Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
1989. február 8. NÉPÚJSÁG 5 Februártól új politikai magazin Dél-Dunántúlon Felhívás Dunántúli Napló Panoráma Középen keresse a szerencséjét, milliomossá tesszük Lefejezett pártvezetés, cserbenhagyott káderek? Egy Gorbacsov nevű ács már rég elkezdte bontani a háztetőt... Színésznő csupaszon... Ófalu: a vitázók már ellőtték puskaporukat... A mai társadalom nem ad fogódzót, „aki” adhatna: a család, az iskola maga is beteg... Mi lesz az orosz nyelvoktatás és a marxista tantárgyak sorsa? Provinciális érdekű meditálás helyett... A DN Panoráma összekötő kapocs - a négy dél-dunántúli megye vezetőinek nyilatkozata a lapról... íme, néhány szalagcim a nyomás előtt álló Dunántúli Napló Panorámából, mely a szerkesztőség és a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat új vállalkozásaként február elején lát napvilágot. Arról van szó, hogy a hónap minden napján megjelenő Dunántúli Napló „harminckette- dik” kiadásaként dél-dunántúli politikai magazinnal lépnek olvasóik elé, melynek 32 oldalán érdekes információkkal, színes riportokkal, exkluzív interjúkkal, fényképes híradásokkal és közérdekű hirdetésekkel jelentkeznek. Látókörük kiterjed majd az egész országra, benne főként Dél-Dunántúlra, vagyis a környező megyék olvasói táborára is számítanak, nekik írják a lapot. Képzeljünk el egy félbehajtott napilapot - ilyen formátumú lesz a havonta egyszer megjelenő DN Panoráma. Ha nem is írják ki lapfejükre, hogy az orgánum független, szellemében független és színes lap lesz, ha külsőségeiben nem is, de szellemében plros-fehér-zöld színű. A DN Panorámát a Pécsi Szikra Nyomdában állítják elő, a Magyar Posta terjeszti, ahol elő is fizethető. A magazinban alighanem egyedülállónak számitó rejtvénysorozatot indítanak, melynek mottója: Középen keresse a szerencséjét, milliomossá tesszük. Ehhez támogatást kaptak vállalatoktól, szövetkezetektől - köztük külföldi cégektől is -, továbbá pénzintézetektől, köztük az OTP Baranya Megyei Igazgatóságától, de tárgyalnak és elfogadnak jelentkezéseket Dél-Dunántúlról más szponzoroktól is. A rejtvény szerencsés nyertesének nagy meglepetésben lesz része, milliomossá teszik, OTP-lakáshoz és más értékes nyereményekhez juttatják. Szakmunkásokat előkészítő tanfolyam Az Agrárfelsöoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága szakmunkásokat előkészítő tanfolyama (SZÉT) felvételt hirdet a tanfolyam 1989/90. tanévre. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti-fagazdasági üzemekben, vállalatoknál, szakszövetkezetekben dolgozó 30 évnél fiatalabb szakmunkások, akik az alábbi alapvető feltételeknek megfelelnek: 1. Szakközépiskolai végzettséggel, vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek; 2. Szakterületükön legalább két éve fizikai munkakörben dolgoznak; 3. Munkahelyük a tanfolyam elvégzésében a vonatkozó rendeletek szerint támogatja őket. A tanfolyamra jelentkezhetnek a mezőgazdasági szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek végzős tanulói is. Számukra a tanfolyam az alapvető feltételek megszerzéséig előfelvételi lehetőséget biztosít. A jelentkezéseket levélben 1989. március 31-ig az alábbi címre lehet beküldeni: Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága SZET-tanfolyam, 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. A jelentkezők részére a tanfolyam vezetősége megküldi a SZÉT tanfolyam részletes tájékoztatóját és a felvételhez szükséges jelentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1989. április 15-ig kell a tanfolyam elmére eljuttatni. Az előzőekben leírt felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1989 júniusában pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, végleges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szeptember- június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam sikeres elvégzése után a hallgatók bármelyik agrárfelsöoktatási intézmény nappali vagy levelező tagozatán tehetnek felvételi vizsgát, s eredményes felvételi vizsga után, a választott intézmény képzési céljának megfelelő agrármérnöki, üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. Agrárfelsöoktatási intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága Gödöllő Bottyán József szekszárdi olvasónk két, a Hunyadi u. 12. számú bérház lakóinak gondjával fordult hozzánk. Házuk padlásterét a városgazdálkodási vállalat beépítette. Korábban ott helyezték el azt a központi televíziós antennát, amely valamennyi lakásban biztosította az elfogadható vételi lehetőségeket. Természetesen ez a helyzet a beépítés■ B Üzenjük sei megszűnt, azóta- a földszinti lakók számára élvezhetetlen a kép. A lakók nagyon szeretnék, ha a vállalat rövid időn belül megoldaná a problémájukat. A ház lakói örömmel értesültek a gáz bevezetéséről. Az azonban lehangolta őket, hogy míg a Toldi utcában 11 ezer forintba került lakásonként, náluk várhatóan 100-120 ezer forint lesz. Telefonhívása nyomán felhívtuk a városgazdálkodási vállalat műszaki igazgatóhelyettesét, aki azt javasolta, hogy panaszaikkal keressék meg a VGV déli fűtőműjénél Lantos Istvánnét, aki ügyüket megnyugtatóan kivizsgálja. Medinai tehenesgazdák A falu - Medina - lakói mindig is állattartó és állatszerető emberek voltak. Erre az évszázados tradícióra utalnak a ma is egy-egy határrészt, vagy tárgyat jelölő szavak: gulyakút (nagy vízhozama kút az állatcsordák itatására), csapás (ezen a nyomon, úton, csapáson hajtották a csordát), árendás (jó füvet adó kaszáló a Sió partján, melyet a község évről évre bérbe, áren- dába adott az állattartó gazdáknak), Lórét-oldal (főleg lóherét termesztettek itt). Igen, mert a tehén mint igavonó jött először is számításba. A néhány hold földjét művelő kisgazda egy pár tehénnel elvégezte a trágyahordást, a szántást, aratáskor a betakarítást, a krumpli és a kukorica behordását. Mindezek mellett naponta egyszer vagy kétszer fejtek is néhány liter tejet a családnak, s a takarmányozástól függően még a csarnokba is jutott. A borjú pedig ráadás volt, amolyan pluszjövedelem, első lépés a jobb mód felé. Szerették is a tehenet. Nevet adtak mindegyiknek: Tuba, Virág, Szegfű, Eszti, Zsuzsi - voltak a leggyakoribbak. Tisztán is tartották: naponta firss szalmával almoltak, hogy véletlenül se feküdjön a jószág a trágyába, mert a falu igen-igen megszólta, akinek a tehene „csömböllékesen” ment végig az utcán. Még az ötvenes évek elején is volt a falunak gulyása, kanásza, juhásza, apaállat-istállója, és minden tavasszal kihajtotta a pelyhes kislibákat Cseker mama, a libapásztor. A „padlásokat lesöprö" politika az állattartókat is tönkretette. Kiürültek az ólak, az istállók! Aki dacolt, próbált egy tehenet eltartani, - az éjjel, suttyomban legeltethetett a poros'-füves árokparton, útszéleken! Télire pedig ott volt a száraz kukoricaszár! Ezt az érvágást a falu parasztjai a mai napig sem heverték ki. Hiába kezdett elterjedni a jó tejelő fajta... De, sajnos, az idő is járt... Az öregedés... majd jöttek a Hondák, a kistraktorok... A tehenesgazda Kovács Sándor tehenesgazda 70 éves. Azt javasolja, hogy a beszélgetésre délután három óráig kerítsünk sort, mert akkor kezdi az etetést, és este 7 óráig talál elfoglaltságot, ha mindent rendesen akar elvégezni.- Hogy mikor ismerkedtem meg az állatokkal? - kérdezi önmagától a gazda. - Az bizony régen volt. Olyan családban nőttem fel, ahol szerették is az állatot, nemcsak tartották, mert szükség volt rájuk, legyen az aprójószág, vagy igavonó. Nösülésem után is gazdálkodó családba kerültem, igy nem szakadt meg a folyamat. A földet ugyan lovakkal műveltem, volt egy pár gyönyörű lovam, de milyen lovak voltak azok!- szakad ki belőle a sóhaj... - S ezek mellett tehén is mindig volt. Most meg már megszokásból végzem, teszem ezt a munkát. Nem istudom, hogy erezném magam, ha egyszer azt mondaná valaki: hogy holnaptól kezdve csak a lábamat lóbálhatom az asztal mellett...! Az én számításaim szerint a tehenenkénti négyezerötszáz forintos állami támogatás melletta szaporulat jelenti a tiszta jövedelmet. Az ősz folyamán lettek a borjak. Három tehéntől öt született. Nyolc hétig szopnak, s négyet már el is adtam. Bár, csak az idén volt igy, mert eddig meghizlaltam őket. Megvénültem, félek, mert a bika igencsak meghurcolja a jártatóját. Pillanatnyilag 50 liter tejet viszünk a csarnokba naponta két tehéntől. Tartunk magunknak is, meg a kisbor- jú is szopik. Télen, nyáron megfelelő a zsírfok, ezért hét forint nyolcvanat kapunk literjéért. Ez eddig a bevétel oldaláról. A nehezebb a munka...mert ez is akad bőven. Naponta öt órakor kelek. Kitrágyázok, almotok friss szalmával, megkapják az abrakot, tele kukoricadara, fele korpa, majd az illatos széna és az itatás következik. Közben megfejem a teheneket, géppel. A gép után még kézzel is - ez a csöpögtetés -, hogy a tőgyben ne maradjon tej. Ha marad, akkor utána apaszt, annyival kevesebbet fog adni, érzi, hogy a gazdának nincs minden tejre szüksége... Este ugyenez megy, ugyanez a munka. Ha jól utánaszámolok, megvan a napi nyolc órai elfoglaltságom, csak két részre osztva. Az évi takarmány beszerzésében segít a tsz is. Mint hajdani tag, kaphatok lucernaterületet, és rétiszéna kaszálására is van lehetőség. Ezt géppel le is vágják, a gyűjtés és a behordás már az én gondom. Mindegyikből fogok egy- egy holdat. A kukorica megterem a háztájiban, a táposboltból pedig megveszem a korpát. így már együtt is van minden, s a téli etetés nem okoz fejfájást. Én a bonyhádi vöröstarkára esküszöm... Tejet is ad... Jó tömött a húsa... A borja is ilyen. Meg minden évben fial! Tavasztól őszig kijárnak a csordába. Havonta 540 forintot kellett fizetni a három tehén legeltetéséért. A csarnokos Medinán Mester János a csarnokos, aki 58 éves. 1976 óta látja el ezt a feladatot.- A faluban jelenleg tiz tehenet tartó gazda van, pontosabban ennyien hoznak tejet a csarnokba. A zsírfok 3,7-3,9 közötti, s ez felette van az elfogadható szintnek. A Hunyadi Tsz- en keresztül történik a felvásárlás. Naponta 250-300 liter jön össze. Ennek egy részét visz- sza is vásárolják a falusiak. Vannak, akik a családnak is innen visznek teljes tejet nyolc forint tízért. Vannak, akik a malacoknak és a korai bárányoknak is tejet adnak, cúmiztatják őket. Sajnos, azt kell észrevennem, hogy Medinán a tehenet tartó gazdák egyre fogynak. Amikorén '76-ban csarnokos lettem, 32 szállító volt, most meg csak az említett tiz. Érthető is ez, hiszen majd mindannyian az idős korosztályhoz tartoznak. A fiatalok nem szívesen segítenek, dolgoznak, mert sajnos, nem is értenek hozzá, márpedig az állattartáshoz hozzáértés is kell, meg az állatok szeretete! KONRÁD LÁSZLÓ Egészségvédelem - betegségmegelőzés Az epekőbetegségről Az emésztés-felszívódás folyamatában igen fontos szerepet játszó, nagyon sokféle összetevőt tartalmazó epét a májsejtek termelik. Ha valamilyen okból az epe koleszterintartalma nő, epesavtartalma pedig csökken, a koleszterin kicsapódik és kőképződés magvát alkotja, melyre egyéb anyagok rakódnak (kál- ciumsók, epefesték...). Leggyakrabban az epehólyagban keletkeznek kövek, de elhelyezkedhetnek az epeutakban is. Az epeköbetegség főleg elhízott, többször szült, tartósan fogamzásgátlót szedő nőkön gyakori, ez a női nemi hormonok szerepére utal. Kedvez a kőképződésnek a cukorbetegség, a köszvény, a májzsugorodás, a túl zsíros étkezések, vagy éppen ellenkezőleg, a tartós éhezés. A betegség gyakoriságára utal az a tény, hogy csaknem minden negyedik idősebb emberben találhatók epekövek, bár ezeknek egy része semmilyen panaszt sem okoz, ún. „néma” kő. Az esetek többségében azonban elöbb-utóbb valamilyen panasz jelentkezik. Elsősorban zsíros, rostos, tojásos, fűszeres ételek provokálhatják a tüneteket. Melyek azok a panaszok, amelyek a beteget orvoshoz viszik és az epekőbetegség gyanúját felkeltik? Enyhébb esetekben csak főleg étkezés utáni hasi puffadás, teltségérzés, böfögés, rossz szájíz, hányinger. Súlyosabb esetekben mar kifejezett jobb bordaiv alatti vagy övszerű hasi fájdalmak, epés hányások jelentkeznek. Legsúlyosabb formája az ún. epekóli- ka, amely tulajdonképpen valamelyik epevezeték elzáródása a kő által, s az azt követő hirtelen nyomásfokozódás, reflexes izomösszehúzódás következménye hányingerrel, epés hányassal, tűrhetetlen nagy hasi fájdalommal. Az ezt követően jelentkező láz komoly tünet, mert szövődményre, az epepangás következtében kialakult gyulladásra utal. Ha az epekő az epehólyag vezetékét zárja el, az epehólyag megduzzad, nagyon érzékennyé válik. Ha a kő a fő epevezetékben akad meg, az epeelfolyás a bél felé gátolt lesz, epeúti gyulladás, sárgaság lép fel. Ha ezekben az esetekben nem történik orvosi beavatkozás, további súlyosabb szövődmény felléptével kell számolni; az epehólyag fala elgennyedhet, fala elhalhat, átfúródhat, tartalma a szabad hasüregbe, illetve a környező szervekbe ürülhet, életveszélyes hashár- tyagyulladást, bélelzáródást okozhat. Ezek az állapotok mielőbbi sebészi beavatkozást igényelnek Gyakori az is, hogy hiányoznak az akut, viharos tünetek és az ismétlődő, enyhébb gyulladások krónikussá válnak, a máj károsodására vezetnek, hasnyálmirigy-gyulladást válthatnak ki, a szervezetben gócként szerepelhetnek. Az epekőbetegség diagnosztikája az elmúlt évtizedekben rendkívül sokat fejlődött. A hagyományos röntgenvizsgálaton kívül számos új vizsgálómódszer áll rendelkezésünkre: mint a teljesen fájdalmatlan, nagyon fontos és pontos információkat nyújtó ultrahangvizsgálat, a különféle izotópmódszerek. Az epeutak endoszkópos kanülálásával (ÉRC) közvetlenül a vezetékrendszerbe juttatható a rtg. kontrasztanyag, igy aprő kövek is nagy pontossággal kimutathatók, óriási segítséget nyújtva a sebésznek a műtéti stratégia megválasztásában. A diagnosztika tökéletesedésével párhuzamosan a terápiás lehetőségek is kiszélesedtek: a belgyógyászati és a sebészi kezelés mellett új, hozzáférhető, de csak meghatározott esetekben (előzetesen eltávolított epehólyag utáni epeúti kő, idős kor, műtéti ellenjavallat...) alkalmazható az endoszkópos köel- távolítás. Az epekő gyógyszeres feloldása sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert csak igen kivételes esetekben várható tőle eredmény, gyakorlatilag nem hozzáférhető, túl drága és veszélyes, ugyanis tartós alkalmazást igényel, mely során számos mellékhatással, szövődménnyel kell számolni. Az ultrahangos epekőzúzás mint rutineljárás, még szintén várat magára (az ultrahangos vesekőzúzással már jók a tapasztalatok). Általánosságban azt mondhatjuk (természetesen merev szabályok nem állíthatók fel): „néma” kő nem igényel beavatkozást, a panaszt okozó epekövet azonban feltétlenül kezelni kell. A cél a panaszok mielőbbi megszüntetése, a szövődmények megelőzése, illetve a már kialakult szövődmények mielőbbi megoldása. Mivel az epeköképződést megakadályozni ma még nem tudjuk, a megelőzés csupán a köképzödésre hajlamosító állapotok befolyásolására (pl. az elhizás megelőzése, zsírszegény étkezés) és az epekőbetegség szövődményeinek megelőzésére szorítkozhat, s ennek leghatékonyabb eszköze a kövek eltávolítása, többnyire sebészi úton. DR. MÁTAI IRÉN adjunktus megyei kórház II. bel. oszt. sAlyílt levél az W* adófizető iÁIIatftfJolqávhoz (2) Kovács Sándor, a medinai tehenesgazda fejés közben
