Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-02 / 28. szám

1989. február 2. NÉPÚJSÁG 5 Magyar Huszár- és Lovas-hagyományőrző Társaság alakul Az első reguláris huszárezred megala­kulásának 300. évfordulója alkalmából rendezett I. nemzetközi huszártalálkozó szervezői felhívással fordulnak azokhoz a magyar, és nem magyar állampolgár­ságú magánszemélyekhez, szervezetek­hez, akiknek fontos magyarságtudatunk, nemzeti értékeink ápolása, megőrzése, és ezen belül különösen szivükön viselik a magyar huszár- és lovashagyományok őrzését. A magyarság számára évezredes tör­ténete során a lóval való állandó kapcso­lat már „nemzeti karakterének” egyik je­lentős motívumává vált A motorizáció el­terjedésével és a mezőgazdaság gépesí­tésével, az elmúlt húsz évben ez a kap­csolat szinte teljesen megszűnt, emiatt a ló és a lovasélet szerepe társadal­munkban visszaesett A hagyomány­vesztés a nemzet megszűnéséhez vezet­het Ennek elkerülésére, nemzeti lovas­hagyományaink megőrzésére társadal­mi összefogásra, öntevékeny mozgalom­ra van szükség. A társaság ennek kíván szervezeti keretet adni. Tevékenységi területe, céljai a lovas­élettel függnek össze: a huszár- és lo­vashagyományok kutatása, ápolása, be­mutatása, a huszárságról és a magyar karakterű lovashagyományainkról szóló ismeretek terjesztése. A társaság lovas „tömegszervezet” jel­leggel szándékozik működni, amit az in­dokol, hogy tagjai nemcsak lovasok, ló­tulajdonosok lennének, hanem mind­azok, akik a huszár- és lovashagyomá­nyok ápolásában részt akarnak venni. A társaságban szabadon társult, autonóm szervezetek vesznek részt. Egyéni tagjai és tagszervezetei lesznek, akik „rendes” és „pártoló” tagi státust kaphatnak. A társaság huszár- és lovassági, lovasün­nepségekre specializált, és lótenyésztési tagozatot tervez alakítani. A Magyar Huszár- és Lovas-hagyo­mányőrző Társaság létrehozásának elő­készítésével foglalkozók arra kérik a fen­tiekkel egyetértő és a társaság iránt ér­deklődő, abba belépni szándékozó ma­gánszemélyeket és szervezeteket, hogy 1989. február 10-ig a nemzetközi hu­szártalálkozó, 1538 Budapest Pf. 532. cimre észrevételeiket javaslataikat és az alakuló közgyűlésre való jelentkezésüket küldjék meg. A jelentkezők részére meghívót és az alapszabály-tervezetet megküldik. Az alakuló közgyűlést várhatóan 1989. feb­ruár 10-ig megtartják. Pályázati felhívás Az Ifjúsági Letéti Számla Tolna Megyei Kuratóriuma pályázatot hirdet olyan ifjúsági közössé­gek számára, amelyek öntevékenyen képesek a településhálózat adta egyenlőtlenségek csök­kentésére, a természeti, kuturális (nemzetiségi) értékek megőrzésére és ápolására úgy, hogy a résztvevők (illetve környezetük) testi és lelki egészsége áll közösségfejlesztő programjuk közép­pontjában. Kategóriák: 1. Közösségszervező, közéleti (pl. ifjúsági klubok, szabadidős társaságok, nemze­tiségi hagyományok ápolására stb.) 2. Egészség-, természet- és környezetvédelem (pl. egész­ségvédő sportegyesületek és körök, családi szabadidős programok, környezetkímélő természet- járók stb.) 3. Önismeret, ismeretterjestés (pl. falujáró videotár, társas kapcsolatok kialakítása és ápolása, ifjúsági szabadegyetem, városi ifjúsági rádió stb.) 4. Amatör mozgalmak. A támogatás (melyre összesen 1,5 millió R áll rendelkezésre) pályázati úton, két for­mában nyerhető el: 1. Vissza nem térítendő, úgynevezett céltámogatásként. 2. Visszatérítendő céltámogatásként A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. a pályázó adatait (működési helyét, a csoport át­lagéletkorát ill. a pályázó életkorát, a csoportvezető nevét, pontos címét), 2. az eddigi és a tervezett tevékenység leírását 3. az elképzeléshez rendelkezésre álló saját anyagi és egyéb eszközeit, 4. a kért támogatás összegét és felhasználási célját, 5. visszatérí­tendő céltámogatás (pl. falujáró videotár) igénylése esetén a visszafizetésért garanciát vállaló jo­gi személy nyilatkozatát. 6. a pályázó pénzforgalmi számlaszámát A pályázatot 1989. március 31-ig kérjük a következő cimre küldeni: Ifjúsági Letéti Számla Kuratóriuma Tolna Megyei Tanács V. B. Ifjúsági és Sportosztá­lya, 7100 Szekszárd, Mártírok tere 11-13. A pályázat elbírálása nyilvános ülésen kb. április végén történik, melyre a pályázó közösségek 1 -1 tagját meghívjuk. A határidő után érkező pályázatokat a kuratóriumnak nem áll módjában el­fogadni. Ifjúsági Letéti Számla Kuratóriuma holt-e. A holtág Hirmann Béla nyitotta meg a fórumot Az elmúlt év nyarán már versenyeztek itt (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A faddi Duna-ágra napjainkban a leg­kevésbé illő jelző a címbeli. A HNF helyi szervezete és a Fadd-Dombori Csator­namű Vállalat Intéző Bizottsága meghívói nagyjelentőségű előremutató tanácsko­zásra csábították az érdeklődőket a párt­házba. Előadással készültek a KDT Kör­nyezetvédelmi és Vízgazdálkodási igaz­gatóság szekszárdi szakaszmérnöksé­gét és Paksi Atomerőmű Vállalatot képvi­selő előadók. Hirmann Bélának - az IB elnökének - megnyitója után Ragó Ká­roly, a szakaszmérnökség helyettes ve­zetője környezetvédelmi szempontok alapján csoportosította a hosszabb távú vízügyi teendőket. Majd a PAV szakem­berei, Puskás Jenő beruházási főosztály- vezető, Tímár Géza üzemviteli osztályve­zető, a kajak-kenu szakosztály elnöke tartottak igen részletes tájékoztatást egy, nemzetközi versenyek megtartására is alkalmas pálya kivitelezése ütemtervéről. A térképvázlatokon is követhető beruhá­zások közös és kihangsúlyozott alapmo­tívuma a környezet, a vízminőség meg­óvása, a település és az üdülőtelep lakói érdekeinek legmesszebbmenőkig való figyelembevétele. A hallgatóság részéről felvetett kérdések is - érthetően - első­sorban ezen értékek védelmére hívták fel a figyelmet. Lehetetlen felsorolni a témaköröket, ami a helyi infrastruktúra bővülésével is járó fejlesztéssel kapcsolatosan szóba került. Csak egyet példaképpen: Zelez- nyik Sándor szakosztályvezető és Hajba Antal kenus világbajnokunk, mesteredző egy, elsősorban a helyi lakosságra épít­kező sportélet lehetőségeit emelte ki. A több mint kétórás párbeszéd az ér­vek és ellenérvek nem öncélú szembeál­lítása, vitában való megmérettetése a to­vábbi együttgondolkodás szellemében zárult. A hallgatóság meggyőződhetett arról, hogy a holtág jövőjét nem a nyilvá­nosság kizárásával, hanem éppen ellen­kezőleg - az érintettek legszélesebb kö­rének bevonásával tervezik. A zárszó csak az alkalomra vonatkozott. Ha to­vábbiakban is várható, hasonló megbe­szélések ilyen hatékonysággal zajlanak, sikerülhet a nagy, immáron közös cél megvalósítása; a nagy álom. 1991-re vi­lághírt hozhat egy környezetvédelminek is nevezhető beruházás nemzetközi ver­seny keretében történő felavatása. A szervezők témaválasztásának sike­rét jellemzi, hogy a művelődési ház által készített videofelvételt az egyik atom- erőműves előadó tréfásan a falu bestsel­lerének jövendölte. ÓDRY KÁROLY Készül a Magyar Élelmiszerkönyv A Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben ké­szül a Magyar Elelmiszerkönyv. A munkáról Mohos Ferenc, a KÉKI főigazgatójának általános helyette­se elmondotta: a könyv az élelmiszertermelők szá­mára olyan szakmai és jogi iránymutató lesz, amely - a nemzetközi gyakorlattal összhangban - szabá­lyozza az élelmiszerek előállítását. A könyvet az élelmiszerekről szóló törvény elő­írásainak megfelelően szerkesztik meg, s négy kö­tetből áll majd. Visszhang A január 21-én megjelent Szomjat oltó látvány lehetne című fényképes glosszához kapcsolódva a Szekszárd-Ért Klub felvállalja a Munkácsy utcai csurgó kialakításával kapcsolatos szervezési munkát. A csurgó természeti kincseink része. Kérik mindazokat, akik valami információval szolgálhatnak a csurgó múltjáról, vagy a jelenleg kialakult állapotról, levélben vagy telefonon jelezzék a Népújság szerkesztő­ségének. Szekszárd-Ért Klub Gondolatok a családjogi jogszabályok egyes rendelkezéseinek hatályosulásáról III. Bíróságainknak jelentős számú ügy­ben kell döntenie a házassági vagyonjog és a házastársak lakáshasználatának körében is. Eddigi ismertetésünkben ki­tértünk a házasság egyező akaratnyilvá­nításon alapuló bontásánál arra, hogy a feleknek egyezséget kell kötniük a há­zastársi közös vagyon és a házastársak lakáshasználata mikénti rendezésére, és ezt az egyezséget a bíróságnak jóvá kell hagyni, mert törvénysértő az a házassá­got felbontó ítélet, ha ezt az igényt is az ítélet rendezte. A jogszabály ez irányú részletes is­mertetésére helyszűke miatt nem térhe­tünk ki, de alapvető rendelkezés, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik, vagy a házastársak osztatlan közös tulaj­dona mindaz, amit a házassági életkö­zösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Tehát a házassági életközösség megszűnésének időpontja az a határvo­nal, amely a házastársi vagyonközössé­get lezárja. Nem tartozik a házassági közös va­gyon körébe a házasságkötéskor meg­volt vagyontárgy, a házasság alatt örök­lés vagy ajándék címén szerzett vagyon­tárgy, a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű és mennyiségű va­gyontárgy, valamint az előzőek szerinti különvagyon értékén szerzett vagyon­tárgy sem. Az előzőleg kiemelt főbb tör­vényi rendelkezések kerülhetnek alkal­mazásra, kivéve, ha a házasulok a házas­ságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség tartamára szer­ződéssel másként rendezték. ítélkezési tapasztalataink szerint a jog­erősen felbontott házasságok 35-40%- a az ötéves házassági együttélést nem haladta meg. Ezekből az adatokból von­juk le azt a következtetést hogy ha a szü­lők, vagy a rokonok a házastárs különva­gyonához tartozó vagyontárgyakon felül - segítséget nem nyújtottak a házastár­saknak, és ők pedig rendszeres és jelen­tős havi jövedelemmel nem rendelkez­tek, akkor a házas együttélés megszűné­sekor említésre méltó közös vagyonnal nem rendelkeztek. így különösebb prob­lémát a házastársaknak, illetve jelentő­sebb bizonyítási tevékenységet a bíró­ságnak nem okozhat a házastársi közös vagyon megosztásának a rendezése. Fő­leg ha a házasságból ez alatt az időtar­tam alatt gyermek is származott, akkor nyilvánvaló, hogy a közös anyagiakat a család folyamatos megélhetésére fordí­tották. Mindezek mellett azonban felhívjuk a figyelmet hogy a házassági életközös­ség megszűnésekor meglévő közös va­gyonból lehetőleg természetben adja ki a bíróság a házastársat megillető vagyont. Minden esetben természetben kell kiadni a házassági életközösség megszűnése­kor meglévő különagyont Azokban az esetekben, amikor a há­zasság bontó ok alapján kerül felbontás­ra, akkor a házastársi vagyoni igényeket általában külön perben érvényesítik a volt házastársak. Az így indult perek a he­lyi bíróságok éves ügyforgalmának mint­egy 3-5%-át teszik ki. E számszerúség azonban nem mutatja azt a munkaterhét, amely a széles körű bizonyítás elbírálá­sánál a bíróságra hárul. Sajnos a va­gyonjogi kérdéseknél már a volt házas­társakat sokszor csak az anyagi érde­keltség vezérli, minél értékesebb va­gyonhoz kívánnak hozzájutni. E cél érde­kében felsorakoztatják az egyes tények­ről közvetlenül tudomással bíró, vagy csak szívességi tanúk garmadáját a bíró­ságoknál. Az ilyen vagyonjogi viták általában a hosszabb ideig fennállott házasságok felbontása után indulnak. Ugyanis a jog­erősen felbontott házasságok 10%-a 10- 20 év közötti, 5-6%-a fjedig 20 éven felüli időtartamú volt Úgy véljük: azoknak, akik a családi kapcsolatok felbomlásának útján halad­nak, nem árt arról a kérdésről is gondol­kodniuk, hogy a vagyonjogi viták rende­zésével összefüggően milyen bírósági eljárási költségek keletkezhetnek. Az eiéggi közismert, hogy a bíróságoknál érvényesített követelések előterjesztésé­vel egyidejűleg a követelt összeghez vi­szonyított 6%-os eljárási illetéket kell a keresetlevélen leróni. Miután utaltunk arra az egyező akarat­nyilvánítással történt házasság felbontá­sánál, hogy a házastársi közös vagyon megosztása körében a feleknek egyez­séget kell kötni, és ezt a biróság jóvá­hagyja, igy az ekkénti eljárásért külön il­letéket nem kell leróni, hanem mindez a bontóperi 2000 Ft-os illetékkel rendezett. Amikor a házasság felbontása bon­tóokra alapítottan történik, akkor is van mód és lehetőség, hogy ebben az egy el­járásban érvényesítik a közös vagyon megosztására vonatkozó elszámolást a házastársak. Viszont a 2000 Ft illetéket meghaladóan - a vagyoni értékhez vi­szonyított - további illetéket a keresetle­vélre rá kell ragasztani. Ha a közös va­gyon megosztása külön perben történik, nyilvánvaló az eljárási illeték fizetési kö­telezettség. A Csjt. alapvető rendelkezésként rög­zíti, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak a házasság felbontása esetére rendezhetik a közös lakás további használatát megállapo­dásban, s ettől a megállapodástól elté­rően a bíróság csak a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára figyelemmel dönthet. Az egyező akaratnyilvánításra alapított bontás esetén azonban ebben a körben a felek egyezségét a bíróságnak jóvá kell hagyni, vagyis ekkor egyezséget jóváha­gyó, egyébként pedig kérelemre a bíró­ság határozatot hoz. Nagyon jól ismerjük mindannyian ha­zánk gazdasági adottságait, az életszín­vonal mikénti alakulását befolyásoló kü­lönböző tényezőket, így úgy véljük, hogy a jogszabálynak az a rendelkezése kell, hogy érvényesüljön, mely szerint a há­zastársak közös tulajdonában, vagy kö­zös bérletében lévő lakásának használa­tát a bíróság megosztja, ha azt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása és he­lyiségeinek száma lehetővé teszi és nin­csen olyan szubjektív ok, amely ezt kizár­ná. A társadalmi és gazdasági adottsá­gainkból kiindulva a volt házastársaknak külön-külön lakás nem biztosítható. Te­hát az elkülönítést elsődlegesen a koráb­ban volt közös lakásnál kell megoldani. Általában ugyanitt kell biztosítani a há­zastársak kiskorú gyermekének lakás- használati jogát is, kivéve, ha más állan­dó lakása van. Ugyancsak általános rendelkezés az, hogyha a közös lakás valamelyik házas­társ különvagyona, vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti meg. A másik házastársat kivételesen és csak akkor lehet feljogosítani a lakás megosztott, vagy kizárólagos használa­tára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve. Mindezek esetén is szolgálati lakás bérlőjét a lakás elhagyására kötelezni nem lehet. Amennyiben nem osztható meg a la­kás használata, akkor a közös tulajdon­ban álló lakás esetében az egyik házas­társat az egész lakás kizárólagos hasz­nálatára jogosítja fel a bíróság, illetve bérlakás esetén a bérlőtársi jogviszony megszüntetésével a házastársat a lakás elhagyására kötelezi. A bérlőtársi jogvi­szony - a házastársak egyikének kérel­mére - akkor is megszüntethető, ha a kö­zös lakást két másik lakásra el lehet cse­rélni, és a lakáscsere folytán mindkét házastárs megfelelő lakáshoz jut. Ugyan­csak a bíróságnak kell ez utóbbi esetben is meghatározni, hogy a házastársak közül melyik fél melyik lakásba költöz­zék. Utalunk jelen esetben is arra, amit már a házastársi közös vagyonnál is hangsú­lyoztunk, hogy a fiatal házasok közös la­kásának megoldása tekintetében saját anyagi adottságaik ritkán járnak ered­ménnyel. Kedvezőnek mondható az az eset, amikor a fiatal házasok saját anyagi eszközeik alapján akár bérleti, akár bár­milyen formájú tulajdoni lakást maguk­nak biztosítani tudnak. Nagyon jól ismeri mindenki, hogy a la­káshasználati kérdés milyen jelentős anyagi eszközök ráfordításával oldható meg. Éppen ebből kiindulva a jogszabály következetesen előírja, hogy a lakásból távozó házastársa a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult, amely összeg a lakás elhagyásával egy­idejűleg esedékes. Viszont a lakáshasználati jog ellenér­tékének meghatározása nem azonos számítási móddal történhet a tulajdoni és a bérleti lakásoknál. Akár a házastársak közös tulajdonát, akár valamelyik házastárs különvagyo­nát képezte a lakás, akkor a számítási mód kiindulási alapja a lakás beköltöz­hető és lakott forgalmi értékének külön- bözete. Bérlakás esetén pedig az az összeg képezheti az elszámolás alap­ját, amelyet a hasonló tanácsi bérlaká­soknál a lakásügyi hatóság javára törté­nő lemondása esetén fizetnének térítés­ként. E térítés attól függetlenül megilleti a távozó házastársat, hogy ő milyen lakás­ba költözött el. Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az előzőek a számítás alapját képezhetik, azonban a távozó házastársnak a lakás- használati jog ellenértékéből csak az őt arányosan megillető rész jár. Vagyis fi­gyelemmel kell lenni a visszamaradt há­zastársra és a gyermekek számára, to­vábbá a lakás értéknövelő meg nem té­rült költségeire is. Mindezek mérlegelése alapján a fizetendő használati díj ellenér­tékének 1 /3-ánál nem lehet kevesebb a távozó házastársnak járó összeg. Utalunk arra is, mely szerint különösen méltánylást érdemlő esetben a lakás- használati ellenérték címén 1/3-nál is alacsonyabb térítés állapítható meg, ha a lakást a távozásra kötelezett házasfélnek azért kell elhagynia, mert a visszamaradó házastársa a lakás tulajdonosa, korábbi önálló bérlője, illetőleg a szolgálati lakás bérlője volt. Vagyis az utóbbi jogosultsá­gok kihatnak a ténylegesen térítendő összeg nagyságára. A lakáshasználati jog ellenértékének a távozó házastársat megillető - a fentiek szerinti számításon alapuló - összegé­nek megfizetése is elég gyakran gondot okoz a lakásban visszamaradó volt há­zastárs részére. Ezért a törvény lehetővé teszi, hogyha az ellenérték megfizetésé­re nem képes, illetőleg erre a célra fel­használható különvagyona nincsen, vagy egyébként ha kéri, a házastársi kö­zös vagyon rá eső részét az ellenérték összegével csökkenteni kell. Éppen az utóbbi jogi rendelkezésekre figyelemmel nem véletlen az, hogy miután már több esetben utaltunk a házasság felbontásá­nál az egyező akaratnyilvánítás során szükséges igények rendezésére. Tehát az elszámolás összegénél is a kölcsön­hatás és ennek folytán a reális teljesíthe­tőségnek nagy jelentősége van. Az olvasók felé, több részben közzétett tájékoztatásunk során a megjelölt téma­körökre vonatkozó minden törvényi ren­delkezésre alapítottan az ítélkezési mun­káról nem tudtunk számot adni. igy nyil­vánvalóan előfordulhat, hogy egy-egy jogvita tekintetében nemcsak ezek az ál­talános szempontok kerülhetnek vizsgá­latra, hanem egyéb kivételes rendelke­zések is. Vagyis a teljességre nem töre­kedhettünk. Mégis szükségesnek véljük a család­jogi kapcsolatok ítélkezési tapasztalatai­ra hivatkozással összegezésként a há­zasságot kötni szándékozók, illetve a há­zassági kötelékben élők figyelmét a kö­vetkezőkre felhívni:- kellő élettapasztalat után, egymás alaposabb megismerését követően ke­rüljön sor házasságkötésre,- a házasság tartama alatt tudni kell kompromisszumokra alapítottan élni,- a kölcsönös tűrőképességet fokozni szükséges. Véleményünk szerint, ha mindezek megvalósíthatók lesznek, akkor sokkal kevesebb családbomlásra kerül sor és kiegyensúlyozottabbak, stabilabbak lesznek a családi viszonyok. Tájékoztatjuk arról is az olvasókat, hogy az alkalmazandó jogszabályi ren­delkezésekről a városi bíróságokon he­tenként megtartott félfogadási napon fel­világosítást kaphatnak, ha bármely kör­ben eljárás megindítását vélik szüksé­gesnek DR. NYIRÖ GÉZA megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos

Next

/
Thumbnails
Contents