Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-30 / 75. szám
4 ^PÜJSÄG 1989. március 30. Pentele, a szupermen Pentelét, akit már nyakigláb kamaszkorában egy életre megjegyzett magának Bumbum, a feledékeny kémiatanár, mostanság tollpiheként kapta fel és röpítette a magasba a változások forgószele... Annak idején szülei nehéz sorsot szántak egyszem gyermeküknek, azaz érettségi után az egyetem felé terelgették a nagyra nőtt nebulót. Pentele harmadszorra sikeresen felvételizett, ugyanis akkoriban még nem lehetett megvásárolni a vizsgatételeket, vagy legalábbis mi nem tudtunk ilyesmiről. Friss mérnöki diplomájával zsebében Pentele jó állást kapott egy műemlék jellegű gépgyárban - négyezerkettöért. Munkája önálló volt és változatos: délelőttönként önállóan elégíthette ki a sarki közértben főnöke változatos igényeit. A szivárványszelíd Tímeával kötött házasságát gyors egymásutánban két pöttöm trónörökös követte. Imádták egymást mind a négyen, ám az albérleti szo- bq alapterületét még Tímea háziasszonyi furfangjai sem tudták növelni. így Pentele kénytelen volt valami mellékes után nézni... í Előbb éjjeliőrként virrasztóit egy nagyáruházban, de egy háromtagú betörőbanda - Pentelét egy árazópisztollyal sakkban tartva - kirámolta az egész műszaki osztályt. Pentele ezután - hála a gyermekkori hegedűóráknak! - utcai zenészként népszerűsítette a Kodály-mód- szert, ám ezzel sem volt szerencséje. Ugyanis egy trombitás kollégája suty- tyomban megfújta a hegedűjét. Pentele ekkor végső elkeseredésében jelentkezett a televízió népszerű kvízjátékára, a Van benned valaki?-re. És nyert is egy napelemekkel működő kvarclámpát! Következett a Legyen szerencsénk!, majd a nyelvművelő telefonos játék, a Raccsoltam. És ő ezekben is rendre diadalmaskodott! Pentele népszerűsége napról napra növekedett. Hogy csak egyet mondjak: a tévében ő reklámozta a pörkölt ízű banántortát. A Pentele család hamarosan saját lakásba költözhetett, s Tímea asszony pocakja ismét ígéretesen gömbölyödni kezdett... Amikor e sorokat írom, Pentele éjjelnappal forgat. Egy most induló új filmsorozat abszolút főszerepét bízták rá. A rendkívül izgalmasnak ígérkező epizódokban egy megvesztegethetetlen adóellenőrt alakít. Szorítsunk neki! WALTER BÉLA Folyóirattallózó Március első, immár meleg és napfényes napjaiban jelent meg a szombathelyi Életünk összevont 1 -2. száma. A lap első fele sem érdektelen, a második viszont különösen fontos. Kovács Imre emlékezete címmel közöl a lap összeállítást. Ki is volt Kovács Imre? Bizony a többségnek már ezt is magyarázni kell, hiszen az 1947 végén a börtön helyett az emigrációt választó politikusról azóta idehaza nagyon kevés szó esett. Az emigrációt megelőző bő évtized viszont Kovács Imre - s egyúttal a népi mozgalom - fontos és eredményes időszaka volt. Esztendeje ünnepelhettük volna méltóképpen 75. születésnapját (1913 és 1980 között élt), de az igazi emlékezés első jele ez a mostani összeállítás, a következő pedig az a megjelenés előtt álló kötet, amely a szerző szociográfiai írásait tartalmazza. Kovács Imre a harmincas évek falukutató mozgalmában vált szociográfussá és politikussá, s ezt a kettős érdeklődését haláláig megőrizte. A népi írók mozgalmából neki kellett - kell - a legtovább várnia a „rehabilitációra”, s ezt elsősorban nem az emigráció ténye magyarázza, hanem az, hogy a Parasztpárt fötitkárakéntjSzu- verén módon politizáló ember volt, olyan tehát, aki pártját valóban a többi párt szövetségesének tekintette, s nem az egyeduralomra törő MDP lerakatának. Az Életünk összeállításában egykori társa, Mikita István emlékezik a politikusra. Tóth Pál Péter azt vizsgálja tanulmányában, hogy milyennek látta Kovács Imre a magyar parasztság jövőjét. 1945. után is úgy gondolta, hogy ez a jövő a demokratikus szövetkezésé, s hogy nálunk az adottságok és a hagyományok miatt sem az amerikai, sem a szovjet utat nem lehet alkalmazni. Gondolom, már ez egymagában sejteti, mi várt volna rá az ÁVH celláiban. Erdész Ádám, Kovács Imre magyarországi pályáját tekinti át adatokban és az összefüggések feltárásában gazdag írásában. Egyértelművé válik az is, hogy magyar nemzeti politikus volt a Parasztpárt főtitkára, aki a magyarság érdekeit védte és kívánta védeni. Révai József ezért „magyarkodónak” nevezte őt is, s a magyarkodást végső soron reakciósnak. Valuch Tibor az író-politikus 1945. utáni pályaképét vázolja fel, azt a gondolkodásmódot, amelynek egyik végső summája 1970-ben: „Valószínűleg erről a Magyarországról már nem jönnék el, de erre még nem megyek vissza.” Egyfajta harmadik út ideológiáját kívánta képviselni, a demokratikus szocializmus eszmekörét. Az összeállítás további írásai olyképpen kötődnek Kovács Imre emlékéhez, hogy a népi írók mozgalmának kérdéskörével foglalkoznak: a harmincas évek szellemi életével (Szabó Miklós), Németh László gondolkodásának 1930-32 közötti alakulásával (Fűzi László), a népiurbánus vita történetével (Salamon Kon- rád, Barabás Tamás), Bibó Istvánnal (Bi- lecz Endre). Németh László nevével találkozhatunk az Új Forrás idei első számában is. Dr. Lakatos István a rokon és az orvos szemével egyaránt láthatta az író betegségét, s feljegyzései alapján erről írt elemzésének első részét olvashatjuk. A szám élén áll Vekerdi László reprezentatív beszélgetése a hatvanesztendős Fodor Andrással. Tanulmányok sorának anyaga sűrűsödik itt össze, s nemcsak a kérdező, hanem az olvasó is eltölthet „egy napot” Fodor Andrással, a költővel, az esz- széiróval, a zeneértővel, az emberi kapcsolatok ronthatatlan kedvű, mesterével. A Forrás második számában is szó van egy népi íróról: Sinka István ismeretlen verseiből olvashatunk - Medvics Endre kísérő tanulmányával és Gellért Sándor Sinkát magyarázó leveleivel együtt. Ugyanebben a számban jelent meg Balázs József film regénye Csempész csembalóval címmel. A szerző mindig nevezetes volt filmes látásmódjáról, s ennek most is bizonyságát adja. Irodalmi alkotásként olvassuk a történetet, de közben szinte rákényszerülünk arra, hogy szinte már a filmet is el-elképzeljük, a figurákat, a helyszíneket. Jó volna az elképzeltet minél előbb szembesíteni a megvalósulttal. A márciusi Kortársból most egy versciklust emelnék ki. A romániai magyar költő, Markó Béla Költők koszorúja című művéről van szó, amely úgy versciklus, hogy egyúttal szonettkoszorú is, vagyis 14 szonett kezdősoraiból áll össze a koszorú, a tizenötödik. Ritkán vállalkoznak költőink e nagy-nagy anyagismeretet és találékonyságot kívánó formai bravúrra, s nyilván azért is, mert szinte lehetetlen végig azonos szinten maradni gendolati- lag. Markó Bélának ez most sikerült, s alighanem azért is, mert olyan témát talált a magyar költészetben, a költők sorsában Janus Pannoniustól Radnóti Mik- > lósig, amely minden szonettet feszes egésszé tesz, s amelyet a koszorú méltóképp koronáz meg. VASY GÉZA Bizalmatlansági indítvány Alulírott... a tiltakozásnak sajátos és az eddigi gyakorlatban szokatlan formáját választva, bizalmatlansági indítványt nyújtok be önmagam ellen, mert évtizedeken át elhallgattam azokat a társadalmi és politikai hibákat, amelyeket egyértelműen jeleznem kellett volna. 1948-ban, mielőtt a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesült, figyelmeztetnem kellett volna az SZOP vezetőit, hogy számunkra ez a fúzió végzetes lesz. 1949-ben, az alkotmány megjelenése előtt, nem szóltam Rákosi elvtársnak arról, hogy 40 év múlva teljesen elítélik majd ezt a szocialista alkotmányt, és újat írnak helyette. Igaz, Rákosi elvtárs talán nem hallgatott volna rám, mert akkor mindössze négyesztendös voltam. De lehet, hogy elfogadta volna nyomós érveimet, mert ő különben nagyon kedvelte a gyerekeket. Az újságok címlapjain gyakran lehetett kicsik körében látni. Tehát e jogos kritikát mégis el kellett volna mondanom! Azt is mélységesen elítélem, hogy apám neve helyett egyszer azt diktáltam be, hogy Sztálin és Rákosi, de ezért akkor a valódi apámtól megkaptam a büntetésemet. Rákosi elvtárs elleni bírálatom, sajnos, hároméves koromban mindössze egyetlen mondatra korlátozódott. Amikor a Szabad Népben megláttam a képét, így kiáltottam fel: „Ennek a bácsinak meg ellopták a haját!” Ez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy személyi kultuszán változtasson. Pedig elegendő lett volna valamelyik mai sajtóterméket a kezébe adni! Ö ugyanis respektálta az utókort, hiszen 1956 után több mint tíz évig Moszkvából figyelte, hogy mit ír róla a magyar „utókor”. 1956 novemberében nem léptem fel erélyesen a tankönyvek égetése ellen. Nem vettem észre, hogy a népfelkelés ellenforradalomba csapott át, s az oroszkönyvemet két bokán rúgás után kénytelen-kelletlen, átadtam a lángok martalékának. Pedig már akkor illett volna tudnom, hogy néhány hónap múlva ismét kötelező lesz az orosz nyelv... 1968-ban lelkesedtem az új mechanizmusért, később azonban a lefékeződésének passzív szemlélője voltam. Pedig az utóbbi egy-két évben már számtalanszor megírták, hogy ki kellett volna tartanunk az eredeti elgondolások mellett. Én viszont ismét néma maradtam. „Az 1970-es évek első felében begyűrűző olajválság a szocialista gazdaságra is kiterjed! Ne titkoljuk el a problémáinkat!” - ez a képzeletbeli kiáltás a parlamenthez szólt volna, de nem hangzott el. Ha néhány napilapot a képviselők kezébe nyomok, nyilván ök és a miniszterek is hittek volna nekem. Ezekben az újságokban ugyanis az áll, hogy annak idején őket senki sem figyelmeztette a komoly veszélyre. Szerencsére ma már demokrácia , van, s amire ma kellene figyelmeztetnem a kormányt, azt megírják helyettem az újságok, elmondják a képviselők és maguk a miniszterek. Bizalmatlansági indítványomat ennek ellenére fenntartom, mivel bizalmatlan lettem saját magammal. Hiába tanultam eddigi hibáinkból, ha nem tudok legalább egy 1991 -es Népszabadságot szerezni, hogy megtudjam, most mit rontunk el... Saiga Attila Ismét elsők a Tolna megyei kozmetikusok A XXI. század sminkje Az egyik díjnyertes „arckép” Tavaly még a beavatottak is azt hitték, hogy véletlen műve volt a Tolna Megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet kozmetikuscsapatának győzelme az országos fodrász- és kozmetikusbajnokságon. Még a versenyzők is szinte hitetlen- kedve hallgatták az eredményhirdetést, annyira szokatlan volt, hogy a budapestieket megelőzve hosszú évek óta először egy vidéki csapat nyerte el az első helyezést. Az idei év bizonyította, hogy nem volt véletlen a tavalyi siker, hiszen a kozmetikuscsapat az idén is első helyezett lett az összesített eredmény alapján. A három főből álló kis csoporyag- jai közül Hortainé Hadnagy Emese egyéni első helyezést ért el nappali sminkjével, kisfan- tázia-kikészítésével pedig második, így egyéni összetettben első helyezést ért el.- Mit jelent a kisfantázia-kikészítés, mit takar a név?- Megadott téma alapján kell kikészíteni a modellt, ez az idén a „XXI. század - falanszter” fantázianév volt. Én ezt úgy képzeltem el, hogy nagy betonrengetegben, amit a modell szemöldöke fölé festettem - hibernált scifiszerű női alakot rajzoltam. A kőrengetegből kinövő utolsó lila virágot, a falanszter utolsó virágát, a modell orrán helyeztem el.- Ki készítette fel a versenyre?- Samu Ilona szegedi kozmetikusmester készítette fel a csapatot az országos versenyre. De nekem igazából édesanyám volt a trénerem, aki közel húsz éve fodrász a szövetkezetben. Október óta készültem erre a márciusi versenyre, azóta ő állandóan itt volt mellettem, tanácsokat adott, biztatott, ha kellett, kiigazított. ő készítette el egyébként modelljeink frizuráját is, valamint az én versenyzőm sminkjéhez illő ruháját is. Egyébként a falanszter motívumot is anyával ketten találtuk ki. Sokat gyakoroltam, az utóbbi két hétben mindennap, hogy a kezdeti két-három óra kikészítési időt az előírt versenyidőre, egy órára leszorítsam.- Ez sikerült is, hiszen a 40 induló közül elhozták az első helyezést. Mit éreztek, amikor meghallották az eredményt?- Először alig hittük el, de azután rettentően boldogok voltunk, hogy másodszor is sikerült megelőznünk még a fővárosiakat is. Amikor végeztem a fantáziasminkkel és körülnéztem a páston, és láttam a többiek munkáját, akkor már éreztem, hogy ezzel nyerek valamit, itt számítottam dobogós helyezésre. A nappali sminknél más volt a helyzet, ott sorsolt modellel kell dolgozni és öt perc alatt kell eldönteni, hogy milyen típushoz tartozik, melyik arckikészítési mód áll legjobban. Itt csak akkor sejtettem, hogy milyen jól sikerült a munkám, amikor jöttek gratulálni a kollegák, és mondták, hogy milyen szép, természetes lett a festés. Erre az eredményemre vagyok a legbüszkébb, hiszen tavaly a nappali sminkem csak hetedik helyezést ért el, amit akkor azért sajnáltam, mert ez az a terület tulajdonképpen, ami igazán kapcsolódik a munkánkhoz, amit naponta kérnek az ügyfelek, ezért is örülök annyira a mostani első helyezésemnek. A Tolna megyei csapat másik két tagja, Tölgyesiné Wirth Zsuzsanna kisfantázia kategóriában harmadik helyezést, ösz- szetettben negyediket, Szekeres Marianna nappali kategóriában ötödik helyezést ért el, ezzel a csapat összetettben elhozta az első helyezetteknek járó serleget.- fké - gk A funky győzelme a Sportcsarnokban A funky ünnepe volt 23-án a Budapest Sportcsarnokban. A telt házas koncert bizonyítéka annak, hogy milyen sok rajongója van nálunk ennek a zenének. Persze, a sikerhez nem kisebb név járult hozzá, mint a világ legrégibb és egyik legjobb funkye- gyüttese, a Kool and the Gang. Közel két órán keresztül szóltak az elmúlt évek legnagyobb sikerei. A húsz esztendeje játszó zenekar tagjai állandóan cserélődnek, kivéve a basszusgitáros Robert „Koll” Bellt, hiszen ő az együttes alapítója. Nagy sikereik a hetvenes évek második felétől számíthatók, hiszen ekkor váltottak a jazzelemekkel erősen tarkított zenéjüktől a populárisabb funky irányába. A nyolctagú csapat minden tagja kiválóan énekel. Kezdésnek, az Emergency szólalt meg. Az 1984-ben megjelent albumról több ismert dal, mint a Tonight, Fresh, Cherish, természetesen mind elhangzottak a budapesti koncerten. A zenekar azon kevesek egyike, amely a zenei popularitást, igényességet és a táncolhatóságot remekül ötvözi. így aztán nem csoda, hogy a dalok szövegét is jól ismerő közönség vállalkozott a közös éneklésre és megmozdult a remek ritmusra. Mindent összevetve a Kool and the Gang zenészei kiválóak, remekül rOckí®mt szólnak, kitűnő koncertet adtak, de mi ezt is vártuk tőlük. A Rockpont slágerlistája 1. Neneh Cherry: Buffalo Stance 2. Sam Brown: Stop 3. Fine Young Cannibals: She Drives me Crazy 4. Samantha Fox: I only wanna be j With You 5.Sheend Easton: The Lover in me KINDL GÁBOR
