Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

1989. február 9. TsflEPÜJSÄG 3 A nyilvánosság ürügyén Munkatársunkat kiutasították a KISOSZ üléséről Nem píetykálkodni akartunk Január elején egyik lapszámunkban „Igaz-e, hogy letartóztatták dr. Fischer Sándort, a KISOSZ Tolna megyei titkárát?” címmel jelent meg egy írás, amelyben arról tájékoztattuk az olvasókat, hogy a megyeszék­helyen „futótűzként elterjedt hír” ebben a formában nem igaz, viszont a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság - az állampolgárok bejelentése alapján - sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt büntető eljárást rendelt el dr. Fischer Sándor ellen. A KISOSZ országos elnöke, dr. Ba- radlai György pedig azt nyilatkozta, hogy dr. Fischer Sándor ellen fe­gyelmi eljárást kezdeményezett, amit a nyomozás idejére felfüggesztet­tek. Tegnap délelőtt tíz órára dr. Baradlai György Szekszárdon, A KISOSZ megyei székházába összehívta a megyei elnökség tagjait. Az ülésre ter­mészetesen elmentünk, mert úgy gondoltuk, hogy a közvéleményt - melyet a mai napig változatlanul foglalkoztatnak a történtek - tájékoz­tatnunk kell az eseményekről. A korrekt tájékoztatás jelentőségét fölös­leges részletezni - különösen manapság, amikor a nyilvánosság igénye egyre erősödik. Sajnos, elhatározásunk nem válhatott valósággá, mert dr. Baradlai György határozottan kiutasította lapunk képviselőjét - e sorok íróját - az ülésről annak ellenére, hogy a nyílt, illetve zárt ülés elrendelését az elnökséggel nem szavaztatta meg. Arra hivatkozott, hogy ő maga erre a megbeszélésre (elnökségi ülésre?!) nem hívta meg a sajtót. Csak hát sajnos, azt nem tudta, hogy a sajtó, azaz az újságíró rendre olyan ese­ményekre, rendezvényekre, más egyéb összejövetelekre is elmegy, melyekre nem hívják. Tehát elmegy, mert ez a dolga. Tudósít, mert szin­tén az a dolga. A sajtótörvény pedig így ír: A sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nél­kül is - tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről. Az ülés pedig a már említettek alapján nyilvános­nak minősült, hiszen ebben az ügyben nem hiszem, hogy egyetlen em­ber rendelkezne döntési (elrendelési) joggal. Igazán fájlalom, hogy erről a megbeszélésről nem tájékoztathattuk az olvasókat, ám ígérjük, hogy az önöket mindmáig érdeklő témáról más csatornákon keresztül beszerezzük a korrekt információkat. De addig is csak sajnálni tudjuk, hogy a jó szándékú munkavégzésben megaka­dályoztak bennünket, mondván, amennyiben írnánk a gyűlésről, az „csak pletyka lenne megint”. Mert dr. Baradlai György szerint az előző cikkünk is az volt. E kijelentés viszont alapvető ellentmondást hordoz. Ugyanis a tényszerű tudósítással kapcsolatban senki - maga a nyilat­kozó sem! - tiltakozott, noha szintén a sajtótörvény szellemében ezt akkor megtehette, megtehették volna. V. HORVÁTH MÁRIA A demokrácia nem megdönthetetlen dogma Utópia vagy realitás a szocializmus? Interjú dr. T. Varga Györggyel, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársával > A bonyhádi pártbizottságon propa­gandisták, párttitkárok, pártonkívüliek számára dr. T. Varga György, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudomá­nyos munkatársa előadást tartott „Utó­pia vagy realitás a szocializmus?” cím­mel. A kérdésekkel is tarkított eszme­csere után interjút kértünk az előadótól.- Vitaindítójában számos, manapság nagy érdeklődéssel kísért témát fesze­getett. A Karoling Birodalom bukásáig visszanyúlva levezette hozzánk Európá­ban elfoglalt helyének alakulását, érintet­te az 1956-os eseményeket, s eljutott napjaink feszítő problémáihoz. A politikát igen szemléletesen halászhálóhoz ha­sonlította, amelynek bármelyik szálát fogjuk meg, húzza magával az egészet. Egyetértek ezzel, mégis arra kérem, ra­gadjuk ki a szocializmus ismérvei közül a demokráciát. Mit ért ön e fogalmon?- Semmiképpen sem valami monolit egységet. Horváth Barna kiváló szocioló­gus téziseit fogadom el. Szerinte a de­mokrácia a nép által és a népért való kor­mányzás. Meg kell azonban különböztet­ni a gazdasági és a politikai, az utóbbin belül a közvetett vagy képviseleti, és a közvetlen demokráciát. A közvetett forma azt jelenti, hogy az állampolgárok leadják a szavazatukat, s a többi már a népkép­viselet dolga. A közvetlen demokrácia úgy érvényesül, hogy az állampolgár ma­ga dönt, például népszavazással (persze nemcsak országos ügyekben, hanem mondjuk a faluja dolgaiban), vagy maga cselekszik, például a forradalomban, il­letve maga ítélkezik, például a népbíró­ságok intézményében.- Úgy gondolom, ha valamelyik forma is abszolút előnyhöz jut, az komoly ve­szélyekkel járhat...- Valóban. A politika művészete épp abban áll, hogy a demokrácia ezen ele­meit együtt értelmezi a pillanatnyi hely­zetben.- Maradjunk a demokrácia közvetlen gyakorlásánál, a népszavazásnál. Töb­ben ezt követelték a dunai vízlépcső épí­tésének folytatásával kapcsolatban is, de én bizony nem szívesen adtam volna a voksomat... Úgy érzem, nem vagyok eléggé tájékozott az ügyben...- A közösségi akaratnyilvánítást rend­szeres, korrekt, társadalmi ellenőrzés mellett függetlenül zajló közvéleményku­tatás forradalmasítaná. Folytonosan nyil­vántartaná, mennyiben tér el a képvisele­tek véleménye a képviselőkétől. Sérülé­keny pontja azonban a kérdésfeltevés. Tehát amit ön is említett, tudniillik, hogy kompetens-e a megkérdezett fél. Ehhez pedig az kell, hogy párhuzamosan felvi­lágosítás, információáramoltatás is tör­ténjék. Ez az állampolgári nevelés alapja kellene hogy legyen.- Mi a véleménye a demokrácia több­ségi elvéről?- Szerintem nem megdönthetetlen dogma, s hadd hivatkozzam újra Bibó István tanítómesterére, Horváth Barnára. El kell gondolkodni azon, hogy a győztes 51 százalék akarata 100 százalékban ér­vényesül, a másik 49 százaléké ezzel szemben 0 százalékban...- Az üzemi demokrácia színterét egy bizonyos időszakban, a munkástaná­csok jelentették. Hatáskörük kiterjedt a bérezéstől az igazgató alkalmazásának jóváhagyásáig. A dolgozók által válasz­tott tanácsokat azonban 1957 novembe­rében feloszlatták. Az emberek ahhoz szólhattak hozzá, amihez értettek, s ezt a jogukat éppen a párt vonta meg tőlük. Szörnyű ellentmondás, nem?- Úgy van. Hiszen, mint Pető Iván-Sza- kács Sándor: A hazai gazdaság négy év­tizedének története 1945-1985-ig című könyvében is olvashatjuk, maga Kádár János fogalmazott úgy, miszerint „politi­kai harc folyt” a pártszervezetek és a munkástanácsok között.- Magyarul: a munkáspárt nem osztot­ta meg a hatalmat a munkásokkal...- Erről volt szó.- Lépjünk át a mába! Ön szerint ma ki­nek a pártja az MSZMP?- Azt hiszem, erre kérdéssel válaszol­hatok. Tisztázni kellene, hogy kinek az érdekeit képviseli, s felmérni, hogy való­jában kik tartják képviselőjüknek.- Történelmünket Braudel professzor tanait segítségül híva 3 idősíkra - min­dennapi jelenségekre, több évtizedes történéssorokra, s évszázadokat átölelő korszakokra -, valamint az ez idő alatt le­zajló eseményeket meghatározó struktú­rára osztotta. Megdöbbentő dolgot mon­dott az ideológiáról...- Struktúrán értjük például a közigaz­gatási határokat, amelyek nem léphetők át egy tevékenységi kör során, vagy mondjuk a munkásmozgalom szervezeti felépítését, amely szintén korszakokon átivelő folytonosságot biztosit. Az ideoló­gia, ami ugye tartós, segíthet, de akadá­lyozhat is. Ezért az ideológiák lehetnek hosszú életű börtönök is.- Mai társadalmi viszonyainkat milyen­nek látja? A különféle intézkedések meny­nyiben állják majd az idő próbáját?- Taktika helyett is inkább kapkodás van. Márpedig rövid lépéseket sem lehet tenni stratégia nélkül. Azt hiszem, ez még nem távlatvesztés, csak távlathiány. Gyorsan ki kellene dolgozni egy hosszú távú koncepciót, mert így nem lehet moz­gósítani sem.- Mindezek tudatában hadd tegyem fel végül az eredeti kérdést: Utópia vagy realitás a szocializmus?- Nézze, az igazság próbája a gyakor­lat. Elkezdték már valahol is építeni a szocializmust? A tulajdonviszonyok szempontjából kritérium a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdonba vétele. Ha ez megtörténik (valaha voltak falusi, városi közösségek tulajdonában lévő dolgok is, de ezt felszámolták) és ha sikerül megvalósítani a marxi gondolatot, misze­rint a szabadság abban áll, hogy az állam a társadalom fölé rendelt szervből annak mindenben alárendelt szervévé váljék, akkor beláthatatlan időre realitás. Ha nem, akkor csak utópia. CSER ILDIKÓ Lakásügyeink A helyi tanácsi támogatásról A helyi tanácsok kamatmentes köl­csönt, illetve részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatást nyújt­hatnak a rászoruló családoknak jogsza­bályokban meghatározott lakással kap­csolatos célokra, ugyancsak szabályo­zott módon és feltételekkel. Az odaítélés és igénybevétel feltételeit viszont a helyi tanácsok állapítják meg és rögzítik ren­deletben, ezért az egyes településeken lényeges eltérés lehet a helyi tanácsi tá­mogatással kapcsolatban. A megyében 1985-től 1988 végéig mintegy 170 millió forint fölhasználásával 1700-1800 család részesült helyi lakás- építési, illetve -vásárlási támogatásban. Mi a helyzet ebben az ügyben a tolnai tanácson? Tolna Nagyközségi KözösTanács V. B. 1984-1988 decemberéig 100 családot részesített tanácsi támogatásban, össze­sen 8,38 millió forintot biztosítottak a la­kásgondok megoldására, ebből 1,08 mil­lió forint vissza nem térítendő volt. Idén 4 millió forintot tervezett a tanács­testület fölhasználni erre a célra /a mér­ték egyébként évek óta emelkedik/. Ez a keret szükség esetén év közben növel­hető, amennyiben a tanács ismételt hitelt vesz föl az OTP-től, hiszen ez a pénz ne­kik is hitelből származik. Tolnai sajátosság, hogy itt csak az kaphat tanácsi támogatást, aki OTP-köl- csönt is igénybe vesz lakásgondja meg­oldásához. A bonyolítást is teljes egészé­ben a takarékpénztáron keresztül intézik, ez a módszer - mondják a tanácson - ki­zárja a visszaélési lehetőséget, viszont csökkenti azoknak a körét, akik jogos igénnyel fordulhatnak tanácsi támogatá­sért. Mérlegelik az odaítélésnél: az 1 főre jutó jövedelmet; azt, hogy milyen vagyon­nal rendelkezik a család /jelentős értékű vagyon - például már meglévő lakás - ki­záró ok, az első lakáshoz jutás támogatá­sa a cél/; milyenek a szociális körülmé­nyek, többek között mennyi a gyermekek száma. Méltányosságból vagy közösségi érdekből - természeti csapás miatt ne­héz helyzetbe jutott család, vagy a körzeti orvos és az állatorvos esetében - né­hányszor eltértek a tanácsrendelettől. Akinek igényét méltányolandónak íté­lik, az lakásvásárlásra 100, új lakás épí­tésére 150 ezer forintot kaphat maxi­mum. Elutasításra egyébként ritkán kerül sor, mert módszereiben Tolnán másként történik a kérvényezés, mint ahogy az ál­talános. Először személyesen mennek be a reménybeli igénylők a tanácsra, s ott a körülményeket mérlegelve mindjárt rea­gálnak kérésükre, s megmondják, érde- mes-e az írásos kérvényt benyújtaniuk. Mivel országszerte nagyon sok visz- szaélésről lehet hallani a lakáscélú taná­csi támogatásokkal kapcsolatban - s Tolnán is vannak olyan hangok, hogy itt csak a cigánycsaládok kaphatnak segít­séget - megkérdeztük, hogy mit tesznek a nyilvánosság ellenőrző szerepének biztosítása érdekében. Nos: falugyűlé­sen időről időre ez is téma, a lakosság jó része ezért tudja, hogy mód van ilyen támogatást igényelni. Hurok a kötélen- Tervezőirodában - váltok határozott hangra.- Pont most, amikor mindenhol úgy kaparják össze a munkát.- Gondolod, a te visszatérésed rontana annyit a helyzeten, hogy tömegesen kerülnének utcára az építészek - a hangom kicsit gu- nyoros. - Az a te bajod: amikor már elismerték a szakértelmedet, hagytad, hogy elragadjon a bürokrácia. Az pedig arra kárhoztatott, hogy az legyen a fő gondod, piros tetejűek-e a tanyák vagy nem. Be­tartják-e a 12 négyzetmétert, vagy sem. A rendeletek béklyójában él­tél, számon kérted azt, amivel nem értettél egyet. Ebből volt eleged és te Méhesig futottál. A szokatlan reagálás Sándort arra készteti, hogy figyeljen rám. Először ingatja a fejét, majd egyre közelebb jön az asztalhoz, leül, s erősen a szemembe néz.- Te összebeszéltél az asszonnyal - sistereg a hangja. - Tán csak nem azt akarod mondani, hogy szegődjek el Kapitány Károly géám- kájába, vagy szövetkezetébe és loholjak a pénz után.- Tévedsz, barátom - mondom. - Egyszerűen arról van szó, téged most Méhesen alulfoglalkoztatnak. Vedd tudomásul, hogy az értel­mes embert ez kikészíti. Méhest képes lenne elirányítani egy Palán­kon végzett technikus. Feladatot kapna, lakást és jó fizetést. Egyszó­val úgy működne ez a dolog, mint ahogy normális viszonyok között működnie kellene.- És az ottani emberek?- Na látod, ez már fogas kérdés. De te túl jó ember vagy, úgy is fo­galmazhatnék: mióta téged ismerlek, már jó ember sem szeretnék lenni - ahhoz, hogy fölvállald egy hatszáz lelkes közösség minden baját.- Felszín csupán - bizonytalant el.- Ezzel azt akarod mondani, hogy Méhes neked megfelelne gyógyírnak.- Ezért mentem oda.- És az első adandó alkalommal lelkiismeret-furdalásod támadt, mert nem gátoltad meg az öreg Verebes halálát.- így van - vallja be Sándor.- Akkor? - emelem meg a fejem a kérdés után. - Melyikünk mozog a felszínen? A vitát a háziasszony megérkezése akasztja meg. Sándor int, hogy a téma nem aktuális Sára előtt. Hunyorítok, hogy értem.- Bús férfiak - szólít meg bennünket az asszony szokásos lezser- séggel. - Aztán sikerült-e megváltanotok a világot?! - ezt kérdésnek is, meg gúnynak is vehetjük. Jobbnak látszik elengedni a fülünk mel­lett a kérdést, s csak mormogunk valamit rá, ami természetesen azonnal felkelti a figyelmét.- Szóval? - áll az asztal végébe úgy, hogy mindkettőnket jól lás­son. - Megint lelkiztetek?! - erre nincs mit válaszolni, de ő nem hagy­ja magát. - Egyszerűbb lenne az élet, fiúk, - mondja a józan ember tisztánlátásával - ha végre a cselekvésen gondolkodnátok, s nem azon, hogy hol rontottátok el az életeteket. - Sándor az asszonyra néz, majd rám.- Neked van igazad - szól megadóan. - Csak hát az ember nem bújhat ki a bőréből.- Abból nem - teszi két tenyerét és helyezi a súlypontját az asztal­ra Sára -, de az elvárható, hogy ne tegye tönkre magát.- Ha ez ilyen egyszerű lenne - sóhajt Sándor. - Sajnos bonyolul­tabb, kuszább és kilátástalanabb, mint ahogy ezt egy asszony gon­dolná.- A tyúkeszivel! - csattan fel Sára.- Nem erről van szó - jegyzi meg halkan Sándor.- Miről, a kutyaúristenit! - csap az asztalra az asszony. - Átpoliti­záljátok az életeteket. Elméleteket gyártotok, s nem törődtök senki­vel és semmivel, annak az elméletnek úgy kell lennie, ahogy ti kitalál­tátok. Az a ti nagy bajotok, hogy az élet minduntalan megcáfol ben­neteket. Megszeppenünk. Sárából már a párját féltő asszony szól, és nem hagy kétséget bennünk: mindent meg is tesz azért, hogy a férfi meg­találja helyét. Ösztönei azt súgják, most már elég volt. Nem engedhe­ti, hogy a letargia úrrá legyen Sándoron.- Mit akartok ti? Keseregni, azon, hogy nincs fendben semmi? Na és? Akkor tegyetek rendet. Siránkoztok, hogy az a város olyan, mint egy álmos medve. Akkor ébresszétek fel! Csináljatok va­lamit! Mindegy mit, csak értelmes dolog legyen. Itt ültök a szobában, s nyalogatjátok a sebeiteket. - Az arca elárulja, óriási indulatok fe­szülnek benne. Választ egyáltalán nem vár. Otthagy bennünket. A konyhában mo­toz, mintha nem is történt volna semmi. Ülünk leforrázva, pisszenni sem nagyon merünk. Mit is lehetne válaszolni. Igaza van. Kicsit magamra is veszem barátom feleségének kirohanását. Ha­bár azon mesterkedtem idáig, hogy megfejtsem Sándor elkeseredé­sének okát, azért mégis ott motoz az agyamban: mennyire vagyok én felszabadultabb? Nem vívódok eleget az újságírással, a nyíltság­nak nevezett adok-kapokkal? A sandasággal? Nem vagyok tele a le­leplezésekkel? Mert a nyíltság nem egyenrangú a leleplezéssel. Csak hát tehetünk-e mást? Amikor nem történik semmi változás: a bürokrácia, a korrrupció ugyanúgy burjánzik, mint egy évvel ezelőtt. A kiváltságosok ugyanúgy ragaszkodnak a kiváltságokhoz, mint ko­rábban. Elég csak a bundabotrányt, a lakásügyeket elemezni: nin­csenek bűnösök. Felmentések vannak, mert „szegények egy kor- ' szak áldozatai”. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents