Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

2 Képújság 1989. február 28. Grósz Károly és Stipe Suvar tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról.) Grósz Károly röviddel megérkezése után megkezdte tárgyalásait. Grósz Károly és Stipe Suvar tárgyalá­sai rövid szünettel négy és fél órán át tar­tottak, s a kötetlen eszmecsere a közös ebéden is folytatódott. Mint Szokai Imre, az MSZMP KB Nem­zetközi Pártkapcsolatok Osztályának he­lyettes vezetője az MTI tudósítójának el­mondta, a szívélyes, baráti légkörű talál­kozón átfogó tájékoztatók hangzottak el hazánk és déli szomszédunk belpolitikai, társadalmi, gazdasági helyzetéről, a két pártot foglalkoztató időszerű témákról. Igazi párbeszéd folyt - hangoztatta. Ele­mezték azokat a kérdéseket, hogy a párt miként tudja érvényesíteni társadalmi ve­zető szerepét az eddigiektől eltérő mó­don és eltérő körülmények között. Grósz Károly ismertette az MSZMP álláspontját a politikai pluralizmus ér­vényesítéséről, és egyebek között meg­jegyezte, hogy a Központi Bizottság a többpártrendszer bevezetésénél nem ta­lált jobb módszert a szubjektív viták elke­rülésére. Stipe Suvar elmondta, hogy a JKSZ a népfront keretében akarja érvényesíteni a szocialista önigazgatású politikai pluralizmust. Utalt arra, hogy a jelenlegi jugoszláv alkotmány nem teszi lehetővé a többpártrendszer létrehozását. Egyetér­tettek: a politikai intézményrendszernek úgy kell működnie, hogy minden érdek érvényesülhessen. A kommunisták nem építhetik egyedül a szocializmust. Mind­két fél nagy hangsúlyt helyez a jogállami­ság megteremtésére. Részletesen foglalkoztak a két ország­ban megkezdett gazdasági reformmal, amely tág teret biztosít a különböző tulaj­donformáknak, de változatlanul a társa­dalmi tulajdon marad a meghatározó. Ezért a társadalmi tulajdont a lehető leg­hatékonyabban kell működtetni, s ezt az igazi piacgazdálkodás megteremtésével akarják elérni. Az állam szerepét a mak­rogazdasági folyamatok összehangolá­sára kell korlátozni. Hangoztatták: mind­két párt folytatja a meghirdetett, illetve megkezdett reformokat. Értékes tapasztalatcsere folyt a két or­szágban a nemzetiségi politika terén szerzett eddigi tapasztalatokról. Megál­lapították, hogy a legutóbbi évtizedek nemzetiségi politikájának alapelvei kiáll­ták az idő próbáját, tartósnak bizonyul­tak. Suvar leszögezte, hogy a jugoszlá­viai demokratizálási folyamat tartós ele­me a nemzeti-nemzetiségi egyenjogú­ság, a nemzetiségi jogok biztosítása. „Nincs demokrácia a nemzetek-nemzeti- ségek testvérisége, egysége nélkül” ­tette hozzá. A kétoldalú gazdasági együttműködést eredményesnek ér­tékelték, de utaltak arra, hogy még kihasználatlan lehetőségek vannak, és állást foglaltak az együttműködés továb­bi gazdagítása mellett. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében - szögezték le - azon az úton kell haladni, amelynek alapjait Joszip Broz Tito és Kádár János fektette le. Szó esett a kölcsönös tapasztalatcse­rék hasznosságáról és aláhúzták a politi­kusok, gazdasági szakemberek, közéleti és kulturális személyiségek, tudósok, új­ságírók eddiginél is gyakoribb, kölcsö­nös látogatásainak szükségességét. Suvar részletes tájékoztatást adott a koszovói helyzetről, a gondokról és a megoldás lehetséges módjairól. Egye­bek között elmondta, hogy a JKSZ KB El­nökségének ülésén bizonyos megelőző intézkedéseket határoztak el, hogy az alapvető életfeltételeket biztosítsák a tar­tományban. Egyebek között ellenőrzik a közlekedést, ügyeletes szolgálatot vezet­tek be a közintézményeknél, az üléseket előre be kell jelenteni, az erőművek folya­matos üzemeltetését biztosítani kell, és így tovább. A JKSZ és az MSZMP vezetői tárgyalá­saik befejeztével közös sajtóértekezletet tartottak. BELGRAD - Az alkotmányos rend vé- at Stadinger Istvánnak, az Országgyűlés delmében azonnali hatállyal rendkívüli intézkedéseket vezetett be a jugoszláv államelnökség Koszovóban. A Reuter hírügynökség a Tanjugra hivatkozva gyorshírben jelentette hogy páncélosok indultak el a Belgrádtól mintegy 180 kilo­méternyire lévő Titova Mitrovica felé, ahol nyolcadik napja tart éhségsztrájkot 1300 albán nemzetiségű bányász. A Koszovói KSZ pristinai városi pártbizottságának elnöksége hétfői rendkívüli ülésén elfo­gadta Husamedin Azemi, a testület elnö­ke lemondását. Azemi volt az egyik nem­régiben megválasztott koszovói pártve- zető, akinek távozását - a szerb vezetés­től való állítólagos függősége miatt - az éhségsztrájkot folytató bányászok köve­telték. BUDAPEST - Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke hétfőn Vas me­gyébe látogatott és - Heinrich Meisel osztrák szövetségi államminiszter jelen­létében - felavatta az ország első digitá­lis fávbeszélőrendszerét. *- A visegrád-nagymarosi vízlépcső építése ellen tiltakozó aláírásokat tartal­mazó íveket hétfőn a Parlamentben adta elnökének a Duna-mozgalmak képvise­letében egy háromtagú csoport: Szekfő András (Dunakor), Szekeres László (Nagymaros-bizottság), Vit László (nép­szavazást kérők csoportja). A petíció, amelyet több mint 124 ezren írtak alá az építkezés azonnali felfüggesztését és megfelelően előkészített, társadalmilag ellenőrzött népszavazás kiírását követeli. * Az év tavaszára elkészülő új kor­mányprogramnak legfontosabb eleme lesz a vállalkozások élénkítése - mondta a többi közt Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes az 500 ezer szervezett dolgozót tömörítő Vas-, Fém- és Villa­mosenergiaipari Dolgozók Szakszerve­zete függetlenített tisztségviselőinek hét­főn kezdődött értekezletén, a Vasas Aka­démián. Medgyessy Péter azt is hangsú­lyozta, hogy hároméves program kereté­ben tervezik az adómértékek csökkenté­sét, a személyi jövedelemadónál az adó­sávok és a progresszivitás mérséklését, és az egységesen alacsonyabb szintű áfa megállapítását, miközben csökken­teni fogják a kedvezmények körét, s fo­kozottan leépítik a támogatásokat. SZÓFIA - Petar Mladenov bolgár kül­ügyminiszter meghívására hétfőn baráti munkalátogatásra Szófiába érkezett Ta- deusz Olechowski, a lengyel diplomácia vezetője. AKRON - Több ezer embert kellett ki­telepíteni az Ohio állambeli Akron város közelében fekvő ipari körzetből egy szombat éjszakai robbanás után. Egy tűzveszélyes vegyi anyagokat szállító te­hervonat 17 kocsija kisiklott, és négy va­gon felrobbant. Személyi sérülésekről nem érkezett jelentés. A szerelvény kü­lönböző vegyi anyagokat, egyebek közt ciánkálit szállított és a robbanás után mérgező gázok kerültek a levegőbe. Mi­vel a tűz újabb szerelvényekre is átterjed­het, a helybéli lakosokat távolabbi isko­lákban helyezték el. JERUZSÁLEM - Egyiptom és Izrael vasárnap aláírté azokat a megállapodá­sokat, amelyek értelmében Egyiptom visz- szanyeri szuverenitását a Vörös-tenger partján lévő Taba-földsáv fölött. Ezzel rendeződött a két ország közötti utolsó területi vita, amely hét év óta nehezítette a kölcsönös kapcsolatok javítását. A meg­állapodások értelmében Egyiptom kárta­lanítás címén 37 millió dollárt fizet a So- nesta szálloda izraeli tulajdonosának. A szálloda húsz évig, a földsávon lévő üdü­lőfalu pedig ideiglenesen a Sonesta nevű nemzetközi társaság kezelésében ma­rad. Az izraeli állampolgárok útlevéllel, ví­zum nélkül léphetnek a Taba-földsávra, s ott izraeli sékellel fizethetnek. Ciprus Vasziliu elnök egy éve Pontosan egy esztendeje, 1988. feb­ruár 28-án lépett hivatalba Ciprus új köz- társasági elnöke, a Ciprusi Kommunisták Pártja (AKEL) alapító tagjainak millio­mossá lett fia. A ciprusi kommunisták nemcsak hatalomra segítették, hanem azóta is következetesen támogatják őt, pedig legerősebb vetélytársa, a szélső- jobboldali Glavkosz Kleridesz azt mond­ta róla, hogy nemhogy nem kommunista, de még csak nem is baloldali. (Egyébként Vasziliu tanulmányait - mint- ismeretes - részben Budapesten végezte, magyarul kitűnően beszél, a magyarokat őszintén kedveli, s ezen a ta­vaszon budapesti látogatásra készül.) A ciprusi elnök egy év előtti választási győzelmét annak köszönhette, hogy a sziget egész görög közösségének elege volt már elődje, Szpirosz Kiprianu „se előre, se hátra” politikájából, s abból az idegtépő helyzetből, hogy az idő nem a görögöknek dolgozik a szigetország megosztottságának felszámolására irá­nyuló törekvéseikben. Emlékezetes, hogy ez a megosztottság 1974. óta áll fenn, amikor - egy Makariosz-ellenes jobboldali görög puccsra reagálva - An­kara megszállta a sziget északi 37 száza­lékát, ideértve a főváros, Nicosia egy ré­szét, s a szeparatista ciprusi török politi­kus, Rauf Denktas vezetésével itt később egyoldalúan kikiáltották az „észak-cipru­si török köztársaságot”, amelyet Ankarán kívül azóta sem ismertei egyetlen külföldi kormány sem. Vasziliu azt ígérte: kimozdítja a holt­pontról a rendezési folyamatot, tárgyalá­sokat kezd a török közösség vezetőjével, közeledést szorgalmaz a két közösség között. Az egyéves jubileum kapcsán felmerült, hogy mi valósult meg, és mi­lyen eredménnyel ezekből a törekvések­ből? Nos, tulajdonképpen minden, s ha az eredmények „vegyesek”, arról nem az elnök tehet. A ciprusi probléma rendezésében az ENSZ kezdettől fogva nagy szerepet ját­szik: 14 év alatt a Világszervezet közgyű­lésében és a Biztonsági Tanácsban 50- nél több határozat született róla. Most is az ENSZ, pontosabban annak főtitkára segítségével és személyes jelenlétében újultak fel - tavaly augusztus 24-én, Pá­rizsban - a két közösség vezetőinek köz­vetlen tárgyalásai, s folynak azóta Nico­siában, az ENSZ-főtitkár különmegbí- zottjának, Oscar Camilionnak a közre­működésével és rezidenciáján. Ezt Va­sziliu elnök rugalmassága tette lehetővé, Denktas merevsége, szeparatizmusa azonban - értesülések szerint - újra zsákutcával fenyeget. Mi a különbség az álláspontokban? Vasziliu a megszálló török csapatok és a nyomukban érkezett törökországi tele­pesek távozásához, Denktas pedig a ma­radásukhoz ragaszkodik. Vasziliu két kö­zösség egységes, szuverén, föderatív ál­lamaként képzeli el Ciprust, Denktas „két nép - két állam” nagyon laza szövetségét akarja. Míg azonban Vasziliu az egész görög közösség álláspontját fejezi ki, Denktas mögött inkább az ankarai kor­mány áll, mint a török ciprióták. Ezt bizo­nyítja - és a két közösség közeledésére tett lépések sikerét -, hogy tavaly olyan ciprusi török politikusok látogattak el, 1974 óta először, a sziget görög szekto­rába, s folytattak ott megbeszéléseket mind a nicosiai kormánytagjaival, mind a török megszálláskor északról elmenekült görögökkel, akikről egy interjúban Vaszi­liu elnök kijelenthette: a török közösség nagyobb részének véleményét képvise­lik, méghozzá pozitívan. Denktas, a török államimitáció „elnö­ke" ennek ellenére hajthatatlan, gondol­kodásáról nyugati kommentátorok írják, hogy „az 30 évvel ezelőtt volt új”. A tavaly szeptemberben megindult tárgyalások első szakasza nem hozott eredményt: novemberi New York-i hármas találkozó­jukon Pérez de Cuellar adott új lendületet áthidaló javaslataival a párbeszédnek. Az új lendület sem látszik segíteni - Denktas továbbra sem hajlik a kompro­misszumra. Miután Vasziliu részéről az első engedményekre már sor került - el­fogadta kiindulópontnak az állam föde­ratív felépítését -, újabb engedményt ad­dig természetesen nem tehet, amíg erre a másik félnél hajlandóság sem látszik. Tárgyalásai Denktassal márciusban en­nek ellenére felgyorsulnak, hogy teljes legyen - akár negatívumaiban is - a kép, amit a helyzetről Pérez de Cuellar április 5-6-ra tervezett meglátogatásakor nyúj­tani tudnak. Ez az újabb hármas New York-i találkozó zárja le a megbeszélé­sek második szakaszét N40yKÄR0Ly Brüsszeli jelentés Romániáról , A brüsszeli székhelyű nemzetközi szakszervezeti szövetség jelentést tett közzé arról, hogyan „üldözik és félemlítik meg” a román hatóságok a független szakszervezetek megalakításával pró­bálkozó munkásokat. A Szabad Szakszervezetek Nemzetkö­zi Szövetségének (ICFTU) hétfőn közzé­tett dokumentuma a román hatóságok által alkalmazott elnyomó intézkedések közé sorolja az „elbocsátást, a hátrányos megkülönböztetést, a börtönt, az ütlege­lést és a kényszermunkát". Az ICFTU a jelentést a romániai ha­tósági visszaélések miatt emelt hivatalos tiltakozásával együtt elküldte a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezetnek, az ENSZ genfi székhelyű szakosított szervezeté­nek. A szemtanúkra, valamint a Romániá­ban és emigráns körökben gyűjtött bizo­nyítékokra támaszkodó 20 oldalas jelen­tés két esetet is ismertet, amikor munká­sok Romániában független szakszerve­zet megalakítására tettek kísérletet. Részletes leírás található benne arról, hogy a romániai hatóságok „cinikusan” kezelik a munkaügyi vitákat. A dokumen­tum 20 személyt említ név szerint az el­nyomó intézkedések áldozataiként, és azonosítja az 1987-es brassói munkás­tüntetés egyik részvevőjét, aki 1988. ja­nuárjában két hónapos pszichiátriai ke­zelés után titokzatos körülmények között elhunyt. A jelentés aggodalommal szól a külföl­dön élő romániai ellenzékiek által kapott halálos fenyegetésekről is. Az ICFTU 141 szakszervezeti szövet­ség 87 millió dolgozóját tömöríti. Walesa gdanski felhívása Lech Walesa vasárnap Gdanskban Szent Brigitta-templom előtti téren nyu­galomra és belátásra intette a Balti-ten­ger melletti három város, Gdansk, Gdy­nia és Sopot lakosságát és a lengyelor­szági reformfolyamat tevőleges támoga­tására szólította fel őket. A Szolidaritás szervezet vezetője kije­lentette, hogy az utóbbi hetek sztrájkjai és megmozdulásai a kormány és az el­lenzék közötti kerékasztal-tárgyalások meghiúsítását célozzák. Walesa ugyan­ilyen szándékot tulajdonított a közelmúlt­ban elrendelt áremeléseknek is.- A kerékasztal-tárgyalások lehetősé­get kínálnak a demokrácia, a társadalmi, politikai és szakszervezeti pluralizmus kérdésének megvitatására - hangsú­lyozta Walesa. Elmarasztalta azokat, akik nem értik meg ezt az esélyt, és elutasító magatartásukkal saját ambícióikat igye­keznek érvényesíteni. Walesa sürgette, hogy a tárgyaláso­kon az erre kitűzött idő alatt találjanak kompromisszumos megoldást valameny- nyi kérdésben. A Szolidaritás és a Pa­raszt-Szolidaritás törvényesítésében már megegyezés született, de - mint erre Walesa figyelmeztet - a tárgyalások ku- | darca ezt az eredményt is semmissé te­heti. (A varsói tárgyalásokon legutóbb a tömegtájékoztatási eszközök ellenőrzé­sével kapcsolatban merültek fel éles né­zeteltérések.) Olof Palme halványuló emléke Stockholmban a magas külföldi vendégek ma is szinte kivétel nélkül elzarándokolnak a három évvel ezelőtti merénylet színhelyéhez, hogy fejet hajt­sanak Olof Palme emléke előtt. A tisztelet és szeretet spontán megnyilvánulása azonban ma már a múlté, s az emlékhelyen ritkaságszámba megy a friss virág. Korábban naponta gondosan cserélték a virágcsokrokat, mostanában viszont elvétve jönnek el virágaikkal az ismeretlen tisztelők. Ez is egyfajta jele annak, hogy a legendás szociáldemokrata politikust övező dicsfény némiképp elhalvá­nyult. Az utód, Ingvar Carlsson egy-egy nemzetközi politikai sikere még valamennyire felidézi Palme nevét - legutóbb a PFSZ és az Egyesült Államok közötti diadalmas svéd közvetítés után lehetett olvasni a „Palme szellemében” avagy „Palme öröksége” újság­írói fordulatot. Mégis, a mai svéd valóságnak szerves része az, hogy a gyilkosság óta eltelt három esztendő sikertelen nyomozása, a nyomozás során napvilágra került különös ügyek megtépázták a nagy politikus körül kialakult legendát. Három évvel ezelőtt, azon a szombat hajnalon döbbenten és értetlenül hallotta a vi­lág a merénylet hírét. A megrökönyödést nemcsak az okozta, hogy a svédek mindad­dig biztonságban érezték magukat, úgy vélték, ök sebezhetetlenek, a világnak ezt a csücskét elkerülik a gyilkos indulatok. Emellett pedig egyszerűen nem volt érthető - hacsak nem valami magányos őrült követte el a gyilkosságot -, mely erőnek lehetett útjában az a politikus, akinek tisztességéhez, makulátlan múltjához, őszinte békeóhajához nem fért kétség, aki a fegyvermentes szebb jövőért oly hatásosan állt ki, nem kis tekintélyt szerezve ezáltal Svédországnak is. Az első döbbenetét követő, lázasnak aligha mondható rendőri intézkedések, az ímmel-ámmal beindított nyomozás látványos kudarca előbb csak csalódást keltett. Fejek hullottak, a nyomozás újra indult, más rendőrfőnök irányítása alatt - s az újabb csűrés-csavarás nyomán a csalódottság gyanúval egészült ki. Netán valakinek, vala­kiknek érdekében állhat eltussolni ezt az ügyet? A türelmetlenség és kétkedés valóságos politikai botrányba torkollott: bombaként robbant a felfedezés, hogy a menesztett rendőrfőnök magánnyomozást folytat, illetve irányít, nem is teljesen saját ötlettől vezérelve, hanem az igazságügy-miniszter asszony támogatásával. Jogállamról lévén szó, parlamenti vizsgálat következett - és az érintett miniszter asszony önkéntes távozása. A botrányokhoz kevéssé szokott svéd közvélemény se sokáig hitte, hogy pusztán a nyomozó és rendőri szervek tehetetlenségéről van szó. Annál is kevésbé, mert egy- egy - később tévesnek bizonyult - letartóztatás kapcsán olyan teóriák terjedtek el, amelyeket nehezen lehetett beilleszteni a korábbi képbe. A semleges Svédország és a fegyverszállítás a világ forró pontjaira? Ha nem is nyil­vánvaló a gondolat, ám elképzelhető: végtére is a svéd fegyvergyártás tekintélyes mé­retű, s például a Bofors konszern svéd illetőségű. Kiderült, hogy a cég legutóbbi ma­mutügyletét, amelynek keretében az indiai hadseregtől kapott megrendelést 1,3 mil­liárd dollár értékben, teljes titokban maga Palme közvetítette, ahogyan arra a halála óta eltelt három évben fény derült. A közvélemény felszisszent: a korszerű fegyvereket aligha múzeumi tárgyként kívánta a megrendelő használni, s ez a közvetítés nehezen egyeztethető össze a leszerelésért, konfliktusok békés rendezéséért agitáló politikus képével. Palme közvetlen munkatársai, elvtársai a svéd illetve a nemzetközi szociáldemokrá­cián belül nem osztják teljesen a csalódottságot, Palme kevésbé volt radikális politi­kus, mint amilyennek nemzetközi szereplése nyomán látszott. Inkább a pragmatikus kompromisszumok embere volt - s legnagyobb erénye mégiscsak az volt, hogy elis­merést tudott szerezni nemzetközi téren a svéd diplomáciának és így az egész országnak. A svéd szociáldemokrata körökből származó értékelés persze tekinthető a mának szánt üzenetnek is: végtére az utód, Ingvar Carlsson sokkal visszafogottabb szerepet játszik a nemzetközi porondon. Egy bizonyos: három évvel a merénylet után legföljebb Palme személyéről áll rendelkezésre több információ. A gyilkos vagy gyilkosok kézrekerítése nem sokat haladt előre. Igaz, 10 hete sikerült letartóztatni egy Christer Pettersson nevű 41 éves férfit, akit már a gyilkosság után is gyanúba fogtak, ám akkor alibit igazolt. Az alibiről most bebizonyosodott, hogy hamis, ezt követte tavaly decemberben az újabb letartóz­tatás. Talán személyében megvan a tettes - ám egyelőre nincs indíték és a bizonyíté­kok sem elegendőek a vádemeléshez. A merénylet harmadik évfordulója csendesnek ígérkezik. Még a Szociáldemokrata Párt sem tervez nyilvános megemlékezést. A nemzeti trauma halványul, a könnyes em­lékezést a közöny váltja fel. SZÁSZI JÚLIA

Next

/
Thumbnails
Contents