Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. március 15. 2 NÉPÚJSÁG Középpontban a világgazdasági nyitás Március 29-re összehívták a Központi Bizottságot Gondolkodjunk együtt! Az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága a pártszervezetek, párttagok, egyéb közösségek és a politika iránt érdeklődő lakosság együttműködését kéri az április 29-re összehívott megyei pártértekezlet előkészítésében. írásban, szóban, telefonon várjuk véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat, melyek segítik a helyes politikai törekvések és feladatok megjelölését. A pártértekezlet dokumentumainak elkészítésére a megyei pártbizottság Bajszné Kiss Magdolna ideológiai titkár vezetésével szerkesztőbizottságot bízott meg. A véleményeket, javaslatokat legkésőbb április 2-áig várjuk az alábbi címen, illetve telefonszámon: MSZMP Tolna Megyei Bizottsága 7100 Szekszárd Telefon: 12-122/235-ös mellék. MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Magyar egység az ENSZ namíbiai csoportjában Tegnap ülést tartott a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület áttekintette a politikai pártok alapításáról, az alkotmánybíróság felállí­tásáról, valamint a közigazgatási bírás­kodás bevezetéséről készített előterjesz­téseket. A javaslatok zömét elfogadta a további munka alapjául. Felkérte az elő­terjesztőket, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével rövid időn belül ké­szítsék el az állásfoglalás tervezetét. A Politikai Bizottság megvitatta Ma­gyarország világgazdasági nyitásáról és KGST-kapcsolataink gyökeres megújí­tásáról szóló előterjesztést. Egyetért az­zal, hogy a magyar gazdaságpolitika kö­zéppontjába a világgazdasági nyitást kell helyezni. Ez csak a gazdaság liberalizá­lása és a külgazdasági fordulat révén ér­hető el. A nyitás feltétele továbbá a ke­mény, igényes belföldi versenypiac ki­építése. Elengedhetetlen KGST-kapcso­lataink újrafogalmazása is, mindenek­előtt a magyar-szovjet gazdasági kap­csolatok gyökeres megújítása. Szovjet partnereinkkel - az érdekek kölcsönös figyelembevételével - erről haladéktala­nul meg kell kezdeni a tárgyalásokat. A Politikai Bizottság megtárgyalta a pártoktatás 1989-1990 évi feladatait. A testület alapvetőnek tartja, hogy - iga­zodva az átmeneti helyzethez - a pártok­tatás tartalma és szervezeti keretei meg­változzanak. A pártoktatás középpontjá­ban a következő időszakban a „Mire tö­rekszik az MSZMP?” cselekvési program áll. A pártmozgalom vezetői képzésének a korábbinál jóval nagyobb mértékben szükséges kielégítenie a társadalmi igé­nyeket. A Politikai Bizottság megvitatta a KISZ XII. kongresszusa előkészítésének leg­fontosabb politikai feladatait. Az előké­születekről szóló tájékoztatót a Központi Bizottság soros ülése elé terjeszti. A tes­tület ajánlja a Központi Bizottságnak, hogy álláspontja kialakításakor az aláb­biakat erősítse meg: A párt egyetért az ifjúsági szövetség politikai platformjával és egyértelműen, határozottan támogatja azt. Az MSZMP meggyőződéssel vallja, hogy a társadal­mi megújuláshoz nélkülözhetetlen az egész ifjúság cselekvő részvétele, alkotó közreműködése. A fiatalok élet- és mun­kakörülményeinek javításában érdemi változást azonban csak a következete­sen végigvitt gazdasági és politikai refor­mok hozhatnak. Az MSZMP olyan ifjúsági szervezetek létrehozásában érdekelt, amelyek a szo­cializmust elfogadó fiatalokat tömörítik és - a párttal politikai-stratégiai szövet­ségben - önállóan dolgoznak. Az MSZMP egyik legsürgetőbb feladatának tartja új, radikális ifjúságpolitika megfo­galmazását és végrehajtásának mielőbbi megkezdését. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy március 29-ére összehívja a Központi Bizottságot. Észtországi megmozdulás Csaknem negyvenezres nagygyűlést tartott tegnap Tallinnban az Interfront el­nevezésű észtországi mozgalom. A meg­mozduláson az észt állami nyelvről ho­zott törvény visszavonását, egyes észt vezetők lemondását, a tallinni óváros bástyáján kitűzött nemzeti zászló bevo­nását, és a korábbi, vörös színű állami lo­bogó újbóli kitűzését követelték. Az MTI tudósítóját az észt hírügynök­ség, az ETA vezérigazgatója úgy tájékoz­tatta, hogy a tegnapi megmozdulás inci­densek, hatósági beavatkozás nélkül, nyugodtan zajlott le. A főként nem észt aj­kú lakosságot tömörítő Interfront már­cius eleji alakuló kongresszusán elfoga­dott programjának megfelelően dekla­rálta ily módon követeléseit, de a koráb­ban kétnaposra meghirdetett akció már a nap folyamán befejeződött, s emellett az előre bejelentett munkabeszünteté­sek is elmaradtak. Az az Észt Népfront befolyásának el­lensúlyozására létrejött Interfront állás- foglalásai szerint a közelmúltban elfoga­dott észtországi törvények sértik a be­vándorolt lakosság érdekeit. Ezért köve­telik egyebek között az orosz nyelv ko­rábban élvezett státusának helyreállítá­sát is. Az észt lakosság zömének érdekeit képviselő népfront keddre semmiféle el­lenakciót nem szervezett Tallinnban. Az ENSZ főtitkárának felkérésére 1989. április 1 -jétől Magyarország 22 fős egységgel részt vesz az ENSZ namíbiai átmenetet segítő csoportjának - UNTAG - polgári kontingensében. Az ENSZ katonai és polgári kontin­gensből álló csoportja arra hivatott, hogy Namíbia területén felügyelje az 1989. no­vember elejére tervezett választások zökkenőmentes lebonyolítását. A 4650 fős létszámmal induló - és szükség ese­tén 7500 főig növelhető - katonai kontin­gens feladata a fegyvernyugvás ellenőr­zése. A polgári ENSZ-erők, amelyek lét­száma 500 fő, a helyi rendőri szervek munkáját felügyelik a választások lebo­nyolításáig. A csoport létszámáról az ENSZ Bizott­sági Tanácsának 1978. évi 435. számú határozata rendelkezik, amely Namíbia függetlenségének megteremtését céloz­za. A terv gyakorlati végrehajtása a Biz­tonsági Tanács 1989. január 16-án elfo­gadott 629. számú határozatának megfe­lelően 1989. április 1-jén kezdődik meg. Az akció költségeit az ENSZ fedezi. (MTI) Rokonok levele Az örmény Karabah-bizottság be­börtönzött vezetőinek legközelebbi nőrokonai levélben kérték George Bush amerikai elnök közbenjárását hozzátartozóik érdekében. Az anyák és feleségek február 17-ről keltezett levelét a washingtoni örmény kuta­tóközpont kedden juttatta el az AFP munkatársaihoz. A Fehér Házban nem erősítették meg a levél kézhez­vételét. Az asszonyok emlékeztettek arra, hogy Karabah-bizottság december­ben és januárban őrizetbe vett akti­vistáit Moszkvába vitték, pedig - mint írták - „egyetlen bűnük az volt, hogy nemzetüket akarták magas er­kölcsi színvonalon szolgálni”. A Karabah-bizottság Jerevánban alakult, s célja az Azerbajdzsánhoz tartozó, többségükben örmények lakta Karabah-hegyvidéki Autonóm Terület Örményországhoz csatolá­sának kiharcolása. A bizottság több tagját azzal a váddal vették őrizetbe, hogy nemzetiségi ellentéteket szí­tottak, erőszakos cselekményekre buzdítottak. Bejrúti ágyú párbaj, halottakkal A libanoni főváros sűrűn lakott muzul­mán szektorában tegnap reggel több mint egy tucatnyi munkába menő em­ber halt meg és igen sokan megsebesül­tek, miután a keleti, kereszténylakta tér­ségből ágyútűz alá vették a központi ne­gyedeket. Ugyancsak ágyúlövedékek hullottak a keleti szektorban lévő bejrúti,, illetve az attól 20 kilométerre északabbra fekvő Dzsúnije kikötőre is. Nyugat-Bejrút a szíriai támogatást él­vező libanoni muzulmán kormány szék­helye, s a városrészben 10 ezerfősre be­csült szíriai katonaság is állomásozik. A keleti régióban az ellenlábas libanoni ka­tonai kormány az irányító, élén Michel Aun tábornokkal. Görögország Papandreu győzelme Andreasz Papandreu kormánya bizal­mat kapott a görög parlamentben éjfél után lebonyolított szavazáson, amelyre a jobboldali Új Demokrácia Pártja által kez­deményezett vita végén került sor. Mico- takiszék azért terjesztették elő bizalmat­lansági indítványukat, mert az Egyesült Államokban letartóztatásban lévő sik­kasztó krétai bankár, Georgiosz Koszko- tasz belekeverte botrányába a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) veze­tőit, sőt, személy szerint Papandreu mi­niszterelnököt is. A bizalmatlansági indítványt 123-án szavazták meg a 300 tagú parlamentben, 155-en bizalmat adtak a kormánynak. A szavazás előtti vitában Papandreu külföldi reakciós körök provokációjának minősítette Koszkotasz akcióját, amely­nek célja a görögországi helyzet destabi- lizálása, a pozitív változások folyamatá­nak megállítása. Arra figyelmeztette Washingtont, nem marad következmények nélkül, ha nem adja ki minél hamarabb a görög igazság­ügyi szerveknek a sikkasztó bankárt, hogy a bírósági eljárást hazájában foly­tassák le ellene. Baker a Szovjetunióról Igen pozitív hangnemben méltatta kedden James Baker amerikai külügymi­niszter egy hete Bécsben folytatott tár­gyalásait szovjet kollégájával, Eduard Sevardnadzéval. Baker a képviselöház egy bizottsága előtt hangoztatta: mind a NATO-szövet- ségeseknek, mind Sevardnadzénak ki­fejtette kormánya álláspontját, amely szerint a Nyugatnak (ellentétben egyes, kisebbségi amerikai nézetekkel) nem ér­deke egy gyenge Szovjetunió. Vélemé­nyük szerint egyébként a peresztrojka sorsa a szovjetunióbeli változásokon múlik, nem pedig azon, hogy a Nyugat mit tesz, vagy mit nem tesz. Egyetért Sevardnadzéval abban, hogy bécsi találkozójuk jó kezdet volt, igen po­zitív légkörben, érdemi eszmecserét foly­tattak, mondotta. Hamarosan találkoznak a két ország szakértői regionális kérdé­sek megvitatására és az együttműködést kiterjesztik új területekre is: a rakéták, a vegyi fegyverek terjedésének megaka­dályozására, a kábítószerek, a terroriz­mus elleni harcra, a környezetvédelem­re. A csúcstalálkozó kitűzéséről várha­tóan májusi, moszkvai találkozójukon tárgyalnak. A hagyományos haderők csökkentésének kérdésében a Szovjet­unió álláspontja lényegesen közeledett a NATO-hoz, mondotta, különösen azzal, högy egyetért a harckocsik, a tüzérség és a páncélozott csapatszállítók, tehát a támadófegyverek jelentős csökkentésé­vel. Ugyanakkor fontos különbségek vannak a légi- és a tengeri erők és a csökkentési övezetek kérdésében, de a közeledés mindenképpen üdvözlendő, hangoztatta. Baker célzott arra, hogy a kelet-euró­pai országok polgárainak megnőtt utazá­si lehetőségei az amerikai bevándorlási gyakorlat felülvizsgálatát is igénylik. A je­lek szerint a kormány korlátozni kívánja olyan személyek bevándorlását, akik szakképzettségük (vagy annak hiánya), koruk miatt, vagy más okokból nem kívá­natosak. „Románia nem magabiztos nemzet” Amerikai riport William Pfaff, a neves amerikai publicista a Romániába mostanában ritkán bebocsátást nyerő nyugati újságírók egyikeként töltött pár napot Bukarestben. Cikkében kritikus hangvétellel idézi fel a román nép eredetének hivatalos ver­zióját és száraz, szenvedélymentes modorban megdöbbentő részletekkel számol be a román fővárosban látottakról. Az International Herald Tribune és a Los Angeles Times számára irt riportban így összegezi véleményét: „Marxot és Lenint nem sokat emlegetik itt manapság. Azt kell hinnünk, hogy a modern Románia történetének nagy korszaka Nicolae Ceausescu, a nagy építő hatalomra kerülésével kezdődött... Akármi történik is, Ceausescu fizikailag rajta hagyja nyomát Bukaresten. Hogy ezt véghez vihesse, a népet persze kiéhez­tette energiából, fűtésből, élelmiszerből és közfogyasztású cikkekből. Az életszínvonal itt a legalacsonyabb Kelet-Euró- pában. Amit kemény valutáért el lehet adni, azt kiviszik. De Bukarest átalakul. A vidéket pedig „modernizálják”, a paraszti falvak lerombolásával és az emberek betonból épült tömbhá­zakba költöztetésével, ahol úgy élhetnek mint városi rokonaik és könnyebben ellenőrizhetők. Románia sokáig nem fogja el­felejteni ezt a vezetőjét. Az egésznek nyilvánvalóan az a célja, hogy a nemzeti történelem csúcspontját lássák benne. Ö a nemzet alkotója, aki dacol minden kétséggel, hogy Ro­mánia valóban nemzet-e egyáltalán. Ez a kétség ösztökéli őt a személyes becsvágyon túl. Ez a kétség nyomja rá a bélyegét Románia egész újabb kori törté­netére. Románia nem magabiztos nemzet. Egysége nem tel­jes. Határai nem szilárdak. Területi követelései nincsenek kielégítve. Szomszédai ellenségesek. Manapság kezd nem­zetként megnyilvánulni - méghozzá hisztérikusan -, ami így nem nélkülözi az érzelmi visszhangot, de ez hamis önmegnyi­latkozás. A félelem bujkál benne. Aki Romániában él, az min^ tudja, hogy e megnyilatkozás hamis és Románia jövője tele van veszéllyel” - fejeződik be az amerikai publicista cikke. Nemzeti lobogót avattak Budapesten Érdeklődők százainak jelenlétében magyar nemzeti lobogót avattak tegnap a Budai Várban, a Tóth Árpád sétányon. A Honvédelmi Minisztérium rendezte ava- tón ünnepélyes külsőségek között, kato­nai tisztelgéssel vonták fel a csaknem húsz méter magas árbocra a hatszor há­rom méteres piros-fehér-zöld trikolórt. A zászlófelvonás ünnepsége 11 óra­kor kezdődött, amikor a felsorakozott diszszázad parancsnoka jelentést tett az esemény színhelyére érkező katonai elöljárónak. Krasznai Lajos vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes ka*onai diszegyenruhában, rajta nemzetiszín ko­kárdával, ellépett a tisztelgő katonák sor­fala előtt. A körbástyán felsorakozott ka­tonazenekar indulójára zászlókísérők lassú díszlépésben hozták a térre a nem­zeti lobogót, amelyet ezután a viharos márciusi szélben a Himnusz hangjai mel­lett vontak fel az árbocrúdra. Az újonnan felavatott nemzeti zászló­nál Krasznai Lajos vezérőrnagy mondott beszédet:- A zászló egy nemzet ereklyéje, sa­játos jelképe, amely megtestesíti a nép évszázadok során felhalmozott, átörök­lésre érdemes történelmi-eszmei érté­keit. A magyar népnek történelme folyamán sokféle zászlója volt. Hosszú volt az út az Árpádok turulos vörös lobogójától a há­romszínű nemzeti zászlóig, amelyet ha megpillantunk, mindig felemelő érzés fog el bennünket. Viharos történelmünk so­rán ez a jelkép gyakran változott, majd a reformkor idején vált hivatalos nemzeti jelképünkké az a három szín, amely har­monikus összhangjában a magyar törté­nelem folyamatosságát, a nemzeti szuve­renitást, az összetartozást szimbolizálja, és a nemzet méltóságát hirdeti. Az 1848. évi törvénycikkekben határo­zott követelményként fogalmazódott meg: „a nemzeti szín és az ország címere ősi jogaiba visszaállíttajik”. Történel­münk egyik legnagyszerűbb korszaká­ban, amikor a haza és a haladás erői nem egymás ellen, hanem egymással vállvet­ve küzdöttek a nemzet és tágabb környe­zete felemelkedéséért, a törvényhozók régi nemzeti óhajnak tettek eleget ezzel a döntéssel. Egy nemzet azonosságtuda­tához, kollektív nemzeti érzelmeihez hoz­zátartozik, hogy saját jelképei legyenek és azokat szabadon használhassa. Ezt az ősi jogot követelte vissza magának a nép a szabadságharc idején, és ez a szimbólum azóta is mélyen bevésődött nemzetünk érzelmeibe, tudatába. E zászló felavatása tisztelgés egész nemzeti múltunk előtt, s a költő szavaival élve egyben jele annak is: „Él magyar, áll Buda még”. Él, és arra törekszik, hogy a kedvező nemzetközi körülményeket" kihasználva békés úton, törvényes módon, radikális reformokkal korszerűsítse politikai intéz­ményrendszerét, gazdaságát, társadalmi berendezkedését; a kor követelményei­hez igazítsa azokat. Krasznai Lajos szólt arról is: a most fel­állított lobogó tisztelgés azok előtt a ma­gyar, osztrák, német, angol és francia hő­sök előtt is, akik 1686-ban felszabadítot­ták Buda várát a török iga alól. A zászló egyben őrzi azoknak az emlékét is, akik csaknem 140 évvel ezelőtt tizenhárom napos ostrom után ismét magyar nemzeti zászlót tűztek Buda bástyáira. Ugyan­csak ez alatt a zászló alatt indultak harc­ba 44 éve azok a magyar katonák is, akik hősiesen részt vállaltak a Vörös Hadse­reg oldalán a főváros és a vár felszaba­dításában s megtisztításában az európai humanizmus minden alapértékét semmi­be vevő idegen hatalom csapataitól. Tisztelgés ez a zászló azok emléke előtt is, akik Európa és a többi világrész külön­böző csataterein, sokszor idegen zász­lók alatt harcoltak és estek el abban a hit­ben, hogy hazájukat szolgálták. S azok emléke előtt is, akik egyazon haza fiai­ként valaha egymás ellen küzdöttek, és vesztették életüket.- Ez a zászló örök figyelmeztetés arra is - amíg a nemzet ezt magáénak vallja -, hogy a nemzeti egység jelének kell len­nie, s nem a nemzeti megosztottságé - fejezte be avatóbeszédét a honvédelmi miniszterhelyettes. Az ünnepség a Szózat hangjai után a katonák díszmenetével zárult.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents