Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

4 Képújság 1989. február 14. Egy felhívás nyomában Visszanyertem a pedagógusokba vetett hitemet. ■■ S zé Ike ré k Pódiumon az együttes A Paksi 2. Számú Általános Iskolában keresem azt aki a pedagógusszakszerve­zet helyi bizottsága megbízásából hirdetést küldött lapunkhoz, amelyből olvasóink megtudhatták szándékukat: az erdélyi me­nekültek gyermekei számára szerveznek nyári üdülőtábort. Ehhez a vállalkozáshoz kérték aTolna megyei vállalatok, közületek, magánszemélyek anyagi hozzájárulását.- Hol tart jelenleg ez a pedagógus-vál­lalkozás? - érdeklődöm. Dr. Ferenczi Istvánné magyar-orosz szakos tanár úgy válaszol, mint akit leg­bensőbb szívügye felől faggatnak.- Régóta foglalkoztat bennünket a tábor gondolata. Úgy nőttünk fel, hogy keveset hallottunk Erdélyről. De amilyen mértékben nyílt később a világ előttünk, úgy bővültek az erre vonatkozó értesüléseink. Sőt, nem csak hallottunk Erdélyről, jártunk is ott, Sepsiszentgyörgyöt, illetve Marosvásár­helyt magam is felkerestem. Most, amikor annyian érkeznek onnan Magyarországra, úgy érzem, van abban valami zavaró, ha az emberek sokat beszélnek, de kevesettesz- nek ebben az ügyben. Mások is így gon­dolkoznak, ezért vetődött fel bennünk a kérdés: Mit tehet egy pedagógus? Azon túl, hogy fáj neki és elszomorítja maga a jelen­ség, szakmája szerint, gondoljuk, segítenie kell. A mi iskolánkban nincs Romániából áttelepült, most beilleszkedni próbáló gye­rek. De Pesten több százan vannak, akik ott járnak iskolába, akiknek meg kell birkóz­niuk a tananyag eltéréseiből adódó nehéz­Szégyenkezés nélkül bevallom, hogy olvasok krimit. Feljegyzéseim szerint ezek a művek ugyan csak tört részét te­szik ki olvasmányaimnak, de a szerzők közt Agatha Christie ott van. Nos, a könyvtárnyi krimit ontó öreg hölgyről (aki Miss Marple mellett természetesen terje­delmes keblében hordozta Hercule Poi­rot, továbbá 8 és fél évtizedes élete isme­retségi köre java részének kisebb-na- gyobb jellemvonásait) most Osvát Kata­lin tollából az utóbbi évek legszelleme­sebb íróportréja jelent meg, a Pallas Lap- és Könyvkiadó gondozásában. Címének szórendje épp a fordítottja, mint ezé az írásé, amire a jól ismert név kiemelésével akartam felhívni a figyelmet. ségekkel. ök bizonyára szívesen részt ven­nének a nyári táborozásban. Szeretnénk mindazt biztosítani számukra, amit bárme­lyik magyar gyermeknek nyújthatunk. A Pedagógusok Szakszervezetének paksi bizottsága ezért levelet intézett Paks és környéke valamennyi iskolájához - mint­egy tizenöt iskoláról van szó -, hogy meg­tudjuk, kik vállalkoznak szívesen és ingyen arra, hogy ezekkel a gyerekekkel foglal­kozzanak a nyáron.- Sokan jelentkeztek?- Mintegy 80 pedagógus. Paksról a 4. Számú Általános Iskola teljes pedagó­guslétszámmal, a 2. Számú Általános Is­kola tantestületének nagy része, sok pe­dagógus Németkér, Dunaszentgyörgy, Madocsa és Nagydorog általános isko­láiból. Ez azt jelenti, hogy nyolcvan peda­gógusra számíthatunk, amikor a progra­mot elkészítjük, az éjjel-nappali felügye­letet biztosítjuk. Ekkora létszámmal 7- 800 gyereket is el tudnánk látni, az ösz- szegyűjtendő összeg sem kicsi viszont, hiszen úgy szeretnők, hogy a részvétel ingyenes legyen. Mikor idáig eljutottunk, közöltük a Tolna Megyei Népújságban a csekkszámlaszámunkat, amit most meg- ismétlünk: 843-15 Paksi OTP, Pedagó­gusok Szakszervezete.- Milyen eredménnyel járt a felhívás közlése?- Két héten belül több mint 20000 R gyűlt össze. Először Dunaföldvárról kap­tunk több mint 10 000 forintot, ahol a peda­Osvát Katalin minden részletet tud Agatha Christie-ről, ide értve gyerekko­rát, atyafiságát, két férjét, csalódásait és étkezési szokásait így aztán olyan metó­dushoz folyamodott, hogy időnként kép­zelt párbeszédet folytat a megboldogult öreg hölggyel, akit egyébként a királynő lovagi rangra emelt. Ezt sűrűn alkalma­zott idézetek szakítják meg és maga a kronológiai sorrend. Azonban szeren­csére ez utóbbi se csak dátumok időren­di felsorolása, hanem vissza és előre nyúlás az időben. Nagyon bölcsen, hi­szen ha a már lezárult élet teljes folyama­tát meg akarjuk érteni, akkor nem szabad azt hinnünk, hogy az egyéniség úgy épül, mint a téglákból rakott fal, hanem bizony gógusok jótékonysági délután keretében koncertet rendeztek és mint népi táncosok léptek fel a diákok. Ennek a bevételét küld­ték el. Ezt kővetően jelentkezett a szekszár­di Rózsa Ferenc szakközépiskola a diákok hozzájárulásával. Olyan adományozó is volt, aki nem kívánta feltüntetni a nevét. Az eddig befolyt pénz körülbelül 30-40 gyerek egyhetes táboroztatására elegendő. Pedig az azóta biztosított helyszínen, a siófok­sóstói úttörőtáborban június 11 és 19 kö­zött kilencven gyereket tudnánk elhelyezni. A Gemenc Volán ígérte, hogy segít a gyere­kek szállításában...- Sajátos és szép a feladat. Milyennek tervezik a pedagógusok ezt a tábort?- Egy szóban összegezhetném: csalá­diasnak. Azért, hogy valóban ilyen le­gyen, májusban a kollégákkal együtt fel­megyünk Budapestre találkozni a szü­lőkkel. Fontos, hogy mindent megbeszél­jünk velük ahhoz, hogy ne legyen bennük fenntartás, kétség, bizalmatlanság. Sze­retném ezzel kapcsolatban megemlíteni egy kolléganőm válaszlevelét, amiben megírja, hogy ő nem tud ugyan eljönni a táborba, de otthon szívesen vállalná két, saját gyermekeivel egyidős erdélyi gye­rek nyaraltatását. A nagydorogi pedagó­gusok pedig azt vállalták, hogy 30-40 gyereket visznek a faluba családtagként nyaraltatni. Úgy érzem, el kell monda­nom: a történtek során visszanyertem a bizalmamat a pedagógusokban. bontások, döntések, téglasorok kicseré­lése, olykor újbóli alapozás árán. Agatha Christie krimijei elsősorban a részletek pontos megfigyelésével nyűgöznek le. Ebben az esetben a róla irt életrajz úgy­szintén. Egyáltalán nem mellékesen megisme­rünk közben egy színes, érdekes asz- szonyt, aki nemcsak meleg szívű volt, ha­nem intelligens és a lelkek rejtelmeinek tudója. Soha, egyetlen percig se hitte, hogy világirodalmat csinál. Bőven ontott könyveivel és novelláival gyaníthatóan legalább annyira akarta szórakoztatni önmagát, mint olvasóit. Kislánykori szo­bájának falán volt egy felirat, melyet sose felejtett el és talán másoknak is érdemes lenne megjegyeznie. Eszerint: „Ha nem tudsz mozdonyt vezetni, - olajozd a kere­keket.” Ezt tette egész életében, finoman, előkelőén és ami az ilyesfajta olajozási manőver közben igazán nem csekély­ség: - mindig tiszta kézzel. ORDAS IVÁN E nevet hallva - a Tolna megyei népze­nét kedvelő emberek - nyomban a bony­hádi művelődési központ zenekarára gondolnak. Hírük túlnőtt megyénk hatá­rain, hiszen amerre a váraljai, izményi és a bonyhádi gyermek népi táncegyütte­sek megfordultak, ott kisérő zenekarként jelen voltak a Szélkerék együttes tagjai is. Több mint egy évtizednél - pontosan 1977-ben -, hogy Szabó László, az együttes jelenlegi vezetője elhatározta Elmauer Józseffel, hogy népzenét fog ját­szani. Csatlakozott hozzájuk Kovács Gá­bor is. Amint a hasonló kisközösségek életében gyakran előfordul, velük is megtörtént, hogy új személy került a va­lamilyen oknál fogva kiválni kényszerülő zenész helyére. Voltak évek, amikor nem hallattak magukról éppen ilyen okok miatt. Ám a belső késztetésnem hagyta nyugodni az alapítót. Jelenleg Juhász Jó- zsa énekel és furulyázik, Léhman Tamás kontrázik, Prikk Balázs tekerölantón és Mohácsi Albert bőgőn, csellón játszik. Szabó László a bonyhádi művelődési központ módszertani előadója és to­vábbra is vezetője a Szélkerék együttes­nek. A következetes magatartásuk, elköte­lezettségük a népzenei ismeretterjesz­tésben, az anyanyelvi kultúra ápolása a muzsika eszközeivel, a magyarságtudat mélyítése az, ami indokolttá teszi e cso­portról szóló híradást. Műsorukban dél-dunántúli, erdélyi dallamvilág szólal meg, legyen az egy sárközi szölöpásztorkodó, vagy egy szé­kely betlehemes játék. Saját gyűjtésű da­laik előadásakor sosem feledkeznek meg adatközlőik nevének tudósításáról. Tisztelgés ez részükről Nyisztor Berta­lanná, László László előtt, hogy csupán kettőt említsünk, a ma élő népművészet mesterei közül, akikhez mindig örömmel fordulnak a Szélkerék együttes tagjai és akik készséggel adják tovább öröklött tudásukat az ifjú barátaiknak. E kapcso­latból táplálkoznak népdalfeldolgozá­saik, melyekben őrzik az eredeti forma­kincseket is, de az andante gyakorta átmegy egy gyorsabb, lüktetőbb csár­dásba, fiatalos lendületet váltva. így tük­röződik saját egyéniségük karaktere és szándéka is. Munkájuk elismeréseként miniszteri dicséretet kaptak és a Szombathelyen rendezett Lajta László népzenei emlék- verseny különdiját nyerték. Rendszere­sen fellépnek a gyerekek részére tartott játszókban, néptánciskolákban. Talán éppen ez készteti őket arra, hogy önma­guk folyamatos képzése mellett, a nép­zenei alapfogalmakkal oktatás szerve­zett formáit tervezzék meg.- DKJ ­- d. e. ­Könyv: AGATHA CHRISTIE: a krimi királynője Tévénapló Weöres Sándor emléke Weöres Sándor hazatért - mondja a feleség szűkszavúságában is megható gyászjelentése, a megemlékezés tehát illő is, kötelező is, de mintha valami zavar kí­sérte volna a tévé aktusát, a műsor minden erénye mellett is magán viseli az esetle­gesség bélyegét. Arany János halálakor gyászkeretben jelentek meg az újságok, mindenki tudta, hogy a veszteség az egész nemzet vesztesége. Ady temetése is or­szágos gyászt jelentett, pedig ellenfelei még ekkor sem tették le a fegyvert. Babits sírjánál már csak a meghitt barátok tisztelegtek a nagy halott előtt, őket is rendőrök vették körül, mert a hatóság zavargásoktól tartott. Weöres temetéséről csak néhány sorban számoltak be a lapok, pedig nemcsak a magyar, hanem a világirodalomnak is oka van a gyászra. A tévétől mindenképp többet vártunk, de már a körülmények is zavaróak: betol- dott műsor pénteken, késő este, az utolsó felvétel képsorai között sebtében beikta­tott versek, néhány pillanatra felvillantva Ruttkai Évát és Latinovits Zoltánt, de az egész így is szegényes, ami nem is sejteti költői és emberi jelentőségét. A beszél­getés idején egyébként is már beteg volt, a kérdések is az általánosban mozogtak, amelyekre Weöres szemmel láthatóan kedvetlenül válaszolt, nagy költőként - nyil­ván meghökkentésül- egy sumér főpapot idézett, majd arra emlékezett, hogy New Yorkban elvitte kalapját a szél. Egyetemes költő volt, aki évezredek fölött szállt, a szó volt egyetlen fegyvere, s mindent tudott, amit költő tudhat és tudnia kell. A gyerekek is versein nőnek fel, de sose volt gyerekköltő, s az is kérdéses, hogy a Rongyszőnyeg vagy a Magyar etű­dök gyerekversek-e, amikor ő maga is ütempróbákat, vázlatokat, töredékeket mond műfaji meghatározásként. Persze, van itt szó mackóról, kőbékáról, kutyalako­dalomról, sőt, Kutyafülű Aladárról is, de a közismert cinkevers közelében zsiráfok álombéli futásáról olvashatunk, s itt található a „Szép könyvemet lassan becsukom" kezdetű remeklés is. S hol vannak még a terjedelmében is nagy művek, a Gilgames, a szimfóniák, az Endymion, a Mahruh veszése? Közben Bóbita táncol és „szárnyat igéz a malacra", mert ez a világ kifogyhatatlan a csodákból. Mindebből keveset hallottunk és főleg keveset láttunk. Lehet, hogy kevés felvétel ' maradt Weöres Sándorról, ha így van, fájdalmas és pótolhatatlan veszteség. De az is lehet, hogy szerkesztő és rendező az egyszerűbb megoldást választotta s azzal gazdálkodott, ami épp kéznél volt. Nem azzal van baj, amit láttunk, hanem azzal, ami kimaradt. Több kellett volna, elmélyültebb, bensőségesebb műsor, mert nem csu­pán egy költő távozott közülünk, hanem A költő, aki a versekben és a versek által élt. Emberként is a legkülönbek közül való, amire csak egyetlen példát: amikor meg­kapta a Kossuth-díjat, a vele járó pénzt az utolsó fillérig kiosztotta fiatal költők kö­zött. Törékeny, tiszta alakját legendák övezik, érintetlenül lépkedett át vészes törté­nelmi időkön, a mellőzés sem bántotta, mert hitt a leírt szó hatalmában. Ha Weöres Sándorra emlékezünk, erről sem szabad megfeledkeznünk. Cs. L. Táncszínház III. A HVDSZ Bihari János Táncegyüttese Ez év szeptemberében ünnepli 35. év­fordulóját a Helyiipari Városgazdálkodá­si Szakszervezet Bihari János Tánc- együttese. A budapesti székhelyű művész- együttes korábban Novák Ferenc irányí­tásával szerzett hírnevet, amit most Foltin Jolán Erkel- és SZOT-dijas koreográfus öregbít, a csoport művészeti vezetője­ként. Az együttes mögött egy kisméretű kul­túrotthon és egy kis létszámú, de annál lelkesebb apparátus van. A táncegyütte­sen kívül itt még egy versenytáncklub és egy kórus is működik, továbbá a modern folkzenét játszó Macam zenekar. A tánc- együttes utánpótlásrendszere felépített, kétszáznyolcvan gyereket tartanak itt nyilván. Saját maguk nevelik a táncoso­kat, hatéves kortól. A nagy, felnőttegyüt­tes húsz párosból áll. A fenntartók, támo­gatók nem gondolkodnak a gazdasági nehézségeken. Egyszerűen büszkék az együttesükre és ezért minden áldozat­ra képesek. Az alkotói szabadságot sem korlátozzák. Az éves költségvetés - 850 ezer forint - a jelmeztár karbantartására, a hivatásos zenekar, az asszisztensek tiszteletdíjának fedezésére, a gyermek- csoportok vezetőinek fizetésére elegen­dő. Évente egyszer megy az együttes kül­földi útra, de azt külön támogatja a HVDSZ, ha nem fedezné az éves költség- vetésben tervezett összeg. A három évtized alatt számos alkalom­mal minősítették az együttes munkáját. Ez valamennyiszer az arany I. fokozat volt. Talán ezzel párhuzamosan, de nem függetlenül ismerték el Novák Ferenc munkáját is. így érdemes művész kitün­tetést kapott, a SZOT- és Erkel-díj mellé. Műsoruk - amelyet a szekszárdi kö­zönség is láthatott - az eredeti néptánc­tól indult, a néptánc anyanyelvből jutot­tak, a szerzők egyéni mondandójának segítségével a tácszínházi produkciókig, így sikerült mai életsorsokat, típusokat ábrázolniuk a - néha sematikusnak tűnő - néptáncszerkesztésben. Az egész es­tét betöltő előadás második részében kaptak helyet azok a" koreográfiák, me­lyek hangvétele a színpadi drámák sza­bályainak megfelelően íródott. A humorban is gazdag első részt lezá­ró szünet után következett Kiss-Novák: Ninive című táncdrámája. Szólót táncolt: Szénay Krisztina, Bo- ross Sándor, Babos Károly. Kísért a Ma- lév-Kamarás zenekar. A szerzőpáros a gyermekjátékra épí­tette a hatalom, a társadalom, a család között feszülő viszony tánccal kifejezhető képeit. Foltin Jolán: Gyermekem édes című háromrészes kompozíciójában három nőtipust mutat be. Az elsőben egy asszonyt, akinek soha nem volt gyereke. A másodikban Kőműves Kelemenné személyében olyat láttat, aki mindenre képes a gyermekéért. A harmadik egy olyan harminchat éves felnőtt gyereket, akiért az anyja hiába küzdött, mert életunt, parttalan és nem akar élni. Foltin Jolán vallomása szerint e har­madik jelenetben személyesen Szilágyi Domokos sorsa motiválta, az a tény, hogy a költő milyen magányban halt meg az erdőben, égre tekintő szemekkel. Ehhez párosította Kodály Zoltán: Siratóját „Jaj édesanyám, hol lészen halálom, erdőn-e vagy mezőn...” A HVDSZ Bihari János Táncegyüttes szekszárdi előadásán is bizonyította, hogy méltó a korábbi esztendők szakmai elismerésére. Fegyelmezetten, művészi alázattal, szí- nész-táncosi játékkal továbbították a színpadi szerzők hitvallását. Műsoruk végkicsengése, hogy a gyer­mekeinkért (a jövő táncszínházának kö­zönségéért is) mindent meg kell tennünk. Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents