Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8. 2 IrsTÉPÜJSÁG Az MSZMP KB ülése (Folytatás az 1. oldalról.) csak elosztást ígér, hanem a források megteremtését is akarja. Akik e progra­mot választják, azok nem illúziókat, ha­nem a valóságot és így a biztonságot vá­lasztják - jelentette ki, hozzátéve, hogy a programtervezet - mint ahogy a párt ed­digi gyakorlata is - meghaladja az osz­tálykereteket. A fizikai és szellemi mun­kájukból élő dolgozók pártjaként, nép­pártként fogalmazzuk meg a programot, amely egyaránt fordul a munkásság kü­lönböző rétegeihez, az értelmiséghez, az agrárgazdaság dolgozóihoz és a külön­böző nemzedékeikhez. Támaszkodni kí­ván a termelésbe, a szolgáltatásba be­kapcsolódó kisvállalkozókra, keresve az együttműködést az ország minden hala­dó erőivel. A társadalom mennél több ré­tege találja meg érdekeit, céljait a prog­ramban, a reformokban, annál inkább le­het sikeres a párt. Tudomásul kell venni, hogy az úgynevezett „csendes” rétegek­nek ma is van véleményük és jól felismer­hető érdekéik. Ennek hangot is adnak: konszolidált, számukra elfogadható kö­rülmények között - a szavazóurnáknál és a munkában. Rendezetlen, érdekeiket súlyosan, tartósan károsító viszonyok közepette akár az utcán, is követelik ér­dekeik érvényesítését. Érdekünk tehát, hogy szándékaink, programunk alapján már ma megtaláljuk, illetve erősítsük ve­lük a kapcsolatokat - hangsúlyozta. A gyakorlati tetteket követelő felada­tokról szólva Berecz János a többi közt megállapította: ma már nem elegendő pártunkban csak megújulni. Sokkal többről és másról van szó. Kétségtelenül könnyebb új pártot alakítani, mint a meg­lévő élére állni. A jövő belülről megvalósí­tott újraépitkezés a gyökeres reformok jegyében. Ez az újjáépítés csakis egy mi­nőségében új, konstruktív programon alapulhat. Az MSZMP-nek programpárt­ként a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás értékeit hirdetve új politikai tartalommal kell megjelennie a politikai közéletben. Ebben a párt nem cél. A de­mokratikus szocializmusért vívott politi­kai küzdelem mozgalmi, szervezeti kere­te és eszköze. Ebben a szellemben a párt képes önmaga újjáfogalmazására. Nem is tehet mást, hiszen benne él a magyar társadalomban, s május óta szüntelen önvizsgálata is készteti erre - mondotta, s felhívta a figyelmet arra: a különböző áramlatok ne egymás kiszorítására fe­cséreljék energiáikat. Ehelyett közös ne­vezőt találva a különböző törekvések al­kotó módon szolgálják a politika érlelé­sét, a párt szerepének erősítését. Lé­gyünk egységesek a sokszínűség elfo­gadásában, abban, hogy ez a párt cse­lekvési erejét szolgálja. A program hitele nem a szavakon, hanem a tetteken múlik A párt és a cselekvési program hitele nem szavakon, hanem a tetteken múlik - erősítette meg a KB titkára. Azon, hogy a párt következetesen újjáépítse önmagát, mielőbb menjen végbe öntisztulása, erő­södjön erkölcsi tartása, etikája, politizáló képessége. Határozottan forduljon a tár­sadalom és a választók felé. Hitelt a prog­ram megvalósításában tett eredményes lépések adhatnak, ha az állampolgárok megtalálják benne saját elképzeléseiket, reményeiket és a pártszervezetek pedig cselekvésre hívnak mindenkit a benne foglaltak megvalósítására. Nem marad­hat csupán szándék, megvalósításához lépnünk kell - ez kötelességünk. Ugyan­akkor számítsunk arra is, hogy a külön­böző politikai mozgalmak programverse­nye ránk is, minden egyes elvtársunkra, szervezeteinkre ösztönzőleg, sőt kény- szerítőleg is hat. Ugyanakkor minél haté­konyabb cselekvésünk, annál inkább hat más nézetekre,..esetleg közelíthet hoz­zánk vagy eltávolíthat. A társadalom mi­nél nagyobb rétegei tudnak azonosulni szándékainkkal, azzal arányosan nő a politikai értelemben vett meghatározó szerepünk. Két fontos területre kell kon­centrálni: a nemzeti sorskérdések ügyé­ben, a legkülönbözőbb politikai erők megegyezésére van szükség. Ez alapja a különböző szintű politikai kapcsolatok­nak s a konstruktív ellenzékiségnek is. A másik kérdéskör a különböző politikai erőknek egymás közötti sajátos politikai viszonya, esetleg koalíciója. Ebben a nemzeti sorskérdéseken túlmenően már egyéb politikai, kormányzati téren is egyetértésre lehet törekedni. A programtervezet egyetemes és nem­zeti értékei, valamint konkrét javaslataink kiindulási pontot nyújthatnak ahhoz, hogy a konzultációk politikai témakörei szélesebbé, megalapozottabbá, világo­sabbá váljanak - fejtegette a továbbiak­ban Berecz János. Cselekvési progra­munk egy olyan időszakban fogalmazó­dik meg, amikor átmenetben vagyunk a politikai pluralizmus, a képviseleti de­mokrácia, a jogállamiság rendszerében. Most e folyamat kezdetén természetes, hogy a politikai mozgalmak, a pártok szervezetei között folyik az alku, az egyezkedés. Ebben a folyamatban néha disszonáns hangok is hallatszanak. Ilyen például az a kijelentés, hogy a fegyveres testületek dolgozói a jövőben nem lehet­nek az MSZMP tagjai. A különböző szer­vezetek nem korlátozhatják az állampol­gárokat jogaik érvényesítésében - szö­gezte le. - Egyetlen más szervezetnek sem lehet köze ahhoz, hogy kik az MSZMP tagjai. Minden állampolgár, munkahelyétől és hivatásától függetle­nül, maga dönti el, milyen szervezetet tá­mogat tagként vagy szavazatával. Ugyanakkor óva intünk mindenkit at­tól, hogy a fegyveres testületeket a politi­kai versengés célpontjaként kezeljék, azokat függetleníteni kell a napi politikai harcoktól. Feladatuk a haza, a közrend, az alkotmány szolgálata.- A természetes állapot a jövőben az lesz, hogy a pártközpontok közötti politi­zálás súlypontja a képviseleti demokrá­cia intézményeiben, a parlamentben lesz, és a teljes nyilvánosság előtt, annak ellenőrzésével zajlik majd.- Cselekvési programunk egy mozga­lom pártpolitikája. Ezt azért is elodázha­tatlan tisztázni, mert a párt és az állam szétválasztása szükségessé teszi, hogy szembenézzünk a párt és a kormány vi­szonyában rejlő újtipusú problémákkal. A helyzet ellentmondásos. Jelenleg a mi pártunk adja a kormányt, ezért támogatni köteles a munkájában. Ugyanakkor a program több ponton eltérhet a kormá­nyétól. Tehetjük ezt, hiszen azt pártpoliti­kai szempontok alapján alkotjuk meg, amely átfogóbb, nagyobb igényű lehet. A leghatározottabban támogatjuk a kor­mány erőfeszítéseit az új gazdaságpoliti­kai program kidolgozására, sőt éppen társadalmi céljaink elérhetővé tétele ér­dekében sürgetjük is azt. Tudjuk, hogy a kormányzat teljesítménye visszahat a párt befolyására is. Berecz János meggyőződéssel szólt arról, hogy e cselekvési program az or­szág érdekeit képviseli, éppen ezért nem a hatalom és a társadalom áll szemben egymással. A reális helyzetértékelés ér­dekében szükséges megállapítani, hogy ma a politikai versenyhelyzetben alapve­tően a hatalomgyakorlás mikéntjét, jelle­gét illetően lépnek fel különböző erők. Az MSZMP e kérdéssel összefüggő állás­pontját a cselekvési programtervezetben rögzíti. E szerint a különböző politikai erőknek a hatalom gyakorlásában való alkotmányos részvétele is elképzelhető.- A hazánkban lejátszódó társadalmi folyamatok nem elszigetelten, hanem meghatározott nemzetközi környezetben zajlanak. Felzárkózásunk és sikeres fej­lődésünk lényeges feltétele sokirányú, szoros kapcsolódásunk a világ folyama­taihoz. Legalapvetőbb, a programban ki­nyilvánított érdekünk: a béke, a függet­lenség, a népek barátsága - szögezte le az előadó, aki ezt követően azt elemezte: miként vállalhatja fel a cselekvési prog­ramot a párttagság. Meggyőződése sze­rint a pártvezetés nem rendelheti el a tag­ság viszonyát a programhoz; azt a tag­ságnak, szervezeteinek és az egyes párt­tagnak kell kialakítania. Ez nem lehet egyszeri tett. A vezetés célja az, hogy megnyerjen mindenkit, aki a program megvalósításában együtt tud és akar haladni. E helyről is hívjuk fel a párttagságot, s ennek a közleményben adjunk is hangot, hogy mindenki tartson velünk. Ez azonban nem lehet kényszer. Mindenki, aki velünk kíván tartani, s a meggyőződése, a programhoz való vi­szonya alapján dönthet - mondotta vé­gezetül Berecz János. A napirend vitája Már a KB tagjainak előzetesen meg­küldött írásos javaslathoz és a szóbeli kiegészítéshez fűzött kérdések kapcsán, s a vita során is a legteljesebb nézetazo­nosság mutatkozott meg abban, hogy az MSZMP-nek szüksége van átfogó, a ko­rábbi értékeket és az új felismeréseket is tartalmazó, a stratégiai elemeket, vala­mint a konkrét feladatokat is a realitások talaját rögzítő, cselekvésre mozgósító programra. Ezt a párttagság'is igényli, s nélkülözhetetlen a jelenlegi politikai csa­tározások s a későbbi választási küzdel­mek során is. Ám, hogy a jelenlegi formá­ban, szövegezéssel beterjesztett prog­ram a megfelelő-e, azt a legkülönfélébb módon közelítették meg az ülés résztve­vői. Általánosságban a többség a doku­mentum megfogalmazásait helyénvaló­nak ítélte, Szilágyi Tibor a programot mi­nősítve kijelentette: az gondolatiságátte­kintve óriási előrelépés a májusi pártér­tekezletet megelőző időszakhoz képest, történelmi jelentőségű anyag. Mégis, s ez a polémiában hangot kapott, olyan prog­ramot adni, amely - Medgyessy Péter szerint - egyszerre szárnyaló és realista, új értékrendet teremtő, figyelembe veszi a társadalom adaptációs készségét s a garanciákat is rögzíti, rendkívül nehéz. Ennek a megállapításnak igazsága felől nem hagyott készséget egyetlen hozzá­szóló sem. Ördögh Szilveszter például arra figyel­meztetett, hogy egy ilyen felhívás stílusá­nak szigorú műfaji szabályoknak kell megfelelnie, megengedhetetlen abban a pontatlanság, a brosúra jelleg. Gyuricza László szerint viszont e programjavaslat bizonyos fokig szakít a hasonló jellegű régi dokumentumok terjengőségével, új a hangja és ígéretes a tömörsége is. Je­lenlegi formájában azonban - s ezt már Berend T. Iván mondta - nem kívánatos a nyilvánosság elé lépni e dokumentum­mal, ám a vita alapján, jelentős átalakítás után nagy figyelmet válthat ki. A prog­ramba foglalt minden szó, minden fordu­lat fontos - hangoztatta, és ennek megfe­lelő felelősséggel foglalt mindenki állást, még az aprónak tűnő részkérdésekben is. Nagy Sándor azt javasolta, hogy ne egy, hanem két dokumentum szülessék, a KB fogadjon el egy, az alapelveket rög­zítő programot, amely hosszabb távra szól és emellett egy jóval konkrétabb, a választásokhoz kapcsolódó akciótervet, felhívást is. A Mire törekszik a Magyar Szocialista Munkáspárt? című akcióterv liránymuta- tó értékként rögzíti a szabadság - igaz­ságosság - szolidaritás hármas jelsza­vát. Erről többen úgy vélekedtek, hogy e formula hasonlít a francia forradalom jel­szavára, ám most a konkrét helyzetben másra, többre van szükség. Berend T. Iván például javasolta, hogy jelszóként használják az „új fellendülést, demokrá­ciát, szocializmust” hármasát. Nyers Rezső megfelelőnek tartotta az iránymutató értékek meghatározását, ám szorgalmazta, hogy valamilyen megfo­galmazásban az értékalkotó munka tisz­telete is kapjon helyet a sorban. Mórocz Lajos nehezen meghatározhatónak ítélte az igazságosság fogalmát, s a „szabad­ság - demokrácia - összefogás” hármas jelszó alkalmazását kérte. Medgyessy Péter kifogásolta, hogy a program túl sok olyan ígéretet tartalmaz, amely az elkövetkezendő két-három év alatt nem valósítható meg. Ezzel össze­függésben többen, így Kovács Ferenc is azt firtatta, hogy a programban megfo­galmazottakat milyen időtartamra vállalja a párt. Az időtényező fontosságát, a szükséges változások meggyorsítását húzta alá Medgyessy Péter, amikor kije­lentette: ha az MSZMP időt veszít, akkor a társadalommal szemben követ el súlyos hibát. Mintegy erre válaszolva Nyers Re­zső azt állította: „Tőlünk emberektől, kommunistáktól függ, hogy kinek dolgo­zik az idő. Annak dolgozik - folytatta -, aki rokonszenvet tud ébreszteni és hatá­rozottan cselekszik a társadalom érde­kében.” Az idő nem részrehajló, annak dolgozik, aki a legjobban és a leghatéko­nyabban tevékenykedik - értett egyet Nyers Rezsővel Hollán Zsuzsa. Majd mindenki szóvá tette, hogy a programban nem kerülhető meg az MSZMP múltjához való viszonyának ki­fejtése. Medgyessy Péter szerint, ha nincs világos elhatárolódás a korábbi hi­báktól, akkor a programnak nem lehet hi­tele. Deklarálni kell, mi az, amit vállalunk és mi az, mitől elhatároljuk magunkat - mondta. Maróthy László leszögezte, hogy szigorú elhatárolódásra van szük­ség a sztálini modelltől, a törvénysérté­sektől, ugyanakkor vétek lenne lemon­dani a dinamikus fejlődésre, megújulás­ra kész MSZMP-ről. Ki kell jelenteni, hogy a tagság nélkül politizáló pártvezetési stí­lus hibákhoz vezetett, s a paternalizmus sem lehet egy demkratikusan szervezett, modern pártnak a vonása. A folyamatos megújulás igényének kell jellemzővé vál­nia. A korábbi tapasztalatok ösztönözték a hozzászólókat arra, hogy megemlítsék, a program keveset szól a garanciákról. „A garanciák között - húzta alá Tétényi Pál -, lényegesnek kell tekinteni a párttag­ság százezres tömegeit, akiket meg tu­dunk nyerni ennek a programnak, s lé­nyegesnek azt is, hogy a párt felismerte az elkövetett hibákat, kezdeményezte ki­javításukat.”, Nyers Rezső ezzel összefüggésben fontosnak ítélte leszögezni: sem az intéz­ményrendszer, sem a jog nem lehet való­di biztosíték. Csak az emberi cselekvés­ben lehet hinni, így a program garanciája kizárólag az: milyen párt áll mögötte. Ez attól is függ, hogy hitelt szerzünk-e ma­gunknak, mint reformkommunisták - mondta. E gondolatkört kifejtve elmond­ta, hogy szerinte döntően két befolyásos irányzat létezik ma. A reformokra törő az egyik, a reálpolitikus a másik, bár ez utóbbit mások rendpártinak, vagy kon­zervatív irányzatnak nevezik. Van termé­szetesen több más irányzat is, de ez a kettő a döntő, amelynek össze kell fognia reformpolitikai alapon. Nézete szerint a pártmozgalomban új „sorakozóra” van szükség. „Aki igazába, szívében, agyá­ban nem vállalja ezt a programot - mon­dotta - attól barátságosan el kell vál­nunk. Es akkor még mindig maradnak bőven a pártban.” A vita egyik fő vonulatát jelentette an­nak elemzése, hogy milyen az MSZMP jellege, kié a párt, mely rétegekre össz­pontosítsa elsősorban figyelmét, s ezt milyen módon deklarálja. Steiner Arnold úgy ítélte meg, hogy az MSZMP-nek - a párt célját, összetételét tekintve - nép­pártnak kell lennie, bázisa pedig a bérből és a fizetésből élő milliók tömege. Ugyan­csak ő javasolta, hogy az MSZMP foly­tasson ifjúságpárti politikát. Feltétlenül ide kívánkozik - vélte Berend T. Iván -, hogy az MSZMP ezzel a névvel a reform, a demokratikus szocializmus jegyében 1956 őszén jött létre. Azóta a magyar tár­sadalomban mélyreható változások mentek végbe, az MSZMP már nem osz­tálypárt, minden réteghez, az egész nép­hez kíván szólni. Vagy ahogyan Gyuricza László meg is válaszolta az általa feltett kérdést: kinek a pártja vagyunk? - „Mi azoknak a pártja vagyunk, akiknek a jö­vőben is szükségük lesz ránk.” Csehák Judit véleménye: az MSZMP-nek minde­nekelőtt realistának és őszintének kell lennie. „Semmilyen választási küzdelem és agitációs félsiker miatt nem ígérhe­tünk olyant, amit biztosan nem tudunk teljesíteni. Ugyanakkor konkrétan meg kell fogalmaznunk azokat a tennivalókat, amelyeket a változatlan célként deklarált értékek valóra váltása érdekében - s a bizalmat is erősítendő -, következetesen, lépésről lépésre végre kell hajtanunk.” A vitában tizenkilencen mondtak véle­ményt, további öten (Barts Oszkárné, Ro- mány Pál, Duschek Lajosné, Deák László és Marjai József) írásban adták be fel­szólalásukat. Berecz János rövid összefoglalójában hangsúlyozta: a felszólalók sok munkát adtak a szerkesztőbizottságnak, hiszen nem lesz könnyű a számos észrevétel, ja­vaslat bedolgozása a dokumentumba. Rámutatott, hogy egy rövid távú prog­ramnál sem lehet eltekinteni a hosszabb időre szóló feladatok felvázolásától. Ugyanakkor hozzátette: a most megvita­tott dokumentum nem választási prog­ram, csupán kiindulópontja lehet a vá­lasztásokra történő felkészülésnek. Mivel a kormánnyal teljes mértékben össze kell hangolni a lépéseket, megköszönte a felszólalt kormánytagoknak a jobbító szándékú javaslatokat, nem titkolta azonban, hogy a jövőben lehetnek elté­rések a kormány és a Központi Bizottság programváltozatai között, s ezeket vállal­ni kell. Összefoglalva a dokumentum sorsára tett felszólalói észrevételeket, három vál­tozatot fogalmazott meg. Az első szerint az előterjesztést szerkesztőbizottság dolgozná át, majd a dokumentum a Politi­kai Bizottság elé kerülne, s néhány na­pon belül megjelenne a sajtóban. A má­sik változat alapján nem a gyorsaság, ha­nem a megfontoltság lenne a fő szem­pont - hansúlyozta, így a Politikai Bizott­ság az átdolgozott tervezetet a követke­ző, még márciusban megrendezendő központi bizottsági ülés elé terjesztené. A harmadik változatot, hogy az előter­jesztést bocsássák széles körű pártvitá­ra, nem javasolta, részben a helyi pártélet zsúfoltsága miatt, részben azért, mert a rövid távra szóló program minden bi­zonnyal teljesíthetetlen „kívánságlistá­val” érkezne vissza a Központi Bizottság elé. Elmondta, hogy azért nem esik szó a sajtóról az írásos tervezetben, mert a KB következő ülésének napirendjén szere­pel a nyilvánoságpolitikáról, a sajtópoliti­káról és a pártsajtóról szóló előterjesz­tés. A zárszót követően Fock Jenő kért szót. Érvekkel támasztotta alá véleményét: a párttagság, de talán az egész nép kíván­csi az MSZMP mondanivalójára, ezért nem lenne célszerű a dokumentum nyil­vánosságra hozatalával hosszabb ideig várni. Kérte, hogy a szerkesztőbizottság és a KB tanácsadó testületé két napon belül dolgozza át a tervezetet, a Politikai Bizottság pénteken vitassa meg, s a do­kumentumot szombaton hozzák nyilvá­nosságra. A Központi Bizottság - 9 ellenszava­zattal - Fock Jenő javaslatát fogadta el. Egyhangú szavazással döntött a testület arról, hogy az előadói beszédet és a vi­taösszefoglalót szerkesztett formában megjelentetik, s az ülésről közleményt is nyilvánosságra hoznak. A KB-ülés napirendjének első pontját lezáró határozathozatalt követően a tes­tület személyi kérdésről döntött. A KB tagjai elfogadták az Országgyűlés elnöki posztjára vonatkozó előterjesztést, amely szerint a Tisztelt Ház elnökének Szűrös Mátyást, az MSZMP KB jelenlegi titkárát javasolják. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A kiadott közlemény a többi közt a következőket tartalmazza: Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei és megyei jogú pártbi­zottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a Központi Bi­zottság osztályvezetői, az Országgyűlés elnöke, valamint a központi sajtó vezetői. A testület megvitatta és elfogadta:- Berecz János előterjesztésében a párt rövid távú programját;- Szűrös Mátyás tájékoztatóját az időszerű nemzetközi kérdésekről;- valamint a március 15-e megünnepléséről szóló tájékoztatót és a Központi Bizottság felhívását;- Grósz Károly előterjesztésében a személyi javaslatot. * A Központi Bizottság megtárgyalta és jóváhagyta a Politikai Bizott­ságnak az MSZMP rövid távú programjára tett javaslatát. Időszerűnek tartotta azoknak a legfontosabb cselekvési irányoknak és feladatok­nak a megjelölését, amelyek megvalósítására a párt a legközelebbi években törekszik. A testület álláspontja szerint a programnak elő kell segítenie, hogy a tagság magabiztosan képviselhesse az MSZMP tö­rekvéseit, a párt politikája és elképzelései a társadalom számára vilá­gosak és követhetők legyenek. A Központi Bizottság nagy jelentőségűnek tartja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utótalálkozóján elhatá­rozták az európai hagyományos fegyveres erőkről folytatandó lesze­relési tárgyalások megkezdését. Üdvözölte, hogy a bécsi találkozón érdemben foglalkoznak az emberi jogi-humanitárius kérdéskörrel, és előremutató intézkedéseket fogadtak el a nemzetiségi jogok teljesebb érvényesítése és nemzetközi ellenőrzése érdekében. Megelégedés­sel állapította meg, hogy a bécsi találkozó jelentősen hozzájárult a ke­let-nyugati kapcsolatok erősítéséhez, az európai megértés és együtt­működés előmozdításához. A találkozó eredményei, a helsinki folya­mat elmélyülése kedvező nemzetközi hátteret jelent hazai feladataink megvalósításához. A testület támogatja, hogy a magyar külpolitika te­vékenyen vegyen részt a záródokumentumban foglaltak valóra váltá­sában. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tudomásul, hogy Grósz Károly főtitkárnak a davosi Világgazdasági Fórumon való részvétele, valamint a Svájci Államszövetség elnökével, a finn, a portugál minisz­terelnökkel és más közéleti személyiségekkel tartott megbeszélései elősegítették a magyarországi gazdasági és politikai változások jobb külföldi megismertetését, a fejlett tőkés országokkal folytatott együtt­működésünk javítását. A Központi Bizottság hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az el­múlt időszakban tovább ápoltuk jószomszédi kapcsolatainkat a kör­nyező országokkal. Grósz Károly csehszlovákiai megbeszélései megerősítették az együtthaladásban való kölcsönös érdekeltséget. Jelentős az a közös törekvés, hogy a nemzetiségi politika a jövőben is járuljon hozzá né­peink barátságának erősítéséhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents