Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8. 4 NÉPÚJSÁG Kincses Veronika és Bordás György filharmóniai hangversenye Személyes torzsalkodás vagy közösségi ügy...?-a Levél és szóváltás a Musica bábegyüttes sorsáról Az Országos Filharmónia 1989. évi, első szekszárdi bérleti hangver­senyét, sztárestként is emlegethet­jük. Vonatkozik az előadóra, műsor­összeállításra egyaránt. Kincses Veronika és Bordás György mostani repertoárjukat a ze­neirodalom szinte legnépszerűbb gyöngyszemeiből válogatták össze; hálás is volt érte a publikum. De a ze­nei szakmában kenyerüket keresők is új felfedezéseket tehettek ebben a sokat idézett körben. Gondoljunk mindjárt az indító Leoncavallo: Bajazzók Prológjára, Madárdalára, avagy a Nedda-Tonio duettre. Ennél is jóval ismertebb, s tán kedveltebb is Mozart kővetkező két áriája: Figaróé és Susannáé. Ta­lán e ponton kezdtünk feledni némi kényelmetlenségeket e nem éppen „csúcsakusztikájú” környezetben (jóllehet csak tisztelet és megbecsü­lés illetheti a Babits művelődési köz­pontot, hogy kényszerhelyzetben befogadja a hangversenyeket. Mint tudjuk, a Művészetek Házában orgo­naépítés folyik). Rossini soron következő Teli Vil­mos áriája ugynakkor a kevésbé is­mertek közé tartozik, magával az operával együtt. Ám Puccini: Bo­héméletének Mimi áriája (Kincses), Verdi: Rigolettójából az Átok ária (Bordás), majd ismét Puccinitől, ope­rái közül is talán az egyik legszívet szorongatóbb, a Pillangókisasszony Cso-cso-szán áriája, egyenletes és élménygazdagságban fokozatosan emelkedő ivét adták az estnek. Kincses Veronika Kossuth- (és Alig telt el néhány hét a '89-es eszten­dőből, de már túl vagyunk két népszerű együttes budapesti koncertjén. Előbb a Bros, majd néhány nappal később az Eu­rope együttes szereplésére került sor a Budapest Sportcsarnokban. Azt hiszem, a koncertlátogatókat elké­nyeztetik az idén, hiszen a java még hátra van. De vajon mit érezhetnek a magyar rockzene kiválóságai, akikezeken a kon­certeken mind jelen vannak? A korosodókban bizonyára visszape­regnek a különféle okok miatt elszalasz­tott lehetőségek, ami miatt „csak magyar sztár” lehetett. A fiatalabbak talán még álmodoznak, a kitűnő technikáról, a min­denben segítő háttérről és az esetleges világhírnévről. Tény; ezek a hozzánk érkező csapatok nagyon messze járnak előttünk. Az Euro­pe budapesti koncertjéről csak elfogó- dottan lehet írni. Ez a méltón világhírű svéd zenekar nálunk is remekelt. Nem csoda, hiszen a nyugat-európai ifjúsági lapokban összeállított listák alapján övék a legjobb színpadi show-ért járó első hely. A fiúk nemcsak megválogatottan szépek, de kiválóan zenélnek és nagy­szerűen tudnak bánni a közönséggel is. Mindez annak ellenére, hogy az „Out of this World” albumuk dalai nem sikerültek iga­zán jóra. Persze ezen az estén nemcsak erről az LP-ről szóltak a dalok, hiszen az Europe 1983 óta négy albumot adott ki. A felcsendülő dalok mind jellegzetes melodikus, könnyed az úgynevezett pomprockzene stílusába tartoznak. A koncert végére hagyva legnagyobb sike­rű dalukat „The Final Countdownt”. Ezután Joey Tempest zárásként né­hány szóban rábeszélte a közönséget és önmagát egy Beatles-tombolásra és következett az „Egy nehéz nap éjszaká­ja” remek előadásban. Az öt zenészen kívül szólni kell a tech­nikáról is. Külön említést érdemel a dob különleges, fontos szerepének kiemelé­se - egy forgó miniszínpadon három sze­relés helyezkedett el. A kiváló hangzás, erősítés mellett szólni kell még a látvány­technikáról is. A négyszáz hagyományos lámpa mellett, a különféle effektek és hu­más számos más) díjas énekművé­szünket felesleges a közönségnek bemutatni, hisz csodálatos ének­hangját, művészetét világszerte is­merik; a New York-i Metropolitantől a Milánói Scalaig, Dél-Amerikától Ja­pánig. Megragadó az a keresetlen, egyszerű, nemesen szerény kilépé­se a pódiumra, ami az igazi művé­szek egyik félremagyarázhatatlan is­mertetőjele. Bordás György - a Magyar Állami Operaház magánénekese - szintúgy számos emlékezetes percet szerzett nekünk, és mindvégig jó partnere tudott lenni Kincses Veronikának. A zongorakíséretet hűséggel ellátó Péter Szabó Anikó időnként bravú­rokat is művelt szakmájában, de ko­rábbi ismereteinkre hivatkozva nem csodálkozunk: humorral mondva, öt már a bölcsőben is korrepetitorként jegyezhették ,a nagykönyvbe... Elismeréssel kell szólnunk Pándi Marianne páratlan felkészültségéről, tudós műsorvezetéséről. Azt nem tudjuk viszont, hogy Tolna megye szülötte, Illyés Gyula ragadtatta vol­na-e magát ilyen kijelentésre iroda­lomtörténeti kérdésekben, minthogy (t. i. Schillernél) ...falvédőre ragasz­t andó bölcsességek jönnek ki a sze­replők szájából...”, de felejtsünk. Az már inkább meggondolandó, hogy szabad-e a közönséget kishí- ján nagyobb időbeli mennyiségű tu­dással gyarapítani, mint maga a „ze­nei keret”? Hisz töbszörös érvényű a mondás: a kevesebb - bizony... - néha több!... szonnégy komputer vezérlésű különle­ges fényhatásokra képes lámpa is felke­rült. Mindez kiválóan kidolgozva és piro­technikai eszközökkel kiegészítve reme­kül szolgálta az Europe sikeres buda­pesti bemutatkozását. A Rockpont slágerlistája 1. Inner City: Good Life 2. Bobby McFerrin: Don’t worry be Happy 3. Tiffany: Radio Romance 4. Rick Astley: Take me to Your Heart 5. Michael Jackson: Smoth Criminal KINDL GÁBOR rOcKEONX (Folytatás az 1. oldalról.) A végleges kiváló együttes A történet nem a múlt év januárjá­ban, hanem jóval korábban kezdődött. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor megala­kult a Musica bábegyüttes Sch. Wanits Hilda zenetanárnő vezetésével a szek­szárdi Babits Mihály művelődési központ kebelén belül. Az amatőr művészeti cso­port az elmúlt idő alatt a legjobbak közé nőtt fel, arculatát, törekvéseit jól jelzi re­pertoárja, melyben Kodály és Bartók mű­veire, a népzenére építkezik, és többek között Andersen, Tersánszky Józsi Jenő, Kosztolányi népszerűsítőjévé, közvetítő­jévé vált. A bábszínpadra alkalmazásuk, feldolgozásuk, dramaturgiájuk ugyan­úgy az együttes vezetőjéhez fűződött - egy-két kivétellel -, mint a bábok elkészí­tése. A tagok közül néhányan az alapítás óta részt vesznek a csoport munká­jában, a mai napig zömében pedagógu­sok, vagy főiskolai hallgatók. A teljes lista felsorolása nélkül elismeréseik közül a Nívódíjat, Végleges Kiváló Együttes cí­met, világversenyen dobogós helyezé­süket emeljük ki, mintegy illusztrálva mű­vészeti munkájuk színvonalát. Negyven elöadas és húszezer forint A lavina talán az 1987. évi beszá­molóval indult el, amelyben Sch. Wa­nits Hilda együttesvezető a következőket írta: „Az együttes az 1987-es esztendőt az újabb műsorprogramok előkészítésé­re és betanulására kívánta fölhasználni. Objektív okok miatt a felkészülés időtar­tama áthúzódik az 1980-as esztendőre. Ebben az esztendőben összesen 40 elő­adást tartotta Musica, ebből felnőtteknek 5, gyermekeknek 35. Az előadásokból előirányzott bevételt - 20 ezer forintot - hiánytalanul teljesítettük." Az együttes 1988. évi tervének el­ső változatát az intézmény vezetője nem fogadta el, hivatkozva arra, hogy túl sok a panasz, kevés a konkrétum benne, töb­bek között a következők: „...Milyen címen állítják a Musicáról, hogy saját művelődési, szórakozási igé­nyeit, művészi ambícióit, alkotásvágyu­kat bontakoztathatják ki a 30 Télapó-mű­sorban (14 nap alatt)? Szíves elnézését kérem a vezetésnek, de ez szolgáltatás! Amit nem szégyenlünk, csak nem kell mellébeszélni... Ha az intézménynek pénzt keresünk, akkor magunk szóra­koztató művészek vagyunk, ha tényleg saját igényeinknek megfelelő művésze­tet szeretnénk csinálni, akkor meg nem szolgáltatunk annyit, amiből fedezetké­pes legyen egy fél költségvetés...” A tervre, költségvetésre nem válaszoltak... Részletesebb a második tervezet, de bármilyen furcsa, ezt sem fogadták el hi­vatalosan. Indoklás nem történt. „A jelen­leg készülő darab CH: Noack-M. Lázár Magda: Fanyűvő és barátai című több mint egyórás mesejátéka... A darab be­mutatóját az év első felében tervezzük, pontos dátumot nem tudok megadni két okból: 1. A munka aprólékos és időigé­nyes. A darab és zenéjét szövegét hang­szalagra kívánjuk rögzíteni. A rögzítés részletekben történne a nagy terjedelem miatt. Azt hiszem, az ilyen jellegű munka nemcsak nekünk, de az intézmény szá­mára is az első lesz... 2. Amatőr együttes­nél egy vezető - pláne ha még ő is külső munkatárs - nem követelhet, hanem csak kérhet. A munka menetét jelen eset­ben a számunkra kijelölt műterem alig fűthetősége is befolyásolja. Ha nem lesz tél, gyorsabban haladunk, ha lesz, akkor próba címén megfagyni nem óhajtunk...” Mellette a költségvetés, ami ugyan precízen kitöltve, de az intézmény nem válaszolt rá, a tervezett darabot elutasí­totta... Az elmúlt év munkáját jelzi a június 23-i dátummal engedély megszerzéséért megtartott első fordulón Hollós Róbert dramaturg értékelése. Néhány gondolat csupán: „A Musica voltaképpen már sokéves kiváló működésével kiérdemel­te, s mostani bemutatójával csak meg­erősítette, hogy méltó legyen a megyei működésre.” A felmondólevel nem késett... 1988. november 4-én kelt levélben az együttes vezetője Póla Károlyhoz, a me­gyei tanács művelődési osztályvezetőjé­hez fordult: „Az új munkatervre a mai na­pig nem kaptam sem igenlő, se nemleges választ. Az elkészített, tervezett költség- vetésre sem jóváhagyást, sem más jelle­gű választ, sem szignálást nem kaptam... A terem (tudniillik a próbalehetőség - szerk.) mind a mai napig fűthetetlen. Akusztikája nevetséges, tetővilágítással látványt nem lehet kísérletezni. 1987 ősze óta hangszerhez próbán nem ju­tok... Én az első félévet a másodszor le­adott munkatervem értelmében zártam. Bemutatót tartottunk az első félév új fel­dolgozásaiból és repertoárművekből új betanulásban (Lázár Ervin két mese­adaptációja, valamint május 1-re bemu­tatott ugyancsak Lázár-mű mellett két felújítás szerepelt műsoron). Közülük egyet sem közvetítettek ki! Nos, a felfüggesztés nem késett, no­vember 10-én keltezték dr. Say István in­tézményigazgató felmondó levelét. „Tisz­telt Asszonyom!... Az Ön által elkészített munkatervben rögzített első rendű fel­adatát az együttes az Ön vezetésével a meghosszabbított határidőre sem telje­sítette. Az együttes kollektívájával történő különmegállapodás alapján a próba in­tézményünkben való folytatásának mód­jára készségünkről biztosítottuk a tago­kat, valamint jeleztük, hogy minden egyéb támogatás alkalmi külön meg­egyezés tágya lehet. Tekintettel azonban arra, hogy az említett bemutató megtartá­sát Ön a közösen tervezett módon ismét nem valósította meg, továbbá az amatőr- mozgalom jelentős eseményein való részvétel, közreműködés elől Ön kéré­sünk ellenére következetesen kitért, va­lamint nem ért egyet az intézményi báb­tevékenység kiterjedtebb utánpótlást is nevelő rendszerével, intézményünk Önt a továbbiakban nem kívánja tiszteletdíj ellenében foglalkoztatni...” Tizennyolc év után... A döntést követően kerestük meg az igazgatót, aki szóban is a leírtakat tá­masztotta alá:- Amikor az intézmény művészeti tevé­kenységében a bábmmozgalomról be­szélünk, nem biztos, hogy csak a Musi­cáról lehet szó. A másik fontos dolog, hogy a Musicának is lehetnek kötelezett­ségei. Ezek tisztázása elől azonban igye­kezett mindvégig kitérni az együttes ve­zetője. Azért nem éreztem affinitást az el­múlt 18 év eredményei iránt, mert csak a mai teljesítménnyel, tabula rásával, le­het teljesíteni és számon kérni. Nem vala­mi gyors behajtásról van szó, meg kell azonban érteni, ha valamire pénzt cso­portosítunk át, kell annyi etikai tartás, hogy azt a feladatot teljesítse a csoport. Különösen abban a szituációban, ha a saját honoráriuma alkotja annak nagy ré­szét. Érzésem szerint a ház toleránsán járt el, ezzel szemben az együttes vezető­je permanens vádaskodással, ellensé­geskedéssel közelít a fenntartóhoz. Nem zárkózunk el ugyanakkor attól, hogy egy jobb szponzort találva más fenntartót keressenek, akik hihetően nálunk is kö­vetkezetesebben vizsgálják majd az eredményességet. A november 30-i egyeztető - nevezzük inkább így: békítő - tárgyalás a megyei tanácson eredményt nem hózott - újabb levélváltás az osztályvezető, az együttes­vezető, majd a csoport tagjai között. Eközben az áldatlan körülmények kö­zül a zeneiskolában talált helyet a cso­port, az egyik tag, Mónus Ildikó ideigle­nes vezetésével - nem szakmai irányítá­sával! Az év vége előtt utólag aláíratták vele visszamenőleg a csoport költségve­tését, az új elkészítését, azonban nem vállalta. Sőt, az együttes kilátásba he­lyezte működésének felfüggesztését a művelődési központban. Hogy a meg­szűnés helyett van megoldás, az nem a minap lezajlott minisztériumi vizsgálat­nak köszönhető, hanem annak az öt­letnek: a tanítóképző főiskola átvenné az együttest, a megyei tanács pedig az eddig nyújtott dotációt számukra ad­ná át. Megszüntetésre ítélték 1988-ban Bár írásos megállapodás még nincs róla, úgy tűnik, minden megoldódott. Megkérdeztük a megyei tanács illetéke­sét, Vitéz Zsolt osztályvezető-helyettest mint aki végigkísérte a történteket, hogy vélekedik:-Tudomásul kell venni: függetlenül at- ; tói, hogy amatőr csoportról van szó, ve­zetője munkajogi nexusba kerül a műve­lődési központtal, az önálló munkáltatói jog folytán pedig az intézményvezető nem kötelezhető arra, hogy szerződést kössön. Egyébként évekre visszamenő­leg nem lehet kinyomozni, hogy ki, hol sértette meg a másikat. Kompromisz- szumra lenne szükség, ezért ajánlottuk fel, hogy fél éven keresztül tiszteletdíj nél­kül segítse az együttest Sch. Wanits Hil­da, akkor visszamenőleg honoráljuk a munkáját megyei keretből.- Ugye nem gondolja, hogy ezzel együttműködésre lehet késztetni a két partnert?- Ez lenne pedig a célunk. Ha mégsem megy, akkor felajánljuk a tanítóképző főiskola javaslata alapján, hogy válasz­szák az iskolát fenntartónak.- Mit gondol arról, hogy az 1988-as év­re eleve, mint megszüntetendő együttest vették számba a Musicát? ■!- A Babitsban ebben az időszakban különböző szakkörök, klubok racionali­tását felülvizsgálták, igy az olyan szűk ré­tegigényeket kielégítőket, mint a rejt- vényfejtők klubja, megszüntették. Való­ban nem volt szerencsés azonban ennek * szélesebb körben, a tervkészítés idején a nyilvánosságra hozatala...- Mi a tanulság?- Nem biztos, hogy egy közművelődési intézménynek azt kell vállalnia, hogy va­lamely művészeti vezetővel minden kap­csolatot megtart, hanem az öntevékeny csoportok tevékenységét kell támogatni. Fel kell mérni azonban, hogy mekkora kárt szenvedhet az ügy a vezető elveszté­sével, ám ebbe a megyei tanácsnak nincs beleszólása. Ez a teljes decentrali­zációnak egyik hátránya. Bizonyos mér­tékig az intézményeken múlik, hogy sá­fárkodnak értékeikkel... Ki miért van? Végszó is lehetne ez, mert végre nem a személyes konfliktusok csengenek ki, hanem az a hivatás, az ügy, amiért mind­két félnek dolgoznia kellene. Az egyiknek önként vállalt, maga teremtette etikai el­kötelezettségéből, a másiknak funkciójá­ból eredően, egyszerűen, mert ezért kap­ja a fizetését. Fel kellene tehát tenni azt a kérdést, hogy ki miért van és szerepét mennyire tölti be. Mert szomorú és elfogadhatatlan do­log, ha 18 év szakmai sikerei után vala­kinek azt kell bizonyítania, hogy való­ban alkalmas arra, amit csinál, ezt pedig nem a saját, hanem a közösség, a bábmozgalom, a tanítványok és az értő közönség javára teszi. Egyelőre, sajnos ez a helyzet. TAKÁCS ZSUZSA DOBAI TAMÁS Budapesten tarolt az Europe Joey Tempest

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents