Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-17 / 65. szám
1989. március 17. 2 KÉPÚJSÁG Március 15-e Washingtonban, New Yorkban, Párizsban, Kárpátalján (Folytatás az 1. oldalról.) Lajos szobrát a különböző magyar szervezetek, valamint a magyar külképviseletek reprezentánsai. A korábbi évekénél sokkal nagyobb érdeklődéssel kísért ünnepségen egyebek között felszólalt Edward Koch, a város polgármestere és dr. Bánlaki György magyar főkonzul. Szerdán valamennyi nagy amerikai tvhálózat rövid budapesti helyszíni tudósításokban számolt be a március 15-i ünnepségekről. Párizsban Palotás Rezső magyar nagykövet a nemzeti ünnep alkalmából fogadást adott a Franciaországban élő magyarok minden rétegét képviselő személyiségeknek. A fogadáson megjelent számos emigráns értelmiségi, író, művész, aki eddig nem tartott kapcsolatot a magyar nagykövetséggel. A nagykövet a rövid ünnepi megemlékezés után átadta a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést Lucien Hervé magyar származású fotóművésznek, egész életműve elismeréseként. Lucien Hervé az egykori franciaországi ellenálló, Le Corbusier építészeti művészetének legismertebb megörökitője, megőrizte kapcsolatát az óhazával, s rendszeresen állít ki Magyar- országon. A mintegy 200 ezres szovjetunióbeli magyar nemzetiség Magyarországgal együtt ünnepelte a 141 évvel ezelőtti március 15-i események évfordulóját. A szovjetunióbeli nagy változásoknak köszönhetően az idén a Kárpátalján élő magyarok a korábbiaknál sokkal szélesebb körben, nagyszabású rendezvényeken ünnepelhettek. Kora délután Munkácson az 1849. április 22-i őrhegyaljai csata színhelyén emelt obeliszknél helyeztek el koszorút a helyi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Kör szervezésében. A mintegy 400 részvevő előtt a szabadságharc egyik dicső ütközetéről Popovics Béla magyartanár szólt. A beregszásziak több helyszínen is megemlékeztek az évfordulóról. Délelőtt az Illyés Gyula Klub tagjainak és a Kossuth Lajos középiskola Petőfi Körének tagjai a járási kultúrházban irodalmi összeállítással léptek fel. Küldöttségük eközben megkoszorúzta a hajdani Oroszlán Szálló falán lévő Petőfi-emlék- táblát. Délután a temetőben Eckel György honvéd százados sírjánál helyeztek el koszorút. Koszorúzási ünnepség színhelye volt Badaló község is, ahol Petőfi Sándor ottjártának emlékét őrzi emléktábla. Este a beregszászi kultúrházban ünnepi műsor volt. Ungvár szívében közel kétezren gyűltek össze a délutáni koszorúzási ünnepségre. Az egykori Fekete Sas vendéglő épületén lévő emléktáblánál Dubka György, a Kárpáti Kiadó szerkesztője mondott köszöntőt. Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke méltatta az évfordulót, majd megkoszorúzták az emléktáblát. A szónok a jelenlévők viharos tapssal jelzett egyetértésétől kísérve együttérzését fejezte ki az Erdélyben élő magyarok sorsa iránt. Ezzel összefüggésben beszélt az úgynevezett területrendezési tervekről is. A megemlékezés a Nemzeti dal elsza- valásával ért véget. Sajtóvisszhang Nyugati világhírügynökségek nagy terjedelemben foglalkoztak a március 15-i magyarországi ünnepségekkel, kiemelve, hogy azokon - a korábbi évektől eltérően - most nem került sor incidensre a rendőrség és a független megmozdulások résztvevői között. Az AP amerikai hírügynökség ennek kapcsán idézi Szilágyi Sándort, az alternatív mozgalmak fővárosi tömeggyűlésének egyik szervezőjét, aki rámutatott: mindez szerinte annak a jele, hogy az MSZMP őszinte volt a demokrácia irányába tett lépések terén. Az AP szerint a magyarországi megmozdulások mindenütt a demokrácia és a függetlenség követelésének jegyében zajlottak, s ennek kapcsán - nyugati újságírók becsléseire hivatkozva - külön kiemeli, hogy a független szervezetek öt órán át tartó budapesti megmozdulásán mintegy 80-100 ezren vettek részt. A hír- ügynökség részletesen beszámol az esti fáklyásmenetről is, hangsúlyozván, hogy a menet végpontján, a budai Várban mintegy 15-20 ezer ember ünnepelt. Emellett felidézi Tamás Gáspár Miklósnak, a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetőjének azt a kijelentését, mely szerint március 15-én nemcsak 1848-at, hanem 1956-ot is ünnepelték, mert a célok „mindkét esetben ugyanazok voltak”. A TASZSZ jelentése elsősorban az ünnepségek hivatalos mozzanataira tért ki, beszámolva a Hősök terén tartott koszorúzásról és a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlésről. Nyers Rezsőnek, az MSZMP PB tagjának, államminiszternek beszédéből a TASZSZ egyebek között azt a gondolatot idézte, hogy a megújulás irányvonalának sikerét csak úgy lehet biztosítani, ha a demokratikus politika konkrét gazdasági eredményeket hoz. A szovjet hírügynökség emellett röviden hírt adott a más szervezetek által kezdeményezett budapesti megmozdulásokról is, s ezek kapcsán azt irta, hogy egyes helyeken szocialistaellenes megnyilvánulások is voltak. Grósz Károly beszédet mondott az interparlamentáris konferencián Grósz Károly, az MSZMP főtitkára csütörtökön beszédet mondott a 81. Interparlamentáris Konferencián. A több mint száz ország törvényhozóit egyesítő nemzetközi szervezet, az Interparlamentáris Unió a hét eleje óta tanácskozik Budapesten és kialakult hagyománya, hogy meghívja a vendéglátó ország egy vezető politikusát, ismertesse meg országát, annak törekvéseit a világ minden tájáról érkezett parlamenti képviselőkkel. Az MSZMP főtitkárát a délutáni ülésen Barcs Sándor, az IPU magyar csoportjának vezetője, a konferencia elnöke és Dauda Sow, az InterparlamentárisTa- nács elnöke köszöntötte. Grósz Károly nagy érdeklődés mellett mondta el beszédét, amelyet a konferencia résztvevői tapssal fogadtak. A konferencia délelőtt befejezte vitáját arról, miként segítsék a világ parlamentjei a gyarmati rendszer felszámolását, a faji elkülönítés és a fajüldözés minden formájának megszüntetését, hogyan járuljanak hozzá a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításához. Ez utóbbi kérdésben számos nyugati delegátus bírálta Romániának a nemzeti kisebbségekkel szemben tanúsított politikáját, afalurombo- lás terveit az emberi jogok megsértését. Heves bírálat hangzott el egyebek között az Egyesült Államok, Ausztria, Svájc, Új-Zé- land és Portugália képviselőjének részéről. A román küldöttek, élve a válasz jogával, elutasították a bírálatot, azt hangoztatva, hogy országukban megvalósul a nemzetiségek egyenjogúsága - ezt az állítást azonban mások több felszólalásban vitatták. A dombóvári KISZ-esek a „megyében” maradnak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Csütörtökön délután a dombóvári KISZ- esek küldöttgyűlése úgy döntött, hogy támogatja a Tolna megyei ifjúsági szövetség létrehozását. Több pontban javasolják az alapszabály-tervezet módosítását, annak érdekében, hogy az új szövetség maximális önállóságot biztosítson a tagszervezeteknek. Többek között úgy látják, hogy a megyei szövetség tanácsát ne az apparátus, hanem egy társadalmi elnök vezesse a főállású főtitkár mellett. A küldöttek állást foglaltak abban is, hogy a megyei szövetséghez városi szövetség létrehozásával csatlakoznak. Az értekezlet végén megválasztották küldötteiket a március 23-ai megyei küldöttértekezletre, illetve három főt közvetlenül a KISZ XII. kongresszusára. TAKÁCS JÓZSEF Sevillai számítások (Folytatás az 1. oldalról.) Szinte az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy a világkiállítás megrendezése mérföldkő lehet Andalúzia sorsának alakulásában. Egy történelmi elmaradottságban, szociális visszavetettségben élő régió számára különleges lehetőség kínálkozott, hiszen maradandó strukturális változást eredményező, nem múlandó értékű esemény az EXPO 92. Visszatekintve az elmúlt évekre megállapítható: Spanyolországban társadalmi méretű rokonszenv övezte és övezi a rendezvény gondolatát. Senki sem követelt népszavazást, parlamenti döntést és a szakértők se vonták kétségbe a majdani beruházások létfontosságát. Ami viszont kétséges volt, vitákat váltott ki és szenvedélyeket korbácsolt fel az az volt, hogy honnan teremtsék elő a temérdek pénzt. Amikor körvonalazódtak a várható kiadási tételek kiderült, hogy egyáltalán nem lehetetlen a sevillai álom megvalósítása. Százmilliárdra becsülték a Cartuja- szigeten felépítendő kiállítási központ költségeit. (Az összeg megközelítőleg egymilliárd amerikai dollár). Nyolcvan- milliárdot terveztek a Madridot Sevillával összekötő szupergyors vasút kiépítésére, 36 milliárdot a „92-es autóút” létrehozására. Ez a Sevilla-Granada-Baza útvonalat jelenti. Tizennyolcmilliárdot szántak az autonóm tartományi főváros útjainak korszerűsítésére és nyolcvan- milliárdot nyolc másik fontos andalúziai város útjainak felújítására. Százmilliárdos nagyságrendű az andalúziai hírközlési rendszer fejlesztésére fordítandó összeg és ugyanekkora a sevillai repülőtér átépítésére, a három új pályaudvarra költendő összeg. A világkiállítást megelőző négy évben Sevilla akkorát lép előre a fejlődésben - állítják a területfejlesztési szakemberek - mint az elmúlt öt évtizedben együttvéve. Azon túlmenően, hogy a Guadalquivir folyó egyik kietlen szigetét Dél-Európa legkorszerűbb infrastruktúrájú központjává alakítják, a sevillai történelmi városközpontot is restaurálják mégpedig hatalmas pénzhitelek bevonásával. (Csupán zárójelben: a Cartuja-sziget sorsát meghatározó döntéssorozat nem annyira derűlátó díszmenet volt, mint inkább a hatóság tétovaságának példája. Lakótelep létesítéséről hoztak törvényt 1970-ben, később országos kiállítási központot terveztek ide, végül a korábbiakat érvénytelenítve a világkiállítás színhelyévé tették. Mindez nem vall körültekintő és előrelátó gondolkodásra!) Az EXPO 92 állami részvénytársaság 55 milliárd peseta összegű „előzetes” beruházással Cartuja szigetét olyan infrastruktúrával öltözteti fel, amire a luxus minősítés csupán pontatlan fogalom. A hideg- és különféle hőfokú melegvízrendszerek, a távközlési szálak szövevénye, a kétféle nyomással működő gázvezeték, az árvizek elleni védelmi rendszer csak ízelítő a felsorolásból. A két villanyáram-elosztó központ Cordoba nagyságú város esti kivilágítását lehetővé tenné; mesterséges tó épül a szigeten; a belvárossal négy híd teremt majd kapcsolatot. Hétezer fő foglalhat helyet az előadói teremben, parkírozóhelyek ezrei várják a gépjárműveket. Még egy ok, ami miatt Cartuja a figyelem középpontjába került: Andalúziaszerte vita bontakozott ki a sziget jövőjéről. Az autonóm tartományi junta, a sevillai városi tanács és az EXPO 92 szervezői, vagyis a nagyszabású üzleti vállalkozás kivitelezői elé kecsegtető lehetőséget tárt egy indítvány: a világkiállításon megjelenő multinacionális vállalatok maradjanak a hat hónapos bemutató után is a pavilonokban és kutatási központokként, chipsek gyártóiként, újabb technológiák kidolgozóinként tegyék a szigetet a világ műszaki avantgardjának újabb központjává. Hat világcég már igent mondott a gondolatra: az Alcatel, az IBM, a Rank Xerox, a Telefonica és a Fujitsu, valamint a Siemens patinás neve több ország kormányát is a „zárás utáni maradás” gondolatára serkenti. A majdani sevillai diadalmenet pompájából nem akarnak kimaradni Andalúzia más nagyvárosai sem: Malaga, Granada, Cadiz és Cordoba polgármesterei az arányos andalúziai előrelépés gondolatát hangoztatva további szeleteket követelnek a sevillai tortából. Az EXPO 92 látogatóinak tervezett száma 18 millió. Akik viszont szem előtt tartják, hogy tavaly 54 millió turista járt Spanyolországban, azok 40 millió érdeklődőre számítanak. Bármennyien is lesznek a látogatók, Sevilla egymagában nem képes a milliós léptékű vendégfogadásra. Kulcsfontosságú tehát a déli tengerparti üdülőtelepekkel való korszerű közúti és vasúti összeköttetés kialakítása is. Ezek nem elméleti gondok: Sevillába máris ezrével érkeznek az Expo létrehozásán munkálkodó szakemberek, s bizony az ö elszállásolásuk is temérdek gondot okoz. MERUK JÓZSEF Mitől tértek el a rendezők? MDF-közlemény koszorúzás után Mint arról tegnap már beszámoltunk, Szekszárdon is lezajlottak a március 15- ei megemlékezések, köztük a Béla király téri 1848-as emlékmű megkoszorúzása. Ez utóbbi eseményt követő egy óra múlva megkereste szerkesztőségünket Nyerges Tibor, aki a Magyar Demokrata Fórum Szekszárd Városi Szervezete nevében közleményt adottét. Ennek szövege a következő: „A Magyar Demokrata Fórum Szekszárdi Városi Szervezete előzetes megbeszélés alapján részt vett a Hazafias Népfront által is szervezett március 15-ei megemlékezésen. Nagy sajnálattal állapítottuk meg, hogy a megbeszélésektől eltérően a rendezők, az ünnephez méltatlan katonai demonstrációvá silányították nemzetünk legnagyobb ünnepét. A mérsékelt érdeklődés mellett megtartott összejövetel ünnepélyességét recsegő parancsszavak, harsogó katonai zenekar, dobpergés tette lehetetlenné. Március 15-nek ilyetén megünneplésétől a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetei utólag elhatárolják magukat. Szekszárd, 1989. március 15-én. Magyar Demokrata Fórum Városi Szervezete Szekszárd” Eddig a közlemény. A koszorúzási ünnepségről természetesen mindenki véleményt alkothat, akár a koszorúzók között volt, akár csak ünnepelni ment a Béla király térre. Mi itt és most nem minősítünk, de a tényeknek utánajártunk. A következőket tudtuk meg: Március 15-e megünneplésével kapcsolatban Szekszárdon, a Hazafias Népfront városi bizottságának helyiségében két előzetes megbeszélést tartottak a különböző szervek, szervezetek képviselői. Mindkét programegyeztetésen képviseltette magát a Magyar Demokrata Fórum városi szervezete is. A végleges program a második megbeszélésen alakult ki, a résztvevők közül senki nem kifogásolta azt. Idézet az elfogadott programból: felhívójel, diszőrség felvezetése, díszszázad felsorakozása, történelmi zászlók kihozatala, parancsnok fogadása, diszszázad köszöntése, díszmenet... Aki ott volt, láthatta, hogy ez, pontosabban csak ennyi történt, magyar katonák - honvédek - közreműködésével. Tehát az előzetes megbeszélés szerint. Várkonyi Pétert fogadta Margaret Thatcher Várkonyi Péter külügyminisztert csütörtökön délben fogadta Margaret Thatcher kormányfő. A miniszterelnöki rezidencián, a Downing Street 10-ben tartott megbeszélést megelőzően, a délelőtt folyamán, a magyar diplomácia vezetője a külügyminisztériumban folytatott tárgyalásokat William Wladegrave külügyi államtitkárral. Várkonyi Péter reggel az alsóházban találkozott George Robertsonnal, az ellenzéki munkáspárt külügyi szóvivőjével, illetve a brit-magyar parlamenti csoport vezetőjével és tagjaival. A magyar külügyminiszter délután a londoni magyar nagykövetségen fogadta a brit sajtó képviselőit, ezt követően pedig „A legújabb politikai és gazdasági fejlemények Magyarországon” címmel előadást tartott a brit királyi külügyi intézetben. Európa évtizedei Húsz éve annak, hogy a budapesti felhívással zászlót bontott az európai összefogás gondolata. Nehéz időket éltünk akkor. A szocialista országok a csehszlovákiai bevonulás, a szovjet-kínai határháború és Albánia demonstrált különállásának terhét cipelték, Nyugat-Európát megrendelőit stabilitása bizonytalanította el, az Egyesült Államokat pedig gyilkos merényletek tartották lázban. A Varsói Szerződés tagállamai « mégis esélyt láttak arra, hogy eredményesen ösztönözzék egy olyan Európa megteremtését, amely egyenrangú nemzetek együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé válhat. Aki végigélte a két évtizeddel ezelőtti diplomáciai csatákat, s jól emlékezik a hullámvölgyekre, az csodálkozhatott az ismételt felemelkedésen: azon, hogy a kilátástalannak tűnő szócsatákból történelmileg rövid idő alatt az értelem került ki győztesen. Az 1975 augusztusában Helsinkiben aláírt záróokmányban Európa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői mindazzal meglepték a világot, amely nem is olyan régen még utópiának tűnt: együttműködési készséggel, egymás iránti tisztelettel, a biztonságot, az összefogást, az egyenlőséget, a szuverenitást, az emberi jogokat hirdető, szavatoló elkötelezettséggel. S bár jól tudjuk, az írott szónak nem mindig volt fedezete, Helsinki mégis csak új korszakot nyitott a kontinens életében. Rögös utat jártunk be Helsinki óta, de akármennyire is hepe-hupás ez az út, kiszámítható, s jelzői egyirányba mutatnak. Intézményesült a nagy európai párbeszéd. Az 1977-78-as belgrádi találkozó még csak lakonikus rövidségű záróokmányt volt képes produkálni, az 1980 novemberétől 1983 szeptemberéig tanácskozó madridi már több tekintetben Helsinkin is túlmutatott. Sikerült részletesen rögzíteni az európai összefogás elveit. A szabadságjogok egyetemes érvényességétől kezdve a szabad vallásgyakorláson keresztül a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeinek védelméig sok mindenre kiterjedt a diplomaták figyelme. A Bécsben 1986 novemberétől idén januárig tartó találkozó pedig olyan dokumentumot tett le a közös európai asztalra, amely minden eddiginél bővebben és szerteágazódban foglalkozik az emberek közötti zavartalan kapcsolatok biztosításával, olyan részletekbe bocsátkozva, mint a postai küldemények gyors továbbítása vagy a telefonbeszélgetések bizalmas jellegének tiszteletben tartása. Soha még ilyen részletességgel nem rögzítették az utazások szabadságával kapcsolatos elvárásokat. A vallás szabad gyakorlásának biztosítását pedig gyakorlati ajánlásokkal is alátámasztották. A két évtizedes folyamat fő állomásai mellett egy sor olyan szakértői találkozóra, fórumra is sor került, amelynek tisztázó vitái nélkül szegényebbek lennénk. Emlékezzünk csak a budapesti kulturális fórum termékeny munkájára vagy a stockholmi konferencia jelentős megállapításaira a bizalom- és a biztonságerősitö kérdésekről. A folyamat kiterebélyesedésének vagyunk a tanúi ezekben a napokban, amikor a múlt heti bécsi külügyminiszteri találkozót követően megkezdődött a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállamának a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről és a helsinki folyamat 35 országának a bizalom- és biztonságerősitö intézkedésekről szóló tanácskozása. Az elmúlt két évtizedben sajnos elcsépelt frázissá vált annak megállapítása, hogy helsinki szelleme érvényesül. így hát elégedjünk meg ezúttal annyival: Európának ismét jó esélyei vannak jövője építésére. Húsz évvel a zászlóbontás után már nem lehet kétségünk, hogy a diplomaták az újabb gátakat is sikerrel fogják venni.
