Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25. NÉPÚJSÁG 3 Jó reggelt Dél-Dunántúl, r jó reggelt Tolna megye Új adásrend a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának műsorában Szerdától, március elsejétől új időben jelentkezik a rádió regionális adása, a pécsi stúdió műsora. A hétköznap dél­utáni, illetve esti másfél órás magyar nyelvű adás helyett reggel 5 óra 55 perc­től 8 óráig továbbítjuk, most már nem­csak a régió, hanem az egész világ, az or­szág, de elsősorban Dél-Dunántúl híreit. Este pedig - szombaton is - a változatlan időben sugárzott nemzetiségi műsoraink között - 19 órától öt percben foglaljuk össze tömören, de velősen, magyar nyel­ven a nap dél-dunántúli eseményeit. így lehetőség nyílik arra, hogy a késő délutáni vagy esti történésekről is a ko­rábbinál részletesebben beszámolhas­sunk. Ám emellett a hallgató, aki minket figyel, nem marad ki az országos adó­kon elhangzott egyetlen lényeges mű­sorból sem. Ugyanis Pécsről továbbítjuk ezután is a Kossuth Rádió hat- és hét­órás hírblokkját, és a pesti stúdiót kap­csoljuk fél hétkor is, amikor híreket, és a központi lapok szemléjét sugározzák. Emellett folyamatosan rögzítjük a pé­csi stúdióban a Pestről kábelen érkező műsort, s ha az előbb felsorolt időponto­kon kívül lényeges híradás hangzik el, pár perccel később magnóról azt is lefor­gatjuk. Eközben pedig sorra jelentkeznek majd a zalai, Bács-Kiskun megyei tudó­sítók, és bekapcsolódik az adásba a ka­posvári és a szekszárdi stúdió is. Szán­dékunk, hogy a nagyvilág hírei mellett minél több olyan információt juttassunk el a hallgatóhoz, ami szűkebb környe­zetéről szól, s így őt közelebbről, s köz­vetlenebbül érinti. Mindezeket pedig há­rom hullámhosszon vesszük. Adásunkat venni lehet középhullámon a 873 kilo- hertzes frekvencián, vagyis a 343,64 mé­teres hullámhosszon, ez a középhullámú skála közepe táján található, ennél vi­szont sokkal jobb minőségben - de saj­nos nem mindenütt - két URH-sávban is, mégpedig a 71,81 és a 71,03 mega­hertzes frekvencián. A szekszárdi nagy- közösségi antennarendszeren, amit so­kan csatlakoztatnak a rádióhoz, hamaro­san egy ezektől eltérő frekvencián is hall­ható lesz a pécsi stúdió műsora, mégpe­dig a mostaninál sokkal jobb minőség­ben. Tehát március elsejétől, hétfőtől pén­tekig a középhullámú Petőfi, és az URH- sávban sugárzott Kossuth műsor helyén a Dél-Dunántúl híreivel is jelentkezik a Magyar Rádió. Szepesi László Vezérigazgatói köszönet a munkásoknak Nem adják el a dombóvári Lángot, de tőkebevonásról tárgyalnak Sikeres volt az etső önáiiő gazdasági év (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Munkásgyűlést tartottak a Láng dom­bóvári leányvállalatnál. Az időpont kivá­lasztása azért esett február második felé­re, mert nemrég készült el a leányvállalat első önálló mérlegbeszámolója és ennek adatait használta fel a beszámolóban Bi- lek Sándor igazgató. Boda László a Láng Gépgyár vezér- igazgatója tájékoztatta a dombóváriakat az egész vállalat eredményeiről és fel­adatairól. Cáfolta azt a hirt, miszerint eladják a Láng Gépgyárat egy nyugati banknak. Az Ipari Minisztériumban tartott megbeszélés értelmében az eladás kér­désének eldöntését a vállalatokra bízzák és a mi esetünkben csupán bizonyos mértékű nyugati tőke bevonásáról lehet szó. Erről a svédekkel már folynak tár­gyalások. Végül megköszönte a vezér- igazgató a dombóvári kollektíva mun­káját, mivel a vállalati 119 milliós ered­ményhez a nagyobbik részt a leányválla­lat termelte meg. Bilek Sándor a leányvállalat igazgatója részletesen, számokkal alátámasztva ér­tékelte az első önálló gazdasági évet. 1988-ban 415 milliós teljes árbevétele volt a leányvállalatnak, és ebből 66 mil­liós a nyereség - ez fölülmúlta a tervezet­tet. Míg az ország egyes helyein munka- nélküliség tapaszfalható, nálunk hiány van szakmunkásból, ezért a feladataink elvégzéséhez igénybe kell venni kisszö­vetkezetek, kooperációs partnerek és vgmk-k munkáját is. A tavalyi évben is a hagyományos ter­mékeink szerepeltek a legnagyobb súly- lyal a programunkban. Több mint 64 szá­zalékát tette ki az élelmiszeripari gép és a kazángyártás a munkáknak, de néhány teljesen új termék is készült az év során. Ilyenek voltak a sikszúrók, a sortartályok, vagy a spanyol exportra készült alma­szárító berendezés. Az önállóság - és a nyereséges tavalyi év - lehetővé tesz egy bizonyos mértékű műszaki fejlesztést, de a szinten tartó beruházást minden­képpen. Sikeres á vékony saválló leme­zek korszerű, termelékeny hegesztésére kidolgozott eljárás. Tervezés alatt van a síkpolírozó és lemezgyalu, ami ha elké­szül, minőségi előrelépést fog eredmé­nyezni. A leányvállalat vagyona gyarapodott az elmúlt évben, ezzel szemben a közvet­len költségek a tervezett alatt maradtak. Végül az igazgató elmondta, hogy az egy főre eső éves keresetátlag 99 509 forint volt 1988-ban, ami a környék üzemeihez viszonyítva nem rossz. Befejezésül az idei feladatokat ismer­tette az igazgató: jól kezdték az 1989-es évet, mert január 1-jétöl átlag 15 száza­lék béremelést tudott adni a leányvállalat, és az jó hangulatot teremtett dolgozóink körében. A rendes állományfeltöltés az idei évben is kedvezőnek mondható, így minden reális alapja megvan annak, hogy 400 millió felett tervezzük az idei ár­bevételünket. Az alapanyagárak emelkedése miatt viszont nem számíthatunk a tavalyihoz hasonló nyereségre. A takarékosság az anyaggal, az ener­giával, a szerszámokkal és a munkaerő­vel az idén még nagyobb figyelmet érde­mel, mint eddig. Új termékek gyártására is fel kell készülnünk ebben az évben, ilyen lesz a svéd exportra készítendő tur­binaház, és különböző tejipari, tejfeldol­gozó berendezések. A szűk kapacitás feloldására bővítenünk kell a kooperá­ciós kapcsolatainkat, és a készletek csökkentése is eredménynövelő felada­tunk lesz - fejezte be a tájékoztatót a leányvállalat igazgatója. OSZLÁNCZI JÁNOS Társadalom-kisajátítók? Előrebocsátom: tiszteletben tartom a mások véleményét, senkire nem akarom rákényszeríteni a magamét, de másoktól is elvárom, hogy ne akarják rámkénysze- ríteni az övékét. Levelemet a független demokratikus szervezeteknek címzem, miután nyilvá­nosságra hozták elképzeléseiket, ho­gyan akarják ünnepelni legnagyobb nemzeti ünnepünket, március 15-ét. Jól hangzik: a hatalomtól függetlenül ünne­pelnek, nem fogadják el az MSZMP, a KISZ, a népfront felhívását. Az ő dolguk, kitől, mit fogadnak el és mit nem. De tisztelettel kérem, megnyilvánulá­saikban ne hivatkozzanak se a társada­lomra, se a magyar nemzetre, ne akarják maguknak kisajátítani se egyiket, se a másikat. „A koszorúzást és az ünnepi megemlé­kezést követően a Szabadság térre vo­nulnak, ahol jelképesen - és a társada­lom nevében - lefoglalják a Magyar Tele­víziót.” Nem tudom, honnan veszik a jogosult­ságot, hogy a társadalom nevében lefog­laljanak egy állami intézményt? Ezer, tíz­ezer, de még százezer ember sem nyilat­kozhat, cselekedhet a társadalom nevé­ben, a magyar nemzet nevében - amely tíz és fél millió állampolgárból áll. Úgy tűnik, olyasmire törekednek, amely ellen szavakban hadakoznak. A hatalom kisajátítói, ahogyan megfogal­mazták: „ellenőrzői” akarnak lenni. Pedig milyen egyszerű: aki ellenőriz, az hata­lom is. Nem tudom, a magyar nemzet, a társa­dalom hányadrésze ért egyet a fentiek­kel, ezért csupán a maga nevében ír­ta meg BOGNÁR ISTVÁN Hétfőtől: „zöldhitel”- Négy kereskedelmi bank február 27-én, hétfőn megkezdi a mezőgazdasági nagyüzemeknek - központi intézkedésnyomán - az eddigieken felül juttatott, a tavaszi munkákhoz, beszerzésekhez szükséges úgynevezett „zöldhitel” folyósítását - tájé­koztatták a Magyar Nemzeti Bankban az MTI munkatársát. A mezőgazdasági termelési eszközökre, anyagokra fordítható 3 milliárd forintos, pótlólagos refinanszírozási hitel­ből, a jegybank döntése szerint, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1 milliárd 500 millió forinttal, a Magyar Hitel Bank Rt. 800 millió forinttal, a Budapest Bank Rt. 600 millió forinttal, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. pedig 100 millió forinttal rendelke­zik. A mezőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatban lévő nagyobb bankok között úgy osztották el a refinanszírozási hitelt, amilyen arányú volt e pénzintézeteknél az elmúlt év közepén a gazdaságok rövid lejáratú forgóeszköz hitele. Hétfőn, kedden bevonulás Huszonöt helyőrségben várják megyénkből a fiatalokat Most szép lenni katonának... éne­kelték hajdan Kossuth toborzóját a kalapjukat nemzeti színű pántlikával feldíszített regruták, akik katonalá­dával kezükben, büszkeségtől daga­dó mellel vonultak be Kossuth zász­laja alá, felkészülendő a hon védel­mére. Nemzetünk évszázados ha­gyományaihoz híven most is több mint 800 fiatal készül megyénkben a bevonulásra, hogy alkotmányos (ha­zafias) kötelezettségének eleget téve megkezdje 18 hónapos katonai szol­gálatát, ki-ki a zsebében lapuló behí­vóparancs szerint február 27. vagy 28. napján. Nagy nap ez minden ifjú életében. Mérföldkő, amely a haza fegyveres szolgálatának, a férfivá érésnek kez­detét jelezve hazafias tettekre, be­csületes helytállásra szólit. így volt ez mindig, így van ma is. Büszkeség, féltés és aggodalom az itthon mara­dottak körében, félelem, szorongás a fiatalokban, a szolgálattal összefüg­gő tucatnyi meg nem válaszolt kér­déstől. Könnyítendő a feszültségek oldó­dását, a Tolna Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Parancsnok­ság az alábbiakról tájékoztatja a be­vonulásban érintett olvasót. A bevo­nuló fiatalok a Honvédelmi Törvény előírásainak betartásával, gondos tervezés alapján, a létszámviszo­nyok, a családi állapot, a szociális helyzet, az iskolai végzettség, a pol­gári szakképzettség, a felsőfokú ké­pesítés, az MHSZ szervezeteiben szerzett honvédelmi előképzés, gép- járművezetői és más szakirányú ki­képzés figyelembevételével, alapos mérlegelés után, a társadalmi igaz­ságosság érvényesítésével kerülnek behívásra a Magyar Néphadsereg különböző fegyvernemi és szakcsa­pataihoz, intézeteihez, a BM Határőr­ség szervezeteihez, megközelítően 25 különböző helyőrségbe, a polgári szakképzettségüknek megfelelő ka­tonai beosztásokba. A bevonult fiata­lok nagy többsége, a csapatok átve­vőinek kíséretében, közúti és vasúti szállítással jut el az 50-150 km tá­volságon belüli szolgálati helyre, ahová ebédre, illetve a kora délutáni órákra beérkeznek. A helyőrségek helyéről, a fogadó csapatok fegyver­neméről, a levelezés, a látogatás le­hetőségeiről, a katonai szolgálattal összefüggő egyéb tudnivalókról a hozzátartozók - akik reggel 8 órától a bevonulás szüneteiben a fiata­lokkal együtt lehetnek - részletes tá­jékoztatást kapnak a bevonulás nap­ján. Kívánunk a szolgálathoz sok si­kert, erőt, egészséget! Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Hurok a kötélen ||,30. Kicsit mindannyian megütköztünk a felolvasáson. Ezért is folytat­tam a Berki Mihálynéval készült interjút: Maradt tovább országgyűlési képviselő? - kérdezte Rapcsányi László.- ... Még három hónapig ott voltam, és senki hozzám nem szólt. Nem fegyelmivel bocsátottak el, de sehonnan nem kaptam fizetést. Most mit tegyek? Hazamenjek Ároktőre, s akkor ott azt mondják: na lebukott, elmehet a Berki Mihályné, a Szakács Magdolna, ki tudja, hogy milyen rosszat nem csinált...- Pedig annak idején milyen népszerű volt...- Van olyan, hogy egy embert a munkaterületén a fejlődés túlha­lad. Nem is erről van szó, hanem arról a törvénytelen módról, ahogy csinálták. Úgy kezeltek, mint bukott embert. Holott a beadványom­ban azt írtam, hogy én a pártnak csak az igazat, a valóságot mon­dom. Akkor a megyei pártbizottság titkárával, Király elvtárssal is megbeszéltük, hogy most már föl kell vetni a felső vezetés előtt ezt a dolgot, mert van olyan község - például Alsónyék -, ahonnan egy éj­szaka a fél falu elköltözött. A másik pedig az, hogy hiányos volt a gaz­dasági felszerelés. A gépek, a szakemberek... Fölülről ezt nem vették figyelembe. Amikor ezeket most elmondom, nem azért mondom el, hogy ilyen-olyan kritikát mondjak az akkori időkről, mert az az évti­zed azért óriási eredményeket hozott, azt mindannyian tudjuk. De hát ez is hozzátartozik ahhoz a tíz évhez. Volt úgy, hogy egy öz- yegyasszonytól az összes terményét elvitték. Három gyermeke volt. Én visszaadtam neki a kenyérfejadagját. Ezeket a dolgokat rettene­tesen nagy bűnnek tartották, pedig hát emberi kötelesség volt.” Kifárasztott bennünket a felolvasás. Egyetlen sors. Vigyáznunk kellene: soha ne ismétlődjék. Ások a barátom kertjében. És füstölgők magamban. Nagyon sok a hasonlóság Berkiné és Ferencz Jóska történetében. A különbség csak annyi: ma kicsit kis királyocskák törik kerékbe a lelket. Rúgom az ásót. A föld engedelmeskedik. Csillog a napfényben. Ez kicsit fellelkesít, jobb kedvre derülök. így az ásás sem olyan szörnyű. Sándor robban az udvarba.- Elmehetsz te is a párhuzamaiddal! - kiált oda és beviharzik a la­kásba. Ezzel meg mi történt? - vakarom a fejem. Ásom a kertjét, ő meg ki tudja hol jár, s mégis én leszek majd a bűnbak. Az élet már ilyen, hozzászoktam. A barátom meg majd elmondja, hogy mi a baja. Ennél még az ásás is jobb, döntök, és dolgozom to­vább, ha valamit akar, úgy is szól. Sokat nem kell várnom. Kirohan hozzám, végigcaplat a felásott földön, kikapja a kezemből az ásót, majd jó messzire hajítja.- Fölöslegesen dolgoztál - kiáltja -, ez már nem a mi kertünk. Költözünk vissza Sárosdra. Némán nézek rá, az arcom értetlenséget árul el. Sándor is megtor­pan egy pillanatra.- A tanmeséiddel te mondtad, hogy választani kell az embernek. Mert mindenkinek van választási lehetősége.- Ezt most is mondom - motyogom.- Hát én választottam - hangoskodik tovább.- És most én vagyok ennek az oka?- Szó sincs róla - enyhül meg. Az ajtóban Sárát pillantom meg, aki bőszen integet. Odanézünk mindketten.- Gyertek már be az istenért! Ne az udvaron cirkuszoljatok!- Modd már, mi történt? - fordulok Sándorhoz.- Itt hagyom ezt a kuplerájt.- Derék dolog, csak minek? - kérdezek újra, de Sándor nem vála­szol, helyette bőszen rugdossa a fagyos földet, mintha arra hara­gudna.- Mondtam már - kiált oda Sára gyertek be, megbeszéljük a dolgot!- Menjünk! - mondom az idegösszeomlás határán lévő barátom­nak.- Jól van - csendesedik el, s indulunk be a lakásba. Az asszonyok megrettenten állnak: Sára arcán látom, hogy nagy a baj. Valami történt, míg Bodor távol volt.- Nem történt semmi csoda - kezdi a felvilágosítást a férfi - közöl­tem az elnök úrral, hogy azonnali hatállyal felmondok. Az meg be­leegyezett.- Csak úgy egyszerűen? Idehívtak hét hónapja és most elenged­nek - kötök bele az előbbi kijelentésbe.- Megszűnt a munkaköröm.- Ezt nem tudták akkor, amikor hívtak.- Még nem - mondja Sándor. - Azt nem tudták, hogy felszámolják a méhesi tehenészetet.- Mi? - értetlenkedem.- A tudtom nélkül úgy döntött a vezetőség, hogy most eladnak öt­ven marhát, mert fizetésképtelen a téesz, később meg fölszámolják a telepet.- Akkor nem a munkahelyed szűnt meg - jegyzem meg.- Persze, hogy nem - méltatlankodik Sándor -, de ilyen körülmé­nyek között én nem tudok tovább itt maradni. Mit mondok a méhe- sieknek? Nincs munka emberek, aki tud költözzön el?- Tehát összevesztetek.- Tiltakoztam. Láttam az emberek arcán a megdöbbenést. Mert az természetes, hogy az elnök a vevőkkel jött és már vitték is a legjobb tejelőket.- így már értem. És te választottál?- Nincs értelme már semminek. Megyünk vissza Sárosdra. Beál­lók Kapitány Károly tervező géemkájába, legalább sok pénzt kere­sek- Vége u HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents