Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
TOLNA \ 4 "rféPÜJSÁG ¥ 1989. március 23. A Művészetek Háza kiállításai Interbalett ’89 Bánat Gruber Béla alakjával Az életet nem tartamával, hanem tartalmával mérik a művészetekben. Egyik rövidségében tragikus, mélységeiben és tartalmában leggazdagabb bizonysága ennek Gruber Béla életútja, aki Kmetty János és Bernáth Aurél tanítványa volt még, amikor már a modern magyar festészet legnagyobbjaivá rajzolta-festette magát. Amikor már a hatvanas években megindult sablonfelejtő megújulás mások művészetére kiható vezéregyéniségévé lett, pedig még diplomamunkájával sem volt elégedett. Akinek a tányér, a korsó, a nyitott könyv, a gyümölcs, a paprika, a lábos nem azt jelentette, amit „beiskolázott" kortársainak a festészetben, hanem hatalmas drámai feszültséget - és mindenekelőtt igazságot. A valóságot nem tükröző, ábrázoló, rációt és indulatot egyaránt közvetítő, tehát értékesebb, magasabb szintű valóságot. Korán elkészült az életmű. Korán, bizonyára érezte, hogy valami sürgeti, ami be is következett könyörtelenül. A kartonjait, rajzlapjait, vásznait, csomagolópapírjait és énjét is szétrobbantó feszültség. A rövid idő alatt született, hihetetlenül érett és gazdag életművet nemcsak a kegyelet, a tragikum vasfegyelme is őrizte, hogy szét ne kallódjék. Az immár tizenharmadik, Szekszárdon, a Művészetek Házában megrendezett emlékkiállítás, melynek anyagát Váli Dezső festőművész válogatta és rendezte, csak jelzi, hogy vannak Gruber-munkák a székesfehérvári István király Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Kecskeméti Galéria, a Magyar Képzőművészeti Főiskola, a kanizsai Thury György Múzeum és főként a Nemzeti Galéria tulajdonában. A munkák zömét Gruber Antal, Halbauer Antalné Gruber Katalin, Joó Károlyné Gruber Ibolya, Strakovitsné Gruber Ágota, Te- mesi Józsefné Gruber Melinda őrizték meg. Az „egyetemes magyar képzőművészet" javára, ahogy a tárlatot megnyitó Vajda György, a Magyar Televízió első elnökhelyettese mondotta. Örvendetes, sőt: ígéretes, hogy a tárlatmegnyitón zsúfolásig megtelt a Művészetek Háza. Főként fiatalokkal. És az is, hogy az ecsetkezelés finomságai helyett inkább József Attilát idézték, a kiállítás látogatóiban a rokonfájdaiom, egyetlen, ismertsége folytán felfogható képzetét keltve. A tárlat három hónapon át látható, elegendő időt nyertünk ahhoz, hogy visz- szatérve is elmélyedhessünk abban az élményben, amit a konstruktivizmust érzelmekkel, indulatokkal, drámai feszültséggel megtöltő rendhagyó művész egyik munkájának címe fejez ki legtalálóbban: Bánat - Gruber Béla alakjával. domokos Gruber Béla: Műteremrészlet. Repró: Kapfinger András. Összeáll a Generál RQCKm Összeáll akét Generál. - Az egykor sikeres együttesnek ugyanis két „nagy” időszaka volt. Az egyik, amikor Révész Sándor volt az énekes, a második korszak frontembere pedig Horváth Charlie volt. Jelenleg már folynak a lemezkészítések munkálatai, melynek végterméke dupla album lesz. Az egyiken a Generál egykori nagy sikerei találhatók majd. A másodikon új dalok kerülnek bemutatásra. A lemez megjelenésével egy időben könyv kiadását is tervezik. * Közös dán-magyar rockzenekar kezdi meg turnéját Magyarországon áprilisban. Az együttes neve: Bill and the Boo- gey Man-from Scandinavia. A magyar tagok: Deák Bili Gyula és Németh Gábor, hozzájuk csatlakozik még dán gitáros és billentyűs. * Modern Girl címmel énekelte dalát Sheena Easton angol énekesnő 1980- ban. Azután hosszabb időre eltűnt, majd Amerikában Prince oldalán tűnt fel újra. Plasztikai műtéttel még csinosabbá varázsolt Sheena „The Lover in me” című dalával a népszerűségi listákra is felkerült. * Miután Fenyő Miklós menedzser és Kisszabó Gábor basszusgitáros megvált a Steptől, a csapat új életet kezdett. Ez nemcsak új daluk címe, hanem fazonjukat is visszaváltoztatták „maira”. Ezekben a napokban stúdióban dolgoznak az újabb Step albumon. A Rockpont slágerlistája 1. Milli Vanilli: Baby don’t forget 2. Inner City: Good Life 3. Neneh Cherry: Buffalo Stance 4. Edelweis: Bring me Edelweis 5. Sam Brown: Stop KINDL GÁBOR Sheena Easton Az utolsó valcer - Szekszárdon először Az Új Dán Táncszínház bemutatkozása Válaszaikban is táncolnak: Anette Abilgaard és Warren Spears balettet leginkább az igen jó nevű svéd Kulberg-együttesnél.- Tánckompozícióik koncepcióját együtt, vagy külön-külön szokták kidolgozni?- Inkább külön, ugyanis különböző a felfogásunk - mondja Warren Spears. - Az enyémre inkább az architekturális- matematikai szemlélet jellemző, az Anet- te-ére a filozofikus és színházi jelleg. A tűzmadár esetében sikerült összeegyeztetnünk a kettőt: nekem sikerült filozofi- kusabban és szcenikusabban gondolkodnom, Anette-nek architekturálisab- ban és matematikusabban...- Saját szcenográfussal dolgoznak?- Van úgy, hogy mi magunk alakítjuk ki a látvány koncepcióját, de előfordul, hogy vendégtervezőkkel dolgozunk - mondja Anette Abilgaard.- Milyen anyagi támogatást kapnak? Poul Richard Pedersen válaszol: A Faragó Béla zenéjére komponált Utolsó valcer volt az első, amit a szekszárdi közönség az Új Dán Táncszínház előadásában láthatott; a műsor második felében Sztravinszkij A tűzmadár című balettjét mutatták be eredeti meg- és átfogalmazásban a kilenc éve alakult együttes művészei. Sajnos a harmadik, plakáton hirdetett táncjátékot, Anders Koppel Szakadékét technikai okokból nem adhatták elő, nem volt elég idejük színpadépítésre, a Babits művelődési központ egész délelőtt foglalt volt. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében zajló kortárs balettmüvészeti találkozóra meghívott együttes a modern táncművészet amerikai irányzatához csatlakozott művészi hitvallásában és programjában. Martha Graham és Alvin Ailey művészi nyomdokain haladnak. Felismerhető táncművészetükben a klasszikus balett merev, elvont mozgáskánonjától való tudatos elszakadás törekvése. Alvin Ailey együttese ebben az irányban jutott el odáig, hogy díszlet és egyéb külsőségek nélkül, pusztán az emberi test expresszivitására alapozva, a gravitáció törvényeinek épp úgy, mint a klasszikus, megmerevedett kódsablonnak tagadásával sikerült pszichológiai és szociológiai tartalommal megtölteniük produkcióikat. Ennek a világszintű koreográfiái műhelynek vált szervesen részesévé az Új Dán Táncszínház. Az együttes menedzsere, Poul Richard Pedersen, aki előzőleg színész volt, válaszol kérdéseinkre.- Hogyan kezdték?- Én csak 1983-ban csatlakoztam az együtteshez. Akkor, amikor az Új Dán Táncszínház megalakult, még nem volt folyamatos munkalehetőségük. Dotáció nélkül kezdték, egy alkalomra szóló szerződéssel a munkát. Az alkalmi produkció jó fogadtatásra talált. Minthogy tisztában voltak vele, hogy semmilyen együttesnek nincs perspektívája folyamatosság nélkül, csatlakoztak az én segítségemmel a nemzeti tájoló színházhoz. _- Nem hiányzik önnek a színpad?- A színházi munka hiányérzetet keltett bennem. Úgy éreztem, ezt a tánc pótolhatja. Bár nem vagyok táncos, ez a műfaj valamilyen kiélési lehetőséget nyújt számomra. A műfajban rejlő komplexitás és fantázia többet nyújt nekem, mint a drámai színház. A táncművészet gyakran meghaladja az értelmi szintet, az a csoda rejlik benne, ami az animációban.- Milyen műszaki nehézségbe ütközött • a harmadik műsorra tűzött táncjáték bemutatása?- Be kellett építenünk a színpadot. Erről csak annyit, hogy kilencven reflektorral dolgozunk. Szerettem volna ezt színvonalasan, a tervek szerint biztosítani. Erre nem jutott elég idő. Előadás után, bontás előtt megnéztük a színpadot: tükörsima, síkos felületű padlószönyeg, ugyanilyen tükörsima ra- gasztócsikkal rögzítve össze sávonként. Megszámlálhatatlan mennyiségű, a szokásosnál kisebb reflektor, amikkel milliméter pontosan lehet vándoroltatni a pillanatonként változó fényhangsúlyokat. Szaggatott rongyokból megszerkesztett függődíszlet, amelyben végignéztük az elidegenedés folyamatát bemutató, tárSztravinszkij: A tűzmadár. Jakob Mydtskov felvétele sadalompolitikai iróniával fűszerezett mondanivalójú táncjátékokat. A fiatal nemzedék rohanó világtól elsodort élete, a frigiditás vagy a homoszexualitás sivársága, szociológiai sztereotipiák kritikus bemutatása lehetségesnek bizonyult ma ezen a színpadon. Művészi programjukról faggatjuk az együttes két koreográfusát. Warren Spears az Egyesült Államok- .ból érkezett Dániába, New Yorkban végzett a Julliard akadémián. Ez a lehetőség úgyszólván teljes egészében modern képzést nyújtott a négy évnyi zene-, drá- ma-és táncművészeti tanulmányok során.- Mielőtt Koppenhágába jöttem, sok együttesnél dolgoztam New Yorkban - mondja.- És Anette Abilgaard mivel foglalkozott az együttes megalakulása előtt?- Sok helyen tanultam. Voltaképpen tanárnak készültem, de a diplomámat sosem használtam. Koppenhágában, Svédországban táncoltam, klasszikus balettet a Királyi Színházban. Modern- Bár csatlakoztunk a már említett tájoló színházhoz, ők nem tudnak bennünket egész évben eltartani. A jegybevétel a miénk, de szükségünk van és harcolunk is több dotációért.- Kapunk valamennyi kormánytámogatást, ugyanilyen összegű dotációt szponzorok által is biztosítunk magunknak - teszi hozzá Warres Spears -, de ez nem elég.- Először járnak Magyarországon?- Nem. Először 1987 októberében léptünk fel a Madách Színházban és Székesfehérváron, a dán királynő látogatása alkalmából. Nemzetközi fesztiválokon 1984-ben Törökországban, majd Ber- genben, Norvégiában, Franciaországban, Nyugat-Németországban (három ízben), Skóciában vettünk részt.- Hol érezték legnagyobbnak a sikert, legérzékenyebbnek a közönséget?- Magyarországon és az NSZK-ban. Ezen a két helyen, és nem Dániában, nem Norvégiában. Itt mélyebben érzékelik a táncot, jobban tisztelik a táncművészet hagyományait, érzékenyebbek az újító törekvésekre. Én magam dán vagyok, épp ezért bátran állíthatom, hogy a dánok általában mindent szeretnek tudni előre: hogy mit kapnak az előadáson és mit kell azon érteni. Mi nem akarunk előre megfogalmazott recepteket adni, azt szeretnök, hogy a közönség maga érzékelje és értelmezze művészi produkcióinkat - vallja Poul Richard Pedersen.- Mi lesz a következő előadásuk?- Érdekes kölcsönhatások léteznek a norvég, általában skandináv és a görög mitológia között. Erről egy izlandi szerző könyve alapján szeretnénk ketten együtt egész estét betöltő balettelőadást színpadra vinni - válaszolja Anette Abilgaard. - Természetesen az a célunk, hogy modern táncnyelven szóljunk a ma emberéhez, mindenkihez. A tánc is, a mitológia is az emberi kultúra legmélyebb rétegeiben gyökerezik. Erről szeretnénk a modern balett eszközeivel vallani. DOMOKOS ESZTER Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Az utolsó valcer (Koreográfus: Warren Spears) Jakob Mydtskov felvétele
