Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

1989. február 22. ríÉPÜJSÁG 3 A tanácstag egymagában áll a világban A helyi társadalom a maga gazdája legyen... Or. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes válaszol A TOTÉV Budapesten is versenybe száll... Veszprémben bankot, Siófokon csarnokot épít Osak a felekapacitást köti le a megye Veszprémben a Budapest Bank trezorjának vasbetonozását végzik A szekszárdi jogászfórum közigazga­tási tagozatának meghívott előadója dr. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes volt. A népes hallgatóság, tanácselnö­kök, vb-titkárok, szakigazgatási dolgo­zók előtt az új tanácstörvény koncepció­járól szólt. Felvázolta a tanácstörvény legfontosabb új jegyeit, tartalmát, beszélt a társadalmi környezetről, amely hosszú évekig nem tudta befogadni a nagyobb önállóságot, mozgásteret engedő szabá­lyozást és'nem titkolta, hogy az új alkot-, mányozás előtt a tanácstörvény lehetsé­ges módozatáról beszélni merészség, hi­szen csak az alaptörvényből kiindulva le­het a közigazgatás új felfogását, elvárá­sait és intézményrendszerét kodifikálni. Az előadást követően kértük rövid inter­júra a belügyminiszter-helyettest:- Ön úgy fogalmazott, hogy az eddigi visszajelzések alapján a társadalom és a szakma megközelítően egységesen fo­gadta a tanácstörvény módosításának irá­nyát. Mivel magyarázza ezt?- Valóban az a tapasztalatom, hogy a ma választott testületekkel együtt vala­mennyien egyetértenek abban, hogy egy valóságos önkormányzatra van szükség. Ez alatt azt értem, hogy a helyi társada­lomnak saját maga gazdájává kell válnia. Ehhez megfelelő jogi, gazdasági feltéte­lek szükségesek és egy toleráns társa­dalmi környezet. Gondolok itt a helyi és az azon túli társadalmi környezetre, amelyben ki kell alakulnia annak a politi­kai kulturáltságnak, hogy képes legyen az önállósággal élni. A helyi társadalom­nak egyébként a tágabb közeggel szem­ben vannak előnyei és hátrányai. Érthe­tően átláthatóbbak, kontrollálhatóbbak a viszonyok, de ez veszélyeket is hordoz magában. Szinte naponta vagyunk tanúi annak, hogy kiskirályok sajátítják ki az önállóságot. Mindezt csak tanulási folya­mattal lehet megváltoztatni és feltételez­hető, hogy ez a politikai szándék megva­lósul.- Milyen szerepet kaphatnak a több- szereplőssé váló helyi közéletben a taná­csok?- Formálódó világunkban egyre in­kább politikai sikon fogalmazódnak meg a különböző érdekek, ezeket be kell vinni a népképviseleti szervekbe is. Politizáló tanácsot kell teremteni, valódi érdekek politikai képviseletével. Ez egyben .felté­telezi, hogy utalva paksi kollégám korre­ferátumára, a közért felelősséget vállaló tanácstagok tevékenykedjenek. Ma egyelőre saját belső indíttatásukon, energiájukon múlik, hogy mennyit tesz­nek a felvállalt ügyért, igazából muníciót ’nem kapnak. A tanácstag ma ott áll egy­magában a világban... Olyan szervezete­ket kell mögé állítani, amelyek arra kész­tetik, hogy az egyébként önként vállalt megbízást a meggyőződése szerint kép­viselje.- Vagy netán, ha nem érez elég ambí­ciót, ilyen megbízást se kaphasson... De nem érkezett rosszkor ez az elvárás, a na­gyobb önállóság, amikor ma a tanácsok presztízscsökkenésével kell szembenéz­ni?- Nem szűkíteném le ezt a tekintély­vesztést csak a közigazgatásra, hiszen általában a hatalomnak kell tudomásul venni bizonyos presztízsvesztést. Első­sorban azért, mert kevés a produktuma. A társadalom szemében általában a köz- igazgatás jelenik meg a hatalom képvise­lőjeként, ezért mindez az átélt veszteség rá transzformálódik. Más dolog, ha a ha­talommegosztásról, a parlamentarizmus kiépítéséről beszélünk, a három hatalmi ág közül kettő feljövőben van, szükség­képpen úgy, hogy eközben a harmadi­kat, a közigazgatást jobban kontrollálja. Ez is sugallhatja a negatív benyomást.- Külön kiemelte a tanácsok érdekkép­viseletét, ami nem új dolog, de az ágazati érdekek megjelenését, fokozott védelmét jól jelzi.- Itt az előző évekhez képest pálfordu- lásom volt, hiszen akkor elsősorbafi az államgépezeten belül láttam a tanácsok érdekképviseletét. Ezzel szemben a kül­ső képviselet mindenképpen jogos - elismerve az előbbi hasznát is - és logi­kus, a helyi társadalom önállóságát dek­larálva ugyanis ennek egyik önálló szer­veződése lehet a tanácsok önkormány­zati szövetsége. Minden polgári imádat nélkül ezt úgy képzelném el, mint ahogy több polgári államban már működik. Ezek az érdekszövetségek partnerei a kormányzatnak a jogi szabályozás kiala­kításában, az anyagi források elosztásá­ban és önmaguk is bizonyos szervező munkát látnak el. így vállalatokat tartanak fenn, bizonyos szolgáltatásokat, tovább­képzéseket szerveznek az önkormány­zati apparátusnak. Körülbelül ezzel a tar­talommal képzelném el a szervezet mű­ködését, amihez nekünk, a Belügymi­nisztériumnak, amelynek egyik feladata, hogy az államhatalmi szervekben a nép­képviselet érdekeit szolgáljuk, azt hiszem jó partnerek lennének. Funkciónkból ere­dően érdekeink egybe esnének még akkor is, ha nyilvánvalóan nem kerülhetők majd el a konfliktusok. Ketten együtt a kormányzati döntéseknél talán jobban tudnánk érvé­nyesíteni a tanácsi érdekeket.- Mikor viszik a közvélemény elé a ta­nácstörvény-tervezetet?- Úgy gondolom, ez év őszén már nem a koncepció, hanem a törvénytervezet kerül a nyilvánosság elé. TAKÁCS ZSUZSA A Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Sze­relőipari Vállalat már a hetvenes évek elején szűknek érezte a megyehatárt. Kevés volt a megrendelés, kicsi a piac, ezért másutt próbálkoztak. Ma hasonló körülmények között dolgoznak, a vállalat kapacitásának csupán hatvan százalé­kát kötik le a megyén belüli megrendelé­sek. Ez utóbbiak sorában a kórház gyer­mekosztályának építését kell kiemelni, ahol már a belső szakipari munkákat végzik, az augusztus végi határidőt min­den bizonnyal tartani tudják. Saját érté­kesítésben készültek el a Bottyán-hegyi, valamint a dombóvári Teleki utcai laká­A veszprémi beruházást, a műem­lék jellegű épület felújítását épület- szobrászok segítik sok, a megyeszékhelyen további 40 gar­zonlakás átadását tervezik ez év szep­temberében. A Pécsi Postaigazgatóság megrendelésére most végzik a szekszár­di posta szerkezetépítését és az üteme­zés szerint márciusban indulnak fővállal­kozói rendszerben a tamási posta épü­letével. A teljesség igénye nélkül, néhány szűkebb pátriánk nagyobb beruházásai közül, a gazdaságosság azonban úgy kí­vánja, hogy a TOTÉV távolabb is vállal­kozzon. Veszprém és környéke már a jól bejáratott piacot jelenti, korábbi munkáik jó hírnevet szereztek a cégnek. Verseny- tárgyaláson nyerték el a Budapest Bank műemlék jellegű épületének felújítását, a 39 millió forint költségű munkát ez év no­vemberében adják át. A leromlott állagú homlokzatot az ere­deti mintájára állítják helyre a műköves részleg épületszobrászai. Hasonló nagy­ságrendű a tarjánpusztai föld alatti tartá­lyok kialakítása, aminek próbaüzemét idén novemberben tervezik. A Közép-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság megrendelé­sére Siófokoncsarnokot emelnek 93 mil­lió forint költséggel, a határidő ’91 már­ciusa. A piachoz való alkalmazkodás, az adottságok minél jobb kihasználása szellemében ipari termékek értékesíté­sén gondolkodnak, várhatóan a harma­dik negyedévben kezdik a tmk-üzem egy részének átalakításával kompresz- szorokhoz tartozó légtartályok gyártását a Szekszárd-Paksi Vízitársulat és egy nyugatnémet cég közös megrendelésé­re. A múlt évben épületszerelési mun­kákból 400 millió forint, ipari termelésből 100 millió forint termelési értéket regiszt­ráltak, ami építőanyag-eladásból, gép­bérletekből további összegekkel egé­szült ki. A terv: további piacok felkutatásával nemcsak a Balaton környékén, Veszprémben megjelenni, de Budapes­ten is versenytársként szeretnének fel­lépni a közeljövőben.-tzs-ka­«t Hurok a kötélen Tarisznyás hetekig nem jelentkezett.,Ferencz Jóska többször is mutatkozott a vállalat központjában, keresve a találkozást. Nem si­került. Zavarta az ajánlat, nem bízott az osztályvezetőben. A bizal­matlanság a tapasztalatokon alapult. A vendéglátós szakma gya­nakvóvá teszi az embert. Az is zavarta, hogy Tarisznyás „új seprű” a vállalatnál. ' Döntenie kellett, az osztályvezető egyszerűen csak kihasználja a helyzetet és szeretné rátukmálni eladatlan borkészletét, vagy be akar vágódni a főnökségnél, úgy, hogy lebuktat valakit. Ehhez jó alany Ferencz Jóska, aki otthon a falujában népszerű, de a központ­ban mindig is tartottak tőle. A kocsmáros végül nyugtalankodni kezdett. Ésszerű volt ez, hi­szen élettapasztalata azt súgta: mindenképpen csapdába került. Ha igent mond, akkor viszonylagos önállóságát is elveszti, az osztályve­zető befolyása alá kerül, ami üzletnek sem jó. Megvolt neki - mint mindenkinek, aki ebben a szakmában dolgo­zik - a maga üzlete, véletlenül sem akart bevonni abba mást. Ha nemet mond, az haragot szül. A harag sajnos megint csak kedve­zőtlen, mert Tarisznyás van olyan beosztásban, aki könnyedén - még kompromittálnia sem kell magát - kellemetlen helyzetbe hoz­hatja Ferencz Jóskát. Nem szólt senkinek. Még jó embereit sem kereste fel, nehogy fel­tűnő legyen, hogy érdeklődik az új osztályvezető iránt. Ennek ellené­re mégis kapott egy-két fülest, ami alapján az óvatosság mellett dön­tött. Az óvatossága abban is megmutatkozott, hogy feltűnően tisztán tartotta az üzletet, pontosan mért, adminisztrációja naprakész volt. Vigyázott a pontos nyitásra és zárásra. Az italosabb kuncsaftjait idő­ben hazaküldte. 27. Kinos volt ez számára, mert semmit nem érzékelt abból, hogy Ta­risznyás készülne valamire. A csend is zavarta. „Kivárásos alapon dolgozik az ipse” - állapította meg. „Az nyer, akinek nagyobb a türel­me”. Ismerte ezt a játékot. Elég annyit tennie az ellenfélnek, hogy bent a városban elejt néha egy-egy megjegyzést, már csak azért is, hiszen a központ és méhesi kocsmáros között volt elég súrlódás ah­hoz, hogy előkerüljön ismét a csatabárd. El az idő pedig vészesen közeledett. A nyár elején lejár Ferencz Jóska szerződése. „Ebbe belebukhatok” - gondolta ki. „Tehát meg kell előznöm a bajt”. Nem kis fejtörésébe került, hogy mi legyen ez a megelőző intézkedés. Azt hamar eldöntötte: időben jelzi a központ­ban, hogy továbbra is bérlője kíván lenni a kocsmának. Az okozott fejtörést, hogy ezt személyesen, vagy levélben közölje-e a központ­tal. Amellett maradt, hogy csak személyesen szabad tárgyalnia, ami újabb gondot hozott. Ha a szolgálati utat választja, akkor Tarisz- nyáshoz kell mennie, de akkor nem kerülheti el, hogy ne tárgyalja­nak a borügyről. Azt nem teheti meg, hogy úgy viselkédik, mintha nem történt volna semmi. Ha pedig beállít azzal: nem árulja Méhesen Tarisznyás borát, akkor vesztett ügye van. Tehát neki semmi szín alatt nem szabad az osztályvezetőhöz bejelentkeznie. „Egyébként is új ember ő még ahhoz, hogy döntsön a szerződéiről.” A többhetes vívódást egyetlen pillanat alatt megoldotta egy levél a központból. Hitetlenkedve olvasta, hogy a vállalat új üzletpolitikát dolgozott ki, igy a szerződéses üzleteket is felülvizsgálják. Ennek az lett az eredménye, hogy az 513-as méhesi italboltot a továbbiakban nem kívánják szerződéses formában üzemeltetni. A levelet a vállalat igazgatója irta alá. Ferencz Jóska szentségeit, amikor tudomásul vette, hogy az ellen­fél erősebb, mint gondolta volna. Tudta, hogy ebben csak Tarisznyás keze lehet. Nélküle egyetlen épeszű vezetőnek nem jutott volna eszébe átsorolni az egységet. A mai világban egy falusi kocsmát képtelenség gazdaságosan üzemeltetni. Ebben a megállapításban biztos volt a kocsmáros. A rezsit a vállalkozó elbírja még, sőt, marad neki annyi, hogy érdemes dolgoznia. A vállalati rezsi azonban annyi­ra megterhelné az üzletet, hogy meg kellene kétszerezni a fogyasz­tást, vagy drasztikus áremelésre lenne szükség ahhoz, hogy ne le­gyen a bolt ráfizetéses. A levélre nem reagált. ,Várta Tarisznyást. Két nap múlva ott is volt az osztályvezető. Magabiztosan lépett az üzletbe. Ferencz Jóskának a fejébe tolult a vér, de mégis nyugalmat erőltetett magára.- Látom, eltűnt a biztosítós plakát - mutatott a falra Tarisznyás.- Leszarták a legyek - válaszolta visszafojtottindulattal a kocsmá­ros.- Februárban? - akadt fel a válaszon az osztályvezető.- Még tavaly - jegyezte meg Ferencz Jóska. - Egyébként is kint voltam Prágában és jártam a Svejk kocsmájában, megláttam saját képmásomat, amit tényleg lepiszkítottak a legyek, gondoltam, hogy akkor nekem nem illik fennhagyni a mocskos plakátot. Erősen lefojtott hangulatban diskuráltak. Az ajánlatról nem esett szó közöttük. A levélről sem. Mindketten vártak. Tarisznyás témát váltott, azután érdeklődött, hogy milyen a kap­csolata „Palkó úrnak” a központi raktárral, mert úgy veszi észre, hogy rendre megkerüli őket.- Hosszú ideje vagyok a szakmában - kezdte a választ Ferencz Jóska -, így aztán jó kapcsolatot építettem ki a szállítókkal: a sörösök akkor is hoznak italt, amikor a legnagyobb a kánikula, ná­lam mindig kapható Unicum, igy aztán nem fárasztom a központot.- Tehát önellátó - állapította meg kissé gunyoros hanghordozás­sal Tarisznyás Ferenc osztályvezető.- Eddig erre felhatalmazásom volt - jelentette a kocsmáros. - De, ha úgy gondolja, a központi raktárban dolgozókkal is jó a viszonyom, rendelhetek tőlük is.- És tőlem? - állt elő a hetek óta várt kérdéssel az osztályvezető.- folytatjuk ­HAZAFI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents