Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-22 / 69. szám

1989. március 22. rtEPÜJSÄG 3 A leértékelési paradoxon III. ■ Pályázatokról, avagy futottak még... Olvasom a terjedelmes cikkben, hogy az ország egyik megyei könyvtárának igazgatói székébe pályázat útján került a jelenlegi igazgató, aki egyébként semmi­féle szakirányú képesítéssel nem rendel­kezik. Igaz, kinevezése után ígéretet tett arra, hogy elkezdi a szükséges iskolát. Nem egészen mellékesen azt is megje­gyezte a riporter, hogy a „győztesen” ki­került vezető mellett még jó néhányan je­lentkeztek erre a tisztre, ugyancsak nem elhanyagolható tényezőként, megfelelő képzettséggel és munkaviszonnyal a há­tuk mögött. De valami oknál fogva nem ők kellettek... Panaszkodik ismerősöm, hogy jól be-, határolt, több kritériummal körülírt mun­kakörre adta be pályázatát, de már jó előre tudni vélték a bennfentesek, hogy mindezt a procedúrát csak a jogszabá­lyok miatt járják végig az intézményben. Előírás, ezért hirdetik meg a megürese­dett posztot, holott már most eldőlt, kit akarnak alkalmazni. Refrénként felel erre a tv híradójában megszólaló munkanél­küli, aki mérnöki oklevelével együtt vált feleslegessé korábbi munkahelyén, a közhírré’tett pályázatokat „végigjárva” pedig nem tudott újra elhelyezkedni. Nem itt dőlnek el a dolgok, mondta elke­seredetten, hozzátéve, hogy akkor leg­alább ne bolonditanák az embereket. Hát igen, hosszú idő kellett ahhoz, hogy megjelenjenek az újságokban az első pályázati kiírások, hozzászokjunk azokhoz a keretes hirdetésekhez, hogy egyik-másik tanács vb-titkári, osztályve­zetői állásra pályázatot ad közzé, a ter­melőszférából szép lassan áthúzódjon az intézményekbe ez a nyitottabb, több- szereplős forma. Előnyét biztosan nem kell magyarázni a korábbi, rendszerint láthatatlan szinteken kigondolt káder- utánpótlásokkal, bizonyos „magasabb érdekek” figyelembevételével vagy egy­szerűen ad hoc módon hozott kinevezé­sekkel szemben. De mindjárt hozzá kell tenni azt is, hogy mikor van értelme, egyáltalán erkölcsi alapja egy-egy mun­káltatónak ilyen hirdetést megszövegez­ni. Nyilván akkor, ha nem egy előre lefu­tott versenyen kell a résztvevőknek in­dulniuk, abban a hiszemben, hogy még bejuthatnak elsőként a célba. Fogalmaz­hatok úgy is, hogy nem pusztán forma­ságnak, előírásnak tekintik a demokrá­ciát, amit azért a régi, jól bevált módon a maguk szája íze szerint lehet alakítani... És mert ma egyáltalán nem egyedi ez a felfogás, ezért méltányosnak tartanám, ha a pályázati felhívások végére a kép­zettség, munkában eltöltött idő, ápolt kül­ső, jó megjelenés után odabiggyeszte­nék: kötélidegrendszer. - takács ­Természetesen 20 milliárd dollár adósságunk eleve behatárolja mozgás­terünket, azonban e mozgásteret éppen nem a gazdaságtalan export fokozásá­val, az alacsony hatékonyságú termelés fenntartásával (importkiváltó stratégia!), hanem a nemzetközi munkamegosztás­ba való minél hatékonyabb bekapcsoló­dással tudjuk tágítani. Kétségbeesett erőlködésünk az export minden áron való fokozására és az im­port visszafogására a fuldoklóra emlé­keztet, aki minél jobban kapálódzik, an­nál mélyebbre süllyed. A forint fokozatos fefértékelésének a hatása a következő lenne. (Még egyszer hangsúlyozom, hogy a reálszféra folya­matai a döntők, ezért mindaz, ami most következik, csak akkor igaz, ha a reálszfé­rában végbemennek a kedvező folyama­tok. Ugyanakkor e kedvező folyamatokat elősegítheti a pénzügyi szféra kedvező változása, pontosabban az erős hazai va­luta fokozatos megteremtése.) 1. Olcsóbbodna az import, az importot felhasználó hazai termelés, hatékonyab1 bá válna az importtermékeket tartalmazó export is. A fogyasztási cikkek importja is ol­csóbbodna, ami az általános tendenciá­kat mérsékelné. Csökkenne a költségvetés kiadása, hi­szen sok létszükségleti cikk ártámogatá­sa jelentős részben az irreálisan drága importeszközök felhasználására vezet­hető vissza. Ez a helyzet például a mező- gazdaság termékei és eszközei eseté­ben. Kérdés, hogy az olcsóbbodó import mennyiben hat a külkereskedelmi mér­legre negatívan? Önmagában nem hat negatívan, hiszen az ország importlehe­tőségeit továbbra is a rendelkezésre álló deviza határolja be, ami az exportbevéte­lekből, a tartalékokból és a hitelekből te­vődik össze. Ha a költségvetés képes ke­mény korlátot szabni a hitelek fölvétele előtt, akkor nem növekszik az import. 2. A valutafelértékelés általában drá­gítja az exportot, tehát visszafogja. Ez a szocialista export esetében éppenség­gel cél. Konvertibilis relációban rövid tá­von az egyensúly ellen hat a felértékelés, azonban ezt vállalnia kell a gazdaságpo­litikának. A fokozatos felértékelés hatá­sára egyre több exporttermékről derül ki, hogy gazdaságtalan. Ettől nem kell meg­ijedni, hanem el kell kezdeni a gazdaság­talan exportkapacitások leépítését. Az így felszabaduló erőforrások (tőke, mun­kaerő, stb.) átáramolhatnak a gazdasá­gos exportra képes tevékenységekbe. Ennek hatása kettős: egyrészt mennyi­ségileg nőhet.ezen ágazatokban a ter­melés, másrészt a modernizáció révén tovább növekszik a termelés hatékony­sága. Ma hiába hatékonyabb valahol az exporttermelés, a költségvetés elvonja és újraelosztja a képződött többletjöve­delmet, tehát a hatékony szféra nem ké­pes fejlődni. Azt se felejtsük el, hogy a gazdaságta­lan exportkapacitások leépítése gyakran tetemes importmegtakaritással is jár, mert ezek a kapacitások általában az energia- és nyersanyagfaló ágazatok­ban találhatók. Ha nem statikusan, hanem dinamiká­jában vizsgáljuk a gazdaság folyamatait, akkor azt látjuk, hogy a felértékelés csu­pán egészséges profiltisztítást eredmé­nyez, ami csak az egyik oldalon jelenti exportkapacitások megszüntetését, a másik oldalon éppen ilyen kapacitások felfuttatását eredményezi. Ennek nem le­becsülendő hatása, hogy megkezdődik a cserearányok javulása, ami önmagá­ban is egyensúlyjavító hatású. Végered­ményben megvalósul a szelektív fejlő­dés. 3. Az idegenforgalomra kifejtett hatás is sokoldalú. A valutafelértékelés csök­kenti a beutazó külföldiek számát, viszont növeli az egy vendégre jutó bevételt. A felértékelés ugyanakkor növeli a kiutazá­si kedvet. Ennek csak kismértékben van egyensúlyt rontó hatása, Magyarország esetében ugyanakkor a pozitív hatások messze felülmúlják a negatívumokat. Po­litikailag szerencsétlen dolog, ha egy ál­lam a saját külföldre utazó polgáraiból le­nézett éhenkórászokat, a Mariahilfer- strassén bóvli után loholó „csórókat” kreál. De ugyanígy öngól, ha az otthon át­lagos színvonalon élő külföldi a valutaár­folyam eredményeként nálunk fejedelmi színvonalon költekezik és fogyasztja a dotált élelmiszert, irritálja a valutaárfolya­mokról mit sem tudó hazai állampolgáro­kat. Ha „jobban eleresztenék” külföldre utazó honfitársainkat, valamint a kor szelle­méhez igazítanánk vámszabályainkat, ak­kor polgáraink a nemzeti vagyont gyarapí­tó, a műszaki kuftúrát fejlesztő, modern iparcikkekre költenék devizájukat. Ha... Ha nem egy fiskális szemlélet érvénye­sülne, ha a veszteséges tevékenységek támogatására fordított évi 250 milliárd fo­rintból takarítana meg a költségvetés, ha a konzervatív, nyersanyagfaló ágazatok helyett a brainigényes ágazatokba ára­molna a tőke, ha nem egy eleve bukásra ítélt restrikciós politikát folytatnánk, ha­nem kinálatösztönző politikát, ha... Ha a struktúraváltást az ágazatok szintjén értelmeznénk és nem a vállalati termékszerkezet szintjén, az adórend­szer nem a vállalkozásról és a munkáról való leszoktatásra szolgálna, hanem az igazságos közteherviselésre, ha nem lenne a munkáról, a teljesítményről le­szoktató és ezért inflációt gerjesztő bér- szabályozás... Ha a veszteséges kohászat „talpraállí- tása” helyett ezt az irdatlan tőkét az épí­tőiparba fektetnénk, például lakásépítés céljából (lásd: katasztrofális lakáshely­zet!), ha a veszteséges fellegvárakból az infrastruktúra, a szolgáltatások, a csúcságazatok irányába áramoltatnánk az erőforrásokat, ha stabilizáció cimén nem a meglévő, elavult gaz5aságszerke- zet konzerválására törekednénk, ha beindulnának végre a kedvező folyama­tok a reálszférában, ha ezzel párhuza­mosan megkezdenénk az erős nemzeti valuta megteremtését... Ha megszületnének végre a deviza- gazdálkodás centralizáltságát, és a vál­lalatok közvetlenül kapcsolódhatnának be a világgazdaságba... I. e. 490-ben Dareiosz perzsa nagy ki­rály levelet irt Miltiádésznek Athénba. „Ha én egyszer beteszem a lábamat a ti Görögországotokba...”, és hosszasan ecsetelte, hogy akkor mi fog következni. Miltiádész válasza rövid volt: „Ha!” DR. GAZDAG LÁSZLÓ Gyalog-expedíció az Északi-sarkra Gyalog indult útnak egy nyolctagú nemzetközi expedíció hétfőn Cap Ald- reich-ből, Kanada legészakibb pontjáról az Északi-sark felé. Az „Ice Walk” (Jégsé­ta) nevű expedíció célja, hogy útjával fel­hívja a világ közvéleményének figyelmét az Északi-sarkot fenyegető egyre növek­vő mértékű szennyezettségre. A csoport vezetője a 32 éves brit Ro­bert Svan, aki 1986-ban 140Ö kilométe­res gyaloglás után érte el a Déli-sarkot. Amennyiben mostani vállalkozása is si­kerrel végződik, Svan lesz az első ember, aki gyalog kereste fel a Föld mindkét sar­kát. A csapat tagjai közt rajta kívül még egy brit, egy amerikai, egy ausztrál, egy ja­pán, egy nyugatnémet, egy szovjet és egy kanadai férfi van. Ezer kilométeres útjuk során naponta vesznek majd víz-, levegő-, hó- és jégmintákat, amelyek elemzésével a körzetet fenyegető mér­gező anyagokat mutatják ki. Céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet olyan súlyos problémákra, mint amilyen az ózonréteg elvékonyodása a sark felett, a levegő és a táplálékok szennyezettsége. A csapat tagjai gyalog és szánkón teszik meg útju­kat, naponta körülbelül tíz kilométert ha­ladnak előre. Szánkójuk szükség esetén felfújható csónakká alakítható át. A gyak­ran minusz 50 fokot is elérő hidegben napi 6000 kalóriás különleges étrendet tartanak, táplálékuk főként zsiradékok­ból állnak. Az expedíció során tanulmányozzák a rendkívüli időjárási körülmények hatását az emberi szervezetre. Útjuk végcélját, a „Föld tetejét" körülbelül két hónap múlva szeretnék elérni. k Partbiztosítás a Tiszán A Tisza szandaszölősi kanyarula­tában a folyó erősen rongálja a mederoldalt, veszélyeztetve ezzel a védőtöltést. A Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei most a folyó további kártételének megakadályo­zására partvédőművet építenek. Rőzséből kötött hatalmas kévéket helyeznek a mederoldalba, majd terméskővel leterhelik. Az így meg­épített védőmü egy-két év alatt fel- iszapolódik és ezzel megszűnik a további mederomlás. (MTI-fotó) Javuló építőanyag-kínálat ::;|II!|1! A népgazdasági terv az idén 45-50 ezer lakás felépítésével számol, ebből magánerőből létesítenek 41-46 ezret, s ezek több mint fele családi ház lesz. Épí­tőanyagból az ipar és a kereskedelem igyekszik javítani a kínálatot, összessé­gében azonban mindössze egy száza­lékkal nő az idén a tavalyihoz képest a termelés. Falazóanyagok közül égetett téglából mintegy 1,8 milliárd előállítására vállal­kozik a hazai ipar, ezen belül a hőtakaré­kos tégla mennyisége 360-400 millió lesz. Bár ennek a korszerű falazóanyag­nak a termelése folyamatosan növekszik, feltehetően az idén sem lesz belőle ele­gendő. Az égetettcserép-gyártó kapaci­tás évi 100 millió - ez is valamivel kisebb a kelleténél. Betoncserépből növekszik a termelés, cementből, mészből, betonból és vasbetonból ugyancsak javul az ipar kínálata. A magánépítkezők mintegy 240 tüzép-telepen és 550 áfésznél vásárol­hatják meg a szükséges építőanyagokat. A tüzép-vállalatok áruházi rendszert is fönntartanak. Jelenleg az országban 16 Fészek áruházban szolgálják ki az épít­kezőket; önkiszolgáló formában, kultu­rált körülmények között kínálják az építő­anyagokat és a házépítéshez szükséges egyéb cikkeket. Az épitőanyag-kereske- delemben is kialakult már a verseny: az Éptek „Házépítők boltja” ma már 24 üzle­tet, áruházat üzemeltet. A hagyományos kereskedelem mellett a termelők közvetlen értékesítése is nö­vekszik, s mintegy 350 magánkereskedő is foglalkozik építőanyagok árusításával. Bár a kínálat kétségtelenül javul - s eb­ben nem kis szerepet játszik, hogy a ter­melők immár tucatnyi vegyes vállalatot alapítottak külföldi partnerekkel, hogy bővítsék az építőanyag-termelést -, a forgalmazás körül változatlanul sok a gond. Az értékesítés pénzügyi feltételei ugyanis romlottak, kevés a rendelkezés­re álló fejlesztési forrás, a hálózatot nem tudják korszerűsíteni. Arra sincsen fede­zet, hogy nagyobb készleteket finanszí­rozzanak a jobb minőségű, hő- és ener­giatakarékos, ám drágább építőanya­gokból. A tüzéptelepek gépesítettségi színvonala alacsony, többségük nem al­kalmas arra, hogy nagy mennyiségű, korszerűen csomagolt árut fogadjon. A tá­rolóhelyek általában nem fedettek, az épí­tőanyagok többnyire a szabad ég alatt vár­nak a szállításra. A Kereskedelmi Miniszté­rium több ízben foglalkozott az építőanyag- forgalmazás helyzetével, és az érdekelt tár­cákkal egyetértésben arra a megállapítás­ra jutott: szükség van a forgalmazók for­góalap-ellátottságának javítására, a jöve­delemtermelő és kockázatvállaló képessé­gének növelésére. A hálózati egységek - áruházak, telepek - önállóságának növelé­se, s az érdekeltségi rendszer korszerűsí­tése segítheti ebben a szakmában is az ér­tékesítési körülmények javítását Maszek kábel...- Halló! Komáromi Istvánnal szeretnék beszélni.- Tessék, én vagyok az.- Ha jól tudom, ön egy antennarend­szert és ehhez kapcsolódó kábelhálóza­tot üzemeltet a Herman Ottó lakótelepen. Úgy hallottam, hogy problémái támadtak ezzel kapcsolatban a városi tanáccsal. Igaz ez?- Az a helyes kifejezés, mivel már meg­oldódtak, hogy voltak problémáim. Je­lenleg 280 lakás kapcsolódik a rendsze­rünkhöz, és a lakosság igényei szerint ezt bővíteni igyekszünk. A kérdéses esetben két újonnan bekapcsolódó la­kótömbhöz az épületek között légkábelt húztunk ki. A tanács műszaki osztálya szerint ehhez is területfelhasználási en­gedélyt kell kérni. Ezen volt némi vita köz­tünk. De végül megadták az engedélyt.- Úgy gondolja, hogy a városgazdálko­dási vállalat által üzemeltetett rendszerrel szemben önöket hátrányos megkülön­böztetések érik?- Igen, határozottan így érzem. Egy­szerűen monopolizálni akarják a kábel- rendszert. Megesett már nem egyszer, hogy tárgyaltunk egy épület lakóival, és a VGV aláígért a mi árainknak csak azért, hogy kiszorítson bennünket. A városi tv- stúdió műsorait is szerettük volna kábel- hálózatunkon a lakásokba eljuttatni, de irreálisan magas árat szabtak, amelyet nem fogadhattunk el. A postai díjszabás is a VGV-nek kedvez, mert mi 100 forintot fizetünk évente lakásonként a postának, ők pedig csak 24-et. ■- Mit tudnak nyújtani a rendszerbe be­kapcsolt lakásoknak, és milyen fejlesztési elképzeléseik vannak?- Természetesen nem mondunk le a városi tv adásainak átvételéről, mindent elkövetünk a megegyezés érdekében. Jelenlegi antennáink biztosítják az URH- rádióadók, két magyar és két jugoszláv tv-adó, valamint a műholdas programok vételét. Mindezt havi 55 forintért lakáson­ként. Választékunkat bővíteni akarjuk a többi jugoszláv adó, valamint a közeljö­vőben működni kezdő Astra műhold adásainak vételével. Ez utóbbi 16 prog­ramot fog sugározni.- Ezek szerint versenyhelyzet alakul ki az önök rendszere és a VGVkábelhálóza- • fa között.- A lakosság érdeke, hogy legyen ver­seny, mert ez biztosítja az alacsony ára­kat. A mi érdekünk az, hogy a verseny tisztességes legyen.- Halló! Leposa Gyulával szeretnék be­szélni.- Tessék, itt Leposa Gyula.-Ön a Szekszárdi Városi Tanács műve­lődési osztályának főelőadója, és ön fog­lalkozott a Komáromi-féle kábelhálózat ügyével. Milyen vitájuk volt a területfel­használási engedélyekkel kapcsolatban?- Komáromi Istvánnal mindig az volt a problémánk, hogy nem, vagy csak késve kérte meg a szükséges területfelhaszná­lási engedélyeket. Ha jól emlékszem, már három éve üzemelt az antennarendsze­re, amikor mi tudomást szereztünk róla, és köteleztük, hogy kérjen a rendszerre fennmaradási engedélyt. Szankciót ennek ellenére nem alkalmaztunk vele szemben. Egyébként minden bővítéshez is szüksé­ges a területfelhasználási engedély még akkor is, ha légkábelről van szó annál is in­kább, mert a Pécsi Postaigazgatóság csak ennek alapján adja meg az üzemeltetésre vonatkozó engedélyt.- Komáromi István viszont azt mondja, hogy a tanács akadályokat gördített a ter­jeszkedéseié, mert a VGV hálózatát akar­ják előnyhöz juttatni.- A tanács az „egy város - egy antenna” elvet támogatja, mert minden szempontból ez látszik praktikusnak, így érhető el a leg­magasabb színvonalú szolgáltatás. Arra vi­szont nincs jogunk, hogy bármilyen mó­don korlátozzuk más antennarendszerek létrejöttét és működését. Ezt eddig sem tet­tük és ezután sem áll szándékunkban. A rendeletek betartása azonban mindenki számára kötelező. - áa -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents