Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
1989. március 23. TíÉPÜJSÁG 3 Hol tart az ELAWIT? Most már csak az armatúrát kell rápréselni a gumitömlőre - és kész a termék Az összesen hat szerelőt és egy festőt foglalkoztató, nemrég beindult ELAWIT Hidraulika-Pneumatika Kft ügyvezetője, Solti János elmondotta: épp hat mintadarab készül osztrák megrendelésre sikeresnek bizonyult kompresszoraikból. A termék, mint mondja, garázskompresszor, de más célokra is alkalmazható. Ezen kívül hidraulikacső-gyártással is foglalkoznak, ami annál is inkább hasznosnak látszik, mivel Magyarországon ez a termék hiánycikk, eddig külföldről hozatták. Az Agrokerrel és a KSZE-vel vannak tárgyalásban. A villamossági bekötés, műszaki próba Szita Rudolf dolga A hidraulikacsö leszabása Önállóan... Egyedül... Amikor a kicsi gyermek először engedi el anyja biztonságot adó kezét, amikor a fiú arról dönt kivel éli majd életét, amikor egy falu kéri a nagyközségtől való elválást... sokféle önállóságról szólunk. A Független Váraljai Fiatalok Köre önállóságot kér falujának. Kérésük alapja az, hogy otthont akarnak teremteni falujukban, hogy gyermeküket ebben a faluban felépült .családi házuk kapujából indíthassák óvodába, iskolába. Abba az óvodába és iskolába, amelyik Váralján van. Arra is vágynak, hogy az idős s beteg falubelieket egyszer újra falusi orvos lássa el olyan, aki köztük, s velük él. Mint egykor dr. Muth Lajos, aki valóban a falu orvosa volt a szó igazi értelmében. Féltik a falut az elsorvadástól, s közben büszkén sorolják, melyik házában hányán szereztek diplomát, miközben azon szörnyülköd- nek közülük édeskevesén kamatoztatják ismereteiket Váralján. Programjuk van a fiataloknak, akiket ért már ilyen-olyan vád, akiket sokan, s sok százan bátran támogatnak, akik érzik azt is, hogy vannak csendes ellenszegülők és hangos ellendrukkerek is körülöttük. Mennek töretlenül egy úton, melynek végén az önálló független faluképet látják, melyben jövőjüket, s annak biztosítékát érzik. Nehéz, taposatlan útra értek, de jó bakancsot húztak magukra, amit vasakarattal, s lappangó tűzdel megáldott felnőttek még meg is talpaltak. Félnek, mert a hintapolitikusokat is ott érzik a közelben, akik ha „bejön” s sikerül az akció majd melléjük kívánnak állni. Ha nem?! Majd sorolják a lám... lám, mi megmondtuk érveiket. Miben van a bizalom? A megyei segítségben, abban, hogy államunk tolerálja egy közösség önállósodási vágyát, a meglévő tartalékokban, s a kiaknázatlan lehetőségekben. Ugyanakkor a fokozatosság elvének betartását még a legkevesebbek is elfogadják. Van esély, ám nincs visszaút -, sokan már így fogaiVáralja és az önállóság maznak. Igaz hozzáteszik, kilőtt rakéta az önállóság, ami úton van, amit persze óhatatlanul lőnek jobbról is balról is... Két lehetőség van: vagy találat éri... vagy célba ér! A nagyközség azt mondja, akadályokat nem gördít az önállósodás elé, de azért azt ne várja Váralja, hogy ők maguk kérjék erre a lépésre azt, aki maga is vágyik az önállóságra. Meggondolásra érdemes az a tény is, hogy a három falunak: Váraljának, Nagymányoknak és Kismányoknak egészséges ivóvízre van szüksége. Szervezik már az egészet, de a hangosan gondolkodók kérdéseket tesznek fel ez ügyben is. Úgymint: miért nem a parkerdőben már megfúrt bő vízhozamú kútból látják majd el a falut? Az úgynevezett „réti-gát” mellett fúrt kutat nem fogja szennyezni a Szászvár felől érkező szennyvíz, amit időnként ki-kien- gednek?! Aztán az is kérdés, hogy Váraljáról először lejut a víz Nagymányokra a tisztítóba, majd onnan kap belőle Kismá- nyok, Nagymányok, miközben Váraljának az akadályként emlegetett szakaszán már nem lesz elegendő nyomás? Mert a kút Váralján van. Különvált, önállósodott falu nem tud vizet bevezettetni? Nos jó, akkor legyünk elvben önállóak. Kell egy kiválóan prosperáló tanácsi testület, akiket fizetni kell, olyan testület, akik nem sokat, hanem annál is többet hajlandóak - és persze képesek - is tenni Váraljáért. A tanácsok költségvetését csökkentették, úgyhogy a vállalkozói kedvet nyakon kell azonnal csípni. Ez a testület telkekkel kell ellássa éppen azokat a fiatalokat, akik az önállóságot kívánják. Előbb-utóbb orvoshoz kell juttassa a falut... Feladatokban tehát nincs hiány, s mint azt a térség országgyűlési képviselője elmondta Váralja konszolidált falu, amit tenne önmagáért tenné. Az iskolaigazgató nincs ellene az önálló iskolának, javaslata az hogy kulturált, sértődöttség nélküli válást kell tervezni. Váralját nem akármilyen nép lakja, ezt számtalanszor bizonyította a község, legutóbb március 15-én. A „falusi ünnepen” egyszerűen fölkéretőzött a színpadra Rémes „Örzsébet” s mondta, ő bizony műsoron kívül is, de szavalni akar! S szavalt. Ebben a szavalatban sokan a megkönnyezett több mint tíz év előtti egyesülést épp úgy érezték, mint azt, hogy a magyar vagyok verssorban ott bujkált az is: váraljai vagyok... S akkor egy ilyen faluban ne köttessenek házasságok? Ne legyen tanács? Az erdőből ez a falu beköltöztette a cigányait, épült itt kultúrház, van néptánccsoportja, múltja... csak jövője ne lenne?! Akad aki azt mondja, ne a pozíciók szétosztásán bukjon el az önállósulási vágy, mert az szomorú lenne. Olyan tanács kell, amelyik a lakosságért van, s nem fordítva. Fagyban buszra váró gyerekeket nem akar Váralja. Váralja még több értelmiségit akar mint amennyi eddig felnőtt itt a faluban. Az egyetlen „méltóság" a faluban a pap, s ez kevés. Emberközelben minden kézzelfoghatóbb, s Váralja emberközeli falu akar lenni. A visszakozás megemészthetetlen állapotot hozna, annál még egy vereség is jobb - mondogatják. Nem csorbították jogait, de ha úgy érzi, hogy önállósága jövőjének is a záloga...?! Szavazni viszont csak akkor lehet, ha a falu akarja. Az a falu, melynek határában a tábla így íródott: Váralja... SZABÓ SÁNDOR El kell menni az utcába A Szekszárd-Ért klub javaslatai arról, hogy miként lehet a város ügyeit közelebb vinni a város lakóihoz: klubunk alapításának egyik kiinduló gondolata volt az, hogy Szekszárd városában is kevés az olyan közösség, amely odafigyel a város ügyeire, javaslatokat tesz, illetve kritikát mond a hivatalos szervek döntéseiről. Tudjuk, hogy nem elég kritizálni a jelenlegi helyzetet. Tudjuk azt is, hogy a feladatok megoldása, az „ügyek” elintézése nem lehet a mi dolgunk. Amit mi tehettünk, az a következő volt: a Bezerédj utca lakóinak segítségével egy kísérletet folytattunk. Részletesen bemutattuk a lakóknak az utca állapotát. Ök jól ismerik az utca gondjait, hiszen benne élnek. Mégis amikor együtt megbeszéltük az utca helyzetét, ők is új színben, összefüggésekben kezdték látni a dolgokat. A találkozót az utcában tartottuk. így az utcabeliek közül sokan eljöttek. Lényeges volt az is, hogy a tanácsi és a társadalmi vezetés is részt vett a találkozón. A beszélgetés során igazolódott az, hogy a lakókat őszintén érdekli mindaz, ami közvetlenül összefügg az utca helyzetével. Ha alkalom adódik rá, ilyen ügyekben szívesen nyilvánítanak véleményt. Tapasztaltuk azt is, hogy fontos a helyzethez illő szervezés, a beszélgetés témájának jó megválasztása. A kérdéseket úgy kell meghatározni, hogy az valóban érintse a jelenlévők érdekeit. Ügyelni kell arra, hogy a szakemberek ne merüljenek el egy- egy szakmai kérdés vitatásába, mert ez akadályozza a lakókat az őket érintő dolgok megbeszélésében. A lokálpatrióta szemléletű * városfejlesztési terv Tudjuk, hogy a városfejlesztési terv komoly dokumentum, amelyet szakemberek készítenek, utána pedig rendkívül sok hivatalos szerv beleszól. Vajon megnézik-e a lakók a kifüggesztett tervet a városházán? Ha betéved valaki a városházára, megérti-e a tervet? Ha lakossági fórumot rendeznek a tervről, tud-e olyant kérdezni egy egyszerű lakó, amit a jelen lévő szakember rögtön „helyre ne tenne”? A városfejlesztési tervnél, a városépítés és -szépítés minden részénél ugyanazt tapasztaljuk: a terveket a hivatalos szervek elkészítik, a lakók pedig el sem mennek az egy-két „lakossági fórumra”. A város lakóját elsősorban szűkebb lakókörnyezete érdekli, saját háza, utcája, vagy lakótelepe. Csak másodsorban érdeklik a város olyan létesítményei, amelyeket alkalmanként vesz igénybe: színház, mozi, sportlétesítmény stb. Nem érdekli viszont az, hogy a város másik felében milyen közlekedési viszonyok vannak, van-e bolt, bölcsőde stb. Ez az emberi magatartás, ha akarjuk, ha nem jelen van. A jelenlegi tervezési módszerek nem alkalmasak arra, hogy a lakosság „megeméssze” őket, és érdemben részt vegyen a tervezésben. Következtetésünk: magát a tervet úgy kell elkészíteni, hogy alkalmas legyen a lakosság bevonására, a megbeszélésre. Ennek lehetséges módszerei: 1. Úgy kell elkészíteni, hogy az átlagos városi polgár számára is érthető legyen. Megfelelő tájékoztatást kell mellékelni. 2. Olyan egységekre kell bontani a tervezést, amely alkalmas arra, hogy valamilyen közösség megtárgyalja őket (utcánként, lakótelepenként stb.). 3. A lakosságot elsősorban az érdekeit érintő dolgokról kell megkérdezni, az érdekeknek megfelelő közösségek szerint. (Pl. egy utca lakóit az utcát érintő fejlesztésről.) 4. A fejlesztést olyan egységekre kell bontani, amelyek találkoznak a lakosság valamelyik csoportjának az érdekeivel, és így megnyerhetők az anyagi és egyéb közreműködésre. 5. A fejlesztés egyes arra alkalmas kérdéseit úgy kell egységekre bontani, hogy a lakosság versenyezhessen, melyik közösség nyeri el a fejlesztési összeget. (Pl. az az utca kapja az útburkolat kiépítésére a fejlesztési összeget, amelyik nagyobb arányú saját részt tesz hozzá.) 6. Az egységekre, területekre, közösségekre szétbontott tervezést természetesen városi szinten koordinálni kell. A városfejlesztési feladatok egy része célszerűen nem is bontható le kisebb közösségekre. Alapvető elvként kell azonban elismerni, hogy a tervet annyira kell emberi léptékűvé tenni, amennyire csak lehet. A tanács teendői a lakosság megnyerésére A város lakói nem ismerik a tanács tevékenységét, és gyakran úgy érzik, hogy a dolgok a hátuk mögött zajlanak. („Minket meg sem hallgatnak.") A tanácsi ügyintézők igyekeznek szakszerűen végezni munkájukat. Gyakran úgy érzik, hogy a lakosság oda se figyel a közügyekre. („Csak akkor jönnek el egy tájékoztatóra, ha a saját házukról van szó.”) Mi a magunk részéről azt tudjuk megállapítani, hogy a tanács és a lakosság között a várospolitikai kérdésekben sokkal esetlegesebb a kapcsolat, mint ahogy az megengedhető volna. A következő kérdést javasoljuk megvizsgálni: kinek milyen teendője van. A város lakossága hajdan lovas kocsival hordta a földet, hogy városi parkot létesítsen. Valamikor tehát volt közéleti érdeklődés. De ha nem is lett volna, akkor is szükség lenne rá. A lakosságot a körülmények alakították. Sok alkotóerő rejlik benne, amit fel lehet szabadítani. Ennek vannak módszerei, meg lehet keresni őket. Az biztos, hogy formális intézkedések, óhajok nem változtatják meg a több évtized alatt kialakult viselkedést. Véleményünk szerint a tanácsi apparátusnak nem csak az a feladata, hogy: a) szakszerű intézkedéseket hozzon, hanem b) az is, hogy a lakosságot megnyerje a közügyek javára. Úgy nem lehet megközelíteni a kérdést, hogy a1 hivatal előkészíti a szakszerű döntést, a lakosság pedig ha akar, beleszól, ha nem akar, akkor nem. A lakosság megnyerésére a következőket javasoljuk: 1. A tanács deklarálja azt az elvet, hogy a lakosság megnyerése éppen olyan fontos feladata a tanácsnak, mint az ügyek szakszerű intézése. 2. Minden ügyintézőnek - feladatkörének megfelelően - személy szerint is kötelessége a lakosság megnyerése. 3. A közügyeket olyan módszerekkel kell intézni, hogy azok a lakosság számára felfoghatók, átfogható, értékelhetők legyenek. 4. Úgy kell megközelíteni a lakosságot, hogy az érdeklődését felkeltse, a közvéleményt megnyerje. Aki csak formálisan tájékoztatja a lakosságot, nem tesz eleget ennek a feladatnak. 5. Meg kell keresni azokat a városi közösségeket, amelyek képesek egy- egy kérdésben véleményt alkotni. 6. Kezdeményezni és támogatni kell a városon belül kisközösségek működését (utcányi, lakóháznyi és egyéb közösségek). SZEKSZÁRD-ÉRT KLUB Szerkesztőségünk vitára bocsájtja a fentieket Azzal a gondolattal, hogy a javaslatok megyénk minden városában gondolatokat ébreszthetnek. A témával kapcsolatos véleményeknek lapunkban helyt adunk. A kompresszor előszerelését Madár László végzi
