Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

2 tíÉPÜJSÁG 1989. február 16. Pozsgay Imre Tolna megyében Több, mint ezren hallgatták Pozsgay Imrét (Folytatás az 1. oldalról.) van ítélve. Ez nem azt jelenti, hogy min­den előítéletnek utána kell szaladni, hogy a köznapi gondolkodás lealacsonyító programjait is fel kell vállalni. Szó sincs erről, csak világosan kell beszélni bizo­nyos dolgokról. És félreérthetetlenül. A magyar társadalom - a párttagság jelen­tős része - számára is az elmúlt negyven év történelmi szemlélete és értékelése tisztázandó feladat. Ezzel a feladattal bíz­ta meg a Központi Bizottság azt a bizott­ságot, amelyet vezetek és amelynek a pártprogram előkészítése közben az a dolga, hogy számot vessen az elmúlt négy évtizeddel, benne a sorsfordító eseményekkel, s különösen azzal, ami ’56-ban történt, s amihez tisztázva viszo­nyunkat, a nemzeti megbékélés útját kell járnunk. Három évtized után ez időszerű­vé vált. A népfelkelés, mint formula erre azért alkalmas, mert nem forradalmat, nem ellenforradalmat mond, hanem azt, ami történt. Egy, a népet megtipró és a nép hitével, köztük a kommunisták hité­vel is visszaélő berendezkedés és annak vezetősége által kisajátított hatalommal szembeni felkelést. És mi legyen azok­kal, akik érintettjei voltak akár egyik vagy akár másik oldalon a dolgoknak? Én azt mondom, hogy aki 1956-ban a szocializ­mus és a néphatalom védelme jegyében s ezzel az indíttatással és meggyőződés­sel fogott fegyvert, s a népfelkeléssel visszaélő atrocitások legyőzésében részt vett, az nyugodtan vállalhatja, ezzel a fo­galommal tisztán vállalhatja ezentúl is azt, amit vállalt. Csak most már jobban fogja tudni, mint eddig tudta, hogy az öt­venes években végig az ő bizalmával és hitével is visszaéltek és az ő hitéből is csi­nálták azt az önkényt, amit erre az or­szágra rákényszerítettek, és ami vere­ségbe sodorta a pártot. Mert ezt kell tud­nunk, és erről kell nyíltan beszélnünk, és ne hagyják magukat most ismét félreve­zetni, és magukat retrográd politikai erők szekerébe fogni. A magyar nép alkalmas arra, hogy ezzel a tragédiával így nézzen szembe - ne hamut szórva önmagunkfe- jére, de mégiscsak tisztázva a tényeket. Ami az időzítést, napfényre hozást, megvilágítást illeti... A KB-ban is ez volt az egyik legnagyobb vitatéma, személyem is megitéltetett oda-vissza, de ezzel szá­moltam. Tehát nem egy „baleset”, meg­gondolatlan cselekedet levét iszom. Egy politikusnak ilyen kockázatot is kell vál­lalnia bizonyos célok érdekében. A Központi Bizottság ezzel a vitával megtette a lépést egy újfajta egységte­remtő metodika felé. Hogy tudniillik plat­formok küzdelmében és vitájában jöjjön létre az egység. Tekintélyi alapon többé itt nem lesz egység, csak abból, amit megvitatunk és tisztázunk. Ha egy politi­kai testületben az alapkérdésekben megvan az egyetértés, akkor az effajta tisztázó vita csak növelheti a párt aktivitá­sát és a néppel való szembenézés lehe­tőségét. A politikusok személyiségével kap­csolatban Pozsgay Imre elmondotta, hogy olyan politikusokra van szükség, akik követhetőek, kiszámíthatóak, és ha kiszámíthatóak, meggyőzhetőek - mar­káns személyiségek, akik politikai küz­delemben, tűzben alakulnak ki és nem kinevezések révén. Ő olyan káderpoliti­kát támogat, amelyben nem a pozíció vonja dicsfénybe azt, aki posztot visel, hanem a poszt betöltője sugározzon fényt arra a posztra, amelyet betölt. Ugyancsak kérdésre válaszolva - amely a „túlszaladás” veszélyét firtatta - Pozsgay Imre hangot adott véleményé­nek, hogy ebben az országban válság és katasztrófa mindig a visszalépésből, mai műszóval visszarendeződésből követke­zett be, és soha nem a céltudatos előre­haladásból. Szükséges, hogy ne válja­nak szét a dolgok, mert politikai reform nélkül ebben az országban nem lesz gazdasági kibontakozás. De a politikai reformot kenyérpótlóként adni - vissza­élés. A politikai reform nem lehet az el­maradt gazdasági reform és teljesítmény pótléka. Vele párhuzamosan és folyama­tosan el kell jutni egy olyan gazdaságpo­litikai fordulathoz, amely a politikai re­formmal együtt ismét a teljesítményre ké­pes nemzetek közé emel bennünket, mert ez a teljesítőképesség benne van ebben a pártban és ebben a népben is. Szintén kérdésre válaszolt Pozsgay Imre, amikor elmondta, hogy a XIV. kong­resszus előrehozásával kapcsolatban vannak kételyei. Ugyanakkor érződik egy egyre sürgetőbb igény egy „országos, tisztázó nagygyűlésre". Egy ilyen meg­beszélést akkor is meg lehet tartani - er­re készül is a Központi Bizottság -, ha azt nem formalizáljuk kongresszussá. Első­sorban arról kellene beszélni, hogy ha kezdeményeztük a többpártrendszert, hogyan térjünk át arra. Ugyanis ezt ki­mondani könnyű, megcsinálni iszonya­tosan nehéz lesz. És nem arra kell beren­dezkednünk, hogy a partnerek megkí­mélnek bennünket a próbatételtől, mert az nem valódi többpártrendszer. Ugyan­akkor arra igenis lehet készülni és a partnereket is fölszólítani, hogy az or­szágban antikatasztrófa-politikát kell folytatni. A kongresszus témájára vissza­térve hangsúlyozta, hogy annak akkor van értelme, ha már kész programmal, új belső működési szabályokkal, szervezeti szabályzattal készülünk föl. Többmilliós, leszakadófélben lévő ré­teg gondjait hogyan tudja a kormány, a politika kezelni? - idézte az egyik kérdést Pozsgay Imre. Elmondta: a kormánynak az a szándéka, hogy új gazdaságpolitikát előkészítve elsősorban a terhek csök­kentésével próbáljon meg enyhülést hozni a leszakadó millióknak. Leggyöt- relmesebb tény az infláció. Ugyanis ez az a közgazdasági jelenség, amelyet, ha el­szabadul, egyetlen kormány sem tud kordában tartani és megfelelően szabá­lyozni. Amíg infláció létezik, egy vastör­vény is működik: kevesek meggazdago­dása és sokak elszegényedése. Ezt a fo­lyamatot közgazdasági eszközökkel meg kell állítani. Itt is összefügg a politika és a gazdaság. A kormánynak most a legfőbb tennivalója olyan szociálpolitika kialakí­tása, amely értékvédelemre rendezkedik be, ám emberileg nem mérlegel különö­sen a bajbajutottak fölött, hanem segít rajtuk.- Véleménye szerint megváltozik-e az államforma, és milyen fontos jellemzőit emelné ki az alkotmánytervezetnek? - így szólt az egyik kérdés. A szónok el­mondta, hogy nem a népköztársaság vagy a köztársaság elnevezést tartja a legfontosabbnak, hanem azt, hogy ál­lamfői testület helyett köztársasági elnöki formát ajánl a tervezet, mert ez a hatalom megosztása szempontjából lényeges és új. A jövőben az alkotmány a népszuve­renitást háromfelé osztja. Maga a nép közvetlenül gyakorolja szuverén lehető­ségeit, másodszor ott van a törvényho­zás, s a harmadik az elnöki hatalom, amelyik az alkotmánytervezet szerint nem birtokolná a végrehajtó hatalmat, te­hát nem szólna bele a napi kormányzás dolgaiba, de néhány alapvető ponton moderátorként beleszól a hatalommeg­osztásba. Az alapelv az alkotmánynál az emberi jogok deklarációja legyen, az alkalmazott forma a jogállami forma, ahol garanciák vannak a hatalommal való visszaélés ellen. Formai tekintetben az alkotmány építsen az ezeresztendős ma­gyar állami kontinuitásra, a magyar köz­jog történelmére éppúgy, mint az emberi jogokra. A paksi pártaktíva Pozsgay Imrének azokkal a válaszaival zárult, amelyeket a helyszínen feltett kérdésekre adott. A Po­litikai Bizottság tagjának Tolna megyei programja ezzel korántsem fejeződött be. Ma a paksi atomerőműbe látogat, délután pedig a szekszárdi értelmiség képviselőinek részvételével megtartandó találkozón folytatódik a párbeszéd. Gyuricza Mihály Fotó: Gottvald Károly A Külügyminisztérium szóvivőjének értekezlete A magyar kormány őszinte megelége­déssel vette tudomásul, hogy az Afga­nisztánról szóló genfi egyezmény előírá­sait teljesítve a Szovjetunió február 15- ével minden csapatát kivonta az Afga­nisztáni Köztársaság területéről. A genfi egyezmények következetes végrehajtá­sa jelentős mértékben hozzájárult egy csaknem 10 éve meglévő nemzetközi válsággóc felszámolásához, a nemzet­közi enyhülés és a megértés erősítésé­hez - hangsúlyozta szerdán délelőtt tar­tott tájékoztatóján a Külügyminisztérium szóvivője. A nemzetközi sajtóértekezle­ten Komoróczki István rámutatott arra, hogy maga Afganisztán is fontos kezde­ményezéseket tett a genfi egyezmények végrehajtása, és a nemzeti megbékélés kibontakoztatása érdekében. Javaslatai, amelyek széles bázison alapuló demok­ratikus, koalíciós kormány létrehozását szolgálják, alkalmasak a további értel­metlen vérontás beszüntetésére, a kü­lönböző afgán erők közötti tárgyalások megkezdésére. Magyarország támogat­ja e törekvéseket és sikert kíván a nem­zeti alapokon álló koalíciós kormány lét­rehozásához. Az MTI tudósítója a közle­mény kapcsán arról érdeklődött, hogy a kabuli magyar diplomáciai képviselet működésének a múlt hét végén bejelen­tett ideiglenes szüneteltetése a szocialis­ta országokkal egyeztetett döntés volt-e. Komoróczki István mindenekelőtt emlé­keztetett arra, hogy e döntést kizárólag biztonsági megfontolások tették szüksé­gessé, s a magyar nagykövet a térség­ben maradt, Új-Delhiből kíséri figyelem­mel az események alakulását. Kizárólag az afgán belső körülmények alakulásán múlik, mikor térhet vissza állomáshelyé­re. A döntés egyébként a magyar diplo­mácia önálló, független lépése volt, ezt előzetesen nem egyeztették a szocialista országokkal, de természetesen tájékoz­tatták partnereiket. A szocialista orszá­gok közül egyébként eddig csak Ma­gyarország hozott döntést diplomáciai képviseletének ideiglenes szünetelteté­séről. Hazánk, mint Európa legnagyobb nemzeti kisebbségének anyanemzete, különösképpen üdvözöl minden olyan lépést, amely az emberi jogok mind telje­sebb megvalósítására, illetve szavatolá­sára irányul. A Külügyminisztérium, amely a magyar külpolitika súlyponti kérdéseként kezeli a magyar nemzetiségek ügyét, lépéseket tett az Országgyűlés állásfoglalásának minél szélesebb körű nemzetközi megis­mertetésére. A magyar törvényhozás ál­lásfoglalását hivatalosan átadták a Vati­kánnak, hazánk New York-i ENSZ-misz- sziója pedig a világszervezet hivatalos do­kumentumaként köröztette a nyilatkozatot. Ugyancssk eljuttatták az állásfoglalást a vi­lág számos parlamenti és politikai szemé­lyiségének. Megállapítható, hogy a magyar dokumentum fogadtatása kedvező volt, a politikusok széles köre osztotta az abban megfogalmazottakat. PANORÁMA PRÁGA - Hamis bombariadó miatt szerdán reggel több mint negyedórára le kellett állítani a prágai metró egyik vona­lán a közlekedést. Egy ismeretlen telefo­náló azt közölte a hatóságokkal, hogy pokolgépet helyezett el a főváros egyik központi metróállomásán. Erről szerdán a CTK jelentése alapján adtak hírt a kül­földi hírügynökségek. Az utóbbi hetek­ben több hasonló eset bolygatta meg a nyugalmat Prágában és Csehország északi részén. Mindegyik esetben isme­retlen telefonáló szándékos vaklármájá­ról volt szó. A csehszlovák sajtószervek e heti tájékoztatása szerint a rendőrség őrizetbe is vett már három leleplezett „ijesztegetőt”. RAWALPINDI - Huszonnyolc tagú el­lenkormányt állítottak össze szerdán a pakisztáni székhelyű afgán ellenzéki csoportok, és a javaslatot a kabuli veze­téssel szemben álló erők konzultatív ta­nácsa, a sura elé terjesztették elfogadás­ra. Ezt Abdul Raszul Szajaf, a tanács szó­vivője jelentette be Rawalpindiben, a su­ra ülésének színhelyén. Közölte azt is, hogy az ellenkormány élére egy funda­mentalista vezetőt javasolnak Ahmed Sah személyében. Szerdán is távol tar­tották magukat a sura ülésétől az iráni központú (síita) nyolcpárti ellenzéki szö­vetség képviselői. Továbbra sincs ugyanis egyetértés a két tömörülés kö­zött abban, hogy az a síita csoportok hány helyet kapjanak az ellenkormány megalakítására hivatott konzultatív ta­nácsban. A szóvivő jelezte, hogy az emlí­tett kormányban helyet szorítanak majd az iráni központú csoportok képviselői számára is. A végső összetételről azon­ban csak az - egyelőre hiányos létszámú - sura dönthet. BUDAPEST - Aczél György, az MSZMP KB tagja, a Társadalomtudomá­nyi Intézet főigazgatója a Spanyol Kom­munista Párt Elméleti Kutatóintézetének, a Marxista Kutatások Alapítványának meghívására szerdán Spanyolországba utazott, ahol részt vesz a Malagában feb­ruár 16-19. között megrendezendő nemzetközi kollokviumon. MOSZKVA - Tanulmánynak is beillő 12 oldalas beszélgetést közölt februári számában a Druzsba Narodov című szovjet irodalmi, társadalompolitikai fo­lyóirat a nemzetiségi politikáról. A lap munkatársa, Bronyiszlav HolopovTabaj- di Csabával, az MSZMP KB osztályveze­tő-helyettesével folytatott beszélgetést. A Druzsba Narodov ezzel a szovjet sajtó­ban először adott teret a magyar nemze­tiségi politika legfőbb elvei kifejtésének. A beszélgetésben első alkalommal jelent meg a szovjet sajtóban a romániai ma­gyar nemzetiség sorsa fölötti vitában képviselt magyar álláspont anélkül, hogy azt együtt közölték volna a vonatkozó ro­mán véleményekkel. A számos történel­mi körülményre és politikai összefüggés­re kitérő beszélgetésben Tabajdi Csaba kifejtette: a magyar politika úgy véli, a le­nini nemzetiségi elvek közé tartozik az is, hogy a nemzeti önrendelkezéshez való jogot a kialakult, stabil területi határok között lehessen érvényesíteni. Nem a ha­tárok megváltoztatásával, hanem a szé­les körű állampolgári jogok megadásával kell a nemzeti kisebbségek önrendelke­zési jogát biztosítani. x LONDON - A brit Polgári Repülési Hatóság (CAA) szerint nincs szükség to­vább a Boeing-737 típusú repülőgépek hajtóműveinek rendkívüli átvizsgálására, mert az eddigi ellenőrzések során sem­miféle hibát nem találtak. Az ellenőrzést azért rendelte el, mert január nyolcadi­kén Közép-Angliában szerencsétlenül járt egy Boeing-737 típusú gép és a piló­ta elmondása alapján feltételezhető volt, hogy a repülőgép hajtóművénél tévesen kötöttek be bizonyos kábeleket. A 47 személy halálát okozó szerencsétlen­ségről várhatóan március elejére készül el a szakértői bizottság részletes jelenté­MOSZKVA - Andrej Szaharov aka­démikus nem kíván egyetlen területi vá­lasztási körzet jelöltjeként sem indulni a szovjet népi küldöttek választásán, noha több ilyen körzetben jelölték őt. A neves közéleti személyiség ezennel visszavon­ta korábban adott beleegyezését. Visszalépését a Moszkovszkije Novosztyi című lap szerdán megjelent legfrissebb számában jelentette be és indokolta az atomfizikus. Szaharov kijelentette: ha nem lehet a Szovjet Tudományos Akadé­miajelöltje, akkor inkább egyáltalán nem indul a választásokon. A hozzászólók egyike Török László paksi pedagógus volt Az állóhelyek sem voltak üresek

Next

/
Thumbnails
Contents