Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

4 - TOLNATAJ 1989. február 4. Téesztörténelem Györköny, az elnök, a téesz és a népszerűség „Batyalik Istvánnal, a györkö- nyi Szabadság Téesz elnökével egyezkedik Talpas István, a Nagydorogi Gépállomás igazga­tója.- Mi lenne a véleményed, Ba­tyalik elvtárs a teljes műszaki ki­szolgálásról?- Attól függ milyen formában menne?- Ahogyan nektek legjobban megfelel. Mindenesetre keve­sebb gondotok lenne a gépek karbantartására.” Csak egyetlen részlet azoknak a cikkeknek a tömkelegéből, amelyek Györkönyről, a téeszről és annak elnökéről, Batyalik Ist­vánról szóltak. A téesznek és a téesz elnöké­nek ugyanis szerte az országban igen nagy publicitása volt egé­szen 1970-ig, mig az elnök nyug­díjba nem vonult. Mitől volt ennyire népszerű az ötvenes évek végén, a hatvanas években a györkönyi téesz? Batyalik István most 81 éves, a faluban él és napjait jórészt az öregek napközi otthonában tölti...- Igen sokan megfordultak nálam kö­zéleti emberek, újságírók, írók, Dobozy Imre még novellát is írt rólam. „Egy téesz- elnök fantasztikus élettörténete” címmel. Dél-amerikai képviselők, japán nagykö­vet, s a vezető politikusok közül is jó né- hányan jártak nálam.- Melyik politikussal volt a legszoro­sabb a kapcsolata?- Dobi Istvánnal. Még 1938-ban oda­haza a Felvidéken, Nagysarlóson ismer­kedtünk meg. Ő akkor az Erdő- és Föld­munkások Szakszervezetének a főtitkára volt és előadást tartott. A gyűlésen fel­szólaltam, s aznap este már nálunk va­csorázott és az éjszakát is a házunkban töltötte. Igen szegényesen volt öltözve, egyszerű vásári ceigruhában járta a fal­vakat.- Mikor találkoztak ismét?- Állandóan leveleztünk, ő Irta meg ne­kem azt is, hogy indul az áttelepítés, s hogy hova kerülök. Tudta, hiszen 1947- ben már földművelésügyi miniszter volt. Én Tildy Zoltánnal, Veres Péterrel is meg­ismerkedtem, annak révén, hogy Tildy titkára katonatársam volt. Tildy rá akart venni, hogy hivatásos kisgazdapárti poli­tikus legyek, Veres Péter pedig azzal ost­romolt, hogy lépjek be a parasztpártba. Végül 1952-ben beléptem a kommunista pártba, ahol meg azt kifogásolták, hogy klerikális vagyok, mert korábban az egy­háznak voltam a pénztárnoka.- Az áttelepülés után hány hold földön gazdálkodott?- Kilenc hold földem, egy hold szőlőm lett. Az ötvenes években, mikor a téeszt szervezték, játszottunk egy színdarabot, ami arról szólt, hogy milyen jó dolog kol­hoztagnak lenni. Senki nem vállalta a kol­hozelnök szerepét, végül rám jutott. Ki gondolta volna, hogy 1956. május else­jén én leszek a téeszelnök? Előtte négy évig Nagydorogon én voltam a tanácsel­nök, aztán úgynevezett államilag kihelye­zett, de megválasztott elnök lettem a téeszben. Több téesz föloszlott ötvenhat őszén, de a mienket, a Szabadságot véd­ték a tagok. Pedig október végén, no­vember elején én itthon sem voltam. Dobi István telefonált, hogy menjünk, védjük meg őt. A Parlamentben, a vadászterem­ben találkoztunk, aztán igyekeztünk a ró­zsadombi villájába. Felváltva, éjjel-nap­pal fegyverrel őrködtünk, nem zaklatott, nem keresett, nem bántalmazott ben­nünket senki. Nyolc nap után jöttünk ha­za, s mindent rendben találtunk, dolgoz­tunk rendesen.- A téesz hírnevét az ön kapcsolatai­nak köszönhette vagy az eredményeik is jók voltak?- Igen szépen fizettünk. Huszonhat fo­rint jutott egy munkaegységre, de föl­mentünk egész 60 forintig is. Emellett a tagok igen sok mindent kaptak, szemes­terményt, napraforgót, krumplit, cukrot, borsót, cigarettát, mézet, szappant osz­tottunk. Rengeteget kellett dolgozni an­nak idején, hisz gondolhatja: tizenkilenc­féle növényt termeltünk, köztük gyógy­növényeket, fűszernövényeket.- Hány éves korában ment nyugdíjba?- Hatvankét évesen, 1970-ben. Rá kel­lett húznom két évet, mert az utódom Brunn János másként nem vállalta az el­nökséget.- Melyek voltak a legeredményesebb esztendők?- A téeszszervezés után az első idő­szak nagyon megnyomorított bennünket, mert sok volt a begyűjtés. Amikor viszont egyesültek a téeszek, többmilliós adós­ságot vettünk át. Utána kezdtünk-föllen­dülni.- Most hogy áll a téesz itt a község­ben?- Egy kicsit bajban vannak, félek is a zárszámadástól. Negyven.mázsa lett a kukorica hektáronként, ami nem is cso­da, hisz gazban állt a növény. Nem lehet a szárazságra fogni a gyenge eredményt, volt itt már szárazság máskor is és nem is akármilyen. Ott lehet a baj, hogy az elnök meg a főagronómus már vagy fél éve nem beszél egymással. Hát kérdem én: hogyan lehet így irányítani? Nincs rend, nincs békesség most a téeszben.- Úgy hírlik: nemrégiben ön fölhívta Kádár Jánost és Losonczi Pált.- Felhívtam, mert ismerem őket. Sze­rettem volna beszélgetni velük a mostani helyzetről. Mert eddig csak tapsoltunk, örültünk annak, hogy milyen jól állunk, és külföldön is elismerték az eredmé­nyeinket. Miközben buzgón hittünk és bíztunk a rendszerben, mostanára oda­jutottunk, hogy a párttagok egymás után lépnek ki. És mi ennek az oka? Egysze­rűen az, hogy nem tájékoztattak bennün­ket, s csak másfél éve, hogy kezd kide­rülni, az ország a mélypontra jutott. Kié akkor a felelősség, kié a vezető szerep? Bűnös dolog volt elhallgatni előttünk a valóságot. Szóval a telefonbeszélgetés elmaradt, nem értek rá, elfoglaltak voltak. Pedig észre kellene venni hogy a libák, ha a sárga kukorica között piros szemet találnak, csak nézik, de nem eszik meg. Most meg? Attól kell félni, hogy megeszik a piros kukoricát, mind egy szemig. Azt akarom ezzel mondani, hogy az ötvenes években 83 párttag volt a faluban, 1956- ban hárman maradtunk. Mostanra 32-en vagyunk, de az utóbbi időben nyolcán vagy tizén ki is léptek, mert nincs meg a bizodalom a vezetésben. Hát tessék mondani, jól van ez így? „Az évek is elmúltak, az átkozott beteg­ség is sorvasztja az embert, nem csoda hát, hogy aki pár év óta nem látott, nem ismertei. Hiába, tetszik, nem tetszik, eljutottam arra a pontra, amikor kényte­len beismerni az ember, hogy megörege­dett. Csak az vigasztal, hogy a munkában öregedtem meg.” Amikor ezt mondta Batyalik István 1970. május 31-ét mutatott a naptár. Azóta több mint tizennyolc esztendő telt el. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ A BIRODALMI GONDOLAT- Európa egy Habsburg szemével ­„A birodalmi gondolat” egy közel 300 oldalas, nagyon szép kiállítású kötet, melynek címlapján még a következők is olvashatók: „Egy nemzetek fölötti rend története és jövője”. A könyv féltett ritkaságaim közé tartozik, a szer­zőtől kaptam, kedves kísérő sorokkal együtt. Ifjúságom idején ugyan lehetett, de nem volt kívánatos a nevét kimondani. Később - nagyon sokáig - ezt ép ész­szel senki nem kockáztatta meg Magyarországon. Az író: dr. Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia, aki az Európa Parlament tagja, a Páneurópa mozgalom egyik jelese. Ezenkívül pedig a politikai tudományok doktora, akinek ez a 23. kö­tete, tíz további brosúra és kereken 8000 cikk mellett. Ez utóbbiakat fordító nélkül „egyenesben” maga írta német, magyar, angol, francia, spanyol és portu­gál nyelven. A Habsburg-ház mifelénk sokáig létezőnek se tekintett feje tavaly óta idehaza is széles körökben ismert. Interjúk, nem mindig ízléses tudósítások jelentek meg vele és róla, szerepelt a televízióban. Nem csekély feltűnést keltett kifogástalan magyarságával, amin egyébként rejtély, hogy miért kell csodálkoz­ni. A rövidesen elkövetkező időkben filmet is láthatunk majd itthon, amelynek címszereplője lesz. Február elején pedig ismét Magyarországra jön, ezúttal már hivatalosan, az Európa Parlament tárgyaló delegációja elnökségi tagjaként. En­nek ellenére azt hiszem, hogy nagynevű kollégánkat (ezzel természetesen az új­ságíró-publicistára gondolok) világszerte jobban ismerik, mint itthon. így vele kapcsolatban is ránk fér egy kis ismeretterjesztés. Egyáltalán nem valamiféle új­módi szentté avatás vagy az egyre divatosabbá váló történelmi újraértékelés okából, hanem ismereteinket gyarapítandó. Ebben az alábbiakban ő maga lesz a segítségünkre. A címben idézett könyve, a róla írt cikkek, a „PANEUROPA” fo­lyóirat tavaly 3. negyedévi száma, Erich Feigl 1987-ben megjelent töménytelen dokumentumot tartalmazó - „Otto von Habsburg” című - műve és hozzám írt le­velei alapján. Stílusa pompás, gördülékeny és ami politikusoknál roppant fon­tos, félreérthetetlen. Se lelkesedni nem kell érte, se megszólni, csak tudomásul venni, hiszen a meghallgatás a megértés alapja. És nem is egészen mellékesen: - kultúremberek között megszokott. Dr. Habsburg Ottó 1912. november 20- án született. I. Ferenc József testvérének, Károly Lajos főhercegnek a dédunokája, így az utolsó előtti magyar királyban déd- nagybátyját tisztelhette, a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd pedig apjá­nak nagybátyja volt. Ezzel már a történe­lemben vagyunk, de persze távolabbra is vissza lehet nyúlni. A Habsburgok 1272 óta, amikor I. Rudolfot német királlyá vá­lasztották, igencsak sűrűn beleszóltak Európa történelmébe. Én két felmenőjéről, Mária Teréziáról és II. Józsefről rokonszen­vesen Írtam „Hadik András” című regé­nyemben. Könyvcserének köszönhetem „A birodalmi gondolat” birtoklását. Ezzel kapcsolatban pedig itt következő vélemé­nyét, amivel egyetértek: „A jelenkor egyik legveszélyesebb mu­lasztása, hogy az iskolákban csak hiányo­san tanítanak manapság történelmet. Ez­zel megakadályozzák, hogy az emberek a történelemből tanuljanak, és ne kövesék el újból a múlt hibáit."- Előny-e, avagy teher az ilyen szár­mazás? „Azt hiszem előny... Az ember más táv­latból látja önmagát, a származással járó minden felelősség mellett azt is mondhat­nám, hogy előnyösebb távlatból. így a csa­pások, kudarcok is könnyebben elviselhe- tők. Az ember egyszerűen tudja, hogy to­vább fog menni, nem adja fel. És még vala­mi: - aki nem tudja, honnan jött, nem ismer­heti fel, hogy hol áll és így azt se ítélheti meg, merre megy tovább. ”- Ön Ausztriában született, Portugáliá­ban, Franciaországban, az USA-ban élt, 1979 óta NSZK-állampolgár és tökélete­sen beszél magyarul, noha élete több mint 76 évéből itt csak heteket tartózkodott. Ho­vá valósinak érzi magát? „Európai vagyok. Azonban már kisko­romban megtanultam magyarul, akár csak az apám. A feladatokat mindig két nyelven tanultam, magyarul és németül. A magyar programot átdolgoztam németre, illetve az osztrák programot is magyarra. ” Amihez persze némi személyes képes­ségek is kellettek. Közbevetőleg azonban oszlassunk el egy félreértést. A Habsburg főhercegek iskolázása mindig kitűnő volt, olykor talán túl szigorú is. I. Ferenc József rossz magyar nyelvtudásával kapcsolatos minden közszájon forgó adoma téves. Aki­ket egy soknemzetiségű, soknyelvű biro­dalom vezetésére szántak, azoknak a nyelvtudás lételeme kellett hogy legyen. Magyarul egyébként a híresen rossz nyelv­A birodalmi gondolat címlapja A Páneurópa című folyóirat múlt évi utolsó száma érzékű Erzsébet királyné is pompásan megtanult. Az olvasók többségében bizo­nyára felötlött már a gondolat, hogy egy nagynevű (és mifelénk többnyire egyálta­lán nem szeretett) uralkodóház „királyfi” sarjában; akinek képzettségéről, intelli­genciájáról a közvéleménynek sejtelme sincs; felmerült-e már a felettébb idejétmúlt „új trónfoglalás” gondolata? Dr. Habsburg Ottó: „Nem a restauráció érdekel, hanem egy egyesült Páneurópa, melyben Közép-Euró- pa népei is megtalálják önrendelkezési jo­gukat” * Ezzel már a „birodalmi gondolatnál” va­gyunk, ami egy Európában közismert, ná­lunk alig hallott nevű szellemi ős alap- elképzelésének továbbfejlesztése. Termé­szetesen ne tessék internacionalizmusra gondolni, marxizmusra pedig még kevés­bé. Egy mélyen vallásos Habsburgtól, aki­nek egyik rokona (az I. világháború sikeres hadvezére, József Ferdinánd főherceg tá­bornagy) Dachauban, az apósa pedig (Georg von Sachsen-Meiningen herceg) Csernopovecben, egy sztálini táborGulág- foglyaként pusztult el, bajos és ostobaság is lenne ilyesmit elvárni. Nagyon tömörre fogva és leegyszerű­sítve annak a bizonyos gondolati ősnek, Coudenhove-Kalergi grófnak a teóriája, melyet már a húszas években kifejtett, így összegezhető: Ahogyan a soknyelvű Kínában és In­diában lehet nemzettudatról beszélni, úgy Európában is lehetne. Ne feledjük, hogy történelmileg nagyon rövid idővel ezelőtt még nemzet-tudat se létezett, most pedig a fejlődés nagy egységek kialakulása felé tart. Példaként a sok nemzetiségűből egy nyelvűvé vált Észak-amerikai Egyesült Ál­lamokat hozta fel, bár a Szovjetuniót is em­líthette volna, ami igaz, hogy az ő idejében még csak kezdemény volt. Fő példaképe a soknyelvű Svájc. Véleménye szerint: „Páneurópa más világrészekkel és vi­lághatalmakkal szemben egységként lép­hetne fel, miközben a szövetségen belül minden állam megőrizhetné szabadsága maximumát” Richard Coudenhove-Kalergi gróf gon­dolatai - ez egy nyugatnémet szerző, dr. Martin Posselt, a Páneurópa ifjúsági moz­galom NSZK-beli vezetőségi tagjának vé­leménye - elsősorban a birodalmi hagyo­mányokban gyökereznek. Ezzel pedig már dr. Habsburg Ottónál vagyunk, aki úgy vélekedik, hogy Európa egysége a Német-Római Szentbirodalom idején lelkileg és gondolatilag már megvolt. Ferenc császár, amikor erről a rangjáról Napóleontól való félelmében lemondott, egy lelki jogfolytonosságot szakított meg és előkészítette - közvetve - a századunkra már katasztrófális következményeket hozó nagynémet centralizációt Az egy szellemi vezetés alatt álló soknyelvűség szép példá­ja volt, szerinte, az Osztrák-Magyar Monar­chia, mely (a Török Birodalommal együtt) „...már szerkezeténél fogva is ellen kel­lett, hogy álljon minden, a létét fenyegető nacionalista expanziónak. Népessége szá­ma szerint defenzióra elég erős volt, de tá­madásra gyenge... Egy ilyen hatalom csak addig állhatott meg, amíg minden egyed­uralmi törekvéssel a harmóniát és az egyen­súly szándékát tudta szembeállítani.” Az európai összhangra való törekvés­nek az I. világháborút követő békediktá­tumokkal létrehozott határok hosszú idő­re véget vetettek. A birodalmi - természe­tesen nem császári birodalmi - gondolat csirái először 1979. július 19-én kezdtek szárba szökkenni, amikor az Európa Par­lament, akkor még csak 9 államot magá­ba foglalva, összeült. Felismerve azt, hogy: „Ma Nyugat-Európa helyzete már csak azért is lehetetlen, mert túlélése olyan el­határozásoktól függ, melyekre semmilyen direkt befolyása nincs. Szabadságunk an­nak a függvénye, ami Washingtonban tör­ténik. Nyugat-Európa tehát az USA önma­gát adóssá tett protektorátusa. Ennek hála és köszönet azért, hogy hatalmát nem föld­részünk kárára gyakorolja. Jimmy Carter 1 kormányzata azonban arra is bizonysággal szolgált, hogy milyen következményekkel kell számolnunk, ha Washington politikai gyengeségi rohamban szenved. ” „A birodalmi gondolat” szerzőjének, aki egyébként az Európa Parlament minden ülését Ferenc József-i szorgalommal vé­gigdolgozza, a tagállamok vezetéséről nincs túlzottan jó véleménye: „Kulcsállásokban bürokraták ülnek, akik egyre több dologról egyre kevesebbet tud­nak... A jövő attól függ, hogy sikerül-e az íróasztal-zsarnokságot megtörni, avagy egy új bürokratikus hűbériség korának nézünk- e elébe.” Az Egyesült Európa már jelenlegi kö­rülményei közt is a világ legnagyobb gaz­dasági hatalma. Politikailag ugyancsak er­re a fokra kellene jutnia, aminek egyébként a szerző a gazdaságival szemben elsőbb­séget ad. Amihez természetesen egy elit lé­tezésére is szükség van. „A mechanikus szociális egyenlősdi fa­tális szerepet játszik az „esélyegyenlőség" fogalmának megítélésénél. A nivellálás agyonüti a haladást, a kezdeményező kész­séget és megcsontosodáshoz vezet, amit különösen a szocialista államok élnek meg. Az elit fogalmát tisztán kell körülírni. Nem szabad a hatalmi elittel összetéveszteni. A hatalom egymaga senkit nem tesz jobb ké­pességűvé. Az elitet csak szellemi és erköl­csi kritériumok alapján lehet meghatározni. ” * Mindezek után az olvasóban valószí­nűleg feltámad a kérdés, hogy csak az előkelő származás jogán merészkedik-e dr. Habsburg Ottó beleszólni, véleménytől mondani politikai sorskérdésekbe és -ről. Az utolsó magyar király fia a hitleri An­schluss legtevékenyebb ellenlábasa volt. A Völkischer Beobachterben már 1938. ápri­lis 10-én közölték az ellene kiadott náci el­fogató parancsot. Kalandregényekbe illő körülmények közt szökött ki órákkal a meg­szállás előtt Párizsból. Dokumentálhatóan igyekezett Horthyt időbeni „kiugrásra” bír­ni, aki egyébként a halálos ágyán kért bo­csánatot tőle apja elárulásáért Roosewelt és de Gaulle személyes jóbarátja, a háború utáni újra független Ausztria megteremté­sének egyik élharcosa. Ezeket a tényeket a nem kevés gúnnyal emlegetett „királyfival” kapcsolatban Magyarországon eleddig el­felejtettük közkinccsé tenni. Mi hozta ezek után tavaly, magánem­berként Magyarországra? „Látogatásomat Magyarország legfris­sebb »európaisítása« tette lehetővé... A ke­leti politikában mindig előbb az emberekkel kell beszélni és csak azután a kormányza­tokkal..." Nagyon jó tapasztalatokat szerzett a ha­zánkban maradt németség sorsával kap­csolatban, akik: „mindent megkapnak, ami egy szabad európainak jár. Itt járva örömmel tapasz­taltam, hogy az elűzöttek és megmarad­tak közt minden együttműködés lehetsé­ges és híd szerepet játszanak németek és magyarok közt ” Dr. Habsburg Ottó kezdeményezésére az Európa Parlamentben elitélték a nem­zeti kisebbségek romániai elnyomását. A képviselők közül egyébként még egy va­laki kifogástalanul beszél magyarul. A vad magyargyűlölő román Pordea, aki a francia Le Pen-féle párt képviselője... Az alább idé­zendő befejező szavakat dr. Habsburg Ottó Pusztaszeri László kollégámnak, a Magyar Hírek munkatársának mondta, aki azokat tavaly február 5-én jelentette meg interjújá­ban: „Magyarország és az Európai Közösség közötti kapcsolatokat ki kell bővíteni és ki is fogjuk bővíteni őket, és ami tőlem függ, mindent megteszek ebben az irányban..." ORDAS IVÁN Fényképezte: GOTTVALD KÁROLY Batyalik István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents