Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

2 - TOLNATÁJ 1989. február 18. I- Ritka eset történt meg velünk: bekommendáltak hozzánk. Felol­vashatom az ajánlóleveledet?- Figyelmesen hallgatlak.- „A múlt héten közöltek egy kis cikket: »Fonalférgekkel a kártevők ellen«. Nagyon jó lenne, ha a témával mélyrehatóbban is foglalkoznának, mert a feltaláló nem csak hogy ma­gyar, nem csak hogy megyénkben, de tősgyökeres szekszárdi. Dr. Fög- lein Ferenc biológus, akinek még korszakalkotóbb találmányai már sok nyugati országban hajtanak hasznot. Szívesen olvasnánk többet e témáról, esetleg a feltalálóról, s hogy mikor hajt majd megyénkben is hasznot.” Szóval ezt a levelet meg­előzően is eszembe jutottál: a diplo­maosztás után nem találkoztunk, azóta csak a rádióban hallottalak olykor nyilatkozni.- Fogalmam sincs arról, hogy honnan ismer a levél írója, Fábián Imréné, de va­lóban foglalkozunk a rovarpatogén fo­nalférgek szaporításával - ez nem más, mint biológiai védekezőszer. A talajban olyan fonalférgek élnek, amelyek csak rovarokkal táplálkoznak, s bizonyos ro­varlárvákban nagy tömegben fölszapo­rodnak. A „gyártásuk” a 80-as évek ele­jén indult meg Ausztráliában. Erre ala­pozva nálunk, a Rozmaring Téeszben - az akkori Meriklon Gt-ben, amely időköz­ben Kft-vé alakult át - 1984-ben kifej­lesztettük azt a módszert, amellyel a kül­földi kutatóknál lényegesen gyorsabban és olcsóbban sikerült szaporítanunk a fonalférgeket. Ezt a biológiai védekező­szert a fejlett nyugati országokban hasz­nálják, bizonyított ugyanis, hogy a fonal­férgek semmiféle melegvérű állatra, em­berre nem ártalmasak. Itthon a hazai al­kalmazással elég sok a problémánk, ép­pen ezért elsősorban a technológiát ér­tékesítjük azokba az országokba, ahol erre kereslet van. I- A dolog egyáltalán nem lep meg, viszont a tudományos kutató mun­káját fékezi, gátolja a hivatal aprólé­kos akadékoskodása.- Ez egyáltalán nem gát - meg kell ta­nulnunk együttélni a körülményeinkkel, azzal, hogy itthon gyártjuk a fonalférge­ket, és külföldön értékesítjük. Sőt... Az egyik gyártótelepet éppen itt Szekszár- don hozzuk létre, mégpedig a saját telke­men, az Előhegyen. Kivágtam a szőlőt ta­valy szüret után, mert szőlőt a mostani árak mellett nem érdemes művelni. A te­rületen biozöldségeket termelünk, pél­dául most éppen spárgát telepítek, nagy termőképességű francia és izraeli kióno­kat, a védekezés kizárólag biológiai lesz. Ugyanitt fonalféreg-termelő vegyes vállala­tot hoznánk létre, és Szekszárdról értékesí­tenénk a dobozokba zárt fonalférgeket I- Tudományos tanácsadóként dolgozol a Meriklon Kft-ben. Megle­hetősen misztikus az elnevezés: Mit jelent magyarul a „Merjklon” szó?- A Meriklonnál mi a növényi mikrosza- porításban értünk el különösen számotte­vő eredményt. Ennek a történetéhez hoz­zátartozik, hogy még amikor a szegedi bio­lógiai intézetben dolgoztam, 1975-76-ban, szerződést kötöttünk a Rozmaring Téesz- szel a szövettenyésztéses módszerek sza­porítására - ettől kezdve megindult a gya­korlati munka. A Meriklon Gt 1980-ban ala­kult meg - én 1982-ben mentem Pestre dolgozni. Elsősorban az volt a célunk, hogy a legújabb biotechnológiai módszereket hazai környezetben alkalmazzuk, dísznö­vények, szőlő és gyümölcsfajták nagy tö­megű szaporítására gondoltunk. Tudniillik a szövettenyésztés és a mikroszaporítás lehetővé teszi, hogy egészséges szaporí­tóanyagot állítsunk elő, klónozzunk bizo­nyosjó tulajdonságokat. Ez a munka meg is indult, csakhogy éppen ebben az idő­pontban kezdtek leépülni a kertészeti ága­zatok, megtorpant a fejlődés. Két-három éve kiderült, hogy az, amit mi elkezdtünk, nem illeszthető be a magyar gyakorlatba. Egyszóval, kiszorultunk a hazai piacról. I- Itt álljunk meg egy pillanatra. Nem mondtad még el, hogy mit je­lent a Meriklon, és mi is az a szövet­tenyésztés.- A „Meriklon” két szó összevonásá­ból, illetve rövidítéséből származik, még­pedig a merisztematikus klónozásból. A növények hajtáscsúcsrészét steril körül­mények között izoláljuk, különböző táp­talajokon neveljük, s olyan hormonokat adunk hozzá, amelynek segítségével sok-sok azonos tulajdonságú hajtás, il­letve egyed keletkezik. A gyökereztetési szakasz és üvegházi edzetés után új tí­pusú vegetatív szaporítóanyag jön létre. A szaporítóanyagokat meg lehet tisztítani a szisztematikusan fertőző vírusoktól, baktériumoktól. Tehát lényegében egy minden feltételnek megfelelő egészsé­ges szaporítóanyag állítható elő. I- Mondd, Feri, a Meriklon időben mennyivel jár a hazai mezőgazdasá­gi kutatások, tudományok, agro- technológiai alkalmazási módsze­rek előtt?- A Meriklon Gt 1982-83-ban Európá­ban az elsők között volt. Azóta rengeteg laboratórium épült, s mire rájöttünk, hogy mi is az igazi piac, hova kell eladni a ter­mékeinket, addigra valódi piaci verseny alakult ki. A koncepciónk az volt, hogy a hazai gazdaságban próbáljunk bevezet­ni új szaporítási eljárásokat. Erre hogy úgy mondjam, nem volt vevő, így hát 1985-től kezdve szinte kizárólag külföld­re orientálódtunk, főleg a dísznövények­kel. Tehát azt gyártjuk, amit külföldön ke­resnek, s ami nem sérti a hazai érdeke­ket. Szóval nagy tételben állítunk elő ananász szaporítóanyagot, banánt az egyiptomi piacra, spárgát Franciaor­szágba. Például ezek a spárgaklónok megtízszerezik a termesztés hatékony­ságát. I- A legutóbbi országos mezőgaz­dasági kiállításon kis szakajtóban mogyorónyi, törtfehér színű krump­lit bámultunk a cégetek standján. Mit tud ez a pici burgonyagumó?- A mikroszaporítás hasonlítható egy ipari technológiához: akkor kezd megté­rülni, mikor egy-egy fajt nagy tételben ál­lítunk elő. Gondolkodtunk azon, hogy melyik az a növény, amelynek nagy a gazdasági jelentősége, és persze sok szaporítóanyag gyorsan létrehozható. A burgonya mellett döntöttünk. A vetőgu­mót ugyanis Hollandiából importáljuk, mert a fajtafenntartást nem lehetett Ma­gyarországon megoldani. Szóval a bur­gonya... Különböző módszereket fejlesz­tettünk ki: palántázást, minigumós sza­porítást. Mind azt a célt szolgálta, hogy az alapanyagot, amit vírusmentesen elő tu­dunk állítani, minél gyorsabban nagy té­telben felszaporitsuk. Ehhez igen nagy támogatást kaptunk a kísérletek kezdeti szakaszán. Amikor viszont megjelentünk a piacon, nagyon kemény csatát kellett vívni, sértettük ugyanis a szaporító­anyag-termesztő cégek és a hollandok érdekeit. Pedig évi 4-5 millió dolláros im­portot válthatnánk ki.- Tudod, ahogy így hallgatlak, eszembe jut, hogy ma bármelyik gazdasági vezető elmondhatná ugyanazt, amit te - a minigumót könnyen helyettesíthetnénk mond­juk azzal a szóval, hogy gépelem vagy fogaskerék. Beszéljünk inkább a szakma szépségeiről, vagy éppen furcsaságairól, ne csak mindig a piacról, a gondokról.- Parancsolj velem, hidd el, szíveseb­ben beszélgetek a szakmáról, mint bármi másról. De hát, sajnos, az a helyzet, hogy szakmai problémát gyorsabban meg tu­dunk oldani, mint gazdasági vonatkozá­sú dolgokat. Térvesztésben vagyunk, és a biotechnológia vonata is elrobog mel­lettünk, nemcsak a mikroelektronikáé. Amit lehetett, megpróbáltuk átmenteni jobb időkre. De most már tényleg beszél­gessünk biológiai problémákról. Miről? Kérdezzél...- Igaz-e az, hogy ha a sejtbe DNS-t juttatnak, ha fölélesztik a hallgató géneket, vagy pótolják a hiányzó gé­neket, akkor olyan élőlényeket is elő lehet állítani, amelyek eddig nem lé­teztek? Hátborzongató fantaszti­kum: mesterséges élőlények előállí­tása.- A növények és az állatok világában valóban adott annak az esélye, hogy tu­datosan módosított genetikai információt állítsanak elő, tehát megváltoztassák a növényi és állati sejtek tulajdonságait, és ezáltal új típusú szervezeteket hozzanak létre. Ez ugyanaz, mint a keresztezés út­ján történő nemesítés, csak itt az a kü­lönbség, hogy a DNS-molekulával tu­dunk már bánni. Ilyenek már léteznek a gyakorlatban is. Betegség-ellenállósági géneket vittek át egyik növényből a má­sikba genetikai manipulációkkal, a növé­nyek ezzel rezisztensek lettek a vírusok­kal szemben. Amerikában a night fly ne­vű éjszakai repülő rovar olyan enzimet termel, amely világit, fel-felvillan, csillog. Azt a gént, amely az enzimet gyártja, do­hányba ültették be, és - világit a dohány. I- Mit lehet csinálni egy világító do­hánnyal?- A gének kifejlődését lehet rajta ta­nulmányozni. írtak persze arról is, hogy világító utcai fasorokkal meg lehet oldani a közutak világítását... I- Hol húzódik meg a biotechnikai beavatkozásoknak a határa? Med­dig lehet átalakítgatni az élő szerve­zeteket?- A határt a felfogóképesség, az alkal­mazhatóság, a gazdasági értelem szabja meg. Mert vannak olyan területek, ame­lyeknek elméleti, másoknak gyakorlati jelentőségük van. A technikák ismertek, sok-sok olyan dolgot meg lehet oldani, amit sajnos nem nagyon tudunk akcep­tálni. Emiatt lemaradunk a versenyben. Mert olyan fajták sokasága jelenik meg az elkövetkező 10-15 évben, amelyek például rezisztensek kártevőkkel és víru­sokkal szemben. Az ilyen burgonyafajtá­kat nyugaton például nagyon kemény eszközökkel védik. Ha mi ebben lemara­dunk - a növénytermesztés gyarmati színvonalra süllyed nálunk. I- Vajon a klasszikus növényne- mesítési forma, a keresztezés idővel szükségtelenné válhat?- Nem! Erről szó sincs! A biotechnika és a nemesítés hagyományos formája egymással párhuzamos, és egymást kie­gészíti. I- Számítani lehet arra, hogy az év­század végére teljesen átalakul az agártechnológia?- Azért az évszázad végére még nem. De még egyszer mondom: legalább arra törekedni kell, hogy ismerjük és megért­sük, hogy mi folyik a világban. I- Tudod, azért a természet jól ki van találva”. Jó az nekünk, ha belea­vatkozunk a természet rendjébe?- Ez igen praktikus kérdés. Végül is az ember magával a létével beleavatkozik a világ természetes rendjébe, azáltal, hogy a gondolkodásával prioritást kapott. Amennyiben a természetes rend biztosít­ják az emberi fejlődést, akkor nem sza­bad beleavatkozni, ha viszont ez nem így van, akkor tenni kell valamit. A természet ellenreakciójával számolni kell. De kép­zeld el, hogy Budán, a Várnegyedben mi­lyen szép erdők lehettek annak idején... I- Mint mondjuk itt Szekszárdon, az Előhegyen... Milyen ma a kapcso­lódásod a szülővárosoddal?- Elsősorban az itt élő rokonaimmal tartom a kapcsolatot, a szüleimmel, a fe­leségem szüleivel, a testvérekkel. Sze­retnék valamit itthon is csinálni, igen, ta­lán az Előhegyen... I- Akkor biztos többet látunk, mint eddig. Mondd, szoktál még zongo­rázni? Nagyon szépen játszottál, Beethovennek hívtunk az egyete­men.- Sajnos, egyre kevesebb időm jut ar­ra, hogy leüljek a zongora mellé. Ahogy mondani szokták, munkaalkoholista va­gyok, úgyhogy valamiféle életmódváltoz­tatásra szükség lenne. I- Azt nem hiszem, hogy negyve­nen felül ki tud bújni az ember a saját bőréből. De azért próbáld meg. hát­ha sikerül... Kis szekszárdi Élénk vita folyik napjainkban arról, mi­lyen is legyen hazánk címere, hogyan egyesítse magában a hagyományokat,- miként fejezze ki a múltat és jelent, mivel jelképezze az államiságot úgy, hogy az mindenki számára egyértelművé és azo­nosíthatóvá tegye országunkat. Ezzel párhuzamosan számos város gondolko­dik azon is, hogy néha mosolyogtatóan modern címerét - amelyben jól megfér az arany oroszlán a fogaskerékkel - ne cserélje-e föl a kifejező, mértéktartó és Ízléses régire. A megyeszékhelyen is sokan kíván­csiak arra, hogyan alakult ki a város mostani címere, mennyiben őrzi hagyo­mányainkat, van-e szükség a régi címer visszaállítására. Mindehhez először azt érdemes tisztáznunk, hogy mi is tulaj­donképpen a címer! Mi, magyarok sze­rencsések vagyunk, hiszen nyelvünktör- ténetével is bemutatja, hogyan alakult ki a címerhasználat. Kezdetben valószínű­leg a lovagi sisakon lehetett egy megkü­lönböztető tollbokréta, amelyet ma a nád, kukorica bugájának „címer” megnevezé­se őriz. Később ez a toll gyakran átalakult bőrlebennyé, amelyen már különböző je­lek is lehettek. Érdekes megemlíteni itt, hogy egyes régi szótárainkban a kakás taréját ezért fordították címernek. Ké­sőbb a szó jelentése háromfelé bővült: az első csupán valami kiemelkedő véko­nyabb részt jelölt, ezért van az ekének cí­mervasa, sőt, a „címeres ökör” kifejezés is csak annyit jelent, hogy a jámbor állat­nak nagy, felfelé álló szarvai szembetü- nőek. A másik címer, főleg a későbbi időkben ugyanazt jelentette, mint a cé­gér, innét származik azonban a bárány- címer is: ezt akasztották ki, jelezve, hogy ez is kapható. A címer szó harmadik jelentése az, amely a mi szempontunkból érdekes most: olyan, legtöbbször pajzs alakú jel-, vény, amelyet személyek, testületek megkülönböztető jelként használnak vagy használtak. Általában színes, külön­böző mértani vagy valóságos kép talál­ható bennük, amely valamilyen módon utal a tulajdonos kilétére, eredetére, esetleg tevékenységére. A címer alkotá­sának természetesen meghatározott szabályai vannak, amelyek egyaránt vo­natkoznak a benne szereplő színekre és alakokra. Ami Szekszárd címerét illeti, mindösz- sze két évszázadra vezethetjük vissza is­mereteinket. Az egykori mezővárost bir­tokló apátságnak több pecsétjét is is­merjük már az Árpád-korból, de ebben csak városunk neve fordul elő, nem pe­dig jelképei. A török időszak végéig álta­lában jellemző, hogy csak a nemesi jo- gúaknak lehetett címere, tehát egyes családoknak és a szabad királyi váro­soknak, amelyek kollektiven voltak ne­mesek. A hódoltság után közvetlenül már számos mezőváros, sőt, nem egy falu is készíttetett magának pecsétet (Őcsény például 1697-ben), elképzelhető az is, hogy a szekszárdiak is próbálkoztak ilyesmivel, de erre nincs adatunk. Az apátságot 1777-ben tanulmányi alapít­ványi uradalommá alakíttatta Mária Teré­zia, s csak az ezt követő időkből ismerjük az első helyi pecsétet. Ez a címerpecsét csupán használt for­májában, áttört papírpecsétként maradt ránk, s egyes elemeit egészen az utóbbi időkig félreértették, vagy helytelenül ér­telmezték. Ennek a pecsétformának ráadásul megvan az a sajátossága, hogy mivel a pecsétviaszra helyezik a papírt, azután erre ütik rá á pecsétnyomó for­mát, nehezen láthatók a rajta levő részle­tek. A szekszárdi pecsét mindössze 3,2 centiméter átmérőjű, s latin köriratú: Sl- GILVM OPPIDI SZEXAREDIENSIS. A vá­ros nevének hibás írásából talán arra is következtethetünk, hogy aligha kör­nyékbeli pecsétmetsző készítette, hiszen ő nem toldotta volna meg egy E-vel az is­mert helység nevét. A latin körirat szó szerint azt jelenti: Szekszárd mezőváros pecsétje. A címeren alul várfal látható, ezen áll középütt egy harangláb, benne a város fő jelképei: legfölül, a legfonto­sabb cimerhelyen egy szőlőfürt (amely valószínű, hogy szőlőharang!), alatta egy valóságos harang, amely az egyház, tu­lajdonképpen az apátság jelképe. Ennek bal oldalán a helybeliek legfontosabb munkaeszköze, a szőlőmetsző kés, más néven kacor látható. Ez a XIX. század második feléig volt haszná­latban, s hogy mennyire elfeled­ték, mi sem mutatja jobban, mint az az ábrázolás, amely Vendel István Szekszárd megyei város monográfiá­ja című művében található. Itt, mivel a címer rajzolója sem a múltnak, sem a heraldiká­nak nem lehetett tudósa, a jobb ol­dalra tette az általa fel nem ismert esz­közt és haranghú­zóvá alakította. (Mondanunk sem kell, hogy ez a ma­gyar címertörté­A XVIII. századi cí­mer (rekonstruk­ció) A megyeszékhely mai címere címertörténet Szekszárd címerpecsétje a XVIII. században A mezőváros címere 1846-ban netben egyedülálló példa lenne a harang­húzó ábrázolására.) A harangtorony mel­lett balról karózott (!) szőlőtő díszük két ha­talmas fürttel, míg a jobb oldalon három szál búza hajlik kifelé. Meg kell említenünk még azt az érdekességet, hogy a körirat dí­szítésekor öt ötágú csillag (!) is ott ékeske­dik egy hullámvonal mellett. Ezt a címert, illetve pecsétet használta az 1779-től megyeszékhely rangú Szekszárd több mint fél évszázadig, amikor 1846-ban újabb változtatáson esett át. Először is le- fordíttatták köriratát magyarra, így: SZEG­ZÁRD MEZŐ VÁROSSÁ PECSETJE 1846. Emellett az ovális mezőt két kisebb oválisra osztották, az egyikben tükörképként a bú­zát kicsit „kukoricaszerűen” ábrázolták és már csak két kalásszal, a jobb oldalra ke­rült a szőlő, megmaradt a harang és a sző­lőharang középütt, de eltűnt a kacor. A má­sik oválisban Szűz Mária volt látható a kis Jézussal. Ez nem éppen szerencsésen bontotta meg az addigi címerképet, ugyan­is Máriának csak nagyon áttételesen van köze a városhoz, hiszen a címerekben leg­följebb a helyi templom védőszentjét szok­ták megrajzolni, az pedig Szekszárd eseté­ben Jézus Krisztus­Valószínű, hasonlóan vélekedtek erről századunk elején is, hiszen amikor az 1873-tól 1905-ig nagyközségként élt Szekszárd rendezett tanácsú várossá ala­kult, lényegében visszatértek a XVIII. szá­zad végi címerhez. Mindez azonban nem ment zökkenők nélkül, mert csak 1906. jú­lius 3-án fogadta el a képviselőtestület azt a javaslatot, amelyről már 1906. február 10- én azt írta a Közérdek című újság: „A város címerét a város által a régi pecsétek után készíttetett címertervezet alapján és az or­szágos levéltár meghallgatásával az orszá­gos községi törzskönyvbizottság állapította meg”. A baj nem is a cimerleirással volt, ha­nem inkább azzal, hogy az akkori kormányt nem ismerték el törvényesnek, így a bel­ügyminiszter rendeletét sem vették tudo­másul ebben a kérdésben. Az eredeti leírás így hangzott: „A címer kék pajzsba van fog­lalva s a kőből épített várfalon három merő­leges elosztású mezőre oszlik. A középső mezőben vörös tetővel fedett s kőből épített hanranglábon szőlőfürt csüng levelek nél­kül s ez alatt a mezőt két egyenlő részre osztó vízszintesen fekvő gerendáról ha­rang függ, a jobb mezőben két fürttel ellá­tott szőlőtőke, a bal mezőben pedig három búzakalász látható. A cimerpajzs fölé ren­des címerkorona van alkalmazva”. Ezen a nevezetes 1906. július 3-i ülés némiképp változtatott, mert „négy sor ter­méskőből (!) épült várfal”-at, a harang alatt arany színű szőlőfürtöt és arany cí­merkoronát fogadott el. Ettől csupán már csak egy ugrás Tolna székhelyének mai címere. Á jelképi elemek jószerével sem­mit nem változtak benne, hanem meg­őrizték a két évszázados hagyományt, legfeljebb némiképp modernebb, de azért harmonikus formában. Az 1975- ben kiadott Magyar városok címerei cí­mű könyv már ebben az alakban írja le: „mélykék alapon vörös tégla várfal, rajta haranglábtorony, melyen belül külön ki­emelt az aranyfürttel szimbolizált szőlő­kultúra”. Ezek a motívumok őrzik a tele­pülés alapításának és korai fejlődésének hagyományait. Dr. TÖTTŐS GÁBOR iiiii|§s| §3 mT Dr. Főglein Ferenc és D. Varga Márta a tudomány hazai hasznáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents