Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-28 / 73. szám
1989. március 28. TrsÉPÜJSÁG 3 r > Alanyi jog a kiilkereskedés A hazai tapasztalatok azt bizonyítják: a kisvállalkozások jelenleg kevésbé nyitottak a világgazdaságra, mint a nagy szervezetek. A legfeljebb ötven főt foglalkoztató cégeknek csupán öt százaléka dolgozik exportra, ötven és száz fő között tíz százaléka, a száz főt meghaladókénak pedig húsz százaléka. Eszerint minél kisebb egy vállalat, annál kevésbé tudja életképességét a valódi, külföldi piacon bizonyítani? Ez nem hihető. Másutt kell keresni az okokat. A kicsi is lehet szép Noha az ipari nagyvállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek élet- és versenyképes működése, növekvő és gazdaságos exportja nélkül nincs kibontakozás, mégis itt és most számolni kell a kisszervezetek objektív adottságaival, sajátos korlátáival. Azzal például, hogy az idegennyelv-tudásban a piac az üzleti szokások ismeretében, vagy az anyagi terhek, a kockázatok vállalásában lehetőségeik korlátozottak, nem versenyezhetnek a nagy szervezetekkel. Nincsenek például a devizakezeléshez, a szerződéskötéshez, a fuvarozáshoz, stb. értő szakembereik. A pénzeszközök, a kintlévőségek kései megtérülése, az esetleges üzleti kudarc érzékenyen érinti a kisszervezeteket, már csak azért is, mert tevékenységi körük, tőkeerejük szűkösebb, vészhelyzetben nem számíthatnak az állami mentőövre sem. Kisszervezetek nagyon sokáig csak a szakosított külkereskedelmi vállalatok közvetítésével köthettek külföldi üzletekét. Minőségileg új helyzetet teremtett azonban, hogy a külkereskedés adományozott, privilegizált jogból alanyi joggá, a gazdálkodás szerves részévé vált. Az intézkedés hatására tavaly 350-ről 850-re nőtt az önálló külkereskedelmi tevékenységet végző szervezetek száma. Az export persze csupán, néhány millió dollárral nőtt az új önálló külkereskedelmi vállalkozások hatására. Főleg azért, mert a felkészülés időigényes. S a többnyire kis mennyiségben exportálható termékek kivitelének növelése ugyancsak időt és türelmes, hozzáértő piaci munkát kíván, amire a nagy külkereskedelmi vállalatok korábban nemigen vállakoztak. Az export árverseny ellenszere A konkurenciának lehetnek vadhajtásai. Előfordul például az árverseny a magyar exportőrök között külföldön. Az ilyen káros árversenyt a vállalkozók olyan önkéntes társulása zárhatja ki, amilyen a Magyar Toll Szövetség, vagy a Magyar Borkereskedők Egyesülete. Egyre több területen alakul ki az, hogy külkereskedelmi tevékenységet csak az a szervezet folytathat, amely tagja a szövetségnek, az egyesületnek, s betartja az együttműködés, a piaci munka közösen meghatározott szabályait. A hatósági regulákhoz szokott magyar exportőrök körében a külpiaci összefogás, az önszerveződés még nagyon kezdetleges. Gyakori a külpiaci torzsalkodás, kölcsönös vádaskodás, ám a hatósági beavatkozás elég ritka. Mindössze négy vállalat külkereskedelmi tevékenységének felfüggesztésére került sor. Persze nem minden terméknél szabad a vásár, a népgazdasági érdekeket szűkülő, de azért még jelentős körben adminisztratív eszközökkel védik. Tavaly a kivitel 58, a behozatal 50 százalékára kellett külön engedélyt kérni. Az idei évtől a konvertibilis export 36, az import 20 százalékát kitevő termékek forgalmazását engedélyezi előzetesen a Kereskedelmi Minisztérium. Olyan termékek kerültek le a kiviteli engedélylistáról, mint a bor, a pezsgő, az alma, a házinyúl, a vadhús. Ez év második negyedétől a magánszemélyek közvetlenül beszerezhetik külföldön a számukra szükséges anyagokat, alkatrészeket, gépeket. De még így is maradt meglehetősen sok mezőgazdasági termék és stratégiai jellegű cikk, amelyeket nem célszerű túl sok csatornán keresztül forgalmazni. Vállalkozó szolgáltatók Az új társasági törvény alapján ugrásszerűen gyarapszik majd a közepes méretű, főként kisvállalkozások száma. Ezeknek azonban nincs gyakorlatuk a speciális deviza-, pénzügyi-, szállítmányozási, vámtecnikai munkában. Számukra a kivezető utat a speciális szakmai szolgáltató tevékenység fejlesztése, a külkereskedelem állami adminisztrációjának egyszerűsítése jelenti. Jelenleg ténykedik már egy ilyen külkereskedelmi szolgáltató iroda, a Tradeinform. Különböző kiadványokat, világpiaci tájékoztatókat készítenek, s megküldik azokat 300 tagvállalatuknak, évi 25 ezer forint^tagdíj ellenében. Tervezik, hogy rendelésre speciális ismereteket is nyújtanak, szükség esetén külső szakembereket is felkérnek. A Tradeinform azt tervezi, hogy megbízás alapján úgynevezett céginformációkat szolgáltat a külföldi partnerekről. A külföldi ügyfeleket pedig, szintén térítés ellenében, magyar piaci és céginformációkkal látják el. A keresletet és a kínálatot összegyűjtik, számítógépben tárolják és az esetleges találkozási pontok jelzik az üzleti lehetőségeket. Hasonló tanácsadó-szolgáltató vállalkozások tucatjaira lenne szükség, amelyekhez fordulhatnak majd a kis és közepes vállalatok, de esetenként a nagyüzemek is piaci információkért, s kérhetik export-import tevékenységük megszervezését, menedzselését tiszteletdíj vagy a forgalmi nyereséggel arányos részesedésért. A megyei kereskedelmi megbízottak rendszerét érdemes lenne úgy továbbfejleszteni, hogy azok ne csak az árualap feltárásával foglalkozzanak, hanem szakismerettel, szervezéssel segítsék is az export-import tevékenységet, a szükséges engedélyek gyors kiadását, ellenőrizzék, hogy a vállalkozók mindenben megfelelnek-e a jogszabályi feltételeknek. Mindez persze feltételezi a bonyolult kereskedelmi bürokrácia leépítéséta hatósági szabályozás egyszerűsítését. A Kereskedelmi Minisztérium fiktiv kezdeményezője, katalizátora kell, hogy legyen a folyamat beindításának, kibontakoztatásának. K. J. Kavicsok Egyetlen kavics - Sárszentlőrincről Kutyaugatás, rendezett porták az út egyik oldalán. Omladozó épületek a másikon. Az első szobák zsalugáterei elzárják a világot a bent lakók elől, elzárják a bent lakók világát előlem. Roskadozó ház. A fal- sárga festése még eleven, a tetőn még tenyészik, életképesen, a moha. Bent már a semmi épiti világát. Ide- kint zajlik a társadalmi, gazdasági és még sokféle jelen. Ugatnak a kutyák. Lehet, hogy csak azért, hogy a benti kihalt némaságot ellensúlyozzák. A sáros útba belekövült a mély keréknyom. Azt gondolom: minél mélyebb a keréknyom, annál nehezebb más utakra kitérni belőle. Minél mélyebb a sár, annál fatalistábbá teszi az embert. Érdekes: milyen mértékben hánynak fittyet a keréknyomfatalizmusnak a kutyák. És milyen mértékben respektálják az emberek. Máshol - szomszédos országban - buldózereket kell felvonultatni falupusztítás céljából. Itt a kúriák - megbecsülendő építészettörténeti emlékek - maguktól nép- telenednek el. Nem kell hozzá más, csak a város vonzereje. Nem merem igazán a tenyeremre venni azt a kavicsot, nem is kavicsot, azt a rögöt, ami választ adhatna a kérdésemre: vajon nem ér fel értékben a tapasztalat, a hagyomány azzal, amit a város jelen pillanatban nyújthat? Vajon nem illúziókért hagyják el az emberek a jól bevált évszázados gyakorlatot? Azt, amit igazán ismernek - azért, ami kiszámíthatatlan? Nem tudom, mi az igazi válasz. És a kavics súlya kőtömbnyire nő képzelgő tenyeremben. DOMOKOS ESZTER Kész tények elé állítva Mi lesz a Faddi-Dunával? I. Érdekképviselet nélkül Két éve nagy munkálatok kezdődtek szárazon és vizen: a KISZ-tábor melletti, strand hatalmas nyárfáit kivágták, a területen munkagépek vonultak fel, iszapkiemelő hajó járt fel s alá a holtágon, óriási vasbeton cölöpöket vertek le az iszapba. Az emberek ismét találgattak, tájékoztatást nem kaptak, véleményüket nem kérdezte senki. Aztán persze megtudták, hogy kajak-kenu versenypálya épül. Nem voltak elragadtatva, de tudomásul vették, mint megváltoztathatatlant. Ezekről a sokakat érintő problémákról kérdeztük Bohli Antal véleményét, aki a Tolna Megyei Tanács építés és vízügyi osztályának vezetője. Intézkedési tervek- A 80-as évek elején természetesen mi is tapasztaltuk a vízminőség romlását. Nagy problémát jelentett, hogy a holtágnak nem volt igazi gazdája. A faddi tanács illetékes a területen, de a vizen nem. Az ilyen természetes vizek felett a vízügyi igazgatóságok rendelkeznek. A sürgető problémák megoldására végül is ösz- szeültek az érintett hatóságok, és átfogó intézkedési tervet dolgoztak ki a vízminőség javítására. Ebben természetesen első helyen szerepeltek a pénz nélkül megvalósítható tennivalók, mint például az állattartásból származó szennyezések csökkentése, vagy a halak etetésének korlátozása. Aztán történt megbízás a busák lehalászására is, de ez sajnos nem sikerült, ez a halfaj nem fogható ki ilyen módszerekkel. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy lényeges javulást csak komolyabb pénzeszközök igénybevételével lehet elérni. Gondoskodni kell az iszapeltávolításról legalább a strandok környékéfi, valamint a nádvágásról, hinárkiszedésről. Rendkívül fontos feladat volt az üdülőtelep csatornázásának megoldása, mert a szikkasztógödrökbe került szennyvíz a talajvizén keresztül szennyezte a holtágat. Ez a nagy munka - mint tudjuk - társulásos formában éppen folyamatban van. A harmadik, és legtöbb vitát kavaró tennivaló, a vízutánpótlás kérdése. Az optimális vízszintet a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szakemberei határozták meg. A holtág Duna felőli végén épült „szivor- nyát" mindig is szükségmegoldásnak tekintettük, mivel kicsi a kapacitása, és csak időszakosan alkalmas a Duna vizének átemelésére, amikor egy bizonyos magasságot elér a folyó vizszintje. A Köjál egyébként nem akart hozzájárulni, hogy Duna-vízzel pótolják a holtág vizét, mert az nagyon szennyezett. De a hosszú aszályos időszakok végül is szükségessé tették a szivornya használatát. Közben persze mindvégig kerestük a stabilabb, hosszú távra megoldást jelentő vizután- pótlás lehetőségét. A versenypálya- Közben jött a PAV, illetve az Atomerőmű Sportegyesület. Terveket készíttettek egy kajak-kenu versenypályára vonatkozóan úgy, hogy erről csak később tájékoztatták a faddi és a megyei tanácsot. Aztán megkezdődött a pályaépítés. Az engedélyt a Közép-dunántúli Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatóság adta meg, és a tervezési-kivitelezési munkákat is ők végezték. Az ilyen versenypályákra vonatkozó nemzetközi szabályok tartalmaznak olyan előírásokat, hogy milyen vízmélység szükséges, illetve mennyi lehet az indítóállomások magassága a víz felszínéhez képest. Ezért a sportegyesületnek fontos, hogy a holtágban stabil és magas vízszint legyen. És erre hajlandók pénzt is áldozni. Több milliót költöttek már eddig is az iszapkiemelésre, de ez nyilvánvalóan nem végleges megoldás. Felmerült az erőmű hűtővizének idevezetése a Paks-Csámpai Főcsatornán keresztül, ami végleges megoldást jelentene a vízpótlásra. Meg is bízták a Budapesti Műszaki Egyetem megfelelő tanszékét, hogy tanulmányozzák az állandó vízszinttartás melletti vízgazdálkodás problémáit. Döntés még nem született tudomásom szerint, ugyanis ennek a megoldásnak több veszélye van. A Duna vize attól természetesen nem tisztul meg, hogy „átmegy" az erőműn, továbbra is fennállnak a bakteriológiai problémák. Lélektani oldala is van a kérdésnek. Főleg a külföldiek gondolnák meg, hogy nyaraljanak-e egy olyan tó partján, amelyet egy atomerőmű hűtővize táplál, még akkor is, ha biztosan állíthatjuk, hogy radioaktív szennyezés nem kerülhet a holtágba. Végül az érdekvédelemről. Az üdülőtelepre vonatkozó kérdésekben a faddi tanács dönt, pedig nyilván kevés faddi lakosnak van üdülője Dombodban. Tudomásom szerint a tanács felismerte az érdekképviselet szükségességét, és megpróbál kapcsolatot kialakítani az üdülőtulajdonosokkal, vagy azok valamilyen szervezetével. (Folytatjuk) ÁRKI A. Az iszapkiemelő hajó egyelőre pihen Az El Nino-jelenség Ausztráliai kutatók szerint az elmúlt három évszázadban az ausztráliai Darling, az afrikai Nílus és az indiai Krishna folyó vízgyűjtő területén mindig azonos években volt aszály, illetve áradás. A kutatók összefüggést vélnek fölfedezni e három földrész aszályai és a tengervíznek Peru partjai közelében bekövetkező időszakos decemberi felmelegedése, az úgynevezett El Nino-hatás között. Úgy találták, hogy valahányszor ez utóbbi bekövetkezett, e három folyó vízgyűjtő területén aszály pusztított. Az El Nino-jelenség valószínűleg azzal a déli oszcillációnak nevezett átfogóbb éghajlati jelenséggel függ össze, amelynek kialakulásakor gyengülnek a Csendes-óceán fölött a keleti irányú passzátszelek. E vizsgálatok annak az átfogó tanulmánynak a részét alkotják, amely Földünk éghajlatának az elmúlt ötmillió év alatt végbemenő alakulását kívánja felderíteni. Tavaly elkészültek a versenypálya műtárgyai a vizen
