Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

2 NÉPÚJSÁG \ 1989. február 9. A megyei pártbizottság ülése nyomán „Nem kell dramatizálni a dolgainkat” Katonai objektumok polgári használatban A részleges szovjet csapatkivonást kö­vetően Szombathelyen mintegy huszon­öt hektárnyi városfejlesztési szempont­ból értékes terület szabadul fel. Ezen a helyen mintegy hétezer lakás építése vá­lik lehetővé. Esztergomban megüresedik az a müemlékegyüttes, amelyet 1945 után katonai kórháznak rendeztek be. Az épü­letet a kanonoki házsorral együtt még az idén ismét birtokba veheti eredeti tu­lajdonosa, a római katolikus egyház. Gödöllőn a Grassalkovics-kastélyt is átadják a szovjet egységek. Tökölön szintén nagyobb terület szabadul fel. Márciustól: 3700 forint a legkisebb bér A szakszervezeteknek nem sikerült el­fogadtatniuk, hogy a dolgozók bérét kö­telezően, minimálisan 300 forinttal emel­jék. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén ugyanakkor döntés született ar­ról, hogy márciustól kötelezően 3700 fo­rintra emelik a legkisebb béreket. A 4000 forintos minimális bért a kamarához tar­tozó vállalatoknál, szövetkezeteknél ok­tóbertől, a SzövoszésaTOT szövetkeze­teinél pedig decembertől kell bevezetni. A kormány a jövőben a munkaidő kér­dését nem szabályozza. Adómentes, háromszázalékos bér­emelést hajthatnak végre az agrárszek­torban, a MÁV-nál, és az élelmiszerke­reskedelemben. Évtizedek óta mértékadó véleménynek tartják a megye gazdasági életében mindazt, amit Vas István, a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazga­tója, a megyei párt vb-tagja mond, állít, vagy megállapít. Véleménye ugyanis mindig mentes a szubjektivizmustól, kö­vetkeztetései nagyon alapos, részletes elemzéseken, azaz a tényeken alapsza­nak. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén történt felszólalása is ezt támaszt­ja alá.- Ön óva intette a gazdasági vezetőket attól, hogy a jelenlegi helyzetünket dra­matizálják, s figyelmeztetett arra, hogy amikor egy korszak lezárult, akkor nem a múlttal, hanem az elkövetkezendő idő­szak céljaival kell foglalkozni.- Igen, s ez érvényes minden egyénre és minden gazdálkodó szervezetre egyaránt. Ahelyett, hogy dramatizáljuk a dolgainkat, elsősorban a tettek kell, hogy legyenek meghatározóak életünkben. Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy nincs Tolnaország önálló politikai társa­dalmi és gazdaságpolitikai problémák­kal, hanem csupán az országnak egy részén élünk és dolgozunk. Nálunk az egyik nagy kérdés, hogy legyen-e, vagy ne legyen megyei pártértekezlet. De ha lesz, vajon tud-e vagy sem jobb cselek­vési programot készíteni, mint ami jelen­leg meghatározza a munkánkat? Emellett a mai politikai élet egyik labilis tényezője, hogy az emberek többsége azt hiszi, a kormányban, a megyében, a vállalatnál, az üzemben egy-két ember azonnali le­mondása megoldja a dolgokat. Kevesen gondolnak arra hogy most az egyik leg­fontosabb feladatunk, hogy elemezzük a folyamatokat.- Ez egészen biztosan így van, csak­hogy számolnunk kell azzal, hogy nehe­zen vagyunk képesek önmagunkon vál­toztatni, hisz gyakran tapasztalni, hogy döntéseinket befolyásolják mindazok a megrögzött, belénk ivódott szokások, amelyeken nevelkedtünk, s amelyek mélyen beleivódtak a gondolkodásunk­ba, észjárásunkba.- Ez igy van: azt szoktam mondani er­re, kár vitatkozni azon, hogy a hajó tatjá­nál vagy faránál meritsek-e a tengervíz­ből. Elemző munkát mi már 1973-ban ké­szítettünk, óriási munkával feltérképez­tük a Dombóvári járásban 10 mezőgaz­dasági üzem helyzetét. Az adatokat a mérlegekből gyűjtöttem ki, néztem a jö­vedelmezőségi mutatót, a naturális és a termelési adatokat, a költségvetési kapcsolatokat, a pénzügyi helyzetet, a személyes jövedelmet. Mindezek alapján számos következtetést le lehetett vonni, többek között azt, hogy néhány üzemben nem azért növekedtek a személyes jöve­delmek, mert hatékonyan dolgoztak az üzemekben, hanem azért, mert felélték az alapokat. A kérdés akkor is elhang­zott: mit lehet most tenni? Nem mást, minthogy az üzemek dolgozóival ismer­tetjük az elemzést, s ennek tudatában vé­gezzük a további munkát. A gyulaji tsz- ben akkor az eszközérték egy dolgozóra vetítve meghaladta az átlagot, az egy hektárra jutó eszközérték átlagos volt, a hatékonysági mutatók nem érték el a já­rási átlagot, ugyanakkor a bér jóval magasabb volt. Ez vezetői gondokat ta­kart, nem lehetett külső körülményekre hivatkozva elhárítani a felelősséget. Mit mondjak? Ezzel az elemzéssel nem ér­tem el túl nagy sikereket.- Készült-e az azóta eltelt 15 évben ilyen alapos, a térség problémáit feltér­képező elemzés?- Nem készült, politizálunk ugyan, de csak általánosságban. Nem a gazdasági munkánkat értékeljük, hanem ehelyett a kormányzatra hárítjuk a felelősséget. Ettől függetlenül módja van minden gaz­daságnak, vállalatnak, üzemnek, hogy a saját munkáját alaposan, célra orientál­tan megvizsgálja. Elharapódzott a paternalizmus vagyis, hogy a mi gondjainkat az országos szer­vek oldják meg.- A gazdasági kényszer azonban még­is előbb-utóbb arra kényszeríti a vállala­tokat, hogy alaposan megnézzék, mire képesek és mire nem.- Meg kell találnunk a kapcsolatainkat a termelés reálfolyamataival. Mi ezt itt a kombinátban megtettük. 1982-ben volt az utolsó éve annak a gazdaságpoliti­kának, amely az első pénzügyi krízishez vezetett. Az azóta eltelt 6 esztendőben radikális változások pörögtek le nálunk. Mert évente 101 millió nettó költségvetési befizetési kötelezettségünk volt, ami ösz- szesen több mint 600 millió forintot jelen­tett. Ezért a pénzért 7-7,5 szakosított vö­rösegyházi telepet lehetett volna felépíte­ni, ami ugye elmaradt. Mondhatnánk: le­hetetlen helyzetbe kerültünk, tönkre­mentünk, nem tudunk tovább élni. Az adótörvények bevezetését követően 1988. januárjától változtatnunk kellett. Megnéztük mind az öt üzemünket, azt, hogy hol, mi a veszteséges, s gazdsági stratégiát alakítottunk ki. Drasztikusan visszafogtuk a kiadásainkat, a beruházá­sainkat, megszüntettünk egy sertés- és egy szarvasmarhatelepet, valamint a ló- tenyésztést. Az eredmény: törlesztettük a hiteleinket, idén már hitel nélkül gaz­dálkodunk. Nyolcvanmillió forintot pénzintézetnél helyeztünk el, hogy ez nekünk kamatozzék. Ez a pénz nem hagyja el az üzemet, előtakarékosság- nak fogható fel, a fejlesztési politikánk alapját jelenti. Kidolgoztuk a belső érde­keltség rendszerét - a vállalati egységek naponta látják, hol állnak. Az elmúlt gaz­dasági évet úgy zártuk, hogy 10 hónapos munkajövedelemre 25 százalákot tud­tunk adni a dolgozóknak, melynek egy részét decemberben, a másikat január­ban ki is fizettünk. Meg kell tanulnunk visz- szafogni a vállalati fogyasztásokat, s nem árt, ha ismét megtanulunk szigorúan ta­karékoskodni is. Csak azt termeljük, ami­nek piaca van, föloldottuk az autotark szemléletet. Igyekszünk bekapcsolódni a nemzet­közi integrációba - hosszabb távon szá­molva a lehetőségeinkkel. Szeretnénk a piacon megjelenni, ismerni a technoló­giát és az értékrendet. Azt hiszem manapság a gazdálkodó szervezetek számára ez az egyetlen jár­ható út. D. VAFfGA M. Ülést tartott a megyei tanács vb A Központi Bizottság tanácskozása előtt (Folytatás az 1. oldalról.) bai vb-titkár, Bogos Ferenc kétyi ta­nácselnök és Fábián Lászlóné kétyi vb- titkár ellen. Varga Árpád zombai körzeti megbízott ügyét áttették a megyei ren­dőr-főkapitányságra. A tegnapi ülés egyik fő témája „Az épít­ésügyi hatósági tevékenység helyzete, további feladatok, különös tekintettel a kétszintű igazgatásra” címet viselte. Mint Tamás Ádám elmondotta, az előterjesz­tés és a hozzászólások erősítik azt a kö­vetkeztetést, hogy az építésügyi hatósági tevékenység az egyik legérzékenyebb terület, egyéni és közösségi érdekeket kell egyeztetnie a hatósági munkának, a döntések sokszor több évszázadra hat­nak. Az ezzel kapcsolatos tevékenység fejlődött, de ez nem okozhat önteltséget. Szükséges, hogy a képzési, képesítési követelményeket fokozottabban érvé­nyesítsék, a rendezési terveket tartsák karban, korszerűsítsék. Célszerű felül­vizsgálni az üdülőterületek fejlesztését is. A végrehajtó bizottság elismerte azt a munkát, amit a megyei tanács építésügyi és vízügyi osztálya, a megyében tevé­kenykedő szakemberek végeztek. Érdemi vita bontakozott ki arról a jelen­tésről is, amelyet Póla Károly művelődési osztályvezető terjesztett elő „A kistelepü­lések kulturális ellátottsága, különös te­kintettel az általános művelődési köz­pontok működésére” címmel. A jelentés tartalmára és talán hangulatára is jellem­ző az előterjesztésnek az a megállapítá­sa, hogy a közművelődés intézmény- rendszere, irányítási modellje, eszköztá­ra - más társadalmi szférákkal egyetem­ben, és azoktól nehezen elválaszthatóan - a válság jeleit mutatja. A kulturális terü­let egyre kevésbé képes az őt ért kihívá­sokra, a kihivás természetének megfele­Tegnap délután Szekszárdon, a belvá­rosi pártalapszervezet tanácskozótermé­ben legalább negyvenen jöttek össze azzal a céllal, hogy megalakítsák a Münnich Fe­renc baráti társaságot. Az ülést levezető el­nök, dr. Slarku József - miután köszöntötte Péter Szigfidet, a megyei pártbizottság első titkárát, a megjelenteket, mindazokat, akik magukat a „szocializmusért síkra szálló­nak” nevezik - elmondta, hogy a baráti kör az MSZMP-nek nem riválisa, hanem szö­vetségese, támasza kíván lenni, a párt poli­tikáját akarják támogatni. Azt is hangsú­lyozta egyebek között, hogy a szocializ­musnak nincs alternatívája, csupán egyet­len szocializmus van, a dolgozó nép sző­lő, átfogó és komplex válaszokat adni. Tolna megyében - vagy inkább Tolna megyében is - tovább romlott az aprófal­vak és társközségek helyzete, az intéz­mények közötti különbségek is nőttek. A kistelepülések művelődési házainak fenntartása, működtetése a hagyomá­nyos módon lehetetlenné vált. A feltétel- rendszer olyan rossz, hogy az intézmé­nyek tartalmi tevékenységét megítélni, minősíteni nem volna tisztességes - álla­pítja meg az előterjesztés. Nem az egyensúlyteremtés szándékával - ilyen kísérlet egyébként is kudarcot vallana -, de idézzünk valamit a kevés pozitív meg­állapításból is. E szerint megyénkben több művelődési ház amatőr művészeti csoportja építkezik a helyi kultúra még fellelhető elemeiből, teszik ezt magas szinten, országos, sőt nemzetközi hírne­vet szerezve. Ilyen hagyományőrző cso­portok például a váraljai, az izményi szé­kely, a mórágyi német hagyományőrző csoport, Felsőnánán, Lengyelben és Pörbölyön az asszonykórus. A hagyo­mányőrzés és helytörténeti, honismereti tevékenység a nagyobb településeken párhuzamosan, itt teljesen természete­sen együtt van jelen. A könyvtárak hely­zete általában kedvezőbb a kistelepülé­seken mint a művelődési házaké. Me­gyénkben a legjobb á Bonyhád környéki kistelepülések könyvtári ellátottsága. Tamás Ádám a vitát összefoglalva azt állapította meg, hogy e témában valóban meghatározó elem a szegénység, a pesz- szimizmus. Ezt nem vitatva Ugyanakkor hiányolta, hogy kevés szó esik a szerény értékekről és az előterjesztés nem vázol fel perspektívát, programot. A végrehajtó bizottság az előterjesztő indítványára nem hozott határozatot, de úgy döntött, hogy az osztály későbbi időpontban áll­cializmusa. Mint ismeretes, a Hazafias Népfront önálló tagszervezeteként 1988. november 11-én megalakult a Münnich Ferenc Társaság, majd létrehozták annak intézőbizottságát. A társasághoz január vé­géig több mint hatezren csatlakoztak. Ezeknek az elsődleges célja „a szocialista társadalom demokratizálódása az élet minden területén - népünk érdekében”, másképpen fogalmazva: kritikus együtt­működés a kommunista párttal. Éppen a szerveződést és az elnevezést illetően adódott némi gondja a csoportnak, ám röviden tisztázódott, hogy a „baráti kör” egyértelműen elfogadja a társaság prog­ramját, nem kívánják az erőket megbonta­jon elő a feladatokra vonatkozó javasla­tával. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén foglalkozott Grill Ferenc­nek, a Tamási Városi Tanács elnökének fegyelmi ügyével. (E témára többek kö­zött azért tartjuk szükségesnek vissza­térni, mert korábban már írtunk róla, akárcsak a lakástámogatásokról.) A vizs­gálat a KNEB javaslatára indult, mert a ta­mási volt Esterházy vadászkastély ma­gánszemélyek részére történt elidegení­tése során a városi tanács tisztségviselői több jogszabályi rendelkezést figyelmen kívül hagytak. A szenvedélyes vitára mi sem jellemzőbb, mint hogy Tamás Ádám többször is azt kérte, a hozzászólások­ban ne az érzelmek, hanem az érvek és a tények domináljanak. A vitában élesen vetődött fel az az ellentmondás, amely a résztvevők erkölcsi érzéke és az érvé­nyes jogszabályok között feszül. Senki nem vonta kétségbe a több évtizedes ta­nácsi munka után nyugdíjba készülő ta­nácselnök tisztességes szándékát, azt, hogy a kastély eladásával is a köz javát akarta szolgálni. Végül a fegyelmi eljárást a megyei tanács végrehajtó bizottsága fegyelmi büntetés kiszabása nélkül meg­szüntette és Grill Ferencet szóbeli figyel­meztetésben részesítette. Végezetül még egy fegyelmi ügy, ami­ről kötelességünknek tartjuk beszámol­ni, mivel a vizsgálat megindításáról ko­rábban irtunk. Hegedűs János vb-titkár arról tájékoz­tatta a végrehajtó bizottságot, hogy dr. Király Ernőt, a Tolna Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat igazgatóját a fegyelmi jogkör gyakorlója az enyhítő és súlyosbí­tó körülmények figyelembevételével szi­gorú megrovás fegyelmi büntetésben ré­szesítette. ni, tehát mint szekszárdi csoport alakultak meg. A vita során hangsúlyozták, hogy tár­sadalmunkért akarnak tenni, s ezért nem vártak a megbízásra, hanem alulról kezde­ményezve kívántak megalakulni. Leszö­gezték azt is, hogy február 13-án délután négy órakor Szekszárdon, a Hazafias Népfront székházában ők is valamennyien jelen lesznek a társaság Tolna megyei ta­gozatának alakuló ülésén, ezzel is kifejez­ve csatlakozási szándékukat. Ezt követően megválasztották a csoport intézőbizottságát, majd az MSZMP Köz­ponti Bizottságához írt indítványukat írták alá.- h ­(Folytatás az 1. oldalról.) se társadalmi hivatását és történelmi sze­repét, mindent következetesen meg kell tenni a pártértekezlet szellemében a pár­ton belüli, illetve a párt és a társadalom közötti dialógus fenntartásáért. Ennek esz­köze csak a nyílt érdekegyeztetés és ér­dekképviselet, valamint a politikai platfor­mok szerveződési szabadságának bizto­sítása lehet. Ez elképzelhetetlen a párton belüli vitakultúra nélkül, amelynek kialaku­lásához és erősödéséhez toleráns maga­tartás szükséges. Az állásfogalalás szerint a társadalom igényelné a „történelmi albi­zottság” jelentésének mielőbbi közzététe­lét és társadalmi vitáját. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pártbizottsága az MTI-hez eljuttatott érté­kelésében szilárd meggyőződését fejezte ki, hogy a válsághelyzetből kivezető út egyedül a szocializmus új, demokratikus modelljének létrehozására, kiépítésére irá­nyuló, a társadalom politikai, gazdasági, valamint szellemi, erkölcsi szférájára egy­aránt kiterjedő átfogó reformpolitika kö­vetkezetes megvalósítása lehet. Az egyre szélesedő pluralizmus feltételei között az ELTE pártbizottsága halaszthatatlan fel­adatnak tekinti az MSZMP elvi-politikai platformjának világos és egyértelmű meg­határozását. Ennek alappillérei közé sorol­ta a szocialista jogállamiságban kiteljese­dő néphatalmat, a gazdaságilag hatékony közösségi tulajdon dominanciájára és a szociális biztonság garantálására épülő szocialista piacgazdaságot, az összcivili- zációs értékekre és a haladó nemzeti hagyományokra támaszkodó progresszív, Az MSZMP KB társadalompolitikai bi­zottsága szerdán Berecz János elnökle­tével megvitatta a nyilvánosság és a ma­gyar újságíró-társadalom helyzetéről, tö­rekvéseinek alakulásáról szóló tájékozta­tást. A testület megállapította, hogy a nyilvá­nosság a tömegtájékoztatás, a politikai in­tézményrendszer átalakulásának átmeneti állapotát tükrözi, miközben maga is formá­lódik, átalakul. Hasznos, új érték a sajtóor­gánumok profiljának, egyéni hangvételé­nek erősödése. A vita során hangsúlyoz­ták, hogy csak egyetlen nyilvánosságot tartanak elképzelhetőnek. Ennek megvaló­sulása érdekében a testület szorgalmazta, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtósza­badság gyakorlásának módját, garanciáit és törvényes korlátáit is magába foglaló tá­jékoztatási törvény tervezete minél előbb, még ebben az évben kerüljön az Or­szággyűlés elé. Kinyilvánította: e vitájával is hozzá kíván járulni a Központi Bizottság­nak a politikai nyilvánosság, a tájékoztatási törvény politikai irányelvei, valamint a párt szocialista eszmerendszert, valamint a nemzetközi kötelezettségek szigorú tiszte­letben tartását. A pártbizottság szükséges­nek ítéli, hogy a párton belül kialakult né­zetkülönbségekről, platformokról a párt­tagság egésze értesüljön, és országos pártvita keretében, a platformszabadság elve alapján nyilváníthasson véleményt. A Központi Bizottság csak pártvita alapján foglaljon állást, és tegye meg a párttagság által igényelt szükséges politikai intézke­déseket. A viták során több szervezet is kifejtette óhaját: kapjon széles körű nyilvánosságot a Központi Bizottság tanácskozása. Ezt fo­galmazza meg a többi között a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége elnökségé­nek nyilatkozata, amelyet tegnap juttattak el az MTI-hez. Az állásfoglalás hangoztatja: a magyar politikai életben végbemenő de­mokratizálódásnak fontos eredménye az egyre szélesedő nyilvánosság. Utal arra, hogy az Országgyűlés meg tudta teremteni működésének nyilvánosságát. Ugyanezt a magyar társadalom joggal várhatja el a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető testületéitől is. Ennek szellemében az elnökség állást foglal amellett, hogy a Központi Bizottság február 10-ére összehívott üléséről a köz­vélemény folyamatos és teljes tájékozta­tást kapjon. Az Unió a Demokratikus Szocializmusért elnevezésű ifjúsági szervezet nyílt levélben a többi között hazánk történelmi múltjának folyamatos és reális értékelése mellett száll síkra, ami nélkül elképzelhetetlen a biza- matlanság csökkentése. sajtópolitikája és a pártsajtó fejlesztése kérdéseiben kialakítandó állásfoglaláshoz. Ösztönzi, hogy a kormány mellett a közel­múltban létrejött tájékoztatáspolitikai kollé­gium határozza meg a kormányzat sajtó- politikájának stratégiáját, és alakítsa ki az eszközrendszerét. Leszögezték: szüksé­ges, hogy a lapalapítók ténylegesen élje­nek funkcióikkal, és ne késlekedjenek e fe­lelősség és jog gyakorlásának vállalásával. A bizottság szükségesnek tartja, hogy a kormány normatív támogatási rendszere biztosítsa az újságírók megfelelő anyagi érdekeltségét a színvonalas újságírásban. Felhívja a figyelmet arra, hogy e szakmá­ban is jelentkezik a munkanélküliség ve­szélye. Szorgalmazza a szerkesztőségek, nyomdák, kiadó és terjesztő vállalatok vi­szonyának átfogó rendezését. A társadalompolitikai bizottság a továb­biakban véleményt cserélt az Új Márciusi Front felhívásáról. Megvitatta az ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági ülésre való felkészüléssel kapcsolatos el­képzeléseket. Megalakult a Münnich Ferenc Társaság szekszárdi csoportja A nyilvánosság és az újságírók helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents