Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

/"TOLNÁÉ 2 KÉPÚJSÁG 1989. február 18. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó újdonságait kiállításon tekinthették meg az érdeklődők szén világossá vált: a korábbi modellel nem lehet már eredményeket elérni. A politikai rendszer megérett az átalakítás­ra, mert a jelentkező problémákat nem képes többé feloldani. Ennél a felisme­résnél tartunk jelenleg, s kérdés, hogy mit tehet itt a jog? A jog természetesen önmagában nem elég az átalakulás véghezviteléhez - hangsúlyozta az előadó, - mégsem csak regisztrál, mert helyes szabályozás ese­tén képes előrevinni a folyamatot, helyte­len szabályozás mellett pedig - leg­alábbis egy ideig - visszafogni azt. Na­gyon fontos szerep lehet az átalakulás­ban az új alkotmánynak, de csak - gyak­ran hozzá tapadó - illúzió az, hogy a poli­tikai kockázatot jogi megoldásokkal ki le­het küszöbölni. Az viszont igenis feladata a jognak, hogy a politikai folyamatoknak keretet adjon, ezzel elősegítse a politikai stabilitást. A gazdasági reformok és a jogalkotás viszonyáról szólva többek között azt mondta az előadó, hogy arra is igaz: a gazdasági folyamatokat sem lehet a jog­gal megindítani, de elősegíteni vagy visszafogni igen. Végkövetkeztetésként azt vonta le, hogy az elmúlt évtizedekben sosem volt olyan jelentősége a jognak és különösen a jogászoknak, mint most. Hogy miért voltak eddig háttérbe szorítva, az egy kö­vetkező előadás témája lehetne... Kulcsár Kálmán előadását követően dr. Molnár Ervin megyei főügyész meg­nyitotta a szintén hagyományosan meg­rendezésre kerülő könyvkiállítást a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó által meg­jelentetett művekből. A rendezvény dél­után két szekcióban folytatódott, a köz- igazgatási tagozatban dr. Gál Zoltán bel­ügyminiszter-helyettes, a fegyveres tes­tületek tagozatának és a büntetőjogi szakosztálynak az ülésén pedig dr. Ker­tész Imre, a Belügyminisztérium Bűnügyi Technikai Intézetének igazgatója tartott előadást.-ri-czs­Jogásznap Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) cionálisak-e a reformelképzelések. Illet­ve: az elképzelések nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak és a jogtól vár­nák el, hogy értelmes egésszé változtas­sa a nem racionális, társadalomban mu­tatkozó jelenségeket... Ez utóbbi eset - a jogba vetett indokolatlan bizalom - teszi gyakran lehetetlenné, hogy a jog tényleg hozzájáruljon a folyamatok előrevitelé- hez. A bevezető gondolatok után szólt Kul­csár Kálmán arról, hogy Magyarorszá­gon először a gazdasági reform indult meg, a politikai reform változását ugyan­akkor elvileg visszautasították - bár a gyakorlatban egy-két lépés elkerülhetet­len volt ezen a téren is, de a két folyamat egymástól függetlenül haladt. Az ebben rejlő veszélyek fölismerése vezetett el a politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének szándékához, hi­Megkérdeztük Varga János lett az agrárszektor alelnöke Megtartotta első ülését az Országgyű­lés januárban megalakult agrárszektora, mely a parlamenti ügyrend szerint cso- portoként tevékenykedik - adták hírül a hírügynökségi tudósítások az elmúlt hé­ten. A csoport két alelnöke közül az egyik megyénkben tsz-elnök, Varga János iregszemcsei képviselő. Megkerestük kérdésünkkel, hogy tájékoztasson ben­nünket a csoport elképzeléseiről, prog­ramjáról - amennyiben ilyen már van.- A Parlament vadásztermében meg­tartott első ülésünkre ténymegállapító helyzetfelmérést készítettünk az agrár- szektor helyzetét illetően, ami egyben programunk alapja is. Szeretnénk minél kevesebb adminisztrációval célratörően dolgozni. Mint képviselők felvállaljuk az egész nemzetet érintő kérdéseket, ezen­kívül - az agrárszektoron belül - a szö­vetkezetek, állami gazdaságok, kutatóin­tézetek, oktatási, kereskedelmi egység­ben dolgozók, és az agrártelepüléseken lakók gondjait, problémáit.- Konkrétan az idei évben milyen fel­adatokat tűztek maguk elé?- A csoport közös fellépést tervez a parlamentben olyan kérdésekben, mint például, hogy a Kereskedelmi Kamara mellett hozzon létre e kormány Mezőgaz­dasági Kamarát, ahol érvényesíthetnénk közös érdekeinket. Emellett a még feb­ruárban megrendezésre kerülő tsz-kon- ferencián szektorunk elnöke, Deák Géza fog hozzászólni nevünkben a leendő földtörvénnyel és a szövetkezeti törvény­nyel kapcsolatban.- A szövetkezeti szektorban dolgozók a szövetkezeti demokrácia fórumain „ed­zették vitakészségüket”, Így megszokták a konfrontációt, érdekeik vitákban törté­nő érvényre juttatását. Gondolom, ez az oka annak, hogy önök, tsz-elnök képvi­selők alakítottak elsőnek érdekeiket ér­vényre juttató csoportot a parlamentben. Úgy tűnik, a szektor aktívan részt követel magának nemcsak a törvényeknek a megszavazásában, hanem az előkészítő munkálatokban is, közösen kialakított véleményükkel befolyásolni kívánják a döntéshozókat. így van ez?- Kétségtelen, hogy a szövetkezeti de­mokrácia rászoktatott bennünket arra, hogy megvédjük - ha kell, komoly ütkö­zések, harcok árán is - az érdekeinket. Fontosnak tartjuk, hogy az agrártézisek vitájában csoportunk részt vegyen és az ágazatot érintő kérdéseket velünk vitas­sák meg először.- Az agrárszektorban való ténykedés milyen plusz munkát jelent az abban te­vékenykedő képviselőknek?- Külön időt nem igényel, mivel prog­ramjainkat úgy szervezzük, hogy azok a parlamenti ülésszakok idejére essenek.- fké­Új titkár a tolnai pártbizottság élén Tavaly március óta egytestületes rend­szerben, az előző titkár júniusi lemondá­sa óta társadalmi titkárral az élén műkö­dött a tolnai nagyközségi pártbizottság. A kísérletinek is nevezhető időszak tapasz­talatainak összegzése, valamint az új tit­kár megválasztása szerepelt tegnap dél­után a 16 alapszervezetet képviselő kül­döttértekezlet napirendjén. Az ülésen részt vett Váradi László, a megyei pártbi­zottság titkára is. Szabó Béla társadalmi titkár beszámo­lójában kiemelte, hogy a közéleti munka elveszítette rangját, a párt tekintélye mélypontra került. Nehéz a káderután­pótlás, sokan kiléptek. A tagságot élén­ken foglalkoztatja a megyei pártbizottság levele, amit a kommunistákhoz intézett. Olyan konkrét helyzetértékelést várnak a testülettől, amely átfogja a gazdasági, politikai és társadalmi életben bekövet­kezett megyei változásokat. Rossz vissz­hangot keltenek a különböző korrupciós ügyek, sokan úgy vélik, nem tesz semmit a közélet tisztaságáért a megyei pártbi­zottság. A tájékoztató utá() hosszúra nyúlt vita alakult ki az 1956-os események értéke­lése körül, majd a demokráciát a párthá­zak hasznosítását, az oktatási intézmé­nyek helyzetét, az alapellátás gondjait feltáró észrevételek következtek. Váradi László a párt munkastílusának javítására, a lakóterületi, és üzemi alap­szervezetek szorosabb együttműködé­sére hívta fel a figyelmet. „Két műszak­ban kell kommunistának lenni” - fogal­mazta meg. A pártbizottság új titkárává Szűcs Fe­rencet, a tolnai Elektromosipari Szövet­kezet 43 éves elnökét választották meg a küldöttek. Vagyonná tenni mindent, eladni mind­azt, mi eladható, hajójegyet venni és irány Alaszka, az ígéret földje, hogy ott a hömpölygő tömeggel, a sok csodaváró­val közösen rohanni, tülekedni lehessen és néha szóváltásba keveredni, s ha kell, hát verekedni... Kutya és szánvásár ürügyén, aztán be­jegyeztetni a földet, s mindezek után már nincs is más teendő, mint ásni, és re­ménykedni, ásni és... Gyermekkori álmok, regényhősök és filmkockák képei peregnek a szemem előtt, amikor a késő éjszakai órában az egyre hűvösebbre, zordabbra forduló időben gyülekező csoportot nézem. Ali­nak az OTP-fiók előtt. Ez ám az áhitat, amiről nem nehéz kideríteni, mi után vágyva dobogtatja a jó magyar szíveket. Ez is aranyláz, csak most nem a sárga szén után kutató, hanem nyugatnémet márkára vágyakozó tömeggel. Mert alig pár óra, s bizony tömeg lesz a pár em bér­ből. A reggeli munkakezdésre sietők a buszok ablakából már szörnyülködve hasonlítgatják a romániai sorban állá­sokhoz ezt a kisvárosi képet. Hogy aztán beérve a közeli nagyvárosba, ugyanilyen összeszokott fogakkal álldogáló tömeg látványa fogadja őket szörnyű trauma­ként. S most már nem csupán az OTP, de az IBUSZ ajtaja előtt is állnak. Az idő ilyenkor vánszorog, ólomlábakon cso­szog, szinte kilátástalanul távolivá téve a háromnegyed nyolcas nyitást. Azt a per­cet, amikor nyílik a csodák kapuja, s lám nyílik. A tömeg látványától kissé meg­szeppent, enyhén sajnálkozó munkatárs keze nyomásának engedelmeskedve. A hörgésszerűvé fajuló, a tömegben elölről hátrafelé haladó moraj a másod­perc töredéke alatt, szinte a hangot is megelőzve juttatja el a tudatig, a hiábava­ló vágyakozás valósággá vált rémképét. „Ez nem lehet, ennyi órát hiába fagyni, s márkát nem is kapni...”, „Ilyen nincs, ez vicc, ez humor, a szentségit, ez borza­lom!” - dobol a vér a fejekben, s ki-ki mondja a magáét, a magának valót, s a másnak szántat. Ki hangosan, ki halkan, ki csupán némán és vádló szemekkel. Egy hét reményei foszlottak szét. S jön az új, a másik, mely majd a követ­kező szerdával kopogtat az újból sorban állóknak, akiknek legalább a fele károm­kodva fogadja meg, hogy még az OTP környékét is elkerülné, ha lehetne, még a járdán sem menne el előtte... Szerdán persze újra ott toporog... El­szaladt a hét, közben kicsit politizáltunk, kicsit dolgoztunk is benne, információt is cseréltünk, új hírekkel töltöttük a remény akkumulátorába új energiát. És odaáll- tunk. Ki ezért, ki azért, de „azért” minden­ki márkáért. Valutáért, ami ma az arany­nál is becsesebbé lett. Mert nincs. Ugyan bejelentette hivatalosan is az illetékes, hogy tudniillik a fedezet megvan..., meg egy kicsit gyors a pénzforgalom... csak mi vagyunk lassúak. Ki ezért megy, ki meg amazért. Az is­merősöm videóért. Az ismeretlenem ta­lán autóért... Kezében négy kék „pasz- szus”, otthon pedig két idős, s nehezen mozdítható szülő, kiket még a határon is át kell majd „cipelni”. Mert a magyar em­ber ma mindenben kezd hinni, csak ab­ban nem hogy az amúgy is panasszal erősített, kevés és gyengülő forintjáért nem azonnal kell vásárolnia valamit. Mélyhűtő van. Akkor tévét... Az is van. Ak­kor „Jugóból" új csempét. Nem kell! Ak­kor meg órát... Kettőt-hármat. Esetleg ka­zettákat. Abban van a pénz. Nem hiszünk a forintunknak. Szidjuk, mert nincs, szabadulunk tőle, mert van. Aranylázunk nem lehet, hát márkalázunk van. (Félreértés ne essék, nekem is...) Mindez azért elgondolkodtató. Csak ezen nem a sorban állóknak kell vélemé­nyem szerint gondolkodnia. Hátraküldik a BC-számlást. - „Mit iz­gul!? Arról sem lehet kivenni márkát. Nincs! Márka nincs, így aztán persze kincs” - nevetgél az egész sor... SZABÓ S. Szovjet csapatkivonások Tolnáról kivonul két zászlóalj Egy szovjet laktanya mellett nőttem fel, Szolnokon. Elárulok egy titkot: mi, gyere­kek megtaláltuk a módját, hogy jelvényt, fülhallgatót és más csecsebecséket cse­reberéljünk a katonákkal. Aztán az így szerzett kincsekkel nagy üzleteket csi­náltunk: lendkerekes autóért, tiki-takiért, bélyegsorokért adtuk tovább őket. Mindez a múlté. Mint ahogy lassacs­kán múlttá válik a Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok egy részének jelenléte is. Mihaj Vlagyimir Dmitrijevics az Ukraj­nától délre fekvő Moldáviában született. Civil orvosi egyetemre járt, majd kato­naorvos lett. Belgyógyász. 1987 júniusá­ban került Magyarországra, a Tolnán ál­lomásozó egészségügyi zászlóalj élére. Alezredes, 34 éves. Felesége szintén or­vos, ő is itt dolgozik.- Mennyiben érinti az itteni egységeket a csapatkivonás?- Van itt egy szállító zászlóalj, egy egészségügyi zászlóalj, és itt van a Déli Hadseregcsoport egyik üzemanyagrak­tára. A megállapodások értelmében a Veszprém környékén állomásozó had­osztályt még az év első felében kivonják. A mi két zászlóaljunk e hadosztály két alakulata, tehát Tolnán 1989 második felére csak az üzemanyagosok marad­nak - kb. 30 fő.- Leszerelnek vagy otthon folytatják a szolgálatot?- A tisztek egy részének lehetősége van, hogy Magyarországon maradjon. A gyakorlat az, hogy 5 évet szolgálnak egy helyben, és 25 naptári év elteltével mehetnek nyugdíjba. (Afganisztánban s még néhány „nehéz” helyen egy évet há­romnak számítanak.) A legénységnek 2 év a katonaidő, a maradékot otthon töltik le.- Minek alapján döntik el, hogy Magyar- országra vagy a föld egy másik sarkába kerül valaki?- Hát nem jelentkezés alapján! Figye­lembe veszik a kérést, de senki nem ha­tározhatja meg a szolgálat helyét. Egész­ségügyi, morális szempontok számíta­nak és a végzettség. A rang is a végzett­ségtől függ. A fizetés pedig a rangtól. A külföldön dolgozó tisztek elvileg kétszer annyit keresnek, mint az otthoniak, de a levonások itt magasabbak. Mihaj Vlagyimir Dmitrijevics- Milyen érzésekkel fognak hazatérni?- Mindenki szívesen megy vissza a szülőföldjére, de az biztos, hogy sok ba­rátság alakult ki itt is. Vannak tisztek, akik már évekkel ezelőtt elmentek Magyaror­szágról, és még most is leveleznek tolnai, szekszárdi, bonyhádi ismerőseikkel. A sorkatonáknál más a helyzet. Ők itt kül­földön vannak, nincs kimenőjük, szabad­idejüket is a laktanyán belül kell eltölte- niük. Igazi emberi kapcsolatok kiépítésé­re az a néhány sportesemény nem elég, amikor ők találkozhatnak a helyiekkel. * Rózsa Lászlónak munkát és kenyeret ad a laktanya. 4 éve tolmács, összekötő, közvetítő a parancsnokok, valamint a ta­nácsi, a pártvezetők és a közepesnél gyengébb nyelvtudással rendelkező új­ságírók között.- Hogy mi lesz „azután”? - kérdez visz- sza. - A földterületek és az épületek nagy részét visszakapjuk még az idén. Polgári célokra. És valószínűleg engem is visszakap a magyar munkaerőpiac. (WESSELY) Kaput nyitni Európára (Folytatás az 1. oldalról.) irányította a figyelmet a megtakarításoknak a pénzügyi egyensúly alakításában játszott fontos szerepére. A pénzügyi intézményi rendszer modernizálásának következő ál­lomása a kétszintű bankrendszer létreho­zása volt. Megkezdődhetett a mai kor köve­telményeinek megfelelő monetáris politika és eszköztár kiépítése. Megteremtődött a lehetőség az üzleti banki tevékenységnek az államigazgatásról való leválasztására. A vállalatok a korábbi egyoldalú államigaz­gatási függés helyett egyenrangú üzleti kapcsolatba léphetnek a pénzintézetekkel. A pénz- és tőkepiac fejlődése szem­pontjából korszakos jelentőségű az idén hatályba lépett társasági törvény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Lehető­vé teszik a pénzügyi megtakarítások köz­vetlen bevonását a gazdálkodásba. Mindez az eddiginél sokkal nyíltabb, de­mokratikusabb, és ezáltal eredményesebb társadalmi ellenőrzést tesz lehetővé a tő­kék befektetése és áramoltatása felett. A pénzügyi intézményrendszer megúju­lásával, a tőkepiac internacionalizálásával, majd a valutakonvertibilitás fokozatos ki­alakításával szervesen összekapcsolód­nak a bel- és külföldi folyamatok, s ezen ke­resztül a gazdasági élet szereplői nap mint nap szembesülnek a nemzetközi pénzvilág értékítéletével. Mivel a múltban ezeketa jel­zéseket a gazdaság szereplői gyakran megszűrve és késleltetetten észlelhették, nem alakultak ki sem makro-, sem mikro- szinten a gazdaság világpiaci alkalmazko­dásának elégséges feltételei. A nemzetközi pénzvilágról szólva a mi­niszterelnök kitért arra: számunkra kiemel­kedő jelentősége van a nemzetközi pénz­ügyi szervezetekkel, a Nemzetközi Valuta­alappal és a Világbankkal fenntartott kap­csolatainknak. Ezek olyan időszakban épültek ki, amikor nemzetközi fizetési hely­zetünk, több, egyrészt tőlünk független té­nyező hatására kritikussá vált. S ennek a kritikus helyzetnek az áthidalásában akkor semmi mással nem pótolható segítséget jelentett, hogy csatlakozhattunk ezekhez az intézményekhez és élvezhettük támoga­tásukat. Kapcsolatunk azóta is intenzív és korrekt. Remélem, ezt a minősítést ők is osztják. Nem tagadjuk: számítunk arra, hogy a gazdaság modernizálásához, a piacgazdaság feltételeinek megteremtésé­hez saját erőfeszítéseink mellett támasz­kodhatunk a nemzetközi környezet, s külö­nösen a Valutaalap és a Világbank támo­gatására. Tudatában vagyunk: egy ilyen együttműködés csak a könyörtelen realitá­sok kölcsönös figyelembevételével folytat­ható. E realitásokba éppúgy beletartozik a gazdasági szerkezet átalakítására, a külső és belső pénzügyi egyensúly megteremté­sére vonatkozó követelmény, mint a ma­gyar gazdaság működési mechanizmusát befolyásoló objektív adottságok, s a társa­dalmi, politikai viszonyokból adódó korlá­tok. Németh Miklós hangot adott a követke­zőknek is: Meg kell végre haladni azt a tételt - és ez már közvetlenül a bankszakmát érinti -, hogy a gazdálkodók számára csak a mun­ka erkölcsös, és a kereskedelem erkölcsi­leg veszélyes, a pénzkölcsönzés pedig ki­fejezetten tilos. Az ötvenes években az ál­lam ugyanis ennek a felfogásnak a jegyé­ben óvta meg a gazdálkodókat attól, hogy a kereskedelem és a pénzkölcsönzés bűné­be essenek. Állami monopóliummá tette a kereskedelmet és a banki tevékenységet is. Ez nemcsak a gazdasági energiák kép­telen gúzsba kötéséhez vezetett, hanem szemléletileg is az ősrégi etikai tanok szint­jére történő visszaesést jelentett. A helyzet most már más. A kétszintű bankrendszer, a vállalkozások újfajta szabályozása már az európai kultúrfejlődés mércéjén is mérhető szemlélet alapján történt Alapvető fontosságú a szervezett, intéz­ményesített bankárképzés megteremtése - mondotta az előadó. - Ezt a célt szolgálja a Nemzetközi Bankárképző Intézet létreho­zása. A Nemzetközi Bankárképző Központ nemcsak a magyar felsőoktatás pénzügyi szakemberképzésére támaszkodik, ha­nem a legjobb értelemben vett tudásim­portőr: a világ élvonalába tartozó pénzpia­cok tapasztalatait kívánja közvetíteni a ha­zai szakemberek számára. Ehhez kiváló feltételeket teremt, hogy a bankárképző alapításában és munkájában francia szakemberek közvetlenül is részt vállalnak. Az első tanfolyamok már a következő napokban kezdődnek, egyebek között a pénzpiac-tőkepiac kapcsolatáról, a vál­tókról, a lízingekről, a kisvállalkozások fi­nanszírozásáról, a különféle monetáris szabályozásról. A hallgatók sikeres vizsga után közös magyar-francia oklevelet kap­nak. Aranyláz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents