Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
II. évfolyam, 7. szám 1989. február 18. A piros kartonpapír mozdonyon fehéren világítanak a betűk: MÁV. Az ovisok csizmahúzás, kabátgombolás közben nap mint nap felpillantanak a faliújságot díszítő vonatra, amit az iskolásoktól kaptak ajándékba. Nem véletlen, hogy nem repülőt vagy hajót rajzoltak. A csikóstöttösi gyerekek szülei közül sokan a vasútnál keresik a kenyerüket. Kinőtték az óvodát Dél van. Halk csörömpölés, tányérok zaja az ebédlőben. Pontosabban a foglalkoztatónak s hálóteremnek is használatos zsúfolt helyiségben. A csupa játék szoba ajtaján szinte belépni se lehet, a délutáni szundihoz felállított kiságyak egészen a bejáratig szorították az apró asztalokat. Halk csicsergéssel kanalazza a levest a három csoport, egyszer sem kell rájuk szólnia az óvó néninek.- Pillanatnyilag 34 a beírt gyerek, de év közben, még hatot várunk. Ahogy betöltik a harmadik évüket, beadják őket az anyukák, hogy el tudjanak menni dolgozni - mondja Marosi Tünde óvódape- dagógus. A szekszárdi óvónőképzőben végzett négy éve, s bár Dombóváron lakik, érettségi óta. hűséges a faluhoz. Reggel fél hétkor már fogadja az első gyerekeket, s este háromnegyed ötkor engedi el az utolsót. Ha éppen ott nem felejtik valamelyiket. Mindössze hárman dolgoznak az óvodában, Körmendi Józsefné vezetővel és Nász Henrikné dadával. Egyiküknek sem irigylésre méltó a helyzete. A dadus egyszemélyben főz, mos, vasal és tálal, a pedagógusok pedig úgy tartanak iskola- előkészítő foglalkozásokat a nagyobbaknak, hogy a kicsik ugyanott játszanak, énekelnek. Nagyon kellene még egy helyiség és legalább egy négyórás kisegítő a csoportbontáshoz, de osztatlan csoporthoz nem jár... Hiányzik Marosi Tünde szerint a gyermekorvos is, mert bár a „doktor bácsi”, a körzeti orvos mindent megtesz, előfordult, hogy nem egészen gyógyult gyermekeket is vissza kellett adni az óvodába, mert nem vették tovább táppénzre a szülőket. Még ennél is égetőbb gond, hogy nincs meleg víz az intézményben. Az apróságoknak jéghideg vízben kell megmosniuk arcukat, kezecskéiket. Ez nemcsak kellemetlen és egészségtelen, de egy zsíros bundáskenyér után hatástalan is. A csinos, szőke óvónő a gyermekvédelmi felelős is. Szivén viseli a családok sorsát, hat olyant említ, ahol három vagy négy gyermeket nevelnek. Két cigánycsalád kap két- illetve háromezer forint segélyt, a baj az, hogy az egyik anyuka nem akar állást keresni. (A segély majdnem annyi, mint az óvónő fizetése.)- Nem bántam meg, hogy ezt a helyet választottam - mondja búcsúzóul Marosi Tünde. A gyerekek kedvesek, illemtudóak, talán jobbak is, mint városon. A fejlődésüket egészen nyolcadikos korukig figyelemmel tudjuk kísérni, mert az alsó tagozat itt van az épületben, a felsősök pedig a közeli székhelyközségbe, Kaposszekcsőre járnak. Megbecsülnek a szülők is. Az óvónő itt óvónő. Szürkéskék kőkupacok Szürkéskék kőkupacok a templom tövében, az összeszaladó utcák középpontjában. Új út épül talán? Nem, nem. Ez már tartalék. A tanácsi kezelésű utak mind szilárd burkolatúak, sáros időben sincs megközelíthetetlen porta. A száz tonna követ a keletkező kátyúk eltüntetésére, karbantartására szerezte be a tanács. A vasútkorszerűsités során szinte helyből jutottak hozzá. Kedvezményesen. A pénz, mint másutt sem, itt se sok. Száz helye is lenne egy forintnak. Valamennyi utcában betonlapos járda épült, több helyen úgy, hogy segítse a csapadékviz-elvezetést is, de az aszfaltozást folytatni kellene. A településfejlesztési hozzájárulás fedezné a költségek egy részét, s talán futná belőle a hidak, árkok fenntartására, a temetőkerítés befejezésére is. Legalábbis így látják a tanácstagok, akik - kis többséggel - a ciklus utolsó évére, 1989-re is megszavazták a tehót. Mint Marton Jánostól, a kaposszekcsői közös tanács elnökétől megtudtuk, három alternatíva közül választott a testület. Felmerült a mentesek körének bővítése, valamint a teho megszüntetése is, de végül az 500- ról 300-ra csökkentett összeg mellett voksolt a Csík vagy Csikó? többség. Úgy, hogy újra felmérik, változtak-e a körülményei a fizetésre kötelezetteknek, s amennyiben betegség, építkezés, vagy más ok miatt nem tudna valaki fizetni, részleges mentességet kaphat. Hogy végül mennyi pénz jön össze? Körmendi József, a társközség lelkes elöljárója száz-százötven ezer forintra számit. Felhők mögé bújik a nap Beborult. A ciroküzemmel szemben magányosan álldogáló félkész családi ház falai így még szürkébbek, vaksi ablakai még nyomasztóbbak. A gazda, aki építeni kezdte, már nem él. Özvegyének kellene befejezni a nagy anyagi terhekkel járó munkát. Csikóstöttösön 1970-79: között még több újszülöttet anyakönyveztek, mint ahány elhunytat. Ugyanekkor 166-tal többen hagyták el a települést, mint ahányan jöttek. A legfrissebb statisztika szerint 1014a lakosok száma, 9-cel több, mint tavaly. Az évi négy születéssel szemben 16 haláleset áll. Öregszik a falu. A ki- és beköltözők száma azonban ugyanannyi: 23. Csikóstöttös marasztal, vonz, de taszít is. Van jól felszerelt bolt, posta, óvoda, alsósoknak iskola, negyven rászorulónak idősek klubja, hetente kétszer orvosi ellátás a korszerű rendelőben, az elöljáróság régi helyén ifjúsági klubot alakítottak ki. A mozit viszont bezárták. Egyesek szerint igény nem volt rá, mások úgy tartják, lett volna, ha olyan filmeket vetítenek, ami érdekli a közönséget, s nem olyant, amit valahol fent előírtak. Aki szórakozásra vágyik, kicsit utazik. Sokan - nyolcvan különböző helyre - dolgozni is. Szerencsére jó a közlekedés, Dombóvár 5 perc vasúton, s elérhető távolságban van Komló, Sásd is. Helyben kevés a munkalehetőség, az egyetlen ipari létesítmény a dombóvári áfész söprűkészítő üzeme. Nemrég szárnyra kapott a rémhír: bezárják, mert ráfizetéses. Harminc tonna cirokszakáll Nagyot rikkantana örömében a mesebeli vasorrú bába, ha betévedne a cirokszagú műhelybe. Ahová csak néz az ember hosszú nyelű „boszorkánymotorok" tucatjai. Ügyes kezek vágják, sodorják, varrják a szálakat, tizenegy helybeli meg egy mágocsi fiatalasszony, illetve lány nyeli az alattomosan szállingózó port a három helyiségben. Év végéig megoldott a sorsuk, addig kitart a nemrég kapott harminc tonna cirokszakáll a padláson, s van vevő is a termékre. Hogy aztán mi lesz? Tóth Jánosné üzemvezető bizakodó. Huszonegy itt töltött éve alatt voltak már nehéz idők. Koch Jánosné a másik legrégebbi dolgozó. Szédületes sebességgel járnak az ujjai, ő kezeli az egyetlen elektromos sodrógépet. Húsz éve van a szakmában, szinte a vérévé vált. Csak pár percig beszélgetünk, de addig se teszi le a markához szokott kis kalapácsot, amivel a drótot egyengeti. Ötvenhatban Nagyhajmásról került menyecskének Csikós- töttösre.- Először felvásárló voltam - meséli -, csak aztán jöttem ide. Az üzem akkor még a mágocsi áfé- szé volt. Mikor Csikóstöttöst Tolna megyéhez csatolták, át kellett járnunk Mágocsra. Kilenc éve újra itt vagyunk. Szép-e ez a munka? - tűnődik el. - Szép. Százötven darabot készítek el egy nap. Lógni nem lehet. Öt perc van reggelire. Ebédelni hazajárok. Á, nem főttet, arra nincs idő. Este készítek meleg vacsorát. A férjem a mágocsi gépállomáson raktáros, a fiam a dombóvári neonüzemben sofőr. Bizony, otthon is lenne mit csinálni nekünk, asszonyoknak, de most nem olyan világot élünk. A fiam fizetését nem kérjük el, költse magára, amíg teheti. Nagyon szeretne egy magnót. Ausztriába készül. A kollektíva? Jó. Pletyka nincsen. A zajban csak magunkban dudorászunk. Látszólag megdől az elmélet, hogy ahol sok nő van összezárva, ott felüti fejét a viszály, de mielőtt elköszönnénk, előbújik egy rejtegetett tüske. A szorgalmasabbak igazságtalanságnak érzik, hogy akik nem teljesítik a normát, azoknak a szövetkezet kiegészíti a fizetését háromezer forintra. A közösből. A kényelmesebbek nincsenek érdekeltté téve a hajtásban. Az elvet - ha valóban így van - mi is helytelennek tartjuk, de jótanácsként mégis csak annyit mondhattunk, maguknak kellene egymás között őszinte szóval igazságot tenni. Jobb munkára bírni a lemaradókat. Mint a'Hogy a nagyon hiányzó nyári napközi beindításából is csak akkor lehet valami, ha ők, a szülők - az elöljáró segítségére is számítva - kérik ezt az iskolában. Szóból ért az ember. Északnak folyik a patak Kérdezzük hát mi is az utcán szemben igyekvő kék munkásruhás atyafit, hova tolja a kézikocsi zöld szúnyoghálója alatt reszkető szürkésbarna tapsifüleseket.- Jó napot kívánunk. Nyúlleadás lesz?-Az.- Hol?- Itten. Meg se áll. Nagyon siet. A szódással szemközt, a Béke utca sarkán gyülekeznek a nyulasgázdák. A teherautó ketreceiben már többszáz nyuszi kucorog. Úgy látszik, jó ára van a szapora kis jószágnak. Sokan tenyésztéséből egészítik ki a fizetést. Herke Béláék a negyedik házban laknak. Ők nem foglalkoznak állatokkal. A csillagos, barna pajtaajtó még a szeretett nagypapa idejéből való. A barátságos házaspár három éve nyugdíjas. A férj a komlói tanbánya lakatosa volt, felesége Má- gocson a Carbonnál csomagoló. Most kosarakat, korsókat, lábtörlőket, varródobozokat fonnak, a férj söprűt is köt. No, nem konkurenciája az áfész- nak, csak a családot látja el jó erős, strapabíró takarítóeszközökkel. A vékony barna asszony a Kisalföldről, Csornáról származik. Nem is sejti, miről kaphatta nevét a falu, ahol több évtizede él. A ház ura azonban határozottan emlékszik: édesapja úgy mesélte, sok volt a csikhal az - itt észak felé folyó - patakokban, onnan az elnevezés. A vélemények azonban megoszlanak a családon belül. A nagymama, akinek vonásai ma is őrzik a valaha bizonyára bájos leányarcot, a déditől azt hallotta, ménesekről, csikókról keresztelték el a települést. Megfog-lak Játszanak a délutáni fények. Az újra előkandikáló napsugarak finoman kirajzolják a domboldali tanyák kontúrjait. A széles kordonok között szerényen meghúzódó, hagyományos művelésű szőlősorokat talán még a távoli tájakról egykor idesodródott németek telepíthették. A tetőn mint marcona őrök, kopasz gyümölcsfák sorakoznak. A Hegyalja utcában, a község legújabb házsorában pirossárgára festett öreg bungaló vigyorog a járókelőre. Ajtaja fölött girbe-gurba írás; Megfog-lak. A fiatalokat évtizedekig nem tudta megtartani a település. Rejtélyes okokból (valakinek az érdekeit sérthette?) nem lehetett házhelyeket parcellázni. Most huszonkét telket már eladtak, s még továbbiakat mérnek ki. Az új otthonok a mai divat minden jegyét magukon hordozzák. Itt egy faoszlopos tornác, színes műkő lábazattal, amott kiugró tetőablakok, zsalugáterek, alumínium garázsajtó. Fehér falak, sötétbarna ablakkeretek, habkönnyű csipkefüggönyök mögött zöldellő muskátlik. Dologidő van, nehéz találni valakit. Horváth Ist- vánékhoz is hiába érkezett Sásdról a feleség édesanyja. Munkában vannak a gyerekek. A második szomszédban füstöl a kémény. Kristály Béláné az alagsori kazánházból bújik elő. Éppen begyújtott, kékmintás mamuszán, kezén megtapadt a fekete szénpor. Frizurája olyan elegáns, mintha most lépett volna ki a „figarótól”.- Hát majdnem - mosolyodik el -, nemrég jöttem haza Kaposszekcsőről. Oda kell járni, mert itt nincs fodrász. Kettő is volt, de nem maradtak meg. Talán nem szerettek dolgozni... Pedig anélkül nem megy. Kristály Béla, a dombóvári fűtőház dízelmozdony-szerelője és felesége tizennégyezer forintot keresnek ketten. Az asszonyka gyest kap, egy öt és egy két és féléves gyerekük van. Havi 5115 forintot törlesztenek az OTP-nek, erre jönnek még a villany, a viz, a tüzelő, az óvoda, az étkezés, a ruházkodás költségei. Tavaly költöztek ide a szülőktől.- Az utolsó pillanatban építkeztünk - mondja a feleség. Harminckétezerért kaptuk ezt a nyolcszáz négyzetméteres telket, a tégla, cement is olcsóbb volt. Tavasszal ólakat szeretnénk csinálni. Állatokat kell tartani. Sajnos, mire elkészül a melléképület, kert alig marad, mert egészen a „megyére” kell építeni. Vissza van még a terasz is, fakorlát lesz rajta. Meg a tetőgerendák alját is be kell deszkázni - mutatja -, de majd apránként. Keserveset csikordul a sóder a lábunk alatt, mikor a betonkeverő mellett búcsúzóul kezet fogunk. Lent, a síkon, tompa dübörgéssel elrobog a pécsi gyors. CSER ILDIKÓ
