Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. március 23.

TOLNA

lÜÉPÜJSÁG 5

t

Az idő vége

Megállt az idő, legalábbis a SzeKszárd központjában lévő óra szerint. A nemrégiben, a Korzó áruház előtt felszerelt mindenttudó, hőmérséklet kijelzős elektronikus kronométer születése óta betegeskedik. A képek tanúsága szerint talán már meg is „halt”.

Fotó: G. K.

Térdműtét - vágás nélkül

Már többször olvashattunk a különböző sajtóorgánumokban az úgynevezett video-artroszkópról. A roppant hasznos, ám meglehetősen drága műszert a kórházakban használják és különféle térdműtéteket és vizsgálatokat végeznek segítségével. Éppen a gép nagyszerűsége miatt mi újságírók is szívesen írunk róla, ám - talán mindegy is, hogy kinek a pontatlan tájékozottsága miatt - gyakorta úgy állítódik be a dolog, mintha az országban mindössze egy-két kórháznak lenne ilyen berendezése. Szerencsére nem így van. Erről kérdeztük dr. Hulin Istvánt, a megyei kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosát, megyei szakfőorvost.- Örömmel mondom el, hogy a mi intézetünk is immár öt esztendeje rendelkezik artroszkóppal. Igaz, csak alapkészletünk van, monitort még nem sikerült beszereznünk, mert az igen drága.- Mit „tud” ez a műszer?- Egészen egyszerűen megfogalmazva: „közreműködésével” feltárás, tehát vágás nélkül végezhetjük a térd vizsgálatait és a műtéteket. Mi már több mint hatszáz vizsgálatot végeztünk ezzel a módszerrel, illetve géppel. Visszatérve a gép lényegére: amennyiben a térdet fel kell nyitni és úgy végezni a vizsgálatot, vagy a műtétet, az azt követő gyógyulási idő, azaz a táppénz ideje hat hét körül van. Az artroszkópos műtét során csupán né- hény milliméteres „vágást” ejtünk, ami

egyetlen öltéssel és egy hét táppénzzel megúszható. A beteg, az egészségügy, tehát az állam hasznára is rendkívül hasznos a műszer, amely egy-két éven belül behozza az árát.- Az eljárás az elmúlt években óriási lendületet vett a világban. Nálunk sajnos - anyagiak híján - nem ez a helyzet...- Pontosan ezérta Szociális és Egészségügyi Minisztérium egy szakmai bizottságot hozott létre. Megvizsgálták, hogy a kórházak többségébe milyen „kategóriájú” műszer kellene. Ahol eddig még nem volt artroszkóp és kisebb kórházról van szó, oda alapkészletet vásárolnak. Olyant, amilyen nekünk már van. Szek- szárd „O” jelűt, tehát operatív készletet kap a bizottság szakmai javaslata alapján. Egyébként ebben az ügyben a SZEM a pénzügyminiszterhez fordult, s a műszerek megvásárlásához a központi keretből kért pénzt. Azt is kérték, hogy e korszerű módszert ne lépcsőzetesen vezessék be.- Milyen műtétek végzésére alkalmas és használatos a műszer?- Sorolok néhányat: a félhold alakú porc szakadása esetén, az ízületben levő szabad testek felszabadítására és eltávolítására, valamint az ízületi porcfelszín megbetegedéseinek gyógyítására.

Tehát meglehetősen gyakran előforduló balesetek, kóros elváltozások során.- hm Az olvasó hangja:*

Visszhang

A konkurencia versenyre

mm m mm mm

ösztönöz

A lapjukban március 22-én „Maszek kábel” címmel megjelent írást olvasva döbbentem rá, hogy miért nem jó lakásomban az URH-rádió- vétel.

Ehhez a felismeréshez a városi tanács képviselőjének alábbi mondata segített:

„A tanács az ’egy város - egy antenna’ elvet támogatja, mert minden szempontból ez látszik praktikusnak, így érhető el a legmagasabb színvonalú szolgáltatás.”

Anélkül, hogy ismerném részletei- * ben ezeket a szempontokat, elismerem, hogy sok szempont lehet, ami megalapozottá teszi ezt az elvet. De nem minden szempont. Egyetlen szempontot szeretnék a sorból kilógók közül felhozni. A cikkben Komáromi István érinti is, de csak félig: „A lakosság érdeke, hogy legyen verseny, mert ez biztosítja az alacsony árakat.”

Ezt a mondatot kellene lezárni a tanácsi elv célkitűzésével: „és így érhető el a legmagasabb színvonalú szolgáltatás.” Azaz a verseny támogatásával.

A piaci kereslet-kinálati viszonyok és a szolgáltatások minősége közötti összefüggések további hiányos - mert nagyon leegyszerűsített - taglalása helyett talán a gyakorlati példa jobban illusztrálja a kötelezően tanult (A kapitalizmus politikai gazdaságtana - hétköznapi felsőoktatási jegyzet) elmélet helyességét.

Röviden: a Hunyadi utca 3-ba bevezették a kábeltévét. Kitűnő URH- vétel, két magyar, három jugoszláv adó. Ezt követte valamennyiünk örömére a műholdas műsorok továbbítása, többletszolgáltatás, megelégedés, díjemelés. Ezzel egyidőben romlik az URH-vétel, élvezhetetlen. Reklamáció több Ízben, udvarias elutasítás, türelemre intés. (Díjcsökkentés az átmeneti időre nem merült fel.)

És itt jön a kérdés: hátha gyorsabban el lehetne hárítani a hibát, ha valami arra az üzemeltetőt jobban ösztönözné? D&mi legyen az? Mondjuk a konkurencia. Hol? A városi hálózat további bővítésénél. Hogyan hatna ez vissza a már üzemelő rendszerek működésének minőségére? Kézen fekvő: az üzemeltetett rendszerekről szerzett referenciákon keresztül. Mert versenyben a versenyzők elemi érdeke a minél jobb referencia szolgáltatása.

Utóirat: hallomásból és munka- kapcsolatból többé-kevésbé ismerem a városi tanács és a VGV által tett erőfeszítéseket a városi televíziós hálózat kiépítéséért. Az eredmény számomra nem kevés. De a kinyilatkoztatott elv megváltoztatása nélkül nehezebb lesz továbblépni.

WEBER ANTAL

Tolna munkásmozgalmi múltjáról

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A várossá nyilvánítás nagy dolog egy település életében, egy ilyen esemény kapcsán egy kicsit az érdeklődés központjába is kerül. Többet hallhatunk, olvashatunk róla, mint korábban. Az ünnepre készülés idején olvastam, hogy „Egy dologról, különösebb munkásmozgalmi múltról azonban nem írnak a krónikák.”

Mi a valóság?

Tolna egyike a megye legkorábban iparosodott településeinek, így lévén az ipari munkásság, különösen pedig az építőiparban dolgozók, és a hajósok nagy számban, a munkások szervezett mozgalmainak a századfordulótól jelentős színhelye.

Az építőipari munkások helyi mozgalmáról K. Balog Jánosnak: „Harcban a tőke ellen” c. munkájában többek között a következőket olvashatjuk: „Tolna megyében 1903. január 4-én alakult meg az első MÉMOSZ szervezet, a megye építőipari „fellegvárában” Tolnán... ezt követően alakult csak Bátaszéken és Szekszárdon. 1904-ben a MÉMOSZ Országos Szakegyletének küldöttgyűlésén míg a tolnaiakat 3, a bátaszékieket és a szekszárdiakat egy-egy fő képviselte.”

Továbbmenve, megyénkben az első jelentősebb ipari sztrájk 1905 nyarán zajlott le Tolnán. Ezt a harcot már a MÉMOSZ helyi szervezete vezette. Az ügy érdekessége, hogy az új községháza építése során tört ki.

1907-ben Baranya, Somogy ésTolna megye szervezett munkásainak küldöttértekezletén másodikként Kvanduk Konrád (a mozgalomban Kvanduk Radóként ismert) kapott szót, s hozzászólásában nemcsak az építőipari munkások helyzetéről beszélt, hanem beszámolt arról a nyomorúságos helyzetről is, amelyek a tolnai selyemfonodában uralkodik.

1918. október végén a községi képviselőtestület - a polgári demokratikus forradalom céljaival egyezően - állást foglalt az ország függetlensége, a népek békés együttműködése és a demokratikus reformok szükségessége mellett. Ez az állásfoglalás a mai helyzetben is érvényes, és helytálló: „Kívánjuk a magyar állam teljes függetlenségét, területeinek csorbítatlan épségét, a hazai évszázadok óta együtt dolgozó különböző ajkú népek békés együttműködését, a magántulajdon megvédését, a családi tűzhely szentségének oltalmazását, a nemzeti társadalom olyan berendezését, amely minden munkának gyümölcsét biztosítja, az anyaföldnek azok kezeihez juttatását, akik azt verítékkel megmunkálják, a ma még szervezetlen, az ország lakosságának négyötödét tevő falusi nép érdekeinek kielégítését és az ország sorsának intézésébe olyan arányban befolyását, amely többségi joga, véráldozatai és munkája alapján megilleti.”

1919. áprilisban a Tolnai Hajós Szakegylet jelentett be tiltakozást a magas árak miatt, államosítást követelnek az árak letörésére. Néhány nappal később a sütőipari munkások jelentették be a sütőipari szövetkezet megalakítását. A halászok pedig a vizek szocializálását követelték.

Itt kell szólni Appelschoffer Ádámról, aki nemcsak a MÉMOSZ alapítótagja volt 1903-ban, de tagja volt az 1919. évi megyei direktórium 5-ös, és 3-as bizottságának is, alapítótagja és megyei elnöke az MSZDP-nek. A Tanácsok Országos Gyűlésében Tolna megyét képviselte. A Tanácsköztársaság leverése után 10 évet börtönben töltött el, majd rendőri felügyelet alá került, és 1945 után alapítótagja volt az MKP-nak.

Nem tartjuk véletlennek, hogy a proletárhatalom megdöntését követő első megyei munkásmozgalmi per a tolnaiak ellen hoz ítéletet. (Telkes-per.)

A Tanácsköztársaság leverése után a szervezett munkások kénytelenek voltak visszavonulni. Legális elismertetésükért folyó harcról már az 1920-as évek elején találunk adatokat.

Az 1929-1933-as gazdasági válság ideje alatt az építőipari munkások rendkívül nehezen kaptak munkát. Ekkor került sor a külföldi munkavállalásokra. A tolnai és bátaszéki kőművesek építették Ankarát.

Az 1935. évi nagy MÉMOSZ-sztrájk idején a tolnai építőmunkások is felsorakoztak a Gömbös-féle totális fasiszta törekvések ellen szerte az országban, ahol éppen a munkahelyük volt.

Ugyanebben az időben sztrájkoltak a molnárok a megyében dolgozó valamennyi molnárral.

1936-ban az építőipari munkások kerületi tanácskozást tartottak Tolnán, ahol hangsúlyozták, hogy emberhez méltó körülményeket és munkabéreket szeretnének kiharcolni.

Tolnán és Bátaszéken még munkásotthona is volt a MÉ- MOSZ-szervezetnek, de az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet miatt csak a tolnai tudta fenntartani magát. Nagy kár, hogy az újságíró előtt ismeretlen, az a több éven át tartó küzdelem, amelyet a Munkásotthon megtartásáért folytatott Tolna munkássága a Volksbunddal szemben. Politikai és gazdasági küzdelmük eredményes volt, miközben ugyanilyen nemes célért folyó harcban - sajnos - a bátaszékiek vereséget szenvedtek.

És nem említettük a selyemfonó- és a textilgyár asszonyainak, lányainak évről-évre szinte menetrendszerűen bekövetkezett sztrájkját.

Mindezeket csak lapozgatás közben jegyeztem fel, a teljesség igénye nélkül. Számos olyan dolgozat látott napvilágot amelyekben ennél lényegesen többet tudhatunk'meg Tolna munkásmozgalmáról.

Ezeknek ismeretében talán nem születhetett volna meg az a kifogásolt mondat...

KÁRPÁTI ANDRÁSNÉ

Fiatalok a lopástól a betörésig

Lezárult egy bűncselekmény-sorozat

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Egy baráti társaság néhány tagja a történet főszereplője, akik Szekszárd utcáit járva eljutottak szinte minden gondatlanul nyitva hagyott személygépkocsihoz. S ha úgy látták érdemes, nem riadtak vissza attól sem, hogy egy erőfeszítéssel feltörjék a kocsikat.

k Mindent elvittek, amit lehetett. Mikor nem volt jó fogás, egy szövetnadrágra, néhány magnókazettára, napszemüvegre, üléshuzatra futotta.

A kitartó keresés azonban többször is

meghozta gyümölcsét számukra. Hiszen akadt olyan nyitott Trabant, amiből egy Gerhart típusú hifitornyot, bőr ruhákat, értékes fényképezőgépet nagy látószögű lencsével, teleobjektíwel és vakuval vittek el.

Úgy gondolták ez a legjobb megoldás arra, hogy értékhez, pénzhez jussanak, így segítve szűkös anyagi helyzetükön.

De ahogy sokan tartják: evés közben jön még az étvágy.

Minker Zoltán 22 éves, Mőcsény, Palatinos u. 3. szám alatti lakos és B. M. fiatalkorú, még tavaly úgy döntöttek, hogy kiruccannak Bátaszékre, közelebbről megnézni, mi van a vasutasklubban. Szeptember 2-án éjszaka egy kölcsönkért autóval el is mentek.

Minker a klub egyik ablakán lévő rácsot lefeszítette, bemászott a helyiségbe, s kiadogatta társának a kezébe került dolgokat: egy videomagnót, egy Videoton típusú magnetofont, egy zsebszámológépet, s több doboz Marlboro cigarettát.

És előkerült egy kulcs is, amivel egy beépített szekrényben lévő lemezkazettából 14500 forinthoz jutott. Ám ezt a

pénzt gondosan zsebre tette, hogy ne kelljen osztozni rajta B. M.-mel.

Októberben újabb akcióra készültek. Ezúttal a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal Gemenci Kiránduló Központjának Trófea éttermét szemelték ki maguknak.

Nem is volt hiábavaló a próbálkozás. Három lezárt fémkazettával tértek vissza albérletükbe, melyekben összesen 46 500 forintot találtak.

A sikeres vállalkozás után nem sokáig ültek tétlenül. Kiegészülve Szászi Árpád 19 éves, Szekszárd, Nefelejcs u. 10. szám alatti lakossal elhatározták, hogy betörnek a szekszárdi Krokodil vendéglőbe. Akkoriban B. M. ennél az egységnél dolgozott, s pontosan elmondta két társának, hogyan lehet a legkönnyebben

bejutni a helyiségbe, hol van a pénzeskazetta. A betöréshez még egy szöghúzó vasat is adott, hogy biztosabb legyen a dolog.

Október 21 -én éjjel Minker és Szászi a kapott tanácsot követve bejutottak a vendéglőbe, s onnan a 6000 forintot tartalmazó kazettán kívül 32 doboz cigarettát, wiskyt, Camparit s egy CB-rádiót vittek el.

Akkor még nem tudták, hogy ez volt a sorozat utolsó vállalkozása. Állampolgári bejelentés alapján a rendőrség eljutott Minker Zoltánhoz és társaihoz, akik a bizonyítékok láttán beismerő vallomást tettek.

Jelenleg B. M. kivételével szabadlábon várják a bírósági tárgyalást.- kbzs -