Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

1989. március 14. tfÉPÜJSÁG 3 Huzalhúzás Tolnán Nagy munkában voltak Tolna egy-két mellékutcájában a Dédász tolnai kirendeltsé­gének és a szekszárdi építési csoportnak a munkásai. Közösen végezték el ugyanis a Szekszárd-Tolna közötti 20 kilovoltos vezeték összekötő szakaszának az átépítését. A faoszlopok helyére betonoszlopokat állítottak, a régi - több évtizede szolgáló és alaposan megrongálódott, mindössze 35 négyzetmilliméter keresztmetszetű - huzalt 95 négyzetmilliméteresre cserélték ki. A munkálatok eredményeként erősebb és üzembiztosabb lett a rendszer, az összekötő szakasz elkerülhetővé teszi a két helység közötti vezeték egyikének meghibásodása vagy karbantartása esetén az áramszüne­tet. Az új szakaszt néhány napja „avatták” Vigyázat! Óvatlan pillanatban a vezeték „fölszalad”, és lehet utánamászni. Ha a két végből végtelent csinálnak... így toldják össze a vezetéket. Kezdődik a cukorrépa vetése A mezőgazdasági üzemek a hét köze­pén hozzálátnak a cukorrépa vetéséhez. Mintey 110-115 ezer hektáron termelik ezt a fontos növényt az idén; hozzávető­leg akkora területen, mint amennyiről ta­valy betakarították. Az üzemek azért nem növelik a vetés- területet, mert a korábban gazdaságo­san termelt répa jövedelmezősége jelen­tősen romlott. A gazdaságok egy részé­nél a felére esett vissza a hektáronkénti tiszta jövedelem, mivel a növény termelé­séhez szükséges kálium műtrágya ára 60 százalékkal emelkedett. A bérbruttó- sitás miatt számottevően növekedett a munkabérköltség is, s ez nem elhanya­golható tényező a cukorrépa termeszté­sénél, mely az átlagosnál munkaigénye­sebb tevékenység. A Cukoripari Közös Vállalatnál elmon- ■>dották: a tagvállalatok összesen mintegy 700 betakarítógépéből évente 35-40-et kénytelenek selejtezni, ugyanakkor az idén legfeljebb tíz újat tudnak vásárolni. A többnyire külföldi berendezésekhez azonban nem is az importlehetőség, ha­nem a forintfedezet hiányzik, mivel a gaz­daságoknak igen kevés a pénzük, a hitel pedig tovább drágítaná a termelést. Ilyen körülmények között a tavalyihoz hasonló vetésterület fenntartása - a nö­vény költséges művelése és betakarítása miatt - már jó eredménynek számít. A cu­korgyárak egy része - látva a gazdasá­gok helyzetét - különféle anyagi segítsé­get és többféle szolgáltatást kínál a ter­melőknek. A Petőházi Cukorgyár pél­dául néhány környékbeli üzemnek 20 százalékos támogatást nyújt betakarító­gépek vásárlásához. A hatvani Mátra-vi- déki Cukorgyárak pedig néhány betaka­rítógépsort maga vásárolt meg a termelő üzemek részére. A termelő a gép árát öt év alatt törleszti. A Szerencsi Cukorgyár - idén már harmadik éve - a tulajdonában lévő gé­pekkel szedi fel a cukorgyári répaterme­lő szakcsoportok terményét, és e munka fejében csupán a felszedés hektáron­kénti 4000 forintos önköltségét számolja fel; így körülbelül 1200 forintot takaríta­nak meg az üzemeknek. Dombóvári Híd „Közéleti ügyekben mondunk véleményt” A volt Rétesklub, a dombóvári értelmi­ségiek klubja alig élt meg másfél évet. Alkalmazkodva az új időkhöz, átalakult és tagjai, immár alapítóként létrehozták az azóta már hivatalosan is bejegyzett Dombóvári Híd Közéleti Egyesületet. Er­ről beszélgetünk az új egyesület elnök­ségének tagjaival, Györffy Árpád peda­gógussal, dr. Kutas Péter jogásszal és dr. Halas Zoltán sebészorvossal.- Kezdjük a Rétesklubnál. Mikor, mi­lyen céllal alakult? Gy. Á.: A közösségi élet, az együttgon­dolkodás, a helyi közéleti kérdések meg­vitatásának igénye hozta létre 1987 no­vemberében a Rétesklubot. Az volt a cé­lunk, hogy a hasonló gondolkodású em­bereknek szóváltási lehetőséget biztosít­sunk klubszerű formában. Igaz, elsősor­ban pedagógusok, orvosok, mérnökök voltak a klub tagjai, de már akkor is nyi­tottak voltunk mindenki iránt, akit érde­keltek a programjaink, részt akartak ven­ni, véleményt mondani a vitaestjeinken. Akkor - klubszerű keretek között - véle­ményeztük az egyesületi törvényt és a később jóváhagyott jogszabály szövegé­ben felfedezhettük azokat a gondolato­kat, amiket mi is felvetettünk.- Ez a törvény adta meg a lehetőséget arra, hogy a klub átalakuljon egyesületté... Dr. K. P.: Igen. A megszületett törvény lehetővé tette, hogy túllépjünk a klubsze­rű kereteken. Úgy gondoljuk, hogy egye­sületként hatékonyabban hallathatjuk szavunkat a helyi és országos kérdések­ben is. Amíg klub voltunk, előfordult vala­miféle gyanakvó megítélés is. Sokan nem értették, mit akarunk, még bizonyos rom­boló szándékot is feltételeztek rólunk. Dr. H. Z.: így most alkotmányos alapon van lehetőségünk az együttes vélemény- nyilvánításra, egy leendő választáson akár a közös fellépésre is. A létező struk­túrába akarunk bekapcsolódni és tag­jaink világnézetétől függetlenül az együt­tes véleményt - amit közösen alakítot­tunk ki - a felsőbb szervekhez, testüle­tekhez eljuttatni. Dr. K. P.: A tanácstörvény eddig is sok lehetőséget biztosított, de az emberek nem éltek vele. Ezeket a kereteket és a demokrácia kiszélesítéséből adódó to­vábbi lehetőségeket szeretnénk tarta­lommal megtölteni.- Mit jelent a „Híd” az egyesület nevé­ben? Gy. Á.: A híd az mindig közvetít, két par­tot, világnézetet köt össze, olyan funda­mentum, amire az út támaszkodhat. Ha mást nem teszünk, csak segítünk végig­gondolni az aktuális problémákat, az együttes döntés kialakításában a legki­sebb szerepünk is van, már elértük a cé­lunkat. Közéleti ügyekben mondunk vé­leményt, mert szeretnénk hozzájárulni tagjainkon keresztül szélesebb, helyi és országos álláspontok kialakításához.- Jó lenne, ha konkretizálnánk ezt. Gy. A.: Legutóbb meghívtuk Lép Fe­rencet, országgyűlési képviselőnket egy kis beszélgetésre. Ö már ismerte a társa­ságot, mert a Rétesklub keretei között is találkoztunk. Most az új alkotmánnyal kapcsolatos koncepciónkat mondtuk el neki, és a világkiállítással kapcsolatos véleményünket is ismertettük.- Ezt talán a Népújság olvasóival is is­mertessük. Dr. H.Z.: Nem javasoljuk a világkiállítás megrendezését, mert az országra olyan anyagi terheket ró, aminek nem látjuk a következményeit. Nem beszélve arról, hogy tovább növeli a vidék és Budapest közötti különbségeket, hisz a rendezvé­nyek, a beruházások mind Budapestre és közvetlen környékére koncentrálód­nak és logikus, hogy a pénzt azokra a vi­déki fejlesztésekből kell elvonni.- Nem ilyen egyszerű a képlet, hisz a világkiállítás az ország presztízsét növeli, idegenforgalmi, gazdasági, műszaki, technikai ugrást is jelenthet... Dr. H. Z.: Bizonyítható, hogy közvetlen profit nem volt ezeken a kiállításokon és a budapest-bécsiről sem állítható, hogy lesz. A közvetett haszon az vitatható, vi­szont tény, hogy ez az ország újabb meg­terhelést már nem bír el. Tudom, hogy ezt megvitatni nem a mi feladatunk, de ahogy eddig nagyon sok nagyberuhá­zásnál nem kérdezték meg az embere­ket, ez esetben célszerűnek tartjuk akár népszavazás elrendelését is.- Térjünk vissza a szűkebb régióhoz. Dombóvári kérdésekben is hallatták már hangjukat? Gy. Á.: Két kérdést vitattunk meg és az együttes véleményünket szeretnénk a közeljövőben a városi tanács ülésén is­mertetni. Az egyik a tehóval kapcsolatos. Nem értünk egyet a tehóval, de szüksé­gesnek tartjuk, így elfogadjuk. Viszont kérjük, hogy a teho alóli mentességet a biológiai létminimumra emeljék fel, ami kb. 3700 forint. Dr. K. P.: Azt is kérjük majd a tanácsülé­sen, hogy a tehót közérdekű kötelezettség­vállalásnak nyilvánítsák, így az az adóalap­ból leírható és elkerülhető a kettős adózta­tás, mert a jelenlegi állapot szerint az adó­zott jövedelemből fizetjük a tehót, ami me­gint csak adóként fogható fel. Dr. H. Z.: A másik javaslatunk pedig az, hogyha valaki közműfejlesztési hozzájá­rulást fizet, annak arányosan csökkenjen az adója, hisz közcélokra fordítja a pén­zének egy részét. Ugyanígy legyen ez a bármiféle közösségi célokra befizetett forintoknál is. Ha egy utca lakói össze­dobják az útépítés költségeit, azt írhas­sák le az adójukból, mert így az adóforin­tok közvetlenül a helyi közcélokat szol­gálják. A munka elvégzését jelentik a ta­nácsnak, arról igazolást kapnak, amit az adóhatóság is elfogad.- Az már az eddigiekből is kiderült, hogy egyesületük szellemi híd szeretne lenni a különböző nézetek között. De a tagjaik körében mennyire különbözőek ezek a nézetek? Gy. Á.: Ugyanúgy, mint a Rétesklub­ban, itt is megtalálhatók a különböző ér­telmiségiek, de abszolút nyitottak va­gyunk mindenki felé. Az alternatív szer­vezetek tagjai éppúgy szívesen látott vendégeink, leendő tagjaink, minta KISZ, a párttagok, a pártonkívüliek, a szakszer­vezeti mozgalomra esküszők, vagy ha lesz ilyen, a kisgazdapártiak. Ma is van közöttünk függetlenített funkcionáriustól az orvoson keresztül szakmunkásig na­gyon sokféle foglalkozású és gondolko­dású ember. Lényeg az együttgondolko­dás, a vita igénye. Olyan vitáé, amiből ér­telmes, a közösség egészét előrevivő program, javaslat születhet. A dombóvári híd - úgy tűnik - mérték­tartó híd. Jó szándékkal létrehozott, job­bat akaró emberek egyesülete. Most, együtt gondolkodva fedezik fel, hogy politikánk eddig is mennyi kiaknázatlan lehetőséget biztosított a demokrácia gyakorlására állampolgárai részére.' Csak ezzel az eddigi politikai gyakorlat­ban nem éltünk. így hát a dombóvári kezdeményezés híd a politizálás régi, több mint négy évtizedes módja és a most kialakítandó, szélesebb demokrá­ciára épülő gyakorlat között. TAMÁSI JÁNOS KISZ-küldöttgyűlések Tamásiban feltételekkel csatlakoznak a megyéhez „Egy kérdésben biztosan egységesek va­gyunk, mégpedig abban, hogy ifjúsági szerveze­tünk jelenlegi állapotán, struktúráján változtatni kell.” Bakó Bélának, a tamási KISZ-bizottság tit­kárának a megállapitása akár a mottója is lehe­tett volna annak a küldöttgyűlésnek, melyet a hét végén tartottak meg az említett városban. Bár a résztvevők - Tamási és környéke delegált fiatal­jai - nem érkeztek meg teljes létszámban, mind­ez nem befolyásolta hátrányosan a megyei KISZ-küldöttértekezletre való készülés jegyében lebonyolított fórumot. A beszámoló szóbeli ki­egészítését - ahonnan az idézet is származik - számos megjegyzés követte. Így szó esett egye­bek mellett a KISZ és az MSZMP viszonyáról, kü­lönös tekintettel a párt nem túl meggyőző ifjúság- politikájára. Javaslat hangzott el a tamási KISZ- bizottság frissen.kidolgozott programját illetően: ennek értelmében - a hozzászóló szerint - a képviselet néhány esetben már nem elégséges, az igényeknek követeléssel kell hangot adni. Kri­tikát kapott a KISZ KB által juttatott tagonkénti huszonöt forint „kortespénz”, mely mintegy a be­lépés „megvásárlását” volt hivatva elősegíteni. Az igazi vita azonban Tamási csatlakozási szán­dékának eldöntésekor bontakozott ki. A megyén belül maradás, illetve a KISZ KB-hoz való közvet­len jelentkezés mellett egyaránt elhangzottak in­dokok. Többen érdeklődtek az anyagi támoga­tás formáját illetően: válaszában Oravecz Rita, a KISZ KB munkatársa, megyei instruktor - kissé lehűtve a kedélyeket - a pénz elosztását elsősor­ban technikai és nem tartalmi kérdésnek minősí­tette. Boros László, a KISZ Tolna Megyei Bizott­ságának titkára arra mutatott rá, hogy egy kiter­jedt taglétszámmal, súllyal rendelkező jövőbeni megyei ifjúsági szövetség számos vonatkozás­ban lenne képes a hathatós fellépésre. Ami pe­dig a szövetség apparátusát, létszámát, műkö­dését illeti, az olyan lesz, amilyet a tagság akar. Mindezek figyelembevételével a küldöttek meg­állapodtak abban, hogy bizonyos feltételek - el­sősorban a széles körű autonómia - teljesülése esetén készek a megyei munkába bekapcsolód­ni. Végezetül a résztvevők megválasztották azt a tfz főt, akik a március 23-i megyei küldöttértekez­leten képviselikTamásit és környékét, illetve Ba­kó Béla, a KISZ Tamási Városi Bizottságának tit­kára és Peszt Attila, a KISZ Gyönk Nagyközségi Bizottságának titkára személyében az országos KISZ-kongresszus két helyi küldöttét. Csűröm-csavarom Igennel vagy nemmel kellett volna válaszolnia. Ő azonban félórás elő­adást tartott, a végén mégsem tudtam, hogy igen vagy nem. Mikor nem kis munkával mégis sikerült a lényeget ki­szűrnöm szavaiból és közérthetővé formálva le is írtam azt, kikérte ma­gának. Egy jogász soha­sem fogalmazna ilyen pongyolán - mondta. Legközelebb megint kénytelen voltam segít­ségért hozzá fordulni. Egy írásomhoz szüksé­gem lett volna a me­gyénkben működő válla­latok közül azoknak a számára, amelyeknél vállalati tanács működik. Ha jól emlékszem, annyit kellett volna mondania: 17. Ő azonban megint hosszasan magyarázott, s csak többszöri ismételt kérdésre bökte ki a bű­vös adatot. De hozzátet­te: ha ezt valahol fölhasz­nálom, akkor látni szeret­né a megjelenés előtt az írást, nehogy pontatlanul idézzem őt. Mivel munkám során gyakran kellett az általa irányított szervezettől föl- világosítást kérnem, föl­lélegeztem, mikor új beosztásba került. Szim­patikus utódjával - mint ahogyan előtte is és az­óta is mindenkivel - való­ban sokkal könnyebben szót értek. De azért rá is mondhatnám, amit több kedves barátomra és is­merősömre szoktam: jó fej, csak annyira jogász... Kis ismeretterjesztő sorozatot készítettem la­kásügyeinkről, a „lakás­célú támogatásokról”. Bár többen, több helyen segítettek, hihetetlenül sok időmbe és ener­giámba tellett a rendele­teket megérteni és kö­zérthetően továbbadni. Ez utóbbi nem is mindig sikerült, tartok tőle, hogy az előbbi sem... Mivel szellemi képességeim legalábbis végesek, akár egyéni problémának is tekinthetném az esete- (ke)t. Bár sok egyén sok­ra megy, mégis lehetne egyéninek nevezni azo­kat a gondokat is, ame­lyek az állampolgár szá­mára a túl bonyolultan fogalmazott jogszabá­lyok meg nem értéséből, az esetleges joghéza­gokból származnak. Messze nem egyéni vi­szont az az igen gyakori eset, amikor egy vállalat teljes vezérkarának együttes szellemi poten­ciálja sem elég egy-egy rendelet értelmezésé­hez, amikor az „llleté- kes”-től kért állásfoglalás nem is hasonlít a még „II- letékesebb”-től kapott, ugyanarra a paragrafus­ra vonatkozó jogszabály­magyarázatra; amikor ki­derül, hogy egyik értel­mezés sem volt helyes; amikor azt mondhatja egy vállalatvezető, hogy sajnos, többet ér számá­ra egy, a paragrafusok­ban magát jól kiismerő jogász, mint 40-50 reál­értelmiségi... Aligha vitatja bárki, hogy a jogszabályokat pontosan, precízen, min­den pongyolaságot mel­lőzve kell rögzíteni. De jelentheti-e ez egyúttal azt is, hogy érthetetlenül - az állampolgárok sőt gyakran a jogalkalmazók számára sem egyértel­műen, végrehajtási utasí­tásokat és mindenféle, értelmezésre vonatkozó állásfoglalásokat követe­lőén - kell megfogal­mazni azokat? Ma nemcsak az új al­kotmány megalkotása, de egész jogrendsze­rünk korszerűsítése is napirenden van. Azt mondjuk: haladunk a jogállamiság felé. Hogy el is érjünk odáig, ahhoz valószínűleg az is szük­séges, hogy a nem jo­gász többség számára se legyenek a jogszabá­lyok valamiféle titokza­tos, félelmetes, érthetet­len és megismerhetetlen hieroglifák. A közelmúlt­ban megrendezett szek­szárdi jogásznapon dr. Nagy László, a Magyar Jogász Szövetség főtit­kára úgy fogalmazott: mindenekelőtt a gondol­kodásmódunkat kell megváltoztatni, egy jó ér­telemben vett társadalmi jogászi gondolkodásmó­dot kell kialakítani... Alig­ha úgy gondolta, hogy a társadalomnak kell a jo­gászok mesterségének címerét, a csűrés-csava- rást, a furfangot és a bo­nyolult fogalmazást ma­gukévá tenni... - rí -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents