Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

1989. március 28. 2 itÉPÜJSÁG PANORÁMA HAJDÚSZOBOSZLÓ - Hajdúszo­boszlón aláírásgyűjtési akciót kezdett a KISZ városi bizottsága és a városi úttö­rőelnökség. A fiatalok az ellen tiltakoz­nak, hogy a helyi KISZ-iskolát a városban élők megkérdezése nélkül az erdélyi me­nekülteket befogadó állomássá kívánják átalakítani. Az MTI megyei tudósítója az ügy hátteréről érdeklődve megtudta: a megyei tanács egy koordinációs érte­kezleten javasolta az illetékes tárcaközi bizottságnak, hogy a tervezett fogadóál­lomások közül az egyik Hajdúszoboszlón legyen. A város vezetőivel, lakosaival azonban ezt a javaslatot nem egyeztet­ték. Pántya György, az MSZMP városi bizottságának első titkára - aki maga is csak a sajtóból értesült a tervről - a de­mokrácia megsértésének tartja az esetet, amelynek nyomán a városban olyan pletykák terjedtek el, hogy az üdülőöve­zet közepén szögesdrótos tábor létesül. MOSZKVA - Az örmény fővárosban vasárnap - a hatósági tilalom ellenére - egyórás tüntetés volt a Szovjetunióban megtartott törvényhozási választások el­len. Az AFP francia hírügynökség szerint Jerevánban 3 ezren vonultak az utcára, a Reuter brit hírszolgálati iroda helyi érte­sülésekre hivatkozva pedig azt közölte, hogy több százan vettek részt a tiltakozó megmozduláson. A tüntetők többek kö­zött „szabad Örményországot”, „a Kara- bah-bizottság tagjainak szabadonbo- csátását”, a köztársaság számára füg­getlen parlamenti választásokat követel­tek. A rendfenntartó erők feloszlatták a tüntetést és néhány személyt őrizetbe vettek. UROSEVAC - Szombaton is több ezer albán tüntetett Jugoszlávia Koszovo tartományában az alkotmánymódosítás miatt, amely nagyobb ellenőrzést biztosit Szerbiának a túlnyomórészt albánok lak­ta tartomány fölött. A koszovói Urose- vacban az utcai demonstrációkat a ro­hamrendőrség gumibotokkal és könny­gázzal oszlatta szét. Az albánok kövek­kel, husángokkal és fejszékkel támadtak a rendőrökre, gépkocsikat rongáltak meg. Urosevac fölött katonai repülőgé­pek és helikopterek köröztek. A város­ban csütörtökön és pénteken is össze­csaptak az albánok és a rendőrök. A Reuter brit hírügynökség szerint 1981 óta nem voltak ilyen heves utcai tünteté­sek Koszovóban. BAGDAD - Szovjet Közel-Kelet- szakértőt fogadott szombaton Tárik Aziz iraki külügyminiszter. Vlagyimir Poljakov- val, a szovjet külügyminisztérium közel­keleti osztályának vezetőjével az elakadt iraki-iráni béketárgyalásokról és Afga­nisztánról folytatott eszmecserét. ADDIS-ABEBA - Horváth István bel­ügyminiszter és Aklilu Afavork miniszter, az Etióp Külgazdasági Kapcsolatok Álla­mi Bizottsága Irodájának vezetője, mint a magyar-etióp gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi vegyes bizottság társelnökei Addis-Abe- bában március 23-án aláírták a vegyes bizottság 3. ülésének jegyzőkönyvét. A tárgyalófelek értékelték a legutóbbi ülés­szak óta eltelt két év együttműködését, az árucsereforgalmat, és meghatározták azokat a területeket, amelyeken a köl­csönös vállalati érdekeltség alapján a kapcsolatok továbbfejlődhetnek. LONDON - Az amerikai hírszerzés szerint egy szélsőséges palesztin szer­vezet tagjai követték el decemberben a Pan Am társaság repülőgépe elleni po­kolgépes merényletet. A Londonban megjelenő The Sunday Times közlése szerint a terroristák iráni radikálisok megbízására, tíz millió dollár fejében kö­vették el az összesen 270 emberéletet követelő merényletet. A lap meg nem ne­vezett washingtoni forrásra hivatkozva közölte: az amerikai hírszerzés azonosí­totta és kinyomozta a tartózkodási helyét azoknak a személyeknek, akik a Népi Front Palesztina Felszabadításáért - Fő­parancsnokság (PFLP-GC) nevű szerve­zet részéről iráni megbízásra elhelyezték a pokolgépet az óriásgépen. Az iráni megbízók ezzel a merénylettel akartak bosszút állni azért, amiért az amerikai ha­ditengerészet tavaly nyáron az Arab­öböl felett lelőtt egy iráni utasszállító gépet, s ezzel 290 ember halálát okozta. LOUISVILLE - Pénteken kibújtak a kiscsibék azokból a tojásokból, amelyek a Discovery űrrepülőgépen megjárták a kozmoszt. A március 13-án felbocsátott Discovery fedélzetén, egy különleges keltetőben, 32 tyúktojás ötnapos űruta­zást tett, 79-szer kerülte meg a Földet. A John Dellinger nevű, Kentucky illetősé­gű egyetemi hallgató által kigondolt kí­sérletnek az a célja, hogy megvizsgálják miként fejlődnek az embriók az űrbéli vi­szonyok között. A kozmoszt megjárt tojá­sok felét a visszatérés után felnyitották és vizsgálják, hogy miként fejlődtek az emb­riók izmai, szövetei és belső szervei, s mi­ben különböznek a Földön maradt, ugyancsak keltetőben lévő tojásoktól. A másik tizenhat tojásból kikeltették a kis- csibéket és egészen tyúkkorukig figye­lemmel kísérik fejlődésüket. Szovjet választások - példátlan politikai pezsgés közepette (Folytatás az 1. oldalról.) Az igazi aktivitás azonban a választás napját megelőző politikai vitákon, a jelölt­állító gyűléseken - mondhatni a válasz­tási kampány során - volt tapasztalható, s ez volt - mint újságíróknak nyilatkozva Mihail Gorbacsov is beszélt róla - az új választói törvény megalkotóinak legfőbb célja. A sosem látott választási kampány va­lóban felrázta az évtizedek apátiájába süllyedt emberek java részét, sőt olykor­olykor az utcára is kivitte őket. A kisebb- nagyobb tömegek hol valaki ellen, hol valami mellett tüntettek. A szovjet tudo­mányos akadémia épülete mellett feb­ruárban az ellen tüntettek, hogy nem ke­rült be a tudományos világ által közvetle­nül megválasztható népi küldöttek közé több olyan személyiség, akinek neve az emberek tudatában összefonódott a többség által áhított reformokkal, az em­beri szabadság kiteljesedésével. Közé­jük tartozik Andrej Szaharov fizikus, em­beri jogi aktivista vagy Roald Szaggyejev űrkutató, Tatjana Zaszlavszkaja, a világ­szerte ismert szociológus. Moszkva legtöbb utcai megmozdulása Borisz Jelcin melletti kiállás volt. Az utca embere Jelcinben olyan politikust lát, aki garanciát jelent szemükben a bürokrá­cia, a kiváltságok ellen, az átalakítás to­vábbviteléért folyó harcban. Az ellent­mondásos személyiségről, Jelcinről a választási kampány utolsó napjaiban a sajtóban is fellángolt a vita, jelezvén:. többről van szó, semmint egy képviselői mandátumról. Bár a választások első részeredmé­nyeit lapzárta utánra ígérik (a hivatalos, országos végeredményeket április 5-ig kell közzétenni), fővárosszerte híre van, hogy Jelcin elsöprő többséggel lett a Népképviseleti Kongresszus küldötte. Az utcán járva, a tévé képernyője előtt ülve látható volt, hogy mind Moszkvában, mind az ország legtávolabbi vidékein igazi ünnepként köszöntötték az embe­rek március 26-át. A Moszkovszkije No- vosztyi legutóbbi száma választási felhí­vásban szólította fel az embereket az át­gondolt, felelős döntésre, hiszen - minta lap írta - először (!) kaptak igazi lehető­séget arra, hogy az általuk legalkalma­sabb embert delegálják a törvényhozás­ba. Hétfőn - a szokásoktól eltérően - minden központi lap megjelent, s részle­tesen foglalkozott a választásokkal. A Komszomolszkaja Pravda vezércikké­ben a Plehanov nevét viselő közgazdasá­gi szakegyetem rektora arról írt, hogy bármilyen fontos is a politikai reform fo­lyamatában az új törvényhozás megvá­lasztása, továbbra is a gazdasági reform sikerén áll - vagy bukik - az átalakítás egészének sorsa. Ebből a szempontból tekintve a vasárnapi választásokra, azok politikai eredményét majd akkor lehet felmérni, ha kiderül, képesek-e az új kép­viselők megfelelő döntésekkel, határoza­tokkal elősegíteni a gazdaság régóta áhított eredményeit. Ezzel lehet csak tar­tósan megalapozni a társadalmi élet egyéb területein a peresztrojka sikerét, csak így érhető el, hogy az emberek ne csupán új jelszavakat lássanak-hallja- nak ki az átalakítás politikájából, hanem mindennapi életük jobbra fordulásával nyerjék meg bizalmukat és tevőleges tá­mogatásukat a politika céljai. SZÁNTÓ ANDRAS (Moszkva) Mozgásban Afrika déli része Namíbiáról, Angoláról és Mozambikról mostanában az átla­gosnál is több szó esett Lisszabonban. Érthető a portugál társa­dalom rendkívüli érzékenysége a fekete kontinens történései iránt, hiszen a másfél-két évtizeddel ezelőtt széthullott gyarmat- birodalom ebben az ibériai országban is új történelem kezdetét jelentette. Namíbia kérdéseivel nemzetközi tanácskozáson fog­lalkoztak Lisszabonban. Nem hangzottéi korszakos jelentősé­gű állásfoglalás, lévén, hogy Sam Nujoma, a SWAPO elnöke itt is azt mondta el amit a megelőző napokban már európai főváro­sokban: demokratikus átalakulást óhajtanak és ezt veszélyez­teti a Dél-Afrikai köztársaság kormánya. A portugál kormányzat Nujomát a legnagyobb megbecsülésnek örvendő vendégnek kijáró fogadtatásban részesítette. Hangsúlyozottan esett szó ar­ról, hogy az ENSZ zászlaja alatt összeállított nemzetközi rend- fenntartó osztagban - amelynek magyar résztvevői is vannak - ott lesznek Portugália képviselői is. A Namibia politikai támogatására egybehívott találkozón megjelent Franca Van Dunem, angolai igazságügy-miniszter, akit Lisszabonban megkülönböztetett érdeklődéssel fogadtak. A politikus ugyanis korábban hazája nagykövete volt a portugál fővárosban és a közelmúltban kulcsszerepet játszott abban a többoldalú tárgyalássorozatban, amely december 22-én New Yorkban nagy fontosságú megállapodás aláírásával ért véget. A miniszter álláspontjának ismertetése előtt érdemes meg­említeni, hogy Portugália és egykori gyarmata, Mozambik viszo­nyában kellemetlen helyzet állott elő. Lisszabon kiutasított az országból egy mozambiki diplomatát, mivel azzal gyanúsítják, hogy részt vett egy - a mozambiki kormányzattal szemben állott szervezet -, a Renamóhoz tartozó személy meggyilkolásában. Az afrikai állam szintén egy diplomata kiutasításával válaszolt és megfigyelők szerint diplomáciai-politikai erőfeszítések lesznek szükségesek mindkét részről a rendezett viszony helyreállítá­sához. Van Dunem lisszaboni megnyilatkozásainak homlokterében az angolai belső megbékélés elérésével összefüggő kérdések állottak. A politikus újságírók kérdésére részletesen kifejtette, hogy a kormánya által meghirdetett amnesztia feltételek nélkül vonatkozik az UNITA nevű fegyveres mozgalom tagjaira és egyéb szervezetek résztvevőire, mindazokra, akik egy eszten­dőn belül hajlandók kinyilvánítani a társadalomba való beillesz­kedési szándékukat. Hozzáfűzte: amennyiben ez a határidő nem lenne elegendő, Angola kormánya megtalálja a módját a határidő meghosszabbításának. Külön foglalkozott az angolai igazságügy-miniszter Jonas Sawimbi személyével. Elmondta, hogy az UNIT A vezetőjére nem vonatkoztatható az általános amnesztia. Megfogalmazása sze­rint azért kell külön minősíteni Sawimbi ténykedését, mert együttműködik a dél-afrikai rezsimmel, korábban szövetkezett a portugál titkosszolgálattal és a gyarmatosító hadsereggel. Vagyis különleges bánásmódra van szükség ahhoz, hogy ő is meglelhesse helyét Angola társadalmában. A miniszter hang­súlyozta: kizárt mindenféle alkudozás lehetősége az UNITA és a törvényes angolai kormány között. E szavai egyben választ je­lentettek Sawimbi ama indítványára, hogy a tűzszünet létrejötte után két éven belül alakuljon nemzeti egységkormány az ő rész­vételével. Emlékeztette a Lisszabonban dolgozó újságírókat Jó­sé Eduardo dos Santos angolai elnök meghatározására, misze­rint az UNITA külső erők műve, s egyben felhívta a nigériai és csádi konfliktusokból talált „afrikai megoldásokra” a figyelmet. Van Dunem a portugál fővárosban kitért arra is, hogy a béke ko­rántsem megvalósított tény még Délnyugat-Afrikában. MERUK JÓZSEF (Lisszabon) „Homérosz pedig török volt..” Az adósságok leírása Latin-amerikai ország, Venezuela, vagy Mexikó lehet az első, amelyen ki­próbálják az adósságok rendezésére vo­natkozó új amerikai javaslatokat - ismer­tették a hírügynökségek az amerikai pénzügyminisztérium bejelentését. He­tek óta szenzációként számol be a gaz­dasági sajtó az úgynevezett Brady-terv- vel kapcsolatos újabb fejleményekről, a tervről, amely szerint a bankok egysze­rűen leírnák az adós országok tartozá­sainak egy részét. Chile, amely jól szer­vezte meg a gazdaságát, nem jön a ked­vezményezett nemzetek közt számítás­ba, de Brazília sem, amely a közelmúlt­ban írt alá a kereskedelmi bankokkal hi­telmegállapodást - mondta az egyik amerikai pénzügyi vezető. Venezuela vi­szont igen, ő az első számú jelölt - a fejle­mények ugyanis itt éleződtek ki az elmúlt hetekben a leginkább. A gazdasági szi­gor következményeként ezrével mentek az emberek Caracasban az utcára és a „kenyérlázadás” tiltakozói közül több százan vesztették életüket. Már az országok felsorolásából is ér­zékelhető, miért érdemelte ki az új ameri­kai pénzügyminiszter nevét viselő adós­ságrendezési terv a megkülönböztetett figyelmet és a „korszakos, újszerű” mi­nősítést. Az eddigi gyakorlattal szakítva, a legélesebb politikai és társadalmi ba­jokkal szembesülő ország hitelgondjait szeretnék elsősorban orvosolni és nem azokét, akik úgy-ahogy sikerrel szanál­ták a nemzetgazdaságot. A fő válsággóc Latin-Amerika, amely a harmadik világ összes, 1200 milliárd dollárra rúgó adós­ságából 400 milliárd dollárnyi terhet vi­sel. Az új elképzelés révén ezt az össze­get mintegy 20 százalékkal - vagyis 80 milliárddal lehetne csökkenteni, persze csak akkor, ha a nemzetközi pénzügyi élet valamennyi résztvevője támogatja a javaslatokban foglaltakat. Ha a kereske­delmi bankok hajlandók arra, hogy egyes esetekben a tőketartozások 30-60 százalékát engedjék el, és mond­janak le a következő három évben ese­dékes kamattörlesztések - 102 milliárd dollár - 20 százalékáról is. Helyettük a Világbank és a Nemzetközi Valutalap lenne az, amely szavatolná a bankoknak a kamatok visszafizetését. Ez az első olyan megoldási javaslat, amelyben az amerikai kormányzat egyál­talán megemlíti az adósságok csökken­tésének lehetőségét is. A korábbi wa­shingtoni vezetés programjában, az úgy­nevezett Baker-tervben az adósságelen­gedésről, leírásról szó sem lehetett.- Érthető, hogy valamennyi „közepe­sen fejlett és jelentős tartozással" rendel­kező ország kapva kapna az alkalmon és szívesen élne a könnyebb fizetési le­hetőséggel. Erre azonban nincs reális esélyük a közeljövőben. Egyrészt, mert a terv kivitelezéséhez bonyolult pénzügyi technikai problémákat kellene megolda­ni, másrészt pedig azért, mert a Brady-fé- le elképzelések ütköznek az adósság ke­letkezésének és törlesztésének gazda­sági logikájával - vallja több vezető pénz­ügyi szakértő. A „kieső" tartozásokat valakinek ki kell fizetni, márpedig egyetlen nemzetközi jDénzügyi szervezet sincs jelenleg olyan helyzetben, hogy pótlólagos tőkével áll­jon a bankok rendelkezésére. A Nemzet­közi Valutaalapnak fel kellene emelnie a hitelezései alapját képező kvóták ösz- szegét, hogy maga léphessen kölcsön­zőként a bankok és az adós országok közé. Ez új feladatot jelentene, miközben ahhoz is állítólag 50 százalékkal kellene emelni a nemzetközi pénzügyi szerveze­tek tőkealapját, hogy hagyományos fel­adatukkal meg tudjanak birkózni, neve­zetesen hitelekkel tudják támogatni a vi­lág országaibanzajló gazdasági talpraál- lási programokat. A Nemzetközi Valuta­alap tavaszi értekezletén minden bizony­nyal felvetődik a kvótaemelés kérdése és az sincs kizárva, hogy Japán nagyobb szerepvállalásával még az idén kipróbál­ják egy-egy mintaországon „az adósság­elengedés” módszerét. De ennek ellené­re hiba lenne irreális elképzeléseket fűz­ni a javaslathoz, amely semmi esetre sem tekinthető „mágikus elixírnek” - ahogyan ezt Paul Volcker az amerikai központi bankrendszer volt vezetője mondta. Ha ma valamelyik ország tárgyalni kezd az adósságok átütemezéséről a hi­telező bankokkal, akkor az iránta meg­mutatkozó bizalom azonnali megingásá­val kell számolnia. Nemhogy újabb hite­leket nem tudna szerezni, de még azzal is rontaná talpraállási esélyeit, hogy töme­gesen menekülne tőle a külföldi tőke és az adott ország még a korábbinál is rosszabb besorolást kapna a nemzetközi megbízhatósági listán. Az adósságok le­írása tehát nem válhat a válság orvoslá­sának meghatározó módszerévé. Ezt ve­zető pénzügyi szakértők is hangsúlyoz­zák, kiemelve azt, hogy az adós országok gondját végső soron csak azok az erőfe­szítések oldhatják meg, amelyek a gaz­daságok belső átalakítására és a haté­konyság javítására irányulnak. Ezt vallja a Nemzetközi Valutaalap vezetője is, aki a venezuelai eseményekre utalt megjegy­zésében. Mint mondta: „a kormányok nem késlekedhetnek a gazdasági re­formintézkedésekkel, ha elejét akarják venni a feszültségnek és hatástalanítani akarják az időzített társadalmi bombát”. MARTON JÁNOS „Bár nem vagyok történész, a könyv, amelyet írtam, végül is a történelemről szól” - Írja Törökország és Európa című, franciául mostanában megjelent köny­ve utószavában Turgut Özal török mi­niszterelnök. Özal nem történész... s ez­zel Athénban és Szófiában mélységesen egyetértenek - de azt már mindkét fővá­rosban kétségbe vonják, hogy Özalnak a maga nemében érdekes könyve a törté­nelemről szólna egyáltalán. A török kormányfő művének a görög parlamentben a minap elhangzott inter­pelláció csinálta az első komoly nemzet­közi „propagandát”. Az ellenzéki új de­mokrácia pártja egyik képviselője „gö­rögellenesnek és a történelem meghami­sítására tett kísérletnek” minősítette a könyvet, a kormánytól pedig erélyes tilta­kozást követelt. A felháborodás mellett enyhén szólva mosolyt fakasztott a műkedvelő törté­nésznek felcsapott vezető török politikus némely „hipotézise”. Szerinte ugyanis a törökök valójában a mitológiából ismert Hektor trójai vezér és felesége, Andro- makhé leszármazottai. Homérosz pedig szintén török volt és valójában Omarnak hívták..., a mükénéi királynak, a Trója el­len vonult görög hadak vezérének igazi neve nem Agamemnón, hanem Memnón aga... az egész trójai háború pedig egy igazán nagyszerű „török hőskölte­mény”... Özal könyvének mindazonáltal nem az összes „történelmi” megállapítása ilyen mulatságos, és a fentieken sem tudott mindenki önfeledten kacagni az athéni parlamentben - tekintettel a szerző által betöltött politikai szerepre. A török miniszterelnök alaptalannak minősíti például azt a vádat, hogy a szul­táni birodalomban kegyetlenül vérbefoj­tották volna a keresztény népek szabad­ságmozgalmait. Szerinte ez félrevezetés, amelynek célja Törökország hitelének rontása. Erre már a bolgár sajtó is „fel­kapta a fejét”. Különben is - fejtegeti szenvtelenül Özal - a keresztények olyan „bandákban és titkos társaságokban” működtek, amelyek nyugodtan tekinthetők a mai terrorista, csoportok előfutárainak. Ugyanis - hangzik a megállapítás - „e bandák” célja a török hatóságok fegyve­res fellépésének kiprovokálása volt, hogy aztán a világközvélemény „rossz­nak” lássa a törököket. Még ennél kacifántosabb megállapí­tás is található a Törökország és Európa című könyvben. Például az, hogy a jani- csárság „demokratikus” intézménye olyan forma volt, amely által a nem mu­zulmán közösségek lehetőséget nyertek nemcsak az oszmán birodalom védel­mében, de annak irányításában való részvételre is. Éppen ezért - írja Özal - nemcsak hogy nem erőszakkal fog- dosták janicsárnak a keresztény fiúkat, hanem éppen ellenkezőleg történt: a ke­resztény családok gyakorta lefizették a hatóságokat, hogy fiuk bekerüljön ebbe az „elit társaságba”, ahol már biztosított volt számukra a karrier. (A könyv Ma­gyarországon is érdeklődésre számít­hat.) A szófiai sajtó nem száll vitába ezek­kel a megállapításokkal - elegendőnek tartja közreadásukat -, és arra sem kell számítani, hogy a bolgár parlament ápri­lisban esedékes ülésszakán interpellá­ció hangzik el az ügyben. Aminthogy az athéninak is: a másfél éve javulásnak in­dult görög-török viszony - úgy tűnik - új­ra lehűlőben van, s Özal történészkedési próbálkozásainál komolyabb okok miatt. NAGY KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents