Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

1989. február 18. NÉPÚJSÁG 3 Az MSZMP Központi Bizottságának hétfőn kezdődő ülésére előterjesztett anyagok (Rövidített szöveg) A Központi Bizottság tagjai előzetesen megkapják a hétfőn kezdődő testületi ülés na­pirendjének Írásos anyagait. A Központi Bizottság Irodája eljuttatta hozzájuk az alkot­mányszabályozási koncepcióját, az agrárpolitika téziseit, valamint a megyei és városi pártértekezletek tapasztalatairól szóló jelentést. Alkotmány Magyarország alkotmányának szabályozási koncepciója legfontosabb kérdései kö­zött említi, hogy 1949 óta alapvetően megváltozott a hatalomról és a hatalom gyakorlási módjáról, a szocializmusról, valamint az emberi jogokról vallott felfogásunk. Emellett mélyreható változások történtek a társadalom szerkezetében, a gazdaságban, a tulaj­donviszonyokban és a politikai intézményrendszerben. További jelentős változások most vannak kibontakozóban. Az 1988 májusában tartott pártértekezlet óta kialakult fo­lyamatok politikailag is egyértelműen új alkotmány előkészítését igénylik. Az új alkot­mánynak a jövőbemutató folyamatok elemzésére kell épülnie, úgy, hogy időtálló legyen. Teret kell engednie a tulajdoni viszonyok, a gazdasági és a politikai rendszer - az alkot­mányban rögzített, társadalmi céljainkkal összhangban álló - spontán fejlődésének, hogy a gazdasági és politikai folyamatokat csak olyan mértékben korlátozza, amilyen mértékben az alkotmányos rend védelme ezt elengedhetetlenné teszi. A Bevezetőnek (preambulumnak) új felfogásban kell közelítenie államiságunk fejlő­dését, hogy az alkotmány erősítse a nemzeti összefogást, a magyarság indentitástuda- tát; ezért - múltunkat meg nem tagadva, korábbi értékeinkről le nem mondva, ezeréves államiságunk folyamatosságát megőrizve - jussunk el mai társadalmi rendszerünk és állami céljaink meghatározásáig. A Preambulum rögzítse, hogy Magyarország szabad, demokratikus és szocialista állam; mutasson rá a munkásmozgalom törekvésein alapu­ló új társadalmi rendünk teremtette értékeinkre. A szabályozási koncepció ezt követően részletézi, milyennek gondolja Magyaror­szág társadalmi-politikai-gazdasági rendjének alapelveit, s ezzel kapcsolatban megál­lapítja, hogy a törvényalkotás az alaptörvénynél nem törekedhet a társadalmi, politikai és gazdasági rend átfogó szabályozására. Ehelyett meg kell határoznia Magyarország államformáját, majd azokat az alapelve­ket, amelyekaz államhatalom gyakorlásának módját, az állami és a társadalmi viszonyo­kat, valamint a politikai rendszert jellemzik. A koncepció jelzi, hogy Magyarország állam­formájával kapcsolatban többféle javaslat merült fel, de a tudományos-szakmai állás­pont szerint a népköztársaság elnevezés megváltoztatása nem tűnik indokoltnak. Az állam és a társadalom kapcsolatáról egyebek mellett megállapítja, hogy alapvető elvként kell szabályozni a társadalom tagjainak az önkormányzat alakításához való jo­gát. Az állam, illetve a társadalom jelenlegi szervezetének vagy tagjának a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogosult és köteles fellép­ni. Alkotmányos elvként indokolt rögzíteni: a társadalom célja és az állam feladata, hogy az állampolgárok számára biztosítsa az esélyegyenlőtlenség mérséklését. Az esély­egyenlőség megvalósításának feltétele a szociális biztonság állampolgári jogon való biztosítása. A koncepció részletezi Magyarország külpolitikájának alapelveit, kiemeli, hogy az állam és a társadalom szervezetei, továbbá tagjai kötelesek tiszteletben tartani a különféle nemzetközi szerződéseket, az ENSZ alapokmányában foglalt elveket és sza­bályokat, valamint hazánknak az államközi szerződésekben foglalt szövetségesi elköte­lezettségét. A politikai rendszer alkotmányos kidolgozásával kapcsolatban a koncepció megálla­pítja: társadalmunk marxista-leninista pártja nem attól a társadalom vezető ereje, hogy ezt az alkotmány deklarálja, hanem attól, hogy mind inkább politizáló párttá válik, amely nem csupán a nép érdekében, hanem a néppel politizál, s meggyőzi politikai céljai he­lyességéről az állampolgárokat. Ennek megfelelően a párt nem tör jogilag garantált he­gemén helyzetre. A koncepció számol a többpártrendszer kialakulásával, ugyanakkor igényli, hogy alkotmányos garanciát kell állítani az alaptörvényben rögzített, a társadal­mi, politikai berendezkedést sértő politikai tömörülésekkel szemben. A tulajdonviszonyok alapelveivel kapcsolatban rögzíti: az alkotmányban ki kell mon­dani, hogy Magyarországon elismert és egyenrangú tulajdonforma a közösségi és az egyéni tulajdon. Jelentőségére tekintettel azonban külön megemlíthető az állami és szövetkezeti tulaj­don. Az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét egymástól következetesen el kell kü­löníteni. A nem állami közösség tulajdona és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. A koncepció részletezi az emberi és az állampolgári jogok, valamint az alapvető köte­lességek című fejezetben a szabályozás kívánatos elveit. Ugyancsak tételesen fogal­mazza meg az úgynevezett szabadságjogokat, amelyek között elismeri minden ember jogát - egyebek mellett - a békés gyülekezéshez, a gondolat-, a lelkiismereti, a vallás- és a sajtószabadsághoz és a vélemény nyilvánítás szabadságához. Jogokat biztosít a munkához, továbbá öregség, betegség, munkaképtelenség és munkanélküliség esetén az állami ellátáshoz, valamint az emberhez méltó környezethez, az oktatáshoz és a mű­velődéshez. Részletesen foglalkozik a koncepció a nemzetiségi jogokkal, majd az állam- polgári kötelességekkel. Behatóan foglalkozik a szabályozási koncepció az országgyűlési választásokkal, az Országgyűlés hatáskörével és működésével, állást foglal a köztársasági elnöki intéz­mény bevezetése mellett, s ennek megfelelően tárgyalja annak feladat- és hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasztásának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az alkotmánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyancsak új intézményrendszernek ígérkezik az állami számvevőszék. A koncepció útmutatást ad a miniszterelnök és az országos hatáskörű szervek fel­adatrendszerének alkotmányos kimunkálásához, majd ezt követően az igazságszolgál­tatás szerkezetét taglalja. Ennek kapcsán megemlíti, hogy az új jogorvoslati rendszer­ben eggyel több bírósági szervezetre lenne szükség, ez kétfokú jogorvoslatot tenne le­hetővé. A koncepcióban szerepel másik megoldásként a jelenlegi bírósági szervezet, amelynél azonban a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvási jogát meg kellene szüntet­ni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepcióban szerepel arra is javaslat, hogy hozzák létre az állampolgári jogok szószólójának tisztét. Az alkotmány-koncepció felvázolja a tanácsrendszert, a népképviseleti, valamint a kormányzati szervek és a tanácsok kapcsolatát, az önkormányzati jogok bírósági védel- ■ mét, továbbá a választójog, illetve a választás alapelveit. Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címerével, zászlajával, fővárosával, s mindazokkal, ami a nemzet magyarságtudatát fejezik ki. Ag rá r pol iti ka Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957 júliusában elfogadott agrárpolitikai té­zisek rakták le. Az eltelt három évtized legfőbb tapasztalatainak összegzése egyértel­műen pozitiv képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt sok te­kintetben Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasága volt, napjaink nemzetközileg elismert, az európai középvonalba tartozó mezőgazdasággá vált. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azonban a jövőben telített bel- és külpiaccal kell szembenéznie. Jövőjét alapvetően az befolyásolja, hogy mennyire tudja nemzetközi versenyképességét javítani. Ezért a következő évek agrárpolitikájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez strukturális változtatásokra van szük­ség. Mindenekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremteni, hogy az vagyonként működhessen, vásárolható, eladható és bérelhető legyen. A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, megfizeti. Ez az értékképző folyamatok bővítését, a feldolgozottabb, értékesebb, választéko­sabb termékeket helyezi előtérbe, ami a jövedelmezőség javításának új lehetőségeit hozza magával. Egyes termékek termelésében ez stagnálással vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bővítésre ad lehetőséget.- Fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése több szektorra támaszkodjék: a megúju­ló és változatos formákat öltő szövetkeztekre, az állami gazdaságokra, az integrált kis­termelésre és egyes területeken a családi gazdaságokra. Ezért támogatni kell a szocia­lista nagyüzemek olyan belső szervezeti és érdekeltségi megújulását, amellyel gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni a változó környezethez.- A mezőgazdasági termelésben a szövetkezésnek továbbra is meghatározó szere­pe lesz. Ehhez azonban a szövetkezeti életben is megújulásra van szükség. Legyen le­hetőség a legcélszerűbb szövetkezeti forma megválasztására, a más típusú szövetke­zetté való átalakulásra, atagok vagyoni kapcsolatának, anyagi érdekeltségének korsze­rűsítésére, szélesebb lehetőséget kell nyitni a szövetkezeten belüli vállalkozói jellegű befektetéseknek, a tagok tulajdonosi jogai gyakorlásának. Lehetőséget és esélyegyenlőséget kell adni újabb szervezeti és működési formák­nak, magán- és társasvállalkozásoknak, amelyek be kívánnak kapcsolódni a mezőgaz­dasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságosan működő nagyüzemek esetében szorgalmazni kell új, racionálisabb szervezeti formává történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogy területükön hosszú távú bérleten egyéni tulajdonon alapuló magángazdálkodást foly­tassanak. Továbbra is ösztönözni kell a gazdálkodást biztonságossá tevő, a foglalkozta­tás és jövedelemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevé­kenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés versenyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszeripari tevékenység kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszer-termelés­ben részt vevők mindegyike számára azonos követelményeket kell meghatározni az élelmiszertörvény előírásainak megtartásában és versenyegyenlőséget kell biztosítani a működési feltételekben. Igen lényeges, hogy az agrártermékek kereskedelmében is bontakozzanak ki a piaci viszonyok. A külkereskedelmi tevékenységre alakuljon ki of­fenzív külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekeltségi rend­szer. E területen a monopolisztikus pozíciókkal szemben célszerű erőteljesebben támo­gatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevé­kenységet az előállított termékek döntő részében a termelők alanyi jogává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása legyen kiszámítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés sajátossá­gait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a támogatásoklehetséges leépítését is. A kedvezőtlen adottságú térségekter- melőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosszabb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövetkezeti-szakszervezeti-kamarai érdekképviselet megújulása illeszkedjen a politikai intézményrendszer korszerűsödéséhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olyan szakmai, térségi szövetségek, egyesülések ön- szerveződését, amelyek gazdagíthatják az intézményrendszert. Pártértekezletek A jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet követően a megyei és városi pártbizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak párt­értekezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy részepem osztja az irányító bizottságok önértékelését, s a bizottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbizottságot késztetett korábbi állás­pontjának felülvizsgálására. 1989 januárjáig hét megyében, 49 városban, kerületben - köztük tíz megyeszékhe­lyen - hívtak össze pártértekezletet, s jelenleg is folyamatosan van több városi és egy megyei pártértekezlet előkészítése. Több helyütt még nem zárult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előkészítésének és megrendezé­sének legfőbb tapasztalatait összegzi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a teljes nyílt­ság és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jellemezte. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vitáiban helyenként élesen üt­köztek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalmazók és azok, akik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a politikai és gazdasági reformok­ban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval keve­sebben szóltak a teendőkről, s vázoltak érthető, áttekinthető helyi programokat. A kül­döttek túlnyomó többsége az országban kialakult, válságos állapotokért elsősorban a párt korábbi országos és helyi vezető testületéit tette felelőssé. Hangsúlyozták: a párt­tagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kialakult helyzetért felelős­séget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi szerepe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szükségességét a döntő többség tá­mogatja, a megvalósítást illetően azonban lényegesek a nézetkülönbségek. A politikai reformok szükségességének általános helyeslése is különböző elgondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testületek megújítása, a tisztségvi­selők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés homlokterébe került. A párt­tagság személyi garanciákat kíván teremteni a szükséges politikai változásokhoz, vala­mint ahhoz, hogy kizárjákannaka lehetőségét, hogy a hatalmukat saját hasznukra fordí­tó vezetők kompromittálják a pártot. Lényegesen megváltozott a testületek összetétele: a pártértekezleteken a régi vezető testületek tagjainak harmada került csak be a pártbi­zottságokba, végrehajtó bizottságokba. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasz­talata, hogy a pártértekezlet állásfoglalásában tükröződő, fontos kompromisszumok egy része nem alkalmas a párton belül a politikai egység megőrzésére. Több kérdésben - különösen a pártok és az új társadalmi-politikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében - az álláspontok nem azakkori kompromisszumok­hoz közeledtek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszé­lyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymun­kát, és a vitát, az új álláspontok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokra­tikus értékekkel gazdagodott a mozgalom - hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhuzamosan a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. Ennek cél­szerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által kialakított, széles körű egyetértést kivál­tó szervezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabály­zat - kongresszusig tartó - ideiglenes módosításával. Végezetül a jelentés megállapítja: helyes volt a Központi Bizottság azon döntése, amely nem irta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, hanem ezt önálló mér­legelés tárgyává tette. Ez pezsgést, új kezdeményezéseket, politizáló aktivitást szült. A megyei pártbizottság ülése nyomán A Párttörténeti Intézet igazgatójának véleménye „Mélyül a szakadék vezetők és vezetettek között” Egy tsz-dolgozó szemszögéből Balogh Sándor 1956-ról (Folytatás az 1. oldalról.) .- A mezőgazdaság gondjait önön kívül sokan érintették, hiszen az ülésen részt­vevők tekintélyes hányada képviselte megyénk valamelyik tsz-ét, állami gazda­ságát. Ön viszont ezen fölül egy másik lé­nyeges kérdéssel is foglalkozott, kiemel­te a vezetőellenességet. Azt, hogy hosz- szú idő óta mélyül a szakadék vezetők és vezetettek között.- Arról beszéltem, hogy mi az oka a ve­zetőket érő- egyre több támadásnak. Mind gyakrabban lehet hallani; a vezetők nem látják el jól a feladatukat. Szerintem mindez azért van, mert a vezetők egy ki­sebb része úri magatartást vett föl. Vadá­szik, horgászik, tivornyázik, s nem a való­di feladataival foglalkozik.- Itt, a szűkebb környezetében is ta­pasztalja a vezetőellenes hangulatot?- Úgy gondolom, hogy ez az egész or­szágban felütötte a fejét.- Az önök tsz-ében is vadászik néme­lyik vezető, úgy tudom, vadásztársaság is működik...- Igen. Egyszer már elmondtam a szö­vetkezet első számú vezetőinek és a pártvezetőségi tagoknak a jelenlétében, hogy ha vadásznak is, azért munkaidő­ben ne a szarvas- és vaddisznójárás le­gyen az elsődleges gond, megbeszélni­való. Egyikük akkor azt válaszolta, hogy nekem és a tsz-nek is jót tesznek, mert nincs annyi vadkár, kilövik a fölösleges vadakat... Sok emberrel van kapcsolatom, tu­dom, hogy ez másutt is gond. Mégis, akik idejönnek, sokszor megkérdezik: tsz ez, vagy vadásztársaság?- Azon gondolkodom közben, hogy vajon hogyan magyarázná meg ez a ve­zető az egyéb szórakozások hasznossá­gát... Ha szóba kerül a vezetőellenesség, akkor kikerülhetetlen a vezetői fizetések kérdése.- A tömegkommunikáció is állandóan azt latolgatja, hogy megvannak-e kellően fizetve a vezetők, vagy nincsenek. Párhu­zamot vonnak a munkások és a vezetők fizetése között, hányszorosa egyiké a másikénak. Megállapítják, hogy megér­demlik a többszörös pénzt, mert iskolá­zottak, felelősséget vállalnak stb. De va­lóban megérdemlik-e, ha egyszer az or­szág és sok vállalat az irányításukkal ilyen helyzetbe került?- Mit tartana méltányosnak? ■ - Ma Magyarországon kicsit sok a túl­fizetett ember, ez is oka a mostani hely­zetünknek. Elismerem, hogy a diplo­máért, a felelősségvállalásért többszörös fizetés jár nekik, kapják meg az átlag­munkás bérének például négyszeresét. De mire föl kapnak az év végi részese­désnél mondjunk harmincszor annyit, mint a munkások? Ilyenkor is olyan arányt kellene tartani, mint év közben, hi­szen minden zárszámadáson azt halljuk, nekünk, munkásoknak köszönhető a jó eredmény... Én persze nem hibáztatok egyetlen vállalatvezetőt sem, amiért föl­veszi ezeket a nagy pénzeket. Ha egy­szer a jogszabály megengedi...- ri ­A színes előadásmód, a hatalmas tu­dásanyag és a lehengerlő meggyőző erő szerencsés találkozásának lehettek ta­núi a szekszárdi orvosklub résztvevői a meghívott előadó, Balogh Sándor sze­mélyében. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, mint az rövid idő alatt kiderült, nem ismert úgynevezett ké­nyes kérdéseket. Ittjártakor egyébként éppen tetőpontjára hágott az 1956-os események megítélése körüli vita, termé­szetes tehát, hogy Balogh Sándor is le­tette voksát, mégpedig egyértelműen népfelkelésnek ítélve a nevezetes októ­beri-novemberi napokat. Az nyilvánvaló - jegyezte meg az intézet vezetője -, hogy a folyamatba bekapcsolódtak lum­pen elemek, illetve nyíltan reakciós erők is, akik a maguk hasznára kívánták fordí­tani a történéseket. Balogh Sándor pél­daként említette az 1789-es francia for­radalmat, ahol ugyancsak tapasztalható volt ilyen jellegű, visszahúzó tendencia, ám ennek ellenére ma már senki sem kérdőjelezi meg 1789 valódi tartalmát. Nem állja meg a helyét az a gyakorta hangoztatott tétel sem, mely szerint mű­ködésbe léptek az egykori nyilaskeresz­tes párt tagjai is; ez a párt 1956-ban való­ban létrejött, de összesen három fővel, így gyakorlatilag befolyásuk a nullával volt egyenlő. Mindezek mellett magától értetődően számos egyéb témakör is terítékre került, így Rákosi Mátyás személye, aki Moszk­vában töltött évei ellenére kezdetben nem tűnt a legjelentősebb kommunista politikusnak, csak később, különböző nemzetközi vonatkozásoknak köszön­hette felemelkedését. Az érdeklődők megtudták, hogy a 45 után részben szov­jet megszállás alá került Ausztria, illetve az ország jövőbeni helyzetére vonatkozó megállapodások milyen jelentős mérték­ben gyakoroltak hatást hazánk mozgás­terére, belpolitikájára. Nem kerülte ki Ba­logh Sándor az utóbbi évtizedek ellent­mondásait sem, a reform 1968-as meg­hirdetését, majd a visszarendeződési fo­lyamatot, bár ez az időszak - amely vél­hetően számos izgalmas felfedezést tar­togat a kutatók számára - még alapos vizsgálódást igényel.- szá -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents