Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

1989. február 8. 'népújság 3 Mi marad a szocializmusból? Pozsgay Imre államminiszter válaszol Bizalmi válság és ideológia Lakásügyeink fc. --------------------------------­Mire jó az ifjúsági takarékbetét? Az OTP Tolna Megyei Igazgatósága ál­tal az elmúlt évben értékesített új laká­soknak 16, a használtaknak pedig 23 százalékát vásárolták meg ifjúsági betét­tel rendelkezők. E népszerű betétfajta - mely a múlt évtől bevezetett új konstruk­ciókkal együtt az úgynevezett a lakáscé­lú megtakarítások egyike, de egyelőre csak egyedül szerepel ilyen minőség­ben, hiszen lényege, az 5 éves lekötés még csak ennél valósulhat meg - is szá-^ mos kérdést vet föl olvasóinkban. Milyen előnyei is vannak az ifjúsági takarékbe­tétnek?- A betétek között a legelőnyösebb forma, mert ha 5 éves lekötés után „la­káscélra” használják föl (azaz új lakás építésére vagy vásárlására, a sorozat tegnapelőtt megjelent részében jelzett feltételekkel: valamint toldaléképítéshez, bővítéshez, nem lakáscélú helyiség la­kássá történő átalakításához: továbbá bizonyos esetekben magánforgalmú in­gatlan vásárlásához), akkor a betétek kö­í zött a legmagasabb kamatot fizetik utá­na.- Ötéves lekötés után az ifjúsági taka­rékbetét után a fent említett célokra úgy­nevezett különkölcsön vehető igénybe. Ennek mértéke a legáltalánosabb eset­ben az elhelyezett betét összegének- 5 év lekötés után 120 százaléka, de maximum 200 ezer Ft, 6 év lekötés után 140 százaléka, de maximum 250 ezer Ft, 7 év lekötés után 160 százaléka, de maximum 300 ezer Ft, 8 év lekötés után 180 százaléka, de maximum 300 ezer Ft, 9 év lekötés után 200 százaléka, de maximum 300 ezer Ft. Ezek a mértékek egyes esetekben et­től eltérőek, például állami gondozott építtető esetében kedvezőbb, emelet­ráépítés, toldaléképítés, magánforgalmi ingatlanvásárlás esetén pedig alacso­nyabb az igénybevételi lehetőség.- A különkölcsönt bármilyen lakásépí­tési vagy vásárlási formánál saját erőnek illetve meghatározott esetekben kész­pénznek kell tekinteni.- A szabad értékesítésű lakások oda­ítélésénél - egyébként azonos eltételek esetén - az ifjúsági takarékbetéttel ren­delkezők az OTP-nél előnyt élveznek.- Az igénybe vett különkölcsön megfi- ‘ zetéséhez törlesztési támogatás is bizto­sított (lényegéről bővebben tegnap ír­tunk) ennek alapján a törlesztés első öt évében a havi törlesztőrészletnek 70 százalékát, a második öt évben 40^száza- lékát, a harmadik öt évben pedig 15 szá­' zalékát vállalja át az adóstól az állam. A január 28-án Salgótarjánban meg­rendezett fiatal közgazdászok országos konferenciáján Pozsgay Imre állammi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja is részt vett és előadást tartott, majd előadása után válaszolt kérdé­seinkre:- Napjaink jellemzője, hogy a politiku­sok felülvizsgálják, átértékelik elmúlt négy évtizedünk folyamatait, és leránt­ják a leplet a sztálini szisztéma hibáiról. Lassan már mindenről az derül ki, hogy rossz volt, kisiklás, tévút. Végül is mi ma­rad a szocializmusból, ha lehántjuk a sztálini rárakódásokat? Ha már mindent elemeztünk és újraértékeltünk, milyen alap marad a továbblépéshez?- A szocializmus nem lokális kelet-eu­rópai, kínai, vagy éppen délkelet-ázsiai program. És bármilyen furcsán hangzik, amit mondok, a szocializmus mint törté­nelmi mozgalom nélkül ma nem lenné­nek olyan modern jóléti berendezke­désű államok sem, mint amilyeneket Nyugat-Európában vagy Skandináviá­ban láthatunk. Én ebben látom a szocia­lizmus és a világfejlődés összefonódá­sát, és nem abban, ami éppen itt, Kelet- Európában Sztálin égisze alatt történt. Tehát azok a politikai és pártformációk, amelyek létrejöttek az idők folyamán Eu­rópában, nem alakulhattak volna ki a szocialista munkásmozgalmi nyomás nélkül. Nem szabad egy lokális térre kor­látozni a szocialista mozgalmak eredmé­nyeit, értékeit, hanem csak ebbe a világ­fejlődési folyamatba illesztve. És mint ki­siklást, elfajulást lehet értelmezni azt a sztálini berendezkedési formát, amelyet mindannyian jól ismerünk.- A mai felgyorsult változások köze­pette a politikusoknak is gyorsan kell váltani. Ezek a változások milyen új kö­vetelményeket támasztanak a politiku­sokkal, és személy szerint önnel szem­ben?- Igazán nehéz személyes kérdésekről beszélni egy olyan politikai formációban, ahol az illendőség határain kívül esik egy politikusnak önmagáról vallania, hát még a szándékairól, ambícióiról, ezért az al­kalmazkodni tudó, jól rejtőzködő, kontra- szelektív elemek előtt mindig nagyobb pályalehetőség van, mint azok előtt, akik nyílttá akarják tenni szándékaikat. Eddig ugyanis - éppen a berendezkedés sajá­tosságainál fogva - a politikusokon nem politikai, hanem hivatalnoki erényeket kértek számon. Nem azt kérték számon, hogy képes-e a meggyőződéséért akár az egzisztenciája kockáztatásával is har­colni, hanem képes-e meggyőződése el­lenére is mindent végrehajtani. Mert ez a különbség a kettő között. Úgy hiszem, olyan politikai küzdőtér fog kialakulni, ahol a személyes megmé­rettetésbe a politika etikája is beletarto­zik, együtt egy elfogadható taktikai mini­mummal, amelybe esetleg némi kompro­misszum is belefér. Ha valaki számára már elviselhetetlenek a saját meggyőző­désével szemben a kompromisszumok, akkor mondjon le! Ne várja meg, amíg ezt mások közük vele.- De van-e megfelelő lehetőség a visszavonulásra?- Ha itt nálunk valaki egy vezetői pozí­cióból távozik, annak nemcsak presz­tízsveszteséggel kell szembenéznie - mert ez természetes velejárója mindenütt -, hanem mélységes társadalmi lesüllye­déssel, ami önbecsülését és egyáltalán emberi méltóságát is érinti. A tisztes visz- szavonulás útjai még hiányoznak ahhoz, hogy ki-ki hetykén azt mondja, hogy ed­dig a kormány tagja voltam, ezután már nem vagyok az. És ez nagy súllyal esik latba akkor, ha valakinek döntenie kell, hogy meggyőződése miatt távozzon, vagy meggyőződése ellenére ragasz­kodjon pozíciójához. Én magamban el­rendeztem ezt a dolgot, de általában ne­héz elrendezni.- Mi a véleménye a napjainkban sokat hangoztatott bizalmi válságról, amely a kormánnyal, párttal szemben nyilvánul meg?- Egy parlamenti beszédemben már elmondtam, hogy az állami költségvetés deficitje mellett van itt egy súlyosabb de­ficit, a legitimációs deficit. Vagyis az em­berek elvesztették a bizalmukat a veze­tésben, hitüket a meghirdetett célokban, az ország jövőjében, nem ismerik el a kormány céljainak egyezését a nép cél­jaival. Egy ilyen bizalomhiányos állapotban a nép erősebben reagál minden megvo­násra, mint ha bízik a vezetőiben és látja a kiutat. Egy legitim társadalomban, amely világos, és a nép által elfogadott célok felé halad, az állampolgárok haj­landók hónapokig lucskos lövészárkok­ban feküdni zokszó nélkül, de egy legiti­mációs válságban levő ország polgárai fellázadnak, ha öt krajcárt elvesznek tő­lük. Ez a nagy különbség, és ezért lenne mindennél fontosabb a tömegek bizal­mának visszaszerzése. A legitimitást visz- sza kell szerezni a megfelelő célok kitű­zésével, a jogállamiság, a demokrácia, a politikai mozgástér kiszélesítésével. Az MSZMP-nek így nagyobb esélyei lehet­nek a társadalmi elismertetésre, mintha azt újra és újra csak hatalmi szóval akar­ná kikényszeríteni.- Szükséges-e ehhez az ideológia vál­toztatása, módosítása?- Ennek a kérdésnek a hátterében az egyik súlyos tévedésünk húzódik meg. Ugyanis a legitimitásnak nem az ideoló­giában kell megjelennie, azaz nem kell elvárni az emberektől, hogy bizalmukat egy elvont ideológiába helyezzék, és nap mint nap eszerint éljenek. Nagy hiba volt ezt elvárni, sőt, kény­szerré tenni. A marxizmusra nagyobb csapást sem­mi nem mérhetett volna, mint az az okta­tási szisztéma, amelyben éppen ezzel a legitimációs céllal kényszerismeretté tet­ték, kiölve belőle a lényegét: kriticizmu- sát, történetiségét és az önmeghaladás lehetőségét, képességét. Én nem hiszek egy olyan ideológiai megkülönböztetésben, amely a legmé­lyebbre ható világnézeti kérdésekig levi­szi a mindennapi életforma megszerve­zéséhez fűződő vitát, azon a vulgáris ala­pon, hogy aki vallásos, az csak akadá­lyozója lehet a szocialista előrehaladás­nak. Erre - talán túl közönséges módon - egyszer azt mondtam, hogy az én sze­memben többet ér egy családját szerető, tisztességes életformát élő, dolgos, vallá­sos ember, mint egy rongy ateista. A vi­lágnézetet így átváltani közvetlenül a mindennapi cselekvéseket meghatározó szocialista programra, ez is a sztálini szisztéma nagy baklövései közé tarto­zik.- Milyen stratégiát követ az MSZMP a „másként gondolkodó” szervezetekkel kapcsolatban?- Az MSZMP nem kíván az „oszd meg és uralkodj” normája szerint érintkezni az alternatív és független mozgalmakkal, mert pillanatnyilag a saját megosztottsá­gával van elfoglalva. Ezen kell úrrá lenni egy új program előkészítése közben. Ha mi nagy ravaszan ártani akartunk volna a többi szervezetnek, akkor azonnal enge- délyzetük volna a pártok létrehozását, abból ugyanis egy nagy komédia lett vol­na, és a teljes lejáratásukat eredményezi. Éppen arról van szó, hogy türelmesen ki kell várni, hogy ezek a szervezetek elő­ször önmaguk előtt tisztázzák, hogy mit akarnak, legyen programjuk, és kialakul­janak a politikai küzdőtér megfelelő kere­tei, mozgásformái.- Mint tudjuk, az MSZMP jelentős tá­mogatást kap az állami költségvetéstől. Kaphat-e támogatást a majdan megala­kuló többi párt is?- Az MSZMP egészen 1980-ig, vagy 82-ig nem kapott támogatást, tagdíjaiból, és sikeresen működő vállalatainak nye­reségéből tartotta fenn magát. A jövő po­litikai szisztémájában - amint ez Nyugat- Európában is létezik - normatívák alap­ján a törvényesen bejegyzett mozgalma­kat és pártokat állami költségvetési tá­mogatásban kell részesíteni, pártállásra való tekintet nélkül. ÁRKI ATTILA Hurok a kötélen Az elbeszélés végén nem tudtam mást mondani Sándornak: „A házassági évforduló nem éppen önvizsgálatra való”. Persze, ha az ember jól belegondol; talán mégis? Elszámolással tartozik az ember a családjának. A feleségnek, aki 23 évig társa volt, elviselte akkor is, amikor nemcsak örömöt tudott nyújtani.- El tudom én magyarázni Sárának, hogy hajnalonként azzal éb­redek: van-e értelme a felkelésnek - próbálja megfogalmazni gond­jainak egy részét Sándor. - Az a győzködés, míg eldől, hogy ma is ér­demes; ELMONDHATATLAN: Néha csak másodpercekig, néha pe­dig percekig tart. Miért? Kérdezem, de válaszom nincs rá. A cselekvés értelmének hiánya okozhatja ezt? A negyven éven fe­lüli ember kiskorúsága? Amikor még mindig nem hiszi, hogy alkal- mas-e arra a pályára, amit művel, vagy tényleg úgy van-e minden, ahogy gondolja. Vívódik, választ keres. S a felelet? Gondoljuk át ismét. Nem a teljes önfeladást jelenti az, hogy reggel -nem akarunk felkelni? Mert ha azt, akkor óriási a baj. Közel az a pillanat, amikor az embernek már mindegy: mi történik vele.- Sárával is beszéltünk erről - akasztja meg a gondolatot a bará­tom. - és nem hiszi el, mert tényleg hihetetlen.- Nem hihetetlen, Sándor - nyugtatom. - Azt nehéz tudomásul venni, hogy ez hosszan tart. Talán a mi korosztályunknak örökké.- Nem akarok ebből társadalmi kérdést csinálni - tér ki a politikai vita elől. - Mert ha másra fogom, akkor felmentést is adok magam­nak. Ezért elfogadhatatlan számomra, mert akkor azt is tudomásul veszem, hogy nélkülem történnek meg dolgok és a körülmények rabja voltam, vagyok és leszek. Nem hihetem, azt, hogy a sorsomat nem én irányítom. 19. Bogas kérdés, amiről ismét hosszasan meditálunk, nem jutva elő­re egyetlen lépéssel sem. Valószínű, hogy maradnak továbbra is a reggeli nehéz felkelések, az izzadt pizsama, a remegő kéz. Amit vé­gül a gyorsan ledöntött kávék és a cigaretta old fel, hogy mégis ké­pesek legyünk dolgozni. Csak hát ez nem elég ahhoz, hogy az álta­lunk felállított mércének megfeleljünk. S ez pedig ismét okot ad arra, hogy tovább törjük az agyunkat, keressük a nemlétezö feleletet. Va­lószínű, hogy csak egyetlen válasz van: felnőtté kell válni mihama­rabb. Itt van egy korosztály - a mai negyvenesek, akik egyre inkább közelítenek az ötvenhez - és képtelenek vagyunk elhinni: teljesítő- képességünk csúcspontja felé haladunk, s ha nem használjuk ki ezt az időt, akkor...? És ennél az akkornál óriási kérdőjel marad.- Nem eszik ám ilyen forrón a kását - jegyzem meg, amikor már lá­tom, hogy Sándor ettől a beszélgetéstől ingerültebb lett. - Közöttünk vannak olyanok is - számosán -, akik éppen most találták meg a he­lyüket. Lubickolnak. Vállalkoznak, gazdagodnak és jókedvűek. Va­lami sikerült nekik, kibújtak a bűvös körből, s pillanatok alatt kiderült, hogy mennyi mindenre alkalmasak.- Sajnos, én csak a Kapitány Károlyokkal és a Sulyok Gézákkal találkozom - ad újabb gellert a gondolatnak Sándor.- A Kapitányt nem ismerem, a Sulyok Géza pedig blöfföl. Igen ke­ményen dolgozik azért, hogy az átlagnál kicsivel is jobban éljen. Ugyanakkor látja azt is, hogy néha ölébe hullanak olyan üzletek, amik csak a zsebét tömik. Ő nem utasítja vissza, mert úgyis találná­nak más embert: míg lószar van, veréb is lesz, alapon.- A Kapitány? - emeli meg a hangsúlyt - Szappanbuborék. Rá kell fújni, aztán szétpukkan. Szerencséjére még a szappanbuborékok is vígan szállhatnak nálunk. Néha még gyönyörködünk is bennük. Ha egyszer rájövünk, hogy hályogot von a szemünkre, akkor valószí­nű, hogy előbb pukkantjuk szét, mint most.- Csakhát a reggeli izzadás és a remegő kéz mégsem a Kapitá­nyok miatt van - hívom fel a figyelmét, arra, hogy elkalandoztunk a témától.- Ezt én is tudom. Azt is, hogy minden reggel gondokkal ébredek. Súlyosakkal, akkor abban a pillanatban úgy érzem, hogy megoldha­tatlannak látszókkal. Képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mi ez. Mert nem a munkámmal kapcsolatos. Nem azért vagyok ideges, mert látom, hogy a vezetőim nem alkalmasak arra, amit elvállaltak. Azért sem lehetek nyugtalan, mert a családommal van gond. A fele­ségemmel - te is tudod - jól megvagyunk. A srác? Afféle 18 éves. Méhes? Az első megdöbbenésen túl vagyok. Ilyen a falu, ilyenek az emberek, ilyen ez a kor. Képtelen vagyok változtatni rajta, csakhosz- szas és tudatos munkával. Valami megfoghatatlan, ami nálam reg­gelenként feszültséget okoz. Szenvedélyes szavak. Sándor kezének a nyoma meglátszik az asztal lapján. Nem kell hozzá nagy felfedezés, hogy tudjam: most is izzad a tenyere. Ez a lelkizés hamarosan fel­emészti az utolsó tartalékát. Ha nem tud dűlőre jutni magával, akkor robbanásszerűen tör elő belőle, ami vezethet az infarktushoz és a kötelékhez is. Muszáj valamit mondanom neki, feloldani ezt az óriási feszültséget, ami ott dobol a halántéka mögött. Erre alkalmas-e a ba­ráti szó? A figyelmes hallgatás? Vagy az, hogy az ember bevallja: ő is hasonló cipőben jár. Szerencséjére a hivatása segít, hiszen papírra vetheti gondolatait. „Kiírhatod magadból a hülyeséget”, mondaná öreg barátom, s ha a szelep jól működik, akkor mégiscsak kiegyen­súlyozottá válhat az ember. „ - Nem vagy te a helyeden! - keményítem meg a hangomat, amire Sándor szokatlanul reagál: az asztalra csap, felugrik és körbesza­ladja a szobát.- Nagyon okos vagy! - kiáltja vissza. - S hol az én helyem? Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents