Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25. TOLNATÁJ - 5 i­í­h :i, ít n )t r a a i­s rt zi y í­K i­h 3Í k c _ kilométerre de Nagyszokolyban is hiányzik. Mégsem élne már a fővárosban, ha például vetélke­dő „ürügyén” né­hány napot ott tölt, szívesen jön haza.- Ha tehetném, itt szeretnék majd építeni. De amilyen most az anyagi helyzetünk... Las­san már a nagyob­bik lányomnak kel­lene lakásról gon­doskodnom és még nekem sincs sajátom - mondja, s idézi ismerősét, aki szerint az ő nem sok jót tapasztalt generációjuk­nak pedig járna még egy pár jó év. Helyben vagyunk, mintáz utóbbi idő­ben sosem, most sem kerülhetjük meg gazdasági, politikai közérze­tünk emlegetését. Aztán mégis in­kább 12 és 15 éves lányairól beszél­getünk. Vajon örökölték-e apjuk rendkívül széles érdeklődési körét?- Mondtam mindegyik születése előtt: ha fiú lesz, legyen okos, mintáz apja, ha lány, akkor szép, mint az anyja. Hát ez utóbbi bejött... - nevet. Azért kiderül, hogy egy-két tantárgy­ból tehetségük aligha kétséges. Már éppen elköszönnénk még egyszer körbepillantva a párját ritkító lakásban, amikor házigazdánknak eszébe jut még valami. Mutatja a dió­fából faragott tükörkeretet, amit a fe­leségének készített. Mert hogy időn­ként farag. És fest... Rostás Ilona Fotó: Gottvald Károly prajzi múzeumban A halálbüntetés nem megoldás? A jog segítse a változásokat, de biztosítsa a stabilitást Interjú Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterrel Kulcsár Kálmán igazságügy-minisz­ter - ahogy arról korábban már beszá­moltunk - a jogásznap alkalmából láto­gatott el a megyeszékhelyre. A rendez­vényen tartott előadása után elsőként arról kérdeztük, hogy véleménye sze­rint mi az oka a jog iránt mostanában egyre erőteljesebben jelentkező érdek­lődésnek?- Ennek messzire vezetnek a szálai - válaszolta Kulcsár Kálmán. - Valaki egy­szer azt mondta nekem, hogy korábban megéltük már a technokraták uralmát, majd őket a közgazdászok követték, s most úgy tűnik, a jogászok vették át a ha­talmat. En ezt az eszmefuttatást vitatnám: remélem, nem a jogászok, hanem a jog uralma érkezik el. I- Ezzel kapcsolatban máris felmerül az a probléma, ami egyébként az ön előadásában is elhangzott. Nevezete­sen a jog hazánkban rögzítője vagy elő- segítője a társadalmi folyamatoknak?- A jognak kettős funkciója van: elő kell segítenie a szükséges változásokat, de ugyanakkor biztosítania kell a stabili­tást. Konkrétan a mi feltételeink között ez azt jelenti, hogy azoknak a folyamatok­nak, melyek a gazdaság és a politika te­rületén megváltoztatják a társadalmat, a jog ad megfelelő kereteket. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy a politikát le­het szabályozni jogi megoldásokkal, hi­szen az öntörvényű folyamat. I- Magyarországon gyakorta emlege­tik a sztálinista modell eltörlésének a szükségességét Mit hagyományozott ránk a sztálini jogrendszer?- Először is egy olyan szemléletet, amelytől minél előbb meg kell szabadul­ni. Az úgynevezett normatív jogászi szemléletről van szó. Ez abból indul ki, hogy a joggal minden megregulázható a társadalomban, minden megalkotott jog­szabály helyes, ebből következően a munkásosztály, de eleve a társadalom egészének érdekeit szolgálja. Tehát ma­gától értetődő, hogy az emberek azért engedelmeskednek a jognak, mert felis­merik az előbb említett következtetésnek az alapigazságát. Amennyiben nem en­gedelmeskednek, az tudati elmaradott­ságból, ellenséges indulatokból adódik. Ez - a kissé leegyszerűsített - elméleti té­tel is felelős azokért a cselekedetekért, amit az állam és a jog világában a sztálini modell alatt tettünk. Ez az elmélet a társa­dalmat egy tetszés szerint alakítható kö­zegnek fogta fel, s ráadásul mindez egy paternalista, a nép fölött atyáskodó, az embereket gyerekeknek tekintő szemlé­lettel párosult. „Én tudom, mi a jó a nép­nek, s ha ezt nem fogadják el, majd meg­nevelem őket” - íme a logika. Ennek a megnevelésnek voltak persze büntető eszközei is. I- Ennél a megjegyzésnél maradva: ön híve vagy ellenzője a halálbüntetés­nek?- Nemcsak elvben, hanem a gyakor­latban is ellenzem. Bírói működésem fo­lyamán sohasem hoztam halálbüntetést. Jól tudom azonban, hogy a közvélemény - megmagyarázható okok miatt - erősen a halálbüntetés fenntartása mellett van. I- Visszatérve a sztálini modellre: en­nek megszüntetése miatt kap fontos, mondhatni kulcsszerepet az új alkot­mány bevezetése?- Pontosan, hiszen a jelenlegi alkot­mányunk - melyről tudni kell, hogy 1949- ben hozták létre az 1936-os sztálini al­kotmány mintájára - megszakította a kapcsolatot az európai fejlődés vonalá­val. Az 1972-es alkotmánymódosítás vál­toztatott ugyan valamit, de az idejétmúlt jelleg így is megmaradt. I- Sokan vitatják manapság a függet­len bírói igazságszolgáltatás létezését. Miként vélekedik erről?- Sok lépés történt ennek megvalósí­tása érdekében, de kétségkívül szükség van még tennivalókra. Mindenekelőtt egy olyan szervezeti megoldásra, amely már a lehetőségét is kiküszöböli bárhonnan érkező befolyásolásnak. Továbbá nem kerülhető el a büntető és a polgári eljárá­si jog átalakítása sem. Végezetül - ami nagyon fontos - olyan bírói karra van szükség, amely a maga személyes pozí­ciójával, felkészültségével, tartásával eleve lehetetlenné teszi a próbálkozáso­kat. Nem arról van szó, hogy Magyaror­szágon általános lenne a függetlenség befolyásolása, sőt, a bírák döntő többsé­ge úgy ítélkezik, ahogyan kell. Ám tény az, hogy hazánkban a bíróság - történe­tileg - sohasem volt igazán független. I- Létezik olyan ország egyáltalán, ahol abszolút értelemben független a bíróság? Kulcsár Kálmán- Hogyne, például ez így van az angol­szász országokban, bár egyedi befolyá­solások azért mindenütt elképzelhetők. I- Végezetül miként foglalná össze a jogállam jellemzőit?- Számomra ez a kifejezés azt jelenti, hogy egy állam felépítését, működését, polgáraihoz való viszonyát alkotmány rög­zíti. Az ebben az alapdokumentumban megfogalmazott elvek érvényesüljenek a jogrendszer egészében, s adják meg azt a jogot az embereknek, hogy érdekeiket ké­pesek legyenek érvényesíteni az állami szervezetekkel szemben is. Úgy gondo­lom, ha még nem is érkeztünk el ide, azért errefelé tartunk. SZERI ÁRPÁD Fotó: CZAKÓ SÁNDOR r Bevétel, kiadás k. al­:ek ül­el­ita át­la­mi ott )x­an lá­ló­ia­'en el­oldj íe­ro­kí­két jm >gy I is COL }U­zik az ott ion r - 'éb :in­>an dik tak ita om iák VA M. A hétköznapok Végigdolgozta az egész éjszakát, reg­gel bevásárolt a boltban, hazament, le­eresztette a redőnyt, és éppen aludni készült. Bagó Istvánné 35 éves, gyári munkás, húsz esztendeje dolgozik Tol­nán a Patexben, szeme alá sötét karikát festettek már az átdolgozott éjszakák, a házépítésen kemény fizikai munkával folytatott nappalok. Hogyan él, hogyan boldogul, a kétgyerekes munkáscsalád most, amikor egyre kevesebb a pénz, az újonnan épült házukon is lenne még bő­ven tennivaló. Erre voltunk kíváncsiak a napsütéses, mégis fázós téli reggelen.- Őszintén szólva én legjobban az éj­szakás műszakot szeretem, mégpedig azért, mert kevés a főnök, és jobban lehet dolgozni. Bírom a műszakot, nem álmosodom el hamar. Éjjel háromnegyed kettő és kettő között tartunk egy szünetet, vacsorázunk, kávézunk, cigarettázunk.- Malőrfűzőként mennyi a keresete a gyárban?- Az alapfizetésre kapjuk a délutános, meg az éjszakai pótlékot. Akkor, amikor egy hónapban két héten át éjjeles voltam öt és fél ezerre jött ki a fizetésem. Hát ez persze azt is jelenti, hogy szombat és vasárnap is éjszaka dolgoz­tam úgy, hogy itthon sütnöm, főznöm, takarítanom is kel­lett. Nem mondom, néha fá­radtnak érzem magam, de nincs mit tenni, dolgozni, élni kell. A férjem diszpécser a gyárban, ő egy műszakban dolgozik és hatezer forint a keresete.- Hó végén járunk, hogyan tudott most februárban kijön­ni a fizetésből?- A hó végét sokszor meg­érzem, bár még 26-án kapjuk OTP... bankkölcsön... villanyszámla számtanórája az előleget. Ezt a rendszert már meg akarták szüntetni, de nem mentünk bele, mert ilyenkor jól jön egy kis pénz, és a vi­dékiek is ebből tudják megvenni a követ­kező havi bérletet. Hogy hová megy a pénzünk? Nem nehéz összeszámolni. Havonta 4500-5000 forint az OTP-rész- letünk, kéthavonta 740 forint a villany- számla. Eddig három újságot járattunk, mivel azonban fölment az áruk, lemond- tuk a Ludas Matyit és a Fülest - egyedül a Népújságra fizetünk elő. Jön a tévészám­la, a vízdíjbeszedő, és be kell fizetni a szemétpénzt is. Mivel mindennap fő­zök, üzemi konyhára, menzára nem köl­tünk. Kivettük a lányokat a napköziből, mert amellett, hogy néha üvegdarabokat, kukacokattaláltak a levesben, még keve­set is kaptak, állandóan éhesek voltak, így is, úgy is főznöm kellett.- Mennyi pénzük megy el havonta kosztra?- A parízertől kezdve én mindent meg­veszek a gyerekeknek, így hát elég sok. Naponta csak tejre, kakaóra az egy mar­garinra és kenyérre 100 forintot hagyok a boltban, ma hogy megvettem a havi lottót és totót 185 forintot fizettem. A hét végi bevásárláskor 500 forintot költök, igaz megveszem a tejet, kenyeret hétfőre is. Pickszalámiból évente ha tíz deka fogy, mert csak az egyik lány szereti. Húsra nemigen költünk, van csibénk, igaz néha két-háromszáz forintért veszek friss húst a hatóságiban, beteszem a mélyhűtőbe, s két-három hétig nincs gondom húsra. So­kat jelentett, hogy idén vettünk egy fél disz­nót - hatezer forintba került, de megérte.- Meg sem merem kérdezni: ruházko­dásra most az építkezés után mennyit költ a család?- Novemberben a gyere­keknek muszáj volt dzsekit venni: az egyik 1560, a másik 1650 forint volt. A kisebbik mindig panaszkodik, hogy ki­nőtt holmiban kell járnia, de hiába, ha másra nem, hát ját­szani jó az is, ami a nagyobbik­ről lemaradt. Csizmát két éve kaptak, de a múltkor hogy benn voltunk a férjemnél Szekszárdon, a kórházban, az egyiknek levált a talpa. Azon nyomban vettem két pár sport­cipőt 600 forintért, de meg­mondtam a lányoknak, ez egy­ben a húsvéti ajándék is. Ma­gamra nem gondolok: utoljára három éve vettem kéz alól 1500-ért egy bundát, amit három részletben kellett kifizetnem. Az az igazság, hogy én legjobban melegítőben szeretek járni, könnyű és kényelmes is. A hajamat magam vágom: veszem a tükröt, az ollót és kész a frizura.- Az elmúlt évek legnagyobb kiadását, de egyben befektetését is a ház építése je­lentette.- Öreg, régi ház állt a mostani helyén. Lebontottuk öt éve, és két évig albérlet­ben laktunk. ’87 április 26-28-a között költöztünk be, a férjemet még Petrocelli- nek is hívták, olyan lassan épülgetett a házunk. Megmondani nem tudom, meny­nyibe került, mert csak egy darabig írtam a kiadásokat, meguntam számolgatni, hisz csak azt vettük meg, amire szükségünk volt. Rengeteget, legalább három-négy­százezret rá kellene költeni, hogy az eme­letet is lakni tudjuk, ne csak a földszinti részt. Nem tudom mikor lesz rá pénzünk, mikor most is fizetjük az OTP-t, meg a Műszakbeosztás bankkölcsönt. Burkolni kellene, mert a szobában még mindig szőnyeg van a be­tonon, s a házat is előbb-utóbb be kelle­ne festeni. Félretenni nem tudunk csak a KST-m gyűlik a havi 800 forintból. Az meg csepp a tengerben, nem is gondo­lok rá, mikor lesz körülöttünk minden rend­ben. Pedig dolgozom, előfordult nemegy­szer, hogy negyvenfokos lázzal vettem fel a műszakot. * Bagó Istvánné utoljára tavaly október 10-én ment egy hétre táppénzre: ahogy fűzte a malőrt, hozzárepült egy vetélő. Dolgozik sokat, rengeteget, de csak a szerencséjében bízik. Tizenöt éve lottó­zik, ezalatt háromszor volt hármas talála­ta. A memóriája kitűnő, emlékszik arra, hogy a legmagasabb összeg, amit a sze­rencsejátékon nyert pontosan 375 forint volt. D. VARGA MÁRTA Fotó: BAKÓ JENŐ Egy riasztópisztoly hangjától módunkban állt néhány percre megsüketülni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents