Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
4 1989. február 18. TOI —-— I „Mindent megpróbáltam az életemben” „Engedélyt kértem a házalásra, mert megijednek sokan, amikor munkát kérek. De nem adtak.” Ilye n egyszerű ? Egy hirdetés nyomában járunk. Bandi bácsit keressük Magyarkeszin, aki kosztért bármilyen munkát vállal a faluban. A kérdezősködés nem sok jót ígér, egy asszony odasiet, ahogy tétovázunk.- Csak nem munkára akarják fogadni? Nem tenném, mert nem jó hírű emberek a zöldek. Zöld autóval valahonnan messziről érkezett a fiával, lehet hogy jól ellátja a dolgát, de a kereset lemegy a torkán. Én még nem beszéltem vele... Menjenek egyenest, a legkisebb házig! Kioldjuk a zárat helyettesítő madzagot, kutyaugatás nincs, hát belépünk az udvarba. Csak a roskatag, málló vakolatú kis házból szól a zene, valamelyik ügyeletes popsztár kiáltja a kihalt világba szerelmét.- Munka lenne? - fogad a néhány négyzetméteres gőzös konyhában a házigazda. Riasztóan üres és szegényes a környezet, sehogy nem illik bele az eleven tekintet, könnyen formált szavak.- Őszintén szólva nem ilyen járatban vagyunk, az élete érdekelne bennünket. A második meglepetés, hogy nem tessékel ki azonnal, sőt, beinvitál a sötét, földes padlójú szobába, ami jó szándékkal sem nevezhető otthonnak.- Péter Andrásnak hívnak, fényképezhetnek nyugodtan, nem szégyellem, hogy ide jutottam - megigazítja a félre csúszott nadrágszíjat, cigarettát vesz elő.- Ez egy halott világ, a világ vége. A kisebb fiam meg utánam jött az élettársával. Kérés nélkül belekezd:- A kezem miatt hagytam abba a szakmámat, mechanikai műszerész vagyok. Az ízületeim, tudják, alig mozognak az ujjaim. Katonatiszt voltam eredetileg, mint az apám, 1949-től ’56. augusztus 18-ig. A második 35 ezres leszereléssel kerültem ki a hadseregből. Az ellenforradalom után, mert nekem csak az marad, mondhat a Pozsgay akármit, Budapestről Szekszárdra költöztünk a gyerekekkel, lakás kellett... Akkor szerelték fel a műszergyárat, képzelhetik, szakszervezeti titkárnak választottak úgy, hogy ott sem voltam a szavazáson. De tanultam a marxista esti egyetemen, a középiskoláján tanítottarrrés azt terveztem, hogy az EU fiára jelentkezem... Keserű mosollyal néz körbe, megértve az idegen elképedi- Az egyesüléstől, 1948-tól párttag voltam ’74-ig. Három hó fizettem tagdíjat, kizárni nem lehetett, fegyelmit indítottak eile előtt tisztáznánk a furcsa okfejtést, nyilvánvaló tévedést hoz;- Ja, és voltam börtönben. Ma ezért adózni kellene, villanj szereltem fel és egy alkalommal előleget vettem fel, de sehol ne 2000 literes bojlert szerezni. A kuncsaft feljelentett és amikor h mondtam, kérje a pénzét a bíróságtól, ha már ott kezdte... Égj napot kaptam és annak rendje és módja szerint 1976-bai időben reggel háromnegyed nyolckor bevonultam a bőr nevettek, hogy miért sietek annyira, hát nem ismerem az itten kát, válaszoltam. A Gemencről készült történeti, idegenforgalmi tanulmányál „A bevételeket és a kiadásokat pontosan vezetem” A patkány az kacsa Elhagyva és elfeledve avagy legföljebb papsajt terem sajt helyett Szekszárdon, a Kadarka utcában - nyugodtan mondhatjuk, hogy központi helyen - a néhány éve rendbe tett két épületen lassan úrrá lesz az enyészet. A SAJTERLELŐ feliratnak ugyan minden betűje a helyén, de a vakolat már mállik, a padlásra valószínűleg befolyik itt- ott az esővíz, a törött ablakokon keresztül üresen ásító, poros helyiségeket láthat az arrajá- ró. Évek óta nem folyik itt már termelés. A Tolna Megyei Tejipari Vállalat 1982-ben fölhagyott kölesdi üzemében is a munkával. Nem örültek a helybéliek, hiszen több mint ezer munkaképes lakosból csak négyszázan találnak helyben munkát, érzékenyen érintette hát az érdekelteket a 60 munkást foglalkoztató üzem bezárása. Efölött alighanem mégis napirendre tértek már, az egyre pusztuló üzem és az udvarát fölverő gyom mégis irritálja a lakosságot. Nem múlik el falugyűlés anélkül, hogy a téma föl ne vetődjön. Legutóbb novemberben kezdett levelezni a községi tanács a vállalattal; ha nem tudják az épületet hasznosítani, akkor bontassák le. Megírták azt is, hogy ellenkező esetben kérik a Szekszárdi Városi Tanács műszaki osztályát, mint elsőfokú építési hatóságot, hogy kötelezze a vállalatot a fölújításra. Ne rontsa tovább a faluképet, a szépen rendbe hozott „kis megyeháza” látványát.- Nem, patkányok nincsenek, meg sem tudnának ott élni - mondja Kocsis György tanácselnök, amikor említem az udvaron futkározó „állatkákról” szóló mendemondát. Varga Vendel szakályi tanácselnök viszont kérdés nélkül említi, hogy az elhanyagolt épületen kívül - lévén Szakályban is egy bezárt sajtüzem - a férgek miatt is bosszankodik a lakosság. Legnagyobb fájdalmuk persze nekik is az, hogy 40- 50 ember munka nélkül maradt. A minimális kívánság Szakályban is az, hogy tartsa rendben legalább a vállalat a tulajdonát, legjobban azonban annak örülnének, ha valami hasznos tevékenységbe kezdene ott valaki. És pont ez az, amire most nem sok az esély, egyik helységben sem. A szekszárdi sajtérlelő egy részét bérelte egy évig az Aliscavin, de a horribilisnak érzett bérleti díj miatt odébbálltak. Szakályban a tsz és a pécsi sörgyár kezdett volna közös vállalkozásba, de az irreálisan magas árat nem fizették meg. A kölesdi épület sem kelt el nyolcmillióért - hiszen jelentős átalakításokat kellett volna rajta végrehajtani - pedig érdeklődött a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát, a MÉM Takarmánykutató Intézete és a helyi tsz is. Ma már adnák mindegyiket olcsóbban is - legalábbis így mondja Bucsi Elek, a Tejipari Vállalat igazgatója, bár szerinte az eddigi értékesítésnek sem anyagi akadálya volt, hanem az, hogy nem akadtak sem olyan partnerre, aki bérbe vette vagy megvette volna az épületeket, sem olyanra, akivel közösen tudták volna azokat hasznosítani... Ma azonban már az olcsó is drága, tekintettel a gazdasági nehézségekre és az állóeszközök leromlott állapotára.- Egy-két év, és a kérdés megoldódik, mert összedőlnek az épületek - mondják lemondóan Kölesden és Szakályban is.- Bízom benne, hogy néhány év múlva több pénze lesz a cégeknek és megoldható lesz valamilyen formában az értékesítés - mondja az igazgató. Egy biztos. A Tejipari Vállalat saját céljaira nem akarja egyiket sem hasznosítani. A higiéniai feltételek nem biztosíthatók.. Meg különben is: gazdaságosabb nagy kapacitást működtetni, a szekszárdi tejüzem - mely az országban gyártott félkemény sajtok kintélyes részét állítja elő - a nyugati ü hez képest még kicsi is. Hogy száz kilométert is utaztatják Akkor is... Iparon belül itt a sajtgyárt; A gondok megosztásáért, érdekeik érvényesítéséért: Egyesület lesz a nagycsaládosok klubjából Szekszárdon is Egyesületek, szövetségek, pártok, egyesülések, felekezetek, társaságok, klubok, frontok és platformok. A hol jótékony és üdvözlendő, hol csak a hangzavart fölerősítő zsinatban a Nagycsaládosok Országos Egyesülete a szerényebb hangúak közé sorolható. A látszat legalábbis ez, holott az egyesület már 1987. október 24-én megalakult Budapesten. Érdekérvényesítő jellegének megfelelően az elsők között - ha nem az elsőként - igyekezett érvényt szerezni a nagycsaládosok adókedvezményének, de egyúttal az esélyegyenlőség elvének is, hogy a szükséges segélyeket, juttatásokat, az esélyegyenlőség elve szerint, ne csak a három- vagy annál több gyermekes családok kapják. Surján Lászlótól, a szövetségi jelleggel működő NOÉ elnökhelyettesétől azt is megtudtam, hogy mártiz szervezett egyesületük van az országban. Ez idáig Győr, Kecskemét, Szolnok, Szeged, Szombathely, Kaposvár, Salgótarján, Baja, Mosonmagyaróvár és Békéscsaba lett igazán otthonává az ott élő nagycsaládosok által kialakított, esetenként szélsőségesebb életforma- és családmodellmintá- kat vállaló közösségi formáknak. Azt is megtudtam, hogy különösen Győrben és Békéscsabán végeznek példaadó munkát. Az egyesületek nyomában pedig ott sereglenek a megalakult vagy alakulóban lévő csoportok a budapesti kerületek, városrészek közösségeitől kezdve Hajdúszoboszlóig, Keszthelytől Monorig, Szentendrétől Szekszárdig közel negyvenen, s ily módon csaknem az egész országot behálózzák. De mi is tulajdonképpen a céljuk? Nem először bizonyosodik be, hogy aki csak teszi a dolgát az általa felvállalt ügyben, nem feltétlenül tud virágnyelven szóló ideológiát is gyártani hozzá. Mert Tóth Zoltán, a Tolna Megyei Köjál biológusa - akinek fentebbi kérdést címzem - egyébként beszédes, közvetlen ember. Ötgyermekes családapa. Mint elmondta, a szervezőmunka első, tapogatózó lépései után, 1988 őszén egy NOE-nak küldött levéllel írásban is jelezte szándékát, vállalta a szekszárdi közösség megteremtését. Az alakuló gyűlésre - tizenhat-tizennyolc család részvételével - már 1988 szeptemberében sort kerítettek a Babits Mihály művelődési központban. Hogy miért toldotta meg a gondjait Tóth Zoltán egy újabbal, ráadásul a sok energiát, időt követelő szervezőmunkával, amiből anyagi haszna sincs? Válasza, hogy a sokféle gond megosztva feltétlenül kevesebb, az együttesen, közösségben megsokszorozható öröm pedig annál több - csak első hallásra tűnik sommásan lírainak. Gyerekek csereüdültetése? Igen. Kapcsolatépítés külföldi családokkal akár nyelvtanulás érdekében is? Igen. Kezdvezményes jogsegélyszolgálat? Igen. Kedvezményes ruhaakciók? Igen. Ingyenes és kölcsönös segítségnyújtás a korrepetálástól a vízvezeték-szerelésig, a tanácsadás különféle formájától a gyermekfelügyelet megszervezéséig? Igen. Hosszan sorolhatók a korántsem elbagatellizálható, praktikus lehetőségek. Tóth Zoltán mégis mintha az érzelmiekről beszélne szívesebben. Beszélgetésünkkor minduntalan a tavaly december 17-én megtartott első közös karácsonyukra tér vissza, amikor tizenkilenc szülő és ötvenhárom kisebb-nagyobb gyerek díszítette az ugyancsak közös karácsonyfát a Babits Mihály művelődési központban, ahol a legnagyobb örömet - túl a Palota Bőrdíszmű, az OTP ajándékain és az előhegyi cukrászüzem gyönyörű ajándéktortáján - ez a közösen átélt élmény jelentette. Az egészségügyi védőnői hálózat munkáját segítő, a városra és városkörnyékre vonatkozó kimutatás szerint ebben a körzetben legalább 200 olyan család él, ahol három, vagy annál több gyermeket nevelnek. A „tagsági viszony” szempontjából azonban nem mérvadó a gyerekek száma, tiszteletbeli tagként segítheti munkájukat, kapcsolódhat programjaikhoz mondjuk egy fiát-lányát már felnevelt nagyapa, egy gyermekes vagy akár egyedülálló ember is. Legalapvetőbb talán az, hogy a majd egyesületté váló közösség gyermek- és családcentrikus elveivel, ne csak a szűkén vett érdekek szerinti önzésből és számításból, hanem érzelmileg is azonosulni tudjon. S ez azt is jelenti a kölcsönös érdekek felismeréséből és az érzelmi azonosulásból adódóan, hogy tenni is hajlandó erői szerint valamit a családért, a házasságban, gyermeknevelésben teremtődő értékek felmutatásáért, érdekeik érvényesítéséért. Ez az egyesülési forma - létéből, a nagycsaládosok helyzetéből következően - nem tud önerőből szociálpolitikai gondokat vállalni és megoldani. De közvetíteni tudja ezeket a gondokat, és hangot is tud adni azoknak - attól is függően, hogy mennyire szervezett. Ebből az is következik, hogy a szekszárdiak is elsősorban azokra számíthatnak, ahol tudatos a családépítés, felelősségteljes a gyermekvállalás. Az idén minden hónap harmadik hétfőjén - legközelebb most, február 20-án - a Babits Mihály művelődési központban találkoznak. Ezúttal már az egyesületté alakulásukat készítik elő, magától értetődően a Hazafias Népfront teljes körű támogatásával. BÓKA RÓBERT
