Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

1989. március 30. KÉPÚJSÁG 5 , Izgalmas kerekaszlal-beszélgetés a Sajtóházban A helyi és országos politika szűrőjén keresztül Szekszárdért Pártok és szervezetek képviselői találkoztak Az Orvosklub, a Szekszárd-Ért ér­telmiségi klub és lapunk szervezésé­ben kedden délután öt órakor kerek- asztal-beszélgetésre várták Szek- szárdon, a Sajtóházban a szervező­dő pártok és alternatív szervezetek képviselőit, valamint az érdeklődő szekszárdi állampolgárokat. Talán az érdekfeszítő téma, talán az első ilyen körű találkozás lehetősége vonzotta az egybegyűlő mintegy nyolcvan érdeklődőt és tartotta együtt három órán keresztül a he­lyenként parázs hangulatú vitában. A téma szerteágazó és mint az később kiderült, első nekirugaszkodásra, egyetlen alkalomra túlságosan terje­delmes volt. Egy előre elkészített te­matika alapján az egyes pártok, szervezetek munkahelyeken alkal­mazott politikai módszereiről, a ta­nács és a lakosság közötti kapcsolat erősítéséről, az éves költségvetési vitákra vonatkozó javaslatokról, az ipar, a mezőgazdaság, a városren­dezés és az iskolaügy érdemi meg­tárgyalásáról egy ültő helyükben nem mondhattak alapos és összefo­gott véleményt a jelenlevők. Ezért fo­gadták egyöntetű igenléssel azt a ja­vaslatot, hogy a jövőben rendszeres­sé kellene tenni ezeket a beszélgeté­seket, egy-egy előre meghatározott kérdéskörben minden hónapban egy alkalommal összeülni, véle­ményt cserélni, természetesen a döntési helyzetben lévő, megfelelő információval rendelkező tisztvise­lők jelenlétében. A háromórás beszélgetés részle­tes közlésére nem vállalkozunk, még minden egyes nézetkülönbség, elté­rő álláspont ismertetésére sem ele­gendő az adott terjedelem. A felvető­dött gondolatfolyam néhány hullá­mát azonban átadhatjuk az olvasók­nak, reméljük anélkül, hogy a tartal­muk lényegesen csorbulna. Vitaindítóként Rácz Zoltán (Szek- f szárd-Ért) a szervezők nevében a ja­vasolt témák mellett az életminőség kérdését emelte ki olyan mindenkit érintő tényezőként, amit a külső kör­nyezet - természeti, politikai, gazda­sági - egyaránt befolyásol. Majd az Orvosklub képviseletében dr. Tér­nék Gábor arra hivta fel a figyelmet, hogy nem álmodni kell arról, hogy holnap mit tegyünk, hanem azt kell számba venni, hogy mi az, ami meg­valósítható. A napi feladatokra kell fi­gyelni, arra, miként lehet a közössé­gek életét jobban szervezni. Szögi Béla (MDF) úgy vélekedett, hogy nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit lehet tenni, hanem: milyen információk vannak a döntéshez. Többnyire ott, ahol problémák van­nak, nincsenek döntési helyzetben az emberek, elő kell tehát csalogatni a gondokat. Nyerges Tibor (MDF) úgy folytatta ezt a gondolatot, hogy hiába vállalják a szócső szerepét, ha éppen azok hiányoznak ezekről a fó­rumokról, akikről gondoskodni kell. Magyarországon ma kétmillió ember szegény és feltehetően még egymil­lióval növekedni fog a számuk, meg kell találni tehát a találkozási alkal­mat, velük és nem értük kell dönteni. Majd hozzátette, bizonytalan a mai napig a hatalmon lévők és a hatal­mon kívüliek viszonya, ehhez a fele­más kapcsolathoz hozzá tartozik többek között az is, hogy a lakosság azt sem tudja, valójában mennyi pénze van az országnak, mennyi a lakóhelyének... A hatalom is zavarban van, nem tud mit kezdeni a feltörekvő szerve­zetekkel, mondta szinte válaszként dr. Ternák Gábor, majd az előtte szó­lóval vitatkozva hozzátette, nem a rá­szorultaktól kell várni, hogy meg­mondják, mi a jó számukra. Fliszen legfeljebb addig jutnának, hogy túl drága az élelem, megfizethetetlen számukra az élet, megoldási javasla­tot kívülről kell adni. Az áttekinthetet­len pénzekről, költségvetésről szólva a szekszárdi APEFI-székház építésé­nek körülményeit vetette fel. Úgy hír­lik, hogy az MSZMP székházában két emeletet bérelt volna az intéz­mény, a szerződés azonban nem született meg, hanem közel százmil­lióért új székházat épít a belváros­ban. A témához többen kapcsolód­ták részinformációkkal. Csáki Béla (MSZMP) elmondta, hogy a párt fel­ajánlotta a szóban forgó helyiségeit, de hosszú távon nem tudott garan­ciát adni a bérbe adásra. „A rövide­sen elfogadásra kerülő párttörvény tartotta vissza ettől” - felelte egy köz­bevetett kérdésre. Sifter Józsefné (MSZMP) hozzátette, az APEFI immár 18 millió forintot beinvesztált terület­előkészítésre, ezért nem döntött másként, Szabóné Papp Ibolya (pár- tonkívüli) arra hívta fel a figyelmet, ha takarékosabban gazdálkodik az APEFI, a megmaradó összeget nem használhatja fel helyben a város. Ta­kács József, a városi tanács pénz­ügyi osztályának jelen lévő vezetője utalt arra, hogy a belváros óriási te­lekárait más szervezet, amelynek fel­Halmosi József: „A hazai vállalko­zók sem látnak biztonságot...” többen szóltak ehhez a kérdéskör­höz. Rácz Zoltán felhívta a figyelmet, hogy vissza kell adni a hitet a taná­cson dolgozóknak, hiszen a hatalom kényszerítette rájuk mai szerepüket. Király Józsefné (MSZMP) egyetér­tett az önkormányzat kiteljesítésének törekvésével, kifejtette, hogy a ta­nács munkája középpontjában csak a város érdeke állhat. A döntésekbe három szinten, a lakóterületen, félig szakmai munkacsoportokban és mozgalmi szerveződésekben lehet a lakosságot bevonni. Ez feltételezi, hogy a tanácstagok valóban a lakos­ság érdekét tekintsék elsődleges­nek. A szerepkörváltozásokkal az MSZMP-nek szembe kell néznie ön­magával, önkritikával tekinteni az ed­Diktált igazságok A sokszínű vitában dr. Pálos Miklós, az MDF tagja volt talán az egyetlen, aki a társadalom erkölcsi hanyatlásáról, a morális leépülés mechanizmusáról szólt, felvetve annak az igényét, hogy az MSZMP vonuljon ki a munkahelyekről.- Évtizedekig olyan politikai, ideológiai követelményeket állítottak a munkahe­lyeken az emberek elé, amelyek identitásukban sértették a személyiséget. Megal­kuvásra késztettek mindenkit, hiszen a diktált igazság elfogadása nélkül senki nem érvényesülhetett. Olyan légkört kell teremteni mindenhol, hogy ne kelljen senkinek vazallussá válni, eladni a lelkét, a hitét ahhoz, hogy képességeit, tehet­ségét kifejthesse, megmutassa magát.- Hogy az MSZMP a deklarált igényen kívül mennyire partner ebben, azt a kö­zeljövő megmutatja, de vajon mi lesz az eddig elveszett generációkkal, ebben a gyakorlatban felnőtt nemzedékkel?- Valóban elveszett egy generáció, de a mai helyzetben azt kell végiggondolni, hogy lehet-e új mintát adni. Az emberi méltóság kiteljesedésével lehet megte­remteni egy új társadalmat, megteremtve a szabad ember típusát.- Olvasta talán Orwel nevezetes könyvét?- Most kezdtem el Flegedüs András kötete és Szolzsenyicin újraolvasása után. Sajnos, rengeteg könyv kívánkozik le a könyvespolcomról, de kevés az időm.- Ma sokan panaszkodnak emiatt, anélkül, hogy megpróbálkoznának a sorra megjelenő, a múltat és a jelent más színben mutató könyvek megismerésével...- Politikai kultúrát pedig ismeretek nélkül nem sajátíthat el senki. Érvelni csak a tények birtokában lehet, ezt nemcsak ügyvédi tapasztalatom mondatja.- Mit gondol a mai beszélgetésről?- A kis emberek apró ügyéből kell kiindulni ahhoz, hogy valaki nagyobb lépték­ben tudjon gondolkodni. Ezért tartom hasznosnak. - tzs ­ajánlották, nem tudta megfizetni, így például a vöröskereszt és a biztosító is visszaállt szándékától. Fényes László (MDF) lezárva ezt a kérdéskört, hangsúlyozta, hogy illu­zórikus olyan dolgokról beszélni, amik nem helyben dőlnek el. Addig azonban semmiféle változást nem lehet várni, amíg a település lakói nem válnak tulajdonossá, a tulajdo­nosi reform teremtheti meg a nem­zetgazdaságban is a fejlődés alap­ján. A megyékben életképes önkor­mányzatokat kell létrehozni, hogy a városlakók maguk dönthessenek a települések sorsáról, ezzel pedig a közelgő választásokra utalt közvet­ve. A pártoknak úgy kell képviseltet­niük magukat a tanácstestületekben, hogy biztosítékot kapjon az állam­polgár: valóban őt képviselik. Ilyen formán fel sem vetődhet az a kérdés, hogyan közvetítsenek a tanács és a lakosság között... Később, kevéssé rendszerezetten ugyan, más témák felvetése mellett digi gyakorlatra és a lakóhelyen erő­síteni pozícióját úgy, hogy közben a munkahelyi strukturálódást is idővel felbontja. A lakóterületen eddig is lehetőség volt a politizálásra, mondotta Kiss Ist­vánná (HNF), az állampolgárok azonban nem mutattak nagy érdek­lődést. Lehetőség van arra, hogy Szekszárdért tegyenek a városban, de élni is kellene vele. „Valóban azt hiszi, hogy a népfront a tanácstagi választásba érdemben tud beleszól­ni?” hangzott a kérdés, amit Fényes László még azzal megtoldott Pozs- gay Imrét idézve: - A társadalom egy ponton való függését kell megszün­tetni, addig semmit nem lehet tenni. A dualista hatalomgyakorlásban a ta­nács azt csinálja, amit a párt diktál, fejtegette tovább a gondolatot dr. Ternák Gábor, a demokratikus gon­dolkodást ilyen közösségekben kell elkezdeni - tette hozzá. Szöllősy Gá­bor (Szekszárd-Ért). Az országos programokat szűknek ítélte, ezek Később számonkérhető kijelentések kellenek Szabóné Papp Ibolya közgaz­dász, a megyei tanács dolgozója, pártonkívüli.- A vita során többször is hozzá­szólt. Mit emelne ki a háromórás ; eszmecseréből, s eredményesnek jj érzi-e a mai találkozót?- Polemizálgattak különféle néze- ; : tű emberek, keresték a közös ponto- ; : kát, de mikor megtalálták, sokszor j áttértek valami újabb témára. Lehet, i ; hogy ez tanácsi mentalitás, de sze- ; i rettem volna valami összegzést egy- > : egy kérdéskör végén. A városi párt- í j bizottság titkára például elmondta, * s hogy nem akarnak a munkahelye- j ; ken politizálni. Ezzel akkor pillanat- { nyilag egyetértettek a többiek is, de végül mégsem hallottam, hogy egy- j j séges álláspont született volna. Ta- 5 : Ián naivitás, de szerintem, ha ez itt I megtörténik, azt később számon le- ; i hetne kérni. A másik dolog, hogy számomra a demokrácia azt jelenti, nem fél az j j ember. A dolgok mélyén azonban | • gyakran ott éreztem a félelmet. Ennek ellenére eredményesnek i tartom ezt a találkozót, mert leültek j , egymással beszélgetni olyanok, ■ < akik saját bevallásuk szerint eddig el í sem tudták képzelni, hogy bármiben j i is egyetérthetnének egymással. S j '• most azért ez több dologban is sike- j : rült. Szükség van az ilyen szócsa- j 5 fákra, de ahhoz, hogy érdemben tár- j , gyalhassanak akár a város költség- j vetéséről, akár az oktatásügyről j vagy bármely más problémáról, ren­geteg pontos információra is szük­ség van. Nem tudom, ki biztosítja azt, j hogy ezeket mindegyik fél megsze­rezhesse. - - esi ­nem nyújtanak elég támpontot a he­lyi politikának. Gyakorolni kell ezért a politizálást, nem is biztos, hogy feltét­len más tanácstagokra van szükség. Az érintettek nevében egyébként senki nem szólhatott, hiszen egyet­len tanácstag sem volt jelen a be­szélgetésen. A gyakorlati tettekről beszélt Tala- bos Gábor (Münnich Ferenc Társa­ság), utalva a laktanya oktatási célra hasznosítását sürgető fellépésükről. Örömét fejezte ki, hogy a szerveze­tek egymáshoz való viszonyában változás tapasztalható, nem ellen­ségként, hanem vitapartnerként ül­nek egymással szemben. Kapitány Ferenc (Kisgazdapárt) a múlt isme­retére hivta fel a figyelmet. Többen szóltak a gazdaság fékjei­ről, kilátásairól, dr. Pálos Miklós (MDF) hangsúlyozta, hogy Magyar- ország saját erőből nem tudja meg­oldani gazdasági gondjait, a gazda­sági fellendülést másutt privatizálás­sal, adóelengedéssel serkentik, ha­zánkban éppen az ellenkezőjét te­szik. Flalmosi József (Kisgazdapárt) hozzátette, hogy nemcsak a külföldi töke nem talál biztonságpt, a hazai vállalkozók sem látnak világosan. Nagy vihart kavart Dránovits István (MSZMP) hozzászólása, aki a helyi látszólag szerény kérdésekre pró­bálta terelni a figyelmet. A helyi kom­fortérzet megteremtése az első, fe­lesleges nemzeti méretekben gon­dolkodni, vélte. Beszéljünk a Beze- rédj utca sorsáról, az 505-ös iskola ügyéről... Az oktatás kérdését egyébként többen felvetették, kifo­gásolva, hogy írni-olvasni nem tud­nak a gyerekek, ismeretlen az erre fordított költségvetési keret elosztá­sa a városban. Végezetül Flazafi József, lapunk fő­szerkesztő-helyettese összefoglalta a beszélgetést, utalt arra, hogy a fel­vetődött kérdésekről, elsőként a vá­ros költségvetéséről, majd az okta­tásügy helyzetéről következő alkal­makkor lesz szó. Ezeknek a hasznos véleménycseréknek szívesen ad he­lyet ezután is a Sajtóház. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Szópárbaj... Fényes László (balra) és Dránovits István között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents