Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

4 ^PÜJSÄG 1989. március 30. Pentele, a szupermen Pentelét, akit már nyakigláb kamasz­korában egy életre megjegyzett magá­nak Bumbum, a feledékeny kémiatanár, mostanság tollpiheként kapta fel és röpí­tette a magasba a változások forgósze­le... Annak idején szülei nehéz sorsot szántak egyszem gyermeküknek, azaz érettségi után az egyetem felé terelgették a nagyra nőtt nebulót. Pentele harmad­szorra sikeresen felvételizett, ugyanis akkoriban még nem lehetett megvásárol­ni a vizsgatételeket, vagy legalábbis mi nem tudtunk ilyesmiről. Friss mérnöki diplomájával zsebében Pentele jó állást kapott egy műemlék jel­legű gépgyárban - négyezerkettöért. Munkája önálló volt és változatos: dél­előttönként önállóan elégíthette ki a sarki közértben főnöke változatos igényeit. A szivárványszelíd Tímeával kötött há­zasságát gyors egymásutánban két pöt­töm trónörökös követte. Imádták egy­mást mind a négyen, ám az albérleti szo- bq alapterületét még Tímea háziasszonyi furfangjai sem tudták növelni. így Pentele kénytelen volt valami mellékes után néz­ni... í Előbb éjjeliőrként virrasztóit egy nagyáruházban, de egy háromtagú betö­rőbanda - Pentelét egy árazópisztollyal sakkban tartva - kirámolta az egész mű­szaki osztályt. Pentele ezután - hála a gyermekkori hegedűóráknak! - utcai ze­nészként népszerűsítette a Kodály-mód- szert, ám ezzel sem volt szerencséje. Ugyanis egy trombitás kollégája suty- tyomban megfújta a hegedűjét. Pentele ekkor végső elkeseredésében jelentkezett a televízió népszerű kvízjáté­kára, a Van benned valaki?-re. És nyert is egy napelemekkel működő kvarclámpát! Következett a Legyen szerencsénk!, majd a nyelvművelő telefonos játék, a Raccsoltam. És ő ezekben is rendre dia­dalmaskodott! Pentele népszerűsége napról napra növekedett. Hogy csak egyet mondjak: a tévében ő reklámozta a pörkölt ízű ba­nántortát. A Pentele család hamarosan saját la­kásba költözhetett, s Tímea asszony po­cakja ismét ígéretesen gömbölyödni kezdett... Amikor e sorokat írom, Pentele éjjel­nappal forgat. Egy most induló új filmso­rozat abszolút főszerepét bízták rá. A rendkívül izgalmasnak ígérkező epizó­dokban egy megvesztegethetetlen adóellenőrt alakít. Szorítsunk neki! WALTER BÉLA Folyóirat­tallózó Március első, immár meleg és napfé­nyes napjaiban jelent meg a szombathe­lyi Életünk összevont 1 -2. száma. A lap első fele sem érdektelen, a második vi­szont különösen fontos. Kovács Imre em­lékezete címmel közöl a lap összeállítást. Ki is volt Kovács Imre? Bizony a többség­nek már ezt is magyarázni kell, hiszen az 1947 végén a börtön helyett az emigrá­ciót választó politikusról azóta idehaza nagyon kevés szó esett. Az emigrációt megelőző bő évtized viszont Kovács Imre - s egyúttal a népi mozgalom - fontos és eredményes időszaka volt. Esztendeje ünnepelhettük volna méltóképpen 75. születésnapját (1913 és 1980 között élt), de az igazi emlékezés első jele ez a mostani összeállítás, a következő pedig az a megjelenés előtt álló kötet, amely a szerző szociográfiai írásait tartalmazza. Kovács Imre a harmincas évek falukutató mozgalmában vált szociográfussá és po­litikussá, s ezt a kettős érdeklődését ha­láláig megőrizte. A népi írók mozgalmá­ból neki kellett - kell - a legtovább várnia a „rehabilitációra”, s ezt elsősorban nem az emigráció ténye magyarázza, hanem az, hogy a Parasztpárt fötitkárakéntjSzu- verén módon politizáló ember volt, olyan tehát, aki pártját valóban a többi párt szö­vetségesének tekintette, s nem az egyeduralomra törő MDP lerakatának. Az Életünk összeállításában egykori társa, Mikita István emlékezik a politikus­ra. Tóth Pál Péter azt vizsgálja tanulmá­nyában, hogy milyennek látta Kovács Im­re a magyar parasztság jövőjét. 1945. után is úgy gondolta, hogy ez a jövő a de­mokratikus szövetkezésé, s hogy nálunk az adottságok és a hagyományok miatt sem az amerikai, sem a szovjet utat nem lehet alkalmazni. Gondolom, már ez egy­magában sejteti, mi várt volna rá az ÁVH celláiban. Erdész Ádám, Kovács Imre magyaror­szági pályáját tekinti át adatokban és az összefüggések feltárásában gazdag írá­sában. Egyértelművé válik az is, hogy magyar nemzeti politikus volt a Paraszt­párt főtitkára, aki a magyarság érdekeit védte és kívánta védeni. Révai József ezért „magyarkodónak” nevezte őt is, s a magyarkodást végső soron reakciósnak. Valuch Tibor az író-politikus 1945. utáni pályaképét vázolja fel, azt a gondolko­dásmódot, amelynek egyik végső sum­mája 1970-ben: „Valószínűleg erről a Magyarországról már nem jönnék el, de erre még nem megyek vissza.” Egyfajta harmadik út ideológiáját kívánta képvi­selni, a demokratikus szocializmus esz­mekörét. Az összeállítás további írásai olykép­pen kötődnek Kovács Imre emlékéhez, hogy a népi írók mozgalmának kérdés­körével foglalkoznak: a harmincas évek szellemi életével (Szabó Miklós), Németh László gondolkodásának 1930-32 kö­zötti alakulásával (Fűzi László), a népi­urbánus vita történetével (Salamon Kon- rád, Barabás Tamás), Bibó Istvánnal (Bi- lecz Endre). Németh László nevével találkozhatunk az Új Forrás idei első számában is. Dr. La­katos István a rokon és az orvos szemé­vel egyaránt láthatta az író betegségét, s feljegyzései alapján erről írt elemzésé­nek első részét olvashatjuk. A szám élén áll Vekerdi László reprezentatív beszél­getése a hatvanesztendős Fodor And­rással. Tanulmányok sorának anyaga sűrűsödik itt össze, s nemcsak a kérde­ző, hanem az olvasó is eltölthet „egy na­pot” Fodor Andrással, a költővel, az esz- széiróval, a zeneértővel, az emberi kap­csolatok ronthatatlan kedvű, mesterével. A Forrás második számában is szó van egy népi íróról: Sinka István ismeretlen verseiből olvashatunk - Medvics Endre kísérő tanulmányával és Gellért Sándor Sinkát magyarázó leveleivel együtt. Ugyanebben a számban jelent meg Ba­lázs József film regénye Csempész csem­balóval címmel. A szerző mindig neveze­tes volt filmes látásmódjáról, s ennek most is bizonyságát adja. Irodalmi alko­tásként olvassuk a történetet, de közben szinte rákényszerülünk arra, hogy szinte már a filmet is el-elképzeljük, a figurákat, a helyszíneket. Jó volna az elképzeltet minél előbb szembesíteni a megvalósult­tal. A márciusi Kortársból most egy vers­ciklust emelnék ki. A romániai magyar költő, Markó Béla Költők koszorúja című művéről van szó, amely úgy versciklus, hogy egyúttal szonettkoszorú is, vagyis 14 szonett kezdősoraiból áll össze a ko­szorú, a tizenötödik. Ritkán vállalkoznak költőink e nagy-nagy anyagismeretet és találékonyságot kívánó formai bravúrra, s nyilván azért is, mert szinte lehetetlen végig azonos szinten maradni gendolati- lag. Markó Bélának ez most sikerült, s alighanem azért is, mert olyan témát ta­lált a magyar költészetben, a költők sor­sában Janus Pannoniustól Radnóti Mik- > lósig, amely minden szonettet feszes egésszé tesz, s amelyet a koszorú méltó­képp koronáz meg. VASY GÉZA Bizalmatlansági indítvány Alulírott... a tiltakozásnak sajátos és az eddigi gyakorlatban szokatlan formáját választva, bizalmatlansági indítványt nyújtok be önmagam el­len, mert évtizedeken át elhallgattam azokat a társadalmi és politikai hibá­kat, amelyeket egyértelműen jelez­nem kellett volna. 1948-ban, mielőtt a Magyar Kom­munista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesült, figyelmeztetnem kel­lett volna az SZOP vezetőit, hogy számunkra ez a fúzió végzetes lesz. 1949-ben, az alkotmány megjelené­se előtt, nem szóltam Rákosi elvtárs­nak arról, hogy 40 év múlva teljesen elítélik majd ezt a szocialista alkot­mányt, és újat írnak helyette. Igaz, Rákosi elvtárs talán nem hallgatott volna rám, mert akkor mindössze négyesztendös voltam. De lehet, hogy elfogadta volna nyomós érvei­met, mert ő különben nagyon ked­velte a gyerekeket. Az újságok cím­lapjain gyakran lehetett kicsik köré­ben látni. Tehát e jogos kritikát még­is el kellett volna mondanom! Azt is mélységesen elítélem, hogy apám neve helyett egyszer azt dik­táltam be, hogy Sztálin és Rákosi, de ezért akkor a valódi apámtól meg­kaptam a büntetésemet. Rákosi elv­társ elleni bírálatom, sajnos, három­éves koromban mindössze egyetlen mondatra korlátozódott. Amikor a Szabad Népben megláttam a képét, így kiáltottam fel: „Ennek a bácsinak meg ellopták a haját!” Ez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy személyi kultuszán változtasson. Pedig elegendő lett volna valamelyik mai sajtóterméket a kezébe adni! Ö ugyanis respektálta az utókort, hi­szen 1956 után több mint tíz évig Moszkvából figyelte, hogy mit ír róla a magyar „utókor”. 1956 novemberében nem léptem fel erélyesen a tankönyvek égetése ellen. Nem vettem észre, hogy a népfelkelés ellenforradalomba csa­pott át, s az oroszkönyvemet két bo­kán rúgás után kénytelen-kelletlen, átadtam a lángok martalékának. Pe­dig már akkor illett volna tudnom, hogy néhány hónap múlva ismét kö­telező lesz az orosz nyelv... 1968-ban lelkesedtem az új me­chanizmusért, később azonban a le­fékeződésének passzív szemlélője voltam. Pedig az utóbbi egy-két év­ben már számtalanszor megírták, hogy ki kellett volna tartanunk az eredeti elgondolások mellett. Én vi­szont ismét néma maradtam. „Az 1970-es évek első felében begyűrűző olajválság a szocialista gazdaságra is kiterjed! Ne titkoljuk el a problémáinkat!” - ez a képzelet­beli kiáltás a parlamenthez szólt vol­na, de nem hangzott el. Ha néhány napilapot a képviselők kezébe nyo­mok, nyilván ök és a miniszterek is hittek volna nekem. Ezekben az újságokban ugyanis az áll, hogy an­nak idején őket senki sem figyel­meztette a komoly veszélyre. Szerencsére ma már demokrácia , van, s amire ma kellene figyelmez­tetnem a kormányt, azt megírják he­lyettem az újságok, elmondják a képviselők és maguk a miniszterek. Bizalmatlansági indítványomat ennek ellenére fenntartom, mivel bi­zalmatlan lettem saját magammal. Hiába tanultam eddigi hibáinkból, ha nem tudok legalább egy 1991 -es Népszabadságot szerezni, hogy megtudjam, most mit rontunk el... Saiga Attila Ismét elsők a Tolna megyei kozmetikusok A XXI. század sminkje Az egyik díjnyertes „arckép” Tavaly még a beavatottak is azt hitték, hogy véletlen műve volt a Tolna Megyei Szolgál­tatóipari Szövetke­zet kozmetikuscsa­patának győzelme az országos fod­rász- és kozmeti­kusbajnokságon. Még a versenyzők is szinte hitetlen- kedve hallgatták az eredményhirdetést, annyira szokatlan volt, hogy a buda­pestieket megelőz­ve hosszú évek óta először egy vidéki csapat nyerte el az első helyezést. Az idei év bizonyította, hogy nem volt vélet­len a tavalyi siker, hiszen a kozmeti­kuscsapat az idén is első helyezett lett az összesített ered­mény alapján. A három főből álló kis csoporyag- jai közül Hortainé Hadnagy Emese egyéni első helye­zést ért el nappali sminkjével, kisfan- tázia-kikészítésével pedig második, így egyéni összetettben első helyezést ért el.- Mit jelent a kisfantázia-kikészítés, mit takar a név?- Megadott téma alapján kell kikészíte­ni a modellt, ez az idén a „XXI. század - falanszter” fantázianév volt. Én ezt úgy képzeltem el, hogy nagy betonrengeteg­ben, amit a modell szemöldöke fölé fes­tettem - hibernált scifiszerű női alakot rajzoltam. A kőrengetegből kinövő utolsó lila virágot, a falanszter utolsó virágát, a modell orrán helyeztem el.- Ki készítette fel a versenyre?- Samu Ilona szegedi kozmetikusmes­ter készítette fel a csapatot az országos versenyre. De nekem igazából édesa­nyám volt a trénerem, aki közel húsz éve fodrász a szövetkezetben. Október óta készültem erre a márciusi versenyre, azóta ő állandóan itt volt mellettem, taná­csokat adott, biztatott, ha kellett, kiigazí­tott. ő készítette el egyébként modell­jeink frizuráját is, valamint az én verseny­zőm sminkjéhez illő ruháját is. Egyébként a falanszter motívumot is anyával ketten találtuk ki. Sokat gyakoroltam, az utóbbi két hétben mindennap, hogy a kezdeti két-három óra kikészítési időt az előírt versenyidőre, egy órára leszorítsam.- Ez sikerült is, hiszen a 40 induló kö­zül elhozták az első helyezést. Mit érez­tek, amikor meghallották az eredményt?- Először alig hittük el, de azután ret­tentően boldogok voltunk, hogy másod­szor is sikerült megelőznünk még a fővá­rosiakat is. Amikor végeztem a fantázia­sminkkel és körülnéztem a páston, és lát­tam a többiek munkáját, akkor már érez­tem, hogy ezzel nyerek valamit, itt számí­tottam dobogós helyezésre. A nappali sminknél más volt a helyzet, ott sorsolt modellel kell dolgozni és öt perc alatt kell eldönteni, hogy milyen típushoz tartozik, melyik arckikészítési mód áll legjobban. Itt csak akkor sejtettem, hogy milyen jól sikerült a munkám, amikor jöttek gratu­lálni a kollegák, és mondták, hogy milyen szép, természetes lett a festés. Erre az eredményemre vagyok a legbüszkébb, hiszen tavaly a nappali sminkem csak hetedik helyezést ért el, amit akkor azért sajnáltam, mert ez az a terület tulajdon­képpen, ami igazán kapcsolódik a mun­kánkhoz, amit naponta kérnek az ügyfe­lek, ezért is örülök annyira a mostani első helyezésemnek. A Tolna megyei csapat másik két tagja, Tölgyesiné Wirth Zsuzsanna kisfantázia kategóriában harmadik helyezést, ösz- szetettben negyediket, Szekeres Ma­rianna nappali kategóriában ötödik he­lyezést ért el, ezzel a csapat összetettben elhozta az első helyezetteknek járó ser­leget.- fké - gk ­A funky győzelme a Sportcsarnokban A funky ünnepe volt 23-án a Buda­pest Sportcsarnokban. A telt házas koncert bizonyítéka annak, hogy mi­lyen sok rajongója van nálunk ennek a zenének. Persze, a sikerhez nem kisebb név járult hozzá, mint a világ legrégibb és egyik legjobb funkye- gyüttese, a Kool and the Gang. Közel két órán keresztül szóltak az elmúlt évek legnagyobb sikerei. A húsz esztendeje játszó zenekar tag­jai állandóan cserélődnek, kivéve a basszusgitáros Robert „Koll” Bellt, hiszen ő az együttes alapítója. Nagy sikereik a hetvenes évek má­sodik felétől számíthatók, hiszen ek­kor váltottak a jazzelemekkel erősen tarkított zenéjüktől a populárisabb funky irányába. A nyolctagú csapat minden tagja kiválóan énekel. Kezdésnek, az Emergency szólalt meg. Az 1984-ben megjelent al­bumról több ismert dal, mint a Tonight, Fresh, Cherish, természete­sen mind elhangzottak a budapesti koncerten. A zenekar azon kevesek egyike, amely a zenei popularitást, igényes­séget és a táncolhatóságot remekül ötvözi. így aztán nem csoda, hogy a dalok szövegét is jól ismerő közönség vál­lalkozott a közös éneklésre és meg­mozdult a remek ritmusra. Mindent összevetve a Kool and the Gang zenészei kiválóak, remekül rOckí®mt szólnak, kitűnő koncertet adtak, de mi ezt is vártuk tőlük. A Rockpont slágerlistája 1. Neneh Cherry: Buffalo Stance 2. Sam Brown: Stop 3. Fine Young Cannibals: She Dri­ves me Crazy 4. Samantha Fox: I only wanna be j With You 5.Sheend Easton: The Lover in me KINDL GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents