Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4. TOLNATÁJ - 5 ígéretre alapoztak, „összedőlt” a ház Az „ígéret földjére” mások építhetnek Ocsény nem fogadhatja a szekszárdiakat A történetet a síró, reményvesztett fiatalasszony, Balogh Istvánné és később az öcsényi tanács elnöke, Szalma Gá- borné szinte szó szerint ugyanúgy mondja el. Az elnökasszony azonban bevezetővel kezdi. * Őcsényben az utóbbi években gomba módra nőttek ki a földből az újabbnál újabb családi házak, egész utcasorok. Mig megyénk sok településén az elvándorlás okoz visszafordíthatatlan károkat, addig ebben a községben a betelepülők nagy száma jelent szinte megoldhatatlan nehézséget. Néhány év alatt közel százhúsz telket alakítottak ki a faluban, a zömében Szek- szárdról Öcsénybe költözők részére. Az általános iskolában a korábbi kétszázról kétszáznyolcvanra nőtt a gyerekek száma, ma a zsúfoltság akkora, hogy alig tudják leültetni a tanulókat. Kicsi lett a bolt, újat építették. Az új lakótelepen is vizet kellett biztosítani - hogy csak néhányat említsünk a nehézségek, a megoldott illetve megoldandó feladatok közül.. Mivel azonban a „fejkvóta” egy ilyen dinamikusan fejlődő településen sem nagyobb, mint másutt, s ebből a lakosság számának további bővülésével szükségszerűen együttjáró feladatokat nem tudják megoldani, ezért a végrehajtó bizottság úgy döntött, elsősorban a már ott élőket kell ellátni, további telkek kialakítását - a korábbi elképzelésekkel ellentétben - korlátozzák. A döntésnek megfelelően a múlt évben csak 8 telket értékesítettek, hat igénylőnek bele kellett nyugodnia az elutasításba. * Egy szekszárdi család, Baloghék - elsősorban asztmás kislányukra való tekintettel, aki nem bírja a panellakást - családi házat szeretett volna építeni. Több szempont alapján - telekárak, a munkahelytől való távolság - Őcsényt szemelték ki leendő lakóhelyükül, s telket igényeltek a községi tanácsnál, ahol azonban az előzőekben vázoltak miatt kérésüket kénytelenek voltak elutasítani mondván: nincs szabad, értékesítésre váró telkük. A fiatal házaspár azonban nem nyugodott. Járta a falut, s talált egy közterületet, ami megtetszett nekik, s amit szívesen megvásároltak volna. Visz- szamentek hát a tanácshoz és előadták újabb kérésüket. Amennyiben a Dédász nem emel kifogást - tekintettel a terület közelében húzódó magasfeszültségű vezetékre - úgy adják be kérelmükét és a tanács, telekké nyilvánítja a bozótos területet, azt nekik eladja - kapták az ígéretet. így is történt. A Dédász beleegyezett, a földmérő fölmért - Baloghék pedig időről időre személyesen vagy telefonon meggyőződtek a dolgok rendben történő folyásáról. Közben megterveztették leendő házukat, anyagot is vásároltak és a telekre szállíttatták, s 1989. novemberi kiköltözéssel eladták szekszárdi lakásukat. És akkor jött Récsei Lajosné, hogy eladná az öcsényben örökölt nagyméretű házát a termelőszövetkezetnek. Abból a tsz egy megfelelő irodaépületet tudna kialakítani, a „kinőtt” jelenlegi tsz-köz- pontot pedig visszaadná tulajdonosának, a tanácsnak, amit sokféle módon - akár iskolaként - lehetne újra hasznosítani. Volt azonban az örökösnek egy feltétele: csak akkor adja el a házát, ha az érte kapott pénzt megfelelően be tudja fektetni, mégpedig abba a telekbe, amit Baloghék maguknak „találtak”, amit hónapok óta nekik ígértek, amire építőanyagot szállítottak, s aminek várományosaként a lakásukat eladták. A tanács a telekszúke ellenére kialakított még egy telket és ajánlotta, hogy Baloghék vagy Récseiék az fogadják el. Mivel azonban mindketten ragaszkodtak ahhoz a bizonyos telekhez, a döntés a ta- nács-vb elé került. Ott bizonyára mérlegelve a község érdekeit - egy szekszárdival szemben egy öcsényi kérését tartották szem előtt úgy, hogy azáltal a tsz is hozzájut a számára szükséges nagyobb irodaházhoz, a tanács épülete is felszabadul és más célra hasznosítható - Récseiéknek ítélték a telket. Baloghék föllebbeztek a Szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályára és közel három hónapot (!) vártak a - végül elutasító - határozatra. Ezalatt a hosszú lejáratú építési kölcsön kamata 3 százalékról 18,5 százalékra nőtt, s még közelebb került a november, amikor a lakásukból ki kell költözniük. * Érthető a megyei tanácsnak az a határozata, amelyik - ismerve az elnéptelenedő falvak helyzetét - pénzszűkében nem adhatott kedvezményt fejkvóta tekintetében a fejlődő településnek. Nem lehettek arra tekintettel, hogy kellően sok bevándorló esetén nemcsak a telekkialakítás, hanem az iskola, bolt, közművek építése is elkerülhetetlen. A községi tanács jogszerűen és a falu érdekeinek megfelelően járt el, ebben megerősítette őket a városi tanácsnak a föllebbezést elutasító határozata is. Még méltányos is volt a tanács, amikor - ne feledjük: sokkal nagyobb Őcsényben a telkek iránti kereslet a kínálatnál - egy másik területet ajánlott a fiatal házaspárnak. A jogszabályokon tehát nem esett csorba, legföljebb az emberségen. Talán csak nem Baloghék hibáztathatok egyedül? Mert bíztak az ígéretekben s már- már erre alapozták házukat? Ha anyagi javakban, telkekben szűkölködünk, ha pénzünk egyre inflálódik, legalább az adott szó értékének megőrzésére több figyelmet fordíthatnánk. Rostás Ilona Fotó: Gottvald Károly Még mindig Miklósvár Hangok a kastély körül A tanácselnök tevéit Többször beszámoltunk már a tamási Eszterházy-kastély legújabbkori történetének eseményeiről, amelyeket hónapról hónapra fűszereznek epizódokkal. Legutóbb a Magyar Hírlap „Kastélybuli, fals hangokkal” címmel írt meg egy beszélgetést. Kerényi Miklóst, a KNEB helyettes főosztályvezetőjét kérdezve a kastély értékesítése körüli szabálytalanságot kutatták. Grill Ferencet, Tamási tanácselnökét kérdeztük:- Milyen érzésekkel olvasta az említett újságcikket?- Amikor tárgyilagos és tisztességes tájékoztatásról beszélünk, akkor nem szabad feledni a római jogból átvett szabályt: hallgattassék meg a másik'fél is. A Magyar Hírlap újságírója ezt nem tette meg.- Ha ismét kézbe veszi az 1989. január 6-án megjelent írást, milyen gondolatokat fűzne egy-egy részletéhez?- Ezt a gondolatfűzést már megtettem és írtam a lap főszerkesztőjének egy-egy pontosító mondatot. Tisztáztam, hogy a miklósvári volt Eszterházy-kastély hasznosítására folytatott tárgyalások során általában az érdeklődő fél lépett vissza. A felújítás várhatóan jelentős összege volt a riasztó. Az is előfordult, hogy a városi tanács vezetői kérdőjelezték meg a vásárlási szándék komolyságát. Nem felel meg a valóságnak, hogy senki, semmilyen értesítést nem kapott az illetékesektől. A néhány potenciális vevőként megmaradt közület, vállalat igen nehézkesen tárgyalt. A kastély állapota viszont gyors beavatkozást igényelt. Éppen ezért éreztük, hogy kapóra jött az operaénekes házaspár: Mészöly Katalin és Horváth Bálint, akik az Országos Műemléki Felügyelőség bátorítására jelentkeztek. Vállalták a felújítást és a kulturális célra történt hasznosítást. Ez az a valami, ami történt az ügyben és amire a cikk olyan sejtelmesen utal.- A magánszemélynek történő értékesítéskor voltak-e törvényességi aggályok a tanács vezetőiben?- A kérdés bennünk is felmerült. Jeleztük az Országos Műemléki Felügyelőségnek, a Pénzügyminisztériumnak, a megyei tanács illetékes szakigazgatási szerveinek, sőt a megye állami és társadalmi-politikai vezetői is állást foglaltak az adásvétel mellett.-Úgy tűnik, mégsem volt egyértelmű a jó szándék, hiszen KNEB-vizsgálat indult, majd bírósági pereskedés következett, ami még mindig tart. Erre más helyen még visszatérünk, most maradjunk a Magyar Hírlap információinál, ami országos nyilvánosságot jelent. Azt írja vagy mondja a nyilatkozó, hogy nem pontosították az adásvételi szerződésben a kastély közcélú hasznosítását.- Az adásvételi szerződés 6. pontja világosan kimondja, hogy az épület saját célokra szolgáló lakás mellett csak kulturális célra hasznosítható. Itt mellékesen jegyzem meg, hogy azóta a tulajdonosok társasági szerződést kötöttek. A létrehozott gazdasági munkaközösség célja: fiatal operaénekesek patroná- lása.- A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság - a kastély korábbi használója - ismét szeretné átvenni az ingatlan kezelését: a vadászkastélyt termálvizes gyógyüdülőként hasznosítaná, olvashatjuk a Magyar Hírlapban.- A nyilatkozó ismét rosszul informált, ugyanis a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság írásban egyértelműen elzárkózott az újabb visszavételtől. Más kérdés, hogy az OMF ehhez nem is járult volna hozzá - amit szintén írásban jelzett -, ugyanis korábban az erdőgazdaság kezelésében a karbantartási és javítási munkák elhanyagolása miatt került szinte romos állapotba a kastély. Igaz, az OMF itt egy több mint húszéves jogszabályra hivatkozik, miközben a tisztelt nyilatkozó a törvénysértő adásvételt egy 1969-es kormányrendeletre alapozza, ami ugye csak az idén lett húszéves.- A peres ügyben történt-e előrelépés?- Ez nem a felperes városi tanácson múlik. A tárgyalások időrendben így voltak: az első 1988. június 30-án a Tolna Megyei Bíróságon, ahol az alperes képviselője nem jelent meg, második tárgyalás a Fővárosi Bíróságon 1988. október 25-én. Ez esetben a felperes idézését téves címre küldték, ezért nem jelent meg. Harmadik tárgyalás 1988. november 17-én a Fővárosi Bíróságon, ahol a bíró megállapítja, hogy a felperest elfelejtették megidézni, ezért nem jelent meg. Negyedik tárgyalás a Fővárosi Bíróságon 1988. december 22-én volt, ahol az alperes nem jelent meg. Nincs mit hozzátenni. Egy apróságot azért mondok. A kastély hasznosítása mind a mai napig nem az ÉVM, illetve annak jogutódjának a gondja, hanem a városi tanácsé, így senki nem vont semmit a saját hatáskörébe.- Miért a Fővárosi Bíróság tárgyalja a tamási kastélyügyet?- Ezt az alperes kérte, hogy ne a Tolna Megyei Bíróság foglalkozzon vele. Még egy megjegyzés csupán: az üggyel kapcsolatos teljes dokumentációval állunk az érdeklődők rendelkezésére, hogy ne hallatszanak fals hangok a „kastélybuli”- ban. DECSI KISS JÁNOS A tsz ehhez az épülethez jut hozzá az ügylet folytán A múlt évben kimért nyolc telekből hatot szekszárdiak vettek meg
