Tolna Megyei Népújság, 1989. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
2 tsíÉPÜJSÁG 1989. március 1. Koszovo A sztrájk vége - és újabb sztrájk Az aknából kijövő munkások Tito fényképével érkeznek a felszínre (MTI Telefotó) A Koszovo Autonóm Tartományban éhségsztrájkot folytató 1300 albán nemzetiségű bányász kedden feljött a nyolc napja elfoglalt trepcsai bányából, miután egyik követelésüknek engedve lemondotta JKSZ három tartományi vezetője. A koszovói szerb és Crna Gora-i bányászok 800 főnyi csoportja ugyanakkor a lemondások ellen tiltakozva okkupációs sztrájkot kezdett egy másik közeli ólom- és cinkbányában. Mint ismeretes, hétfőn lemondott tisztségéről Rahman Morina, a tartományi KSZ elnökségének elnöke és Ali Sukrija, az elnökség tagja, valamint Husamedin Azemi, a KSZ pristinai városi pártbizottságának elnöke. A bányászok vádja szerint mindhárom albán nemzetiségű vezető „kiszolgálta” a szerb vezetést. A belgrádi szövetségi parlament előtt keddre virradóra 15 ezer egyetemista tiltakozott a koszovói albán bányászoknak tett engedmények miatt. A megmozdulásuk iránti rokonszenvét 100 belgrádi taxisofőr tülköléssel fejezte ki. Raif Diz- darevics államfő kedden délben fogadta az egyetemisták küldöttségét. A jugoszláv államelnökség előző nap rendkívüli intézkedéseket vezetett be Koszovóban az alkotmányos rend védelmében. A hírügynökségek kedd reggeli jelentései szerint a Szerbiához tartozó autonóm tartomány fő útvonalain harckocsik és csapatszállító járművek vonulnak, az utak mellett géppisztolyos katonák őrködnek, a tartomány határainál út- torlaszokat emeltek. A trepcsai ólom- és cinkbányából kedden reggel először egy beteg bányászt hordágyon hoztak felszínre, őt követték a több száz méteres mélységben eltöltött napok és az éhség okozta kimerültségtől támolygó társai. A bányászokat mentő- kocsikon kórházba szállították. A koszovói bányászsztrájk résztvevői most a föld felett akarják folytatni sztrájkjukat. Folytatódik a 8000 albán egyetemista tiltakozása a pristinai sportközpontban, a szerb és Crna Gora-i nemze- tiségfl diákok pedig ellenrendezvényeket szerveznek. Az albán egyetemisták - akárcsak a bányászok - azt követelik, hogy Szerbia mondjon le alkotmányának „Koszovo autonómiáját csorbító” módosításáról. Koszovo Autonóm Tartománynak 1,7 millió albán és kétszázezer délszláv lakosa van. A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint Szlovénia tagköztársaságban százezren írták alá a rendkívüli intézkedések elrendelése ellen tiltakozó körlevelet. PANORÁMA BUDAPEST - Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke kedden az Országházban fogadta Saiful Sulunt, az Indonéz Köztársaság Parlamentjének alelnökét. A szívélyes légkörű megbeszélésen részt vett Florváth Lajos, az Országgyűlés alel- nöke. Jelen volt Bustanul Arifin, Indonézia budapesti nagykövete. Az indonéz népi konzultatív gyűlés alelnökét ugyancsak kedden fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. *- Változatlanul élni akarnak „törvény adta jogukkal” azok a független szervezetek és csoportok, amelyek március 15-én a Szabadság térre kívánnak vonulni, hogy „jelképesen lefoglalják” a Magyar Televíziót - tűnik ki abból az újabb nyilatkozatból, amelyet 21 független szervezet képviselői juttattak el a Magyar Távirati Irodához. Mint írják: semmiféle erőszakra nem szólítanak fel, a Magyar Televízió épületébe nem kívánnak behatolni, az intézmény munkáját nem akarják zavarni. Elvárják viszont, hogy a televízióban ezen a napon hangozzék el a független demokratikus szervezetek „Mit kíván a magyar nemzet?" című 12 pontja. Szándékukkal vitatkozik egy - ugyancsak hírügynökségi továbbításra bízott - másik nyilatkozat, amelyben a Hazafias Népfront több budapesti, körzeti bizottsága tiltakozik az ellen, hogy a független demokratikus szervezetek képviselői a társadalom nevében kívánják lefoglalni a Magyar Televíziót. Rámutatnak: a társadalom megkérdezése nélkül, a társadalom nevében még jelképesen sem foglalhatják le.az MTV-t. Felhívásukat is csak saját nevükben adhatják ki. BELGRAD - A belgrádi Borba, a zágrábi Vjesnik, az újvidéki Dnevnik és a Magyar Szó keddi számának első oldalán, fényképpel illusztrált tudósítást közölt Grósz Károly és Stipe Suvar hétfői bellyei munkatalálkozójáról. Az MSZMP és a JKSZ legmagasabb szintű vezetőjének első személyes találkozóján a két országban zajló reformokról és időszerű eseményekről folytattak véleménycserét - emelte ki főcímében a Borba. MOSZKVA - A Karabah-hegyvidéki autonóm területen a helyzet nagyjából normalizálódott, annak több körzetébe visszatérnek a menekültek - mondta Ar- kagyij Volszkij, a terület vezetésével megbízott különleges igazgatási bizottság elnöke. Hozzáfűzte azonban, hogy a karabahi örmény és azerbajdzsán nemzetiség viszonyát továbbra is kölcsönös gyanakvás és vádaskodás jellemzi. - Az indulatok lángja márnem lobog, de parazsa még izzik - így jellemezte a helyzetet Volszkij a Krasznaja Zvezda tudósítójának. A szovjet honvédelmi minisztérium lapja keddi számában közölte az Arkagyij Volszkijjal készített interjút. WASHINGTON - Jó esély van arra, hogy az Egyesült Államok még az idén állandósítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt Magyarországnak, egyúttal megadja a kormánygaranciákat a magyarországi amerikai tőkeberuházások-' hoz. Erről beszélt az MTI washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában Charles Vanik. Az ismert demokratapárti politikus hosszú évekig képviselő volt, s az ő nevéhez is fűződik a kereskedelmi törvény 1974-es módosítása: eszerint csak az a szocialista ország kaphatja meg az úgynevezett legnagyobb kedvezményes elbánást az amerikai piacon, amely nem akadályozza polgárainak kivándorlását. Szabadkai hétköznapok Mi magyarok is mintha kezdenénk megízlelni az utazás örömeit, egyre bátrabban kelünk útra. De azért valljuk be bátran azt is, hogy az utazás savát-borsát adó megismerés, élményszerzés másodrangú ma még a listáink jelentős részén. Mert miért utazunk? Hát mi másért, mint vásárolni. Ausztriában kétkazettás magnót, Jugoszláviában pedig jóféle konyakot, farmert... A fél hatos indulásra mindenki pontosan érkezett. A kék panorámabusz hasán ott fehérlett a felirat: Művelődési Központ. A felújítást követő első igazi útja ez a Vörösmarty Művelődési Központ buszának. Irány Bácska, a Kecskemét környéki homokvilág határon túli folytatásának megszemlélése. Hamar összejött a buszravaló közönség, köztük nyugdíjas és gyerek egyaránt ült az üléseken. A bonyhádiak példája nem egyedi, ilyen vásárlójárat indult - mint később kiderült - az ország más vidékeiről is jó néhány. A kétszázötven forintos útiköltség csábító. Szabadka pedig még Suboti- caként is gondolatébresztő. Még annak is, aki csak időtöltésnek, szórakozásnak szánja a paprikavidék, majd a kunsági homoki borvidék déli részi folytatásának megtekintését. A Bácska közepe felé a Horgoson keresztül vezet az út. Előtte azonban jön a vámvizsgálat, a határátkelés Tompánál. A félelem bére Aki még nem lépte át a magyar határt, azon egyfajta megfoghatatlan szorongás, enyhe remegésféle fut át, ami olyan, mint az áramütés. Aki már sokadszor utazik határainkon túlra, azon sem múlik el nyomtalanul a várakozás pár perce. Irány a buszsáv. Kettő már előttünk várakozik, egy mögöttünk, s azon annyi a furcsaság, hogy Kecskemét-Subotica járatként üdvözölhetjük. A magyar felirat: Tompa határállomást jelzi, aki nem ismerős, másoktól tudja meg, hogy ugyanez a másik félen Kelebia nevet takar. Akad, aki izgul, pedig semmi rosszat nem tett, iratai rendben vannak, csak hát... A mosolygós kis- katona hamar végez rutinfeladatával, s milyen a jó kocsiparancsnok? Hát olyan, hogy hoz magával néhány plusz statisztikai lapot is, úgyhogy ez a gond is megoldódik. Érkezik a főtörzsőrmester, kit híre megelőzött. Hűvös köszönéssel kezdi, majd sorolja, mit szabad, mit nem...- Megértették? - nyomatékosít, amit ajánl is egyben. Végigjárja a buszt, s látszik rajta, hogy kedvetlen. Akad akinek ennyi már elég, s ha még kérdeznek is tőle, már leírhatatlan zavar vesz erőt rajta. A főtörzsőrmester kiszúrja a félös hölgyeket, s mindhármat csomagostul beparancsolja az épületbe. Majd visszalép, s kideríti, egy csomag le is maradt. Pedig ő megmondta: „Mindent behozni!...” Szóval mindent bevittek ezek után. Másfél órának tűnő várakozás után .előkerülnek a fiölgyek. Persze, ez a kiruccanásuk nem volt más, mint a félelem bére, hiszen hogy ők szabálytalankodjanak...?! Na, nem. Ők csak izgultak. Irány Szabadka, a 147 ezer lakosú járási székhely, Bácska északi részének legnagyobb, a Vajdaságnak második legnagyobb városa. Azt tartják, Kecskemét jellege van a településnek. Csak egy köhajításnyira fekszik a határtól, jócskán szétterülő majdnem falusias városszéllel. A várost IV. Béla alapította, volt királyi birtok, volt a Hunya- diakérkésőbb Mária Terézia 1779-ben szabad királyi várossá nyilvánította. Terepszemle, felderítéssel A város közepe a Köztársaság tér. A városháza csodás Zsolnay-féle fajansz díszeivel messziről feltűnik. A busz utasai szétszélednek, akad aki a sokadszor jövőhöz csapódva eltűnik az üzletsoron, míg a bátortalanabbja az osztrák nép pénzét - hisz ezt kapott otthon az OTP-ben - váltja nagy bátran dinárra.- Na, mindjárt milliomosok lettünk - nevet egy hölgy, de azért hozzáteszi azt is - először, s talán utoljára...- Pünkösdi királyság ez, milliomos már én is voltam Szabadkán - szól oda az ismerőse. Az utcán minden talpalatnyi helyen magyar rendszámú autó. Az üzletsoron mimózát áruló bácsi vallja magát igaz magyarnak. Forintért is megalkudunk vele, mint mondja, jó pénz az, csak mi nem tudjuk. Az övék, a dinár már szinte követni sem tudja a vágtató inflációt. Egymás mellett több tapétaüzlet is sorakozik. Al^figyelmes, az hamar rájöhet: a két utolsó számot takard le, és mindjárt lesz valami otthoni hasonlítási alapod az árFa vonatkozóan. Mert 25000... 250... ugye annyi mint 250 forint... Tapétában ez ilyen minőségért jó ár. Tele a szatyrot! Mindenütt magyar a szó, utcán, üzletben, bankban.- Márkát nem akarnak eladni?! Vagy schillinget? - szól egy jólöltözött hölgy a bank előtt álló csoportnak. Márkát senki sem hajlandó adni, a schillinget pedig a bank is jó áron megfizeti, bár akad, aki ezen felül is üzletel. Mert itt mindenki üzletel. Itt elfogy valóban a vaj - egy kilóért százezer dinárt kínálnak, ami durván ezer forint -, a sajtra is megjön a vevő, aki aztán fél óra múlva a piacon ugyanazt már felárral árulja. Keresik a forintot is, de az ügyetlenebbjét is csak egyszer tudják rávenni, hogy olcsón adja. Igazi „számtanóra” folyik mindenfelé. Vásárlás előtti latolgatásként is.- Most akkor hogy is van?... ha én adok száz schillinget (ami ugye 400 forintnál valamivel több), akkor azért kell kapnom... legalább ötvenezer dinárt... Na jó, mehet a bolt... Hol is futhat össze az ember a szomszédjával, ismerősével, ha nem a szabadkai nagypiacon? Itt aztán kiderül: a bélelt farmerkabátért adnak 1200-2000 forintnak megfelelő schillinget hazánk fiai, a Napoleon konyakért 13 ezer dinártól 15 ezerig terjed a szóródás, a Cézár már drágább. A forgalom hatalmas, az üzletekben felkészülnek az újabb, általuk magyar rohamnak titulált eseményre, ami a délutáni órákra tehető. Amikor a piacról újra visszaözönlik a tömeg a maradék pénzét elkölteni a városba. A banán drága, 80-90 forint kilója, az ember hiába ad érte valutát. Veszi, mert ezért jött. A szatyrok tele farmerral, műbőr dzsekikkel, konyakkal, tapétával, déligyümölccsel. Magyar a magyarnak segít. Hűtőládát a Skoda tetejére pakolni, az új, márkáért vásárolt utánfutót (beváltották a bankban a szegediek a pénzt!) kihúzni az utcára, az ismeretlen buszsofőrnek kitalálni a Szabadság térről... Annyit azért még észreveszünk, hogy a klasszicista Szt. Te- réz-templomon hatalmas repedések éktelenkednek, ami 187 éves múltját tekintve már nem is csoda. Vajon hol van a gimnázium, ahol Kosztolányi Dezső tanult? Na meg az a kislány is hol van, aki ugyan velünk jött, de időközben eltűnt? Előkerült, mert kerestük. Igaz, a gimnáziumot nem tudjuk, hol találhatjuk. Arra nem jutott most időnk. Talán legközelebb, amikor otthon már lesz elég farmerunk, tapétánk és konyakunk. Akkor talán újra eljövünk. A főtörzsőrmester a kelebiai határ magyar felén ezúttal nem „tompa”, sőt kifejezetten jókedvű, s kedélyes. Senkit nem motoz meg... ez a vásárlójárat a reggeli ijedelmet követően inkább a jó emlékei között őrzi meg egyenruhás képét. Szabó S. Rekonszolidáció ’57 Beszélgetés dr. Ormos Máriával, a történészalbizottság tagjával Elég egy évszámot mondani, s Magyarországon föllobbannak az indulatok: 1956. A közelmúlt keserű pirulája, melyet sem lenyelni, sem kiköpni, nem tudtunk még; rágjuk, tologatjuk tovább. Az MSZMP által megbízotttörténésszel, bizottság vallatja az elmúlt negyven esztendő, s benne 1956 dokumentumait. A bizottság tagja DR. ORMOS MÁRIA, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora.- Az, hogy az MSZMP KB adott megbízást az elmúlt negyven év eseményeinek elemzésére - egy kis rosszindulattal? fantáziával?- úgy is értelmezhető, hogy a párt belügyének tekinti az 1948-68. közötti korszak történeti- gazdasági vizsgálatát...- Emlékeztetni szeretném arra, hogy voltaképpen a pártértekezlet javasolta a kutatás megkezdését, engedve annak a társadalmi igénynek, hogy tudjuk meg végre, miért került az ország abba a helyzetbe, amiben jelenleg van. Eleinte csak az elmúlt tizenöt év elemzéséről volt szó, de nagyon hamar kiderült, hogy olyan modellt kell megvizsgálni, melynek gyökerei 1948-49-ig nyúlnak vissza, s amelyen a legnagyobb rést éppen a párt- értekezlet ütötte. Megjelent az Élet és Irodalom 1989. február 24-ei számában- Egy politikai párt vezető testületé miként tarthatja fenn magának a jogot, hogy történeti időszakot, eseményt minősítsen? Az abszurdum, így Trianon vagy a Dózsa-féle parasztháború megítélését is a KB-ra lehetne fftzni...- Az elmúlt hetek lévél- és telefonáradata alapján nem kell tán bizonygatni, hogy a negyven évnek, s benne 1956- nak milyen erős hatása van a napi politikára. Egyetlen párt sem engedheti meg magának, hogy struccként a homokba dugja fejét. Az MSZMP-t, mint említettem, elsősorban a reális helyzetfelmérés szándéka vezette, amikor megbízást adott a munkacsoportoknak. A vizsgálat másik motívuma az új pártprogram megalapozása volt.- Amikor ezek a kérdések ilyen indulatokat kavarnak, hogyan őrizheti meg tárgyilagosságát a történész? Nem kell-e attól tartanunk, hogy a gyűlölködő olvasói levelek hatására sérelmet szenved a tudományos objektivitás?- Valóban fennáll ez a veszély. Engem is meglepett, mennyiire nem történelem, mennyire nem a múlt tartozéka még az 1956-os ősz. Remélem, hogy lehet azért emberibb, nemzetibb szempontok alapján nézni az akkori eseményeket. Egy példa talán rávilágít, mire is gondolok. Ma egy elsőéves hallgatót temettünk a pécsi köztemetőben. A sírhoz menet el kellett haladnunk két parcella mellett, amelyben magyar, illetve szerb és olasz közvitézek fekszenek. Szépen gondozott sírokban. Ők ugyebár az első világháborúban egymásra lőttek... Vagy a spanyol példa. A Grósz-interjú keretében is elhangzott: a spanyolok meg tudtak nyugodni abban, hogy mindkét oldalon spanyol anya szülte fiúk, férfiak nyugszanak. Ezt a fájó kérdést nálunk is csak ilyen alapon lehetne valahogy rendezni.- Nem nyomasztja önöket, történészeket, a felelősség?- De, nagyon. Jó volna, ha ez a korszak végre valóban történeti kérdéssé válna. Biztatást ad, hogy a február 11 -i KB-ülé- sen kimondták: folytatni kell a kutatást, minél több dokumentumot feltárni, nyilvánosságra hozni.- Milyen forrásokat tudtak felhasználni?- Minden forráshoz hozzá lehet jutni. * Sok forrás megsemmisült, szétszóródott, de a kutatásnak hivatalos forráshatára nincs.- Beleértve a szovjet dokumentumokat is?- No nem, én most csak a magyarországiakról beszélek. Ami a Szovjetuniót illeti, részükről történt olyan kezdeményezés, hogy bizonyos kérdéseket közösen vizsgáljunk meg, továbbá, hogy egyes dokumentumokat nemcsak feltárnak, hanem át is adnak.- Ön melyik szükebb területet választotta?- Globálisan a belpolitikát kutatom, azon belül legnagyobb súllyal az 1956. november 4-étől 1958 végéig tartó időszakot. Főként levéltári dokumentumok alapján.- Az egyik legismeretlenebb, leghomályosabb intervallum háború utáni történelmünkben...
