Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-08 / 57. szám

1989. március 8. Képújság 3 Alkotmányunk építsen a magyar államiság valódi értékeire Inteijö dr. Solymosi József országgyűlést képviselővel- Szerdán ismét összeül az országgyűlés. Úgy tudom, hogy ön hozzászólásra készül. Hogyan áll össze a kép egy-egy hoz­zászólásához, milyen felkészülési állomásai vannak e munká­nak?- Régi tervem, hogy az alkotmányhoz hozzászólok, s ez a har­madik parlamenti beszédem lesz, a plenáris ülésen, így emiatt drukk sincs bennem. Annál is inkább nyugodt vagyok, mert igen komoly segítséget kaptam a felkészülés során jogászoktól, a megyei tanácstól és természetesen a választópolgáraimtól, akikkel vagy személyesen találkoztam, vagy valaki közvetítette észrevételeiket. Megkérdeztem a Magyar Demokrata Fórum bonyhádi szervezetét is, de segített a Hazafias Népfront, s nekem a térség véleményét kell megformálnom, képviselnem pedig kötelességem.- Politikai közéletünk vitás kérdése volt, sokáig, hogy új alkot­mányra van szükség, vagy az 1949-est csupán módosítaniAell.- Teljesen egyértelmű, hogy új alkotmányra van szükségünk, a régi már nem alkalmas hivatásának betöltésére, hiszen ’49 óta a szocializmusról, a hatalomról, valamint a hatalom gyakorlásá­ról alkotott nézeteink megváltoztak. Változott a felfogásunk, más az emberi jogokról az elképzelésünk, megváltozott a társada­lom szerkezete, mások a tulajdonviszonyok és a politikai intéz­ményrendszerünk, és nem követhető ennyi változás a régi al­kotmány módosításával. Új, áttekinthető, közérthető alkotmány­ra van szükségünk, ami valamennyi állampolgárnak, az egész társadalomnak a közkincse, s az alapműveltségnek egyben szerves része is kell, hogy legyen. Az új alkotmányban az embe­ri és állampolgári jogoknak és alapvető kötelességeknek fonto­sabb szerephez kell jutniuk. A társadalomban, gazdaságban, politikai intézményrendszerben egyaránt változások álltak be, egyre inkább előtérbe került az emberi jogoknak a mai követel­mények szerinti értelmezése... Az új alkotmánynak ezzel együtt is történelmi hagyományainkra, a magyar államiság valódi értékeire kell épülnie. Beszélgetések során sok embertől hallottam, hogy igen gyors, sokszor követhetetlen a társadalom mozgása, miközben a gazdaságról hajlamosak vagyunk kicsit megfeledkezni. Ezt a felforrósodott politikai-társadalmi mozgást leállítani nem lehet. Végig kell csinálni, s ki kell alakuljanak a társadalmon belüli erővonalak, s az új, kimondottan demokratikus választások ide­jére ez menni is fog. Ha emellett talpon tudjuk tartani gazdasá­gunkat, kialakulhat egy olyan állam körvonala amit sok magyar ember szeretne. Egy jogállam körvonala. Az új alkotmánynak pedig mindenképp az ezeréves állam értékét kell tükröznie, s nem szabad a 49-es hibába esni, amikor átmásoltuk egy tőlünk idegen alkotmány sokáig hirdetett s korszakalkotónak hitt iga­zát. Magyarságérzetem is követeli a valódi magyar államiságot, ami külsőségeiben is meg kell mutatkozzon nemzeti jelképeink­ben. A közvélemény szívesen látná a magyar koronát a címe­rünkben.-Indokoltnak tartaná a népköztársaságnak mint államformá­nak a felváltását?- Sok és sokféle véleményt hallottam már, akad aki minden jelzőtől mentes államformát szavazna meg, a többség a népköz- társaságra voksol, s a nép itt a népfenségre támaszkodik, arra a népre, mely a hatalom kizárólagos birtokosa. A jelző pozitív megerősítése a fogalomnak, ezért szerintem nem indokolt rajta változtatni.- Az országgyűlés tényleges hatalomgyakorló testület? Mi­lyen a viszonya az államfőhöz, a kormányhoz?- Ez az országgyűlés éppen úgy indult, mint negyven éve bár­melyik... Formális szerepet töltött be hosszú ideig, ezen nincs mit tagadni. Napjainkra fokozatosan eljutott oda, hogy egyre in­kább betölti azt, amire hivatott. A régi alkotmány évi kétszeri or­szággyűlés összehívását deklarálja, miközben ma ott tartunk, hogy 8-10 többnapos országgyűlés várható, olyan napirendek­kel, melyeket négy évtizede nem nagyon mozgatott senki. Tör­ténelmi küldetésü, történelmi feladatokat ellátó országgyűlések ezek, melyeken nagyon nehéz a döntés, s melyek bizony so­kunknak okoznak álmatlan éjszakákat is. Mindenkinek egy­aránt megfelelő döntés nem létezik, s ha igen őszinte akarok lenni, a felkészülés feltételei nincsenek igazán megszervezve. A jó és sokoldalú kapcsolatokkal rendelkező képviselő - s ebben szerencsés vagyok - megkapja a megfelelő segítséget, s ez azért is fontos, mert a szakértők véleménye esetenként egysze­rűen nélkülözhetetlen. Mindenhez értő képviselő nem létezik. A nyakunkba zúdított anyagmennyiséget egyszerűen képtelenség feldolgozni egye­dül. Pedig szavazáskor bátran kell emelnem vagy éppen nem emelnem a kezemet.- Az államfőhöz, kormányhoz való viszonyról is szóljunk.- Sok bírálat érte a parlamentet, hogy kormányozni próbál, átveszi a kormány szerepét. Nem ez a jó irány. Nem kell és nem szabad kormányzó parlementté válni, de ehhez megfelelő és erős kormányra van szüksége ennek az országnak. Ez az, amit nem nagyon éreztünk, vettünk észre az utóbbi időben, így per­sze kényszerpályán is volt az országgyűlés egyben.- Mi a véleménye az országgyűlési képviselő visszahívható­ságáról?- A visszahívott képviselő ügye, kérdése kétoldalú. Ha valakit visszahívnak, annak el kell gondolkodnia ezen, mert bizonyo­san van köze a dologhoz. Tudott-e megfelelő kapcsolatokat ki­építeni a választópolgáraival? Ha viszont állandóan ott lebeg a képviselő feje fölött Damoklész kardja egy-egy szavazást köve­tően, hogy visszahívják, akkor az bizalmatlanságot hordoz, s a képviselő szavazásának valódisága megkérdőjelezhető.- Lesz ön szerint köztársasági elnökünk?- Szerintem igen, lesz. A jelenlegi álláspont szerint a jövő év első felében kerülne megválasztásra. A kérdés csupán az, hogy valódi nagy hatalommal rendelkezzen-e vagy protokolláris sze­mélyiség legyen. Majd az alkotmány rendelkezik róla.- Ezek után ne kerüljük ki az országgyűlés elnökének lemon­dását, mint kérdést...- A képviselőcsoport ülésén engem választottak meg képvi­selőtársaim, s ezzel delegáltak a jelölőbizottságba, melynek az a feladata, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyen javasla­tot az országgyűlés elnökének személyére vonatkozóan. Azon fogok munkálkodni, hogy többes jelölésre kerüljön sor, hiszen igen lényeges kérdés, hogy oda a legjobban megfelelő ember kerüljön. Ma az országgyűlés munkája országon belül s ország­határokon túl, nemzetközi mércével mérve is keményen meg­mérettetik. Az elnök személye, személyisége sok esetben lehet döntő, s meghatározó is egyben.- Mi a véleménye a többpártrendszerről, s annak milyen vár­ható hatása lehet?- Szeptemberben kerül országgyűlés elé a párttörvényjavas­lat. Amennyiben a törvényt az országgyűlés elfogadja. Attól kezdve Magyarországon hivatalosan működhetnek bejegyzett pártok, amivel személy szerint egyetértek. Kár, hogy nem ko­rábban vetődött fel ennek a kérdésköre. Elképzelni viszont csak azt tudom, hogy a politizálás megfelelő platformon, kulturáltan történik majd. A következő választásig kiderül, kinek van programja, melyik szervezet alakul párttá. Ebben a versenyben győzzön a jobbik, aki a társadalom asztalára a legtöbbet képes letenni. Társadal­mi kontrollt jelenthet, így várható hatásában pozitívnak ítélem meg. SZABÓ SÁNDOR Nőkultusz, avagy más...? (3.) Például: ki mondja és ki írja a köszöntőt? Mottó: „Felfedezi és meghódítja a vilá­got az egyik, barátságos lakóhellyé te­szi a másik, de kettejük között hol van a határ? Egymás vonatkozásában mind­ketten hódítók és hódítottak, gyöngék és erősek, lágyak és kemények...” „így tű­nődik Beke Kata”... mert az ember kétne­mű című nem vitairatában a nőről és a férfiról. Tesszük ezt mi is a nőnap kap­csán - nem ünneprontásképpen. *- Hogy mi a véleményem a nőnapról? Hát az, hogy a férfiaknak jó a nőnap, mert a titkos babájuknak ezen a napon legáli­san adhatnak ajándékot, virágot. (Idő­sebb, őszülő halántékú, jó kiállású férfi.) *- Nem nőnap kellene, hanem az, hogy a férjem keresetéből is meg tudjunk élni, és én választhassak, hogy dolgozni akarok, vagy otthon maradni, rendezni a háztartást, nevelni a gyerekeket. Sokkal kevesebb lenne a családi konfliktus, a válás, több lenne a harmonikus párkap­csolat, a kiegyensúlyozott gyerek, ha a nők‘nőszerepet vállalhatnának és nem mást. (Fiatal, csinos, kétgyermekes dol­gozó nő.) *- Telefonon hívott fel a napokban egy vállalat szakszervezeti titkára, aki nő. El­mondta, hogy a nőnapra készülődve megszervezte az ajándékvásárlást a kol­lektíva nő tagjainak. Arra, hogy az ünnepi köszöntőt elmondja, nem vállalkozott. Megkérte az szb egyik férfi tagját. Az bó­lintott, ám nyomban közölte feltételét, mi­szerint írja meg, vagy szerezzen valahon­nan köszöntőt az szb-titkár(nő), s azt majd felolvassa. Hogy én erre mit vála­szoltam? - kérdi ránk nézve szinte önma­gától (férfi) kollegánk. - Azt szó szerint nem mondom el, mert rossz viszonyba kerülnék a nyomdafestékkel. De férfi tár­samnak egy rövid mondatocskát azért üzentem! *- Hülyeség a nőnap. Vagy egész év­ben nőnek nézünk valakit, és úgy visel­kedünk vele, ha meg nem úgy érezzük, akkor minek ezt szimulálni egy napon. (40 éves férfi) *- Ódzkodom mindennemű hivatalos ünneptől, ünnepléstől, kivált, ha ember­társaim egy adott csoportjáról van szó. Ilyenformán, hivatalos szóhasználattal élve nem ülöm meg március e jeles nap­ját. Egyenesen nevetséges volna egyet­len csokor hóvirággal egyetlen napon próbálkozni a hála kifejezésre juttatásá­val. Én igyekszem másképp csinálni. Gyakran anyámon és feleségemen felej­tem tekintetemet és időnként megkör­nyékez az önmarcangoló kérdés: vajon, úgy viszonyulok-e hozzájuk, amint azt megérdemlik. (Varga S. József, a Szabad Föld munkatársa) *- Szeretjük a nőnapot, a nőket. Éppen ezért a Gábriel-taxi március 8-án 20 százalék kedvezményt ad minden hölgyutasának. Ezzel kívánunk hódolni a szebbik nem előtt. (A Gábriel-taxi egyik fiatal férfi képviselője) *- Nálunk, a munkahelyemen március 8-án megtartjuk a nőnapot, ősszel pedig férfinapot rendezünk. Főzünk egy jó va­csorát, majd elbeszélgetünk, néha még táncolunk is. Mindkét alkalommal azt érezzük, hogy közelebb kerülünk egy­máshoz, jobban megismerjük egymást, s ez csöppet sem közömbös a munkahelyi légkör tekintetében. (Középvezető nő, akinek három gyermeke van.) *- Szerintem ma már nincs jelentősége a nőnapnak, megváltozott körülötte min­den. Igaz, hogy nálunk is igen nagy a ké­szülődés, s ezért tartok tőle, hogy megor- rolnak rám munkatársaim. A virág, az ajándék kedves dolog. De minek? Hiszen mi is pontosan úgy dolgozunk az eszten­dő minden napján, ahogyan a férfiak. Még nőnapon is. (Egy titkárnő Dombó­várról) *- Elegem van a nőnapból. Mert ugye, a legtöbb helyen bulival zárul a nap. Ná­lunk évek óta az a menetrend, hogy a fér­jem bulizik, ünnepli a kolleganőit, én pe­dig rohanok az óvodába és az iskolába, begyűjtőm a gyerekeket. Utána készítem a vacsorát, fürdés és fektetés. Éjfél táj­ban pedig meghallgatom, hogyan sike­rült az ünnep a férjeméknél. (Egy vezető felesége) V. HORVATH MARIA F. KOVÁTS ÉVA Letenyei György 1929-1989 Mély fájdalommal és megrendüléssel tu­datjuk olvasóinkkal, hogy Letenyei György, lapunk nyugalmazott főmunkatársa hosszú betegség után tegnap délelőtt elhunyt. Te­metéséről később intézkedünk. * Igen. Mindössze néhány sor, ami a leg­szigorúbb tényeket illeti. De mi van a tények mögött és mellett? És mi történt tegnap? És mi minden történt Gyurkával. (Gyurával, Gyuri bácsival), a néhány nap híján hatvan esztendő alatt? Nálunk, a lapnál, illetve jog­elődünknél, 1948-ban kezdett el dolgozni, s tette ezt különböző beosztásokban - és megszakításokkal - 1987. január elsejéig, amikor korkedvezményes nyugdíjba vo­nult. Most, itt előttünk van a személyi anyagát tartalmazó dosszié. Forgatjuk a megsár­gult és a még fehér lapokat, s egy-egy kitüntetés kapcsán eltűnődünk, s az örömteli gratulációk jutnak az eszünkbe, s látjuk Gyurka kézlegyintésétől álcázott meghatott büszkeséget. És lapozunk tovább: „1947-ben felvettek a Magyar Kommunista Pártba”, s emlékezünk az Ö emlékezéseire. Azokra a meghitt percekre, amikor kis időt szakítva beszélgettünk a „régi szép időkről”, ahogyan egyre hevesebbé váltak a viták, ahogyan forrósodott a hangulat. E beszélgetések mindig, mindig olyanok voltak - va­lószínű Gyurka lényéből fakadóan -, hogy mindig tanulni lehetett, sőt kellett belőlük. És olvassuk a nyugdíjba vonulásakor neki írt sorokat: „Nyugdíjas éveid jó egészség­ben teljenek”. Ez, sajnos, nem így történt. Letenyei György egészségével már koráb­ban is problémák voltak. S bizony a nyugalmas nyugdíjas napokból sokat töltött a kór­házban. S olyankor, amikor a fehér falakat elhagyhatta, néhány nap múlva kicsit meg­barnította arcát a kinti levegő, s nem is igen jutott eszünkbe, hogy Gyurka beteg. Még az sem tűnt föl, hogy már nem dolgozik köztünk, mert mindennap - volt, hogy sétái során kétszer is - betért a szerkesztőségbe. Olyankor váltottunk néhány szót... és poli­tizáltunk. Ö szenvedélyesen, a fiatalok csöndesen, figyelmesen hallgatták okos sza­vait. És újból lapozzunk. De már ne a sorba fűzött levelek, önéletrajzok, minősítések kö­zött, hanem a tegnap emlékében. Már reggel bejött „munkahelyére”, és felajánlotta, hogy mára ő ír Olvastamot. Ajánlatát örömmel fogadtuk, s ugyancsak jólesett vala­mennyiünknek, hogy Gyurka olyan, mint régen. Bosszankodott néhány apróság miatt, majd szokásához híven ceruzával a kezében olvasta a Népújságot. Azután dél­előtti sétájára indult. Rosszul lett. Ment érte a rohamkocsi... De hiába minden. A meg­változtathatatlan ellen az orvosok sem tehettek. S most lapozni kellene megint. S írni az írásairól, felkészültségéről, emberségéről. És még annyi mindenről. Talán arról, hogy tegnap még a második emeletre is feljött beszélgetni. Pedig általában csak a földszintre vagy az első emeletig jutott fel mosta­nában. De már nem jön föl többé és mi sem megyünk le Hozzá. És nem is lapozunk tovább. És az Olvasó se lapozgassa a mai újságunkat Letenyei György írását keresve. Mert Gyurka nem jött vissza. És nem írt Olvastamot. Az MSZMP Központi Bizottsága felhívása a párt tagjaihoz és alapszervezeteihez március 15-e megünneplésére Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet polgárosodásának, öntudatra éb­redésének dicső állomása, nem­zeti önérzetének fontos forrása, a szabadságért és haladásért vívott küzdelem jelképe. Ekkor váltak Magyarországon elfogadottá azok a politikai eszmék és célok, ame­lyek teljes megvalósítása még a ma nemzedékének is küzdelmes feladatot jelent. Az Országgyűlés­nek felelős kormány, az arányos közteherviselés, a szabad sajtó, s az ezekből fakadó előre alapozott nemzeti függetlenség nélkül nem valósulhat meg a valódi népképvi­selet és demokrácia; a nemzet megújulása és önbecsülése sem teljesedhet ki. Meggyőződésünk, hogy már­cius 15-e a magyarság számára a nemzeti összetartozás, egymás­rautaltság és összefogás jelképe, így megünneplésének is azzá kell válnia! Tegyük jóvá az elmúlt évek­ben az ünnephez való viszonyunk­ban is elkövetett hibákat; elutasít­juk az ünnep kisajátítását, az ün­neplés korlátozását. Nemzetünk óhaja teljesül most, amikor március 15-én hivatalos ál­lami ünnep teszi lehetővé a társa­dalom egészének a méltó megem­lékezést. Az országban sok helyütt a kö­zös ünneplés mellett döntöttek a különböző politikai erők. A Köz­ponti Bizottság üdvözli az így meg­valósuló összefogást és felelős, aktív, a más nézeteket is türelem­mel fogadó részvételre kéri a párt tagjait. Ma még törekvéseink elle­nére sincs mód mindenütt a közös ünneplésre. Sajnáljuk, de tiszteletben tartjuk mindenkinek azt a jogát, hogy önállóan emlékezzen meg nagy nemzeti ünnepünkről. Fontosnak tartjuk, hogy ez az ünnep a közös jövőért felelősséget érző társadalmi erők összefogá­sát, a nemzeti együvétartozást fe­jezze ki, és ne a viták, a nézetkü­lönbségek, a konfrontáció napja legyen. Ezért csatlakozunk a Ha­zafias Népfront február 18-án köz­zétett kiáltványához, amelyben az együttünneplésre, s az ebben kife­jezett közös cselekvésre szólítja fel a magyar nemzetet. Ezért hívjuk, várjuk az MSZMP és a KISZ tagjait, a demokratikus szo­cializmus ügye mellett elkötelezett honfitársainkat, a családokat, munkahelyi és iskolai közössége­ket, a budapestieket és a környék­belieket március 15-én 11 órára a Nemzeti Múzeum elé. Tisztelettel meghívunk minden magyarorszá­gi politikai és társadalmi szerveze­tet a Hazafias Népfront által szer­vezett ünnepi nagygyűlésre, amelynek szónoka Nyers Rezső államminiszter lesz. Fejezzük ki nagygyűlésünkön is: nem akarunk sem megtorpanni, sem visszafordulni a demokra­tikus, szocialista, független nemzeti jogállam megteremtésé­nek útján! Budapest, 1989. március 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents