Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

1989. március 25. 4 NÉPÚJSÁG Reform, idegenforgalom, Prága Drezda és építője Csehszlovákiában, mely a 39 nemzet­közileg is elismert idegenforgalmi látvá­nyosságból a tengeren kívül mindegyik­kel rendelkezik, a külföldi idegenforgal­mat, mint exportágazatot csupán most kezdik értékelni. Az idegenforgalom a szocialista országokba irányuló export­ból 4,4 százalékkal, a nem szocialista ex­portból 2,2 százalékkal részesedik. Ez pedig kevés! A népgazdaság átalakítása ezt a terü­letet sem kerülte el és így itt is megtört a jég. A külföldi turisták érdeklődése Csehszlovákia, elsősorban a főváros iránt, nem kerülte el az idegenforgal­mi iparban nagy nemzetközi tapasztala­tokkal rendelkező társaságok figyelmét. Nyugati cégekkel megalakították az első közös vállalatokat is, melyektől a beuta­zóturizmus fellendülését várják. A máris érzékelhető változások jegye­ként például 1988-ban Prágában meg­nyitották az új Fórum Szállodát. Aláírták a szerződést az első közös vállalat alapítá­sáról a CSEDOK utazási iroda és az osztrák WARIMPEX cég között. A BAL­NEA utazási iroda is, mely Csehország fürdőibe szervez utakat, ugyanezzel az osztrák céggel alapította meg a BALNEX közös vállalatot. Ennek feladata lesz a nyugat-csehországi fürdővárosok, első­sorban Karlovy Vary fokozatos re­konstrukciója és modernizálása, hiszen a város nevezetességeivel a világ élvona­lába való visszatérésre számít. Más- Igaz-e, hogy a Kombinát olyan gon­dosan titkolt tevékenységet folytat, mely­nek eredményeképpen Csernobil eltűn­het a lakott települések közül?- Teljes felelősséggel kijelenthetem: senki nem tervezett olyan titkos akciókat, amelyek ennek az ősi városnak a pusz­tulását okozhatnák. Területén a párt- és tanácsi szervek tudomása nélkül semmi­féle munka nem folyik. Igaz, hogy 12 da­rab 1895-1961 között épült épületet le­bontottunk. A csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa következmé­nyeinek felszámolásával foglalkozó kor­mánybizottság és az Ukrán SZSZK rend­. kívüli kormánybizottsága úgy döntött, hogy Csernobilban le kell bontani az ál­lampolgárok magántulajdonát képező rossz állagú épületeket. A tulajdonosok­nak az épületekért kártérítést fizettek. A kijevi területi végrehajtó bizottság hatá­rozata alapján a város 2278 magántulaj­donú épülete közül 42-t kell lebontani. Kiválasztásuk során figyelembe vették a radioaktív szennyezettségüket, köz­egészségügyi és tűzveszélyességi álla­potukat, valamint több más elvi mutatót. Amennyiben ugyanis például a városban tűz ütne ki, a füst széthordaná a radioak­tív szennyezést. A város lerombolásától tehát nem kell tartani, a tények mást bizo­nyítanak. Az 1986-os csernobili kataszt­rófa után T50 hektár területet sugármen- tesitettek, 150 ezer köbméter fertőzött ra­dioaktív talajt hordtak el, 16 kilométer út­testet és gyalogjárdát aszfaltoztak és be­tonoztak le. Sugármentesítették Cserno­bil főutcáit, több lakóházat és középüle­egyéb vállalkozások eredményeképpen Prága 1992-ig mintegy 3500 szállodai hellyel gazdagszik majd. De nem csupán a szálláshelyek szá­mának növeléséről van szó. A vendéglá­tás is, melynek Csehszlovákiában sok­éves hagyományai vannak, szolgáltatá­sai színvonalának növelésére törekszik. Növelik az éttermek, kávéházak és boro­zók nyitva tartási idejét, szaporodnak a gyorsfalatozók. De nem maradnak le a többi szolgáltatások sem. Ezek közé tar­tozik a csehszlovák vízumok gyors ki­adása a kijelölt határátkelőhelyeken, a tranzitvízumok 24 helyett 48 órára törté­nő kiadása, vagy a vámkezelés gyorsí­tása. A gazdasági reform hatására a csehszlovák utazási irodák sokkal érde­keltebbek lesznek a devizabevételek­ben. Ennek egyharmadát saját szükség­leteik fedezésére tarthatják meg. Minél nagyobb lesz ez az arány, annál na­gyobb tér nyílik saját vállalkozásaikra. Az átalakítás fokozatosan eléri a kereske­delmi hálózatot is. Nem csupán az üzle­tek berendezése és külseje változik, ha­nem a turistaközpontokban struktúrájuk is úgy, hogy jobban megfeleljen a látoga­tók igényeinek. Ma már biztos, hogy 1989-ben Csehszlovákiában a külföldi látogatók számára biztosított feltételek érezhetően jobbak lesznek, mint tavaly. LADISLAV DRAGULA (Orbis - MTI-Press) tét, mezőgazdasági technikai bázisokat, több termelőüzemet, a piacot, a kultúr- otthont és a filmszínházat. A város továb­bi életének biztosítása érdekében kijaví­tották és felújították a távfűtőhálózatot, a csatornarendszert, a vízvezetékeket, a villamosenergia-szolgáltató és a telefon- hálózatot. Hangsúlyoznom kell, hogy a kommunális létesítmények jelentős ré­szét nemcsak helyreállították, hanem fel is újították. A fokozott mértékű radioaktív sugárzás nehéz feltételei között minden lehetségesét megtesznek azért, hogy a város minél előbb továbbfolytassa meg­szokott életét.- Csernobilban jelenleg a Kombinát személyzete és néhány alvállalkozó szer­vezetmunkatársai vannak, akik időről idő­re váltják egymást. Szóba jöhet-e a lakos­ság visszatelepítése?- Ha az emberek azonnali visszatéré­sére gondol, erre egyértelműen nemmel kell válaszolnom. Ha visszatelepítésről elvben beszélünk, ma még nem vagyunk készek arra, hogy e kérdésre válaszol­hassunk. Csernobilban a sugármentesítés elle­nére vannak olyan helyek, ahol a sugár­zás erőssége tfz-tizenötször nagyobb, mint a megengedett. Ezenkívül nem tud­juk, milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre a plutónium, cézium, stron- cium és más elemek hosszú felezési ide­jű radionuklidja, mely a levegővel és az ételekkel juthat az emberek szervezeté­be. Ezenkívül az utóbbi időben a cserno­bili atomerőmű környékén növekedett a radionuklidok természetes körzetben Háromszázhuszonhat éve született Matthaus Daniel Pöppelmann, az európai barokk építőművészet egyik legkiválóbb képviselője, a világhírű Zwinger, a cso­dálatos pillnitzi és moritzburgi kastély építésze. Ezeket a gyönyörű palotákat a televízióban a közelmúltban bemutatott „Szászok fénye, poroszok dicsősége” cí­mű sorozatban is megcsodálhattuk. Pöppelmann öt évtizeden keresztül munkálkodott a szász főváros páratlanul szép arculatának alakításán. Kastélyai, palotái, parkjai, templomai és hidjai a legpazarabb európai rezidenciák egyi­kévé változtatták Drezdát. A legtöbb épü­let 1710 és 1755 között, Erős Ágost, illet­ve fia, II. Frigyes Ágost uralkodása alatt keletkezett. Pöppelmann a vesztfáliai Herdorfból érkezett tizennyolc éves korában Drez­dába. Sokáig hivatalnokként dolgozott, ám később egyre magasabbra emelke­dett a ranglétrán, ötvenhat éves korában végül országos főépítésszé nevezték ki. Kezdetben utak, gátak, hidak építésével, vízvezetékek lefektetésével, építési ren­deletek kidolgozásával foglalkozott. Kénytelen volt a legszigorúbb takarékos­ság jegyében végezni munkáját, mivel Erős Ágost - a magasba szárnyaló tervek ellenére - állandóan pénzzavarral küsz­ködött. A Zwinger építésének nyolcadik évében, 1719 végén például, mikora mű­vészek, a kézművesek és a fuvarosok egy része még mindig hiába várt megér­demelt fizetésére, Pöppelmann közben­járt az érdekükben; megírta az udvar­nak: „... ezek az emberek most már sze­észlelt aktivitása. Az e helyen termesztett növényeket és az itt tenyésztett állatok húsát még hosszú időn keresztül nem szabad emberi táplálkozásra használni. Ilyen körülmények között hogyan is beszélhetnénk az emberek visszatelepí­téséről? Ez ugyanis azt jelenti, hogy az emberek magukkal hozzák a gyerekei­ket, kertészkedni kezdenek, gombát gyűjtenek. Ez pedig tilos. A csernobili atomerőmű környezete veszélyes az em­berek egészségére. Csak előzetesen fel­készített, a különleges körülmények kö­zött dolgozni tudó emberek-jöhetnek ide.- De hisz nem titok, hogy sokan vissza­költöztek a 30 km-es zónában lévő há­zaikba, növényeket termesztenek, állato­kat nevelnek. Ezekről mit tud?- A zónában lévő falvakban jelenleg mintegy ezer személy él. Többségük olyan idős ember, aki önkényesen tért vissza házába. Figyelmen kívül hagyják a radioaktív sugárzás veszélyét, nem tö­rődnek saját magukkal, gyermekeik és unokáik egészségével. Az elmúlt nyáron például e falvakban különböző időkben, mintegy 60 gyermek tartózkodott.- Milyen körülmények között élnek ezek az emberek?- A sugárzásmérések adatai szerint Upacsicsi faluban 103 önkéntes vissza­költöző van, a mindennapi használati tár­gyak és a ruha radioaktív szennyezettsé­ge a megengedettnek két-háromszoro- sa. Hozzá kell tennem, hogy Upacsicsi, II- jinci és Kupovatoje falvakban a kutakban lévő víz szennyezettsége jóval maga­sabb, mint amit a közegészségügyi nor­mák megengednek. Amennyiben e terü­leteket sugármentesítik is, másodlago­san még mindig szennyeződhetnek ra­dioaktivitással. Megengedett-e, hogy emberek élje­nek a 30 km-es zónában és gazdasági tevékenységet is folytassanak? A múlt év októberében Csernobilban megvitattuk e kérdéseket. A tanácskozáson részt vevő retnék megkapni keményen megszolgált bérüket, hogy ne fagyjanak meg, ne kop­jon fel az álluk. Sok szegény van közöt­tük, akik ebben a drágaságban egy hétig sem nélkülözhetik a fizetségüket.” Az együttérzés és az igazságérzet mel­lett a mesternek még sok más dicséretes jellemvonása volt - állították kortársai. Tetterős, nagyvonalú, sokoldalúan tehet­séges ember hírében állott. Az autodidakta Pöppelmann-nak szüksége is volt e tulaj­donságokra, hiszen szakmai tudását tan­könyvekből merítette, valamint abból, amit tanulmányútjain látott, tapasztalt, például Rómában, Párizsban és Varsóban. Amikor Drezda a második világháború végén hamuvá és porrá változott, úgy tűnt, örökre elveszett mindaz, amivel a zseniális építész hozzájárult a város mű­vészi arculatának megformálásához. A szovjet katonai közigazgatási szervek azonban még 1945 tavaszán elhatároz­ták a drezdai múzeumok, közöttük a Zwinger helyreállítását. Az elkövetkező évtizedekben sor kerülhetett a többi, Pöppelmann által tervezett, különösen értékes épület rekonstrukciójára is. Ek­kor épült újjá a Japanische Palais (Japán palota), a Dreikönigkirche (Háromkirá­lyok temploma), a St. Matthauskirche (Szent Máté-templom) és a Bellevue Ho­tel középső szárnya. Időközben megkez­dődött a Schloss (királyi kastély) újjáépí­tése is. A helyreállított falak közé vissza­költözik majd a szász uralkodók híres kincstára, a Grünes Gewölbe (Zöld bol­tozat), amelyet annak idején szintén Pöp­pelmann tervei szerint alakítottak ki. szakemberek véleménye szerint nem célszerű az emberek visszatelepítése a 30 km-es zónába. Az önhatalmú vissza­térőket ki kell ismét telepíteni. A cserno­bili atomerőmű környékén semmilyen te­vékenységet nem szabad folytatni, a tu­dományos kutatói és kísérleti gazdasági munkákon kívül. A tudomány azt bizonyí­totta, hogy e helyen még hosszú ideig nem lehet élni.- Miért nem próbálják meg e területet mélyszántással megmunkálni és így a to­vábbi mezőgazdasági tevékenységre al­kalmassá tenni?- Először is azért, mert szántáskor el­kerülhetetlen, hogy por keletkezzék, ami másodlagosan fertőzhetné a már sugár­mentesített területeket. Anélkül, hogy technológiai részletekbe bocsátkoznék, el kell mondanom, hogy ez a módszer csak az emberi településektől távol eső területeken alkalmazható. Másodszor, a talaj bármilyen technológiával történő megmunkálása a sugárhelyzet rosszab­bodását vonja maga után: a föld szennye­zett rétegei a felszínre kerülnek, a talajban aktivizálódnak a biokémiai folyamatok.- A társadalomnak, a tömegtájékozta­tási eszközöknek időben tudomást kell szerezniük a csernobili katasztrófa követ­kezményeinek elhárításáért folyó munkák menetéről. Milyen feltételeket teremtettek ehhez?- Az újságíróknak, íróknak, filmeseknek lehetővé tesszük, hogy felkeressék a 30 km-es zónát, és meggyőződjenek arról, milyen munkák folynak ott. E terület nyitva áll külföldi vendégeink előtt is: eddig 46 or­szág 467 külföldi tudósítója fordult meg itt. Néhány szót szeretnék szólni a sajtó­ban megjelenő cikkekről. Megjelent egy brosúra Csernobil ma és holnap címmel, melyet a Kombinát munkatársai állítottak össze. Szakembereink a Váltóműszak cí­mű lapban adnak tájékoztatást a baleset körülményeinek felszámolásával össze­függő kérdésekről. Ezenkívül az 5-28- 05-ös számon a Kombinát nyújt operatív információt. Ezt sokan igénybe veszik. Alekszandr Karaszjuk és Sztanyiszlav Sztroickij (APN) Róma - örök?. Az örök város, amely túlélte a Római Birodalom bukását, az idegenek táma­dásait és fosztogatásait, most tehetetle­nül küszködik a 20. század ostromával. A mai Rómát és omladozó műemlékeit nemcsak a rettenetes légszennyezés, a pokoli zajártalom és a közlekedési csőd átkai sújtják, hanem a határozatlanság és az egymással vetélkedő érdekcsoportok összeütközései is. Tavaly egy torinói történész heves ki­rohanást intézett a korrupt, vulgáris és erőszakos város ellen, amely - szerinte - méltatlan arra, hogy Itália fővárosa le­gyen. A rómaiak felháborodottan tilta­koztak, de még az örök város örök bará­tai közül is sokan úgy vélik, hogy a kor­mányhivatalokat el kellene költöztetni a történelmi városközpontból. Felvetődött, hogy Róma keleti peremén építsenek fel egy kormányzati és üzleti központot, de e tervek kidolgozása még a jövő zenéje - a megvalósításról nem is beszélve. „Róma nem főváros, hanem műremek. Műkincseknek pedig nem szabadna fő­városoknak lenniük” - mondja Gore Vi­dal, az ismert amerikai író, a város régi rajongója. „Műkincsként" Róma továbbra is a vi­lág egyik legnépszerűbb városa, hiszen mindenki megtalálhatja itt, amit keres. A tudósok mellett a turistákat is mágnes­ként vonzza a múzeumokban felhalmo­zott rengeteg kincs, a csodálatos temp­lomok és paloták sokasága, az évezre­des történelmi emlékek tömege. A hívők a katolikus egyház központjába zarán­dokolnak, az ínyencek pedig a finom fa­latokat és a jó borokat keresik az ódon , házakban megbúvó trattoriákban. A helybeliek nem mindig rajonganak az idegenek áradatáért, és más szemmel nézik a helyzetet, mint a látogatók, de az örök város szerelmesei persze közülük sem hiányoznak. „Róma az, amivé az ola­szok teszik, olyan, amilyennek az olaszok akarják - véli Alberto Moravia, a világhírű regényíró. - Róma Itália keresztmetszete. Róma mindig düledezett, de mindig túl­áradt benne a nyüzsgő élet.” A rómaiak már régóta panaszkodnak arra, hogy miközben Itália a világ ötödik. ipari hatalmává fejlődött, az ő városuk­ban egyre romlanak a viszonyok. Mind­azonáltal Luigi Firpo torinói történész és parlamenti képviselő kirohanására volt szükség ahhoz, hogy a főváros ügye az ország érdeklődésének a középpont­jába kerüljön. Luigi Firpo vezetésével tor- pedózták meg a képviselőházban annak a javaslatnak az elfogadását, hogy fordít­sanak 200 milliárd Urát (156 millió dollár) a római műemlékek megmentésére. „Róma pusztul. Belefullad a kipufogó­gázokba. Felesleges nagyobb restaurá­lásokba fogni. Okosabb lenne más fővá­rost választani” - indokolta állásfoglalá­sát a honatya az Epoca magazin hasáb­jain. Hozzáfűzte: „A rómaiaknál nincse­nek arrogánsabb, erőszakosabb embe­rek. Vulgárisak, és mindenekfelett rom­lottak..." Elképzelhető, hogy az örök vá­ros őszinte hívei körében milyen felzúdu­lást keltett ez az „érvelés” - pedig van benne némi igazság. A modern nagyvá­rosok korántsem mondhatók a korrekt­ség, a jómodor iskoláinak. A közszolgái- * tatások romlásával, a zsúfoltság fokozó­dásával Rómában is fogy az emberek tü­relme. Az egyre nagyobb tülekedés kö­zepette a hevesvérű olaszok még többet veszekednek, mint azelőtt. Róma bajait a közlekedés rémálma szemlélteti a leghívebben. Ezt az ellensé­get már Julius Caesar is megpróbálta, de nem tudta legyőzni: i. e. 45-ben ki akarta tiltani a városközpontból a kocsikat és a szekereket. Pedig akkor még lovak von­tatták a járműveket. Napjainkban 1,8 mil­lió autó és 200 ezer motorkerékpár vagy robogó küzd az előbbre jutásért a kes­keny kis utcákon. A városban csak ' egyetlen parkológarázs működik, vára­kozásra kijelölt helyek nincsenek, így az­tán negyedmillió autó a tilosban parkol, leginkább a járdán. A motorzúgás, tülkö­lés, szirénázás fülrepesztő hangzavara eléri a 76,4 decibeles - az egészségre ártalmas szintnél 11 decibellel maga­sabb - átlagot. Ráadásul a kocsik csak 10 kilométeres átlagsebességgel ara­szolnak előre. Egész nap csúcsforgalom van, mert az olaszok hazajárnak ebédel­ni, majd a szieszta után visszahajtanak munkahelyükre. Munkanapokon reggel és délután a magánautókat nem engedik be a belvárosba, de a sok különleges be­hajtási engedély miatt a zsúfoltság nem csökkent, a környező városnegyedek­ben pedig jóval nagyobb lett. Nem járnak jobban azok sem, akik a tömegközlekedést választják. A túlzsúfolt buszokon a lökdösődő, kiabáló utasok között zsebtolvajok aratnak. A két vona­lon közlekedő metró hálózatát nem lehet kibővíteni, a föld alatt rejtőző régészeti kincsek miatt. Ezért közlekedik saját ko­csiján a rómaiak 63 százaléka. S a nagy benzingőz miatt Róma a legszennyezet­tebb levegőjű európai város lett. Amikor nem parkolóhelyet keresnek, vagy nem a I többi autóst szidják, a rómaiak akkor is számtalan okot találnak a füstölgésre. Elég, ha a rossz telefonokat vagy a több­órás áramkimaradásokat juttatják eszük­be, máris dől belőlük a panasz... A mai Drezda központjában vég­zett negyvenéves újjáépítési munka eredményei jól tük­rözik az óváros épí­tészi alapkoncep­ciójának megőrzé­sére, a fennmaradt műemlék épületek szakszerű, gondos rekonstrukciójára, a régi és az új har­monikus egységé­nek megóvására irányuló törekvése­ket. Pöppelmann műveinek gondozá­sát különösen fon­tos feladatának, kö­telességének tekinti a város. Mi történik Csernobil térségében? A Pravdában „Megmarad-e Csernobil városa?” címmel cikk jelent meg. Ebben bírálják a Kombinát - a csernobili atomerőműhöz tartozó 30 kilométeres zónában fertőtlenítési és helyreállítási munkákat végző termelői egyesülés - munkáját A cikk aggodalmát fejezi ki a hamarosan 800 éves Csernobil város sorsa miatt. Az APN e kérdésekről kérte ki Mihail Szedov, a Kombinát vezérigaz­gatójának véleményét. A moritzburgi vadászkastély, Pöppelmann egy XVI. száza­di vadászlak helyén építette 1723 és 1736 között. Az át­építés utáni formájában máig sértetlenül fennmaradt. Európa építészeti kincstára - Prága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents