Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11. /"tolna''' _ 2 ^ÜÍÉPÜJSAG Kevesebb címke a bőröndön? Utazókedv vagy kedvetlenség? Konkurencia a Volánnak Kisiparos - nagy autóbusszal Hova utaznak manapság az emberek? ATolnaTourist kínálatából mi iránt növe­kedik, mi iránt csappan az érdeklődés? Mi újság a Tolna-turizmusban megye- és országhatáron innen és túl? - ostromol­tuk kérdéseinkkel a Tolna Megyei Ide­genforgalmi Hivatal igazgatóját, Fejes Ist­vánt. A csöppet sem váratlan kérdésekre nem meglepő a válasz, ami a magán- és közületi pénztárcák vastagságával áll egyenes arányban: a belföldi turizmus szinte teljesen leállt (tavalyelőtt is nehe­zen indult, de június végén mozgásba lendült, tavaly még nehezebben). Az ér­deklődés most már jóformán csak a kempingekre szorítkozik. Úgy tűnik, hogy nincs túl sok pénzük az embereknek... Az iskolás csoportok és néhány jól szerve­zett nyugdíjasklub tartja még a frontot. Örvendetes, hogy Szekszárd és a ge- menci erdő (utóbbiban évente 50-60 000 látogató fordul meg) kezd állandó jelleg­gel szerepelni az iskolai programokban. Nyárra várható érdeklődés hétvégeken a meleg vizű strandok iránt, bár Dombó- vár-Gunaras (főleg Gunaras) nincs még felkészülve a kánikula-hétvégeken je­lentkező tömeg ellátására. Ami a külföldi utazásokat illeti: szinte kielégíthetetlenül nagy az érdeklődés az egynapos bécsi utak iránt. Ha győznék is busszal, nem győzik valutával. A karácsonyi csúcs után néhány na­posjanuár eleji pangás következett, most ismét ugrásszerűen megnőtt a kereslet a nyugati valuta iránt. Azt az összeget, amit kb. egyhetes for­gási sebességűnek ítéltek, nyolc óra alatt eladták... Múlt nyáron óriási sikerük volt az olcsó görögországi üdültetéseknek - idén, ha nem is sokkal, ők is emelték az áraikat. Most tárgyal viszont a Tolna- Tourist igen kedvező árú olaszországi üdültetésekről Rimini térségében. A gö­rög és olasz utak iránt mutatkozik érdek­lődés. Úgy látszik, idén ez lesz a sláger. Nem árt, ha gyakoroljuk a két ideillő köszön­tést, amivel elbúcsúzunk útrakelő sze­retteinktől: görögül khaire, azaz béke ve­led, olaszul arrivederlá, azaz viszontlá­tásra - ott...- OS ­Ez év elejétől bármilyen járművet, így autóbuszt is birtokolhat magánszemély. Úgy látszik, Kovács József németkéri vállalkozó már vagy fél évvel ezelőtt ráér­zett erre a fejleményre, amikor megvett egy használt Ikarus autóbuszt. A jármű­vet saját és rokoni munkával felújította, kicsinosította, és azonnal lépni tudott, mikor az ominózus rendelet érvénybe lé­pett. Átirattá a saját nevére a buszt, és iparengedélyt váltott ki, amely február 1-jétől érvényes. Turistacsoportok utaztatását vállalja bel- és külföldi kirándulásokra, és ami a ’megrendelő számára a legfontosabb, ol­csóbban, miflt a Volán vállalatok. Például egy színházlátogató csoport budapesti útját körülbelül hatezer forintért vállalná a negyvenhárom személyes busszal. Bécsbe fejenként négyszáz forintért és huszonöt schillingért szállítja az utaso­kat. Már két isztambuli útra is felvett meg­rendelést. A próba még hátra van, hiszen konkrét utaztatás még nem történt. De megrendelésben, úgy tűnik, nem lesz hiány. A Siótourral kötött szerződés szerint a nyári hónapokra az utazási iroda biztosít munkát a vállalkozónak. Nagy volt a kockázat, hiszen a busz sokba került, és a felújítás, berendezés sem volt olcsó, de bízik abban, hogy nyereségesen és az utasok teljes meg­elégedésére tevékenykedhet. Ezért természetesen sok mindent kell tenni, biztosítani a jármű megbízhatósá­gát, tisztaságát, az utasok kényelmét, jó hangulatát. Ez utóbbit videofilmek vetíté­sével, kávé- és italfelszolgálással terve­zik emelni. A megyében elsőként jött létre ilyen szolgáltatásra magánvállalkozás, és ha ezt színvonalasan végzi, ráadásul a meg­szokottnál olcsóbban, akkor mindany- nyian nyerünk az üzeleten.- áa ­Számvetés Valahogy egy kicsit meghal ilyentájt az idősebbje, hogy aztán azonnal újra­születve lerázza magáról a rossz emléke­ket. A padlássöpréseket, a pincében búj- 'va vágott hízót, na meg azt is, hogy ami­kor „szétmentek” a közösből, a termelő- szövetkezetek szinte rögtön újra is ala­kultak... Hová is lehetett volna menni be­lőle...?! Pedig ott volt a szabadság, ami akkoriban maga volt a kényszerű köte­lesség. Aztán jöttek a szebb napok. De­mokratizálódott a „téeszcsé”, igaz, az el­nököt még egy darabig „küldték”, de az 50-es évek végén Tolnában már láttak 4 emberrel dolgozó kombájnt, ami ugyan a fele termést elhagyta, de már előrelé­pést jelentett. Engedték a háztájit, a sok nagyszerű, az utcafrontra keresztbe né­ző gazdasági épület megtelt a beállított állatok meleg téli párájával. Gyarapodott a nép. Soha nem látott jólét környékezte a portákat, a téeszekben egyre több kor­szerű gépcsoda nevelt műszaki gárdát. Később az ipar is betört - vagy kitört? - a téeszekbe, virágzó melléküzemágakat alakítva. Haladt a világ, már autókat lehetett lát­ni sorra a falvakban, amikor a kakasdi határt a bonyhádihoz csapták... amikor faluhatárokat mosott össze a nagytáblá- sitás kívánsága. Az akkori össz-szövet- kezeti mánia. Már a gyerekek házai épül­tek, mire „kiderült", minek az új portához istálló? Állat van elég a szövetkezetek­ben, meg aztán mára már hizlalni sem nagyon éri meg... Változott az élet, s vele a téesz-parasztság is. Gyengült a szál, a tulajdonosi kötődés egy családon belül is legalább kétféle lehetett. Gondoljuk csak meg, a nyugdíjas apa, aki bevitte a közösbe a vagyont, a lovat, kocsit, földet, és az agráregyetemről a jólétbe hazake­rült fiú, akinek a gép a mindene. Az a gép, ami helyett már tavaly kellett volna mási­kat venni, de a mégoly jól álló téeszben is megfontolják manapság az effajta beru­házást. Időközben a magyar mezőgaz­daság Európa élvonalába emelkedett, a földdel, állattal dolgozó ember a mögötte álló hatalmas anyagi bázissal, szellemi kinccsel egyre biztosabbnak látta jövő­jét, miközben mára a gazdasági élet újra kemény feltételeket szabva diktál. S mindez akkor történik, amikor alkotmá­nyunk reformjára kerül sor, s az agrárpo­litikában jelentkező problémákat zsák­foltozással ma már nem lehet megoldani. Sokkal inkább új zsákot kell varrni. Új ag­rárpolitikai zsákot, amibe a mai követel­mények szerint a jövő is belefér majd. Mindezekről akkor szólni, amikor es­ténként a téeszirodák ablakai sokáig fé­nyesek, amikor a főkönyvelők és admi­nisztrátorok összesítik a közös vagyont, vajon illik-e? Gyanítom, ez mára nem il­lem kérdése, hanem egyszerű törvény lett. Tudni kell, hogy ebben a megválto­zott világban, ebben a többet követelő jö- vövárásban hol áll a magyar szövetkezeti mozgalom hatvanegynéhány Tolna me­gyei gazdasága. Hol áll anyagilag, mek­korát tud majd lépni a hamarosan indu­lást jelző szóra? Mi lesz nagyüzemeink­kel? Meg a kicsikkel? Bizonyítványosztás ideje van. ~Á gyengének akad még egy sansza, a közepesnek van még lehetősé­ge az előrelépésre, mig a jónak köteles­sége marad a tegnap sikere. Holnapra is. Szinte látom magam előtt, ahogy a nyugdíjas apa épp oly biztosra vágyó áhltozással húzza arcáról beretvájával a habot, mint a fia, aki azon bosszanko­dik, hogy 340 forintos arcvize fogyóban van. Mindketten zárszámadó közgyűlésre készülnek. Egyiknek a múltja, ereje, ve­rejtéke van a közös gazdaságban. A másiknak „csupán” a jövője. Számadás előtt vagyunk... SZABÓ S. Egy klubvezető „fésületlen” gondolatai- A benzinkutasokat, azokat lenne érdemes megkérdezni. Hogy hét végén hányán tankolnak náluk, mármint a fiatalok közül. Én például megkér­deztem, el is mondták, hogy sokan. Mennek Paksra, meg a környékbeli falvakba. Ahol van diszkó, ahol lehet szórakozni. Mert mi van itt, Szekszárdon? Semmi. Megszűnt a „Táncos", megszűnt az „önkiben” is a diszkó. A gyerekek meg összedobják a benzinpénzt, és mennek oda, ahol van valami. És azt tudod, hogy a nagy rohanásban mennyien karamboloztak? Olyanok haltak meg, akiknek nem kellett vol­na, ha van, ami itt tartja őket. Ha egyszer be­néznél a klubunkba, amikor zenés összejöve­telt tartunk, elcsodálkoznál. Múltkor százhú- szan voltak. Képzeld el, abban a két kis terem­ben, egymás hegyén-hátán. És nemcsak a mi háztömbünkből jöttek. Az egész városbői. Na jó, nehogy azt hidd, hogy csak ilyesmiket tar­tunk, ez engem annyira nem is érdekel. De nagy az igény erre, az biztos. Hogy nevelő funkciója legyen a klubnak? Hát ez az, amire törekszünk a vetélkedőkkel meg hasonlókkal. Csak sajnos, néha úgy érzem, hogy minden rám szakad. Eddig még nem nagyon jutott eszébe senkinek sem, hogy megkérdezze, mi­ben segíthet. Igaz, én nem vagyok az a tipus, aki megmondja a másiknak, hogy ezt ide te­gye, azt meg oda. így rám marad a cipekedés, az üdítők beszerzése, meg a vajas kenyerek megkenése. Persze, nem akarok panaszkod­ni, mert ezt én vállaltam, és lehet, hogy csak lá- batlankodnának körülöttem, vagy legalábbis így venném a segítő szándékukat. Amit lehet, magam intézek. Néhány dolgot azért nem ér­tek. Tudod, mivel ütik el az időt a klubtagok, ha éppen nincs valami program? Kártyázással! Huszonévesek, közép- és főiskolások, erre leülnek az asztalokhoz és kártyáznak. Amikor meg beszélgetést szerveztem az egyik szek­szárdi KISZ-vezetővel, őszintén szólva nem volt túl nagy az érdeklődés. De azért ez egyál­talán nem lenne rossz klub, főként akkor, ha másokkal is összehasonlítom magunkat. Ahol van video, színes tévé, ahol technikai és egyéb szempontból is elfogadható körülmé­nyek várják a fiatalokat. Ennek ellenére azok - tudomásom szerint - mégsem működnek megfelelően, biztosan szervezési problémák miatt. Nekem egy hó­nappal a rendezvény előtt gondolkodnom kell azon, hogy honnan szerzem meg a videót. Rendben, a színes tévét megoldottuk, de a vi­deót egyáltalán nem. Ha bérelni akarom, máris elő kell teremte­nem háromszáz forintot. Szóval, a program­szervezés valóban sok energiát felemészt, mostanában ráadásul keményen tanulok... A másik meg az, hogy nemsokára huszonnégy éves leszek. Nem véletlen, hogy az utóbbi idő­ben egy kicsit visszafogtam magam mint klub­vezető. Már az is megfordult a fejemben - négy és fél év után -, hogy talán másnak kelle­ne folytatni a klubvezetést. A többiek? Nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Számukra az a fontos, hogy he­tente háromszor nyitva legyen a klub. Múltkor sem tudtam végig maradni, odaadtam nekik a kulcsot és hazamentem. Kértem őket, vigyáz­zanak, ne legyen késő esti ajtócsapkodás, mert az felhallatszik, és akik alszanak, joggal mérgesek, ha felverik őket álmukból. Persze, ne gondold, hogy ez lenne a jellemző. A lényeg az, hogy vasárnap megbeszélést tartunk, ott eldől a hogyan tovább kérdése... De akárhogyan is alakuljon, a klub működni fog, az biztos. Csurgó Attila, a szekszárdi hajóházi if­júsági klub vezetőjének a szavait leje­gyezte: Szeri Árpád Kereskedünk Felfújható gyermekmedencét szeret­nék. Citromsárga és narancssárga szí­nekben kaphatók. Van még hat. De nézd csak ott egy kiállított példány aminek az alja kék.- Azt kérném.- Azt nem lehet.- Miért? - hangzik megdöbbenést kiváltó kérésem.- Mert nehezen fújtuk fel - hang­zik megdöbbenést kiváltó válaszuk -, azt utoljára adjuk csak el. Lehetőségeim: vagy megveszek egy sárgát, vagy megvárom, míg elviszik ezt a hatot - lehet két óra, de lehet két nap is -, s enyém a kék fenekű. (Ha csak az utolsó vásárló nem kettőt vesz, mert akkor se kék, se sárga!) Inkább a biztonság! Kérek egy sárgát, ha lehet! * Falvédőt szeretnék venni. Két eladó­hölgy nyugodtan trécsel, a harmadik egy oszlop mögött csókolózik a fiújával. Vá­logatni kezdek. Lerakom a falvédőkről a lábtörlőket, a kispárnákat, az ágyterltő- ket és nézegetem a kínálatot. Egyet kihú­zok, a pulthoz viszem, fogom a mérőlécet és megnézem, hogy elég hosszú-e. Ki- , csit rövid, de ha nincs más...- Nincs hosszabb? - kérdezem az előbukkanó csókos szájú lányt.- Nem tudom. Ha ott nincs, akkor nincs - mondja menet közben; siet visz- sza az oszlop mögé. A kosárba rakom az árut. Átgondolom a további teendőimet: Beütöm az össze­get a pénztárgépbe, fizetek, visszaadok, adok-kapok egy nyereményjegyet, be­csomagolom a „szajrét”, és agyő, búcsút intek magamnak.- W ­Újságolvasó legyen a talpán, aki a lap­kínálat zavarba ejtő bőségében lépést tud tartani az új és a még újabb kiadvá­nyokkal. Éppen ezért első kérdésünk a Világtükör főszerkesztőjéhez, Vajda Pé­terhez: tulajdonképpen milyen olvasó­rétegnek szánják ezt a könyvnyi infor­mációt?- Magyarországon a korábbi években az olvasók nagyon széles rétege kísérte figyelemmel a külpolitika, a külvilág ese­ményeit. Úgy tűnik, ez a helyzet változó­ban van, s az oka is közismert, nyíltabb a belpolitika. A Világtükör azoknak az ol­vasóknak az érdeklődésére számít, akik egy-egy időszerű téma részletesebb, ár­nyaltabb megismerésére törekszenek. Az első számunk vezető témája például az AIDS és annak társadalompolitikai, humanitárius összefüggései. Napiren­den van az európai probléma is. Ebben az esetben arra törekedtünk, hogy ké­pet adjunk mind az egységes európai piac kialakulását érintő várakozásokról, mind az aggályokról. Annál is inkább, mert mindegyik vonatkozásban érintet­tek vagyunk mi, magyarok is.- Lévén szó havonta egyszer megjele­nő kiadványról, mennyire tekinthetők frissnek a lap anyagai és milyen forrásból jutnak a cikkekhez?- Az első pillantásra is szembetűnhet, hogy a Világtükör, a nevéhez hűen szá­mos jelentős világlap véleményét is tük­rözi. Úgy véljük, ez a módszer a választott téma alapos feltárását segíti friss anya­gokkal.- Miért éppen az AIDS a lap vezető té­mája?-Úgy gondoltuk-és ezt az anyagok is ( igazolták -, hogy e betegség elleni véde­kezésre sem Nyugaton, sem Keleten nem voltak felkészülve. Bizonyos időre volt és lesz szükség, amíg a társadalmi, felvilágosítási, védekezési mechanizmu­sok kialakutnak és még ennél is többre, amíg a kór gyógyszerét felfedezik. Nap­jaink e nyomasztó gondja felöl megkér­deztük az Egészségügyi Világszervezet­ben koordináló szerepet betöltő, dr. Mannt is, véleményét ugyancsak az első számban publikáljuk. Megjegyzem, az AIDS-ről készített helyzetjelentéshez a magyar véleményeket is ismertetjük. Nyi­latkozik például a szociális és egészség- ügyi tárca illetékese, valamint a magyar- országi homoszexuálisok egyesületének vezetője is.- Milyen összeállításokat terveznek a következő számokban?- Készen van egy összeállítás a világ sikerembereiről, a menedzserekről. Be szeretnénk mutatni, hogy miképpen látja a világ a román politikát és nemcsak a nemzetiségi kérdés szempontjából. Fog­lalkozunk az utóbbi években elkövetett jelentősebb politikai merényletek megol­datlan kérdéseivel. Más téma, más fel­dolgozásban: betekintést nyújtunk az ol­vasónak a nemzetközi pornóüzletbe. Rák: őszinteség, vagy áltapintat? Dr. Okazaki Nobuo a japánok szerint ra­dikálisan újszerű terápiával kísérletezik rá­kos betegeivel: megmondja nekik az iga­zat. Japánban ugyanis íratlan törvény, hogy hazudnak a betegnek, szebben szól­va elhallgatják, vagy megkerülik az igazsá­got. A sokszor rosszindulatú daganatot jóindulatú cisztának hazudjék, a gyomor­ban lévőt fekélynek, egyszóval mondanak mindenfélét, csak az igazat nem - szerintük jobb nem megijeszteni, vagy elszomoritani a beteget. Az elhallgatásra a leghíresebb példa a nyolcvanhét éves Hirohito császár esete. Az összes japán lap szétkürtölte, hogy az uralkodó rákban szenved, ám csak miután bizonyossá vált: az agg Hirohito már nem képes újságot olvasni. A japán orvosok hazudozása a rákról im­már olyannyira nyílt titok, hogy megrendíti a bizalmat a gyógyítás mesterei iránt - mondja Okazaki doktor, aki a rákos bete­geket gyógyító központi kórház specialis­tája. Okazaki csendes mozgalmat kezdett az igazmondásért. „Volt egy betegem, aki kétségek között halt meg. Rákja volt, s utol­só napjaiban is végig kétkedett családjá­ban, bennem, mindenkiben. Ez talán a leg­magányosabb halálnem” - folytatja Oka­zaki, megjegyezve, hogy a szomorú bete­get lehet vigasztalni, de a bizalmatlanon képtelenség segíteni. Az íratlan törvény azonban továbbra is érvényesül. A felkelő nap országának lakói híresek és közismertek rendkívüli udva­riasságukról, s kerülik a kényes témákat. És mi lehetne kellemetlenebb annál, mint megmondani valakinek, hogy rövidesen meghal? A hozzátartozók 80 százaléka kéri az orvostól a hazugságot. A rák szó különö­sen a gazdag és híres emberek között tabu. A politikusok például messzire kerülik a kórházat - meséli Okazaki -, nehogy vá­lasztóik megsejtsék betegségüket, s ezért más jelöltre szavazzanak a következő vá­lasztáson. Hirohito öccse, Takamatsu her­ceg tavaly halt meg tüdőrákban. Családja azonban a rákkórház helyett inkább egy vöröskeresztes központban helyezte el, hogy a végzetes betegségnek még a gya­núját is távol tartsa a famíliától. Hirohito há­ziorvosai pedig még csak konzultációra sem keresték meg a rákkórház szakértőit. A hazudozást a kényelmetlenség elke­rülése mellett tovább élteti a tévhit és babo­na is, miszerint a rák vagy az arra való haj­lam örökölhető. A japán szülők például többnyire lebeszélik gyermeküket, hogy olyasvalakit válasszon házastársnak, aki­nek családjában előfordult rákbetegség. A Merkur kocsiátvételi sorszámai Trabant Limousin Hycomat (Bp.) 1210 Trabant Combi Hycomat (Bp.) 152 Trabant Limousin (Bp.) 17416 Trabant Limousin (Győr) 13637 Trabant Combi (Bp.) 6164 Trabant Combi (Győr) 3903 Wartburg Standard (Bp.) 4 271 Wartburg Standard (Győr) 2617 Wartburg Speciál (Bp.) 5 622 Wartburg Speciál (Győr) 4 094 Wartburg Speciál tolótetős (Bp.) 17 381 Wartburg Tourist (Bp.) 4 842 Wartburg Tourist (Győr) 1907 Skoda 105 S (Bp.) 12889 Skoda 105 S (Győr) 9636 Skoda 120 L (Bp.) 31256 Skoda 120 L (Győr) 21 032 Lada 1200 (Bp.) 48 093 Lada 1200 (Győr) 16 965 Lada 1300 S (Bp.) 24 442 Lada 1300 S (Győr) 1023 Lada Szamara (Bp.) 5479 Lada Szamara (Győr) 2809 Lada 1500 (Bp.) 16733 Lada 1500 (Győr) 5470 Lada Combi (Bp.) 1355 Lada Combi (Győr) 829 Polski Fiat 126 P (Bp.) 6 063 Polski Fiat 126 P (Győr) 3 836 Dacia Limousin (Bp.) 17637 Dacia Limousin (Győr) 10241 Dacia Combi (Bp.) 5383 Dacia Combi (Győr) 2903 Dacia TLX (Bp.) 9 991 Dacia TLX (Győr) 6185 Zastava (Bp.) 20 538 Opel Kadett (Bp.) 543 Yugo (Bp.) 186 Volkswagen Golf (Bp.) 501 Volga Limousin (Bp.) 1568 Volga Combi (Bp.) 1626 Az MTI-Press megkérdezte Mit tükröz a Világtükör?

Next

/
Thumbnails
Contents