Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám

4 rtÉPÜJSAG 1989. február 2. Ne hívja! Inkább járja! Hetvenkilenc osztályt indít az 505-ös Ősztől a Pázmány téren rnrnmmmmm immmmmsm Új középiskola kellene Nem egy nagy dolog - gondoltam, mikor az iskolában megtudtam, hogy elsős gyermekemnek Gőgös Gúnár Gedeont kell vásárolnom. Nem ag­gódtam akkor sem, amikor sehol nem kaptam, hiszen a család és az ismerősök nagyobb gyermekei is ebből a könyvből tanultak olvasni. Kérünk tőlük, legföljebb nem lesz minden szamárfül nélkül való. Rosz- szul spekuláltam. A tizenkilencedik kiadás ugyanis - ami nekünk kelle­ne, s ami természetesen senkinek sem volt az ismerősök körében - lé­nyegesen eltér a tizennyolcadik és az azt megelőző összes kiadásoktól. Nem egy nagy dolog - gondoltam, amikor az a fránya kölyök elveszítet­te a német könyvét. Hamarosan ki­derült azonban, hogy az általam föl­keresett nem csekély számú boltban ez sem hozzáférhető, s csak színezte a dolgot, hogy ebből a könyvből sen­ki nem tanult korábban az ismerős csemeték közül. Ne járja hiába a várost! Mi meg­mondjuk, hogy hol van az az egy hely, ahol még kapható. Ha sehol nincs, megmondjuk, hogy mikor lesz, előjegyezzük a kívánt könyvet. Hívjon fel bennünket! Akár most! - hallom a televízióban a könyvjelző szolgálatot reklámozó bársonyos hangot. Este fél tízkor. Ez az! Persze némi kétkedés volt bennem, az „akár most”-otnem vettem egészen komo­lyan. Vártam reggel fél tízig. Halló! Hogy mit? Fogalmam sincs, hol lehet ezeket a könyveket kapni! Hívjon föl talán néhány könyvesbol­tot. Persze ne most. Majd munkaidő­ben, tíz óra után - így a hölgy a vonal túlsó végén. Fölhívtam. S láss csodát, megtalál­tam talán az egyetlen helyet, ahol Gőgös Gúnárból van még. Efölötti örömömbe este ismét beleduruzsolt a kellemes hang. Ne járja hiába a vá­rost... előjegyezzük... hívjon... Másnap hívtam. A kellemes meglepetés nem maradt el, ezúttal egy sokkal kedve­sebb hölgy volt a vonal túlsó végén, aki szinte szívélyesen közölte: Gő­gös Gúnár pedig sehol sincs. Nem árultam el, hogy én tudom azt az egy helyet, ahol még kapható. Most már csak a német könyvet kell meg­szereznem. Elkezdem hát járni a vá­rost. -ri­(Folytatás az 1. oldalról.) Kollégium marad a kollégium A testület ellenezte, hogy a kollégiumban a jelenlegi 14 mellett újabb osztályok tanulja­nak, hogy több millió forint feláldozásával szétbontsanak egy kész épületet, s hangsú­lyozták, hogy az intézmény szakmák szerinti megbontása, egy új középiskola jelentene csak igazi megoldást. A fenntartók hibájául rótták fel, hogy a rég tervezett 16 tantermes iskola még mindig nem épült fel, s hogy állandó tüneti kezelést alkal­maznak a bajok megelőzése helyett. Úgy vél­ték, politikai kérdésként kell kezelni az iskolák helyzetét, rövid távú gondolkodás helyett stra­tégiai döntéseket kell hozni. Hiszen a gyere­kek megszületése óta csak annyi történt, hogy a tanárok hivatástudatukra hallgatva újabb és újabb terheket vállaltak magukra. (Három éve a tovább nem tanuló gyerekek szakiskolai tanítását, tavaly az utolsó pillanat­ban tetőfedők oktatását, a vállalatok kérésére a turnusos képzést vállalták, jövőre délutános műszakban is oktatnak a tanműhelyekben.) A most felkínált alternatívák - kollégiumáté- pltés vagy a Pázmány téri 5 tanterembe való kijárás - sem az igy vándorolni kényszerülő gyerekek, sem nevelőik számára nem elfo­gadható, mondták. Helytelennek tartják azt is, hogy Szekszárdon összpontosul egy sor szakma oktatása, s ezért törvényszerűen ideáramlik a megye más területeiről származó tanulók többsége is. Zsúfolt, zajos tantermek­ben egyre rosszabb körülmények között szo­ronganak, amit ermészetesen a képzés szín­vonalának rovására is megy. Amint valaki megfogalmazta: lassacskán mindössze gyer­mekmegőrző lesz a szakmunkásképző. Záporoztak a kérdések. Mi lesz, ha nem épül fel a kereskedelmi szakközépiskola új szárnya, s nem tudnak visszaköltözni a Páz­mány térről a most ott tanuló gyors- és gép­írók? Van-e joga a testületnek dönteni arról, hogy hol tanítson? Ki a felelős azért, hogy most kapkodni kell a megoldással? A végzősök fele a megyeszékhelyen tanul Póla Károly szerint a probléma egyik fő oka valóban az, hogy a megye végzős nyolcadiko­sainak fele Szekszárdra jelentkezik, miközben vidéken üres helyek is vannak. Az oktatási tör­vény biztosította szabad iskolaválasztás azonban lehetővé teszi ezt. Meg lehetne ugyan próbálkozni azzal, hogy elsősorban csak szekszárdiakat vesznek fel egy-egy osz­tályba, de olyan szakmáknál, amelyeket csak itt lehet elsajátítani, ez kivihetetlen. A legalap­vetőbb gond a 16 tantermes középiskola hiá­nya, de hogy ez nem készült el, abban közre­játszott az is, hogy a Paksi Atomerőmű műsza­ki szakközépiskolája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az 505-ös tehermentesíté­se volt ugyanis a tervezett célja. Ezzel szem­ben nem vitte el abból a szakmunkásosztályo­kat, szakközépiskolás tagozatára az egész or­szág területéről válogat, létszámait maga ha­tározza meg, s a megye elhelyezkedési gond­jain sem enyhít. A megyei tanács tehát kényte­len a többi intézmény férőhelyeivel gazdál­kodni. S bár 1982. óta napirenden van az 505- ös szakmák szerinti megbontása, ez pénz­Akit Solohov sírja megihletett... Ha beteg pár napra: műfordítson A TU-154-es ablakából lenézett a Donra, s akkorára nyitotta a szemét, mint még tán soha. Tanult az ember a Donról, sejtette, itt más a lépték, de hogy hétszáz kilo­méteren át tartson a Don-kanyar... ahol a csaták, ahol Solohov sírja van valahol...?- Olyan az egész, mint a Tisza. Csak valami hatalmas nagyban - meséli Busa László, aki az Agroker géposz­tályának vezetője. Három esztendőn át, 1984-85-86- ban egy kukoricatermesztési módszer alkalmazásának terjesztöjeként járt a Szovjetunióban. Szerette volna megtudni, Solohov hol is van eltemetve, s mikor minder­ről az össz-szövetségi mezőgazdasági miniszternek mesélt, egy kis verseskötetet kapott ajándékba. Valerij Brjuszov költő verseivel.- Brjuszov 1894-ben kezdett irogatni, 21 évesen. Még irt Lenin haláláról, hiszen januárban halt meg Lenin, s Brjuszov még élt akkor. Rövid verseket írt, s első tíz évét végig kritizálták, a hivatalos politika könnyű műfajú köl­tők közé sorolta, akit a táj fog csak meg. Változott, s az embert érezte első és legfőbb értéknek. Hát e költő kis kötetét kaptam meg. Rosszul tudtam oroszul, pedig 12 évig is tanultam. Hiába, ami kötelező, az valahogy nehe­zebben megy...- Rátanultam. Olvasgattam, s a „Pérvüj sznyeg” - Az első hó - című vers megfogott, rabul ejtett. Beteg voltam egy hétig, és kezembe akadt a már említett verseskötet. Lefordítottam egy verset, és valami eddig sosem érzett, megfoghatatlan öröm lett úrrá rajtam. Semmi különlege­set nem tettem ezzel, de annyira feszített, hogy átrándul- tam vele a szomszédomhoz, aki egy világot járt agronó- mus, közgazdász, s mutattam neki. Gondoltam, nem az utolsók közé tartozik a faluban, hát el is mondja a véle­ményét a versről. Az aztán már igazi boldogságom volt, hogy neki tetszett is.- Nem tökéletes rímeket szerkesztve készítettem a mű­fordítást, ennyicske szóból nem szabad csupán sorokat csengetni a hatás kedvéért. Ez volt a valódi feladat benne. A nehézsége, az, hogy nekünk adja magyarul is értékeit ez a vers. Ma, amikor egymást szellemileg, idegileg öljük két forintért, amikor a pozícióharc a hétköznapi valóság kemé­nyen, durván tör ránk, külön sziget egy-egy ilyen élmény. Néha észreveszem magamon, hogy az életnek rengeteg csodálatos pillanata marad el mellettünk a nagy loholás- ban... Minden az anyagiakban összpontosult mára, az élet egyéb szépsége kévésünknek jelent valamit. Ez az érzés betáplálhatatlan, még a komputer sem lenne képes befo­gadni, csak az ember. Ám ha nem akarja, ha belül nincs, ha nem magától fakadóan árad...- Az irodalom lágyan megsimogatott. Eddig is közel állt hozzám, de komolyra ma sem vehetem, amikor túl egy műfordítás örömén, túl a náthán, a betegségen, újra a munkámra koncentrálok. -szs­Valerij Brjuszov: Az első hó Ezüst, ragyogás és sok fény - A világ ilyen egy nap!! Meleget oltott szerteszét Csupasz-feketén tegnap. Ezen vidék lenn’ és égen Pelyhes hónak hazát ad! Itt minden, mint nagyon régen Tündéden kápráztat. A pázsit, mező és a rét, Ember és a természet, Az élet gyönyörű fehér, Amely ekkor termé’, szent. E táj csupán egy álomkép, Játék a mi életünk, A fehér hóban látom én, Ezüst gömbön élhetünk! (1895) Busa László fordítása Takarékszövetkezetben láttuk Máté Gyula tűzzománcai Bonyhádon, a Völgység Takarékszövetkezet felújított épüle­tében kulturált környezetben történik az ügyfélszolgálat. Figye­lemre méltó kezdeményezés, hogy a falakat képzőművészeti al­kotások díszítik. Jelenleg Máté Gyula bonyhádi amatőr művész tűzzománc képeit láthatják az érdeklődők. A jövőben a többi - megyénkben élő - alkotó bemutatóját is tervezik a szövetkezet vezetői. Amikor a művészet mecénásait vesszük számba, nem hallgathatjuk el a bonyhádi takarékszövetkezet nevét sem. mmsemim Cím nélküli kompozíciók I. és II. Nemzetiségi bálok A gyulai román és az eleki német bállal február 4-én, szombaton megkezdődik Békésben a nemzeti­ségi farsangi bálok sorozata. A gyulai SZOT-szállóban a Ma­gyarországi Románok Demokrati­kus Szövetsége rendezi a hagyomá­nyos országos román bált, amelyen egyebek közt méhkeréki, eleki, két- egyházi népzenészek, népdaléne­kesek és néptáncosok lépnek föl. Eleken a művelődési házban lesz a hagyományos sváb bátyus bál; a nyitótáncot a helyi német hagyo­mányőrző csoport tagjai járják, s a farsangolók sramlizenére rophatják hajnalig. Az eleki németek évszáza­dos téltemető - húshagyó keddi - maszkajárása az idén sem marad el, február 7-én ismét gyalog és lovas maszkák igyekeznek majd tovaűzni a telet. Az eleki románok február 25- én rendezik bátyus báljukat, ugyan­ekkor lesz a békéscsabai szlovák bál. A megye többi, nemzetiségek által is lakott településén szinte min­denütt lesz a következő hetekben hasonló - szlovák, román, német, szerb - táncmulatság. is oktatnak hiány miatt mindeddig elmaradt. A költségve­tés maradékelv szerinti elosztása során olyan alacsony összeg jut a megyéknek oktatásra és egészségügyre, hogy választaniuk kell: tante­rem vagy injekciós tű.- Az állami költségvetés összeállítása nem forrásteremtő, csupán elosztó tevékenység - hangsúlyozta Péter Szigfrid, hozzátéve, hogy képviselőtársainak többsége jól látja az okta­tás fontosságát. Az anyagiak hiánya azonban nem mentheti fel a megye tanácsi és pártveze- töit a felelősség alól, hogy - bár másfél éve köztudott, nem lesz pénz új iskolára - mégsem történt semmi - mondta. A pedagógusok által oktatási célra javasolt MSZMP Oktatási Igaz­gatóságáról elmondta, hogy a garázs és a munkásőrség helyiségein kívül többet is hasz­nosítani kívánnak. Oda költöznek a TIT helyi szervezete, a pedagógiai intézet számítás­technikai eszközei, a tanítóképző főiskola előadásokat tart az épületben, s szerződéskö­tés készül a vendéglátóipari szakiskolával a konyha tankonyhaként való üzemeltetéséről, illetve a gimnáziummal négy terem nyelvokta­tására-történő igénybevételéről. A háromórás vita nem hozott eredményt. Felvillantak lehetőségek, kritikák és magyará­zatok, s maradt a várakozás: milyen döntés születik a művelődési bizottság néhány nap­pal későbbi ülésén. Két év haladék Az (újabb) átmeneti megoldás a következő: jövőre elkezdik építeni az új 16 tantermes kö­zépiskolát, s amíg az el nem készül, a szak­munkásképző néhány osztálya a Pázmány té­ren tanul. Az ígéret szerint csak két évig CSER ILDIKÓ Szivárvány a magyar kultúrának A szivárvány ezúttal Kazincbarcikáról ívelt fel a magyar kultúra felhős horizontjára: a Bor­sodi Vegyi Kombinát kétmillió forintos alapít­ványt létesített a Magyar Állami Népi Együttes­nek, s ezen keresztül a magyar néptánckultú­rának. Közművelődésünk pénzhiányban ful­dokló szakemberei kicsit nem hisznek a sze­müknek, mert a kultúra jelen idejében egy szál művészeti együttesnek ilyen temérdek pénzt termelő vállalat még nem ádott. Az alapítvány keletkezése szinte hihetőbb lenne, ha mond­juk 1968-at Írnánk, avagy - hittel reméljük - 1995-öt. De semmi káprázat, a nagy vegyé­szeti cég bejelentésének dátuma 1989. január 26. Nagy szükségünk van a reménységre, hi­szen a Láng Gépgyár Művelődési Házának elárverezését sorra követik a hasonló kény­szermegoldások. Nem az újpesti üzem az egyetlen, ahol olyan adóssághegy halmozó­dott fel, hogy a munkásgondolkodás palléro­zására emelt otthonokat is áruba bocsátják. Nincs mit tenni, ha választani kell termelő esz­tergapad és művelődési ház között, akkor saj­nos eljön a szoros nadrágszíj logikája: előbb a mindennapi kenyérre való, aztán a kultúra. A Borsodi Vegyi Kombinátban azonban már más a sorrend! Az ottani mérnököknek, más­fajta szakembereknek a gyáron belüli közgon­dolkodása szerint a szaktudás csak az általá­nos műveltség talaján virágozhat ki igazán. A Borsodi Vegyi Kombinátban csak vegyész- mérnökből százhúsz van, s az okleveles ve­gyészek száma is nyolcvan. Kultúremberek. Megtöltik saját filmmúzeumukat - mert Ka­zincbarcikán ez is van - és sokan közülük ha­talmas klasszikus zenei hanglemezgyűjte­ménynek örülnek otthon, s a városban a ko­molyzenei hangversenyeket is telt ház előtt kezdik meg. A mecénásgondolkodás persze sosem egészen önzetlen: vagy egy gazdag ember akarja elvetélt művészhajlamát sajátos lélek­tani fordulattal, s kövér erszénnyel pótolni, vagy az adományozó személyben, cégben benne van egy tisztességes számítás: az álta­lános műveltség segíti a szakembert. Szak­barbársággal Kazincbarcikán sem sokra mentek volna. Aki csak a lombikra figyel, az nem figyelhet a teljes életre. Könnyű mecénásnak lenni ott, ahol van pénz! Természetesen. Hiszen a Borsodi Vegyi Kombinátnak tavaly 15 milliárd forint volt az árbevétele, a tőkés exportja pedig 85 millió dollár! Nyeresége 2 milliárd forint. Végül is vi­lágcég! Sikerük abból fakad, hogy a magyar gazdasághoz képest évtizeddel előbbre hoz­ták a reformot, s a reformgazdálkodásukban szélesebb értelemben - benne van a kultúra is. Csak egyetlen tényre hivatkozom: reform­juk előtt 7000 volt a dolgozók összlétszáma, ma már csak 6100, de ennek tíz százaléka fel­sőfokú diplomával rendelkező szakember. Több mint ötszöröse az országos átlagnak! Sőt, e szakemberarány fejlesztésével nem áll­nak meg, míg el nem érik a 12-13 százalékot. Vagyis a reformjuk sikerében benne van a ki­művelt emberfők iránti igény - a kultúra! A pénzteremtésnek, a modern termelésnek a ki­művelt emberfő a legkiválóbb eszköze. F. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents