállásá­ról, szervezetéről, működéséről készül­jön egy koncepciógyűjtemény, s a szám­vevőszék létrehozásáról szóló törvényja­vaslatot még az új alkotmány elfogadása előtt tűzze napirendre az Országgyűlés. Az ülésszak elnöke elfogadásra aján­lotta az indítványt. Az erről szóló szavazás előtt szót ka­pott VARGA IMRE (országos lista), BIACS PÉTER (Bp. 30. vk.) és ANTAL IM­RE (Pest m. 19. vk.) - mindhárman az ér­demi országgyűlési munkát elősegíteni szándékozó javaslatukat mondták el. E kitérő után folytatódott az egyéni in­dítványok tárgyalása. Polgárdi József in­dítványát többségi szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Ezután Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.) és más képviselők előterjeszté­se alapján a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény módosítására vonatkozó indítvány sorsáról döntött az Országgyű­lés. Horváth Lajos javasolta, hogy azt még a mostani ülésszakon tűzzék napi­rendre. Az Országgyűlés többségi szavazattal, három tartózkodás mellett egyetértett a javaslattal. BUBLA GYULA (Budapest 3. vk.), a Ganz Villamossági Művek központi for­gácsoló gyáregységének vezetője több képviselőtársával együtt nyújtott be ja­vaslatot, hogy az Országgyűlés vizsgálja felül az 1988. októberi ülésszakon hozott, a bős-nagymarosi vízlépcső beruházás­sal kapcsolatos határozatát. A soros el­nök elmondta, hogy az Országgyűlés bős-nagymarosi ad hoc bizottsága a té­ma napirendre tűzésével nem ért egyet, s kérte a képviselőket: az Országgyűlés az indítványt ne fogadja el, a témát most ne tűzze napirendre. Bubla Gyula szót kért. Indokoltnak tar­totta az építkezés 8-10 évre szóló elha­lasztását. Egyetértett azonban azzal a kompromisszummal, hogy bízzanak meg szakértői csoportokat újabb tudomá­nyos vélemények, tanulmányok kidolgo­zásával, s májusban felkészültebben vi­tassák meg a képviselők a beruházás sorsát. Az indítvány második részét azonban - némileg módosítva - fenntar­totta: kérte, hogy a nagymarosi gát ala­pozási munkálatainak folytatásával a vizsgálat lezárásáig, a parlamenti dön­tésig ne okozzanak helyrehozhatatlan kárt az ökológiai egyensúlyban. Elmond­ta még, hogy az indítványt aláírásukkal támogató képviselők: Berdár Béla, Bog­nár József, Börcsök Dezső, Gregor Péter, Gágyor Pál, Horn Péter, Juhász Mihály, Huszár István, Nagyiványi András, Szabó Kálmán, Tóth János és Morvay László. Szavazás következett: az Országgyű­lés négy ellenszavazat és 36 tartózkodás mellett úgy döntött, hogy a bős-nagyma­rosi beruházással kapcsolatos kormány- tájékoztatót ezen az ülésszakon nem tűzi napirendre. Ezt követően ‘az elnök bejelentette, hogy az ülés megkezdése előtt hét nap­pal SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA (Bp. 22. vk.) egyéni indítványt nyújtott be, ám a házszabályokban foglalt határidő után. Ezért az indítvány napirendre tűzé­séről az Országgyűlés március 22-ei ülésén döntenek. Kulcsár Kálmán előterjesztése Ezután - az elfogadott napirendnek megfelelően - dr. Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter terjesztette elő az al­kotmány szabályozási elveit. Bevezető­ben vázolta a hazai alkotmányozás sok évszázados történeti hátterét, társadalmi, politikai körülményeit, az alaptörvény megalkotásának erkölcsi, szokásjogbeli indíttatásait. Majd rámutatott: Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányo­zás mint konszezunst teremtő - vagy leg­alábbis kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a fo- lyarfiatos megegyezést biztosító eszköz­nek bizonyulna. A „történelmi kiegye­zést” nemcsak megelőzheti az alaptör­vény megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a felelősségteljes köz­reműködésre. Az alkotmány jogszabály volta és az ebből adódó következmények segítenek eligazodni egy másik, sokat vitatott kér­désben is: a társadalmi, gazdasági és politikai rendszer jellege, illetőleg a jelleg megfogalmazása problémájának megol­dásában, a politikai erők, szervezetek, pártok és az állam viszonyának alkotmá­nyos megjelenítésében is. Ezek a viták ma még nem fejeződtek be, sőt nagyon valószínű, hogy a szabá­lyozási elvekről, a tervezett jogszabály- szövegről kialakuló társadalmi méretű vi­ta még sok új szempontot is hoz majd már meglévők megerősítése vagy elveté­se mellett. „A szabályozási elvek” tehát a korábbi, az 1949-es alkotmányhoz képest minő­ségileg más módon közelítik meg az államot; elválasztják az államot a politikai párttól, úgy rendezik az állam és az ál­lampolgár viszonyát - szakítva a túlsú­lyos államfelfogással -, hogy az új alkot­mány egyértelműen állampolgár-centri­kus legyen. Az állam nem „adományozó”, gondoskodó, paternalista állam, hanem „szolgáltató” állam; az egyén pedig, pol­gári létéből eredően az alapvető szemé­lyiségi és politikai szabadságjogok „bir­tokosa”. Ezzel a felfogással is illeszke­dünk azokhoz a nemzetközi okmányok­hoz, dokumentumokhoz, amelyeket 1976-ban a jogrendszerünk részévé tet­tük. Végezetül: mit kér a kormány az Or­szággyűléstől? Mindenekelőtt tárgysze­rű vitát, hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az intolerancia politikai életünkben. Kér­jük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzo­lódó iránymutatást. A további vita szervezeti kereteit is ala­kítani kell - feltehetően -, de az Or­szággyűlés, a képviselők mindenkép­pen központi szerephez jutnak ebben a folyamatban, amely - még egyszer hang­súlyozom - jelentősen hozzájárulhat, akár alapjául is szolgálhat a nemzeti megegyezésnek, a nemzeti jövőnk szem­pontjából elengedhetetlen alapvető egy­séghez - mondta végezetül Kulcsár Kál­mán, felelősségteljes, jó vitát kívánva a képviselőknek. A soros elnök valamivel este hét óra előtt berekesztette az ülést. Ma az alkotmánykoncepció feletti vitá­val folytatja munkáját az Országgyűlés. A T. Házból jelentjük Vélemény a világkiállításról Szentágothai János professzor, ha kell, úgy tűnik még a népszerűtlenséget is hajlandó vállalni képviselőtársai egy ré­sze előtt. Mint délelőtt elhangzott szavaiból világosan kitűnt, a professzor úr az 1995-ös Budapest-Bécs Világkiállítás töret­len híve. S itt kezdődnek a problémák: nem kizárt ugyanis - is­merve az eddigi megnyilvánulásokat és hangulatot hogy egy esetleges t. házbeli szavazás már most romba döntené a vi­lágkiállítással kapcsolatos derűlátó reményeket. Szentágothai János lelkesedésén azonban ez, mit sem változtat: - Kérem, ez az egyetlen lehetőségünk - válaszolt a miértet firtató kérdésre. - Ha nem rendezzük meg, menthetetlenül lemara­dunk.- Sokan azonban félnek a világkiállítástól...- Nem indokolatlanul, ez érthető is, hiszen mindez hatalmas felelősséggel jár. De Bős-Nagymarossal ellentétben ebből még lehet nagyon hasznos dolog is. Ez hozhat technológiát, termelési fegyelmet, ismeretet. Még egyszer hangsúlyozom: választhatunk a lemaradás vagy a merész ugrás között.- A vidék is profitálhat ebből a rendezvényből? Elhangzott ugyanis olyan érv, hogy a világkiállítás főként Budapest szá­mára hoz majd hasznot.- Ez mesterséges szembeállítás, ami borzasztó hiba. Talán Szabolcs-Szatmár, Csongrád, vagy Baranya ne tudna csodá­latos látnivalókat felmutatni? Persze, hogy odamenjenek az ér­deklődő külföldiek, az már egyúttal kemény szervező munka kérdése is. - sz. á. ­Az alakuló Ifjúsági Szövetség programja Veszélyes trágyák Hogyan kerül a kadmium az asztalra? Nehézfémszennyezésék nyomában Tekintve, hogy a megyei Ifjúsági Szö­vetség autonóm városok és szervezetek szövetségeként kíván dolgozni, prog­ramját a tagszervezetek programjára kell építenie, továbbá azokat a feladatokat kell ellátnia (érdekképviselet, képviselet tekintetében), amelyek speciálisan me­gyei szinten jelennek meg.- Tagságunk életkezdésének első lép­csője az iskola. Továbbra is azért küz­dünk, hogy az iskolai képzés színvonala emelkedjen, megvalósuljon a differen­ciált oktatás, rugalmas rendszerben mű­ködjék a munkaerőpiaccal. Az ifjúság nevelésében meghatározó legyen a de­mokrácia gyakorlása. Működéséhez ki­emelt támogatást kapjon. Olyan oktatás- politikát támogatunk, mely minden izé­ben az egész képességeink kiteljesítését és a gazdasági növekedést szolgálja. így síkraszállunk az oktatásban dolgozók, munkájuk jelentőségének megfelelő, tár­sadalmi elismertségének növeléséért. Elítélünk minden olyan helyi államigaz­gatási beavatkozást, mely az iskolák ta­nulói, dolgozói érdekei ellenére történik­- Az iskolapadokból kikerülő fiatalok munkába állítását állampolgári jogon biztosítani kell. Számunkra elfogadhatat­lan, hogy a fiatalok munkanélküliként kezdjék felnőtt életüket. Ifjúságellenes­nek ítéljük azt a kormányzati döntést, mi­szerint pályakezdőnek nem jár munka­nélkülisegély. Javasoljuk, hogy megyére vonatkozóan kerüljön kimunkálásra olyan helyi rendszer, mely ezt az ellent­mondást kiküszöböli (speciális alap). E témában együttműködést ajánlunk a me­gyei helyi vezetésnek. Támogatunk min­den a szerkezetváltással összefüggő szakmai át- és továbbképzést, mely a fia­talokat is nagy számban érinti. Sürgető­nek tartjuk a bérrendszer gyökeres át­alakítását. Szükséges a bértarifarend­szer eltörlése, és az általunk régóta kép­viselt teljesítményelv maradéktalan meg­valósulása.- A nemzet fennmaradásának és a po­litikai viszonyok kiegyensúlyozottságá­nak egyik kulcskérdése a lakással nem rendelkezők problémáinak megoldása. Nemzet- és benne ifjúságellenesnek tartjuk azt a kormányzati halogató takti­kát, mely a lakáspolitika komplex újra­gondolását odázza el. Véleményünk sze­rint az értelmetlenül elfolyott milliárdok- ból már régen meg lehetett volna oldani ezt az égető kérdést. Teljes erőnkkel támogatunk és tevőlegesen segítünk minden olyan helyi kezdeményezést, mely ezen áldatlan állapotokra keres megoldást, és továbbra is azonosulnak szervezetünk lakáspolitikai koncepciójá­val.- Érdekképviselet terén a megyei szö­vetség a tagszervezetek érdekében tevé­kenykedik azok felhatalmazása alapján, minden olyan ügyben, mely megyei szintről oldható meg. E tevékenységben offenzív magatartást tanúsítunk, szövet­ségben minden olyan erővel, mely az ifjú­ság érdekében akar tenni. Törvénybe, jogszabályba foglalt jogosítványainkról nem mondunk, nem mondhatunk le.- A megyei szövetség munkájában egyik fő elemként kezeljük a szervezeti, politikai szolgáltatások rendszerét. (In­formációszolgáltatás, tájékoztató anya­gok.)- A szövetségünknek takarékos gaz- dákodást kell megvalósítania, ki kell hasz­nálnia a társasági törvényből adódó lehe­tőségeket, s az így elért eredményeket ifjú­ságpolitikai célokra kell fordítani.- A megye közéletében tisztaságot akarunk, és munkánk során ezért harco­lunk. Az MSZMP-vel stratégiai szövetségi viszonyt kívánunk kialakítani, a reform tö­retlen véghezviteléért. Együttműködést ajánlunk minden olyan szervezetnek, po­litikai és világnézeti hovatartozásra való tekintet nélkül, amely az ifjúság érdekei­nek érvényesítését önzetlenül szolgálja. Olvasom az Autó-Motor című lapban, hogy az Opel autógyár a világon elsőként kadmiummentesítette a gépkocsigyártás technológiáját. A kadmium fontos szere­pet játszott a karosszéria korrózióvédel­mében, a műanyag alkatrészek adalék­anyagaként és a selymes fényű, csillogó festékek előállításában, de környezetvé­delmi okok miatt lemondtak róla, kevés­bé veszélyes vagy ártalmatlan anyagok­kal helyettesítették. A kadmium termé­szetes körülmények között nem kerülhet a levegőbe vagy vizekbe, de az elhaszná­lódott gépkocsik beolvasztásakor oxidá­lódik, és ez már légköri-, majd talaj- szennyezést okoz. Ennek a nehézfémnek, több társával együtt nincs funkcionális szerepe az élő szervezetben, azaz nincs rá szüksége az emberi testnek a működéséhez. A talaj­ba került kadmiumot viszont a növények felszívják, beépítik a szöveteikbe, mi pe­dig elfogyasztjuk őket, velük a kadmiu­mot is, amely nem ürül ki, hanem az ólomhoz hasonlóan felhalmozódik szer­vezetünkben. Nem véletlenül olyan ala­csonyak az egészségügyi-, környezetvé­delmi rendeletekben előírt határértékek. Az évtizedeken keresztül kis mennyiség­ben „fogyasztott” felhalmozódó kad­mium súlyos, krónikus megbetegedése­ket okozhat. Ezért nagyon fontos figye­lemmel kísérni, hogy hol használnak az iparban kadmiumot, és vizsgálni, hogy a technológiai folyamatból kikerülhet-e ez a veszélyes nehézfém, bejuthat-e a táp­lálkozási láncba. Hazai (szenny)vizeken Hazánkban is szigorú rendeletek Írják elő a kadmium vizekben és levegőben megengedhető mennyiségét, de ennek ellenőrzése nem könnyű, a méréshez drága műszerek szükségesek. A Tolna Megyei Köjál rendelkezik ilyen műsze­rekkel, és az egész megyéből gyűjtött természetes víz-, szennyvíz-, por- és egyéb minták nehézfémtartalmának elemzése időnként meglepő eredmé­nyeket produkál. Legutóbb például egy tavaly év elején megkezdett felmérésso­rozat keretében derült ki, hogy a bonyhá­di szennyvíztelepen keletkező szenny­víziszap kadmiumtartalma átlagosan a megengedett érték százszorosa körül mozog. Nem tévedés: százszorosa! Ez minden esetre elgondolkodtató. A Köjál szakemberei el is gondolkod­tak a dolgon, és utánajártak, hogy honnét , származik ez a nagymértékű szennye­zés. Mint kiderült, a Bonyhádi Zománc- árugyár a ludas a dologban, bár nem tu­dott róla. Kadmiumtartalmú festékeket is használnak, és ez bekerül a gyár szenny-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents