Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
1989. február 11. /"tolna''' _ 2 ^ÜÍÉPÜJSAG Kevesebb címke a bőröndön? Utazókedv vagy kedvetlenség? Konkurencia a Volánnak Kisiparos - nagy autóbusszal Hova utaznak manapság az emberek? ATolnaTourist kínálatából mi iránt növekedik, mi iránt csappan az érdeklődés? Mi újság a Tolna-turizmusban megye- és országhatáron innen és túl? - ostromoltuk kérdéseinkkel a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal igazgatóját, Fejes Istvánt. A csöppet sem váratlan kérdésekre nem meglepő a válasz, ami a magán- és közületi pénztárcák vastagságával áll egyenes arányban: a belföldi turizmus szinte teljesen leállt (tavalyelőtt is nehezen indult, de június végén mozgásba lendült, tavaly még nehezebben). Az érdeklődés most már jóformán csak a kempingekre szorítkozik. Úgy tűnik, hogy nincs túl sok pénzük az embereknek... Az iskolás csoportok és néhány jól szervezett nyugdíjasklub tartja még a frontot. Örvendetes, hogy Szekszárd és a ge- menci erdő (utóbbiban évente 50-60 000 látogató fordul meg) kezd állandó jelleggel szerepelni az iskolai programokban. Nyárra várható érdeklődés hétvégeken a meleg vizű strandok iránt, bár Dombó- vár-Gunaras (főleg Gunaras) nincs még felkészülve a kánikula-hétvégeken jelentkező tömeg ellátására. Ami a külföldi utazásokat illeti: szinte kielégíthetetlenül nagy az érdeklődés az egynapos bécsi utak iránt. Ha győznék is busszal, nem győzik valutával. A karácsonyi csúcs után néhány naposjanuár eleji pangás következett, most ismét ugrásszerűen megnőtt a kereslet a nyugati valuta iránt. Azt az összeget, amit kb. egyhetes forgási sebességűnek ítéltek, nyolc óra alatt eladták... Múlt nyáron óriási sikerük volt az olcsó görögországi üdültetéseknek - idén, ha nem is sokkal, ők is emelték az áraikat. Most tárgyal viszont a Tolna- Tourist igen kedvező árú olaszországi üdültetésekről Rimini térségében. A görög és olasz utak iránt mutatkozik érdeklődés. Úgy látszik, idén ez lesz a sláger. Nem árt, ha gyakoroljuk a két ideillő köszöntést, amivel elbúcsúzunk útrakelő szeretteinktől: görögül khaire, azaz béke veled, olaszul arrivederlá, azaz viszontlátásra - ott...- OS Ez év elejétől bármilyen járművet, így autóbuszt is birtokolhat magánszemély. Úgy látszik, Kovács József németkéri vállalkozó már vagy fél évvel ezelőtt ráérzett erre a fejleményre, amikor megvett egy használt Ikarus autóbuszt. A járművet saját és rokoni munkával felújította, kicsinosította, és azonnal lépni tudott, mikor az ominózus rendelet érvénybe lépett. Átirattá a saját nevére a buszt, és iparengedélyt váltott ki, amely február 1-jétől érvényes. Turistacsoportok utaztatását vállalja bel- és külföldi kirándulásokra, és ami a ’megrendelő számára a legfontosabb, olcsóbban, miflt a Volán vállalatok. Például egy színházlátogató csoport budapesti útját körülbelül hatezer forintért vállalná a negyvenhárom személyes busszal. Bécsbe fejenként négyszáz forintért és huszonöt schillingért szállítja az utasokat. Már két isztambuli útra is felvett megrendelést. A próba még hátra van, hiszen konkrét utaztatás még nem történt. De megrendelésben, úgy tűnik, nem lesz hiány. A Siótourral kötött szerződés szerint a nyári hónapokra az utazási iroda biztosít munkát a vállalkozónak. Nagy volt a kockázat, hiszen a busz sokba került, és a felújítás, berendezés sem volt olcsó, de bízik abban, hogy nyereségesen és az utasok teljes megelégedésére tevékenykedhet. Ezért természetesen sok mindent kell tenni, biztosítani a jármű megbízhatóságát, tisztaságát, az utasok kényelmét, jó hangulatát. Ez utóbbit videofilmek vetítésével, kávé- és italfelszolgálással tervezik emelni. A megyében elsőként jött létre ilyen szolgáltatásra magánvállalkozás, és ha ezt színvonalasan végzi, ráadásul a megszokottnál olcsóbban, akkor mindany- nyian nyerünk az üzeleten.- áa Számvetés Valahogy egy kicsit meghal ilyentájt az idősebbje, hogy aztán azonnal újraszületve lerázza magáról a rossz emlékeket. A padlássöpréseket, a pincében búj- 'va vágott hízót, na meg azt is, hogy amikor „szétmentek” a közösből, a termelő- szövetkezetek szinte rögtön újra is alakultak... Hová is lehetett volna menni belőle...?! Pedig ott volt a szabadság, ami akkoriban maga volt a kényszerű kötelesség. Aztán jöttek a szebb napok. Demokratizálódott a „téeszcsé”, igaz, az elnököt még egy darabig „küldték”, de az 50-es évek végén Tolnában már láttak 4 emberrel dolgozó kombájnt, ami ugyan a fele termést elhagyta, de már előrelépést jelentett. Engedték a háztájit, a sok nagyszerű, az utcafrontra keresztbe néző gazdasági épület megtelt a beállított állatok meleg téli párájával. Gyarapodott a nép. Soha nem látott jólét környékezte a portákat, a téeszekben egyre több korszerű gépcsoda nevelt műszaki gárdát. Később az ipar is betört - vagy kitört? - a téeszekbe, virágzó melléküzemágakat alakítva. Haladt a világ, már autókat lehetett látni sorra a falvakban, amikor a kakasdi határt a bonyhádihoz csapták... amikor faluhatárokat mosott össze a nagytáblá- sitás kívánsága. Az akkori össz-szövet- kezeti mánia. Már a gyerekek házai épültek, mire „kiderült", minek az új portához istálló? Állat van elég a szövetkezetekben, meg aztán mára már hizlalni sem nagyon éri meg... Változott az élet, s vele a téesz-parasztság is. Gyengült a szál, a tulajdonosi kötődés egy családon belül is legalább kétféle lehetett. Gondoljuk csak meg, a nyugdíjas apa, aki bevitte a közösbe a vagyont, a lovat, kocsit, földet, és az agráregyetemről a jólétbe hazakerült fiú, akinek a gép a mindene. Az a gép, ami helyett már tavaly kellett volna másikat venni, de a mégoly jól álló téeszben is megfontolják manapság az effajta beruházást. Időközben a magyar mezőgazdaság Európa élvonalába emelkedett, a földdel, állattal dolgozó ember a mögötte álló hatalmas anyagi bázissal, szellemi kinccsel egyre biztosabbnak látta jövőjét, miközben mára a gazdasági élet újra kemény feltételeket szabva diktál. S mindez akkor történik, amikor alkotmányunk reformjára kerül sor, s az agrárpolitikában jelentkező problémákat zsákfoltozással ma már nem lehet megoldani. Sokkal inkább új zsákot kell varrni. Új agrárpolitikai zsákot, amibe a mai követelmények szerint a jövő is belefér majd. Mindezekről akkor szólni, amikor esténként a téeszirodák ablakai sokáig fényesek, amikor a főkönyvelők és adminisztrátorok összesítik a közös vagyont, vajon illik-e? Gyanítom, ez mára nem illem kérdése, hanem egyszerű törvény lett. Tudni kell, hogy ebben a megváltozott világban, ebben a többet követelő jö- vövárásban hol áll a magyar szövetkezeti mozgalom hatvanegynéhány Tolna megyei gazdasága. Hol áll anyagilag, mekkorát tud majd lépni a hamarosan indulást jelző szóra? Mi lesz nagyüzemeinkkel? Meg a kicsikkel? Bizonyítványosztás ideje van. ~Á gyengének akad még egy sansza, a közepesnek van még lehetősége az előrelépésre, mig a jónak kötelessége marad a tegnap sikere. Holnapra is. Szinte látom magam előtt, ahogy a nyugdíjas apa épp oly biztosra vágyó áhltozással húzza arcáról beretvájával a habot, mint a fia, aki azon bosszankodik, hogy 340 forintos arcvize fogyóban van. Mindketten zárszámadó közgyűlésre készülnek. Egyiknek a múltja, ereje, verejtéke van a közös gazdaságban. A másiknak „csupán” a jövője. Számadás előtt vagyunk... SZABÓ S. Egy klubvezető „fésületlen” gondolatai- A benzinkutasokat, azokat lenne érdemes megkérdezni. Hogy hét végén hányán tankolnak náluk, mármint a fiatalok közül. Én például megkérdeztem, el is mondták, hogy sokan. Mennek Paksra, meg a környékbeli falvakba. Ahol van diszkó, ahol lehet szórakozni. Mert mi van itt, Szekszárdon? Semmi. Megszűnt a „Táncos", megszűnt az „önkiben” is a diszkó. A gyerekek meg összedobják a benzinpénzt, és mennek oda, ahol van valami. És azt tudod, hogy a nagy rohanásban mennyien karamboloztak? Olyanok haltak meg, akiknek nem kellett volna, ha van, ami itt tartja őket. Ha egyszer benéznél a klubunkba, amikor zenés összejövetelt tartunk, elcsodálkoznál. Múltkor százhú- szan voltak. Képzeld el, abban a két kis teremben, egymás hegyén-hátán. És nemcsak a mi háztömbünkből jöttek. Az egész városbői. Na jó, nehogy azt hidd, hogy csak ilyesmiket tartunk, ez engem annyira nem is érdekel. De nagy az igény erre, az biztos. Hogy nevelő funkciója legyen a klubnak? Hát ez az, amire törekszünk a vetélkedőkkel meg hasonlókkal. Csak sajnos, néha úgy érzem, hogy minden rám szakad. Eddig még nem nagyon jutott eszébe senkinek sem, hogy megkérdezze, miben segíthet. Igaz, én nem vagyok az a tipus, aki megmondja a másiknak, hogy ezt ide tegye, azt meg oda. így rám marad a cipekedés, az üdítők beszerzése, meg a vajas kenyerek megkenése. Persze, nem akarok panaszkodni, mert ezt én vállaltam, és lehet, hogy csak lá- batlankodnának körülöttem, vagy legalábbis így venném a segítő szándékukat. Amit lehet, magam intézek. Néhány dolgot azért nem értek. Tudod, mivel ütik el az időt a klubtagok, ha éppen nincs valami program? Kártyázással! Huszonévesek, közép- és főiskolások, erre leülnek az asztalokhoz és kártyáznak. Amikor meg beszélgetést szerveztem az egyik szekszárdi KISZ-vezetővel, őszintén szólva nem volt túl nagy az érdeklődés. De azért ez egyáltalán nem lenne rossz klub, főként akkor, ha másokkal is összehasonlítom magunkat. Ahol van video, színes tévé, ahol technikai és egyéb szempontból is elfogadható körülmények várják a fiatalokat. Ennek ellenére azok - tudomásom szerint - mégsem működnek megfelelően, biztosan szervezési problémák miatt. Nekem egy hónappal a rendezvény előtt gondolkodnom kell azon, hogy honnan szerzem meg a videót. Rendben, a színes tévét megoldottuk, de a videót egyáltalán nem. Ha bérelni akarom, máris elő kell teremtenem háromszáz forintot. Szóval, a programszervezés valóban sok energiát felemészt, mostanában ráadásul keményen tanulok... A másik meg az, hogy nemsokára huszonnégy éves leszek. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben egy kicsit visszafogtam magam mint klubvezető. Már az is megfordult a fejemben - négy és fél év után -, hogy talán másnak kellene folytatni a klubvezetést. A többiek? Nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Számukra az a fontos, hogy hetente háromszor nyitva legyen a klub. Múltkor sem tudtam végig maradni, odaadtam nekik a kulcsot és hazamentem. Kértem őket, vigyázzanak, ne legyen késő esti ajtócsapkodás, mert az felhallatszik, és akik alszanak, joggal mérgesek, ha felverik őket álmukból. Persze, ne gondold, hogy ez lenne a jellemző. A lényeg az, hogy vasárnap megbeszélést tartunk, ott eldől a hogyan tovább kérdése... De akárhogyan is alakuljon, a klub működni fog, az biztos. Csurgó Attila, a szekszárdi hajóházi ifjúsági klub vezetőjének a szavait lejegyezte: Szeri Árpád Kereskedünk Felfújható gyermekmedencét szeretnék. Citromsárga és narancssárga színekben kaphatók. Van még hat. De nézd csak ott egy kiállított példány aminek az alja kék.- Azt kérném.- Azt nem lehet.- Miért? - hangzik megdöbbenést kiváltó kérésem.- Mert nehezen fújtuk fel - hangzik megdöbbenést kiváltó válaszuk -, azt utoljára adjuk csak el. Lehetőségeim: vagy megveszek egy sárgát, vagy megvárom, míg elviszik ezt a hatot - lehet két óra, de lehet két nap is -, s enyém a kék fenekű. (Ha csak az utolsó vásárló nem kettőt vesz, mert akkor se kék, se sárga!) Inkább a biztonság! Kérek egy sárgát, ha lehet! * Falvédőt szeretnék venni. Két eladóhölgy nyugodtan trécsel, a harmadik egy oszlop mögött csókolózik a fiújával. Válogatni kezdek. Lerakom a falvédőkről a lábtörlőket, a kispárnákat, az ágyterltő- ket és nézegetem a kínálatot. Egyet kihúzok, a pulthoz viszem, fogom a mérőlécet és megnézem, hogy elég hosszú-e. Ki- , csit rövid, de ha nincs más...- Nincs hosszabb? - kérdezem az előbukkanó csókos szájú lányt.- Nem tudom. Ha ott nincs, akkor nincs - mondja menet közben; siet visz- sza az oszlop mögé. A kosárba rakom az árut. Átgondolom a további teendőimet: Beütöm az összeget a pénztárgépbe, fizetek, visszaadok, adok-kapok egy nyereményjegyet, becsomagolom a „szajrét”, és agyő, búcsút intek magamnak.- W Újságolvasó legyen a talpán, aki a lapkínálat zavarba ejtő bőségében lépést tud tartani az új és a még újabb kiadványokkal. Éppen ezért első kérdésünk a Világtükör főszerkesztőjéhez, Vajda Péterhez: tulajdonképpen milyen olvasórétegnek szánják ezt a könyvnyi információt?- Magyarországon a korábbi években az olvasók nagyon széles rétege kísérte figyelemmel a külpolitika, a külvilág eseményeit. Úgy tűnik, ez a helyzet változóban van, s az oka is közismert, nyíltabb a belpolitika. A Világtükör azoknak az olvasóknak az érdeklődésére számít, akik egy-egy időszerű téma részletesebb, árnyaltabb megismerésére törekszenek. Az első számunk vezető témája például az AIDS és annak társadalompolitikai, humanitárius összefüggései. Napirenden van az európai probléma is. Ebben az esetben arra törekedtünk, hogy képet adjunk mind az egységes európai piac kialakulását érintő várakozásokról, mind az aggályokról. Annál is inkább, mert mindegyik vonatkozásban érintettek vagyunk mi, magyarok is.- Lévén szó havonta egyszer megjelenő kiadványról, mennyire tekinthetők frissnek a lap anyagai és milyen forrásból jutnak a cikkekhez?- Az első pillantásra is szembetűnhet, hogy a Világtükör, a nevéhez hűen számos jelentős világlap véleményét is tükrözi. Úgy véljük, ez a módszer a választott téma alapos feltárását segíti friss anyagokkal.- Miért éppen az AIDS a lap vezető témája?-Úgy gondoltuk-és ezt az anyagok is ( igazolták -, hogy e betegség elleni védekezésre sem Nyugaton, sem Keleten nem voltak felkészülve. Bizonyos időre volt és lesz szükség, amíg a társadalmi, felvilágosítási, védekezési mechanizmusok kialakutnak és még ennél is többre, amíg a kór gyógyszerét felfedezik. Napjaink e nyomasztó gondja felöl megkérdeztük az Egészségügyi Világszervezetben koordináló szerepet betöltő, dr. Mannt is, véleményét ugyancsak az első számban publikáljuk. Megjegyzem, az AIDS-ről készített helyzetjelentéshez a magyar véleményeket is ismertetjük. Nyilatkozik például a szociális és egészség- ügyi tárca illetékese, valamint a magyar- országi homoszexuálisok egyesületének vezetője is.- Milyen összeállításokat terveznek a következő számokban?- Készen van egy összeállítás a világ sikerembereiről, a menedzserekről. Be szeretnénk mutatni, hogy miképpen látja a világ a román politikát és nemcsak a nemzetiségi kérdés szempontjából. Foglalkozunk az utóbbi években elkövetett jelentősebb politikai merényletek megoldatlan kérdéseivel. Más téma, más feldolgozásban: betekintést nyújtunk az olvasónak a nemzetközi pornóüzletbe. Rák: őszinteség, vagy áltapintat? Dr. Okazaki Nobuo a japánok szerint radikálisan újszerű terápiával kísérletezik rákos betegeivel: megmondja nekik az igazat. Japánban ugyanis íratlan törvény, hogy hazudnak a betegnek, szebben szólva elhallgatják, vagy megkerülik az igazságot. A sokszor rosszindulatú daganatot jóindulatú cisztának hazudjék, a gyomorban lévőt fekélynek, egyszóval mondanak mindenfélét, csak az igazat nem - szerintük jobb nem megijeszteni, vagy elszomoritani a beteget. Az elhallgatásra a leghíresebb példa a nyolcvanhét éves Hirohito császár esete. Az összes japán lap szétkürtölte, hogy az uralkodó rákban szenved, ám csak miután bizonyossá vált: az agg Hirohito már nem képes újságot olvasni. A japán orvosok hazudozása a rákról immár olyannyira nyílt titok, hogy megrendíti a bizalmat a gyógyítás mesterei iránt - mondja Okazaki doktor, aki a rákos betegeket gyógyító központi kórház specialistája. Okazaki csendes mozgalmat kezdett az igazmondásért. „Volt egy betegem, aki kétségek között halt meg. Rákja volt, s utolsó napjaiban is végig kétkedett családjában, bennem, mindenkiben. Ez talán a legmagányosabb halálnem” - folytatja Okazaki, megjegyezve, hogy a szomorú beteget lehet vigasztalni, de a bizalmatlanon képtelenség segíteni. Az íratlan törvény azonban továbbra is érvényesül. A felkelő nap országának lakói híresek és közismertek rendkívüli udvariasságukról, s kerülik a kényes témákat. És mi lehetne kellemetlenebb annál, mint megmondani valakinek, hogy rövidesen meghal? A hozzátartozók 80 százaléka kéri az orvostól a hazugságot. A rák szó különösen a gazdag és híres emberek között tabu. A politikusok például messzire kerülik a kórházat - meséli Okazaki -, nehogy választóik megsejtsék betegségüket, s ezért más jelöltre szavazzanak a következő választáson. Hirohito öccse, Takamatsu herceg tavaly halt meg tüdőrákban. Családja azonban a rákkórház helyett inkább egy vöröskeresztes központban helyezte el, hogy a végzetes betegségnek még a gyanúját is távol tartsa a famíliától. Hirohito háziorvosai pedig még csak konzultációra sem keresték meg a rákkórház szakértőit. A hazudozást a kényelmetlenség elkerülése mellett tovább élteti a tévhit és babona is, miszerint a rák vagy az arra való hajlam örökölhető. A japán szülők például többnyire lebeszélik gyermeküket, hogy olyasvalakit válasszon házastársnak, akinek családjában előfordult rákbetegség. A Merkur kocsiátvételi sorszámai Trabant Limousin Hycomat (Bp.) 1210 Trabant Combi Hycomat (Bp.) 152 Trabant Limousin (Bp.) 17416 Trabant Limousin (Győr) 13637 Trabant Combi (Bp.) 6164 Trabant Combi (Győr) 3903 Wartburg Standard (Bp.) 4 271 Wartburg Standard (Győr) 2617 Wartburg Speciál (Bp.) 5 622 Wartburg Speciál (Győr) 4 094 Wartburg Speciál tolótetős (Bp.) 17 381 Wartburg Tourist (Bp.) 4 842 Wartburg Tourist (Győr) 1907 Skoda 105 S (Bp.) 12889 Skoda 105 S (Győr) 9636 Skoda 120 L (Bp.) 31256 Skoda 120 L (Győr) 21 032 Lada 1200 (Bp.) 48 093 Lada 1200 (Győr) 16 965 Lada 1300 S (Bp.) 24 442 Lada 1300 S (Győr) 1023 Lada Szamara (Bp.) 5479 Lada Szamara (Győr) 2809 Lada 1500 (Bp.) 16733 Lada 1500 (Győr) 5470 Lada Combi (Bp.) 1355 Lada Combi (Győr) 829 Polski Fiat 126 P (Bp.) 6 063 Polski Fiat 126 P (Győr) 3 836 Dacia Limousin (Bp.) 17637 Dacia Limousin (Győr) 10241 Dacia Combi (Bp.) 5383 Dacia Combi (Győr) 2903 Dacia TLX (Bp.) 9 991 Dacia TLX (Győr) 6185 Zastava (Bp.) 20 538 Opel Kadett (Bp.) 543 Yugo (Bp.) 186 Volkswagen Golf (Bp.) 501 Volga Limousin (Bp.) 1568 Volga Combi (Bp.) 1626 Az MTI-Press megkérdezte Mit tükröz a Világtükör?
