Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
p TOLNA MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA . — ....... .....■ — . 1. _ ............. 1 989. március 15. ÁRA: 4,30 Ft XXXIX. évfolyam, 63. szám 1848 kiapadhatatlan erőforrás Az: Országgyűlés ünnepiülése ||l||l||||^ A nemzet történelmének korszakos jelentőségű eseményére, az 1848-49- es forradalomra és szabadságharcra emlékezve ünnepi ülést tartott szerdán a Magyar Országgyűlés. A törvényhozó testület emlékező-tisztelgő ülésén a képviselők, a kormány elnöke és tagjai, az országos hatáskörű szervek vezetői mellett részt vettek a politikai, a társadalmi élet vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, neves közéleti személyiségek és a nemrégiben megalakult szervezetek képviselői. Az elnökségben helyet foglalt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint az Országgyűlés tisztség- viselői. A Himnusz hangjait követően a Magyar Országgyűlés nevében Jakab Róbertné alelnök köszöntötte a résztvevőket. Ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet 1848 jelképe mindannak mutatott rá, amit népünk ebben a hazában, Európának ezen „a huzatos” táján Szent István óta alkotott, elszenvedett, amiért harcolt és vérzett, hogy ne csak hírét hagyja a késői utódokra, hanem szabad nemzetként fenn- és megmaradjon. 1848 ezért kiapadhatatlan erőforrás a kései korok számára is. 1848 szabadságeszménye nem elvont idea, és kivált nem harsogó retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően és nagy mozgósító erővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan, azért visszhangzott a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a nemzet vágyaiban már megfogalmazott 1848 öröksége nem kisajátítható, nem felparcellázható, az a mienk, valamennyi magyaré. Mindenkié, aki vallja és vállalja szellemét, ahhoz hűen cselekszik itt és most Méltatlan lenne március örökségének bármilyen szelektív, célzatos értelmezése, csak az egyik vagy csak a másik vonásának - más jellemzőinek kárára történő - kiemelése. Ez torzítaná a nemzeti önismeretet 1848 üzenete tisztán és világosan cseng: haladni kell, áldozatok árán is, mert csak így boldogulhatunk. 1848 elszakíthatatlan része Európa közös múltjának, a földrész haladóbb hagyományainak is. A magyarság nemzeti és társadalmi küzdelméhez Európa adta a külső késztetést. Mai törekvéseinkhez kedvező a külső háttér. Hazánk ismét a haladás fő áramlatához kapcsolódik - mondotta Szűrös Mátyás. - Jó lehetőségeink vannak arra, hogy hasznosan és harmonikusan cselekedjünk a magunk előrehaladásáért és egyben a különböző civilizációs körök egymást termékenyítő közeledéséért. A haza ma ismét ránk figyel. Országgyűlésünk legyen méltó a várakozásokhoz és reményekhez. Legyünk új Pozsony és új Debrecen is. Vállaljuk a reformhétköznapok szívós munkálkodását, de legyünk képesek sorsfordító döntésekre is, ha a nép üdve, a haza sorsa, az állam függetlensége, a demokrácia és a szocializmus vállalt céljai ezt követelik. Nekünk úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy a kései unokák a mi neveinket is „áldó imádság” mellett mondják el. Én hiszem, hogy így lesz. S ha így lesz, Magyar- országot a poklok kapui sem dönthetik meg. Legyen béke az emberek között! Legyen békesség a Földön! Szűrös Mátyás beszédét követően az ünnepi ülés résztvevői elénekelték a Szózatot A képviselők és a meghívott vendégek ezután a Kossuth Lajos téren a katonai tiszteletadás mellett felvont állami zászló előtt tisztelegtek. Az ünnepi ülés befejezéseként a Magyar Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás, valamint Jakab Róbertné és Horváth Lajos alelnökök a Kos- suth-szobor talapzatára koszorút helyeztek el. A szalag felirata: „A magyar forradalom és szabadság- harc emlékére - a Magyar Országgyűlés”. Babits Mihály: Petőfi koszorúi „Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?" Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja, hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli ÖT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bújik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. Óh, vannak koszorúk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére — kőnek! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág mágad! Nem drótos füzérbe görbítve - légy szabad virág szabad földön: hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!” Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ö ünnepségén: Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén! Arcok, márciusi fényben
