Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

1989. március 25. NÉPÚJSÁG 3 Andies Jenő az orvosklubban Nem az eszme, hanem a szocializmuskép van válságban Andics Jenő, az MSZMP KB osztályve­zetője, a szekszárdi orvosklub legutóbbi vendége bebizonyította képzett szocio­lógusi, társadalomtudósi mivoltát, leg­alábbis ez derült ki az általa tartott beve­zető előadásból és a kérdésekre adott válaszaiból. A résztvevők közül - stílsze­rűen - többen érdeklődtek az MSZMP je­lenlegi helyzetével kapcsolatban, felvet­ve egy esetleges pártszakadás lehetősé­gét. Andics Jenő szerint amennyiben ez bekövetkezne, az katasztrófát jelentene az ország számára. Az MSZMP-n kívül - ma még - nem létezik a hagyományos értelemben vett egyedüli kormányalkotó erő, a közelmúltban megalakult pártok nem mindegyike rendelkezik markáns programmal. A változások természete­sen az MSZMP-t sem hagyták érintetle­nül: elképzelhető, hogy a jövőben prog­rampártként lenne célszerű működnie. A meghívott vendég a kibontakozás irányának felvázolásakor a gazdasági élet rendbetételére helyezte a fő hang­súlyt. Példaként Spanyolországot emlí­tette, ahol az 1936-39-es polgárháború alatt közel egymillió ember vesztette éle­tét. Ma mégsem azt kutatják, hogy akkor ki lőtt kire, hanem együtt építik a demok­ratikus Spanyolországot. A múlt bonco­lása semmi esetre sem fordíthatja el te­kintetünket a jövőről - lehetne összefog­lalni szavainak lényegét. Ternák Gábor, az orvosklub vezetőjé­nek az egyik kérdésére, mely szerint a szocializmus egy eszmerendszer válsá­ga lenne-e, Andics Jenő így válaszolt: - A szocializmus mint mozgalom nincs vál­ságban, ám az utóbbi néhány évtizedben kialakított szocializmuskép annál inkább.-szá-gk­Alapszervezeti tájékoztató Az MSZMP agrárpolitikája Megjelent az MSZMP tagságának informálására szánt alapszervezeti tájékoztató idei 8. száma. Témája a pártnak az agrárpolitika megújítására vonatkozó koncepciója. E kérdés­körrel a Központi Bizottság 1989. február 20-21 -i ülésén foglalkozott. A tájékoztató is­merteti Iványi Pál előadói beszédét, a KB-nak az agrárpolitika megújításáróf szóló kon­cepcióját, valamint állásfoglalását. A tájékoztatóban háttérinterjú is olvasható, „A mezőgazdaság jövőjéről” címmel. A tárgykör néhány sarkalatos elemével foglalkozó beszélgetés során Gulyás Pál kérdé­seire Kovács Imre, az MSZMP KB osztályvezetője és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszolt. A muszáj nagy úr A négy összetolt tárgyalóasztalon festői összevisszaságban centik, ceruzák, színes filctollak, ollók, vonalzók és csomagolópa­pírok, a szekszárdi népfront székházában asszonyok, lányok hajolnak az asztal fölé.- Ide húzzál keretet és mérjél ki 17 centimétert - adja ki a parancsot az egyik tétovázónak Horváth Józsefné, amúgy itt mindenkinek csak Panni, a szekszárdi HNF városi bizottsága által szervezett szabó­varró tanfolyam vezetője. - Tizenhatan kezdték a kurzust december elején - mondja - miközben az egyik szerkesztés­ben ügyetlen kéznek segít kiigazítani egy vonalat. - Négyen-öten morzsolódtak le, a többiek szorgalmasan járnak.- Csak most értem meg, miért olyan drága egy fazon, mióta ennyit bajlódok a szabásminták megszerkesztésével - je­lenti ki Gárdonyi Ernőné, aki saját bevallása szerint otthon saját gépén már próbálkozott varrással és akit most a szomszédasszony csalt el erre a tanfolyamra ügyesedni.- Varrtam én eddig is magamnak szok­nyát - mondja -, csak nem ilyen szaksze­rűen. Most blúzt szeretnék készíteni, anya­gom van hozzá.- Csak ne panaszkodjatok a sok munká­ra - inti le őket a tanfolyamvezető, tulajdon­képpen méretes fazont csináltok, itt senki­nek nem jó a konfekció.- Bizony, nekünk ráfizetéses még a var­rás is - bólogat a soványnak cseppet sem mondható Rák Jánosné, aki menyét is hozta magával. - Most egy szoknyát varrók, blúzt azt inkább kötök, mert az sokkal jobban megy. De hálóinget például már varrnom kell, mert most vettem egyet 460 forintértés teljesen zsák formája van - magyaráz­za felháborodva az áraktól. Menye, Rák Zol­tánná egyetért vele kiegészítve azzal, hogy a gyerekholmik még drágábbak.- Két óvodás kislányom van - mondja - most varrtam nekik kertésznadrágot, egész jó lett. így, ha az anyagot kell megvennem, egyharmadából megúszom az egészet. Ott­hon munka után ülök a géphez - meséli a 29 éves könyvkötő szakmával rendelkező fiatalasszony. Annyit még elmond, miköz­ben spirálfüzetében a foglalkozáson szer­kesztett ábrákat és az otthon, házi feladat­ként elkészített modelleket nézzük, hogy eredetileg varrónő szeretett volna lenni, de oda nem vették fel. Most ezt a kínálkozó le­hetőséget gondolkodás rjélkül megragadta és a hétfő este fél 6-8-ig tartó előadások egyikéről sem hiányzott még.- Sajnos én néha kénytelen vagyok előbb elmenni, nincs aki a lányomra vigyáz­zon - mutat Benkö Ildikó olasz szakos tanár a teremben lévő színes tévé előtt üldögélő első osztályos copfos Julcsira. - A varrás­hoz legszükségesebb tudnivalókat itt el le­het sajátítani, cipzárt bevarrni, nadrágot, szoknyát felvarrni, foltozni. Ennyi nekem épp elég, teljesen amatőr és autodidakta hallgatók vagyunk - fűzi még kiegészítés­ként mondanivalójához a többiek nagy de­rültségére. Jó a hangulat, idősek és fiatalok ke­resztnevükön szólítják egymást, úgy tűnik, az eltelt három hónap alatt nemcsak varrni tanultak meg az asszonyok.- Olyan gyorsan múlik itt az idő - mond­ják - alaposan kibeszélgetni még nem is tudtuk magunkat. - Az ismerkedési estet majd az utolsó foglalkozáson tartjuk. F. KOVÁTS ÉVA Békességet az embernek Elégedetlenkedünk, békétlenkedunk, egyre gyakrabban, egyre hangosabban és egyre türelmetlenebbül. Lassan sem­mi se jó, a kicsi, a mindennapi bosszúságok borzolják legjob­ban amúgy is megviselt idegeinket. Már megint becsaptak két forinttal, nem köszönnek vissza, a boltban nem érdemes fi­gyelni az árakat, mert követhetetlenek. Mert honnan tudhat­nánk, hogy melyik élelmiszer számít szabadáras terméknek és melyik nem, az át meg átragasztott árcédulákon már senki nem ismeri ki magát. Fogy a türelmünk. Fiatalok szidják a megfizethetetlen lakás­árakat, idősek a drága gyógyszereket, közben rettegnek az inflációtól az évtizedeken át gyűjtögetett, bankba rakott forint­jaik elértéktelenedésétől. Anyák veszik ki gyerekeiket kénysze-, rűségből a napköziből, mivel a megemelt árakhoz képest po­csék az ellátás, kopott ruhájú gimnazisták nézik értetlenül drá­ga bőrkabátban pompázó társaikat. Családok vitáznak, veszekednek - hova tetted, mire költöt­ted? - és félnek, ha ünnep, születésnap közeleg, mert akkor ajándékot kell venni. Munkahelyen száz forintért egymás tor­kának ugranak jó barátok, nő az irigyek, gyülölködök tábora. Fioi van már a békés, boldog családi idill, a nyugodt, biztos munkahely? Több száz fényévnyire tőlünk. Félünk, szorongunk, felőröljük magunkat értelmetlen viták­ban, pártcsatározásokban. Kik vagyunk és hol a helyünk? - kérdeztük magunktól nap, mint nap. Homályos és zavaros min­den, akiknek irányt kellene mutatni, tétováznak. Mi pedig nem tudjuk érdemes-e gyerekeket nevelni ebben a világban, mert lesz-e nekik olcsó ruha, cipő, elegendő iskolapad, felnőve jut- e nekik munkahely, lesz-e tető a fejük felett? És ha családot alapítva lakáshoz jutnak, vajon meddig fogják fizetni az önálló otthon már most is elnyomorítóan magas ter­heit? Vajon a mindennapi robot mellett mikor jut idő a belső bé­kesség, türelem megteremtésére, mások meghallgatására, megértésére, amire oly nagy szükség lenne? Borús az ég, de a felhőket eloszlatni csak boldog, békés em­berek tudnák.- fké ­A vállalkozó kellemes fürdőhelyet tervez Idegenforgalom Pusztahencsén? Lezárulóban a Gősy-kastéfy ügye Mi lesz a Gősy-kastély sor­sa? Ezt a kérdést sokszor tet­ték fel az elmúlt néhány évben Pusztahencsén, igaz évtize­deken keresztül nemigen fog­lalkoztatott senkit az építmény és a környező park megmen­tése. Az első tsz, a József Atti­lára keresztelt, még az ötve­nes évek végén költözött az inkább udvarházra emlékez­tető épületbe, melléképületé­be és oldalszárnyába pedig otthontalan családok teleped­tek le. A másutt is ismert kép: használták, de nem költöttek az épületre és időközben megfogyatkozott a nemes nö­vényzet is a környezetben. Végül 1982-ben, amikor az erdészet, az utolsó használó, elhagyta a kúriát, már nem­csak az építmény roskado­zott, a bútorok mentek tönkre, tűntek el, de a közeli tó vize is elapadt. A tápláló forrás med­rét ugyanis másfelé vezették, tengelici oktatási központ irá­nyába. A hosszú ideig üresen álló kúriát 1987-ben a Mozgássé­rültek Tolna Megyei Egyesü­letének adta át névleges, 1000 forint összegért a tulaj­donos termelőszövetkezet. Az egyesület azonban nem tu­dott milliókat rááldozni, ezért egy magánvállalkozó, a mező­kövesdi Rácz Attila vásárolja meg az épületet a szövetkezet közvetítésével. A szerződést ezekben a napokban fogal­mazzák. Eszerint a vásárló vállalja, hogy jövő év május el­sejéig kikotorja az eliszaposo­dott tavat, fürdésre, strando­lásra alkalmassá teszi, kem­pingezésre kedvező területet alakít ki és a kúriában ven­déglátóipari szolgáltatást in­dít. A „ következő lépcsőben húsz faházat állít fel, amiből a mozgássérültek számára átad egyet és a helyieknek elkészíti a templom alapozását, a föld­munkákat. A vállalkozó több mint hétmillió forint költséggel számol, amivel meg lehet ala­pozni ezt az idegenforgalmi „nevezetességet” Pusztahen­csén. Afféle második Szelidi-tavat szeretnének a következő sze­zonra a természet, a nyugodt környezet kedvelőinek kínál­ni... takács - kapfinger Idilli környezet... lesz A kis tavat kikotorják, feltöltik, jövőre már fürödni lehet benne Andies Jenő (bal oldalt) Térnék Gáborral Az új gazda gondosabban bánik vele, mint az elődök?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents